Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



21. Babosdöbréte

Pálos-patak

 

Az I katonai térképen a falutól Északnyugatra egy viszonylag nagyméretű tó látszik, amelynek délkeleti sarkában áll egy malom épületekkel.[1] Ez azonos az Árkosházi malommal. Tehát ez volt a falu malma. A második katonai felmérés térképén már nem szerepel ez a malom.[2]

Pálos-patak 49/16, Malomi-rét 49/52, Malom-főd 49/53, Határárok 49/81.[3]

 

 

 

22. Baczonak (Bakónak)

 

23. Badacsonytördemic

Eger-víz, Eger-, Malom-csatorna

 

Az I. katonai felmérés térképén a falu északi végétő nyugatra található a malom. A falu végétől út vezet hozzá. A malom fölött a patak két ágra válik, alatta újra egyesül.[4]

Fényes említi vízimalmát: „Vízimalma van”.[5]

Ugyanott van a második katonai térkép 1856-1860 közt végzett felmérésén is.[6]

 

Cságoly-malom

 

Tulajdonos: Cságoly Pál.[7]

 

 

 

24 Baglad

 

Egyetlen adat utal malomra az 1800-as évből. A Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstromkönyve csupán néhány bejegyzést tartalmaz erről az évről: „1800. esztendőbeli Restánsok” címmel. Ezek egyike: „Baglad. Turkovitsnak legénye Sabján Miklós „malombeli defectus” miatt fizetett büntetést.[8] A legényt a malomban lévő hiányosságok miatt megbüntette a céh.

 

 

25. Bagodvitenyéd

Zala-folyó

 

A történelem során három Bagod létezett: Alsó-, Felső-, Középső. Ez utóbbit hívták Egyházas, illetve Szent Egyházas Bagodnak is.

Malomról az első ismert említés 1564-ból való: „In possessione Paskod molitor Michaelis Kereczeny.”[9]

1717-ben ezt vallják a falu lakói: „Azon a helyen, ahol most is malom van, a tatárjárás előtt [törökkor] is az volt, de a tatár felégette.”[10]

Egy 1728-as összeírásból tudjuk, hogy 18 zsellér élt a faluban, ebből 1 molnár, akinek jövedelme 15 forint volt.[11] Ez a malom a földesúré volt.[12]

1753-ban a malombérlők és molnárok összeírásakor két nevet említenek: Molnár Pétert és Csirisznyák Jánost.[13]

1753-55-ben két malom van a faluban: az egyikben Páál József a molnár, a másikban Srangen Mátyás.[14]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Molnár Péter neve szerepel.[15]

Az 1757-es összeírásban szintén Molnár Péter molnár nevét jegyezték föl.[16]

1756-57-ben összeírták az egerszegi molnárcéhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. Mindkét bagodi malom után Kondor Ferenc elmaradásáról írnak, tartozása összesen 5Ft 12 x volt.[17]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba Varga Péter neve szerepel.[18]

Az úrbérrendezéshez készített tanuvallatásokban ezt vallják: „Földesurainknak vagyon ugyan két malma a határunkban közel a falunkhoz,…”[19] (A szövegkörnyezetből kiderül, hogy a két malom a falu határában van, tehát a faluhoz tartozik.)

1770-ben 2 molnár volt 70 pozsonyi mérő gabona jövedelemmel.[20]

1830-ban volt egy konvenciós molnár a faluban.[21]

Egy 1936-os adat szerint: „Víz turbina malom.”[22]

 

 

Alsóbagod

Zala-folyó

 

1644-ben Kerechenyi László de Kanyafelde a csázmai káptalan előtt Felső, Középső és Alsó Bagodon, Hagyároson, Csatáron lévő portiones possessionarias suas, melyek összesen 15 jobbágytelket tesznek ki, (egészet) valamint új malmát összesen 1500 császári arany értékben, jó szolgálataikért Geréczi Györgynek, Jánosnak és Antalnak adja, de ebből 400 Ft-ot fordítsanak egy zágrábi oltár és egy kápolna emelésére, ahol őt is eltemessék, valamint 400 Ft kamatjaiból miséket mondassanak.[23]

1753-55-ben Stráng (?) György a molnár. 1762-ben is ő.

1784-ben Alsó Bagod alatt két malmot házzal jelöl az I. katonai felmérés térképe a Zala bal partján. Egyik a Boncodföldére vezető úttól nyugatra, a másik ettől lejjebb, az alsóbagodi utca képzeletbeli meghosszabbított vonalának és a Zalának a metszéspontjában volt.[24]

1850-benösszeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Alsó Bagodon. Horváth Antalt.[25]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

Az egerszegi határban lévő 2 (alsóbagodi) vízimalom kapacitása - egyenként - napi 16 pozsonyi mérő.[26]

Az említett két malom a II. katonai térképen, a Felső- és Alsóbagod közt lévő, és az Alsóbagod alatt lévő malom együtt. A másodikat, az Alsóbagod tól délre, a Zala bal partján állót malomként jelöli a térkép.[27]

1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: 1, magassága: 2 such v. láb 7 czoll v. hüvelk, szélessége: 6 such volt.[28]

1876-ben a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 2 segédet foglalkoztattak, és a malom után 54 Ft jövedéki adót fizettek.[29]

1894-ben „Farkas Gábor alsóbagodi malom fejének újbóli felvétele” cím alatt találunk adatokat a malomra. Ekkor kért (dátum nélkül) engedélyt a malom kijavítására illetve új malomfej kialakítására Farkas Gábor. Az iratcsomó címpján az áll, hogy: „Özv. Farkas Imréné alsóbagodi vízimalmára vonatkozó iratok.”

A M. K. Kultúrmérnöki Hivatal 1894. március 14.-én kelt, az alispánnak írt levelében az áll, hogy Sebestyén János rétmester 2-3 hét múlva tud Farkas Gábor kérelmével foglalkozni.

1894. június 19.-én a kultúrmérnöki hivatal jóváhagyva visszaküldte a terveket özv. Farkas Imréné részére. Június 28-án megírták, hogy a malom belső szerkezetének javításához nincs szükség engedélyre.

1895. március 8.-án a kultúrmérnöki hivatal felhívja az alispán figyelmét az ellentmondásra, miszerint az iratok egy részén Farkas Gábor, más részén özv. Farkas Imréné neve szerepel.

Dátum nélküli levélben özv. Farkas Imréné megbizásából Farkas Gábor jelentette az alispánnak, hogy megépítette malmát az ideiglenes engedély alapján. 1895. júlis 10.-én a kultúrmérnöki hivatal kéri az alispántól a malom építésével kapcsolatos valamennyi irat megküldését, és kijelölik a helyszíni szemle idejét, 1895. augusztus 14.-ére, amelyről a környező településeken élőket a szokásos módon, hírdetmény kifüggesztésével értesíteni kell. A levélből tudjuk, hogy a legközelebbi alsómalom tulajdonos Fosz Károly [Martonfa ML] a felső Kisfaludi Pál.

1896. február 16.-án az alispán az összes iratot véleményezésre megküldte a szombathelyi M. kir. Kultúrmérnöki Hivatalnak. Farkas Imréné szül. Horváth Alojzia, 1896. július 9.-én kapott ideiglenes vízhasználati engedélyt.

1897. május 8.-án jelenti az alispánnak özv. Farkas Imréné megbizásából Farkas Gábor, hogy az alispáni hivatal által „kiállított engedélyokirat alapján elrendelt árapasztó zsilip és árapasztó-csatorna építési munkálatai teljesen befejeztettek.”

A hivatal az iratokat 1897. október 4.-én küldte vissza, és 1898. április 2.-án a vízhasználati engedélyt megkapták a kérelmezők.

1897. december 31.-én a szombathelyi kultúrmérnöki hivatal több malom, köztük az alsóbagodi malom iratait kérte be.[30]

1902. január 29.-én kelt egy szakértői vélemény az alsóbagodi bal parton lévő ún „kő” malom vízhasználati jogogának megváltoztatásáról. Ebből tudjuk: „A vízhasználat segélyével két oldalt csapott közönséges rendszerű vízikerék tartatik mozgásban.”[31]

1924-ben özv. Baumgartner Józsefné alsóbagodi vízimalma. 1914-ben turbina üzemre lett átépítve. A háború miatt csak 1924-ben kapott vízhasználati engedélyt.

1933-ban Németh Sándor a malom tulajdonosa.[32]

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be, amiknek a végrehajtását ellenőrízték is. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosa özv. Baumgartner Józsefné, bérlője Németh Sándor volt.[33]

Az 1949-es összeírásban: Cég: Németh Sándor. Tulajdonos: özv. Baumgartner Józsefné. Bérlő: Németh Sándor Kapacitás: 20 q/24 h. Használhatóság: 40. %.[34] A malom ekkor víz és benzinüzemű.[35]

A malmot államosították. 1979. június 25-én a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat árverésen értékesítette. A vevő Dervarics Jenő asztalos kisiparos 83000 forintért vásárolta meg asztalosműhelynek és raktárnak.[36]

A malomépület ma is áll.

 

/>

 

Bagod, Németh-malom. Fotó Kummer Gyula.

 

Felsőbagod

Zala folyó

 

Első ismert említésekor, az 1753-55-ben készült összeírásban Páál József a molnár. 1762-ben is ő.

A I. katonai felmérés térképén Felső- és Alsóbagod közt félúton van egy malom a Zala bal partján. Több településrtől is vezet hozzá út.[37] Ezt a malmot az összeírások Alsóbagodhoz tartozónak írják.[38]

Találunk malmot Tomasich 1792-es térképén is.[39]

1850-benösszeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Fölsőbagodban Nagy Antalt.[40]

A II. katonai térkép 1852-55 közti felmérésen ugyanott van a malom, Felső- és Alsóbagod közt. Két épülettel.[41]

1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: 1, magassága: 3 such v. láb 6 czoll v. hüvelk, szélessége: 5 such 2 czoll v. hüvelk.[42]

Az 1935-ben Zalavármegye ismertetőjében ezt találtuk: Klug Lajos Körmenden tanulta ki a molnár mesterséget. Mint főmolnár Széplakon működött négy éven át. Majd bérbevette a felsőbagodi vízimalmot. Később Forster Ottó képviselő malmában négy évig volt főmolnár Zalaegerszegen. Gőzmalmot több ízben bérelt, majd megvette a gyapükajáni felsőhobai malmot, melyet haláláig, 1929-ig vezetett.[43]

Valószínűleg ez a malom leégett.[44]

 

 

26. Bagonya, Buguina SLO

Bagonyai patak

 

Az I. katonai térképen a falu északi végétől nyugatra (a templommal egy magasságban), a Tessanóczra vezető út hidjának déli oladalán van egy malom ház nélkül.[45]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A bagonyai malom tulajdonosa ekkor Császár Miklós. 2 kerekű, kapacitása: 4 pozsonyi mérő/24 óra.[46]

A II. katonai térképen nem találunk malmot.[47]

Az 1863-ban, a Zala Vármegye Tisztiszéke számára készült kimutatás szerint 1 patakmalomban, 1 kővel 24 óra alatt 4 ausztriai mérő gabonát képes megőrölni.[48]

A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara 1867-ben készült kimutatása szerint a vízimalom után 6 Ft jövedéki adót fizettek.[49]

 

 

27. Bajcsa

Principális csatorna

 

Ma Nagykanizsa településrésze.

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, a molnár nevét nem jegyezték föl.

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben szintén a malmokat és molnárokat vették számba Papp Dániel neve szerepel.[50]

171-ben Bajcsapusztán két molnár élt.[51]

„Bajcsai malomnak s ott lévő gátnak igazéttására legalább 2 gyalog napott…”- Fityeháziak vallomása, 1780. május 27.[52]

1780. június 30. „Malmok határunkban kettő is vagyon jó, azon okból máshová nem járunk.[53]

1784-ben, az I. katonai felméréskor Uy Voythén-ként írták a települést, és tőle délnyugatra két malom is található: Felső és alsó (Ober, Unter). Mindkettő malomcsatornán.[54]

Közel két évszázad múlva, 1947-ből van a következő adatunk, ami utal a XIX. századra is. „Niczinger Lajos vízimalma. 1847-ben épült a malom, mely jelenleg 24 HP kisegítő motorral és 3 hengerrel van felszerelve. Napi teljesítőképessége 20q őrlemény, valamint 15q darálás. Három alkalmazottat foglalkoztat és a háborús károkat helyreállította.”[55]

1949-ben: Cég: Nitzinger Lajos. Tulajdonos: Állami malom. Bérlő: Nitzinger Lajos. Kapacitás: 20 q/24 h. Használhatóság: 40 %.[56] A malom ekkor víz és butángáz üzemű.[57]

 

Malomi-fenyves 254/34, Malomi-rétek 254/36, Principális: Princi: Kanizsnica 254/38. [Principális csatorna]. Határpatak 254/40.[58]

Bajcsaji-malom: Bajcsanszki melén 255/25. Malom. (Meglévő)[59]

 

Alsó-Bajcsa

 

1750 körül Kovács György molnár nevét jegyezték föl.

1754-ben ugyancsak Kovács György a molnár 35 köböl jövedelemmel.[60]

Szerepel az I. katonai térképen, a településtől délnyugatra.[61]

Meg van a malom a II. katonai térképen is, aminek felmérése 1856-60 közt készült, Fityeháza északi véggének magasságában.

 

Fölső-Bajcsa

 

1750 k. Szakál István molnár.[62]

1754-ben ugyanő a molnár, 45 köböl jövedelemmel.[63]

Szerepel az I. katonai térképen, a településtől délnyugatra.[64] Erről a malomról és molnárokról sincs további adatunk.

 

 

28. Bak

Felső-Válicka

 

Középkori adatunk nincs malomról.

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Szalay Benedek molnár nevét jegyezték föl.

Erről a malomról aztán nem hallunk többet.

A Zalamegye című hetilap 1890. május 11-i számában jelent meg az alábbi hírdetés: „Malom eladás. Bak községben az Ukk-Zala-Egerszeg-Csáktornyai újonnan épült vasút mentén, a baki indóház közvetlen közelében, egészen jó karban levő teljes felszereléssel ellátott jó forgalmu gőzmalom 10 lóerejű gőzgéppel minden órán szabad kézből eladó. Bővebb értesítést nyerhetni id. Juhász Istvánnál Zala-Egerszegen és Bak községben a helyszínén.”[65]

1932-től Imre Ferenc volt a malom főmolnára, aki Rábamolnáriban született 1902-ben. Nős, 3 gyermeke volt.[66]

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be, amiknek a végrehajtását ellenőrízték is. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosa özv. Horvát Józsefné volt.[67]

A magyar közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendeletében Sipos Ferencet említik a malom tulajdonosaként.[68]

Az 1949-es összeírásban ez szerepel: Cég: Bondor Zoltán. Tulajdonos: Özv. Horváth Ferencné. Bérlő: Bondor Zoltán. Kapacitás: 50 q/24 h. Használhatóság: 65. %.[69] A malom ekkor gőzüzemű.[70]

Az épület a 75-ös út mellett, a Válicka vendéglővel szemközti oldalon áll, a volt Állami Gazdaság területének szélén. Ma az épület magántulajdonban van. A földszintjén állat-gyógyszertár és takarmányüzlet működik. A felső két szintjét tudomásunk szerint nem használják. A 11/2011. (X.27.) önkormányzati rendelettel helyi védelem alá vették.[71]

 

/>

 

Bak, Gőzmalom. Fotó: Farkas Tamás, 2011.

 

Felső Bak

 

Az 1750 körül készült összeírás szerint a malomban Szíjártó József a molnár 2 köböl árendával, 3 köböl jövedelemmel.[72]

1754-ben ugyanő, 6 köböl jövedelemmel.[73]

Az I. katonai felmérés térképén látszik, hogy Bak és Sárhida közt félúton egy patak folyik a Válickába. Az itt lévő malomtó északi kifolyásánál áll a malom. A Bak-Sárhida útról vezet út a malomhoz. A két út találkozásánál, a főút két oldalán, egy-egy ház. Valószínűleg egyik – vagy mindkettő - a molnár háza, vagy gazdasági épülete.[74]

A Széchenyi uradalom baki gazdaságának összeírásakor, 1813-ban, az alábbiakat írták: „Azonban az F.[első] Baki rétek, mellyek már igen szépen kezdettek javulni, új romladozásnak sok jeleit mutattyák, jóllehet Tsutor úrnak malma, mely eddig Válitzka vizét fenntartotta, egészen elpusztíttatott. Hogy tehát ismét jó karban jöjjenek, de haszontalan ne tétettnének, és a sok canalisok közül azok tisztogattatnának és conserváltattnának, amellyek valóban hasznot hajtanának, jó volna, ha Eő Excellentiája kegyessen megrendelni méltóztatna, hogy Finkoir ingenieur úr mennél előbb oda lemenne, és a szükséges libellatiot megtenné.”[75]

A malom nem épülhtett újjá, mert nem szerepel a II. katonai térképen.[76]

 

 

 

29 Bakonak (Nagybakonak)

(Van egy Bakonak szlovéniában is, ma Bukovnica, közigazgatásilag Alsómaráchoz tartozik.)

 

30. Baksaháza

Kiskúti-patak

 

Orosztony határában, délkeleti irányban.

Az urbérrennedezés során az alábbi vallomást tették 1777. június 24.-én: „Határunkban malom is vagyon, úgy nemkülönben határos és közellévő fél- és egyórányi járóföldnyire, úgy mind Orosztony, Merenye, Garabonc és Kaross helységek határiban, mellyekben szükségünkre való őrléseket tehetünk.” [77]

Az I. katonai térképen Baksaházától délnyugata van egy malom.[78] Megvan ez a malom a II. katonai felmérés térképén is.[79]

 

 

 

31. Baktüttös

Patak

 

1784-ben az I. katonai térképen a falu alatt nyugatra, a mai temetőtől északra tavas malom látható.[80] Írott forrásokban nem találtunk malomra utaló adatot, és nincs a II. katonai térképen sem.

 

 

32 Balatonakali

 

1778-ban még nincs malma: „Egy óra járóföldnyire Örvényesi határban alkalmatos malmok vannak, ahol szárazságban is lehet őrölni.[81]

1828-ban már van malom a határában.[82]

Az I. katonai térképen nem szerepel malom, és nincs a II.-on sem.[83]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalom után 8 Ft jövedéki adót fizettek.[84]

 

 

33. Balatonalmádi

 

Az egykori malom ma nyaraló.[85] Semmilyen adatunk nincs róla.

 

 

Balatonalmádi-malom. Fotó: Kádár Péter, 2009.

 

 

 

 

34. Balatonfüred

Séd-patak, Koloska-patak, Kéki-patak vagy Füredi-séd, Siske-patak, Szőlősi-séd vagy Dobodó-, ill. Berek-patak[86] A Siske- és Kéki-patak egyesülés után már Füredi-séd néven folyik tovább.

 

Füreden a Kéki- és a Siske-patakon öt, míg a kettő összefolyásánál egy malom volt: Kéki, Vörös, Kubicsek, Újhelyi, Halápi, illetve Mórocza.[87]

 

1320-ban Kéki Miklós fia, Benedek veszprémi kanonok, anyja - Csajági János leánya -

beleeggyezésével füredi malmát, mely a monostor malma felett volt, egy füredi telekkel együtt eladta Péter mesternek, a püspök rokonának. Ez kéki nemes volt, s amikor 1349-ben a Rátótiak perelték, hogy az ő rátóti monostoruknak itteni és kéki részeit elfoglalva tartja, ezzel az oklevéllel igazolta jogát s nyerte meg a pert.[88]

1320-ban a füredi malom a tihanyi apátság malma felett volt.[89]

Amikor 1349-ben, Zala megye közgyűlésén Rátóti Báldon fia Lőrinc fiai előadták, hogy Péter kéki nemes - István volt veszprémi püspök rokona - az ő rátóti monostoruknak kéki és füredi részét elfoglalta, Péter prókátora az 1288. évi záloglevelet mutatta fel, mely szerint a birtok Miklós tulajdonába megy át, ha három éven belül nem váltják ki. Továbbá egy 1320. évi oklevelet, mely szerint Kéki Miklós comes fia Benedek mester, veszprémi kanonok kéki birtokát két malommal együtt eladta Péter mesternek, István püspök atyafiainak és rokonainak. Ezeknek az okleveleknek az alapján a nádor Péternek ítélte e birtokot.[90]

1395-ből ismerjük egy határjárását. E szerint a tihanyi apátság 17 házat és két malmot tartott a maga jogos tulajdonának.[91]

Füreden 1566-ban Oroszy Péter és Zabó Péter adóztak malmaik után. 1599-ben Oroszy István 1 forint adót, Zabó Péter 2 forint adót fizetett.[92]

1645 körül Kovács János az általa bérelt malom után évi 40 dénárt fizetett, továbbá 40 db fehér cipót is adott.[93]

1666-ban az uraság engedélyével deszkametsző épült, amely üzemben volt egy század múlva is. A malmok a tihanyi apátság, a veszprémi káptalan, az Oroszi család és a falu birtokában voltak.

A XVII. század második felében a faluhoz tartozott egy malom, amelynek évi jövedelme 25 köböl gabona volt.[94]

A füredi kerület molnárairól 1755-ben készült adóösszeírás idején, Füreden 4 molnár volt, név szerint: Káldi János, Körmendi János, Marton Ádám és Puhl György. 1790-ben a keszthelyi molnárcéh nevében Káldi József céhmester, Édes Márton és Vincze László esküdtek és nemes Varga Sándor jártak el Halbik Márton ügyében, akit támogattak a füredi deszkametsző bérletének elnyerésében.[95]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Káldi János ex Armenyi Puszta, Körmendi János ex Kövesi Puszta, Marton Ádám, Bécs György és Ruta Ferenc molnárok nevét jegyezték föl.

