Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



204. Kacorlak

Kacorlak-patak

 

1754-ben Bodár György molnár szerepel az összeírásban, 13 köböl jövedelemmel.[1]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Cseh Tamás molnár nevét jegyezték föl.[2]

Ezt vallották a jobbágyok 1777. április 24.-én: „Malom határunkban közel három is vagyon.”[3]

1777. július 13.-án vallották dusnokiak: „Tőkeházi pusztában lévő malom hozzánk csak félórányi járóföld.”[4] („Tőkeházi” földrajzi nevek Kacorlak határában találhatók.)

Ennek ellenére az első katonai felmérés térképén nincs a közelben malom. Tomasich térképén sem szerepel.

A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételén Tőkeházi puszta jelölve van, de malmot nem jelez.[5]

 

 

 

205. Kajánfölde (Gyepükaján)

 

206. Kallosd

Zala és mellékvizei

 

Egyetlen adatunk, ami malomra utal, Tomasich térképe, amely 1792-ben malmot jelöl. (Az I. katonai térkép a szomszédos Barátszigeten jelöl malmot, így elképzelhető, hogy Tomasiché is erre vonatkozik.

A II. katonai térképen – 1856-60 közt – nincs térkép.[6]

 

 

 

207. Kapca (Kapca, SLO)

Mura-folyó

 

Sem írott, sem térképi dokumentumunk nincs kapcai malomról.

Pusztamalomi forrás.[7]

1973-ban a malom még működött, és volt benne egy olajmalom (olajütő) is.[8]

 

 

 

208. Kapolcs

Kapolcs-víze

 

A Kapolcs-patak eredetileg Almád- vagy Eger-patak. Számtalan kis vízfolyás kapcsolódik hozzá és ezeken sok vízimalom működött.

≈ Egregy, Almád, Kapucs

≈ Cserkúti-patak

≈ Bírmót patak

≈ Tagyoni víz = Antalfai víz

≈ Köveskáli víz

≈ Henyei víz

≈ Kinder víz

≈ Eötsi-patak

≈ Ráskó-patak

≈ Deszti-séd٭

≈ Horogi-séd

≈ Örvényesi-víz

≈ Eger-patak

* A séd, forrást jelentett a XI. században. Később „patakot” a magyar nyelvben.

 

Az Eger-patak Nagyvázsonytól Szigligetig folyik, ott ömlik a Balatonba. A folyást követve az alábbi településeken a következő számú malom működött: Nagyvázsony 7, Pula 3, Petend 1, Kapolcs 12, Monostorapáti 6, Hegyesd 2, Diszel 8, Gyulakeszi 4, Nemesgulács 1, Badacsonytördemic 1, Szigliget 1. Szigligeten még három malom működött, egy másik patakon.[9]

 

Kapolcsi, név szerint ismert molnár céhmesterek:

Szabó József (–1827), Pap Mihály (- 1837.12.21.), (Pap Mihály mellett volt alcéhmester Nemes József, és esküdt Molnár István) Gyurcsek István (1840), N. Görög János (1841.06.13-1843.), Pethő József (1844.06.18.), Holczer János (1844.06.18-1846.01.30.), Hampák István (1846.01.30-1847), Kiss Ferenc (1847- † 1849), Molnár Péter (1849-1851.06.30.), Csurgó Pál (1851-1854.), Cseh Mihály (1854-1855.), Csák Gábor (1855- ?), Görög János (? – 1860.), Nyulassi János (? – 1862.), Horváth János (1862.06.23- 1863.), Gyurcsek Lajos (? – 1865.), Ivák János (? – 1869.), Vincze Gábor (1869.), Csurgó József (1870.), Örög Pál (? – 1879. 07.19.).

A céhmesterek mellé, vizenként még egy szolgáló mestert is állítottak.[10]

 

„Albősnek a XIII. század legelején készült összeírása szerint 6 háznép szakács volt itt, akiket Szent László adott, azon kívül 6 háznép lovasjobbágy, s ezeké volt a falu harmadrésze; egy malma is volt itt az egyháznak. 1237-ben itt is megfordult a várbirtokok visszavételére kiküldött bírói bizottság, s megállapította, hogy Henyei Tivadar fiai jogosan bírják itt azt a malmot, melyet Szerafin királyi tárnoktól vettek s ugyanekkor meghagyták Vigánti Illés birtokában itteni két malmát és egy eke ősi földjét, bár az egyik malmot illetőleg Ilárius és rokonai, királyi táladók, ellenmondtak neki.”[11]

A nádor 1358-ban elrendelte a falu határjárását. Ez meg is történt, s megállapították, hogy a falunak van 10 ekényi – kb. 1500 hold – földje, húsz kaszás rétje, s van még benne 6 malom és ugyanannyi malomhely.[12]

1599-ben a török miatt csak 1 malma van üzemben, 1700-ban 2 malom, de a lakosság közt 12 molnárt tartanak számon 641 pozsonyi köböl keresettel.[13]

1770-ben két vízimalom van az egytelkes nemesek kezén, amelynek adója 20 köböl gabona.[14]

Az úrbérendezéskor, 1777. június 13.-án ezt vallották a helybeli jobbágyok: „Helységünkben végigfolyó vízen mind ben[t] az helységben, mind kívül, közel alkalmatos malmok vannak, mellyekben száraz időkben is mindenkor lehet őrölni.”[15]

Az I. katonai felmérés 1783-as felvételezésekor Kapolcs alatt Monostorapátiig hat malmot jelöl, mindenütt 1-2 épülettel,[16] és ugyanennyit Tomasich is.

1813. augusztus 4.-én Zalaegerszegen kelt az a levél, amelyben a kapolcsiak elpanaszolták a megye tisztikarának, hogy a malmok és egyes gazdák által gátolt patak károkat okoznak a házakban, a malmokban és az országútban. A probléma megoldására a patakmeder kiegyenesítését kérik. Név szerint említenek két kárt okozó malmot: a Barcza nemzetség malmát és a község közös malmát. Továbbá megemlíti a levél azt is, hogy Kuti Pál és Domonkos Mihály urak molnárja Varga István.[17]

1836-ban az Eger-patak 9 lisztes- és 3 fűrészmalmot hajtott.[18] Ez a malomszám folyamatos volt.

1839-ben Kapolcson öt malom adatait rögzítették a patak medrének mélyítése után, amire az 1833. szeptember 22-23-i árvíz után került sor. Ezek felülről, egymást követve: Fejes-malom, T. Kis Ignácné malma, Régi Bárány-malom helye, Bárány-malom, Veszterka-malom.[19]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A kapolcsi határban lévő 9 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 3 pozsonyi mérő.[20]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 9 vízimalomban 4 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a 9 malom után 153 Ft 90 krajcár jövedéki adót fizettek.[21]

1925-ben 10 molnár élt a faluban.[22]

 

Bíró-malom

 

Az eredetileg kétkerekű malmot az 1910-es években egykerekűre szerelték át. 1927-ben ezt turbinára cserélték, ekkor hengerszéket is kapott.[23]

Bíró János malma.[24]

1947-ben: „Bíró Jánosné özv., vámőrlő malma. A családi malmot Bíró György vezeti, aki 20 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. Háborús kára elég súlyos, ezt saját erejéből hozta rendbe.”[25]

1949-ben: Cég: özv. Bíró Jánosné. Tulajdonos: özv. Bíró Jánosné. Kapacitás: 10 q/24 h. Használhatóság: 40 %.[26] A malom ekkor vízmeghajtású.[27]

1951-ben államosították, leszerelték. Ma romos.[28]

 

 

Kapolcs, Bíró-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

Meccő-, Krajcár-, Bukovecz-, Stefi-malom

 

A petendi alsó malomtól ez a malom 340 méterrel lejebb volt.

Korai időkben Krajczár-malomként említik. A későbbi tulajdonosváltások során Krajcár- vagy Bukovecz József féle malom, végül Stefi-malom. A lisztőrlő malom és egy deszkametsző malom volt itt egymás mellett.[29]

Vincze Gábor molnár nevét említették 1874-ben.[30]

1947-ben az Újjáépítő Magyarok írta: „Bukovecz József malomtulajdonos. 1906-ban megvette a Krentzer-féle malmot, amit 1914-ben vett át.”[31]

1929-től darálómalomként üzemelt a II. világháború végéig, akkor végleg leállították.[32]

 

 

Kapolcs, Bukovecz-malom. Fotó: Vastagh Gábor.

 

 

 

 

Kapolcs, Bukovecz-malom, molnárház. Fotó: Vastagh Gábor.

