Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



113. Dekanovecz (HR. Dékánfalva)

 

Egyetlen rá vonatkozó adatunk az 1876-os Soproni Kereskedelmi és Iparkamara által készített kimutatás, amely szerint 2 vízimalom után 18 Ft 60 krajcár jövedéki adót fizettek.[1]

 

 

114. Deklassin (Deklezsin, Deklesin SLO.)

Mura

 

Első, korai említésekor a Kerka mellett levő „Duclysa” malomról 1257-ben olvashatunk,[2] majd fél évezredig nics újabb adatunk róla.

Az I. katonai térképen, 1784-ben Deglasin vagy Toglesche alatt délnyugatra a Mura bal partjánál két hajómalom van.[3]

Az 1792-es Tomasich térképen Deklesin - később Deklezsin, majd Murahely volt a neve – malmot nem, csak csónakátkelőt jelöl.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A Mura folyón három malmot írtak össze. Forján Iván malma 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.[4] A másik két malom tulajdonosa Bakán György. Mindkét malma 2 kerekű, és mindkettő kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.[5]

A II. katonai térkép 1856-60 közt készült felmérésekor Deklasintól délre, a Komárom sziget déli oldalán négy hajómalom van a Murán és egy komp.[6]

Az 1862. szeptember 27-én, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara számára készült kimutatásban Lopert Mátyás, Bakán András, Firán Iván molnárokat sorolták fel.[7]

Az 1863-ban, a Zala Vármegye Tisztiszéke számára készült kimutatás szerint 3 hajómalomban 3 kővel 24 óra alatt 12 ausztriai mérő gabonát képesek megőrölni.[8]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a 3 vízimalomban 2 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak és a 3 malom után 34 Ft jövedéki adót fizettek.[9]

1901. szeptember 14.-én készült egy kimutatás Zala Vármegye Alispáni Hivatala számára azokról a murai hajómalmokról, amelyek tulajdonviszonya rendezetlen volt. Ebben rögzitették a korábbi, illetve a tényleges tulajdonosok nevét és tulajdonhányadát. E szerint még ekkor is három malom dolgozott:

Korábbi tulajdonos: Perdigál Iván, Szrejs István, Üllen János. Tényleges: Perdigál Iván, Szrejs István, Klemencsics Iván.[10] Egyik malom esetében történt csak időközben tulajdonos váltás.

 

 

115. Dent

Ráskó-patak, Denti-séd

 

Középkori malomról van szó, amely nagyon korán elpusztult, vagy elhagyottá vált, mert már a XVI. században is csak helyét említik.

1573-ban az Eger-patakon álló Denti-malom helye új adományban szerepel. Ennek a malomnak az emléke 1907-ben Kapolcs határában a Denti-malom külterületi lakotthely.[11]

Az I. katonai térképen nem szerepel, a II. katonai térkép 1852-55 közt ezt a malmot Dörögd-malomként jelöli, Kapolcstól északnyugatra, a Dörögdre vívő útról van hozzá bejárat.[12]

 

 

 

116. Dersimorecz (Deržimorec HR. Dezsérlaka)

 

Egyetlen ismert adatunk, az 1876-ben, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara számára készült kimutatás szerint 1 vízimalma után 8 Ft jövedéki adót fizettek.[13]

 

 

 

117. Dice, Szentpéterfölde

 

118. Dióskál

(Az I. katonai felmérés térképén még Gall és Bokonya! Dióskál-ként 1770-ben említik először.)[14]

Káli-patak

 

Az I. katonai térkép, 1784-ben a Gall és Bokonya közti hídtól délre jelez egy malmot.[15]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A határban lévő vízimalom kapacitása napi 1 pozsonyi mérő.[16]

A II. katonai térkép 1856-60 közt a falu északnyugati vége közelében jelöl egy malmot.[17]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban a Jankó testvérek szerepelnek, mint a malom tulajdonosai.[18]

1949-ben Cég: Jankó Testvérek. Tulajdonos: Jankó István és János. Kapacitás: 24 q/24 h. Használhatóság: 25. %.[19] A malom ekkor fagáz meghajtású.[20]

Malom-oldal: Nemesi-legelő 119/50, Káli-patak 119/57.[21]

 

 

 

119. Diska (Kisapáti, Hegymagasapátitól északra.)

Eger-patak

 

Egyetlen adatunk maradt fenn malmáról. 1436-ban Rátóti Gyula özvegye a bakonyszentjakabi kolostornak adott egy malomhelyet az Egregy folyón, közvetlenül a kolostor malma alatt.[22] Tehát két malom volt a falu határában.

A II. katonai térképen 1852-56 közt Diska majorként szerepel.[23]

 

 

120. Diszel (1977-től Tapolca településrésze)

Eger-patak, Eger-vize

 

Viszonylag korai az első malomra vonatkozó adat. 1286-ban a Bogát-Radvány nembeli Sándor comes nővére gyermekeinek adta itteni földjeit egy malommal együtt anyjuk negyede fejében. E földek között volt az is, amelyet atyja, Simon comes, zempléni birtokért cserélt el Mogh fia Moghgal, Sándor nagybátyjával.[24]

1329-től folyamatosan vannak a malmokra vonatkozó adatok. 1329-ben Márton, Tóti (Káptalantóti) misés papja, az Egregy folyón a diszeli határban lévő malmot zálogba veszi.[25]

1392-ben Diszel László fia Miklós felerészben az uzsa-szentléleki pálos kolostornak zálogosítja el egykerekű malmát az Eger folyón 200 arany forintért.[26]

1487-ben Tamás testvér, a hazai pálos rend prior generálisa, Gyulafi László kérésére elrendeli, hogy az egykerekű malom, amely Diszel mellett, az Eger folyón épült, a kőkuti pálos testvérek eltávozása után a bakonyszentjakabi pálos kolostor tulajdonába menjen át. Ha az is elnéptelenedne, akkor a generális tulajdonába megy át a malom.[27]

1624-ben az egykerekű malom becsűje 60 forint. 1634-ben a már 1601-től szereplő Fekecs-malom örök ára, a hozzátartozó réttel és 3 hold szántóval 320 Ft. 1744-ben a diszeli urasági egykerekű malom évi jövedelme 150 p.m. 1801-ben Diszel négy őrlőmalma a nemeseké. A kétkövű - már 1687-ben is működő – Petke-malom pedig az Esterházyaké.[28]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Ferenc és Molnár Márton neve szerepel.[29]

Köveskáliak vallották 1780. május 31.-én, ha falujuk malmának kevés a vize, akkor a „nem messze diszeli, vagy monostorapáti […] helységekben szoktunk járni.”[30]

Az 1784-ben készült katonai térképen a faluban három malom található. Fölötte újabb három, egyik „Fölső Eisenhamer”megnevezéssel. Ugyanezen a patakon Diszeltől délnyugatra Gyurhegye falutól nyugatra még egy malom három épülettel. Kettő a bal, egy a jobb parton.[31]

A falu határában lévő vashámort a pápai Esterházy család építtette. Alig fél évszázadig működött, akkor lisztőrlő malommá alakították át.[32]

Tomasich 1798. évi térképén 5 malmot jelöl.