Ekkor a káptalan fundusán lévő malom után Marton Ádám fizette a bérleti díjat. A szerződés szerint meg kellett építenie a kásatörőt, azon kívül kötelessége volt a malomtóra vigyázni, és azt az uraság számára lehalászni. Bizonyos, hogy Marton Ádám építette, vagy vásárolta a malmot, csak így adhatta el 1767-ben a tósokberényi Stom János molnármesternek. Ekkor a malom helyét a falu végén a „Tott sédei” dűlőben jelölték meg. Évi árendája 12 forint volt. Stom János özvegyétől 1789. november 16.-án Kulmon József 430 forintért megvásárolta a malmot. Évi 12 forint árenda mellett 22 esztendeig fizette a bérletet a káptalannak, és 1819-ben is ő volt a malomépület tulajdonosa. Azt jó karban tartotta: „Mivel a malomnak két oldalfalai tsak sövénybűl állott, kőfallal s a tornátz eleit kőlábra építettük, mind pedig, ámbár a Balaton mellett a betsüs, az ahoz tartozó fa és más eszközöket, annál inkább, mint tulajdon pénzünkön szerzetteket jó karban megtartani el nem mulattunk mind ez ideig”- írta 1812-ben Kulmon özvegye és fia a káptalannak. 1819-ben az árenda csökkentését kérték, arra hivatkozva, hogy Füred határában kilenc malom van, ráadásul az ő malmuk víze megfogyatkozott azáltal, hogy a fürediek a rétjeikre engedik a vízet, amit azelőtt csak szombaton szoktak megtenni.

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba Kátai János, Körmendi János, Marton Ádám és Bécs György neve szerepel.[96]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Molnár István és Me.?. György neve szerepel.[97]

1767. december 6.-án a veszprémi káptalan jobbágyai ezt vallották: „…malom vagyon az határban, az uraságoké négy, az ötödik a közönséges helységé.”

Az Oroszy család jobbágyai ezt nyilatkozták: „Malom dolgaibul semmi fogyatkozásunk nincsen, …”

1777. június 3.-án a jobbágyok haszonvételeikről ezt mondták: „7. Határunkban és a helységben öt malom vagyon, amelyekben, ha nagy szárazság nincsen, magunk szükségére őrölhetünk.”[98]

1778. június 12.-én Esterházy arácsi jobbágyai ezt vallották: „Határunkban egy malom vagyon, ahol is szükségünkre szoktunk őrleni, de közel lévő szomszédságainkban is Füreden, Csopakon és Kövesen vannak elegendő malmok, ahol szározságban is őrölhetünk.”[99]

Az 1783-as I. katonai térkép felvételen Füredtől nyugatra, Tihanytól északra egy malom található. A füredi út (ma is az) és a Balaton közt egy patakon négy malom látható. Házat egyik mellett sem jelöl a térkép, Füred területén is van egy malom.[100]

1790-ből származik a molnárcéh azon megállapítása Füredről, mi szerint: „sok malom vagyon már a füredi határban, úgyhogy némelly időben többet állnak üressen, mintsem hasznot adnának.” [101]l

Ekkor a káptalan birtokrészén deszkametsző működött. Halbik János hozzáértő felsőörsi molnárt elutasítva -, akit, mint láttuk a céhbeliek is támogattak – Volder János kapta meg. Volder lisztesmolnár volt, s 200 forint ráfordítással lisztelő malommá akarta átalakítani az épületet. Ez a malom az Alsó-Baricska alatt volt. 1793-ban a káptalani jobbágyok robotszolgáltatásai között szerepelt a füredi deszkametszőre való fuvarozás is.[102]

1799-ben a kamara szolgálatában álló Ferenczy Mihályt említik egy elpusztult malomhellyel kapcsolatban. 1801-ben Takács Mihály és egy csurgói molnármester folyamodott malomhelyért a káptalanhoz. Utóbbi annak az elpusztult malomnak a helyét kérte, amely a füredi malmok alatt volt a Balaton partján.[103]

1801-ben említik az Újhelyi-malmot a bocséri szőlőt határoló, Újhelyi-malomba vezető út kapcsán.[104]

Az 1812-es adóösszeírásban 3 molnárt írtak össze.[105]

Ugyanebben az évben a földesurak arányosítási pert kezdeményeztek egyes haszonvételekkel kapcsolatban. A főispáni helytartó közreműködésével kompromisszumos megállapodás született, amelyet pontokba foglaltak. A 6-8. pontokban olvasható: „Mivel a nemeseknek külön malmuk lesz, ezért a földesurak előfeltételt szabtak: ne lehessen kikötni azt, hogy a gabonát az átengedett malomba kelljen vinni,..”[106]

1824-ben Káldi József a füredi járásbeli első céhmester, mellette Csók Péter és Újhelyi Sándor füredi molnárok a céhmesterek. 1828-ban a Balatonfüredi Nemes Molnár Céh nevében Sövény Ferenc főcéhmester, Kulmon József, Káldi József és Nemes Újhelyi Sándor esküdtek jártak el egy céhtársuk ügyében. A céh 1837. január 6.-án kiadott bizonyságlevelén Csók Illés céhmester, Káldi József és Pálfi János céhesküdtek neve, és a céh pecsétje szerepel.[107]

1823-ban a tihanyi apátság füredi malmát kikiálltással akarták bérbe adni. A kért 16 pozsonyi mérő búzát és 77 pozsonyi mérő rozsot senki sem adta meg, ezért - az 1824. február 11.-én kelt szerződés tanusága szerint - 16 pozsonyi mérő búzáért és 67 pozsonyi mérő rozsért adták bérbe.[108]

1825-ben említik a nemesség Malom-völgyi malmát, annak kapcsán, hogy molnárukra, Meringer Józsefre rátámadtak a szőlősi ökrészek amiatt, hogy nem volt hajlandó a malomfejnél elrekeszett vizet elengedni öntözés céljából.

1830-ban az úrbéri összeírások szerint a faluban a nemeseknek négy, a falunak 1 malma van. Jövedelme évi 8 pozsonyi mérő, azaz 8 forint 24 krajcár.[109]

1831. február 18.-án Kazó István és felesége megvásárolta Halvax János füredi molnártól és feleségétől, Feitinger Katalintól a vendégfogadó szomszédságában lévő egykerekű malmot.[110]

1832-ben 10 felülcsapó malom működött a Séd-patakon.[111]

1834. április 24-től három esztendőre Kazó István fizetett a malomjogért az esztendőkkel korábban megszerzett malma után a káptalannak. A malom fundusa után és vízbér fejében évi 15 váltóforintot, vagy ezüst huszasokban 6 forintot fizetett. 1835-től 1844-ig Kazó évi 20 váltóforintért bérelte a malmot.[112]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A füredi határban lévő 11 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 6 pozsonyi mérő.[113]

A II. katonai térkép 1852-55 közti felvételén a település északi végénél van egy malom. A falu és a Balaton közt pedig három malom van.[114]

Soproni Kereskedelmi és Iparkamara 1867. évi kimutatása szerint 9 vízimalomban 3 segédet és 2 tanoncot foglalkoztattak, és a malmok után 100 Ft jövedéki adót fizettek.[115]

A magyar közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendeletében említik Vogel András nevét Balatonfüreden. Az eddig előkerült adatok alapján nem tudtuk azonosítani, melyik malom volt az övé.[116]

 

Egy 1935-ös adat szerint Egyed K. Ödön bodorfai molnár, vízimalom tulajdonos. (Dobrony, 1902.) Középiskolai tanulmányait Veszprémben, majd felsőiparskoláit Budapesten. Ipari képesítését részben helyben, részben Szombathelyen szerezte meg. Balatonfüreden, mint főmolnár működött.[117] Nem tudtuk azonosítani működése helyét.

 

Apátsági malom, Alsó-malom,

 

1626-ban az apátság fundusán álló malmot a malomigazsággal együtt a csopaki Gellért János eladta a füredi Egyed János kovácsnak 120 tallérét. A „malomigazság” negyven cipót és negyven pénzt jelentett, amivel a tihanyi apátnak tartozott minden esztendőben az, aki a malmot bírta. A malom-házhely felett a falu malma, alatta Domokos István malma állt. A vevő örökösei adósságba keveredtek, amit 1688-ban nem tudtak megfizetni, akkor a földesuruk, Oroszy Pál kifizette a tartozásukat, ezáltal része lett a malomban. Később már a malom 5/6 tulajdonrésze az övé. Mivel később sem váltották ki a zálogból, ezért 1732-ben a pusztulásra jutott egykerekű malmot az Oroszyak kőből újjáépítették. 1749. február 11.-én Lécs Ágoston tihanyi apát pert kezdett az Oroszyak ellen. A per tárgya a falu belső részén lévő malom volt, amelyet az apátság fundusán építettek az alperesek, és amelyet évi cenzus fizetése ellenében birtokoltak, de a becsérték ellenében nem voltak hajlandók az apátságnak átadni. A per egyezséggel zárult, ugyanis 1749. május 22-én a malmot nemes Varga Lőrinc, nemes Varga László, Somogyi István, Káldi János, Marton János füredi, Goath Mihály arácsi, Komáromi Mihály és Tánczos Ferenc lovasi, Totth János paloznaki lakosok, a molnárcéh esküdtjei 111 forint 50 dénárra becsülték, amit az alperesek az apáttól felvettek, ezáltal a malom ismét az apátság birtokába került.[118]

1779-ben Ferenczy Mihályt említik egy elpusztult malommal kapcsolatban. 1801-ben Takács Mihály és egy csurgói molnármester folyamodott malomhelyért a káptalanhoz. Utóbbi annak az elpusztult malomnak a helyét kérte, amely a füredi malmok alatt a Balaton partján volt. 1812-ben Füred alsómalmának tulajdonosa Kulman József özvegye és fia. A malom korábban sövényfallal készült, azt kőfalra Kulman rakatta át. A malom eredetileg a veszprémi káptalané volt. Ők eladták Stom Jánosnak. Tőle vette meg Kulman.

1818-ban Sipos Pál balatonfüredi molnármester folyamodott malomépítési engedélyért a káptalanhoz.[119]

 

Bíró-malom (Régi-temető út 1.)

Siske-patak

 

A tihanyi apátság egykori vízimalmának helyén épült 1795-ben egy malom, Tumler Henrik molnár, malomépítő tervei alapján és kivitelezésében.

1886-ban ennek a malomnak a tulajdonosa Altsädter Samu volt. 1897-ben aztán már Bíró Sándor adott be a malom korszerűsítésére terveket. A 6,2 m átmérőjű vízikerék egy 84 cm átmérőjü malomkőjáratot hajtott. Teljesítménye napi 3q volt.

Felső szomszédja az Újhelyi felső, alsó Kohn Sámuel malma – a későbbi Kubicsek malom – volt.

Az 1910-es években Halápi János és Imre voltak a tulajdonosai, akik 1918-ban eladták Pálfi Gábor balatonfüredi molnárnak. 1921-ben a malom vízhasználati engedélyének visszavonásával működése megszünt, bár egy ideig még saját használatra daráltak benne. Az 1950-es években Pálfitól megvásárolta Kéri Zsigmond molnár, aki korábban Pálfinál dolgozott. Ő átalakította és lakásnak használta.

1996-ban Janitsáry Miklós vásárolta meg, felújította és a vízikereket is helyreállíttatta.[120]

 

Halápi-malom, korábban Páder-malom (Fürdő utca 20.)

Füredi-séd

 

Középkori adatot nem tudtunk a malomra vonatkoztatni.

1757-ben a káptalan fundusán lévő malomhely után Marton Ádám fizette a bérleti díjat. A szerződés szerint meg kellett építenie a kásatörőt, azon kívül kötelessége volt a malomtóra vigyázni, és azt az uraság számára lehalászni. Bizonyos, hogy Marton Ádám építette vagy vásárolta a malmot, csak így adhatta el 1767-ben a tósokberényi Stom János molnármesternek. Ekkor a malom helyét a falu végén a „Tott sédei” dűlőben jelölték meg. Évi árendája 12 forint volt. Stom János özvegyétől 1789. november 16.-án Kulmon József 430 forintért megvásárolta a malmot. Évi 12 forint árenda mellett 22 eszetndeig fizette a bérletet a káptalannak, és 1819-ben is ő volt a malomépület tulajdonosa. Azt jó karban tartotta: „Mivel a malomnak két oldalfalai tsak sövénybűl állott, kőfallal s a tornátz eleit kőlábra építettük, mind pedig, ámbár a Balaton mellett a betsüs, az ahoz tartozó fa és más eszközöket, annál inkább, mint tulajdon pénzünkön szerzetteket jó karban megtartani el nem mulattunk mind ez ideig”- írta 1812-ben Kulmon özvegye és fia a káptalannak. 1819-ben az árenda csökkentését kérték, arra hivatkozva, hogy Füred határában kilenc malom van, ráadásul az ő malmuk víze megfogyatkozott azáltal, hogy a fürediek a rétjeikre engedik a vízet, amit azelőtt csak szombaton szoktak megtenni.

1834. április 24-től három esztendőre Kazó István fizetett a malomjogért az esztendőkkel korábban megszerzett malma után a káptalannak. Az egykerekű malmot Kazó és felesége Halvax János füredi molnártól és feleségétől vásárolta meg 1831. február 18.-án. A malom fundusa után és vízbér fejében évi 15 váltóforintot vagy ezüst huszasokban 6 forintot fizetett. 1835-től 1844-ig Kazó évi 20 váltóforintot fizetett.[121] A malom az ő tulajdona volt, de a terület, a „fundus”, amire épült, a káptalané, a vízjoggal együtt. Ez úgy működött, hogy a molnárok engedélyt kértek egy-egy korábbi malom felújítására saját költségen, vagy egy új építésére. Így bérlet helyett a terület használatáért fizettek. Mai szóval lízingelték.

1866-ban Kazó József a malom tulajdonosa, akitől megvásárolta néhány év múlva Páder Lőrinc.[122] Ez lett az ún. alsó Páder malom.

A malom felülcsapó vízikerekének átmérője 3,9 méter volt. Felső szomszéd malma a községi malom, alsó szomszédja Somogyi Zsigmond vízimalma volt.[123]

1915-ben bérbe vette a malmot Sperg Domonkos három évre, évi 140q búzáért. Ő azonnal a malom korszerűsítésébe kezdett saját költségén. Ennek fejében nem fizetett bérletet. Beépített egy szitaszekrényt és egy 11-es Ganz hengerszéket, két hasábszitát, serleges felhordót, gabonatisztító gépet. Nem találta meg számítását, így 1922-ben felmondta a bérletet.[124]

Ezt követően eladta Szántai György molnárnak, aki 1928-ban eladársra hirdette meg. Tőle 1931-ben Halápi Imre vette meg. Halápi jelentős fejlesztésekbe kezdett. Beszerzett egy négyhengeres Ganz 21 típusú hengerszéket, meghagyta a 11a jelű Ganz hengerszéket is, 3 db hasábszitát, 3db serleges felhordót és egy koptatóval ellátott gabonatisztítót is felszerelt. A vízfej és vízikerék felújítása után 1935-ben kapott vízhasználati engedélyt. A malomhoz különálló molnárház tartozott gazdasági épületekkel.[125]

Az 1935-ban kiadott Zala vármegye ismertetőjében az alábbiakat olvashatjuk róla: „Halápi Imre ny. cs. főtörzsőrmester, malomtulajdonos. Köveskál, 1885. Iskolái elvégzése után kitanulta a molnár mesterséget. 1913-ban a csendőrség kötelékébe lépett. 1929-ben nyugállományba helyezték. 1931-ben telepedett le Balatonfüreden. Felesége: Seidl Magdolna.”[126]

A magyar közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendeletében Halápi Imre szerepel a malom tulajdonosaként.[127]

1945. december 8.-án egy társaság vitába keveredett két szovjet tiszttel. A vita során Halápi Imre és fia, szintén Imre, halálos lövést kapott. Ezt követően az özvegy vezette a malmot és facér molnárok segítségével őrölt. 1947-ben bérbe adta Király Mihály molnárnak. Ő egy 6 lóerős Man diesel motorral segítette a vízhajtást. Bérlete akkor szűnt meg, amikor 1951-ben a malmot államosították és leállították. Többé nem üzemelt. 1968-ban lakóházzá építették át.[128]

 

Községi-malom, Falu-malom (Fürdő út)

Füredi-séd

 

Már a török korban is a falu malma volt. A patak déli oldalán épült kőmalom náddal volt fedve. Tartozott hozzá molnárlakás, gazdasági épület és kert. A malom ún. tavas malom volt, mert a község halastava fölötte volt, és ennek túlfolyó víze hajtotta a malmot. 1578-ban és 1582-ben puszta malomként említik.[129]

1749-ben az apátság pert indított a falu malmának tulajdonjogáért, de még az ítélet előtt a pert abbahagyta, így malom a faluközösségé maradt.[130]

Szerepel a malom az első katonai felmérésen is.

1812-ben a földesurak Amadé Antal Zala megye főispáni helytartójához írt követeléseikben viszaadatni kérték jussaikat, köztük a malom haszonvételét. A per befejeztéig az alábbi megállapodás született: A malom a nemes és agilis közbirtokosságé lesz. Mivel a nemeseknek külön malmuk lesz […], ezért a földesurak előfeltételt szabtak: ne lehessen kikötni, hogy a gabonát az átengedett malomba kelljen vinni.[131]

Ugyanebben az évben a közbirtokosság a füredi molnárcéhvel felbecsültette a malom szerszámait. Ez az alapos leltár fennmaradt számunkra.[132]

A Somogyi Imre bíró által 1886-ban és 1887-ben kiállított igazolás szerint a malom vízhasználata fölött a mlomtulajdonosok rendelkeztek, ez 1865-ben 93 községi lakos volt.

A XIX. század végén a malom egy 4,24 m átmérőjű 95 cm széles felülcsapós vízikerékkel egy pár 1 méter átmérőjű kőjáratot hajtott meg. 1901-ben a vízügyi hivatal a malom megszüntetését rendelte el, de ez nem történt meg, csak 1911-re. A malom alsó és felső szomszéd malma is Páder Lőrinc tulajdonában voltak. Utolsó bérlőjét Németh Ferencnek hívták. Az épületet az 1970-es évek elején lebontották.[133]

 

Kubicsek-malom (Siske utca 34.)

Siske-patak

 

A kőből, nádfedéssel épült malom, amely egy felülcsapó vízikerékkel egy kőjáratot tartott üzemben, a Siske patak keleti oldalán állt. A malomhoz lakóház és gazdasági épület is tartozott.[134]

1830-ban az úrbéri összeírások szerint a faluban a nemeseknek négy, a falunak 1 malma van. Jövedelme évi 8 pozsonyi mérő, azaz 8 forint 24 krajcár.[135]

A nemeseké lehetett ez a malom is.

1886-ban Siskei István és társai tulajdonában volt.

A tulajdonos Siskei testvérek a XIX. század végén eladták Kohn Sámuel kereskedőnek, aki egy Lőke vezetéknevű molnárnak adta ki bérbe. A malmot korszerűsítték. A vízikerék 3,64 méter átmérőjű volt és egy pár 1 m átmérőjű kőjáratot hajtott. Szitaszekrényt is építettek bele, több szitaváltozattal, többféle liszt készítése érdekében.

A vízhozam kevés lehetett, mert Kohn 1901-ben benzinmotort keresett a malom hajtására.

1908-ban Magyar Ferenc gabonakereskedő vásárolta meg Kohntól, aki a malmot megszüntette és emeletet húzatva rá magtárrá alakította át az épületet. Még ebben az évben Kubicsek Lajos molnármester megvásárolta az épületet, előbb a régi egyszerű malomberendezést helyezte üzembe, majd 1918-ban korszerüsítésbe kezdett.

Az átépített malom teljesítménye napi 1 vagon (100 Mázsa) lett. 1929-ben szívógázmotor-meghajtással egészítették ki a vízhajtást.

A korszerűsítés után a malom berendezése: 3 db Ganz hengerszék, 1 db 500-as függőköves Monarch típusú őrlőkő, 1 db négy részes Reich gyártmányú síkszita, 1 db Wörner gabonatisztító tarár, 1 gabonakoptató, egy kétrészes daratisztító gép, serleges felhordó volt.

1948-ban a malmot állami kezelésbe vették.[136]

A magyar közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendeletében Kubicsek Lajos szerepel, mint a malom tulajdonosa.[137]

1935-es adat szerint: „Kubicsek Lajos (1870.) molnár mester. Felszabadult 1887-ben. 1908 óta él Balatonfüreden. Modernül felszerelt üzeme van, melyet nagy szakértelemmel vezet. Felesége Szalay Karolin. Két fia és egy leánya van.

Ifj. Kubicsek Lajos molnár és gabonakereskedő. 1902. április 6-án született Kővágóőrsön. 1918-ban szabadult. 1924 óta társként dolgozik apjával. Felesége: Rajts Jolán.”[138]

 

Németh-malom (Somogyi utca 11.)

Siske-patak

 

A malom első hiteles említése, illetve jelölése az első katonai felmérésen található.[139] Az Esterházy család tuladona volt, amit bérlőknek adtak használatra. 1886-ban Csók Gábornak hívták a bérlőt. A malom vízikerekének átmérője 4,8 m, a kőjáraté 95 cm volt. Az Esterházyaktól Németh Ferenc vásrolta meg 1894 táján. Ő társult Török János molnárral és közösen korszerűsítették a malmot. Egy Oser hengerszéket, hasábszitát és gabonatisztítót szereltek be, továbbá egy 4 lóerős dízelmotort. A további fejlesztésekre csak úgy volt lehetőség, hogy Németh Morócza Lajos molnármesterrel társult, aki bankkölcsönt vett fel, és ezen egy Ganz hengerszéket és hozzá tartozó berendezéseket vásároltak. Az új technológiához az épületet emeletesre kellett átépíteni. A befektetés révén a malom Morócza birtokába került, de a malom jövedelme nem fedezte a törlesztést és a költségeket, ezér 1926-ban eladta Medveczki Kálmán molnárnak a bankkkölcsön átvállalásával. Még ebben az évben Medveczki is meghirdette eladásra.[140] Bár nem nem találtunk ráutaló dokumentumot, feltételezhető, hogy a malom a malomberendezést végző szerelőé lett, mivel 1928-ban a Molnárok Lapjában ő hirdette bérbeadásra. (Az 1926-os év a füredi malmok – vagy az egész magyar malomipar? – fekete éve lehetett. Erre következtethetünk a sok árverésből és eladási szándékból.) További sorsáról nem találtunk adatokat, de az 1951-es állami kezelésbe vételkor még mindig a Morócza család tulajdonában volt. 1959-ig engedélyezték működését darálómalomként, ekkor végleg leállították. Valószínüleg ez a malom is 1955-ben került tanácsi tulajdonba, mert tőlük vásárolta meg Molnár István, aki családjával a molnárházban lakott és a malmot folyamatosan bontotta.[141]

 

Páder-malom (Páder Lőrinc felső malma) Kossuth u. 1.