Csóromi-malom (Csóromföld, Csórompuszta)

Egyetlen adatunk maradt fenn róla: Peretz Jakab molnár (1757).[33]

 

Denti-malom

Denti víz, Ráskói-patak, Denti-Séd

 

Taliándörögd felől, az Eger patakba folyik a Denti-víz, ezen állt a Denti-malom.[34]

Kis teljesítményű malom volt. „Totyogó-malom”-nak is hívták. 1913-ban végleg leállították.[35]

Név szerint ismert molnárai:

Nemes Balikó vagy Molnár György (1787) 30 éves

Fink György (1795)

Ágoston Márton (1796) 36 éves

Peretz János (1797) 26 éves

Gros György (1798)

Szabó István (1799)

Szupinger József (1861)[36]

 

Felső –malom, Szaller-malom, Falu-malom

 

Az 1700-as években két alulcsapó vízikerekű malom volt. A ma is álló malom 1825-ben épült. 1908-ban egyik vízikerekét leszerelték. 1928-ban átépítették, korszerűsítették.[37]

Szaller Imre malma.[38]

1940-ben Szaller Imréné malmaként említik.[39]

Az 1949-es összeíráskor: Cég: özv. Szaller Imréné. Tulajdonos: özv. Szaller Imréné. Kapacitás: 3. q/24 h. Használhatóság: 10 %.[40] A malom ekkor vízmeghajtású.[41]

1950-ben leállították, így nem államosították. Ma Falumalom-múzeumként ismert.[42]

 

Kapolcs, Szallerné malma. Fotó: Vastagh Gábor.

 

 

 

Kapolcs, Falu-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

Név szerint ismert molnárai:

Prignác János (1863)

Szaller András (1862)

Szabó Sándor (1865)

Csurgó József (1874)[43]

 

Kapolcs-völgyi malom

 

Néhány Molnárának nevén túl nincs róla adatunk.

Név szerint ismert molnárai:

Weszterka György (1813)

Authammer Krisztián (1855-86)

Sebesy Ferenc (1881)

Szaller Boldizsár (1885)[44]

 

Kaszás-malom

 

Csak neve ismert: Kaszás-, vagy Rom-malom.[45]

 

Kuti-malom

 

„Csúcsosfejű” vagy Kuthy János féle vízimalom. Szabó Károly molnár (1865). Az 1900-as évek elején leégett, többé nem építették fel.[46]

Csúcsos-malom: Romokban. Tulajdonos: Mezriczky Kálmán.[47]

 

 

Kapolcs. A romos Kuthy-malom turbinája. Fotó: Vastagh Gábor.

 

Mezricky-malom,

 

Horváth János molnár (1865).[48]

Domokos-, Sebessi vagy Mezricky Ferenc féle-malom. 1923-ban leégett. Újjáépítették.

Az Újáépítő magyarok írta róla: „Mezritzky Ferenc malomtulajdonos Kapolcson önállósította magát. 1925-ben vette át édesapja malmát.”[49]

Az 1949-es összeíráskor: Cég: Mezriczki Kálmán. Tulajdonos: Mezriczki Kálmán. Kapacitás: 4 q/24 h. Használhatóság: 20 %.[50] A malom ekkor vízmeghajtású.[51]

Államosítás utáni sorsáról nincs adatunk. 1976-ban a család visszavásárolta az államtól, később eladták. Ma „Malompart” néven étterem található benne.[52]

 

 

Kapolcs, Mezricky-malom vízikereke. Fotó: Vastagh Gábor.

 

 

Pulai-malom

 

Molnárai nevén kívül nincs róla adatunk. Azok említésének évszámait figyelembe véve működése 40 évet ölel át.

Név szerint ismert molnárai:

Holczer Pál (1813)

Mente János (1813)

Györe János (1819)

Monder János (1821)

Lakosy János (1823)

Weszterka József molnársegéd (1827)

Weszterka György (1835)

Weszterka Márton (1853)

Steipack István (1853)[53]

 

Sándor-malom

 

Csak a XX. századból vannak rá vonatkozó adataink, előzményéről nincs tudomásunk.

Sándor János metsző- és őrlőmalma az 1920-as évek elején épült.[54]

Sándor Lajos metsző fűrészmalma.[55]

1952-ben államosították és 1968-ig működtették. 1989 után a család visszavásárolta. A lakóházat lakják, a malomnak csak a falai állnak.[56]

 

 

Kapolcs, Sándor őrlő- és fűrészmalom. Fotó: Vastagh Gábor, 1971.

 

 

 

Kapolcs, Sándor-fűrészmalom. Fotó: Vastagh Gábor, 1971.

 

Varga-malom, Kőszegi- vagy Pápai vízimalom

 

Varga vagy Kőszegi Dezső-malom. Kőszegi- vagy Pápai vízimalom.[57]

Molnár Péter molnár (1865).[58]

A megelőző és közbenső időszakról nincsenek adataink.

1940-ben Kőszegi Dezső malmaként említik egy hivatalos dokumentumban.[59]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Kőszegi Dezső neve szerepel.[60]

1947-ben: „Kőszegi Dezső vámőrlő-malma. A családi malmot 1926-ban vette át, azóta saját kezelésben vezeti, mint képzett molnármester. A felszabadulás utáni 1 hónappal megindította a malmot, melynek napi teljesítőképessége 10 q. Háborús kárait 60%-g pótolta.”[61]

Az 1949-es lajstrombavételkor: Cég: Kőszegi és Molnár. Tulajdonos: Kőszegi és Molnár. Kapacitás: 12 q/24 h. Használhatóság: 50 %.[62] A malom ekkor vízmeghajtású.[63]

1977-ben Pápai Gábor megvásárolta, és mára felújította.[64]

 

 

Kapolcs, Kőszegi-malom. Fotó: Vastagh Gábor.

 

 

Veszterga- [Weszterka], Horváth-malom, Ilona-malom

Kapolcs-vize

 

Hajdan a veszprémi káptalané volt.[65]

1805 októberében Nemes János és Péter, valamint tulajdonostársaik pereskedtek Veszterga György molnárral, aki a malmot építette.[66]

Több mint egy évszázad múlva van róla újabb adatunk. 1916-ban Horváth Lajos megvásárolta, 1920-ban a vízikereket turbinára cserélte, ami egy pár malomkövet hajtott. A malomépület falát megemelték, és lakást toldottak hozzá. Ekkor nevezték el lányuk után Ilona-malomnak.[67]

1923-ban a malomban alkalmazták Molnár Imre molnárt.[68]

1940-ben Ilona-malomként említik egy korpakiutalásban.[69]

1942-ben diesel motorral szerelték fel.[70]

1947-ben azonban ismét az eredeti tulajdonos nevén találjuk: „Horváth Lajos malomtulajdonos. 1916-ban alapította a malmot, amely azóta saját tulajdonában van. Szakmai gyakorlata 31 év. A malom napi 25 q-t termel. Háborús kárait saját erejéből hozatta rendbe.”[71]

Az 1949-es összeíráskor Ilona malomként említik. Cég: „Ilona malom”. Tulajdonos: Horváth Testvérek. Kapacitás: 40 q/24 h. Használhatóság: 90 %.[72] A malom ekkor vízmeghajtású.[73]

1951-ben államosították, 1955-ben tanácsi kezelésbe került, majd a tsz tulajdona lett. Ekkortól csak darálóként üzemelt. 1998-ban átalakították fafeldolgozó műhellyé, tetőterében lakást alakítottak ki.[74]

 

 

Kapolcs, Ilona-malom. Fotó: Vastagh Gábor.

 

 

Kapolcs, Ilona-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

Walter vagy Bartza-malom.[75]

 

A Szaller-malomtól 630 méterre van.

1785-86-ból maradtak ránk az a peres iratok, amelyekből megtudjuk, hogy 1774-ben Pap István kiárendálta Kapolcson, az Eger vízén Barcza Zsigmond malmát 10 évre, évi 50 Ft-ért. Ezt Pap István állította gróf Balassa Ferenc királyi komisszáriusnak írt levelében. A levéltárból előkerült az eredeti bérleti szerződés, amely azonban 1768. július 20.-án köttetett Barcza Zsigmond és Pap István közt. Ebben részletesen felsorolják a jogokat és kötelezettségeket. Kiderül továbbá belőle, hogy a malom előző bérlője egy Vincze vezetéknevű molnár volt. Egy lisztelő és egy deszkametsző malomról van szó. A malmot és a hozzá tartozó épületeket Pap 550 forintért megvásárolta, és felújította 4000 Ft értékben. A tíz év letelte után perre került sor a Barcza örökösökkel, akik nem akarták elismerni Pap követelését, sőt azzal vádolták, hogy Ő értéken felül megterhelte hitellel a malmot, a hasznot saját maga tette el. Ezért nem akarták elengedni, félve, hogy a megterhelt malomba nem találnak új bérlőt. Pap pedig kérte, hogy fizessék ki, és a malmot becsüljék föl. Ezt az értékbecslést kérték az örökösök is.

A becslés megtörtént. A malom és a hozzátartozó épületek becsértéke a külső szakértők szerint 48 Ft 65 krajcár volt.