„Diszel és Gyulakeszi határok közötti Perestérnek térképe” nem datált két térképlapon az alábbi elnevezésekkel találkozunk: Gyűr hegyénél Régi akasztófa, Sáriak malma, Szarvasi malom. Ez a térkép nem jelöli a tüskési tavat.

A másik lapon: Tüskési major, Tüskési malom. A tó nincs a térképen.[33]

1815-ben Nemes Gáspár János nemességének elismerésére bizonyságlevél kiadását kéri Zala vármegyétől. Mint írja, Palotára költözött Díszelből, ahol annak előtte Sáry úrnak belső malmában részes molnár volt.[34]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

Az diszeli határban lévő 5 vízimalom kapacitása - egyenként - napi 8 pozsonyi mérő.[35]

A II. katonai térkép Disztelben és határában, 1852-55 közt 6 malmot jelöl.[36]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 7 vízimalomban 8 segédet és 4 tanoncot foglalkoztattak, és a malmok után 648 Ft 30 krajcár jövedéki adót fizettek.[37]

1923-ból egy tulajdonvitából ismerjük Mayer András molnár nevét.[38]

1940-ből az alábbi malomtulajdonosokról van tudomásunk a településről: Kiss János, özv. Horváth Lajosné, Stankovics Gyula, Hegyi Zoltán, Tóth József.[39] Továbbá: Ferenci Jenő, Kasza Imréné.[40]

 

 

Diszel, a falu fölötti malom. Fotó: Vastagh Gábor

 

Czipp Lajos és Ferenc vámőrlő malma.

 

Az Újjáépítő Magyarok írja róla 1947-ben: „1945. március 1. óta van a vezetésük alatt. Szakmai képesítésük 15 éves. A felszabadulás után közvetlenül a termelés szolgálatába állították a malmot, melynek háborús kárait saját erejükből pótolták.”[41]

 

Ferenczi-malom, Hámori-, Mellkovics-, Benedek-malom

 

Ugyancsk a fenti kiadványból ismerjük az alábbiakat: „Ferenczy Jenő vámőrlőmalma. 1940-ben vette át a malmot, azóta 24 éves szakmai gyakorlattal vezeti. A felszabadulás után két héttel már megindította az üzemet. 8q napi termelése van.”[42]

Az 1949-es összeírás szerint: Cég: Zsidley és Kelemen. Tulajdonos: Ferenczi Jenő. Bérlő: Zsidley György és Kelemen József. Kapacitás: 7. q/24 h. Használhatóság: 30. %.[43] A malom ekkor vízmeghajtású.[44]

 

Hegyi-malom, Szarvas-malom[45]

 

1793-ban Diszel térképén szerepel a Szarvas malom az Eger vagy Egregy vize jobb partján.[46]

A herceg Esterházy féle csobánci hitbizomány területéhez tartozó diszeli ún. „Szarvas malmot” megvásárolta, a hozzátartozó vízhasználati jogy gyakorlásával együtt Csigó Pál és neje Koronnyi (?) Ilona gulácsi lakos, 1892-ben. Ezt követően kérték a vízhasználat gyakorlásának engedélyezését. Erről hírdetés utján értesítették a diszeli „Csabi malom” tulajdonosát, ugyszintén Csigó Istvánt, Nuzel Jánost, br. Priteáni Géza és társai Scheller Adolf, Szücs Elek alsó malomtulajdonosokat.

A vízhasználati engedély kérelemmel egy időben a malomfej, a kerekekre vezető malomcsatornák, árapasztó és bukógát átépítésére is engedélyt kértek. Ezek terdokumentációi töredékesen megvannak. Ezekből tudjuk, hogy a malom két kerékre járt.

1922-ben az új tulajdonos Hegyi Gusztáv kért engedélyt a malom átépítésére, és vízhasználat gyakorlására. „A vízhasználat segélyével kettő darab Pohl gyártmányú álló tengelyű francis-turbina tartatik mozgásban.” Az őrlőmalom turbinája 1,2 m futókerék átmérőjű, a fűrészmű turbinája 0,57 m futókerék átmérőjű volt. Ezekről is fennmaradt egy-egy részletrajz.

Az engedélyt 1922. augusztusában megkapta.[47]

A malom 1930. március 21.-én éjjel elektromos zárlat következtében leégett.[48]

1935 körüli adat szerint: „Hegyi Zoltán malomtulajdonos. 1909-ben ősi nemesi családból született. Atyja, Gusztáv 1908-tól 1929-ig malomtulajdonos volt Diszelben. 1930 óta önállóan vezeti anyja, szül. Szép Ilona malmát.”[49]

1947-ben az Újjáépítő magyarokban ezt találjuk: „Hegyi Zoltán vámőrlőmalma, Diszel. A családi alapítású malmot 1940-ben vette át, és azt 20 éves szakmai gyakorlattal vezeti. Jelenleg három alkalmazottat foglalkoztat. A napi termelés 30q. Gattert is épített, amely üzem esetén két embert foglalkoztat.”[50]

Az 1949-ben készült összeírás szerint: Cég: Hegyi Zoltán. Tulajdonos: Hegyi Zoltán. Kapacitás: 60. q/24 h. Használhatóság: 80. %.[51] A malom ekkor vízmeghajtású.[52]

A malom és a fűrészmű (gatter) ma romos. Jelenlegi tulajdonosa Tóth József.[53]

 

 

Diszel, Szarvas-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

Horváth-malom

 

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban özv. Horváth Lajosné szerepel, mint a malom tulajdonosa.[54]

1947-ben Horváth Lajos volt a malom tulajdonosa. „Fiatal korában kitanulta a malomipart, azután, mint segéd működött 1913-ban Herenden.” [55]

1949-ben a Cég: özv. Horváth Lajosné. Tulajdonos: özv. Horváth Lajosné. Kapacitás: 6. q/24 h. Használhatóság: 30. %.[56] A malom ekkor vízmeghajtású.[57]

Horváth Lajos féle vízimalom. Az épület áll, a tsz vette meg.[58]- jegyezte fel róla Wöller István 1969-ben.