Kéki-patak vagy Füredi-séd

 

Az 1395. december 16.-án megtartott határjárás során a birtokhatár-megállapító bizottság tagjai eljutottak egy malomhoz, mely a veszprémi püspök embere, Lőrinc fia Domonkos kezén volt. 1396-ban újabb határjárásra került sor. Ennek során 2 felülről hajtott malomra találtak. Tovább menve az apát ügyvédje 10 sessiot, 1 malmot és 10 kaszálónyi rétet foglalt le.[142]

További adatunk a malomról csak a XIX. század második feléből van.

Az 1889. február 28.-án kiadott igazolás szerint, amelyet Somogyi Imre Balatonfüred birája írt alá, a malom a névadó, Páder Lőrinc tuladonában volt. A vízikerék 4,16 m átmérőjű, 45 cm széles, és egy 1 méter átmérőjű kőjáratot hajtott. Páder 1889-ben a malom korszerűsítését tervezte, de valamilyen oknál fogva erre nem került sor, mert a vízügyi hivatal 1906-ban kiadott határozatában a malom megszüntetését és a vízművek eltávolítását rendelte el. A malmot később Páder eladta Tóth József kádármesternek műhely céljára. Ő Gácser Ambrus szikvízkészítőnek adta tovább a molnárlakással együtt. Az épületet az 1980-as években lebontották.[143]

 

Somogyi-malom

Füredi-séd

 

Középkori meglétére csak közvetett utalás van, amikor a XVIII. század elején a puszta malomhelyre történő malom felépítésére kértek engedélyt.[144]

1753-ban azt állapította meg a földesúr, hogy a káptalani jobbágyok egyebek mellett a malom hasznát fizetség nélkül, a többi közbirtokosokkal és lakosokkal együtt közösen bírták.[145]

A malom fölött a káptalannak volt egy halastava: „Füreden, a káptalan földön lévő, Marton Ádám által bérelt malomnál levő malomtóban is lehet halat fogni.”-írják egy 1755-ben kelt szerződésben.[146]

1790-ből származik a molnárcéh azon megállapítása Füredről, miszerint: „sok malom vagyon már a füredi határban, úgyhogy némelly időben többet állnak üressen, mintsem hasznot adnának.” [147]

Ekkor a káptalan birtokrészén egy deszkametsző működött. Halbik János hozzáértő felsőörsi molnárt elutasítva -, akit a céhbeliek is támogattak – Volder János kapta meg bérbe. Volder lisztesmolnár volt, s 200 forint ráfordítással őrlő malommá akarta átalakítani az épületet. Ez a malom az Alsó-Baricska alatt volt. 1793-ban a káptalani jobbágyok robotszolgáltatásai között szerepelt a füredi deszkametszőre való fuvarozás is.[148]

Szerepel a malom az első katonai felmérésen, és Balatonfüred 1854-es kataszteri térképén is.

1866-ban Somogyi Zsigmondé a malom. Ő a XX. század elején korszerüsíteni akarta. 1902-ben kért vízhasználati engedélyt, amit 1906-ban kapott meg. 5 méter átmérőjű vízikereke egy pár 1 méter átmérőjű kőjáratot hajtott meg.[149] 1909-ben a malmot a vízügyi hivatal leállította, mivel a vasútépítés miatt a vizet másfelé kellett terelni. Az 1910-es években a család eladta. Új tulajdonosai lakásként használták. Egy részének felhasználásával vendéglátóhelyet alakítottak ki belőle.[150]

 

Ujhelyi-malom (Siske út)

Ujhelyi felső malom

Siske-patak

 

Középkori adatunk nincs róla. A XVIII. század végén már állhatott, és 1812-ben is említik.[151]

1782-ben Ujhelyi István egy malom építésére 300 forin kölcsönt vett fel. Az összeget csak úgy tudta visszafizetni, hogy néhány ingatlanát, köztük a Kisszőlősön (Balatonszőlős) lévő örökségét is eladta 200 forintért Oroszy Dániel özvegyének és annak Pál nevű fiának.[152]

1801-ben említik az Újhelyi-malmot a bocséri szőlőt határoló, Újhelyi-malomba vezető út kapcsán.[153]

Az Ujhelyi család már több mint egy évszázada bírta a malmot, amikor Ujhelyi Gábor molnár korszerűsíteni akarta azt, 1906-ban. A malom 93 cm-es kőjáratát egy 5,7 m átmérőjű vízikerék hajtotta”. A malomnak felső szomszédja nem volt, alsó szomszédja a Bíró malom.

Az 1910-es években a szombathelyi Pohl cégtől vásároltak egy Oser típusú hengerszéket, daragépet és hasábszitát.

A család anyagilag nehéz helyzetbe kerülhetett, mert egy időben mindkét malmot – alsó és felső – árverezték. Ez malom végül megmaradt a család tulajdonában. Az 1940-es évek elején leállították, az 1960-as években lebontották.[154]

 

Ujhelyi alsó malom

Siske-patak

 

A malomra utaló legkorábbi adatunk 1765-ből való. Ez az évszám volt olvasható ugyanis a malomkőpad oszlopán 1930-ban. A népnyelv urasági malomként emlegette. A következő hiteles adat csak a XIX. század második feléből van. Tudjuk, hogy 1866-ban a malom tulajdonosai Lichter Lipót és Krakler János voltak. Ők bírták még 1888-ban is, amikor a malom korszerűsítéséhez kérelemmel fordultak a hivatalhoz. Ezt 1889-ben meg is kapták. Ebből tudjuk, hogy a vízikerék 2,94 méter átmérőjű és 65 cm széles volt, amely egy pár követ hajtott. A tulajdonosok 1900-ban eladták Ujhelyi Gábornak, akinek feljebb ugyanezen a patakon már volt egy malma. 1918-ban Ujhelyi leányát feleségül vette Ivanovics János molnár. A leány hozományként az alsó malmot kapta. Ivanovics teljesen átépítette egy, a kor követelményeinek megfelelő emeletes épületet kialakítva, benne a kor tecnikájának megfelelő berendezésekkel. Valószínüleg túlvállalta magát, mert 1926-ban a malmot elárverezték. Új tulajdonosa - Guttmann Mórné - bérbe adta Godzsa Mihály molnárnak. Godzsa felvirágoztatta a malmot, de hamarosan úgy döntött, hogy a Vörös-féle malomban jobban megtalálja számítását, ezért felmondta a bérletet. Guttmanné a malmot Nyéki nevű molnárnak adta bérbe, de ő is csak néhány évig bérelte. 1934-ben Polgár Kálmán pékmester vásárolta meg a hozzá tartozó lakással és melléképületekkel együtt. Polgár a malmot nem üzemeltette, berendezését eladta, nagy részét Király József örvényesi malomtulajdonosnak.

A malomépület a világháborúban több találatot is, kapott valószínüleg ezért lebontották.[155]

 

Varga-malom vagy bocsári felső-malom

Szőlősi-, Berek- vagy Dobogó-patak

 

A malom az egykori „Malom-, ma Noszlopy–völgyben”, a Szőlősi patakon épült. A korai időkben a tihanyi apátság birtoka volt. Egy 1665-ös adat szerint Kovács nevű bélője volt a malomnak.[156]

Később a füredi nemeseké lett, mert 1825-ben említik a nemesség Malom-völgyi malmát, annak kapcsán, hogy molnárukra, Meringer Józsefre rátámadtak a szőlősi ökrészek amiatt, hogy nem volt hajlandó a malomfejnél elrekeszett vizet elengedni öntözés céljából.[157]

Azt, hogy mikor került a Varga család birtokába, nem tudjuk. A malmot Sperg Domonkos bérelte az 1870-es évektől. Egyszerű malom volt felülcsapós vízikerékkel. Fejlesztésével nem foglalkoztak. Az 1930-as években még daráltak benne, de a háborút követően lebontották.[158]

(Lehetséges, hogy a malom azonos a Varga család 1760 után engedély nélkül épített malmával?)

 

Bocsári alsó-malom

 

A tihanyi apátság malma volt. 1763-ban sikerült megakadályoznia az apátnak, hogy a Somogyiak felépítsék malmukat a Malomvölgyben, amelyet engedély nélkül elkezdtek.

1766-ban aztán az apátság épített egy molnárházat, amit bérbe adott Káldi Jánosnak, és megengedte neki, hogy a funduson malmot építsen. Ez meg is történt. 1778-ban Kálditól visszavették a házat, de a malom Káldié maradt. A területért (fundus), amelyen a malom állt, Káldi évi 6 forintot fizetett. (Az adatokból nem derült ki számomra, hogy a malom időközben elpusztult-e, és azt építette újjá Káldi, vagy a Somogyiak által megkezdett, esetleg egy telejesen új épületről van szó.) A malmot a XX. század elején leállították, épületeit az 1960-as években bontották el.[159]

 

 

35. Arács, Balatonarács (1954 óta Balatonfüred része)

Koloska-patak, Séd

 

Az 1410. augusztus 15-ét követően tartott birtokmegosztás során említenek egy malmot.[160]

1749-ben Goath Mihálynak hívták a molnárt.[161]

A füredi kerület molnárairól 1755-ben készült adóösszeírás idején arácson a füredi Káldi János legénye üzemeltette a malmot.[162]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Pozsgai István molnár nevét jegyezték föl.

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba Kátai János neve szerepel, és megjegyzik, hogy: „legénye vagyon”.[163]

Az ugyancsak 1760 körül, Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat is számba vették Molnár György neve szerepel.[164]

1778. június 12. „Határunkban egy malom vagyon aholis szükségünkre szoktunk őlleni, de közellévő szomszédságunkban is Füreden, Csopakon és Kövesen vannak elegendő malmok, ahol szárazságban is őrölhetünk.”[165]

Az első katonai felmérés térképén is szerepel egy malom. A malmot a Séd jobb partjára építették, felette tó van.[166]

A malom 4 m átmérőjü felülcsapós vízikereke egy 93 cm átmérőjű kőjáratot hajtott.[167]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

Az arácsi határban lévő vízimalom kapacitása napi 6 pozsonyi mérő volt.[168]

A II. katonai térképen nincs Malom.[169]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalom után 9 Ft 20 krajcár jövedéki adót fizettek.[170]

1870 körül Sperg Domonkos molnár, aki az Esterházyaktól bérelte a malmot, sajátkezűleg készített szitaszekrényt és hozzá szitatömlőt, az ún. gatyaszár szitát.[171]

Az 1880-as években Németh József tulajdonába került a malom. Ez az az időszak, amikor a nagyobb uradalmak kezdenek megszabadulni kis vízimalmaiktól. Németh a XX. század elején eladta Kiss Pál molnárnak. Az ő hamarosan bekövetkezett halála – öngyilkossága – után a malom egy ideig nem üzemelt. Állapota erősen leromlott. Az elhanyagolt malmot megvette Hartmann József 1914-ben. Rendbe hozta, de nem korszerűsítette, így szita nélkül csak parasztőrlést végzett.  Több, mint egy évtized múlva, ismeretlen okból a malmot eladásra hirdették. A Molnárok Lapja 1927. február 20-i számában az jelent meg alábbi hirdetés: „Állandó vízű, 15 sukkos felülcsapó vízikerékkel hajtott, jelenleg csak daráló malom, 1 pár 36”-os darálókővel, 1 hold belsőséggel, lakással azonnal átvehető. Ára: 60 millió korona. Bármikor megtekinthető.” Ezt követően még több hirdetést is feladtak – az utolsót Hartmann Józsefné-, míg végül jelentkezett egy vevő, Misoda Pál, a balatonfőkajári főmolnár személyében. Hosszas alkudozás után az eredeti 4800 pengős árat 3000 pengőre alkudta le, és a malmot megvette. Nagy lendülettel fogott a felújításhoz. A nádtetőt cserépre cserélte, a vízfejet és a vízikereket felújította. A gépi berendezéseket is korszerűsítette: vásárolt egy dupla Oser hengeszéket, 1 db hordozható 26”-os malomkőjáratot, tisztítóberendezést, hasábszitákat. A berendezések beépítését Medveczki József malomszerelőre bízta. Beépítésre került egy 220 voltos áramfejlesztő is, amivel a malom és a lakás világítását is megoldották. Ekkor a malom kapacitása napi 5q volt. A vízhozam csak ennyit tett lehetővé, ezért Misoda 1935-ben bevezettette az ipari áramot, és egy 3 lóerős villanymotort szerelt be. Így a teljesítmény napi 8 q-ra nőtt. Közben Misoda Tolnaira változtatta nevét.[172]

1947-ben az alábbiakat írták a malomról: „Tolnai Pál, a tulajdonos 1927-ben vette meg az üzemet, és azóta fejleszti, hogy a község ellátását zavartalanul biztosítsa. Háborús események folyamán jelentős veszteségét igyekezett a felszabadulás után helyreállítani, hogy a kenyérellátást zavartalanul biztosítsa.”[173]

1949-ben, az államosítások idején igyekeztek az élet minden területén, így a malmokban is, szabálytalanságokat, törvénytelenségeket találni, aminek indokával az üzemeket egyszerűbben állami tulajdonba vehették. Ezt bizonyítja a Könnyűipari Minisztérium 993.558/1949. számú irata is: „Tolnai Pál malomtulajdonos szabálytalansági ügye.”[174] Az ügynek az lett a következménye, hogy a malmot hatóságilag leállította, lepecsételte a helybéli jegyző. Ez az időszak azonban csak rövid tartott és a malom tovább őrölhetett.[175]

1951. június 27.-én aztán államosították, leállították és átadták a községi tanácsnak.[176]

Egy Wöller István által 1970-ben készített fényképről tudjuk, hogy Tolnay Pál vízimalma Balatonfüred-Arács, Béke u. 20. szám alatt volt.[177]

 

 

36. Kék (Egykori település, nevét ma a Kéki-völgy őrzi)

Kéki-patak, vagy Füredi-séd

 

1268-ban Jeromos apát egy magtalanul és végrendelet nélkül elhalt torlójuk (Temetéskor segédkező személy.) vásárolt malmát Peterka nevű torlójuknak adta el azon kikötéssel, hogy Peterka és örökösei a malmot nem idegeníthetik el. Ha nem akarnák, vagy nem tudnák megtartani, csak a monostornak adhatják el. A malomhoz tartozott félholdnyi föld is. [178]

A veszprémi káptalan 1320. július 21-i okleveléből tudjuk, hogy a kéki malom annak a teleknek a közelében volt, ahol Miklós ispán lakott.[179] (Bár ennek helye ismeretlen számunkra.)

Egy 1327. június 13.-án, a somogyi konvent által kiadott oklevél Henrik veszprémi püspök és a kéki Isou ispán közt, a kéki határban fekvő malom és rét miatti pereskedésről tesz említést.[180]

A per során, az 1395. december 16.-án megtartott határjárás alkalmával eljutottak egy malomhoz, mely a veszprémi püspök embere, Lőrinc fia Domonkos kezén volt. Mivel volt folytatása is az ügynek, ezért 1396-ban újabb határjárásra került sor. Ez alkalmával 2 felülről hajtott [csapott ML] malomra találtak. Tovább menve az apát ügyvédje 10 sessiot, 1 malmot és 10 kaszálónyi rétet foglalt le.[181]

A XVIII. században a Kéki-patakon két vízimalom volt.[182]

 

Felső-malom

Kéki-patak

 

A középkor során egy felülcsapós vízikerekű malomról van tudomásunk. A török a faluval együtt elpusztította. A hódoltság után a régi helyén felépült egy új malom, kőfallal, nádfedéssel. A malommal egy épületben volt a molnár lakása is: egy szoba és egy konyha. Az alsó malom téglaboltozatú a vízikerék átmérője 4 m volt.[183]

Az I. katonai térkép 1783-as felvételén egy malom látszik, jóval fölötte – ahol a felsőt sejthetjük - egy épület van, de a malmot nem jelzik.[184]

1852-55 közti II. katonai térképfelvételen egy malom van Kéken[185]

Következő adatunk jó másfél évszázaddal későbbi: 1866-ban a malom tulajdonosai Darab József és Csizmadia József voltak, akik a malmot 1900-ban korszerűsítették. A vízhasználati engedélyt 1905-ben kapták meg 24029/ni.905. számon. A 4 méter átmérőjű, 42 cm széles vízikerék egy 1 méter átmérőjű malomkőjáratot hajtott. Alsó szomszédja a Páder Lőrinc-féle vízimalom. Az 1920-as években a malom már nem üzemelt. Ezt követően megvásárolták, nyaralóként használták, később sorsára hagyták.[186]

 

Alsó-malom

Kéki-patak

 

Az 1397. évi határjárásban szerepel a felső malommal együtt. Későbbi sorsáról nem tudunk. Majd csak 1854-ben szerepel újra, Füred kataszteri térképén. A Kéki-patak jobb partján épült malom felülcsapós vízikerekű volt. 1900-ban, a felső malomhoz készített helyszínrajzon már nem szerepel. Mint láttuk, alsó szomszédja akkor már a Páder malom volt.[187]

 

 

 

37. Balatongyörök (Györök: Meszesgyörök)

 

Meszesgyörök

Névtelen vízfolyás, Kigyósvölgyi árok, Malomárok

 

A malomról az évszázadok alatt csak nagyon kevés adatunk maradt fenn.

Az 1780. június 18.-án megtartott tanúvallatás során a tanúk ezt mondták: „Határunkban lévő malom nem jó hasznú lévén, messzebbre kínteleníttetünk őröltetésre menni.”[188]

Az I. katonai térképen nem szerepel malom.[189]

1851-ben a györöki határban lévő Györki malom III. osztályú, 24 óra alatt 8 pozsonyi mérő gabonát őröl.[190]

A II. katonai felmérés 1856-60 közt Györkei-M.-ként jelöli Mezes Györek-től nyugatra. A falu déli végétől egy gyalogút vezetett hozzá.[191]

A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara 1876-ban készült kimutatása szerint a vízimalom után 6 Ft jövedéki adót fizettek.[192]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Hideg és Társa néven szerepel a malom.[193]

1947-ben Farkas Lajos volt a darálóként üzemelő malom bérlője: „A malmot 1943 óta vezeti a saját neve alatt. Már hosszú évek sora óta a szakmában dolgozik, tehát kellő szakértelemmel és hozzáértéssel látja el a malom ügyeit. Forgalmát helyben és a környéken bonyolítja le, jelenleg egy személyt foglalkoztat. A berendezés nemigen szenvedett kárt a háború alatt, inkább csak a hajtószíjak egy része pusztult el, amit azonban nagyrészt már sikerült pótolni. Balatonmagyaródon tervbe vette egy motormalom építését, amely már folyik is és szeptember havában helyezi üzembe. Ezzel párhuzamosan jelenlegi malmát is megtartja.”[194]

Az 1949-es összeírásból tudjuk, hogy a Cég: Hidegh és Ferenczi néven szerepel. Tulajdonosa: Szentgáli Jenő. A bérlők: Hidegh György és Ferenczi Jenő. Kapacitása 30 q/24 h. Használhatósági foka 40 %-os.[195] A malom ekkor fagázüzemű.[196]

 

Malomárok 25/216. Vízfolyás. Vize valamikor kis malmot hajtott. Rekeszi átjáró 25/217. Malomi rét [K 1. malomi rétek, J. Malomi és malomi réteki. Nnt. Kis malom] 25/209.[197]

 

 

 

38. Balatonhenye

Burnót-patak

 

A faluban egykor három malom volt. Jelenleg kettő áll. Egyikben még látható az egykori berendezés, a másikat nyaralóvá építették át.[198]

Az I. katonai térképen a falu alatt, a falun átfolyó patakon Köveskálig négy malom található.[199] Ezek közül a legfelső tartozhatott Henyéhez.

A II. katonai térkép 1852-55 közti felvételén egy malom van Henye alatt, a Liszekuti patakon. Délebbre még három van, de azok már Köveskál határában vannak.

1949. Cég: Takács István. Tulajdonos: Takács István. Kapacitás 2 q/24 h. Használhatóság 3 %.[200] A malmot ekkor darálóként tartották nyilván.[201]

 

 

39. Balatokövesd (Ma Csopak településrésze.)

Horogvölgyi-patak

 

Az I. katonai térképen a falutól nyugatra folyó patakon, a falu alatt és fölött is egy-egy malom látható.[202]

1832-ben 5 felülcsapó malom működött a patakon.[203]

A II. katonai térkép 1852-55-ös felmérésekor csak egyik malom van meg a falu közepe táján,[204] ez az első katonai térképen a felsőnek felel meg.

 

 

 

40. Balatonmagyaród

Malom árok, Komári határárok, Magyaradi árok

 

Malom-árok [Malom árok] 219/88. Az 1920-as években még malmot hajtott.[205]

1947-ben Farkas Lajos balatongyöröki malombérlő tervbe vette egy motormalom építését, amely már folyik is, és szeptember havában helyezi üzembe.[206] További adataink nincsenek róla.

 

 

41. Balatonrendes

 

1599-ben összeírják malmát, de későbbi források már nem említik.[207]

 

 

 

42. Balatonszőlős

 

Malmára vonatkozó első ismert adatunkat a XVII. században jegyzik föl.[208] A füredi nemes Varga család 1635-ben 190 forintért zálogba vett egy birtokot Szőlősön a tihanyi apátságtól, amit aztán 1747-ben az akkori apát egy per végén visszaváltott. Az apát halála után – 1760-as években – azonban a Varga család vitatta az ügy jogosságát és igyekezett a birtokot visszaszerezni. Miután a perben nem értek el eredményt, malomépületet kezdtek építeni a Malom-völgyben, persze engedély nélkül. Mikor a tihanyi apát ezt megtiltotta, illetve tiltakozott ellene, a Varga család azzal védekezett, hogy a kérdéses helyen már elődeiknek is volt malmuk. Annak ellenére, hogy a korábbi malom elpusztult, ők a helyét változatlanul birtokolták, tehát jogosan építenek arra a helyre új malmot.[209]

Az I. katonai térkép Szőllős és a Balaton közt – az Aszófő – Füred úttól északra - jelöl egy malmot a Szőlős mellett folyó patakon, amely a Balatonba torkollik.[210] További sorsáról nincs adatunk.