A megye határozata szerint a költségek egyenlő arányban terhelik a bérlőt és bérbeadókat.

1785. május 26.-án Stolcz Pál Zala vármegye bírája felszólítja a Barcza örökösöket, mivel a bérlőn „kiadtak”, haladéktalanul fizessék ki, ha nem teszik, addig a bérlő a malmot az eredeti áron, azaz ötven forinton tovább árendálja, míg új bérlő nem jön, és az őt ki nem fizeti.[76]

1865-ben Ivák János molnár nevét említik.[77]

Aztán hosszú időn át semmiféle adattal nem rendelkezünk róla.

Walter féle metsző- és őrlő malom.[78] 1947-ben ezt írta róla az Újjáépítő magyarok: „Id. Walter Ferenc vámőrlő-malma. 1939 óta vezeti a családi malmot ifj. Walter Ferenc. A felszabadulás után két héttel már üzemben volt. Napi termelése 5 q.”[79]

1948-ban a vízikereket turbinára cserélték és berendezését is átalakították.[80]

Az 1949-es összeírásban: Cég: Walter Ferenc. Tulajdonos: Walter Ferenc. Kapacitás: 4 q/24 h. Használhatóság: 30. %.[81] A malom ekkor vízmeghajtású.[82]

1951-ben államosították és leállították, de darálóként még használták egy ideig.[83] További sorsáról nincs adatunk.

 

 

Kapolcs, Walter-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

Név szerint ismert kapolcsi molnárok:

 

Fejes Jakab molnársegéd (1800)

Ács Jakab molnársegéd (1801) 36 éves

Molnár László (1801), később Petenden molnár

Csurgó Márton (1806)

Pápai András (1812)

Weszterka György (1813)

Gombai Ferenc molnármester (1837)

Weisz János molnárlegény

Görög János molnár (1865)

Cseh Mihály (1866), céhmester is volt.

Setét Mihály (1866)

Szaller György (1874)

Bercsák Sándor (1874)

Nagy József (1874)

Horváth János (1874)[84]

 

Az 1837-ben említett Gombai Ferenc molnármesterről -, aki Weisz János molnárlegényt tizenegy hétig alkalmazta -, nem tudjuk melyik malomban volt. [85]

 

 

 

209. Kapoly (Nem azonosítható település)

 

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Töreki Mihály, Molnár János és Hady Mihály molnárok nevét jegyezték föl.[86]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Nagy Miklós, Molnár János és Töreki Mihály neve szerepel.[87]

 

 

 

210. Kapornak (Nagykapornak)

 

211. Kapos (Nem azonosítható település)

 

Egyetlen ismert említésekor, 1754-ben két malmát is említik. Fölső malom: Molnár János 34 köböl gabona jövedelemmel. Alsó malom: (Olvashatatlan a név) molnár 36 köböl jövedelemmel.[88]

 

 

 

212. Kálmáncs (Kanizsai berek.)

 

Palini Inkei Imre 1821-ben malomépítési kérelemmel fordult a Nemes Vármegyéhez: „Palényi Curialis Pusztamban s annak Kálmántsi Fordulójában az Kanisai Berek folyójábol kivett Canalison lévő Malmomnak az szerszáma [vízikereke] megromolván, azt újra csináltatni kéntelen vagyok. Malmomnak az feje, első Építtetése alkalmatosságával, az Tekintetes Nemes Vármegye által kegyesen kiküldetett Comissio előtt és jelenlétében történt meg, és azon változtatást tenni ezuttal sem akarok.” Kéri egy bizottság kiküldését, amely ezt ellenőrzi.

A bizottság kiküldetett és 1821. augusztus 1-jén ki is szállt. Meghatározták a malomfej magasságát és azt az alábbi módon meg is jelölték: „.a’ Malom háznak Északi oldalán lévő Kiss ajtó alsó küszöbén két bevert vasszegekkel egy pont meghatároztatott, s ennek Horizonja saját petsétünkkel le is petsételtetett, s az eképpen jelet küszöbtől a’ mostani malom fej 8’ 10” és 3”’ azaz nyolcz láb tíz hüvelyk és három lineával alacsonyabbnak kelletik lenni.” Ekkor a malom molnára Köszörüs György volt.[89]

Az említett malom sem az I. katonai térképen, sem Tomasich térképén nem szerepel.

 

 

 

213. Kányavár (Kányafölde)

Alsó-Válicka

 

1753-ban három molnárt is összeírnak a faluban: Nagy Jánost, Horváth Istvánt és Csernok Máttyást.[90]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban Nagy János, Horváth István és Csernyek Mátyás molnárok neve szerepel.[91]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár János és Tótth László molnár nevét jegyezték föl Kányaföldén.[92]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, Németh Mihályt említik.[93]

1780. július 31.-én ezt vallották a falubeli jobbágyok: „Malom határunkban is, a szomszéd lasztonyai határban is jó vagyon és közel.”[94]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A kányavári Cseke Miklós molnár Csóra András nevű legényét „kő hibányosságért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Cseke Miklós molnár legényét „malombéli defectusért” megbüntettek.[95]

Az 1784-e katonai térképen a Válicka kettéágazik a falu alatt. Jobb oldali ágán, a hegyre vezető út előtt nagy tó, alatta malom és ház. Ahol a Vörös-patak belefolyik a Válickába szintén malom, ház nélkül. A patak két ága Dömefölde előtt egyesül.[96]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A kányavári határban lévő 2 vízimalom kapacitása - egyenként - napi 8 pozsonyi mérő.[97]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 2 vízimalomban 2 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a 2 malom után 44 Ft jövedéki adót fizettek.[98]

 

 

A kányavári Belső-malom 1910. körül. Fotó: szombati Pálnétól.

 

Csörgei malom

 

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A csörgei Tornyos Ádám molnárt „malombéli defectusért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. A molnár továbbra is Tornyos Ádám, akit ez alkalommal is megbüntettek, az előző évível azonos indokkal.[99]

Az I. katonai felmérésen mindkét malom látszik, a falu alatti, és a Csörgei is[100] Ugyanígy a Tomasich féle térképen is mindkét malom szerepel. 1860-ban szintén mindkét malmot feltünteti a térkép.[101]

Következő írásos említésével 1785. július 31.-én a pákai plébánia halotti anyakönyvében a 73 éves Catharina Molnár halálakor találkozunk. A lakhelyhez írta Laky János káplán Csőrgő malom-ként, és Dömeföldéhez tartozónak írja.

Belső Józsefnek a csörgei malomban 1885-ben 2/3 része volt, mert részüket november 18.-án 3000 (osztrák értékű) forintért Gombos Béla erdősfai lakosnak eladták.

Ebből az egyezséglevélből tudjuk, hogy ők a malmot és egyéb ingóságokat korábban Bicsák Györgytől vették, ugyanebben az évben (1885).

1887-ben Belsőnek még mindig lehet része a csörgei malomban (ekkor csergei-nek írják), mert egy ideiglenes csereszerződésben így kötelezik: „… a Csergei malomnál lévő fájából 3 derékra épületfát…” [kell adnia. M.L.]

Általunk ismeretlen okból a malom visszakerült Belső Józsefék tulajdonába, mert tőlük (Belső Józseftől és nejétől Siskovics Máriától) 1891-ben vásárolta meg Varga Sándor és neje, Horváth Katalin a hozzá tartozó földterületekkel, szőlőkkel, présházzal, a malomhoz tartozó ingatlanokkal és vízjoggal együtt 6000 Ft-ért. (Megjegyzendő, hogy a vízjogi engedély szerint a rekesztő magassága 24 czal.)[102]

1906-ból való Zala vármegye alispánjának 19495/906 számú határozata Varga Sándor kányavári ún. Csörgei vízimalmához tartozó vízhasználati jogosítvány gyakorlásának szabályozásáról. (A vízhasználati jog tervezetének a „szombathelyi kultúrmérnöki hivatalnak” történő megküldéséről van szó.)[103]

Fából (boronából) készült, zsindellyel fedett volt. Felülcsapó.

1911-ben még Varga Sándor birtokában van a malom, mert ekkor kap - 7276/911 szám alatt - egy határozatot, a vízhasználati jog gyakorlásának megváltoztatásáról. További tulajdonosairól nem tudunk, csak annyit, hogy utolsó gazdája Kosztric Pál volt. Az 1930-as években leégett.[104]

Újjáépítették, darálásra és asztalosműhelyként használták, de az 50-es évek második felében újra leégett. A mellette álló házat elhagyták, összedőlt. A malom fölött híd volt a Válickán. Lászlóházáról (Páka falurésze) az iparvasút melletti úton lehetett így a gabonát a malomba vinni.[105]

Utolsó írott említése 1944-ből van: Kosztricz József asztalos lakhelye.[106]

 

 

 

Kányavár, Csörgei-malom. Fotó: Kosztricz Tamástól.