 

Kasza-malom, Krajcár-, Faluvégi-, Gidinai-, Varga-, Ács-malom

 

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban özv. Kasza Imréné szerepel, mint a malom tulajdonosa.[59]

1949-ben: cég: özv. Kasza Imréné. Tulajdonos: özv. Kasza Imréné. Kapacitás: 8. q/24 h. Használhatóság: 20. %.[60] A malom ekkor vízmeghajtású.[61]

Kasza Imre féle vízimalom az örökösöké, nem működik. (István u. 15.)[62]

 

 

Diszel, Kasza-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

Kiss János malma

 

1947-ben Kiss János malombérlete. „1941-ben vette bérbe a malmot 39 éves szakmai gyakorlattal. Felszabadulás után 1 hónappal megindította a malmot, melynek napi teljesítőképessége 12q. Háborús kárait most kezdi újjáépíteni.”[63]

Az 1949-es összeírásban: cég: Kiss János. Tulajdonos: Kiss János. Kapacitás: 5. q/24 h. Használhatóság: 20. %.[64]

A malom ekkor víz meghajtású.[65]

 

Stankovics-malom, Fekecs-malom, Falu-malom[66]

 

1624-ben az egykerekű malom becsűje 60 forint volt. 1634-ben, a már 1601-től szereplő Fekecs-malom örök ára, a hozzátartozó réttel és 3 hold szántóval 320 Ft.

A malom tulajdonosaira vonatkozóan nincsenek konkrét adataink. Első ismert tulajdonosa Szüts Géza volt, aki az 1905-ös átalakítási tervet aláírta. A malom bérlője Stankovics Gyula molnármester, aki szintén aláírta a tervet. 1911-ben aztán már ő a tulajdonos. A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban is még Stankovics Gyula szerepel tulajdonosként[67]

A XIX. század elején még zsuppal fedett, földszintes épület volt, két alulcsapott vízikerékkel, az általuk meghajtott egy-egy malomkőpárral. Már ekkor szitaberendezéssel több minőségű lisztet tudtak előállítani. A patak mindkét oldalán állt egy-egy malom: egyik lisztelő, a másik olajütő. Ez utóbbi már romos volt, amikor Stankovics megvette. Ő lakóházzá alakíttatta. Stankovics György Barlahidán született 1883-ban. Molnárként - 1907-ben - Lesencetomajon önállósította magát.

A malmot hamarosan korszerűsítette: emeletessé építtette, a vízikerekeket leszereltette, helyettük egy Francis-rendszerű turbinát, a kövek helyére GANZ hengerszéket telepített; továbbá szitát, daragépet, koptatóberendezést, tisztítógépet, serleges felhordókat építettek be. Így a malom teljesítménye 15q/24 óra lett.

1915-ben újabb turbinát szereltetett be, amivel villamosenergiát is termelt, melynek egy részét a községnek értékesítette. Tovább növelte az őrlőkapacítást is. Újabb hengerszéket és lengőszitát szereltetett be. Fia, Gyula, szintén molnár lett és 1930-tól édesapja mellett dolgozott, majd 1944-ben Nyúl Lajossal (kisebbik fia keresztapjával) együtt bérelték apjától.[68]

1947-ben ezt olvashatjuk róla: „Sztankovics Gyula és Nyúl Lajos vámőrlő bérmalma. 1911 óta a család birtokában van. 1944-ben vették bérbe. Azóta vezetik 15 éves szakmai gyakorlattal. A malom napi kapacitása 25 q. Három alkalmazottat foglalkoztat, vám- és kereskedelmi őrlést végez.”[69]

Az 1949-es összeírás szerint a cég: Stankovics György. Tulajdonos: Stankovics György. Kapacitás: 35. q/24 h. Használhatóság: 60. %.[70] A malom ekkor vízmeghajtású.[71]

A malom 1957-ig darálóként működött, majd a termelőszövetkezeté lett, szintén darálásra használták, majd sorsára hagyták.

Az épület végül tanácsi tulajdonba került. 1987-ben Vörösváry Ákos megvásárolta a romos épületet, felújíttatta és ma az „Első Magyar Látványtár” kiállításának otthona.[72]

 

 

Diszel, Középső-malom (Stankovics). Fotó: Vastagh Gábor.

 

 

Diszel, Stankovics-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

 

Korona-malom, Varga-malom

 

Tulajdonos: Varga Lajos.[73]

Amikor az 1970-es években Vastagh Gábor lefényképezte a malmokat, Ő középső malomként jelölte.

 

 

Diszel, Korona-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

Tóth-malom, Gyűrhegyi-malom, Petke-malom

Gyűrhegye, Győrhegye (Diszel határának egy része.)

A Gyűr-hegy lábánál, az Eger-patakon áll a malom.

 

1624-ben Diszel határának egy részét jelöli a Gyűrhegye elnevezés. A korábban Barát-malmának nevezett őrlető malom állott mellette. 1763-ban feljegyzik egykerekű urasági malmát az Eger vizén. Ekkor a malom molnárjának részesedése a vám egyharmada.[74]

1795-ben az Esterházy hercegi család malma a térképen „Gyür Hegy”-nél „I”-vel jelölve, az Egregy három ága közül az északin. „Sári úr malma „M”-el jelölve az Egregy bal partján Gyűrhegynél. A kőhíd és a templom közt van egy névtelen malom. Jelöl továbbá a térkép egy tavat: Tüskés tó néven.[75]

1867. május 23.-án a megye által kiküldött bizottság megvizsgálta özv. Glatz Ignácné gyűrhegyi, másnéven „Petke” kétkerekű vízimalma malomfejének magasságát. A jelenlévő helyiek kérésének megfelelően, a malomfej magasságát az akkor talált magasságon hitelesítették, de felhívták a tulajdonos figyelmét, néhány hiányosságra. A bizottság munkájában részt vettek a diszeli közbirtokosság részéről: Eörry István, Saáry Ferenc, Bára Sándor, Dékmár Gerő közbírtokosok, mint az alsó és felső malomra érdekelt felek. Kőmüves István céhmester, mint a felső malom haszonbérlője, Szűcs Lajos az alsó malom haszonbérlője.[76]