 

 

 

43. Ballahida (Barlahida)

Cserta patak

 

Az I. katonai térkép – 1784 – jelöli a malmot a falutól keletre. A malom mellett nincs másik épület. Ez a Karicsai malommmal azonos.[211]

A malom Tomasich 1792-es térképén is szerepel.

1840. január 20.-án Fischer Simon egerszegi boltos kereskedő –, aki a martonfai malom tulajdonosa ellen is végrehajtást kért - szóbeli pert indított Foky István ballahidai malomtulajdonos ellen 10 mérő gabona: 22? mérő rozs árának, 200 ezüstforintnak és kamatainak, valamint a perköltségnek a megfizetése miatt. Szeptember 10.-én a felek megállapodtak 720 váltóforint megfizetésében. Zálogul Foky ballahidai malomrészét fogadták el. Mivel Foky a kitűzött határidőre nem törlesztette adósságát, a végrehajtásra 1841. január 29.-én sor került. Ekkor a tartozás már 791 Ft 54 krajcárra rúgott. A jelenlévő tanúk egyike elmondta, hogy Foky Istvánnak a malom haszna felének egyharmada jár. A másik kétharmad két testvérét, míg az ? rész az édesanyjukat illeti. A malmot különben is Tóth József molnár bérli 9 évre. Ennek ellenére Foky István részét Fischer részére elfoglalták, és őt birtokba helyezték a szokott módon, ami ellen Foky nem is tiltakozott. Vállalta, hogy két év alatt visszafizeti tartozását.[212]

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Ballahidán Kovács Jánost.[213]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. E szerint a ballahidai határban lévő vízimalom kapacitása napi 8 pozsonyi mérő.[214]

A II. katonai térkép 1856-60 közt készült felvétele szerint Ballahidától keletre volt a Karicsa malom,[215] ami azonos a korábban csak Balrahidai malomként ismerttel.

A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara 1876-os kimutatása szerint a vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 6 Ft 60 krajcár jövedéki adót fizettek.[216]

 

Tuboly malom

 

Következő adatunk a malomról a kultúrmérnöki hivatal leírása 158/1902. számon: Fölötte a Csertán nincs malom. „…alatti részen 4151 méterre a „pontoki” [Mikekarácsonyfai ML] malom a szombathelyi püspökségé. A malom 1902-ben 2 db alulcsapott vízikerékkel I. kerék ? 3,92 m, II. kerék ? 4,46 m. 600 l víz/perc 1-1 pár 1 m ? malomkövet hajt. A malomfő kerekekre vezető és szabadzúgóból áll. Molnárlakás. Rieger Antal mérnök. (Az iraton szereplő jegyzet: Másolat. Zvm levéltárába került a 431. sz. vízikönyv. Őrzött eredetivel egyező. Fára József vm. Főlevéltárosa. Zeg. 1924. január 15.)[217]

A malom 1926-ig Kovács Gyula tulajdona volt. 1926-ban Kutor István tulajdonába került, majd örökösei még abben az évben eladták Varga Lajosnak és nejének, ők pedig tovább adták Tuboly Ádám lovászi, és Tuboly István barlahidai lakosoknak.[218] Tuboly Ádám és István testvérek voltak.[219]

Tuboly István 1941-ben tette át molnár iparának gyakorlását Zalatárnokból Barlahidára.[220]

Korszerűsíteni akarta a malmot, mert 1947-ben turbina beépítési tervet készített számára Horváth Ede szombathelyi okl. gépészmérnök. A terv keltezése: 1947. május 23.[221]

Wöller István malomkutató az alábbi adatokat gyűjtötte össze a malomról:

Tulajdonosok: Kovács Gyula 1902-1926. Kutor István, Kutor Imre, Kutor Mária 1926. Varga Lajos 1926. Tuboly István és Ádám 1927. (Ádám 1931-ig.)

Berendezés: a XX. századig 2 db vízikerék 2 pár malomkővel.

1939-ben leégett, 1941-ben újjáépítik téglafalazattal. Tervdokumentációi a Zala Megyei Levéltárban megtalálhatók. 1936 körül szívógázmotorral is felszerelték. 1947-ben 1 db álló Frencis-Reich turbinát kapott. Körzete: Nova, Zalatárnok, Petrikeresztúr, Szilvágy, Mikekarácsonyfa. 1946-48 közt gépész a malomban Mecséri Tibor (1928), Tuboly István keresztfia.[222]

1949. Cég: Tuboly István Tulajdonos: Tuboly István. Kapacitás 30 q/24 h. Használhatóság 40 %.[223] A malom ekkor víz és fagáz üzemű.[224]

 

 

Barlahida, Tuboly-malom tervrajza. MNL ZML.

 

Cserta 135/28, Zúggó. (Zsilip) 135/29, Tubol malom 135/36. (Egykor malom volt, most villannyal hajtott szivattyú.) Malomi-rét 135/37, Malomi-patak 135/38. A malomi rét mellett folyó patak, ami a malom fölött ömlik a Csertába.[225]

 

 

44. Barabásszeg

 

1790-ből és 1791-ből van adatunk barabásszegi molnárról.

Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céh gyülés asztalpénzt fizetők névsorában Hári István molnár neve szerepel. A lajstromkönyben feltüntették az 1791. május 10.-ei céh gyűlésen befizetett elmaradásokat a molnárok nevével és a malom helyének nevével. Hári Istvánnál nem tüntették fel miért kellett fizetnie [226]

 

45. Barnak

 

Első ismert adatunk egy 1750 körül készült összeírásból való. Ekkor Szilva János a molnár 2 köböl árendával, 22 köböl jövedelemmel.[227] 1754-ben ugyancsak ő, 10 köböl jövedelemmel.[228]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, a molnár nevét nem jegyezték föl.

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Molnár János neve szerepel.[229]

Az I. katonai térképen Bornak Puszta-tól délre van egy malom, mellette bekerített telken áll a molnár háza.[230]

Az 1813-ban készült leírás szerint: „Miolta az átafalui malom leszállíttattott, a Széevíznek elegendő esettye lévén, az feő canallison olly quantitással és sebességgel foly, hogy úgy látszatik, hogy arra egy alólcsapó malmot haszonnal lehetne készítteni. Ez által a jövedelem szépen szaporodna, és mivel alólcsapó volna, a rétek kiszárittásában semmi kár nem esne. Ezen malom kipótolná a kelénkit, melly pár esztendő múlva elpusztul, és a barnakit, melly hasonlóképpen nem sokkal tovább fog tartani. Malomépület elrekesztett része hombárul szolgál az uraság malomkeresete számára.”[231]

A malom nem készülhetett el, mert sem írásos nyomát nem találtuk, sem a II. katonai térképen nem szerepel, de az egykori molnárház a keritett telken ekkor még állt.[232].

 

 

 

46. Batyk

Zala folyó

 

1251-ben a falu egy részét, a rajta lévő malommal együtt adományozzák a türjei prépostságnak.[233]

1299-ben két malom van a faluban, egyik a Szentgróti családé. Ez egy egykerekű malom.[234]

A másik pedig a türjei apátságé.

1393-ban pedig „Hármas” nevű malmát említik, mint a Szentgróti család tulajdonát.[235] Ez azonos lehet az 1299-ben említettel, vagy annak helyén épült.

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár István molnár nevét jegyezték föl Battyk-on.

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Páli István neve szerepel.[236]

Az I. katonai térképen a falutól délre, a Zala bal partján van egy malom két épülettel.[237]

1816-ban egy adásvételi szerződésben találkozunk Körmendi Ferenc batyki molnár nevével.[238]

A II. katonai tréképen Pojgt –nak írták a település nevét

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 2 vízimalomban 2 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malmok után 95 Ft jövedéki adót fizettek.[239]

 

Malom főd. Valamikor volt itt egy malom 89/61, Szala: Zala folyó 89/64, Kis-Zala-köz 89/66, Nagy-Zala-köz 89/67.[240]

 

Kettős – vagy Pinkóczi, iletve. Guttman malom

 

Első említésekor, 1322-ben az apátság visszakapta jogtalanul elfoglalt batyki birtokát a Kettős-malommal.[241]

1533-ban Béry István kirabolta a Kettős malmot.[242]

A malom működik a későbbi évszázadok során is, mert a Kettősmalom gátját, és a fölötte lévő halastavat említik 1656-ban. Ekkor említik, hogy a malomba „egy bokor kű kívántatik”. Az 1695-ben készült urbárium szerint a malomban lakott Molnár Mihály és Benedek.[243]

1642-ben Santich Mátyás türjei prépost 66 tallért vesz fel, ennek fejében zálogba adta a batyki Kettős malom hasznának felét Pály Mátyásnak.[244]

1773 előtt Bors György és Rácz Gergely nevét említik a Kettős malomnál.[245]

1787-ban a tűrjei prépostságnak volt Csapón, a Kánya patakon egy kétköves malma, amely mellett molnárház, gazdasági épületek és földek voltak. Ezért a molnárnak évi 250 forint árendát kellet fizetnie, illetve 200 mérő gabonát megőrölnie a második kövön. Tehát finomlisztet kellett készítenie.[246] Ez a malom a Pinkóci malommal azonos.

1851-ben azt írták róla, hogy a batyki határban lévő Pinkóczi malom IV. osztályú, 24 óra alatt 8 pozsonyi mérő gabonát őröl.[247]

A II. katonai térkép 1852-55 közti felvételekor Batyk Csapo nevű településrészétől -, amely a falutól nyugatra volt – délre találjuk a Pinkocz malmot, amelyhez Csapo-ról gyalogút vezet.[248]

A Kettős malmot - 1900-ban is Pinkóczi-malom – 1900. április 10.-én adta el a prépostság Hajós Ignác zalaegerszegi ügyvédnek 27.600 koronáért. Tőle Mayer Mór és felesége Schlesinger Eugénia zalabéri lakosok vásárolták meg 1905. október 26.-án. Ők báró Guttman László zalabéri nagybirtokosnak adták el 1926. február 26.-án, 700 000 koronáért.

1943-ban a Pinkóci malmot is elvették Végvári Neumann Károlyné Guttman Edittől. A háború után a Földműves Szövetkezet üzemeltette.

1951-ben Schelsinger Eugénia és Sopronyi József tulajdona. „Központi hasznosításba véve. Leállítva.”A malom ekkor víz- és fagázüzemű.[249]

 

Batyk, Hármasi-malom, 1943. Fotó: Kummer Gyulától.

 

Hármasi – vagy Keszler-malom

 

Először 1594-ben olvasunk róla, amikor Hagymassy Gábor és Kristóf egymás között osztoznak Zenthgroth castrum és ennek tartozékain. Többek közt két háromkerekű malom fölött is. Ezek egyike Zenthgroth-on van, a másik Batthki territóriumán. Az épületeket közösen tartják fenn, a jövedelem kerül felosztásra.[250]

Batykon van 3 kerékre járó malom - olvashatjuk 1652-ben.[251]

1654-ben Hagymássy István Szentgrót vár kapitánya bérbe veszi Batthyán Ádámtól Szentgrót várát minden tartozékával, így: „..3 kerekű malmot Szent Groth castrumban, egy másik 3 kerekű malmot „in servitium praefati oppidi Szentgrot”, amelyek a Szala folyó fölött vannak […] teljes birtokrészt, amelynek Batthok a neve. Ugyanitt a 3 kerekű malmot a Szala folyó fölött.[252]

„Szentgroti várhoz az enni falu vagyon, s azokban hány Heles Jobbágy és Sellyér légien annak röviden való Extractusa.” 1656. március 15.

„Salasegen [Zalaszeg], Szent Péterben [Tüskeszentpéter], Aranyadon: […] Ezek azok mellyet Hagymasi István Uram kért volt feöl az Császártul az Várhoz. Horváth István bírta, de magvaszakadt, Szent Péteri malomnak is harmad részét. […]

1. Bagyik-i Mallom 3 kerékre valo

2. Szent Groti várasson 3 kerékre valo

3. Szent Gróti Hostában 3 kerékre valo.”

Az 1656. április 3.-án kelt összeírás címe:

„A Szentgroti Várhoz tartozando mindenféle jövedelemnek följegyzése.”

„Az Hóstátban:[…] Itt a Hostátban való három Kerék Malom mindenestül az Uré.

Az Hóstáton kívúl: […] Itt vagyon három kerék malom, ennek fele Hagymasi Miklósné Asszonyomé, ha épület kivántatik is, felére az úr éppétteti és felére az Asszony. […] Bagyikon [Batyk ML]: Szent György napján korcsma kezdetik. Itt éppen az Uré az Korcsma. Három kerék malom vagyon, azis éppen az úré.”[253]

Gr. Batthyáni Pál Rohonczon, 1669. június 19.-én. kelt zálognyilatkozatában Szentgrót végházának örökös főkapitánya kijelenti, hogy tartozik Akosházy Sárkány Istvánnak „az Szent Grothi Joszágh megh alkuvásában” 1000 magyar forinttal, melyből a nyilatkozat aláírásával egy időben 500 Ft-ot letesz, a másik 500 forint fedezetére, öt esztendőre zálogba adja neki „ …Szala Vármegyében, Szala vizin Batki földin lévő Harmos nevű Malmunkat…” Kikötik a szerződésben, hogy csak a malmot, minden tartozék nélkül.[254]

Következő adatunk 1681-ből való: „Szentgroti Várhoz tartozandó Jószágrul való Urbarium. Anno 1681 Die 10 Junii Coscribtum Perme Georgium Körmendy.”

A bennünket érdeklő rész, az alapos összeírásból: „[…] Vagyon ezen határban az Szala vizin egy két kerékre épéttetett Malom.Vagyon ezen Malomhoz Szántó föld Ing. 35, Ritt ? 1. Attul á malomtul adnak annuatim Ártánt ? 2. Karátsonban menyhalat Vödör ? 1. Czipó Kenyeret ? 100. Husvitban czipó kenyeret ? 100, Borju ? ?.”[255]

A Rákóczi szabadságharc alatt, 1704-ben a horvát és rác hadak kifosztották gr. Strattman Eleonóra batyki malmát.[256] Az általuk okozott károkról részletes jegyzék készült, ebből a malomra vonatkozót emeltük ki: A batyki malomból is elcipeltek szerszámot, gabonát, mindent.[257]

1778-ban gr. Batthyány Ignác jáki apát, egri nagyprépost kérésére végrehajtott összeírás az őt a szentgróti uradalomból illető részekről a malomra vonatkozóan ezt írja: „Battk possessioban az itteni molnár az apáttal kötött külön contractus szerint fizet évi 750 forint árendát.”[258]

1825-ben egy adásvételi szerződésben találkozunk Rába István hármasi molnár nevével.[259]

1835-ben a batykiak azt állítják, hogy a falu határa a Zala folyó, de nem a Hármasi malom csatornája, hanem maga a folyó.[260] Ebből arra következtethetünk, hogy a malom működéséhez egy külön vízfolyást készítettek.

1843. szeptember 18.-án tárgyalta a vármegyei közgyűlés a batykiak és végediek panaszát, amelyet a Hármasi-malom zúgójának magassága miatt nyújtottak be, miszerint az magasabb, mint a megengedett, és emiatt merkőcei rétjeikben káruk keletkezett. Kérték a vízszint leszállítását.[261] Mint láttuk ez szinte minden malom esetében megtörténik annak javítása, felujítása alkalmával.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A batyki határban lévő Hármas vízimalom I. osztályú, 24 óra alatt 24 pozsonyi mérő gabonát őröl.[262]

A II. katonai térképen a Haromás-malom a falutól keletre, a Zala bal partján áll. Mellette egy lakóház.[263]

A Batthyány család 1910-ben adta el Hármasi malmát 105.000 koronáért Keszler Bernátnak és feleségének, Holczer Jankának. A malmot korszerűsítették, gőzgéppel szerelték fel, így függetleníteni lehetett a vízhozamtól.

1935-ös adat szerint Keszler Márton a malom tulajdonosa. „(Batyk, 1884.) 1902-ben kereskedelmi érettségit tett, azóta édeaspjával dolgozik. Felesége: Polák Jolán. Két fiuk van.”[264]

1943-ban Keszler Márton és Károly voltak a malom tulajdonosai. Ekkor a zsidótörvények értelmében elvették tőlük, és az Országos Földhitelintézet tulajdonába került.

A háború után bérlők üzemeltették a malmot. Előbb Iván Antal molnársegéd, majd 1945. július 26-tól 1947. szeptember 30.-ig Kovács József főmolnár. 1947. október 1-től pedig Schlesinger Ferenc. A malom tulajdonjogának megszerzését a község is kezdeményezte, erről 1946. január 26-i ülésén a Nemzeti Bizottság határozatot is hozott.[265] A község ez irányú kísérlete eredménytelen maradt. 1949. április 6.-án a malmot államosították. Ezt írták róla: „Cég: Állami malom. Tulajdonos: Állami malom. Kapacitás: 60 q/24 h. Használhatóság: 20. %. Megjegyzés. Az állami kezelésbe vett batyki malom üzeme szünetel, bérbe adva nincs.”[266]

Területén később tsz-major működött.[267]

 

 

 

Batyk, Hármasi-malom. Nagy Lajos festménye.

 

Név szerint ismert batyki molnárok[268]

 

Hármasi-malom

Molnár András           1643.

Molnár Mihály            1659.

Molnár Benedek         1659.

Molnár Mihály (50)    1667.

Molnár Mihály és 4 fia

            János

            Pál

            Mihály

            András                        1691.

Molnár György           1745.

Szakos Istvánné         1797.

Pezenhoffer Antal      1799.

Pezenhoffer Antalné  1800-1802.

Albrecht Gábor          1804.

Körmendi Ferenc       1807-1820.

Rába István                1822-1839.

Szili Andor                 1839

Keszler Jakab             1840-1844.

Iván Antal                  1945.

Kovács József            1945-1947.

Sleschinger Ferenc     1947.

 

Kettős malom, Pinkóczi-malom

 

Pály Mátyás                1642

Pály vagy Molnár János 1702.

Praizler Farkas            1797-1802.

Magyarász László       1804-1820.

Vincze István             1825-1844.

Sopronyi Imre            1946.

 

Malomhoz nem köthető molnárok:

 

Prontbájner Márton    1775-1779.

Vizinai Antal              1775. és 1783-1787.

Praizler Pál                 1776.

Kulcsár János             1776.

Kulcsár Pál                 1776.

Kulcsár Ferenc           1776.

Felkhaltner György    1783-1787.

Név nélkül                  1779. Hármasi-malom.

 

 

 

47. Bánok, Bánokszentgyörgy

Alsó-Válicka

 

A malom első ismert említése 1690-ből származik: „malom egy patakon, amely áradáskor használható”. Tehát egy ún. kis, kotyogó malomról van itt szó, amelynek komolyabb duzzasztóművei nem lehettek.

1703-ból tudjuk, hogy a településen élő négy parasztnak van malma, amelynek jövedelme, soproni mérővel számítva: 12.

Arról, hogy az előbb említett malom a településen volt, bizonyíték a következő, 1710-ből származó adat, amelyből megtudjuk, hogy van egy puszta parasztmalom. Ekkor tehát már elhagyták, nem használták.

Hogy ezt a malmot hozták-e rendbe, vagy újat építettek, nem derül ki az 1720-as adatból, de ugyanarról lehet szó, mert így említik: „Pintér Miklósnak és társainak van itt egy 1 kerékre járó cenzualis (bérelt) malma, az évente, mint esküvel állítják, 12 ft-ot jövedelmez.”

Aztán a következő néhány évben újabb malmok épülnek. 1728-ban már három malom található a falu határában: „Egy 1 kerékre őrlő malma, úradó alá eső malma van a falu vizén két helybéli és egy oltárci lakosnak, ez 10 forintot jövedelmez. A másik, ugyancsak úradó alá eső malom 2 kerékre járó, ugyanezen a vízen, ez két helybeli lakósé és egy néhai személy Gotthárd lakosi örököseié; jövedelme 18 forint. A harmadik malom 1 kerékre jár, ugyancsak a mondott vízen, egy helybeli lakos használja úradó fejében, jövedelme 6 forint.”[269]

Malmok jövedelme, 1750-ben 16 mérő volt.[270]

1753-55-ben három malom van. Molnáraik: Becs Mihály, Tóth János, Tóth Imre.[271]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, három molnár nevét jegyezték föl: Molnár István, Molnár Benedek, Balogh Mihály. Ez utóbbinak több malma is volt, mert három után volt jövedelme. Persze nem biztos, hogy Szentgyörgyön.

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, Tóth István és Tóth Mátyás neve szerepel.[272]

Az 1764-ben készült összeírásban szintén 3 paraszti malomról tesznek említést.[273]

1770-ben a településnek két malma van: Az egyik bent a faluban, a másik azon kívül. A községben lévő malom molnárának jövedelme 30, a falun kívülié 9 pozsonyi mérő gabona.[274]

Az 1785-ös összeírás csak egy malomról tesz említést Sárközben. Lélekszám: 3.(Sárköz Bánokszentgyörg filiája - leányegyháza, tartozéka). Aztán 1786-ban ismét három malomról van adatunk: Sárközben, 1/4 óra távolságra 3 lélek.(Várföldétől keletre a Szilvágyi patakon.)

Malom Várselye [valószínüleg Várföldéről van szó ML] leányegyház mögött, Mereta praediumon (pusztán) 1 óra távolságra 3 lélek. (Itt a várföldi malomról van szó.)