 

Belső vagy Baka malom

 

Az 1992-ben még meglévő malomtól kissé nyugatabbra és délebbre állhatott a középkori malom, mint azt a helyszíni bejárás bizonyítja.

 

Belső József, Belső János és Belső István 1881-ben bérbe adta „a kányavári községben lévő kétkerekű malmot, amely 1864 óta volt a család birtokában, molnár házat az úgynevezett Farkas házzal együtt, szántóföld, rét és földbirtok, mely utóbbiak a pákai határban vannak, 1881. január 1.-től-1883. december 31-ig.”

Ebben az évben a malomhoz tartozó vízkivételi mű felújításra szorult. Ezt a Zalaegerszegen 1892 márciusában keltezett műszaki leírásból tudjuk. A hozzá tartozó térképről kiderül, hogy a Válicka korábbi ága megszűnt.

A műszaki leírás technika-történeti szempontból is érdekes, ezért döntöttem teljes közlése mellett. További értéke, hogy teljes tervdokumentációja megmaradt. A malomátalakítás terve, a Válicka patak hossz- és keresztmetszete mind-mind megvannak. A tervek dátumából az is kiderül, hogy az 1892-ben elkezdett munka még 1900-ban sem fejeződött be, mert a malom átalakítás tervrajzát szakértővel csak ekkor véleményeztették 509/1900 szám alatt.

 

"Műszaki leírás

 

Belső József kányavári lakosnak, Zala vármegyébe kebelezett Kányavári község határában, a kányavári 3 sztjkben. A 3 sor 19 sorszám alatt foglalt ingatlanán a Váliczka-patakon lévő és új vízkivételi művel ellátandó, vízi erőre berendezett malmáról.

Alulírott Belső Józsefnek a fent beirt helyen szabályszerű jogosítvánnyal forgásban lévő vízkivételi műve és pedig a küszöb fa és vízgyűjtője korhadt lévén újból szándékozik építtetni teljesen a jelenlegi helyen, annak mostani méreteivel és a jelenlegi küszöb magassággal.

 

A vízmű egy közönséges bukógát, melynél a vízszint-szabályozásra 4 drb vezetékben mozgatható 72 cm magas rekesztő (zsilip) tábla szolgál, melyek közül kettő a szabad zugóra, kettő pedig két-két alulcsapó kerékre bocsátja a vizet.

A közép és kis vízszint ezen szerkezet által 150 mt-re duzzasztatik, és a duzzasztás szélső határa a malom fölött 2200 mtr távolságban lévő közúti kereszteződésig hat.

Az 5.0 mtr átmérőjű és 55 cm szélességű nagyobbik kerékre 7 fm széles zsilip szolgáltatja a vizet, mely zsilip-nyílás a keréklapátoknál 57 cm-re szűkül. A 3.60 mtr átmérőjű 63 cm széles kisebb kerékhez egy 65 cm széles zsiliptábla szolgáltatja a vizet, míg a szabadzúgó két zsilipje 1.5 és 1.65 mtr széles. Ezen zsiliptáblák emelőrúddal mozgattatnak.

A felvétel alkalmával megállapitattott egyik alappont éspedig az első az aligvár - pákai tvh közút 11-12 km szakaszán lévő 21 szám Válickahíd bal hídfőjének befolyási oldalán lévő hídfő sövegfa tetején, melynek Adria feletti magassága (megközelítőleg) 175.62 m.

A második alappont a Belső József malomtelkén a malomház udvar felőli sarkánál leállított őrkaró, melynek teteje 172.72 mtr magasan van, a harmadik alappont az alsómalom küszöbfájának teteje 170.86 m.

Az alsó malom [Csörgei-malom ML], mely szintén Kányavár község határában van Varga Sándor [a nevet más kéz írta be. ML] kányavári lakos tulajdonát képezi.

A felső malom, mely 6.5 km távolban esik fel nem mérettetett, a várföldi határban fekszik és tulajdonosa [ismét más kéz írása] herczeg Eszterházy Pál Kismartoni lakos.

 

Zala Egerszegen 1892 évi marczius hó

 

Belső József                                                                                      Honotka Rezső

malom tulajdonos                                                                             okl. hiv. mérnök”

 

A második oldal lapszélén vázlatosan feltüntetve az 1. és 2. alappont helye az esetleges félreértések elkerülésére.

Az alappontok magassága rendkívül fontos volt, mert ehhez tudták mérni a duzzasztás magasságát.

Az engedélyezett magasság megtartására - mint ezt később látni fogjuk – nagyon odafigyeltek. Ezzel óvták a környék földművelőinek rétjeit és művelt földjeit a belvíztől.

Id. Belső Józsefről keveset tudunk. Csupán annyit, hogy Szentadorjánban laktak, de 1851-ben Lentiben volt molnár, és ebben az évben kiárendálta a szécsiszigeti malmot.

Több malmot is bérelt közben, mint az az iratokból kiderült. Tehát molnár volt, ezt a céhlevélből is tudjuk, de jómódú, vagy ügyes, rátermett is, mert hamarosan több malomnak is a tulajdonosa lett. 1864-ben már övé volt a kányavári malom. 1872. március 10.-én halt meg. Ettől kezdve fia, a szintén József intézte tovább a család ügyeit. Ő később megvette a két pákai és a szintén kányavári csörgei malmot.

1907-ben vízjogi engedélyt kap „… a kányavári község határában az Alsóválicka vízfolyáson… vízhasználatot gyakorolni, vízi munkálatokat létesíteni illetve az eddigi gyakorlatokat továbbra is a jelen engedélyokirat határozmányai szerint gyakorolni és fenntartani…

- Az evégből szükséges vízművek a következők:

a., Felső malomcsatorna, b., malomfő, c., alsó malomcsatorna.

A vízhasználat segélyével két darab alulcsapott közönséges rendszerű vízikerék tartatik mozgásban… átmérőjük pedig (felülről lefelé) 5.12, 4.50 méter.

A fenti vízikerekek egy pár egy méter átmérőjű malomkövet és egy hengerszéket hajtanak.

…A kerekekre vezető zúgó nyílásán belül mért szélessége balról jobbra menő sorrendben 0.72, 0.77 méter, összesen 1.49 méter.

Küszöbének magassága az alapok felett ugyanazon felsorolás sorrendjében 168.07, 168.10 méter legyen.”[107]

1901. február 17.-én a pákai katolikus plébánia házasultak anyakönyvében olvashatjuk Joós András Pál (31) maróci születésű – kányavári - főmolnár nevét, aki ezen a napon vette feleségül a 18 éves dömeföldi Bruncsics Szidóniát.[108]

A Belső család a tulajdonában lévő malmokat bérbe adta, mint azt egy visszaemlékezésből tudjuk. 1909-ben Mendly István bérelte ki a kányavári malmot. Mendly István Bakóczán a Rinyán álló öreg malomban inaskodott. 1909-ben nősült, Szompács pusztáról vette feleségül Török Máriát, Török Lajos kovácsmester lányát, aki Kámaházán született. 1910-ben itt született fiuk, Mendly Gyula. Mendly István szerint a kányavári jó vidékű malom, elegendő őrölnivaló, csak a Válickában kevés a víz. Ezért a malomba ebben az időben beépítettek egy Bolinder típusú nyersolajmotort a vízi energia pótlására.[109]

Közben -1906-ban- meghalt Császár Károly kerkabarabási malomtulajdonos molnár, Mendly István nevelőapja. Anyja kérésére Mendly István néhány évvel később föladta a kányavári malmot, és Kerkabarabásra költözött, ahol átvette a családi malmot.

Az első világháborúban nagy csapás érte Belső Józsefet. Fia, Ferenc, aki tengerészként szolgált, - aki szintén molnár volt, - és a malom üzemeltetésében utóda lett volna, elesett Piavénál. Így a malmok ügyének intézésébe egyre inkább vejét, Julianna lánya férjét, Baka Ferenc jegyzőt vonta be.

Az idő túlhaladta a vízikerekes, malomköves malmokat, ezt érezte meg Baka Ferenc is, mert 1924 áprilisában a szombathelyi Pohl E. és Fiai gépgyár és vasöntödétől kért terveket és költségvetést a malomberendezés átalakítására és turbinára.[110]

Ekkor azonban általunk ismeretlen okból mégis elmaradtak az átépítés munkái, mert a szombathelyi gyárból 1926-ban értesítik, hogy a tervezett berendezésbeli változások nem okoznak gondot számukra.[111] Ebben az évben találkozunk Horváth József molnár nevével Kányavárnál.[112]

Az átalakítás munkáival csak a következő évben végeznek. Ezt a cég 1927. június 10.-i leveléből tudjuk. Már csak a pénzügyek rendezése van hátra.[113]

 

 

 

A kányavári Baka-malom 1940 körül. Fotó: Szombati Pálnétól.