1879-ben májusában került a megyei közgyűlés elé az a jelentés, amely Tóth József és „érdektársai” malma feletti puszta csatornára általuk épített zsilip miatti diszeli polgárok panaszának kivizsgálásáról készült. A vizsgálat megállapította, hogy a zsilip sem a felső malom tulajdonosokra, sem a többi szomszéd birtokosra nem káros. A biztonság kedvéért azért elrendelték, hogy a zsiliphez megfelelő emelő szerkezet készüljön, amivel árvíz idején az felhúzható legyen.[77]

 

 

Diszel, Tóth-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Tóth József szerepel, mint a malom tulajdonosa.[78]

1947-ben: „Tóth József vámőrlő malma. 1889-ben atyja alapította a malmot, [mint láttuk már

1879-ben az övék volt ML] azt 1926 óta ő vezeti 23 éves szakmai gyakorlattal. Felszabadulás után 2 hónappal megindította az üzemet, melynek napi teljesítménye 20 q. 1926-ban gattert alapított, amit most fog ismét üzembe helyezni. Egy alkalmazottat foglalkoztat.”[79]

1949-ben. Cég: Tóth József. Tulajdonos: Tóth József. Kapacitás: 15. q/24 h. Használhatóság: 30 %.[80] A malom ekkor víz meghajtású.[81]

Tóth József malma állami tulajdonban, a tsz használatában, gatterként működik.[82]- jegyezte fel Wöller István 1969-ben.

A tsz eladta galambtenyésztőknek, akik a padláson tartották a több száz madarat. Ők szociális bentlakásos intézményfenntartónak adták tovább. Jelenlegi tulajdonosai – Vastagh Ágnes, Mánya László házaspár - lakássá alakították, szépen felújítva.

 

 

Diszel, Tóth-malom. Fotó: molnár László, 2013.

 

Vashámori-malom, Rossz-malom, Almádi-malom (Hegyesd!)

 

1947-ben Melkovics János a vashámori malom bérlője. 1889-ben született Diszelben. Iskolázása után Nemesgulácson tanulta ki az ipart, mint segéd Zala megyében dolgozott. 1924-ben lett malombérlő Diszelben.[83]

Korábban Benedek József és tsai malma államosítva, teljesen romos.[84] Tulajdonos: Liszák Gusztáv, utolsó molnára Ferenczi Jenő.[85]

 

 

Diszel, Vashámori-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

Lakossy-malom, Csabi-malom[86]

 

Lakossy József vízimalma nem lett államosítva, Csabi dűlőben van.[87] Korábban tulajdonosok: Csényi, Kiss.[88]

A malom ma romos.[89]

 

 

Diszel, Csabi-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

 

 

 

121. Dobraföld, Magyarföld

 

122. Dobri

Kerka-patak

 

Puszta malom 190/103. A Kerka egy része, ahol valamikor malom állt.[90]

 

1753-ban Sabján Tamás molnár jegyezték föl.[91]

Az 1753-55-ben készült összeírásban (?)..ska József molnár nevével találkozunk.[92]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, ismét Sabján Tamás neve szerepel.[93]

Az 1780. szeptember 13.-án tartott tanuvallatás során ezt vallották a jobbágyok: „Kerka vize mellett, és Mura-folyó vizéhez is közel lakván határunkban is, szomszéd határokban is sok jó malmok közel helyeztetnek.”[94]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A dobri Lebár István molnár név szerint nem említett legényét „malombéli defectusért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Az előző évi eset megismétlődött. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Lebár István volt a molnár. [95]

Az 1784-es katonai felmérés térképén Dobri malom-ként írják, Dobritól délnyugatra volt a Kerkán. Ekkor még csak a malomig vezetett a mai országút. Fölötte kiöblösödés (tó). E fölött két ágra szakadt a Kerka folyása: szentmiklósi és tormaföldi ágra.[96]

1856-60 közt már nincs meg a malom, talán annak következtében, hogy megépült a Dobri Lendvaújfalu közti út.[97]

 

 

 

123. Dobronak

Mura-folyó

 

Dobronak→Lendvavásárhely. A Mura bal partján.[98]

 

Dobronaki malomról csak késői adataink vannak.

A Kerkavidéki molnár céh évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta a Lendva, Kerka és más folyóvizeken. A dobronaki molnár ekkor Vricsocs Péter volt. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Vincsecs Péter volt a molnár. Az 1788. április 28.-i céhgyűlésen minden molnár nevét, és befizetést: tartozásokat, büntetéseket stb. feljegyeztek. Writzes Péter molnár nevénél nincs bejegyzés. Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított befizetésekről készült kimutatásból tudjuk, hogy Dobronakon továbbra is Vincses Péter a molnár.[99]

Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céh gyülésen résztvevők névsorában Vincses Péter molnár neve szerepel. Az 1790. március 18.-án asztalpénzt fizetők névsorában is Vincsecs Péter neve szerepel. És ugyan ő az 1792. június 7.-én Alsószenterzsébeten tartott céh gyülésen asztalpénzt fizetők névsorában is.

Az 1794. május 13.-án Alsószenterzsébeten megtartott céh gyülésen büntetéspénzt fizetők névsorában Vincses Péter neve olvasható, akit azért büntettek meg: „hogy az első napon el nem jött”. Ő egyébként legénye, Vincses József – aki valószínüleg a fia volt - szabadulásáért is fizetett.

Az 1795. május 26.-án megtartott céh gyülésen Vincsecs Péter nevénél nincs bejegyzés.[100]

 

 

 

124. Dobrony (Döbröte, Dobron, Dabrony, ma Dobronhegy)

Döbrétei-patak, Pálosfai-patak.

 

1603-ban és 1622-ben halastavat és malmot említenek Dobron határában.[101]

1753-ban Tüskés Györgynek hívták az itteni molnárt.[102]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, szintén Tüskés György neve szerepel.[103]

1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. Tüskés György tartozása 6 Ft 27 ½ x volt.[104]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Tüskés György molnár nevét jegyezték föl.[105]

1762-ben is Tüskés György a molnár. Ez a hosszú bérleti viszony jó molnárra, és megbízható bérlőre utal.