Malom Oltárc mellett 1 1/4 óra távolságra, 5 lélek. Érdekes, hogy az I. katonai térképen egyik malom sem szerepel.[275]

Tomasich térképe viszont csak egy malmot tüntet fel a Válickán.[276]

A sok forrásnak megfelelően, sok adatot találunk a földrajzi nevekben is. Malomi patak, Malom-bükk, Malomi rét, Malomvölgyi árok, Bükk (Malombükk), Farkas gáti rét.[277]

Malommal bíró parasztok jövedelme, soproni mérővel számítva: 12 (4, 2, 2, 4).[278] Ez jelentheti azt is, hogy ennyi, azaz négy malom volt, de azt is, hogy négyen voltak tulajdonosai egy malomnak. Ez utóbbit látszik alátámasztani következő adatunk 1710-ből: „Van itt egy deserta paraszt malom.[279] „Malom ugyan határunkban egy vagyon, de annak kevés hasznát vehettyük, hanem némellykor két-három mérföldnyire, s tovább is kintelenittetünk malomba járni.”- vallják a Mária Terézia urbáriumát előkészítő vallatások során.[280]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A bánokszentgyörgyi határban lévő vízimalom kapacitása napi 8 pozsonyi mérő.[281]

Az 1856-60 közt végzett katonai felmérésen csak egy malom van A falu környékén: a Meretai.[282]

A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara 1876. évi kimutatása szerint 1 gőzmalomban 3 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 413 Ft. 58 krajcár jövedéki adót fizettek, a vízimalom után 17 forint 45 krajcár a jövedéki adó.[283] Ekkor tehát két malom volt a faluban.

A gőzmalmot említi Gönczi is.[284]

 

 

Bánokszentgyörgy, Tömpe-malom. Fotó: Gigler Andreától.

 

Nem tudjuk, mikor került a pusztamagyaródi Tömpe József és a pusztaszentlászlói Pörneczi család közös tulajdonába a gőzmalom. Tömpe Józsefnek pusztamagyaródon volt vegyeskereskedése, melyet felesége vezetett. E mellett fakereskedéssel is foglalkozott. Ő 11 gyerekes zsellércsaládból származott. Virilista volt, akinek kötődése lehetett Bázához is, mert 1934-ben ő építtette az ottani kápolnát.

Pörneczi Katalin nászajándékul kapta a bánokszentgyörgyi malomrészt. Az ő révén lett társtulajdonos férje Lukács József. A malomról nem maradtak fenn dokumentumok és fényképek a család tulajdonában, mert államosításkor Tömpe József – tehetetlen dühében – valamennyit megsemmisítette.[285] Szerencsére egy fénykép mégis előkerült róla a faluból, sajnos elég rossz minőségű.

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: Tömpe és Lukács. Tulajdonos: Tömpe József és Lukács József. Kapacitás: 120 q/24 h. Használhatóság: 70 %.[286] A malom ekkor földgáz üzemű.[287] (Tömpe Józsefnek Szentpéterúron is volt malma.)

A visszaemlékezések szerint 1968 körül bontották le. Abból, hogy a Válicka partján állt -, és a ránkmaradt fénykép alapján - az látszik valószínűnek, hogy eredetileg vízimalom volt, amit a vízhiány miatt alakítottak át, illetve bővítettek később a mellé emelt építménnyel.

 

Sárközi malom

 

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka vizén lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A sárközi Megeri József molnár az abrak árával tartozott. A céh következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta a Lendva, Kerka és más folyóvizeken. Sárközben Megyeri József nevét jegyezték fel. A céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Megyeri József volt a molnár.[288]

Ezt írják róla 1785-ben: Lélekszám 3. Bánokszentgyörgy filiája.[289] Ez minden valószínűség szerint azonos az 1770-ben említett falun kívüli malommal.

A következő adatunk az 1786-89 közt készült összeírásból van a bánokszentgyörgyi malmokról: Malom Sárköcz-ben, ? óra távolságra. 3 lélek. Malom Tomasich térképén, 1792-ben a Válickán.

Malomi patak 185/134, Malom-bük. Sok téglatörmelék a földben, 134-től délre 185/147, Malomi rét. Régen malom állt itt. 185/151, Malomvőgyi árok (134, 147, 157 azonos malomra utal) Ez lehetett a meretai malom, mert Várfölde közelében a Meretára vezető úttól nyugatra esik. (Mereta Várföldtől Délnyugatra volt.[290]) Tehát ez két malomra utal. Bükk (Malombükk. Valamikor malom volt a Válicka partján. 185/183. Ez lehet a harmadik. A Farkas gáti rét 185/204. pedig a negyedik malom helye lehet, amit az 1789-es összeírás „Oltárc melletti”-nek nevez.[291]

 

Mereta

 

Malom Várselye [Várfölde?] leányegyház mögött, Mereta praediumon 1 óra távolságra, 3 lélek. Malom Oltárc mellett („neben dem Filialárt Oltauz”) 1? óra távolságra, 5 lélek.[292]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka vizén lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A meretai Kámán Mihály molnár legénye „büntetődött”. A céh következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta a Lendva, Kerka és más folyóvizeken. A meretai molnár továbbra is Kámán Mihály, akinek meg nem nevezett legényét „defectusért” megbüntették. Megjegyzés rovatban pedig feljegyezték: „Leketse, Nagyfejsze, fűrész”.[293]

 

Bük

 

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka vizén lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A büki molnár Tott József „inas szegőtségért fizetett, legénye Balog Pál „malombéli defectusért” büntetődött. A céh következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta a Lendva, Kerka és más folyóvizeken. A büki molnár továbbra is Tott József, akinek meg nem nevezett legényét „defectusért” megbüntették, és ő vízpénzt is fizetett. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Tott József volt a molnár. [294]

Bükk (Malombükk. Valamikor malom volt a Válicka partján. 185/183. Ez lehet a harmadik.[295]

 

Volt még egy malom a falu környékén. Ennek nevét az 1782-es jegyzőkönyvben Siharosi-ként, a 1783-masban Szihatári-ként olvastuk. Molnára mindkét évben Votis István volt, akit mindkét ízben malombeli hiányosságokért büntettek meg. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Votin István volt a molnár, a malom nevét ekkor Sikatági-ként olvastuk. [296] (A molnár nevének olvasata bizonytalan.)

 

 

 

48. Bánuta SLO. Lendvától Ény 5 km.

Bukovnica-patak

 

„Van itt egy parasztmalom, a helybeli Szome György fizet tőle 50 crucigert.” – olvashatjuk az alsólendvai és lenti uradalom összeírásában, 1710-ben.[297]

Az I. katonai térképen nincs malom[298], csupán a településtől délnyugatra, féluton Polana felé, van a Tsászár-malom, egy házzal. Később sem hallunk róla.

 

 

 

49. Bányavár, Peklenica HR

 

Az I. katonai felmérés térképén, 1784-ben három malom van a falutól északra folyó, a Murába ömlő patakon. Kettőnél ház.[299]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételén csak egy malom van, a falutól északkeletre.[300] További adataink nincsenek.

 

 

 

50. Bárcfa

 

Szentbereckfa, elpusztult középkori település, amely falu templomának emlékét a Pusztaegyház földrajzi név őrzi Balatoncsicsó határában. 1566-ban négy portán molnárok éltek.[301]

A XVII. században már puszta.

A füredi kerület molnárairól 1755-ben készült adóösszeírás idején Bárcfán 1 molnár volt.[302]

Az I. katonai térképen nem jelölik mamát.

 

 

 

51. Bárszentmihályfa (Korábban Bárhely és [Kerka] Szentmihályfa)

Kerka-folyó

 

Mónár köz 143/7, Malom utca 143/11, Régi Kerka 143/50, Új-Kerka 143/51, Malomuti-düllü: Csapás 143/71.[303]

 

Szentmihályfa és Bárhely

 

Az első katonai felmérés térképe szerint 1784-ben egy malom volt a Bárhelyről Lentikápolnára vezető út mellett, a Kerka jobb partján, molnárházzal. további két malom Bárhely és Mumor közt a Kerka bal partján. Mindkettőhöz külön út vezetett a két falu közötti útról. Szintén mindkettőnél található molnárház.[304]

Mind a három malom megtalálhatóTomasich 1792-es térképén is.

A második katonai felmérés 1856-60 közt már csak egy malmot talált Szentmihályfa és Bárhely közt a Kerka jobb partján. A malomház mellett még egy lakóház állt itt.[305]

 

 

 

52. Báránd I. (Esztergály határa.)

 

„Jóllehet helységünkben malom nincsen, de szomszéd radai helységben, Bárándon, Merenyén, Garaboncon mindenkor őrölhetünk.” Szabariak vallomása, 1777. március 25.[306]

 

Báránd II. (Esztergály határa.) [Báránd I és II azonos. ML]

 

1777. június 25.-én ezt vallották a bárándiak: „Ezen bárándi pusztán malom vagyon, úgy közel határos Esztergáli, Egri, Horváthi félórányi való határokban is.”[307]

Az I. katonai térképen egy malom látható.[308]

Három malom található Tomasich térképén. 1792-ben.

A második katonai térképen, 1856-60 közt, sem Felső-, sem Alsó Bárándon nincs malom.

 

 

 

53. Bátorháza

 

A település Ormándlak, Barlahida, Zágorhida Petrikeresztúr környékén lehetett. Egy Bátorhelye (=Bátorháza?) nevű település, 1646-ban, a Lenti vár tartozékai közt szerepel.[309]

1465. szeptember 7.-én Mátyás Király parancsba adta, hogy új adomány címén vezessék be Ormándi Mihályt és Balázst, valamint fiaikat […] a Bátorházában a Sebecke (Zebecke) folyón álló malom és a birtokukban levő összes királyi jogba. Ez 1466. január 5-ig meg is történt.[310]

Fenti adatbólkövetkeztettünk a település feltételezett helyére. További adataink viszont nincsenek.

 

 

54. Becsehely

Borsfai patak

 

1596-ban Horvát Mihálynak van itt egy 1 kerékre járó malma: „Michael Horvath habet Molendinum vnius rote, de quo adline nichil solnit”[311]

1728-ból két egymásnak ellentmondó adatunk van egy forráson, egy összeíráson belül:

Egyik szerint a molnárok jövedelme 14 forint, másikban ez olvasható: „Két helybeli lakosnak van egy 1 kerékre járó malma. Van „Bükallya praediumon” jövedelem 10 Ft. A másik malom egy helybeli lakosé. Jövedelme 10 Ft.”[312]

Gr. Szapáry Miklós jövedelmeinek összeírásából kiderül, hogy a vízimalomból a földesúrnak évente 1,50 Ft jövedelme van.[313]

1732-38 közti malomárendában említik malmát.[314]

Az 1753-as és 1755-ös összeírásból három molnár nevét ismerjük: Kiss Andrásét, Kása Péterét és Németh Józsefét.[315]

A malombérlők összeírásában, 1753-ban négy név olvasható: Kása Péter, Arkos István, Csuszka György és Bálint Márton.[316]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Kása Péter, Árkos István, Gyujkai György és Bertok János neve szerepel.[317]

Így nagyon nehéz megállapítani, hogy kik voltak a helybeli molnárok, és kik, akik a faluban laktak, de másutt béreltek malmot.

1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. Becsehelyen négy molnárnak volt tartozása: Arkai István tartozása 2 Ft 17 ? x, Kása Péter 7 Ft 35 x, Németh Jánosé 1 Ft 27 ?, Tóth Mártoné pedig 2Ft 5x volt.[318]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, három molnár nevét jegyezték föl: Kása Péterét, Vajda Bálintét és Kása Mártonét.

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba Kása Márton és Vajda Bálint neve szerepel.[319]

1762-ben Horváth József, Németh János, Kássa Péter és Antovics Miklós a faluban összeírt molnárok neve.

Becsehely possessio összeírása 1770-ből: családok száma: 76, ebből szeriális család 60, ebből 8 molnár 76 p.m. gabona jövedelemmel.

Extraszerialis család 10. Köztük 1 uradalmi molnár 15 p.m. gabona jövedelemmel.

Külön írtak össze 3 privát parasztmolnárt. Jövedelmüket nem említik. Az összeírás szám szerint nem, csak általánosságban említi, hogy: „A község területén malmok vannak.”[320]

Az I. katonai felmérés 1784-ban készült felvételén a falutól keletre a Borsfai-patakon - a mai úttól északra – völgygát fölött malom, házzal látható. A falutól északnyugatra két malom van egy völgyben, mindkettőnél ház. Ez a patak Letenye és Tótszerdahely közt ömlik a Mura mocsarába. A térkép Polan települést jelöl itt.[321]

Malom látható Tomasich 1792-es térképén, a Borsfa felöl folyó patakon. (Pörönyei-árok, Borsfai patak)

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A becshelyi határban lévő 3 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 2 pozsonyi mérő.[322]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételén a Becsehely-Pola közti malmok már nincsenek meg, de a Borsfai és Poronyei patakok összefolyása alatt a korábbi egy helyett két malom: a Konátsok malma és Lipos malom található. Mindkettőnél lakóház is van.[323]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 gőzmalomban 2 segédet foglalkoztattak, és a malom után jövedéki adót nem fizettek.[324]

 

Hanagos-házi malom

 

1785-ben említik Hanagos házát, mint Becsehelyhez tartozót, malommal: 5 lélekkel.[325] Nem tudtuk egyik malommal sem azonosítani.

 

Fintafai malom

 

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba Molnár Mátyás és Molnár János neve szerepel.[326]

Az 1786-89 közt készült egyházi összeírások említenek több malmot, köztük a Fintafait. Becsehely ekkor Letenye leányegyháza 507 lélekkel, a malmokban ebből 28-an élnek. „Két különállóan fekvő malom Fintafa praediumon, ? óra távolságra, 10 lélek. […] Becsehely vidékén 4 szerteszét fekvő malom, közülük a legmesszebb fekvő [Letenyétől ML] 2 óra táv. 28 lélek.[327] (Érdekes itteni említése, mert Fintafa Zajk határában van!)

 

Malomi-rét 200/151. Régen vízimalom volt itt. Pörönyeji-árok: Perenyeji-árok [Borsfai patak] 200/75, Bik-allaji-árok: Borsfaji-patak [Borsfai patak] 200/165[328]

 

 

 

55. Becsvölgye

Cserta-patak

 

1753-ban Kalamár Mihály molnár nevével találkoztunk.[329]

1753-55-ből Pakocsa György molnár nevét tudjuk.[330]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, ismét Kalamár Mihály neve szerepel.[331]

1764-ben Pakocsa (?) István a molnár.[332]

Az I. katonai térképen a „Seraszek” nevű településrészen van egy tavas malom.[333] Ez a mai Vörösszegnek felel meg.[334]

Az 1792. június 7.-én Alsószenterzsébeten tartott céh gyülésen asztalpénzt fizetők névsorában Hári István becsvölgyi molnár neve szerepel.[335] Hári nevével 1790-ben Barabásszegnél találkoztunk.

A malomra vonatkozó kevés XVIII. századi irat után közel két évszázaddal van csak újra adatunk.

A II. katonai térképen már nincs malom.[336]

A magyar közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Gáspár József szerepel, mint a malom tulajdonosa Vörösszegben[337]

1949-ben Cég: Gáspár és Czuppon. Tulajdonos: Czuppon Imre. Bérlő: Gáspár József. Kapacitás: 40 q/24 h. Használhatóság: 70 %.[338] A malom ekkor faszénüzemű.[339]

További adatunk nincs a malomról.

 

Lengyel, Kislengyel

Kócosi-patak[340]

 

1753-ban Bonczok Ferenc a kislengyeli malom molnára.[341]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Tompa Bonczok Ferenc neve szerepel.[342] Eszerint az előzőekben említett molnár bérelte ekkor is.

1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. A lengyeli Bonczok Ferenc tartozása 2Ft 30 x volt.

1762-ben is Bonczok Ferenc a molnár. Aztán erről a malomról is hosszú ideig nincs adatunk.

Az I. és II. katonai térképen sincs malom.[343]

1903-ban már gőzmalomként működik. Tulajdonosa: Grünfeld Jakab.[344]

Valamikor 1920 27 közt dolgozott a malomban Bondor Zoltán is.[345]

1933 előtt Kósa Móritz bérelte, aki 1933-ban megvette a bocföldi Kettős malmot.[346] Mikortól volt bérlő azt nem sikerült megtudni, mert még élő leszármazottai sem emlékeztek rá.

Az 50-es évek végéig működött a malom.[347] Ma turistaházként, közösségi térként hasznosítják.

 

 

Kislengyeli-malom. Fotó: Simon István, 2013.

 

Vörösszeg

 

Mint láttuk az I. katonai térképen a „Seraszek” nevű településrészen, ami a mai Vörösszegnek felel meg, volt egy tavas malom.[348] A II. katonai térképen már nincs malom.[349]

A huszadik században is volt itt egy malom. Betonból készült vízműveinek egy része még látható. Marton Vendel volt az utolsó ismert molnára.[350]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Kovács Sándor szerepel, mint a malom tulajdonosa.[351]

1949-ben: Cég: Kovács Sándor. Tulajdonos: Kovács Sándor. Kapacitás: 28 q/24 h. Használhatóság: 65. %.[352] A malom ekkor faszénüzemű.[353]

 

Cserta-patak: Kislengyeli-patak 72/97, Zobogó: Zobogói rétek 72/130, Salomfaji-patak 72/225.[354]

 

 

56. Belezna

Principális csatorna, Visszafolyó-patak

 

 

Belezna, Kakonya-pusztai malom, 1961. Fotó: TGyM 1174.

 

Kakonya-puszta, Kakonyai malom

 

Az I. katonai térkép 1784-es felvételekor a puszta nevét Gagonie-ként írják. Alatta a Kakonyai- és a Cserepesi malom is gátas, tavas malomként van feltüntetve. Az őket tápláló, és a belőlük kifolyó patak a Murába ömlik. Mindkét malomnál több épület is van.[355]

A II. katonai térképen a puszta Beleznától nyugatra fekszik a Mura közvetlen szomszédságában, de a malom nem azon van, hanem a keletről mellette folyó Visszafolyó patakon.[356]

Az első, és egyetlen eddig ismert írott adat 1947-ből származik. „Dezsgyek János vízimalma. 1916-ban vette át a vízimalmot. Üzemi rongálás következtében a malom egyelőre csak darálást végez. Napi termelése 2?q.”[357]

 

Belezna, Kakonya-pusztai malom, 1961. Fotó: TGyM 1176.

 

Cserepesi malom [Cserepesi malom fölül] 258/21.

 

Kakonya pusztától délkeletre - ugyanazon a patakon, mint a kakonyai - van a malom a II. katonai térképen.1

 

Asszonyvár malom

 

Ugyancsak az előzőkkel azonos patakon van, a második katonai térkép szerint, jóval lejebb, Belezna déli végével légvonalban.1

 

Visszafolyó malom

 

Az asszonyvár malom alatt két malom is látszik egymás közvetlen szomszédságában, a felsőnél több épülettel.1

A malmok Légrad felső felének magasságában vannak. Ettől délre folyik a patak a Drávába.

 

A II. katonai térkép 1856-60-as felmérésekor a falu északi végétől keletre van egy malom a Principáli csatorna jobb partján. Itt van a malomnak árapasztó csatornája is.1

 

Kardos-malom: Bëzsënto: Bezsentov 258/17. Malom és környéke. Kardos volt a malom tulajdonosa.

 

Martinëc-malom 258/26. Malom.

Falusi-malom-földek: Hosszi-malom: Hosszú-malom: Malom alja 258/33. Malom alatti rétek 258/37.

 

Bëznica-malom: Csapó-malom: Csapó dűlő 258/41. Beznicza nevű volt a tulajdonos.[358]

 

 

 

57. Bellatincz SLO.

Névtelen vízfolyás

 

1754. április 30-án tanúvallatást tartottak az alsólendvai és belatinci uradalom közt folyó vita kapcsán, a két uradalom határán lévő Lendva folyón lévő malmokról:

„Másodszor. Tudja,e, […] ezen régi folyáson találtatik elsőben is bagonyai Gyenes Mihály malomhelye, azután ugyan bagonyai Horváth István malomhelye, harmadszor filóci Domokos Mátyás malomhelye, negyedszer is filóci Marossa István malomhelye, ötödször is filóci Lovrencsics Mihály fönt álló malma, hatodszor pedig sztreleci Berdén Mihály malomhelye?

Harmadszor. Tudja-e, avagy hallotta-e még azt is a tanú, hogy nevezett Gyenes, Horváth, Domokos, Marossa és Berdén malmai mi okra nézve pusztultak el, és minekelőtte épek voltak, melyik dominiumhoz bírattattak és adóztak tőlük?

Negyedszer. Tudja-e továbbá, avagy hallotta-e azt is a tanú, hogy bagonyai Kuzma Iván malma a martinánci, fillanóci, és moráci patakok összeszakadásán helyeztetett, …”[359]

Az I. katonai térkép 1784-es felmérésekor Belatincz határában nincs malom, csak a Lendva folyón,[360] és nincs a II. katonai térképen sem.[361]

Egy évszázad múlva, az 1862. szeptember 27-én a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara számára készült kimutatásban Gláváts András, Balazsits Jánosné, Grüskovnyák Márton, Tkáletz Iván molnárokat sorolták fel.[362]

1876-ban, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a Belatinczi 3 vízimalomban 1 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak és a három után 30 Ft jövedéki adót fizettek.[363]

 

 

58. Belsősárd

Lendva-patak, Kebele-patak

 

Középkori adataink nincsenek malmokról.