 

A korszerűsített malom azonban nem tudott folyamatosan üzemelni, mert a Válicka vízhozama ehhez kevés volt.

Ezért 1929. május 31.-én 1 db 28-31 lóerős fatüzelésű szívógázmotort rendelt meg a Martos és Hertz Motor Gépgyártól, melyet a cég augusztus 23.-án le is szállított.[114]

 

„Műszaki leírás Baka Ferenc ún. kányavári „felső malomról”.

 

A malomfő turbinára vezető zúgóból és szabad zúgóból áll. A turbinára vezető zúgó belső mérete 1.90 m.

Küszöbének magassága 168.020 m a hasonlító sík felett.

A tábla magassága 0.70 m a küszöb felett.

A tábla felső éle 168.720 m a hasonlító sík felett.

Szabad zúgók belső méretei 1.35-1.35 m összesen 4.05 m.

Küszöbének magassága 166.850 m a hasonlító sík felett.

A táblák magassága 1.87 m a küszöb felett.

A táblák felső éle 168.720 a hasonlító sík felett.

A vízhasználat segélyével 1 db Reich gépgyár Szombathely gyártmányú álló tengelyű Francis turbina tartatik mozgásban, mely 1.70 m hasznos esés 600 liter másodpercenkénti vízmennyiség 0.63 m átméretű futókeretekkel 118 percenkénti fordulatszám mellett 10.2 lóerőt fejt ki.

Jelen műszaki leírásban felsorolt magassági méretek a malomhoz tartozó lakóházon elhelyezett öntöttvas vonatkozási jegy borda vonalára, mint 171.200 m magasságú alappontra vannak vonatkoztatva.

Szombathely, 1933. március 21.”[115]

 

A vízhozamon kívül azonban más gond is lehetett, mert 1933. február 7. és 1934. augusztus 8.-a közt többszöri levélváltásra került sor Baka Ferenc és a turbinát szállító Reich Gépgyár közt, melyekben a gyár több példát hozott fel, ahol a neki szállítottal azonos típusú turbina tökéletesen működött.[116]

Újabb átalakításhoz készülődtek azonban, mert 1933. június 6.-án 8 db vasgerendát rendelt a malom átalakításához, a vasgerendákat árusító R. T.-től.[117]

1934. április 18.-án kapott végleges vízhasználati engedélyt 10369/1934 szám alatt, a malom tulajdonosa Baka Ferencné.

Ennek oka, hogy 1926 júniusában Belső József a vízhasználati jogot leányára, Belső Juliannára ruházta át.[118]

1935-ben a turbina mellett még használják a szívógázmotort is, mert a Hazai Kőolajipari Részvénytársaság-tól 102 kg szívógázmotor-hengerolajat rendelt.[119] Még ugyanebben az évben panaszt tett a kányavári közbirtokossági elnöke, hogy a malom által felduzzasztott víz miatt a közbirtokossági legelő kárt szenved.

A panasz nyomán Zala vármegye alispánja vizsgálatot rendelt el:

„Baka Ferencné kányavári vízimalmának felülvizsgálata.”

- Megállapítást nyert, hogy a malom szabadzúgó zsilipjének jobb oldali táblája nincs megfelelő felhúzó szerkezettel ellátva.

- A baloldali tábla teteje 5,5 cm-rel magasabb az engedélyezettnél. Felszólítják a malomtulajdonost, hogy 4 héten belül pótolja és a magasabb táblából 5,5 cm-t vágjon le.

- Nyomatékosan felhívja a tulajdonos fegyelmét, hogy a malom felső csatornájának partjait gondosan tartsa karban és akadályozza meg a patak vizének a rét területére való kiömlését.”[120]

1937-ben Horváth Gyula részes molnár neve szerepel a pákai plébánia anyakönyvében.[121]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Baka Ferencné neve szerepel.[122]

A Zalaegerszegi Közellátási Felügyelőség kimutatásából úgy tudjuk, hogy az 1948. naptári évben a malom cége Baka Ferenc nevén van. Ekkor őrlőképességét 10 q-ban határozták meg. Meghajtóerő víz + fagázas motor.[123]

Egy 1949-es összeírásból tudjuk, hogy a malom kapacitása 10q/24 óra alatt. A malom használhatósági foka 40 %-os. A malom cége: Baka Ferenc. Tulajdonos: özv. Baka Ferencné.[124]

 

 

Kányavári Baka-malom, 1991. Fotó: Sebők Lajos.

 

1950. január 1.-től a Válickán lévő malmok vízhasználatát kártalanítás nélkül korlátozzák a volt MAORT bázakerettyei gazolin telepe és fúrótelepe üzemvízzel való ellátása érdekében.

Ez három malomtulajdonost érintett: Baka Ferencnét Kányaváron, Fata Gábort Dömeföldén és Horváth Gergelyt Pákán.

A „Véghatározatot” 150/1950 számon a Szombathelyi Vízgazdálkodási Körzet Körzetvezetője adta ki 1950. január 20-án.

A malomról a következő adatunk 1952-ből való, az államosításról. Ebben önként felajánlják a Magyar Államnak.

1961-ben a Magyar Állam tulajdonából a helyi termelőszövetkezeti csoport, majd a pákai Boldogulás MGTSZ végül a csömödéri Csertamenti MGTSZ tulajdona lett, majd 1992-ben a pákai önkormányzat, végül a kányavári önkormányzat tulajdonába került.

Aztán 1992. augusztus 14.-én eléggé zavaros körülmények közt lebontották.[125]

Az 1992-ben készült malomfotóról már hiányoznak az alábbi épületrészek: turbinaház, gépház, gázház, favágószín, malomszoba.[126] Ezt Szombati Pálné elmondásából és vázlatrajzából tudjuk.

 

A földrajzi nevek közül a Sánc, a Malomárok, valamint a Csörge utalnak az egykori malomra.[127]

A Sánc és a Malomárok a malom szabadrekesztői voltak.

Az 1 és 3-as földrajzi nevek által határolt területen van az ún. gőzmalmi-rét: „Nagyapám, Belső József, itt egy gőzmalmot épített, de nem jöhetett be a számítása, mert lebontotta.”[128] Az általa elmondottakat támasztja alá az iratok közt 1047/893 számon található, Zala vármegye Novai Járásnak fő szolgabírája által Kányaváron 1893. január 9.-én kiadott: „Telepengedély gőzmalom építésére.” A telep helyét is meghatározta: „A Páka - Kányavár - Szentadorján törvényhatósági út 12-13 kilométer szakasza közötti a saját tulajdonát képező földterületen, stb.”

Ebből arra következtethetünk, hogy ifj. Belső József korát jóval meghaladó, széles látókörű, szakmáját jól ismerő ember volt, aki igyekezett lépést tartani a fejlődéssel, és a vízhozamtól függetleníteni malma működését.

A malomépítés fejlődése jól nyomon követhető a ránk maradt képek alapján. Az első, a századforduló táján készült fényképen egy teljesen boronából épült malomház látható. Jól látszanak a vízikerekek is.

A következő ábrázoláson - egy olajfestményen - a malomház még mindig boronából van, de hozzátoldva már téglából építve és cseréppel fedve látszik egy épületrész. A festmény a század 10-es éveiben készülhetett. A harmadik fényképről nem tudjuk, mikor készült, de a rajta látható malom 1923 körül épült. Építője egy Bukovecz nevű mester volt. Ez már az 1992-ben lebontott épület, amelyről 1992-ben még sikerült fényképfelvételeket készíteni.

A képen jól láthatók a malomhoz szervesen kapcsolódó létesítmények: zsilipkezelő híd, turbinaház, malomház, gépház (a híd jobb végénél), malomszoba, favágó szín.

A malomkerekek Szombati Pálné szerint 1924-25 körül még megvoltak.[129]

A molnárház ma is áll.