Az 1777. június 3.-án tartott úrbéri vallomástétel során ezt jegyezték föl: „Malom vagyon határunkban, de más kint is Szala vize hozzánk közel lévén, malom állapottyábúl szükséget nem szenvedünk.”[106]

Az I. katonai térkép1784-es felmérésén Dobronhegyet Dobro vagy Döbröte néven írták. A Dobronhegyi kápolna alatt délről, egy nagyméretű gátas malomtó van, aminek délkeketi sarkában van a malom, közelében két épülettel.[107]

Tomasich térképe 1792-ben Dobron-ként említi, de nem jelöl malmot, és nincs malom a II. katonai térképen sem, ahol Döbron-ként írják.

További adatunk nincs róla.

 

 

125. Domasinecz Domašinec HR.

 

Egyetlen adatunk a XIX. század második feléből van. 1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalma után 8 Ft jövedéki adót fizettek.[108]

 

 

126. Domboru Alsódomboru HR. Donja Dubrava

 

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint Alsódomborun 10 vízimalomban 2 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és az összes malom után 96 Ft jövedéki adót fizettek.[109]

 

 

 

127. Döbreföld (Földrajzi elhelyezkedését nem sikerült azonosítani.)

 

 

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a döbreföldi vízimalom után 8 Ft jövedéki adót fizettek.[110]

 

 

128. Döbréte (Babosdöbréte)

Pálos-patak

 

Az 1753-as összeírásban az „N. N.” megjelölést használták, ami azt jelentette, hogy a molnárt nem tudták nevesíteni.[111]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Péter István neve szerepel.[112]

1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. A döbrétei Janzsó István tartozása 1Ft 21 ½ x volt.[113]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Vukmin Pál molnár nevét jegyezték föl, majd 1762-ben ismét Janso István molnárét.[114]

 

 

 

129. Döbröce

Fenyőri-patak

 

1784-ben Felső Döbrőce. Az I. katonai felmérésen a templomtól délre egy nagy tó. Délkeleti sarkában kifolyás. A patak a Zalába folyik. Itt áll a malom, mellette két épület látszik.[115]

Malom-rét 7/34. A patakon működő malomról. Fenyőri-patak 7/35.[116] További adataink nincsenek.

 

 

 

130. Döbröte

 

1784-ben Alsó Döbröte. A falutól távolabb, nyugatra, az Ebergény felöl folyó patakon egy malom, házzal. A faluból csak eddig vezet út.[117] A térkép alapján Döbrétével azonosítható. A vízfolyást ma Határároknak hívják.[118]

A II. katonai térképen már nincs malom, és további adataink sincsenek.

 

 

 

131. Dömefölde

Alsó-Válicka

 

A község középkori írott anyagában nincs utalás malomra. A XVIII. századi írásos emlékeink is csak molnárokról szólnak, akiknek azonban másutt vannak bérelt malmaik, mint pl. Tóth Györgynek Pördeföldén, 1728-ban. A molnár jövedelme 15 Ft. Vagy 1703-ban: malommal bíró parasztok jövedelme, soproni mérővel számítva 6, és 1770-ben 2 molnár 14 pozsonyi mérő jövedelemmel. Ezek tehát Dömeföldén laktak, de bérelt malmokban dolgoztak.

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Menczi Miklós molnár nevét jegyezték föl.[119]

Az 1760 körül készült összeírásban Merczigán Miklós neve szerepel.[120] (Lehet, hogy az előző összeírásban is ő szerepelt, csak névírási probléma volt.)

Az 1764-es összeírásban ugyan szerepel egy „paraszti malom”,[121] de az I. katonai felmérésen azonban nincs malom,[122] és Tomasich térképe sem jelöl malmot. (1785-ben egy haláleset kapcsán Laky János pákai káplán a Csörgei malmot Dömeföldéhez tartozónak írta. Így lehet, hogy az 1764-es összeírásban is azt említették.)[123]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A dömeföldi Adler Ferenc molnár -a céh szolgálómestere –, Korpics Ferenc nevű legényét „malombéli defectusért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. A molnár ekkor már Borsos László, akinek meg nem nevezett legényét „malombéli defectusért” megbüntették. [124]

A II. katonai áfelmérésen is van malom a falutól nyugatra[125] -, hogy ezt a malmot ki építtette, nem tudjuk – és a jelenlegivel megyező módon állnak mellette a molnár háza és gazdasági épületei.[126]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalomban 1 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 30 Ft jövedéki adót fizettek.[127]

A XX. század küszöbétől megszaporodnak adataink. 1901. január 23.-án Fata Gábor dömeföldi születésű, és ott lakó molnármester feleségül vette a szintén dömeföldi Nemes Veronát.[128]

Egy 1930-as évekbeli adat szerint Fata Gábor Dömeföldén született 1872-ben. Iskoláit Pákán végezte, majd kitanulta a molnár ipart. Ebben a szakmában 1901-ben önálló lett, azóta megszakítás nélkül vezeti malmát.[129]

 

 

Dömefölde, Fata-malom, 1927. Fotó: Ferenczy Izabellától.

 

1906-ban engedélyt adnak Fata Gábornak vízhasználatra:

 

"Engedély okirat

Fata Gábor dömeföldi lakos engedélyt nyert az Alsó-Válicka vízfolyás vizének dömeföldi malom mozgatására való felduzzasztására mesterséges duzzasztás segélyével.

 

A vízhasználat segélyével két darab alulcsapott közönséges rendszerű vízikerék tartatik mozgásban, melynek magassága felülről lefelé menő sorrendben 166.23, 166.04 méter a hasonlítósik felett, átmérőjük pedig ugyanazon felsorolás sorrendjében 4.03, 3,47 méter.

A fenti vízikerekek 2 pár 1 m átmérőjű malomkövet hajtanak."

(Felsorolja még az irat az összes méretet, továbbá az engedélyes jogait és kötelezettségeit.)[130]

 

Ugyancsak szerepel Fata Gábor neve a 19495/906 számú, Varga Sándor csörgei malmára kiadott vízhasználati engedélyben.[131]

Sajnos a család széjjelszóródott, lakásuk több tulajdonos birtokában volt, egy ideig üresen, elhagyottan állt. Így az esetleg még meglévő iratok nem voltak hozzáférhetőek. Van viszont egy fényképünk az épületről 1927-ből. Ez a malom átalakítását, korszerűsítését ábrázolja. Nincs írott forrásunk a malom berendezéséről, de tudjuk, hogy a korszerűsítés során hengerszéket/keket és szitákat is kapott, továbbá serleges felhordókat.