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka vizén lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A sárdi Fata Mihály molnárt „malombéli defectusért” megbüntették. A céh következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta a Lendva, Kerka és más folyóvizeken. A sárdi molnár ekkor már Lőrincz Mihály, akit „malombéli defectusért” megbüntettek. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Lőrincz Mihály volt a molnár.[364]

Az 1792. június 7.-én Alsószenterzsébeten tartott céh gyülésen asztalpénzt fizetők névsorában sárdon Simon Ferenc neve szerepel.[365]

1784-ban, az I. katonai felmérés térképén Belszó Szárd-ként jelölik. Malom és molnárház a falutól nyugatra, a Szombatfára vezető út és a patak kereszteződésénél a „Kepele” patak bal partján. Ettől lejjebb újabb malom a Kebele jobb partján molnárházzal.[366]

Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céh gyülés jegyzőkönyvében rögzitették azok nevét is, akik a gyűlésre nem mentek el. Belső Sárdról Karmarits Antal. Az 1790. március 18.-án asztalpénzt fizetők névsorában Götz Mihály sárdi molnár neve szerepel. A lajstromkönyben feltüntették az 1791. május 10.-ei céh gyűlésen befizetett elmaradásokat a molnárok nevével és a malom helyének nevével. Götz Mihálynál nem tüntették fel miért kellett fizetnie. [367]

Az 1794. május 13.-án Alsószenterzsébeten megtartott céh gyülésen büntetéspénzt fizetők névsorában a sárdi Simon Ferenc neve olvasható.[368]

Az 1795. május 26.-án megtartott céh gyülésen a sárdi Karmarits Antal vízpénzt fizetett.[369]

Az 1798. május 1.-én megtartott céh gyülésen a sárdi Németh Máttyás „fórt” fizetett.[370]

1856-60 közt a II. katonai felméréskor már nem volt malom a falu határában.[371]

 

Jelzik a malmot Tomasich térképén is, 1792-ben.

 

Nemesnépi-patak: Malomi-patak (Szentgyörgyvég patak) 147/25, Zsibi-patak (Nagyvölgyi patak) 147/29, Malomi-rét (Malom allai) 147/30.[372]

 

 

 

59. Besefa (Nemesapáti)

 

60. Besenyő (Zalabesenyő)

 

61. Bezeréd

Sár-patak, és egy ebbe folyó névtelen vízfolyás

 

Az 1784-es, I. katonai felmérés térképén a Bőzeréd alatt keletről-nyugatra folyó patakon, a falutól nyugatra két malom van. Mindkettő házzal.[373]

 

Malomfölde

 

A középkorban volt egy Malomfölde nevű település Bezeréd és Padár közt, amelynek utolsó említése 1776-ból van. Az 1465-től fenn maradt okleveles adatokban azonban sehol sem találunk malomra vonatkozót.[374] Az I. katonai térképen sem szerepel már a falu. Emlékét a földrajzi nevek őrízték meg számunkra: Malom-fődi-rét 103/74, Malom-főd 103/75, Malom-fődi-forrás 103/77.[375]

A II. katonai térképen – 1856-60 – sem szerepel már egyik malom sem.[376]

 

 

 

62. Bécs

 

Első ismert említésekor, 1687-ben Hegyesd határának része, Bécsi-pusztaként. Területén áll a Szamáros-malom, vagy korábbi nevén Mária-kútja.[377]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Horváth János, Parragh Pál és Németh Mihály neve szerepel.[378] További adatot nem találtunk róla.

 

 

 

63. Bécz (Letenye)

 

62. Bisztrica (Alsó-, Közép-, és Felső), Bisztrice, Dolnia Bistrics, Gornja Bistrica SLO.

Mura-folyó

 

Középkori adatunk nincs a település malmairól.

Az I. katonai térképen Felső Bisztrica délkeletei vége alatt négy hajómalom volt a Murán,

Alsó Bisztrica fölött északkeletre, a nagy kanyarban három.[379]

A II. katonai térképén Alsó Bisztricze alatt hat hajómalom van a Mura bal partjánál.[380]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

Bisztricán az alábbiakat írták össze:

1. Tulajdonosa: Kusterecz Márk és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

2. Tulajdonosa: Balasits Mihály és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

3. Tulajdonosa: Kusterecz András és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

4. Tulajdonosa: Kosz Márk és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

5. Tulajdonosa: Czopot István és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

6. Tulajdonosa: Kreszlin Iván és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

7. Tulajdonosa: Zsizsekszeri Cigán Mihály és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 p. mérő/24 óra.

8. Tulajdonosa: cserencsóci Pedernyák Iván és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 p. mérő/24 óra.

9. Tulajdonosa: cserencsóci Nenád Márk és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra. Tulajdonosa: Kolenko Mihály és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

10. Tulajdonosa: Kusterecz Márk és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

11. Tulajdonosa: Balasics Mihály és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

12. Tulajdonosa: Kohek Miklós és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

13. Tulajdonosa: tüskeszeri Horváth József és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 p. mérő/24 óra.

14. Tulajdonosa: Godina János és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

15. Tulajdonosa: Zsizsek István és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

16. Tulajdonosa: Donko István és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

17. Tulajdonosa: pallinai Mertűk Márton és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 p. mérő/24 óra.

18. Tulajdonosa: Kelencz János és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.[381]

 

Az 1863-ban, a Zala Vármegye Tisztiszéke számára készült kimutatás szerint a három Bisztricén 20 hajómalomban, 21 kővel 24 óra alatt 105 ausztriai mérő gabonát képesek megőrölni.[382]

Az 1876-os, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a 16 vízimalomban 4 segédet és 3 tanoncot foglalkoztattak, és az összes után 153 Ft. jövedéki adót fizettek.[383]

1901. szeptember 14.-én készült egy kimutatás Zala Vármegye Alispáni Hivatala számára azokról a murai hajómalmokról, amelynek tulajdonviszonya rendezetlen volt. Ebben rögzitették a korábbi, illetve a tényleges tulajdonosok nevét és néhány esetben a tulajdonhányadát.

E szerint Bisztricén:

Korábbi tulajdonos: Scserbics József. Tényleges: Scserbics József, Scserbics Iván, Scserbics István, Kusztec Márk.

Korábbi tulajdonos: Tompa Márton. Tényleges: Tompa Márton, Gábor Mihály, Kozlár Mihály

Korábbi tulajdonos: Kelencz István. Tényleges: Szmodics Antal, Kelencz József, Raj József.

Korábbi tulajdonos: Meszarics Lőrinc. Tényleges: Marinics József, Csonlik Iván, Kelencz Mátyásné, Kontnyek Mihály.

Korábbi tulajdonos: Horváth János. Tényleges: Horváth István, Balazsics István, Kontnyek Mihály.

Korábbi tulajdonos: Lipics Iván, Czigan István. Tényleges: Sömer Orsolya, Raj Márk, Tivadar István.

Korábbi tulajdonos: Balazsics János. Tényleges: Balazsics István, Czigány István, Hren József, Vucskó Márton.

Korábbi tulajdonos: Vincsecz Mátyás és neje Szobocsán Katalin 1/3. Tényleges: Vincsecz Mátyás és neje Szobocsán Katalin 1/3, Sernek István 2/3.[384]

 

 

 

65. Bocfölde (Bocföld)

Felső-Válicka

 

Első ismert említésekor, 1753-ban Németh György volt a molnár,[385] aztán 1753-55-ben szintén ő: Molnár György a molnár.[386]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Gerencsér Miklós molnár nevét jegyezték föl.

1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. Nemes György tartozása 2 Ft 55 x volt.

1762-ben újra Németh György nevű a molnár. Feltételezhetően az 1753-ban említettel azonos.

Az úrbérrendezés során, 1776. december 10.-én ezt vallották a bocföldiek: „Malom ugyan vagyon az magunk határunkban, mindazonáltal gyakortább a Szala vízén lévő malmokban is, amellyek hozzánk nem messze vannak, őrletni el szoktunk menni, mivel az magunk határunkban lévő malomban nem lehet mindenkor elegendőt őrleni.”[387]

Az 1784-ben készült katonai felmérés térképén két malom látható a falu alatt. Mindkettő mellett molnárház és mindkettő fölött tó.[388]

A II. katonai térképen nincs malom.[389]

Másfél évszázadig nem találtunk rá vonatkozó adatot.

1933-ban, a kislengyeli malom bérletét feladva, Kósa Móritz megvásárolta a bocföldi „Kettős malmot” - oly módon, hogy felét kifizette, felére pedig életjáradékot kötött – dr. Halász Mihály zalaegerszegi bankigazgatótól és téglagyárostól. Így a tulajdonjog kettőjük nevén volt. Kósa Móricz 1900-ban Nemesnopon született, Szentgyörgyvölgyön járt iskolába, Pécsett végzett a malomipari technikumban. (A Zalavármegye ismertetője című kiadványban, mint Kósa Mihály malombérlő szerepel.)[390] A malom és lakás a Csatárba vezető út északi oldalán állt a Zalaegerszeg-Bak közút és a Zalaegerszeg-Rédics vasútvonal közt, a két út sarkán. A mellette lévő két csárdáról kapta nevét a malom: „Kettős-malom”. Ma a malom nevére a vele szemben lévő „Kettős csárda” emlékeztet.

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be, amiknek a végrehajtását ellenőrízték is. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosa dr. Halász Mihály és Kósa Móric voltak.[391]

Kósa Móricz 1943-ban eltűnt a fronton. Katonai szolgálata alatt a malmot felesége vezette az államosításig.

Az előbb német, majd orosz hadiüzem lett, a polgári lakosságnak csak szombat-vasárnap őrölhettek.

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban még Kósa Móricz szerepel, mint a malom tulajdonosa.[392]

 

Bocfölde, Kettős- vagy Kósa-malom. Fotó: Kósa Dezső.

 

A malom kezdetben gőzmalom volt, de a gőzgépet eladták és szívógázmotort állítottak be helyette. Majd ezt előbb egy diesel, később butángáz motorral váltották fel.

1951-ben Kósa Dezsőt, Móricz fiát, aki addig a malomban édesanyjának segített, behívták katonai szolgálatra, mint megbízhatatlant, munkaszolgálatra. Leszerelés után, mivel malmukat közben államosították, nem ment vissza a malomiparba dolgozni.

1952-ben államosították a malmot, a mellette lévő lakóházat viszont nem.

A malom ezután darálóként üzemelt, majd a tsz darálója lett. Az 1960-as években bontották le. A lakásban 1970-es évek elejéig laktak, aztán eladták a tsz-nek. Ebből alakították ki az irodát. Ma is áll, használaton kívül.[393]

1949. Cég: Kósa Móric. Tulajdonos: Kósa Móric. Kapacitás: 50 q/24 h. Használhatóság: 60. %.[394] A malom ekkor fagáz üzemű, tulajdonosai dr. Halász és Kósa.[395]

 

 

 

66. Bocska

Deszicsi patak

 

Első ismert írásos említése késői. Ebban az 1750 körül készült összeírásban Németh György molnár neve szerepel. Árendát nem fizet, jövedelme 18 köböl.[396] 1754-ben 20 köböl jövedelemmel ugyan ő a molnár.[397]

Az 1760 körüli, Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Tóth Istvánnak és Bakonyi Istvánnak hívták a két bocskai molnárt.[398]

Az 1777-es tanuvallatás során ezt vallották a falubeliek: „Helységünkben nincs malom. Malmok határunkhoz közel elegendők vannak.”[399]

Az 1784-es katonai felmérés térképe szerint az északi falurésztől nyugatra van egy malom.[400]

A II. katonai térképen, aminek felmérése 1856-60 közt volt, a falu déli vége alatt egy névtelen malom van. Ettől keletre Szerdahely felé, ugyanezen a patakon Kony–malom több épülettel. Még keletebbre – Szerdahely végénél – újabb névtelen malom található.[401] Ez utóbbi kettő az I. katonai térképen is megvolt, és minden bizonnyal már Szerdahelyhez tartoztak.

1876-ban, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalomban 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 20 Ft jövedéki adót fizettek.[402]

A két világháború közt négy alkalmazottal őröltek az akkori vízimalomban.[403]

1897. december 31.-én a szombathelyi kultúrmérnöki hivatal több malom, köztük a bocskai iratait bekérte. Ebből tudjuk, hogy a malom tulajdonosa Tóth János.[404]

1949-ben: Cég: Szalay Testvérek. Tulajdonos: Szalay testvérek. Kapacitás: 5 q/24 h. Használhatóság: 20 %.[405] Szalai Lajos malma ekkor víz üzemű.[406]

 

 

Bocskai-malom. Fotó: Molnár László.

 

Erdős-híd: Malom-híd 225/12, Malom-folás 225/14, Nagy-nádasi-patak 225/40, Szíva-folyó 225/53, Deszics-foló [Deszicsi] 225/54.[407]

A Deszicsi patak délről, az Eszteregnye, Magyarszerdahely és Oltárc hármas határtól ered. A Szíva folyó délnyugati irányból érkezik, és a falu határán kívül csatlakozik a Deszicsbe. Ugyanezt teszi az északról érkező Nagy-nádasi patak is. Ismeretlen okból a malom alatt a Deszics elveszítette nevét, és innentől kezdve a pórias Malom-folyás elnevezést kapta.

 

 

67. Bodorfa

 

Várfölde határában található földrajzi névként (181/96).[408]

 

68. Bodorfa (Hany és Káptalanfa határában)

 

Középkori adatunk nincs malomról.

1770-ben 1 nemes molnárt írtak össze.[409]

Az 1776. június 9.-én lefolytatott tanúkihallgatás során ezt vallották a falubeliek: „Malom is helységünkben vagyon.” „Malom telek.”[410]

Az I. katonai térképen azonban csak Hany és Káptalanfa között jelölnek két malmot.[411]

A második katonai térképen -1852-55 közt – A falutól nyugatra Bodorfa M. egy épülettel.[412]

Pontosan egy évszázad múltán van újra adatunk a malomról: 1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint vízimalmában 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 25 Ft jövedéki adót fizettek.[413]

1929-ben került az Egyed család tulajdonába: „Egyed K. Ödön molnár, vízimalom-tulajdonos. (Dobrony, 1902.) Középiskolai tanulmányait Veszprémben, majd felsőipariskoláit Budapesten. Ipari képesítését részben helyben, részben Szombathelyen szerezte meg. Balatonfüreden, mint főmolnár működött. 1929 óta önállóan vezeti a bodorfai malmot”.[414]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Egyed Ödön szerepel, mint a malom tulajdonosa.[415]

1947-ben ezt írták róla: „Egyed Ödön vámőrlő malma. 1929 óta vezeti 32 éves szakmai gyakorlattal. Egy személyt foglalkoztat. A malom napi teljesítménye 14q. Háborús kárait maga pótolta.”[416]

1949. Cég: Egyed K. Ödön. Tulajdonos: Egyed K. Ödön. Kapacitás: 10 q/24 h. Használhatóság: 50 %.[417] A malom ekkor víz meghajtású.[418]

További sorsáról nincs adatunk.

 

 

Bodorfa, Egyed-malom. Fotó: Kádár Péter, 2007.

 

 

Bodorfa, Egyed-malom. Fotó: Kádár Péter, 2007.

 

 

 

 

69. Bogárd, Pogárd

 

Bogárd Bocföldétől északra lévő lakott hely volt a II. katonai térkép szerint 1852-55 között.[419] Korábbról egyetlen adat utal csak malomra: Pogárd néven. Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Pogárdon Fehér György neve szerepel.[420]

 

 

70. Bokonya

Gall és Bokonya (A mai Dióskállal azonosítható.)

 

Az I. katonai felmérés térképe szerint a két falu majdnem egybeépült. A köztük lévő hídtól délre egy malom látható, házzal.[421]

További adataink nincsenek. Lásd még: Pakonya.

 

 

 

71. Boldogfa (Zalaboldogfa)

Csörgető-patak, Zsigér patak

 

Boldogfai molnárról csak a XVII. század közepéről van adatunk két összeírásból. Az 1753-55-ből ismert molnárt Kiss Istvánnak hívták.[422] 1753-ban a malombérlők és molnárok összeírásában is ő szerepel.

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Kiss Mihály neve szerepel.[423] Talán az előzőekben említett valamelyik család tagjáról van szó. További adatunk nincs róla.

Malomra vonatkozó adatunk nincs. Az I. és II. katonai térképen sem szerepel malom.[424]

 

 

 

72. Boncodfölde

Zala folyó

 

Első említése viszonylag korai. Egy 1564-es oklevélben találunk rá adatot: „Molitor Relicte Ladislay in territorie possessionis Kawas, in fluvio Zalla.” 1 porta. „Molendinator Job et Emericj Kawassy in Bonczfolde et in fluwio Zala.” 1 porta.[425]

Majd két év múlva, 1566-ban: „Molendinator Eiusdem /scl. Georgy Kawassy/ super Zala 1 porta. Molendinátor Eiusdem /scl. JobKawassy/ et Relicte Christophori Kawassy 1 porta.”[426]

Aztán csak két évszázad elteltével van újabb ismert adat, az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Bub István neve szerepel. Továbbá „Exha malom Németh István „habitatim” Boczodföldö”, és még Bogdán János neve is szerepel.[427]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Vargha János molnár nevét jegyezték föl.[428]

Boncodfölde összeírásában szerepel 1770-ben:” 1 molnár a községben 68 p. m. Egy a helységen kívül 25 p.m. jövedelemmel.[429]

Egy 1764-ben készült összeírás szerint Kapiller Istvánnak hívják a molnárt.[430]

1771. június 27.-én Kőszegen kelt az a peres irat, amely a felperes Bernyáth György Zala megyei táblaesküdt assessor, mint hitelező, Berendy Károly özvegye, mint alperes közt folyt. Az iratban számba veszik a Bezerédy birtokon lévő, az özvegyet illető birtokrészeket. A birtok jövedelmei közt a malmokat, illetve jövedelmeiket is felsorolják. Boncodföldei malom, illetve malmok: „In Territoria hocce Bonczodföldensi adest Molendinárium votarum, Super fluvio Szala pro molenda farina esectum, e regione vero hujus Molendini extructa est Mola assericia, urotae, seu pro seiudensis asseribus apta.” (A jövedelem megállapításához az eljáró bírák a sok év óta ott dolgozó molnármestert hívták segítségül, aki előhozta a „dicas… seu baccillos incisos” – azaz a rovásbotokat, és azokról olvasta le a bevételeket!) Az adatokból az is kiderül, hogy a lisztőrlő malom kukoricalisztet és tatárkalisztet is őrölt!

Az egy kerékre járó deszkametsző évi tiszta jövedelme 100 szál deszka az uradalom javára.”[431]

„Malom éppen helységünkben vagyon.”[432] – olvashatjuk a paraszti vallomásokban 1780. június 1-én.

Az 1784-es felmérés térképén látszik, hogy a Csurgaszra vezető út mellett keletre van a malom a molnár házával, a Zala jobb partján. A malomnál van egy híd is.[433].

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Bonczodföldén Böröndi Sándort.[434]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A boncodföldi határban lévő vízimalom kapacitása napi 20 pozsonyi mérő.[435]

Az 1857-ben készült összeírásból kiderül, hogy a malom rekesztő tábláinak száma: 2, magassága: 3 such v. láb, szélessége: 12 such.[436]

1863-ban Orosz Ferenc boncodföldi és Farkas Imre felsőbagodi földbírtokos, malomtulajdonos közt vita keletkezett a boncodföldi malom eliszaposodása miatt. A vita a Helytartó Tanács elé került, amely elintézésre visszaküldte azt a megyéhez. Az ügy lezárása 1870-ben történt meg, amikor a megye elrendelte a gondot okozó kavicszátony közmunkában történő eltávolítását.[437]

1876-ban, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 2 vízimalomban 2 segédet foglalkoztattak, és a malom után 65 Ft jövedéki adót fizettek.[438]

1936-ban csupán ennyi adat van róla: 2 malom – vízkerék, vízturbina.[439]

 

 

Boncodföldi Huszár-malom az 1950-es években. Fotó: Járányi Lászlónétól.

 

 

Huszár-malom Csurgaszi csárdai, vagy Huszár-féle-malom

 

Első adatunk az I. katonai felmérés térképszelvénye. A Csurgaszra vezető út mellett keletre van a malom a molnár házával, a Zala jobb partján. A malomnál van egy híd.[440]. Ez a leírás a később Huszár malomként ismert malomra illik.

A II. katonai felmérés szelvényén is szerepel a malom, ugyanott, mint az elsőn.[441]

1902-ből származik egy műszaki leírás Orosz Pál boncodföldi vízimalom tervéhez: „Korábban Orosz Pál, ezidő szerint állítólag Horváth József boncodföldi lakos tulajdonát képező malomhoz.”

A felső szomszéd malom Szabó Ferenc és társai „Kávási” malma, 1691 m távolságban fekszik. Az alsó szomszéd malom, ifj. Baumgartner József alsóbagodi malma 1818 méterre van.

„A vízimalom egy alulcsapott vízikerékkel dolgozik, a kerék átmérője lapátokkal együtt 6,8 m. A vízimalom egy őrlő követ, egy hengerszéket és egy koptatót hajt.”

1903-ban Horváth József kért vízhasználati engedélyt boncodföldei malmára. A helyszínrajzon rajta van a felsőbagodi malom is. Az iratok közt megvannak a malom hossz- és keresztszelvényei és a malom építési tervei is. A terven két vízikerék van, két malomkőpárral. 1904-ben még folyik az engedélyesi eljárás levelezése Horváth Józseffel.

1913-ban már Császár Károly kérte a vízhasználati engedély nevére történő átírását Császár Kutrovácz Károlytól és feleségétől, Komáromi Teréziától vásárolta meg a malmot. Császár 1918-ban engedélyt kért a malom átépítésére. 1920-ban már sűrgős engedélyt kért a malomfej átépítésére. 1921-ben a munkákat el is végezte, de nem a terveknek megfelelően. 1924-ben már özvegye neve szerepel, mint a malom tulajdonosa. 1925-ben a tulajdonjog gyermekeire: Erzsébetre, Etelkára, Annára és Károlyra száll. Az özvegyet, szül. Farkas Annát a haszonélvezet illeti.[442]

Császár Károly 1923-ban meghalhatott, mert ekkor bérelte ki a Csurgaszi-csárda vasúti megállótól fél kilométernyire álló malmot Mendly István - előzően kerkabarabási malomtulajdonos - molnár. A malmot fel kellett újítani, és csak több hónapos munka után kezdhették meg benne az őrlést. 1926 tavaszáig volt ő a bérlője. Bödére ment tovább.[443]

1927-ben Mayer Ferenc vásárolta meg a malmot. „Mayer a vasmegyei Nagyfalva községben született 1902-ben. Iskoláit szülőfalujában végezte, szakmáját Csörötneken tanulta. 1918-tól 1927-ig Csörötneken dolgozott. Közben egy évre Szombathelyre ment az Export-malomba.