 

 

214. Káptalanfa

Kígyós-patak

 

Filefölde (Káptalanfa)

 

A XV. század elején találkozunk vele először, s ekkor a csatári apátság birtoka. A veszprémi határ mellett, Nagyjenő - a mai Tüskevár - közelében feküdt, s így messze esett Csatártól. Ezért azután jobbnak látta az apátság, ha bérbe adja a jenői pálosoknak. 1418-ban nyugtatta a jenői vikárius a sárosdiakat, hogy Fileföldét és a Filemolna nevű malmot visszaadták. De a nyugalom 1465-ben jött csak létre, mikor Sárosdi Mihály és társai lemondtak - hosszas pereskedés után - e birtokról a pálosok javára. Később ezen a pusztán egy falu keletkezett, Szentpálfalva, mint 1469-ben említik – tehát egyháza is volt. 1499-ben a jenői pálosok kérésére a fehérvári káptalan megjárta a határait. Ekkor Pálfalvának mondták, s azt állapították meg róla, hogy ez a zalai birtok a pálosoknak elhagyatott Filefölde nevű földjén alakult. Azonban a csatári apátságé maradt továbbra is, s az utolsó bérnyugtát 1520-ból ismerjük, amely az apátságnak e pusztájáért vagy földdarabjáért fizetett bérről szólt.[130]

Aztán 1564-ben említik ismét malmát. 1613-ban a malmot „kis patak” hajtja. 1705-ben kétkerekű földesúri malmát említik, amit a falu bérel évi 6 Ft-ért és 1 rókabőrért.[131]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Mihály neve szerepel.[132]

Tíz év múlva, 1770-ben évi bére már 42 Ft.[133] Ugyanebben az évben egy községi molnárról tesznek említést, amely alapján feltételezhetjük, hogy a malmot továbbra is a falu bérli.[134]

Az úrbérrendezés során ezt vallják az itteni jobbágyok, 1776. június 6.-án: „Malom határunkban vagyon.”[135]

Az I. katonai térképen Káptalafa és Hany közt két malom látható, mindkettő házzal. Káptalafától délre, messze, mocsaras, rétes területen egy nagy tótól kissé távolabb, északon egy malom több épülettel.[136] Ezekről azonban nincs adatunk, majd csak közel egy évszázad múlva említik mindhármat.

1829-ben a Fekete-patakon, 1832-ben a Hanyi-patakon áll a malom. Ez a megye vízi leírása miatt van így. A vízfolyások neveinek leírásakor említettük, hogy a vízileírás készítésekor a patakokat a mellettük lévő településekről nevezték el.

A II. katonai térkép 1852-55 közti felvételén Káptalanfától északkeletre név nélküli malom, északnyugatra Helység malma látható. Az I. katonai térképen harmadikként jelzett malom, itt Sáros völgy malomként található a falutól délkeletre.[137]

1857-ben Esterházy Pál gróf birtoka. Hozzátartozik többek közt a Háromkerekű malom.[138]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 3 vízimalomban 3 segédet foglalkoztattak, és a malmok után 68 Ft jövedéki adót fizettek.[139]

1931-ben kibérelte Kőszeghy István molnár. „Kőszegi István molnár, vízimalom tulajdonos. [téves ML] (Kemenesmagasin, 1901.) Családja pápai származású nemesi familia. Az asztalos ipart Kemenesszálfán tanulta. A molnár iparágat atyjánál tanulta, kinek Kertán volt gőzmalma. 1931 óta bérli a káptalafai község vízimalmát. Felsége: Radoczy Jolán.”[140]

Handlery Ferenc molnár, 1935-ben a csabrendeki vízimalom tulajdonosa. (Tapolca, 1851.) A molnárságot Káptalafán tanulta. [141]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban egy malom, - mint községi - szerepel.[142]

1947-ben Kőszeghy István malombérlete. 1931 óta saját kezelésében vezeti, 13 évi szakmai gyakorlattal. A felszabadulás után két héttel megindította az üzemet. A malom napi kapacitása 18 q és vízi meghajtású. Két alkalmazottat foglakoztat.[143]

1949-ben a malom cége: Kőszegi István. Tulajdonos: Káptalanfa község. Bérlő: Kőszegi István. Kapacitás: 12 q/24 h. Használhatóság: 40 %.[144] A malom ekkor vízmeghajtású.[145]

 

Káptalanfa. Jóval a falu alatt lévő malom. Fotó: Vastagh Gábor.

 

Káptalanfa, malom. Fotó: Vastagh Gábor.

 

 

 

 

215. Káptalantóti

Eger-patak

 

1329-ben Márton, Tóti miséspapja, az Egregy folyón a diszeli határban lévő malmot zálogba veszi.[146] Ezt követően közel öt és fél évszázadig nem hallunk róla.

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint egy olajmalom után 10 Ft jövedéki adót fizettek.[147]

Semmilyen más adatunk nincs róla.

 

 

 

216. Karicsa (Egykori település Barlahidától keletre.)

Cserta patak

 

1753-ban Horváth Miklós molnár.[148]

1753-55-ben malmát Török Mihály karácsonyfai molnár bérli.[149]

1762-ben is még Török Mihály a molnár.[150]

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Káricsán Zsován Ferencet.[151]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A karicsai határban lévő vízimalom kapacitása napi 8 pozsonyi mérő.[152]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételén, Barlahidától keletre, a Petrikeresztúr felöl folyó patakon, a mai vadászháztól északabbra van a Karicsa malom. A malom mellett a molnár háza.[153]

Ezt követően nem hallunk többet felőle ilyen néven. Lehet, hogy ennek helyén épült a későbbi barlahidai Tuboly malom?

 

 

217. Karmacs

Gyöngyös-patak, Gath-patak

 

Az I. katonai térkép 1784-es felvételénva falutól keletre, a Gath patakon van egy malom. Ettől északra még két névtelen malom található. Ezekhez Karmacsról vezet az út, illetve Reziből is. Az alsó malom alatt van a Gyöngyös-malom.[154]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételén a falutól keletre lévő malom, és a Gyöngyös malom megvan. Az északra lévő kettő viszont már nincs.[155]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 16 Ft jövedéki adót fizettek.[156]

Malmok a patakon északról-délre, 1908-ban: Bika-malom, Gyöngyösi-malom (malom+ház)[157]

 

Bika-malom

 

[C. Bika-malom melletti] Egykor malom volt itt. A malom helye ma Rezi határában van![158]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A karmacsi határban lévő Bika-malom III. osztályú, 24 óra alatt 8 pozsonyi mérő gabonát őröl.[159]

 

Gyöngyösi-malom

 

Nincs róla adatunk, de szerepel az I. és II. katonai térképen is, és az 1908-as általános helyszínrajzon.

 

 

Karmacs, malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

 

 

 

218. Kaszaháza (Zalaegerszeg.)

 

219. Kávás

Zala folyó

 

A kapornaki konventnek volt itt egy malma a Zalán, melyet 1351-ben Olivér fia Istvánnak adtak bérbe.[160]

Egy 1550 körül kelt oklevél szerint háromkerekű malma volt.[161]

1753-ban a malombérlők és molnárok összeírásakor Pap Miklóst írták össze.[162]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Vass János neve szerepel.[163]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Tótth Farkas molnár nevét jegyezték föl.[164]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, Makai Farkast írták össze.[165]

1764-ben Pap Mihálynak hívtk a molnárt.[166]

„Malom kettő is vagyon határunkban, őrlésben el is győz minden üdőben bennünket.”[167]- vallották 1777. február 17.-én a kávási tanuk. A többes szám itt más település malmára is utalhat, mert az I. katonai térképen Kávásnál csak egy malmot jelöltek,[168] de Tomasich térképén Salomvár és Bonczodfölde közt négy malom is található a Zalán, amiből, természetesen Zalaszentgyörgyhöz is tartoztak.

1850-benösszeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Káváson Gömböts Vendelt.[169]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A kávási határban lévő vízimalom kapacitása napi 16 pozsonyi mérő.[170]

A II. katonai térképen Kávástól északkeletre van egy malom a Zalán. A malom mellett van egy híd is. Kávás keleti végétől vezet ide út, a hídon túl már csak gyalogút van.[171]

1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: -, magassága: 3 such v. láb.[172]

1862-ben Orbán Mihály kerkanémetfalusi lakós kérte, az 1860-ban leégett kávási malmának újjáépítésekor a megyei közgyűlés bizottságának kiküldését a malom főfa magasságának megállapítására. Ez meg is történt.[173]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint az itteni 2 vízimalom után 22 Ft jövedéki adót fizettek.[174]

1922-ben a kávási malom fejének átépítésére sűrgős építési engedélyt kért a két tulajdonos Varga István és György. A végleges engedély kiadására 1925. június 8.-án került sor. 1933-ban is még ők a tulajdonosok.[175]

A Varga család tulajdona volt. A század első harmadában leégett. Zalaszentgyörgy és Kávás között állt és működött a Zalának – valószínűleg - a jobb partján.[176]

Malom-föli 31/32, Malom-erdő 31/38.[177] Ezek az ákosfai malomra utalnak, amely Salomvárhoz tartozott.

 

 

 

220. Kebele, SLO

Kebele-patak, Kebelei-patak

 

Kebele→Kebeleszentmárton→Kebele mellék. Kerka bal partján, Csesztregtől délnyugatra.[178]

 

Csak a XVIII. század végéről vannak adataink malomról.