A következő szűkszavú adat 1936-ból való. Ebből tudjuk, hogy a malom vízturbinával és szívógázmotorral üzemelt.

1947 és 50 közt a malom tetőterének jobb kihasználása érdekében a falakat megmagasították. Ezt az újabb falazást nem is vakolták. Így maradt a malom lebontásig.

Valószínűleg ekkor a malmot villamos világítással látták el. Ezek szerelvényeinek egy része még a lebontáskor is megvolt.

Mivel a környéken elektromos hálózat nem volt - a falvak villamosítása csak 59-60-ban kezdődött - a világítás saját áramforrásról üzemelt. A malmot aztán később sem kapcsolták rá a községi hálózatra.

A közellátási felügyelőség 1949-es adataiból tudjuk, hogy a malom őrlőképessége búzából és rozsból 25-25 q/24 h, és a vám 11,5q. A malom ekkor víz- és butángáz- üzemű.[132]

Ugyancsak1949-ből tudjuk, hogy a tulajdonos Fata Gábor, a malom kapacitása 30 q/24 h, használhatósági foka 80%.[133]

A malmot általunk ismeretlen okból nem államosították.

A tsz-ek szervezése után a malom a pákai, majd a csömödéri termelőszövetkezet tulajdonába került, a lakás magántulajdonban maradt, majd tanácsi lett. A malmot az 1960-as években a pákai tsz magtárként és darálóként használta. Egy kőpárral működött. Ekkor a transzmissziós meghajtáson, és a serleges felhordókon kívül más mami berendezés már nem volt az épületben. A két tsz egyesülése után használaton kívűl állt. 1986-ban lebontották. Egyemeletes téglaépület volt, magasított padlástérrel. A gabonát kanalas felhordóval juttatták ide fel. A padlástérben is volt egy garat, így az itt felhalmozott gabonát innen is, és a földszinti garatból is el lehetett juttatni a középső szinten lévő őrlőkőhöz, illetve hengerszékekhez. Itt a középső szinten volt egy malomszoba. Az épület északi oldalán, a földszinten, egy szoba, konyha, kamrás lakás a molnár számára, nyugati oldalán a gépház, déli oldalán a turbinaház állt.

A malomtól északra álltak a tulajdonos háza és gazdasági épületei. [134] Ezek az épületek jelenleg külföldi személy tuljdonában vannak.

 

Név szerint ismert dömeföldi molnárok, akik a dömeföldi malomban dolgoztak: Varga János (1868), Fata Gábor (1906), Fata Gábor (1946-?), Fata Sándor (1939), Fata Vilmos (1940-es évek).

 

 

Dömefölde, Fata-malom, 1982. Fotó: Molnár László.

 

 

A kézirat elkészülte után előkerült, 2023-ban rögzített adatok:

1768. Dömeföldi malom. (MNLZML. Páka HL. Úrbéres ügyek 1768-1818.)
 
1903-ban kelt hirdetés választ ad a korábban nyitva hagyott kérdésre, hogy ki építtette, vagy kié volt a malom.
„Korábban a hg. Eszterházy hitbizományi uradalom, jelenleg Fata Gábor tulajdonát képező dömeföldi malomhoz tartozó vízhasználati jogosítvány engedélyezése tárgyában a vonatkozó iratokat, műszaki terveket és a szombathelyi mkir. kultúrmérnöki hivatal 1829/903. sz. szakértői észrevételeit 1903. november hó 14-től, 1903. december hó 14-ig terjedő időn Dömeföld község háznál közszemlére kiteszem, hol azokat az érdekeltek megtekinthetik…. Csertán Károly alispán”
Az irat alapján azt feltételezhetjük, hogy a malom 1903-ban került Fata Gábor tulajdonába.
1904. április 14-én engedélyezték Fata Gábornak az Alsó-Válickán a vízhasználatot, ezáltal a malomipara végzését. Az engedélyt Csertán Károly Zalavármegye alispánja írta alá.
1905-ben Fata Gábor fellebbezését -, amelynek tartalmát nem ismerjük – elutasították azzal, hogy a malomnál elvégzett munkálatok a malom teljesítményét nem csökkentették. 2912/1905. sz.
1906. január 6-án a vízikönyvbe való bevezetésért 2 korona illetéket fizetett Fata Gábor.
Ugyanebben a hónapban engedélyt kért a malom rendbetételére, azaz felújítására.
Csertán Károly alispán 1906. január 31-én kelt, a dömeföldi malom vízhasználatáról szóló határozatát a szomszédos malmok tulajdonosai (bérlői) is megkapták: Francz Lajos pákai, Varga Sándor kányavári malomtulajdonos (Csörgei malom ML).
1907-ben Fata Gábor a malom felújítása határidejének meghosszabbítását kérte, amelyet elutasítottak, mondván: „3 évet kapott a munkákra, tehát 1909-ig kell befejezni, ezért hosszabbításra nincs szükség.
1929-ig nincs újabb adatunk a malomról. Ekkor vízhasználat ügyében lefolytatott hatósági eljárásról készült jegyzőkönyv illetve határozat:
„A felülvizsgálat során malomtulajdonos lakóházáról levett vonatkozási jegyet a malomépület délkeleti sarkán a föld színe felett mintegy 1.70 m. magasságban újból helyeztetett át és a magassága 168.086 m-ben állapíttatott meg, a hasonlító sík felett.
Ez alkalommal megállapítatott, hogy 2506/1912. sz-ú ideiglenes építési engedély alapján turbina üzemre lett berendezve, de mivel a vízimalom tulajdonosa ezen átalakítás végleges engedélyezését nem kérelmezte, a korábban kiadott 1571/1906. sz. engedély irat erre vonatkozólag ki sem terjeszkedik.
Zalaegerszeg, 1929. évi május hó 31-én     alispán.”
Ez utóbbi adat azért érdekes, mert azt jelenti, hogy a malom ekkor még mindig vízikerekes meghajtású volt.
 
A malmot Völgyi János pákai kőművesmester építette 1926-ban.
(Bodry László , Madarász Gyula és Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője 1935. 89. p.)
 
A dömeföldi malomhoz vezető utat, kőkereszttel – a temető mellett- ma a temető északnyugati sarkában, kerítésen belül – 1931-ben írták Fatáék nevére, addig külön helyrajzi számon szerepelt, mert a malom és a hozzá tartozó terület megvételekor kimaradt a telekkönyvezésből. (Zalaegerszegi kir. járásbíróság 15705/1931. 1932. október 20.)
 