1927-től maga vezette a malmot. melyben a környék lakosságának gabonáját dolgozta fel. Az üzem teljes mértékben fejlődőképes és küszöbön áll a malom modernizálása, ami az üzem menetét kétségtelenül nagyban fokozni fogja.”[444]

1932-ből származik Mayer Ferenc malmának műszaki leírása: A malomfő 1 turbinára vezető zúgóból és 4 szabadzúgóból állt. Július 21.-én küldte meg számára a turbina beépítési terveket a szombathelyi Reich gépgyár.

1933-ban Mayer a vízművek átépítésére kért engedélyt. „1db Pohl féle „Francis rendszerű”, használt turbina került beépítésre. A munkát a szombatheyli Reich gépgyárnál rendelte meg a tulajdonos. A turbina 1 pár, 1 m átmérőjű malomkövet és egy hengerszéket hajtott.

1934-ből származik egy Mayer Ferenc nevével ellátott őrlési kimutatás.

1935. október 18.-án kelt az a jegyzőkönyv, amely Maye Ferenc szabálytalan könyvelésének vizsgálatáról készült.[445]

A malom ismeretlen okból leégett. Huszár Ernő molnárként dolgozott Bagodban, Németh Sándor molnár malmában, aki egyben a sógora is volt.[446]

Huszár Ernő szülei - a Jánosfai malom tulajdonosai - megvásárolták a malomhelyet a ’20-as évek végén, a ’30-as évek elején, amelyen 1933-ra Huszár Ernő felépítette a kétemeletes malmot a hozzá tartozó, különálló lakóházzal és gazdasági épületekkel. Az elkészült malmot négy évig bérelte nagybátyja, Huszár Pál, aki nem igazán törődött az épületekkel, azok állaga romlani kezdett. Így a család eladva másutt lévő birtokait, ide költözött, visszavették a malmot, és maguk üzemeltették. A malom korszerűen felszerelt üzem volt. Világítását és a hozzá tartozó épületekét a turbinával hajtott generátorral oldották meg.

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Huszár - malomként szerepel.[447]

1947-ben is Huszár Ernő vámőrlő malma. „1937-ben vette át a malmot, és az óta vezeti kellő szakgyakorlattal. A vízimalom napi teljesítőképessége 20 q. Felszabadulás óta állandóan működik.”[448]

1949-ben: Cég: Huszár Ernő. Tulajdonos: Huszár Ernő. Kapacitás: 14 q/24 h. Használhatóság: 50. %.[449] A malom ekkor víz meghajtású.[450]

1950-ben Huszár Ernőt és fiát közellátás veszélyeztetése miatt 6 hónapra, illetve másfél év börtönre ítélték. Apja egészségi állapota miatt a fiú az ő büntetését is letöltötte. Huszár Ernő a malomból kikerülve gazdálkodni kezdett: kezdetben sertéseket, majd tyúkokat nevelt. 60 éves korát betöltve, hogy nyugdíjjogosultságot szerezzen, 3 évig a kaszaházi malomban dolgozott.

1952-ben államosítoták a malmot és a hozzá tartozó épületeket, így a lakást is.[451]

1955-ben tanácsi kezelésbe került.

A malom, államosítás utáni, illetve tanácsi kezelése alatti vezetői: Nyakas Ferenc, Kovács Pál, Tüske János, Török István.[452] 1958-1960- közt leállították, leszerelték és lebontották.

1965-ben az egykori tulajdonosok lehetőséget kaptak a lakóház visszavásárlására. Fel akarták újítani, de ekkor kiderült, hogy egy helyrajzi számon van a malommal, így hosszú procedúra kezdődött.

1966. augusztus 8-án engedélyt kapott a boncodföldi tanács a Zalaegerszegi Járási Tanácstól a malom lebontására, azzal a kikötéssel, hogy a tanács a bontásból származó anyagot átadja a bagodi ÁFÉSz-nek, amely abból Boncodföldén boltot és italboltot épít.[453]

Az 1966. szeptember 3-án beadott kérelméhez a boncodföldi tanács csatolta a fenti engedélyt és a malom rajzát.[454] Erre megkapták a járási tanács engedélyét 22800/1966. számon.

A malom elbontása után lehetőség nyílt a lakóház felújítására.

1990-ben eladták egy magyar születésű külföldi állampolgárnak, aki példás módon felújította. Ő 2012-ben tovább adta. Az új tulajdonos terveiben lovaspanzió kialakítása szerepel.[455]

 

 

Boncodföldi Huszár-malom az 1950-es években. Fotó: Járányi Lászlónétól.

 

28/20. Ma már nem működő malom, amely Huszár nevű tulajdonosáról kapta nevét. Szala (Zala) 28/21.-olvashatjuk róla a Zala megye Földrajzi neveiben. (Mint látjuk az 1964-es adat közben idejét múlttá vált.)

 

 

Boncodföldi Huszár-malom az 1951-es árvízkor. Fotó: Járányi Lászlónétól.

 

Martonfaji-malom 28/60.[456] Erdelő-malom Boncodfölde és Teskánd közt volt.

Zala folyó

 

A malom a Zala jobb partján volt.

Szintén viszonylag korai adatunk van a malomról. Kávásy Pál elzálogosította birtokait, köztük -Martonfalvát is – 260 Ft-ért Törjék Gergelynek 1601-ben. Ekkor a káptalan előtt az alábbiakat vallotta: a nevezett birtokokat a visszaváltásig elzálogosította. „Ha közben a Zala folyón Kawas possessio területén Teoryek Gergely vagy örökösei a malmot megnagyobbítanák, vagy megjavítanák, ezt vallomástevő készpénzfizetéssel egyenlítené ki nekik.”[457]

1620-ban, Kávássy Anna, Kávássy Jakab lánya, apja egykori birtokrészeit Thubol Bertalan és Bálint testvéreknek, továbbá örököseiknek 160 Ft-ért a visszaváltásig elzálogosította. Itt is kikötötték, ha a hitelezők új malmot építenének, ennek költségeit a zálogösszeggel együtt a tulajdonos megtéríti.[458]

1627-ben aztán Anna testvére, Kávássy Pál eladta a birtok fele részét Tubol Dömötörnek, Bertalannak és Bálintnak. Az egyezségben szerepel az „Erdelő Malom”megnevezés a Szala folyó fölött, Martonfalva puszta területén.[459]

Egy év múlva Kávássy Anna és gyermekei nevében Thulok Sándor tiltakozik ez ellen, és eltiltja Kávássy Pált az eladástól, Tuboll Dömötört, Bertalant és Bálintot a megvételtől.[460]

Ez azonban csak falra hányt borsó lehetett, mert 1632-ben Tuboll Dömötör és Bertalan, Erdődi Malom nevű, Zala folyó fölött lévő malom fele részét, két lakott jobbágy telkét elzálogosította Hegyi Andrásnak 100 tallérért.[461]

A pereskedés tovább folytatódott, mert 1654-ben Kávássy Anna tiltakozott: „.. az ő testvére: Kavassy Pál a birtokok és a jogok fele részét […] továbbá egy malmot, melynek Erdele Malom a neve a Zala folyó fölött Martonfalva praedium területén, és amelyek apai jogon a tiltakozót illették, Tubol Bertalannak és Bálintnak 120 Ft-ért, 1627-ben eladta. Kávássy Pál halála után fia visszaváltotta ugyan, de még nagyobb összegért elidegenítette Bessenyey Istvánnak”.[462]

1654: „Molendinator eiusdem in territorio possessionis Martonffalwa. 1 porta.[463]

A XVII. század első felének zivataros időszaka után csak egy évszázad múlva találunk rá újabb adatot.

1753-ban Czigán József a martonfai malom molnára.[464]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba már Szomi Mihály neve szerepel.[465]

Aztán, amikor 1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak ismét Czigán József nevével találkozunk, akinek a tartozása 2 Ft 55 x volt.[466]

Majd, ugyanabban az 1757. évben készült másik összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Cséb Márton molnár nevét jegyezték föl.[467]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba Molnár Márton neve szerepel, míg megjegyzik, hogy: Héra János „malom nélkül vagyon”.[468]

1762-ben Molnár Lászlónak hívták a mrtonfai molnárt.

Az I. katonai felmérésen Szent Marton m.[alom] -ként jelölik.[469]

1845. október 6.-án a bíróság végrehajtás céljából kiszáll a martonfai malomba. A megjelentek hatására az alperes Labancföldi Tóth Ferenc és neje elismerte tartozását és annak fejében a malmot 2918 Ft ezüstpénz értékben átadta a felperes Fischer Simon egerszegi kereskedőnek. „..Alperes Asszonyság a Martonfán általa házilag kezelt malmát adta ki elégittési fundussal, mely Malmot az felperes Fischer Simon azonnal kézre is vett vévén birtokjeléül a’ Felperes az Allperes Asszonyság egyezésébül fél mérő rozsot ki méretett. Az adós Levelek pedig ki táblázás végett az Alperesi ügyvéd Urnak vissza adattak.”

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat, Martonfán Léránt Ferencet.[470]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A martonfai határban lévő vízimalom kapacitása napi 20 pozsonyi mérő volt.[471]

A II. katonai térkép 1852-55 közti felvételén a „Mártonfa M.” mellett legalább hat épület látszik.[472]

1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: 2, magassága: 3 such v. láb 6 czoll v. hüvelk, szélessége: 9 such.[473]

 

 

Martonfai malom. Fotó: Marx Mária.

 

1895-ben Farkas Imréné alsóbagodi malmának helyszíni szemléjéből tudjuk, hogy a szomszéd martonfai malom tulajdonosa Fusz Károly.

1897. december 31.-én a szombathelyi kultúrmérnöki hivatal több malom, köztük a martonfai iratait bekérte. Ebből tudjuk, hogy a malom tulajdonosa még ekkor is Fusz Károly volt.[474]

Tóth Ferenc gutorföldi molnár az 1890-es évek vége felé vásárolta meg a malmot, a hozzá tartozó területtel együtt. A malmot fia, Tóth Károly molnár örökölte és vitte tovább.[475]

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be, amiknek a végrehajtását ellenőrízték is. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosa Tóth Károly volt.[476]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Tóth Károly szerepel, mint a malom tulajdonosa.[477]

1949-ben: Cég: Tóth Károly. Tulajdonos: Tóth Károly Boncodfölde. Kapacitás: 30 q/24 h. Használhatóság: 50. %.[478]

Mint láttuk Tóth Károly ősei Gutorföldéről kerültek Martonfára. Megvették a pusztát a malommal együtt. Korszerűsítették. Államosításkor csak leállították, nem vették el. A család eladta a tsz-nek, akik takarmánykeverőnek, raktárnak, majd birkaakolnak használták. Ma rom Kovács József tulajdonában.[479]

 

 

73. Botfa

Felső-Válicka

 

A malomról csak egyetlen adatot sikerült találnunk.

Az I. katonai felmérés térképén Botfától északra, a Válicka bal partján van a malom. Besenyőből gyalogút vezet ide. Ugyanúgy a molnár házához is, amely már a domb lábánál áll, a malomtól keletre.[480]

A II. katonai térkép 1852-55 közti felvételén még megvan a malomhoz vezető út, amin a Besenyőiek jártak a malomba, de a Válicka csatornánál megszakad és nincs malom.[481]

A következő, amit tudunk, már XX. századi és csak visszaemlékezés formájában maradt fenn.

A visszaemlékező Jakosa Árpád szerint Kósa Móricz tulajdona volt ez is, a bocföldi malommal együtt. A család több tagja birtokolt malmot korábban Csesztregen, Nemesnépen és Ramocsán.[482] Később semmilyen adat nem utal rá, és ma helye sem található.

 

 

74. Bottornya, Padtornya (Podturen HR.)

 

75. Böde

Zala folyó

 

Első ismert említése az úrbérrendezésre vonatkozó tanúvallatás 1777-ből. Helyben nincs malom, de: „Szalán lévő malmok hozzánk közel lévén, az őrlésből szükséget nem látunk.”[483]-valloták a bödeiek. Később azonban épülhetett, mert Tomasich térképén már szerepel egy, 1792-ben, Bödétől északkeletre.

A XIX. századi összeírásokban nem találkozunk a bödei malommal, majd csak 1926-ban. Ennek az évnek tavaszán bérelte ki a boncodföldei, csurgaszi malomból érkező Mendly István a felülcsapó vízikerekes kétjáratú malmot. A vízhajtáson túl az őrlést szolgálta a szívógázmotor is, amivel a Ganz hengerszéket, vagy a 36”-os darálókövet hajtották. 1927-ben föladta a malmot és Zalaegerszegre költöztek.[484]

 

 

Böde, malomgát. GM 659.

 

 

 

 

76. Börzönce, Berzence

Kürtösi-patak

 

Első ismert említésekor, az 1750 körül készült összeírásban Csanádi György molnár neve szerepel, akinek a jövedelme 8 köböl, és bérletre ennek felét fizeti: 4 köblöt.[485]

Négy év múlva, 1754-ben még szintén ő a molnár, de ekkor már megemelkedett 14 köböl jövedelemmel.[486]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, már Csanád Mihály molnár nevét jegyezték föl, akinek nevét talán elírhatták, és aki rokonságban állhatott Csanádi Györggyel.

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Mihály neve szerepel.[487]

1776. november 7-én ezt valloták a falubeliek: „Malom helységünkben egy, többek helységünkhöz közel alkalmatos úton, járóföldön vannak.[488]

Az I. katonai térképen nincs malom.[489]

A II. katonai térkép 1856-60 közt készült felvételén Börzöncétől északra, Kürtös puszta és Börzönce közt féluton egy malom található, egy épülettel. Börzoöncétől délre, a falu és Bocska közt szintén féluton szintén van egy malom: Közös malom néven, több épülettel.[490] Mindkét malom a Kürtös patakon volt.

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalom után 18 Ft jövedéki adót fizettek.[491]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Szalay István szerepel, mint a malom tulajdonosa.[492]

Az Újjáépítő Magyarokban már ezt olvashatjuk: „Bencsik Géza malom. A malom 1806-ban épült fel és azt 1900-ban vásárolták, majd átszerelték és nagyobbították. Jelenleg vízturbinás. 24 HP és egy fatüzelésű motor 65 HP a meghajtása. Napi teljesítménye 50q és 3 alkalmazottat foglalkoztat. 1947 tavaszán az árvíz az összes alkotmányt elvitte és ennek újjáépítése most van folyamatban. Vezetője Bencsik Géza szakképzett molnármester.”[493] A hivatalos okmányokból az derül ki, hogy Bencsik bérlőként üzemeltethette a malmot.

1949-ben: Cég: Szalay I. és Kálmán. Tulajdonos: Szalay Kálmán. Kapacitás: 3 q/24 h. Használhatóság: 10 %.[494] A malom ekkor vízmeghajtású.[495]

A Kürtös-patakra: Malom-patakra épített vízimalmok közül legtovább a börzöncei állt, még az ötvenes években is őrölt: napi 1-2 mázsa búzát.[496]

 

Malom-árok [Kürtösi-patak] 221/24.[497]

 

 

 

77. Brotoncz Bratonc SLO.

 

Az I. katonai térképen nem jelölnek malmot a falu határában.[498]

Nincs malom a II. katonai térképen sem.[499]

Az 1862. szeptember 27-én, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara számára készült kimutatásban Pivar Ferenc és Zorko József molnárok nevét jegyezték fel.[500]

1876-ben, a szintén a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint Brotonczon a 3 vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak és 3 malom után 30 Ft jövedéki adót fizettek.[501]

 

 

78. Buberek (Esztergályhorváti mellett)

Zala és mellékvizei

 

Két XVIII. századi adatunk van csak a malomról. Az 1750 körül készült összeírásban Molnár Mihály a molnár. Árendát nem fizet, jövedelme 20 köböl.[502] 1754-ben ugyanaz.[503]

Az I. katonai térképen nincs malom, de van Tomasich térképén 1792-ben.

Ugyancsak van malom a II. katonai térképen Buberek majornál. A malom épülete mellett van a molnárház.[504]

 

 

 

79. Bucsa (Kisbucsa)

 

80. Búcsúszentlászló

Kanáris (Szévízi csatorna)

 

Az 1784-ban készült első katonai felmérés térképén a falu alatt, a Sándorházára (Nemessándorháza) vezető bekötőút hídja felett van egy malom.[505] Nincs viszont malom a II. katonai térképen.[506]

A következő malom, amelyről adatunk van 1912-ben épült: 2 db Ganz-hengerszékkel és 48”-os darálókővel, háromrészes Pohl-féle síkszitával volt szerelve, és napi 10 tonna teljesítménnyel üzemelt.

1927-ben tulajdonosa Bőhm Zoltán, főmolnára Huzián Sándor, segédmolnára Turi József, inas Mendly Gyula. Gőzmalom, visszaöntéses vámőrlést végzett.[507]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Bondor és Horváth szerepel, mint a malom tulajdonosa.[508]

1949-ben: Cég: Soós János. Tulajdonos: Soós János: 50 q/24 h. Használhatóság: 70 %.[509] A malom ekkor fagáz meghajtású.[510]

 

 

 

81. Bucsuta (Bacsita)

Alsó-Válicka patak

 

Első, általunk ismert említésekor1753-55-ban Marton Ferenc a molnár.[511]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Aranyos Miklós molnár nevét jegyezték föl.

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka vizén lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. Az elenőrzéskor a bucsutai Balog Mihály molnár nevét jegyezték fel. A céh következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta a Lendva, Kerka és más folyóvizeken. A bucsutai molnár továbbra is Balog Mihály, akit „malombéli defectusért” megbüntettek. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Balog Mihály volt a molnár. Az 1784. június 8.-án megtartott céhgyűlésen Molnár István bucsutai molnár „levél valóságáért” [céhlevél hitelesítéséért ML] fizetett a céhládába.[512]

1784-ben az I. katonai felmérés térképén ennek ellenére nincs malom.[513] Van viszont Tomasich Zala vármegye térképén, 1792-ben.

A II. katonai térképen már ismét nincs malom.[514]

A földrajzi nevekben találunk malomra utalást, ha csak közvetve is: Malom kúti árok. A kúti árok a malomnál található kútra, és a malomárokra utalhat, amelyek minden bizonnyal túlélték a malmot. Mónár Árok 178/26. Volt egy gazdag molnár, azé volt az egész környék. Válicka 178/90, Malom-kuti-árok 178/132. Vízimalom volt ott a Válickán.[515]

További sorsáról semmit nem tudunk.

 

 

 

82. Budafa (Zalalövő)

 

83. Bukovje SLO.

Mura folyó

 

Egyetlen adatot ismerünk csak malomról, az 1780. június 3.-i tanuvallatást: „Malom a határunkban a Murán kettő.”[516]

Az I. katonai térképen valóban van két hajómalom Bukovje és Gibina közt.[517]

A II. katonai térképen – 1756-60 – közt három hajómalmot jeleznek Bukovjétől nyugatra a Murán.[518]

 

 

 

84. Bük, Egyházasbük (Volt egy Bánokszentgyörgynél is.)

Zél-patak

 

Csupán két XVIII. századi adatot ismerünk róla:

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Várdai Ferenc neve szerepel.[519]

Az 1757-es összeírásban, amelyben szinténa malmokat és molnárokat írták össze, Jakab László molnár nevét jegyezték föl.[520]

Az I. katonai térképen nincs malom.

 

 

 



[1] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[2] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 57.

[3] ZMFN. 134-135. p. Babosdöbréte

[4] I. kat. Coll. VII. Sectio XIX.

[5] Fényes, 1851. IV. 217 p.

[6] II. kat. Coll. XXVI. Sectio 57.

[7] Reindl, 2005. 30. p.

[8] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[9] MNL ZML HLc: Alsóbagod 16. p.

[10] MNL ZML HLc: Alsóbagod 115. p.

[11] MNL ZML HLc: Alsóbagod 34-35. p.

[12] MNL ZML HLc: Alsóbagod 37. p

[13] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[14] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[15] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1755.

[16] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[17] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.

[18] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[19] Horváth, 2006.

[20] MNL ZML HLc: Bagod 46. p.

[21] MNL ZML HLc: Bagod 42. p.

[22] MNL ZML HLc: Bagod 137. p.

[23] MNL ZML HLc 96. Eredeti: Historjki Archív Varazdin Csázmai káptalan lt. K. 313. Degré.

[24] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[25] MNL ZML ? 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[26] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[27] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 56.

[28] MNL ZML XII. 3. ? 43. (43-42)

[29] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[30] MNL ZML IV. Egyedi iratok gyűjteménye, 349. sz. letét

[31] MNL ZML IV. Egyedi iratok gyűjteménye, 349. sz. letét

[32] MNL ZML IV. Egyedi iratok gyűjteménye 5829.

[33] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.

[34] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 169. sorsz.

[35] MNL ZML IV. 433. közellátási felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[36] Zalai Hírlap 1979. június 26.

[37] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[38] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[39] Tomasich János zalai megyei mérnök 1792-ben készült megyetérképe: „Comitatus Zalaidensis Jussu Inclytorum Statuum Et Ordinum Ichonographice Delineotus, Per Joannem Tomasich, Ejusdem Com. Jur. Geometram. Et Aeri Inc. Per Chis. Junker. Vindobonae M. Dcc. XCII.”

[40] MNL ZML ? 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[41] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 56.

[42] MNL ZML XII. 3. ? 43. (43-42)

[43] B. M. Zs. 1935. III. 111. p.

[44] Jakosa 2005.

[45] I. kat. Coll. IV. Sectio XI.

[46] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[47] II. kat. Coll. XXI. Sectio 58.

[48] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 50-51. p.

[49] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1867. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[50] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[51] bajcsa.nagyKAR.hu

[52] Horváth I. 91. p.

[53] Horváth I. 63. p.

[54] I. kat. Coll. V. Sectio XXII.

[55] Újjáépítő magyarok, 1947. 742. p.

[56] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 46. sorsz.

[57] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai

[58] ZMFN. 604-605. p. Bajcsa

[59] ZMFN. 606-607. p. Fityeháza

[60] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok öszeírása, 1754.