Az úrbérrendezés során,1778. január 7.-én meghallgatott tanúk a következőt mondták: „Helységünkben s határunkban lévő malmokból is, mively közönséges nagy szárazságnak idején kívül szükségünkre való jószágunkat közel, könnyen megőrölhettyük.”[179]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A kebelei Szabó György molnár a kántorpénz megfizetésével volt adós. A céh következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Ekkor két molnárt említenek: Szabó Györgyöt és Szép Ferencet. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál Szabó György és Berke Ferenc volt a molnár. Az 1788. április 28.-i céhgyűlésen minden molnár nevét, és befizetést: tartozásokat, büntetéseket stb. feljegyeztek. Mikli Mátyás molnár nevénél nincs megjegyzés. Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céh gyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított befizetésekről készült kimutatásból tudjuk, hogy a kebelei Pelczman Mihálynak bor elöntéséért kellett büntetést fizetnie, Bitsák Ferenc molnár kántorpénzt fizetett. Mikli Mátyás, és Németh Mátyás nevénél nincs bejegyzés[180]

Az I. katonai felmérésen, 1784-ben, a malom a Kebele patakon a faluban van, annak felső vége felé.[181]

Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céh gyülésen résztvevők névsorában Máttyás Márton és Török Ferenc molnár neve szerepel. A jegyzőkönyvben rögzitették azok nevét is, akik a gyűlésre nem mentek el. Kebeléről Bitsák Ferenc. Az 1790. március 18.-án asztalpénzt fizetők névsorában Bitsák Ferenc és Németh Máttyás neve szerepel.

Az 1791. május 10.-ei céhgyűlésen be kellett fizetni az elmaradt büntetéseket, és különböző büntetéseket is kiszabtak Szabó György szentgyörgyvölgyi molnár legénye, Máttyás Márton kebelei Bitsák Ferenc mellé rendeltetett. „A két Czéh mesterek, hogy egymást Gyalázták Kebelén a Vicze Czéh Mesternél büntetődtek különbösnek. Németh Máttyás V. C. M. Horváth Ferenc ör. C. M.”[182]

Tomasich térképén nincs malom.

Az 1792. június 6-ai céh gyűlésen beszedett büntetésekkor a „kebelei Németh Mátyás Tarr Józefnek megveréséért ugyan említett Tarrnak a C. rendelése szerént négy forintot fizet.” (Tarr szidta Némethet, aki erre megüthette. A céh mindkettejüket megbüntette, de Tarr büntetésének mértékét nem ismerjük.)

Az 1792. június 7.-én Alsószenterzsébeten tartott céh gyülésen asztalpénzt fizetők névsorában Németh Mátyás V.[ice] c. [éh] M.[ester] és Máttyás Márton molnár neve szerepel.[183]

Az 1793. május 29.-én megtartott céh gyülésen Mátyás Márton „még is … illetlen beszédért” büntetést fizetett. Török Ferenc nevénél nincs megjegyzés.[184]

Az 1795. május 26.-án megtartott céh gyülésen a kebelei Máttyás Márton és Török Ferenc kántorpénzt fizetett.[185]

Az 1798. május 1.-én megtartott céh gyülésen a kebelei Nyukits Istvánnak a „fórr” elengedtetett, míg Török Ferencnek a fórrpénzt meg kellett fizetnie, továbbá kőhibázásért büntetést is kapott.[186]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. Két malom. Tulajdonosaik: egyes lakosok, mindkettő 2 kerekű, kapacitásuk: 5-5 pozsonyi mérő/24 óra.[187]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételekor a falutól délkeletre, egymástól is jelntős távolságra van két malom a Kebele patakon.[188]

Az 1858. május 31.-én tartott céhgyűlésen a Felső zalai molnár céh készített egy kimutatást a felszabaditott inasokról és mestereikről. A kebelei Toplak Józsefnél volt inas a falkotzi 19 éves Goszpot József.[189]

1863-ban, a Zala Vármegye Tisztiszéke számára készült kimutatás szerint 2 patakmalomban, 2 kővel 24 óra alatt 8 ausztriai mérő gabonát képesek megőrölni.[190]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a kebelei 2 malom után 16 Ft jövedéki adót fizettek.[191]

1889. március 20.-án kelt hírdetmény szerint a herceg Esterházy javak zárgondnoka a Kebelei patakon lévő, Toplak Mátyás tulajdonában lévő vízbérszedési jogra nyújtott be igényt.

Ugyanebben az évben kértek a tulajdonosok a nagyon rossz állapotban lévő malomfej felújítására, illetve hozzá kapcsolódóan vízhasználati engedély kiadására kérelmet. A kérelemhez mellékelték a szükséges terveket és szakvéleményeket. 1890. szeptemberében Toplak Józsefné ideiglenes vízhasználati engedélyt kért, hogy a munkák elkészülte után a malmot üzemeltethessék. Az előírt hatósági eljárás lefolytatásához Csertán alispán 1890. október 4.-én kérte a budapesti kulturmérnöki hivataltól a hozzájuk beküldött dokumentáció megküldését. Ezt a hivatal 1891. február 28.-kai keltezéssel megtette. Márciusban a helyszíni szemle időpontját a környező településeknek megküldött hírdetményekkel tudatták.

A szemlére 1891. május 4.-én került sor. Ezen, a hivatalos személyeken kívül jelen voltak a tulajdonosok: Toplak Józsefné, Toplak Mátyás, és az alsó malom tulajdonosa Krányecz István.

Mivel a bizottság mindent rendben talált, javaslatot tettek a vízhasználati engedély megadására.[192]

 

 

 

221. Kehidakustány

Zala folyó

 

Kehida

 

1629-ben malomról tesznek említést, amely a Zalán volt, és amelynek az áradásai a malom gátját gyakorta tönkretették. 1676-ban Szentpéterúr és Rokolán (Oroklán) új telepeseinek - a telepítési szabadság után – kötelessége volt egy napot robotolni a kehidai malomnál.[193]

1739-ben Hertelendy Gábor lett a kehidai birtok ura. Erről így írt Eötvös Károly: „… először a malmokat siet rendbe hozni. […] A kehidai uradalomban akkor közel kétszáz holdnyi Zalaberek tartozott. […] Akié a berek: azé a Zala vize. A kié a víz: azé a vízjog. Akié a vízjog: […] építhetett malmot. A vízi malom akkor nagy érték volt. Kehidai jó malom hozhatott évenként közel ezer mérő szemes gabonát is.”[194]

Hertelendy 1739-40-ben kiderítette, hogy korábban volt még egy vízimalom a Zalán, és a helyét is megtalálták. Elhatározta, hogy ennek az ősi malomnak a helyén újat építtet. Ennek azonban akadálya volt, mert a pálos szerzetesek is jogot formáltak a helyhez, mint jogos tulajdonukhoz.

„A kehidai Zalaberekben négyen követelték maguknak a tulajdonjogot.”

Ezek: a kehidai uraság, a zalacsányi Csányi Ferenc, a pápai bencés barátok és a tüskevári pálos barátok.

Hertelendy – Eötvös szerint – le is mondott az új malom építéséről, és úgy döntött, hogy a régit újíttatja föl.

„Két esztendei tűnődés és huzavona után Hertelendy Gábor uram legjobbnak látta az ő meglévő régi malmát újraépíteni. Régi volt már, korhadt, roskadozott, még öregapja Hertelendy Ádám idejében épült, kerekein, folt hátán folt; egyetlen malom, ha jó, mégis többet ér, mint két malom, ha rossz.

Meg is alkudott 1741-ben két ügyes molnárral az újraépítés dolgában. Az egyik volt Tóth István nemesapáti molnár. […] A másik molnár pedig Nagy György volt Kaszaházáról. […] A két érdemes és tudós ember újraépítette a régi kotyogó malmot. Belekerült az egész munka vagy százötven rénes forintba. Ezt a malmot bírta azután Deák Gábor és utána idősb Deák Ferencz. Ez háramlott örökségként ifjabb Deák Ferenczre, a haza bölcsére.”[195]

1854-ben Deák eladta Kehidát a Széchenyi családnak ötvenezer pengő forintért. Glavina Lajos barátjának ekkor írt levelében olvashatjuk: „- a molnár és kocsmáros árendájához tartozó föld és rét 5 hold,” […] Kehidai malom ad évenként 310 mérő rozsot és 100 mérő buzát.”[196]

Az 1750 körüli összeírás szerint: „S. D Homitis P. Paulius nem fizet árendát, jövedelme 50 köböl, Molnár István szintén nem fizet, az ő jövedelme 35 köböl.”[197]

1751-ben a Felső-malom tulajdonosa a Barcza család, az Alsó malomé a tüskevári pálosok, akik azt sérelmezték, hogy Hertelendi Gábor új malmot épített, amellyel elvette a vizet az ő malmuktól.[198]

 

 

Kehiday és Kustanyi határojk rajzolatja. MNL ZML

 

A Hertelendy által újjáépíttetett malomról van szó. Mint már annyiszor láttuk, az újjáépítések mindig perrel jártak, hol a szomszédos malomtulajdonosokkal, hol a környező rétek gazdáival.