1946. február 16-án született Fata Gábor Antal, Fata Sándor molnár és Andor Margit fia. Lakhely: Dömeföld. Keresztszülők: Völgyi János kőműves, Rácz Etel Páka.
 
A malom tervezett államosításához felvett részletes leltár a malomépületről annak műszaki berendezéséről, berendezési tárgyairól és az ott található szerszámokról. Ennek azért is van jelentősége, mert kiderül belőle milyen műszaki színvonalon álltak ekkor ezek a falusi malmok, amelyek korszerűsítésére tulajdonosaik a második világháború után jelentős összegeket fordítottak.
 
„Felvétetett 1952. május 15-én Fata testvérek malmában Dömeföld községben (Zala megye). Jelen vannak: Ravasz Pál és Kocsis János a Zala megyei Tanács részéről, a malom részéről Fata Vilmos felelős vezető.
 
„Leltár
 
F.sz Tárgy megnevezése drb % érték tárgy mérete megjegyzés
1. Síkszita (dupla) 1 100 165x96 Reich féle
2. Hasáb szita 1 60 250x110  
3. Hasáb szita 1 60 300x110  
4. Koptató (tartár és triőr) 1 100    
5. Hámozógép 1 100   Reich féle
6. Felvonó szimpla 7 80    
7. Felvonó dupla 3 80    
8. Különböző méretű szíjjak 18 70   kb. 80m
9. Vizes hordó 1 50    
10. Vizes veder 1 75    
11. Daratisztító gép 1 100   Reich féle
12. Buzás henger dupla 1 50    
13. Rozs és kiőrlő henger 2 50   11/a
14. Darálókő garattal 1 50   Fekvőkő
15. Vizes turbina 1 50 12  
16. Kapcsolótábla dinamóhoz 1 1 75  
17. Össze futócsövek   100    
18. Lisztkeverő láda 3 75    
19. Malmi sajtár 3 25    
20. Tizedes mérleg 500 kg 1 50    
21. Zsáktalicska 1 75   Fakerékkel
22. Lisztmerő lapát 1 50    
23. Lisztes és gabonás zsák 8 50    
24. Lisztkeverő lapát 1 50    
25. Padlóparfis nyeles 1 25    
26. Zsáktalicska 1 75   gumikerekű
27. Tizedes mérleg 500 kg 1 30    
28. Mérleg súlyok 20 kg 1 hitelesek    
29. Mérleg súlyok 10 kg 1 hitelesek    
30. Mérleg súlyok 5 kg 3 hitelesek    
31. Mérleg súlyok 2 kg 3 hitelesek    
32. Mérleg súlyok 1 kg 3 hitelesek    
33. Mérleg súlyok 0,5 kg 1 hitelesek    
34. Mérleg súlyok 0,2 kg 1 hitelesek    
35. Húzató garat 5 100    
36. Felső meghajtó tengely 1 100   görgőscsapágyak
37. Alsó meghajtó tengely 1 100   görgőscsapágyak
38. Közlőmű meghajtó szíj 1 80 kb. 20m  
39. Turbina szíj 1 80 kb. 12m  
40. Hengerszíjak 4 70 kb. 30m  
41. Daráló meghajtó szíj 1 20 kb. 7m  
42. Butángáz motor 1 60 kb. 60 HP Hoffer motor
43. Olajos kanna 1 15    
44. Különböző méretű kulcs 3 20    
45. Motor meghajtó szíj 1 40 kb. 12m  
46. Centrifugál szivattyú 1 50    
47. Áramfejlesztő dinamó 1 75 220 volt  
48. Vasfűrész 1 50    
49. Kézikalapács 1 50    
50. Rekesztő-emelő csavar 1 25    
51. Tartalék henger 2 30    
52. Kőkiemelő daru 1 50    
53. Deszka asztal 1 15    
54. Fa ágy 1 10    
55. Pléh kályha 1 5    
56. Szíj varró pad 1 10    
57. Olajozó kanna 2 25    
58. Áramfejlesztő meghajtó szíj 1 25 kb. 6m heveder
59. Alsófőtengely csapágy 7 100    
60. Falióra 1 10    
61. Malomépület téglából 1 75 600m³ légűrtartalom  
 
 
Kmft.
 
Ravasz Pál Fata Vilmos
Kocsis János felelős vezető
bizottsági tagok.”
 
 
(Az iratokat Fata Töhötöm, Fata Gábor unokája jutatta el hozzám, azokat 2019. május 20-án átadtam a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltárának.)
 
1955. június 14-én halt meg, 83 éves korában Fata Gábor öreg. molnár, malomtulajdonos, Nemes Verona özvegye. (Páka rk. plébánia halottak akv. 1955/25.)
 
Fata József molnár, malomtulajdonos. Dömefölde, 1918. 01.22.-Dömefölde, 1981.03.25. Czigány Mária özvegye (Páka rk. plébánia halottak akv. 1981/12.)
 
Fata Vilmos molnár, malomtulajdonos. Dömefölde, 1922. 05.18.-Dömefölde, 1973.12.24. Felesége: Hajnal Hedvig tanítónő (Pápa). (Páka rk. plébánia halottak akv. 1973/59.)
 

 

 

132. Draskovecz (Draškovec HR. Ligetvár)

Dráva folyó

 

Csak a XIX. század második feléről vannak adataink.

A II. katonai térkép1856-60 közt végzett felmérésén Draskovectől délre – Operovec alatt – a Dráván hét hajómalom volt, a folyó bal partja mentén.[135]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 8 vízimalma után 64 Ft jövedéki adót fizettek.[136]

 

 

 

133. Drávamogyoród (Trnovec HR.)

Dráva folyó

 

A csáktornyai uradalomnak 1670-ben Drávamogyoród mellett egy kerékkel, négy tengellyel és két lánccal volt egy malma. Ez volt az uradalom legértékesebb malma.[137]

Az I. katonai térkép 1784-es felmérése szerint Ternowecz-től keletre négy, nyugatra 1 hajómalom volt.[138]

A II. katonai térkép szerint Ternovec-től keletre 12 hajómalom volt.[139]

 

 

134. Drávaollár (Vularija HR.

Dráva folyó

 

A csáktornyai uradalomnak 1670-ben Drávaollár mellett volt két malma egy kerékkel, egy lánccal és két tengellyel, és két malma egy kerékkel és három tengellyel.[140]

Az I. katonai térkép 1784-es felmérsekor Wulary-tól délnyugatra a Dráva három ágához vezetett út és gyalogút, a folyó jobb partján a Schimowecz-nél lévő két malomhoz.[141]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felnvételén a településtől délykeletre van két hajómalom a Dráva egyik mellékágán.[142]

 



[1] MNL ZML-a IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[2] Holub III.