[61] I. kat. Coll. IV. Sectio XI.

[62] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok öszeírása.

[63] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok öszeírása, 1754

[64] I. kat. Coll. IV. Sectio XI.

[65] A hírdetésre Farkas Tamás hívta fel a figyelmemet, aki a malomról egy képet is küldött. Köszönet érte.

[66] Bodri, 1935. 158. p.

[67] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.

[68] MNL ZML IV. 433. N?6093.

[69] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 148. sorsz.

[70] MNL ZML IV. 433. Közellátási felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[71] Farkas Tamás közlése, 2013.

[72] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[73] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1754.

[74] I. kat. Coll. IV. Sectio XIII.

[75] Tilkovszky, 1993. 152. p.

[76] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 57.

[77] Horváth, I. 66. p.

[78] I. kat. Coll. V. Sectio 20.

[79] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 59.

[80] I. kat. Coll. IV. Sectio XIII.

[81] Horváth I. 315. p.

[82] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 106. p.

[83] II. kat. Coll. XXVII. Sectio 56.

[84] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[85] Kádár, 2010. 301. p.

[86] Wöller, 2009. 25. p.

[87] Lichtneckert, 1999. 322. p.

[88] Holub III.

[89] Lichtneckert, 1999. 158. p.

[90] Holub III.

[91] Holub III.

[92] Lichtneckert, 1999. 195. p.

[93] Lichtneckert, 1999. 191. p.

[94] Lichtneckert, 1999. 184. p.

[95] Lichtneckert, 1999. 231. p.

[96] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[97] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[98] Lichtneckert, 1999. 223. p.

[99] Lichtnecker, 1999. 224. p.

[100] I. kat. Coll. IX. Sectio XX.

[101] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 134. p.

[102] Lichtneckert, 1999. 262. p.

[103] Lichtneckert, 1999. 262. p.

[104] Lichtneckert, 1999. 262.

[105] Lichtneckert, 1999. 231. p.

[106] Lichtneckert, 1999. 257-258. p.

[107] Lichtneckert, 1999

[108] Lichtneckert, 1999. 262. p.

[109] Lichtneckert, 1999. 226, 261. p.

[110] Lichtneckert, 1999. 262. p.

[111] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 134. p.

[112] Lichtneckert, 1999. 261-62. p.

[113] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[114] II. kat. Coll. XXVIII. Sectio 55.

[115] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1867. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[116] MNL ZML IV. 433. N?6093.

[117] B.M.Zs. 1935. 106. p.

[118] Lichtneckert, 1999. 262.

[119] Wöller, 2009. 11. p.

[120] Wöller, 2009. 80-83. p.

[121] Lichtneckert, 1999. 261-62. p.

[122] Wöller, 2009. 60. p.

[123] Wöller, 2009. 62. p.

[124] Wöller, 2009. 65. p.

[125] Wöller, 2009. 64-65. p.

[126] B. M. Zs. 1935. III. 7. p.

[127] MNL ZML-a IV. 433. N?6093.

[128] Wöller, 2009. 67-68. p.

[129] Wöller, 2009. 54. p.

[130] Lichtneckert, 1999. 257.

[131] Lichtneckert, 1999. 258.

[132] Wöller, 2009. 55. p.

[133] Wöller, 2009. 57 p.

[134] Wöller, 2009. 83. p.

[135] Lichtneckert, 1999. 226, 261. p.

[136] Wöller, 2009. 83-89. p.

[137] MNL ZML-a IV. 433. N?6093.

[138] B. M. Zs. 1935. III. 9. p

[139] I. kat felmérés.  Coll. IX. Sectio 20.

[140] Wöller, 2009. 94-96. p.

[141] Wöller, 2009. 94-97. p.

[142] Lichtneckert, 1999. 156-157. p

[143] Wöller, 2009. 51-53. p.

[144] Wöller, 2009. 69. p.

[145] Lichtneckert, 1999. 263. p.

[146] Lichtneckert, 1999. 263. p.

[147] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 134. p.

[148] Lichtneckert, 1999. 262. p.

[149] Wöller, 2009. 71. p.

[150] Wöller, 2009. 71-72. p.

[151] Wöller, 2009. 75. p.

[152] Veres, 1994. 74. p.

[153] Lichtneckert, 1999. 262. p.

[154] Wöller, 2009. 74-79. p.

[155] Wöller, 2009. 89-93. p.

[156] Wöller, 2009. 100. p.

[157] Lichtneckert, 1999. 262.

[158] Wöller, 2009. 99-104. p.

[159] Wöller, 2009. 105-106. p.

[160] Lichtneckert, 1999. 166. p.

[161] Lichtneckert, 1999. 262. p.

[162] Lichtneckert, 1999. 231. p.

[163] MNL ZML-a IV. Közgyűlési iratok.

[164] MNL ZML-a IV. Közgyűlési iratok.

[165] Horváth, I. 324. p.

[166] I. kat. Coll. IX. Sectio XX.

[167] Wöller, 2009. 33. p.

[168] MNL ZML-a Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[169] II. kat. Coll. XXVII. Sectio 55.

[170] MNL ZML-a IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[171] Wöller, 2009. 34. p.

[172] Wöller, 2009. 34-37. p.

[173] Ujjáépítő magyarok 1947.

[174] MNL ZML-a IV. 433.

[175] Wöller, 2009. 39. p.

[176] Wöller, 2009. 39. p.

[177] Lichtneckert, 1999. 321. p.

[178] Lichtneckert, 1999. 154. p.

[179] Lichtneckert, 1999. 158. p.

[180] Lichtneckert, 1999. 155. p.

[181] Lichtneckert, 1999. 156-157. p.

[182] Wöller, 2009. 13. p.

[183] Wöller, 2009. 46-47. p.

[184] I. kat. Coll. IX. Sectio XX.

[185] II. kat. Coll. XXVII. Sectio 55.

[186] Wöller, 2009. 47. p.

[187] Wöller, 2009. 49-50. p

[188] Horváth I. 263. p.

[189] I. kat. Coll. VII. Sectio XX.

[190] MNL ZML-a Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[191] II. kat. Coll. XXV. Sectio 57.

[192] MNL ZML-a IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[193] MNL ZML-a IV. 433. N?6093.

[194] Újjáépítő magyarok, 1947. 705. p.

[195] MNL ZML-a IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 8. sorsz.

[196] MNL ZML-a IV. 433. közellátási felügyelőség Zalaegerszeg iratai

[197] Zala megye földrajzi nevei II. A keszthelyi járás. Zalai Gyűjtemény 24. Zalaegerszeg, 1986. 93-97.

[198] Kerner, 2008.

[199] I. kat. Coll. VIII. Sectio XX.

[200] MNL ZML-a IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 144. sorsz.

[201] MNL ZML-a IV. 433. közellátási felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[202] I. kat. Coll. IX. Sectio XX.

[203] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 150. p.

[204] II. kat. Coll. XXVII. Sectio 55.

[205] ZMFN. 528-529. p. Balatonmagyaród

[206] Újjáépítő magyarok, 1947. 705. p.

[207] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 152. p.

[208] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 158. p.

[209] Veress, 1994. 60. p.

[210] I. kat. Coll. IX. Sectio XX.

[211] I. kat. Coll. IV. Sectio XIII.

[212] MNL ZML-a IV. 14. h. F. 4. ? 120.

[213] MNL ZML-a ? 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[214] MNL ZML-a Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[215] II. kat. Coll. XXII. Sectio 58.

[216] MNL ZML-a IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[217] MNL ZML-a IV. 433.

[218] MNL ZML-a IV. 433. Zalavármegye alispánja iratai 29437/1927.

[219] Tuboly Zoltán – Tuboly Ádám leszármazottja - közlése, 2013.

[220] MNL ZML-a IV. 433.

[221] MNL ZML-a IV. 433.

[222] MNL ZML-a IV. 433. Wöller István adatlapja és kérdőíve 1988. 12. 28.

[223] MNL ZML-a IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 71. sorsz.

[224] MNL ZML-a IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[225] ZMFN. 318-319. p. Barlahida.

[226] MNL ZML IX. 36/j. Kerka felső folyásán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[227] MNL ZML-a Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[228] MNL ZML-a Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1754.

[229] MNL ZML-a Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k..

[230] I. kat. Coll. V. Sectio XIX.

[231] Tilkovszky, 1993. 148-149. p.

[232] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 58.

[233] Ruzsa, 1998. 143. p.

[234] Ruzsa, 1998. 143. p. Eredeti: ifj. Kubinyi Ferenc: Magyar Történelmi Emlékek I. kötet. Árpádkori oklevelek 1059-1301. Pest, 1867. 171. p.

[235] ZO. I. 276. p.

[236] MNL ZML-a Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[237] I. kat. Coll. V. Sectio XVII

[238] MNL ZML-a Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. I. kötet, 137.sorsz. 1099. szám.

[239] MNL ZML-a IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[240] Zala megye földrajzi nevei Zalaegerszeg, 1964. 220-221. p. Batyk.

[241] Zalai Oklevéltár I. 159. p.

[242] Ruzsa, 1998. 144. p.

[243] Ruzsa, 1998. 143. p.

[244] Ruzsa, 1998. 144. p.

[245] Ruzsa, 1998. 145. p.

[246] Ruzsa, 1998. 145. p.

[247] MNL ZML-a Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[248] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 55.

[249] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[250] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 39. p. Er. MNL VaML-a Káptalani jegyzőkönyv XVI. kötet 142. l. 118. sz.

[251] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 105. p. Eredeti: MNL Batthyány cs. lt. Alm. 3. Lad. 7. ? 6.

[252] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 110. p. Er. MNL VaML-a Káptalani jegyzőkönyv XXXVI. kötet 129. l. 88. sz.

[253] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 120. p. Er. MNL Batthyány cs. körmendi lt-a. P 1313. Acta ant Alm. 3. Lad 7. ? 6.

[254] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 131. p. Er: MNL Batthyány cs. körmendi lt-a. P 1313. Acta ant Alm. 3. Lad 7. ? 11.

[255] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 147. p. Er. MNL Batthyány cs. körmendi lt-a. P 1313. Acta ant Alm. 3. Lad 7. ? 15.

[256] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 175. p. Er. MNL Batthyány cs. körmendi lt-a. P 1327. Körm. Közp. igazg. 186. Rsz. 236. sz.

[257] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 176. p. Er. MNL Batthyány cs. körmendi lt-a. P 1327. Körm. Közp. igazg. 186. Rsz. 236. sz. Fol. 1-2.

[258] MNL ZML ZML HLc. Zalaszentgrót 224. p. Er. MNL P. 507. Nádasdy cs. nádasladányi lt-a Okir. III Rsz. 149. cs. ? 999.

[259] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. II. kötet, 269.sorsz. 593. szám.

[260] MNL ZML Metales. Fasc, 9. ? 333.

[261] MNL ZML-a IV. 433. Közgyűlési iratok 1843. ? 2398. 10. p.

[262] MNL ZML-a Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[263] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 55.

[264] B. M. Zs. 1935. III. 169. p.

[265] Ruzsa, 1998. 146-147. p.

[266] MNL ZML-a IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 179. sorsz.

[267] Ruzsa, 1998. 146-147. p.

[268] Ruzsa, 1998. 147-148. p.

[269] MNL ZML HLc Conscrip. Univ. Ö. 22. + Cot. Conscr. Domini Alsó Lendvaensis 1728. 404-409. p.

[270] MNL ZML Hlc: Az alsólendvai uradalom összeírása 1750. 80-82. p.

[271] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok öszeírása.

[272] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[273] MNL ZML HLc Eredeti: OL. Esterháy hg-i lt. P. 108. Rep. 38. Rsz. 285. Fasc. M. No. 568. et. NB.)

[274] MNL ZML Hlc Conscr. Univ. 1770. Kapornaki nagyobb járás összeírása 46/59.)

[275] I. kat. Coll. IV. Sectio XIV.

[276] MNL ZML Hlc Bánokszentgyörgy

[277] ZMFN 430-435. p.

[278] MNL ZML Hlc Conscrip. Univ. Ö 6. 1703

[279] MNL ZML Hlc. Eredeti: Esterházy hg. Lt. P. 108. Rep. 38. fasc. M. nr. 560.)

[280] Horváth II. 23. p.

[281] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[282] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 59.

[283] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[284] Gönczi, 1914. 623. p.

[285] Dr. Hóbor Erzsébet, Tömpe István unokájának közlése, 2013.

[286] MNL ZML-a IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 34 sorsz.

[287] MNL ZML-a IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[288] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[289] MNL ZML-a Hlc Szombathelyi Püspöki Lt. V. szekrény, 16. fiók. Fassió parochiarum. 1785.

[290] ZMFN. 419-421. p. Várfölde

[291] ZMFN. 430-435. p

[292] MNL ZML-a Hlc OL. C. 104. Htt. Lt. Acta reg. Par. Pfarrtop. Zala m. Rsz. A. 2606. 1786-89.

[293] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[294] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[295] ZMFN. 430-435. p

[296] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[297] MNL ZML HLc. Alsólendva 99. p.

[298] I. kat. Coll. II. Sectio XII.

[299] I. Coll. III. Sectio XIV.

[300] II. kat. Coll. XXI. Sectio 60.

[301] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 367-368. p.

[302] Lichtnecker, 1999. 231.

[303] ZMFN. 334-337. p. Bárszentmihályfa

[304] I. kat. Coll III. Sectio XIII.

[305] II. kat. Coll. XXII. Sectio 58.

[306] Horváth I. 181. p.

[307] Horváth I. 69. p.

[308] I. kat. Coll. VI. Sectio XII

[309] MNL ZML Hlc Lenti 81.

[310] MNL Dl. 104820. (1466. január 5.)

[311] MNL ZML HLc Becsehely 28. p.

[312] MNL ZML HLc Becsehely 46. p.

[313] MNL ZML HLc Becsehely 48. p.

[314] MNL ZML HLc Becsehely 51. p. OL. Batthyány cs. Lt. P. 1322. Körmendi Központi Igazgatás iaratai. Rsz. 186. ? 246. Fol. 5-15.

[315] MNL ZML-a Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[316] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[317] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[318] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé 1756-57.

[319] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[320] MNL ZM HLc Becsehely 58. p.

[321] I. kat. Coll. IV. Sectio XVI.

[322] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[323] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 60.

[324] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[325] MNL ZML HLc Becsehely 65. p.

[326] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[327] MNL ZML HLc Letenye 81.p.

[328] ZMFN 478-481. p. Becsehely.

[329] MNL ZML-a Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok öszeírása, 1753.

[330] MNL ZML-a Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok öszeírása.

[331] MNL ZML-a Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[332] MNL ZML-a Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Lövői molnár céhez tartozó molnárok öszeírása.

[333] I. kat. Coll. IV. Sectio XIII.

[334] ZMFN 180-181. p.

[335] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[336] II. kat. Coll. XXII. Sectio 57.

[337] MNL ZML-a IV. 433. N?6093.

[338] MNL ZML-a IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 67. sorsz.

[339] MNL ZML-a IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[340] ZMFN 72/31.

[341] MNL ZML-a Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[342] MNL ZML-a Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[343] II. kat. Coll. XXII. Sectio 57.

[344] Magyar Pajzs 1903. 11. 05.

[345] Békássy, 1930. 290. p.

[346] Kósa Dezső közlése, 2013.

[347] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[348] I. kat. Coll. IV. Sectio XIII.

[349] II. kat. Coll. XXII. Sectio 57.

[350] Simon István közlése, 2012.

[351] MNL ZML-a IV. 433. N?6093.

[352] MNL ZML-a IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 68 sorsz.

[353] MNL ZML-a IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[354] ZMFN. 180-183.p. Becsvölgye

[355] I. kat. Coll. IV. Sectio XVII.

[356] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 61.

[357] Újjáépítő magyarok, 1947. 699. p.

[358] ZMFN. 612-613. p. Belezna

[359] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. I. 245-247. p.

[360] I. kat. Coll. II. Sectio XII.

[361] II. kat. Coll. XX. Sectio 59.

[362] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 45-45. p.

[363] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[364] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[365] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[366] I. kat. Coll. III. Sectio XIII.

[367] MNL ZML IX. 36/j. Kerka felső folyásán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[368] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[369] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[370] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[371] II. kat. Coll. XXI. Sectio 58.

[372] ZMFN. 342-343. p. Belsősárd

[373] I. kat. Coll. V. Sectio XVIII.

[374] MNL ZML Hlc. Malomfölde

[375] ZMFN. 250-251. p. Bezeréd

[376] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 56.

[377] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 170. p.

[378] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[379] I. kat. Coll. II. Sectio XIII.

[380] II. kat. Coll. XXI. Sectio 59.

[381] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[382] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 50-51. p.

[383] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1867. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[384] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 182-183. p.

[385] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[386] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[387] Horváth II. 31. p.

[388] I. kat. Coll. IV. Sectio XIII.

[389] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 57.

[390] B. M. Zs. 1935. 158. p.

[391] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.

[392] MNL ZML IV. 433. N?6093.

[393] Kósa Dezső közlése, 2013

[394] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 166. sorsz.

[395] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[396] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[397] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1754.

[398] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[399] Horváth I. 71. p.

[400] I. kazt. Coll. V. Sectio XXI.

[401] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 59.

[402] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[403] Gőcze, 2000. 141. p.

[404] MNL ZML IV. 433. Egyedi iratok gyűjteménye 349. sz. letét

[405] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 51. sorsz.

[406] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[407] ZMFN. 540-541 p. Bocska

[408] ZMFN. 419-421. p. Várfölde

[409] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 171. p

[410] Horváth II. 213. p.

[411] I. kazt. Coll. VII. Sectio XVII.

[412] II. kat. Coll. XXV. Sectio 54.

[413] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[414] B. M. Zs. 1935. 106. p.

[415] MNL ZML IV. 433. N?6093.

[416] Újjáépítő magyarok, 1947. 702. p.

[417] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 89 sorsz.

[418] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai

[419] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 57.

[420] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[421] I. kat. Coll. V. Sectio XX.

[422] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[423] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[424] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 56. és I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[425] MNL ZML HLc Boncodfölde 9. p

[426] MNL ZML HLc Boncodfölde 11. p.

[427] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[428] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[429] MNL ZML HLc Boncodfölde 136. p

[430] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Lövői molnár céhez tartozó molnárok öszeírása.

[431] MNL ZML HLc Boncodfölde 61. p.

[432] Horváth II. 37. p.

[433] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[434] MNL ZML ? 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[435] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[436] MNL ZML XII. 3. ? 43. (43-42)

[437] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1864.03.21. 570, és 1870. 05. 02. 153.

[438] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[439] MNL ZML HLc Boncodfölde 78. p

[440] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[441] II. kat. Coll. XXII. Sectio 56.

[442] MNL ZML IV. 433. Egyedi iratok gyűjteménye 5829.

[443] Mendly Gyula: Utak a malomba 30. p.

[444] Békássy, 1930. 201. p.

[445] MNL ZML IV. 433. Egyedi iratok gyűjteménye 5829.

[446] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[447] MNL ZML IV. 433. N?6093.

[448] Újjáépítő magyarok, 1947. 715. p.

[449] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 130. sorsz.

[450] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[451] Járányi Lászlóné, szül. Huszár Erzsébet közlése, 2013.

[452] Jakosa 2005.

[453] Járási Tanács VB. 657/1966. sz. ügyirata.

[454] Boncodföldi Községi Tanács VB. 157-1/1966. sz. ügyirata.

[455] Járányi Lászlóné, szül. Huszár Erzsébet közlése, 2013.

[456] Zala megye földrajzi nevei Zalaegerszeg, 1964. 90-91. p Boncodfölde

[457] MNL ZML HLc Boncodfölde 29. p.

[458] MNL ZML HLc Boncodfölde 31. p.

[459] MNL ZML HLc Boncodfölde 32. p.

[460] MNL ZML HLc Boncodfölde 33. p.

[461] MNL ZML HLc Boncodfölde 34. p.

[462] MNL ZML HLc Boncodfölde 46. p.

[463] MNL ZML HLc Boncodfölde 10. p

[464] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők és molnárok összeírása 1753.

[465] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[466] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.

[467] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[468] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[469] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[470] MNL ZML ? 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[471] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[472] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 56.

[473] MNL ZML XII. 3. ? 43. (43-42)

[474] MNL ZML IV. 433. Egyedi iratok gyűjteménye 349. sz. letét

[475] Tóth Károly Hegymagas, Tóth Ferenc unokája közlése 2015.

[476] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.

[477] MNL ZML ZML-a IV. 433. N?6093.

[478] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 157. sorsz.

[479] Jakosa 2005.

[480] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[481] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 57.

[482] Jakosa Árpád közlése 2012.

[483] Horváth II. 40. p.

[484] Mendly Gyula: Utak a malomba 35. p.

[485] MNL ZML-a Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[486] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1754.

[487] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[488] Horváth I. 75. p.

[489] I. kazt. Coll. V. Sectio XX.

[490] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 59.

[491] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[492] MNL ZML IV. 433. N?6093.

[493] Újjáépítő magyarok, 1947. 577. p.

[494] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról1949. 05. 20. 52 sorsz.

[495] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[496]  Gőcze, 2000. 154. p.

[497] ZMFN. 532-533. p. Börzönce

[498] I. kazt. Coll. II. Sectio XII.

[499] II. kat. Coll. XX. Sectio 59.

[500] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 45-45. p.

[501] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[502] MNL ZML-a Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok öszeírása.

[503] MNL ZML-a Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok öszeírása, 1754.

[504] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 58.

[505] I. kat. Coll. V. Sectio XIX.

[506] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 57.

[507] Mendly Gyula: Utak a malomba 40-41. p.

[508] MNL ZML IV. 433. N?6093.

[509] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 74. sorsz.

[510] MNL ZML IV. 433. közellátási felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[511] MNL ZML-a Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok öszeírása.

[512] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[513] I kat. Coll. IV. Sectio XV.

[514] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 59.

[515] ZMFN. 410-413. p. Bucsuta.

[516] Horváth II. 370. p.

[517] I. kazt. Coll. II. Sectio XIII.

[518] II. kat. Coll. XXI. Sectio 59.

[519] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[520] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

 
/1