[3] I. kat. Coll. II. Sectio XII.

[4] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[5] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[6] II. kat. Coll. XX. Sectio 59.

[7] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 45-45. p.

[8] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 45-45. p.

[9] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[10] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 182-183. p.

[11] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 191. p.

[12].I. kat. Coll. VIII. Sectio XIX. és II. kat. Coll. XXVI. Sectio 55.

[13] MNL ZML-a IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[14] MNL ZML Hlc. Dióskál 6.116./4.

[15] I. kat. Coll. V. Sectio XIX-XX.

[16] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[17] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 58.

[18] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[19] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 77 sorsz.

[20] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[21] ZMFN. 281-283. p. Dióskál

[22] Czuczor,1988. 33. p.

[23] II. kat. Coll. XXVI. Sectio. 56.

[24] Holub III.

[25] ZO. I. 236.

[26] Czuczor, 1988. 24. p.

[27] Czuczor, 1988. 47. p

[28] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikonja II. 173. p.

[29] MNL ZML-a Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[30] Horváth I. 366. p.

[31] I. kat. Coll. VII. Sectio XIX.

[32] Steinhausz-Wöller, 2011. 36. p.

[33] MNL ZML Térképtár U. 656/1-656/2.

[34] MNL ZML IV. Közgyűlési iratok.

[35] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[36] II. kat. Coll. XXVI. Sectio 56.

[37] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[38] MNL ZML IV. 433. Zalaegerszegi kir. Törvényszék 491/1923. (03. 12.)

[39] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolcai járás főjegyzőjétől 37/1940.

[40] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolcai járás főjegyzőjétől 707/1940.

[41] Újjáépítő magyarok, 1947. 698. p.

[42] Újjáépítő magyarok, 1947. 706. p.

[43] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 113. sorszám.

[44] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[45] Reindl, 2005. 30. p.

[46] MNL ZML térképtár U. 657.

[47] A dokumentumok másolatát Mánya Lászlótól, Diszel kaptam meg.

[48] Wöller, 2001. 135. p. Molnárok Lapja 1930. március 22.

[49] Wöller István malmokról készült kimutatása, 1969.

[50] Újjáépítő magyarok, 1947. 713. p.

[51] MNL ZML. IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 104. sorszám.

[52] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[53] Mánya László közlése, 2015.

[54] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[55] Újjáépítő magyarok, 1947.

[56] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 115. sorszám.

[57] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[58] Wöller István malmokról készült kimutatása, 1969.

[59] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[60] MNL ZML. IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 120. sorszám.

[61] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[62] Wöller István malmokról készült kimutatása, 1969.

[63] Újjáépítő magyarok, 1947. 721. p.

[64] MNL ZML. IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 119. sorszám.

[65] MNL ZML V. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[66] A malmok neveinek kiegészítését Mánya Lászlótól, Diszel, kaptam. Köszönet érte.

[67] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[68] Reindl, 2005. 18-19. p.

[69] Újjáépítő magyarok, 1947. 759. p.

[70] MNL ZML. IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 106. sorszám.

[71] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[72] Reindl, 2005.

[73] Reindl, 2005. 30. p.

[74] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 213. p.

[75] MNL ZML térképtára U. 657.

[76] MNL ZML IV. 433. Egyedi iratok gyűjteménye 11.

[77] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1879. május 62. sz.

[78] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[79] Újjáépítő magyarok, 1947.

[80] MNL ZML. IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 139. sorszám.

[81] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[82] Wöller István malmokról készült kimutatása, 1969.

[83] Újjáépítő magyarok, 1947.

[84] Wöller István malmokról készült kimutatása, 1969.

[85] Reindl, 2005. 30. p.

[86] Reindl, 2005. 30. p.

[87] MNL ZML. IV. 433. Községi Tanács VB. Szakigazgatási Szerve 428/1969.

[88] Reindl, 2005. 30. p.

[89] Kovács,2012. 67.p.

[90] ZMFN. 450-452. p. Dobri

[91] MNL ZML. Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[92] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[93] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[94] Horváth II. 56. p.

[95] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[96] I. kat. Coll. III. Sectio XIV.

[97] II. kat. Coll. XXII. Sectio 60.

[98] Holubb III.

[99] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[100] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[101] MNL ZML HLc. Alsóbagod 86, 91. p.

[102] MNL ZML. Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[103] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[104] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.

[105] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[106] Horváth II. 59. p.

[107] II. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[108] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[109] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[110] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[111] MNL ZML. Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[112] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[113] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.

[114] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[115] I. kat. Coll-IV. Sectio XII.

[116] Zala megye földrajzi nevei II. A keszthelyi járás Zalai Gyűjtemény 24. Zalaegerszeg, 1986. 32-33. p.

[117] I. kat. Coll-IV. Sectio XII.

[118] ZMFN. 134-135. p. Babosdöbréte 49/81.

[119] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[120] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[121] MNL ZML.  HLc. 54. pont 1764.

[122] I. katonai felmérés IV. 14.

[123] Páka Rk. Plébánia meghaltak anyakönyve 1785. június 31.

[124] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[125] II. katonai felmérés XXII. 59.

[126] II. kat. Coll. XXII. Sectio 59.

[127] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[128] Páka Rk. Plébánia házasulandók anyakönyve 1901/11.

[129] B. M. Zs. 1935. 86. p.

[130] Vízikönyv száma: LXXX/4. 157,1 szám, ni. 906. Irat Szombati Pálné tulajdona

[131] Irat Szombati Pálné tulajdona

[132] MNL ZML Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai

[133] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949.

[134] Szerző diákként dolgozott a malomban 1967-ben.

[135] II. kat. Coll. XXII. Sectio 61.

[136] MNL ZMLa. IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[137] Kalṧan, 2014. 156. p.

[138] I. kat. Coll. II. Sectio XIV.

[139] II. kat. Coll. XXI. Sectio 61.

[140] Kalṧan, 2014. 157. p.

[141] I. kat. Coll. III. Sectio XVI.

[142] II. kat. Coll. XXII. Sectio 61.

 


Insert failed. Could not insert session data.