1754-ben P.P Paulinos Stephanus jövedelme 60 köböl. 1754-ben is még Molnár István a molnár, de megtudjuk, hogy a barátszigeti malomban, és van egy Molnár János nevű molnár is – egy másik malomban (?) - 60 köböl jövedelemmel.[199]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Pál molnár nevét jegyezték föl.

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, szintén Molnár Pál neve szerepel.[200]

1784-ben az I. katonai felmérés térképén a falutól délkeletre van egy malom.[201]

Tomasich térképén, a Zala Kehida felé eső – nyugati ágán – két malmot jelez.

1817-ben kezdődött az a per, amely Deák Antal 1816-ban építtetett kehidai alsó malmának főfája miatt keletkezett. A per tárgya itt is, mint majd mindenütt egy új építésű, vagy újjáépített malomnál, a főfa magassága volt, amit a panaszosok mindig magasnak találtak. Ekkor két malom van Kehidán, mint az a peranyaghoz csatolt helyszínrajzból kiderül: Deák Antal Alsó-malma és a Cameralis vagyis Felső-malom. A per még 1835-ben is tartott.[202]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A határban lévő 2 vízimalom kapacitása napi 24 pozsonyi mérő.[203]

A II. katonai térképen 1856-60 közt a falutól keletre van két malom. [204]

Kehidával kapcsolatban két malmot említ Eötvös, egyiket meg is nevezi:

„Remete sziget ott feküdt valahol Kehida és Kustány között, a Pipagyújtó-malomtól a berki [Berky M.L.] malomig terjedő ártéren. A Zala két ága kerítette.”[205] Ez utóbbi már kustányi határ volt.

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 2 segédet foglalkoztattak, és a malom után 50 Ft jövedéki adót fizettek.[206]

1894-ben a Zala vízlecsapoló társulat közgyűlése megállapította, hogy a kehidai „Pipagyújtó és Gaál féle, továbbá a kustányi Czifra és Berki malmok rendezését tulajdonosaik és a kehidai töltésen felül egész Szent-Gróthig terjedő Zalamenti birtokosság, ezen Zalameder tisztogatása czéljából társulat alakítását óhajtja, és hogy mindezek hatósági tárgyalás alá vétettek.” Ugyanis a Zala vízlecsapoló társulás a Zala meder rendezését a Balatontól csak Kehidáig, illetve Kustánig végzte el. A munkák során mindkét település malmai külön malomárkot kaptak és egy árapasztót a Zala fő medre mellett. A társulat 1896-os térképen a kehidai Pipagyújtó- és a kustáni Czifra malom szerepel, míg az 1836-son a kehidai Alsó malom és a kustányi Czifra malom.[207]

 

„Kovács Zsigmond molnár. (Tüskeszentpéter, 1889.) Tüskeszentpéteren szabadult fel a molnáriparban, 1905-ben. Mint segéd több helyütt dolgozott. Kehidán főmolnár volt. 1916-ban Zalaszentlászlón lett malombérlő.”[208]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Böröck és Társa néven szerepel.[209]

Az 1949-es összeírásban a malom cége: Böröck és tsai. Tulajdonos: Böröck Imre, Németh Gyula, Koszovszkyné. Kapacitás: 70 q/24 h. Használhatóság: 60 %.[210] A malom ekkor víz és fagázüzemű.[211]

A később, általunk ismeretlen időpontban megépült Vörös-malom ma már nem áll. A felső malmot is lebontották.

Az Alsó-malomból panzió lett a Termálfürdő mellett.[212]

 

 

 

Kehidai malom, 1981. Fotó Kummer Gyulától

 

 

Kehidai malom, 1981. Fotó Kummer Gyulától

 

 

Kehidai malom. Fotó: Kummer Gyula.

 

Malom bokra 107/45. Malom bokra: Ettől a dűlőtől nem messze volt egy malom a Zalán.

Kis erdő alja 107/49. Valamikor kis erdős liget volt itt a malom mellett.

Malom út 107/52. A malom felé vezet. Zala 107/54.[213]

 

Kustán (Alsó- és Felsőkustán, Kustány)

Zala folyó

 

Egy 1935-ös ismertető szerint a községnek 1700 óta van malma.[214]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Kiss József neve szerepel.[215]

1769. március 1-jén ezt vallották a tanúk: „Haszonvételünk egyéb nincsen […] és a malmok sűrűségének, amidőn szárasság nincsen.”[216]

1784-ben az I. katonai felmérésen Alsó- és Felső Kustán közt a bal parton malom, házzal. Alsó Kustán alatt a jobb parton malom, házzal, mellette szobor.[217]

Tomasich két malmot jelöl a Zala bal oldali – keleti – ágán Felső Kustánnál és felette, 1792-ben.

Az 1824-ben készült helyszínrajzon, amely Deák Antal kehidai Alsó malma miatti perhez készült, a kustányi határban két malmot jelölnek: a Berky- és a Czifra-malmot.[218]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A kustányi határban lévő Berki malom I. osztályú, 24 óra alatt 24 pozsonyi mérő gabonát őröl. A Czifra-malom I. osztályú, 24 óra alatt 24 pozsonyi mérő gabonát őröl.[219]

A II. katonai térkép 1856-60 közt végzett felmérésekor Felső Kustántól nyugatra, és délnyugatra volt egy-egy malom.[220]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 2 segédet foglalkoztattak, és a malom után 27 Ft. 50 krajcár jövedéki adót fizettek.[221]

Mint kehidánál már láttuk, 1894-ben a Zala vízlecsapoló társulat közgyűlése megállapította, hogy a kehidai „Pipagyújtó és Gaál féle, továbbá a kustányi Czifra és Berki malmok rendezését tulajdonosaik és a kehidai töltésen felül egész Szent-Gróthig terjedő Zalamenti birtokosság, ezen Zalameder tisztogatása czéljából társulat alakítását óhajtja, és hogy mindezek hatósági hatósági tárgyalás alá vétettek.” A munkák során mindkét település malmai külön malomárkot kaptak és egy árapasztót a Zala fő medre mellett. A társulat 1896-os térképén a kehidai Pipagyújtó- és a kustáni Czifra malom szerepel, míg az 1836-son a kehidai Alsó malom és a kustányi Czifra malom.[222]

1934-ben Vörös István molnár lett a malom tulajdonosa. „Vörös István (Keszthely, 1907.) középiskoláit Keszthelyen és Tapolcán végezte. Kőművesként Kustányban szabadult fel. 1930-tól önállóan dolgozott, majd megszerezte a molnár iparképesítést, és 1934 óta tulajdonosa a malomnak. A malom Vörös István és Társai cég alatt szerepel, és 1700 óta fennálló vízimalom. Vörös István felesége: Híró Margit. Egy fiuk és egy lányuk van.”[223]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Vörös és Társa néven szerepel.[224]

1949-ben: Cég: Vöröss és tsa. Tulajdonos: Vöröss István, Szabó József. Kapacitás: 18 q/24 h. Használhatóság: 40. %.[225] A malom ekkor víz- és fagázüzemű.[226]

 

Gyülevészi patak 108/11. Ér [Zala] 108/21. A Zala középső, ma egyetlen ága a szabályozás után. Rekesztő. 108/27. A Zalát lezáró rekesztő és a Bögötei-árok vizét elvezető buktató.

Bujtató 108/28. A Bögötei-árok levezetésére szolgáló buktató. Túlsó-Zala 108/33. A Zala holt ága. Innenső-Zala 108/35. A Zala holt ága. Malom-fej 108/62. A vízimalom előtti rész.[227]

 

 

222. Kékkút

Névtelen vízfolyás

 

Az 1783-as I. katonai felmérés térképén a falutól északkeletre egy malom van.[228]

1832-ben urasági malmát a falu bérli évi 10 Ft-ért.[229] További adataink nincsenek.

 

 

 

223. Kelénk

 

Pölöskétől északra, Búcsúszentlászló határában feküdt.

1754-ben Gersei Miklós a molnár, jövedelme 86 köböl.[230]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Sipos Márton molnár nevét jegyezték föl: „In Keling”.

A Pölöskei uradalom 1813-ban készült leírása szerint: „Miolta az átafalui malom leszállíttattott, a Széevíznek elegendő esettye lévén, az feő canallison olly quantitással és sebességgel foly, hogy úgy látszatik, hogy arra egy alólcsapó malmot haszonnal lehetne készítteni. Ez által a jövedelem szépen szaporodna, és mivel alólcsapó volna, a rétek kiszárittásában semmi kár nem esne. Ezen malom kipótolná a kelénkit, melly pár esztendő múlva elpusztul, és a barnakit, melly hasonlóképpen nem sokkal tovább fog tartani.[231]

Az I. katonai térképen nincs malom, a másodikon már jelölik, Kellenek néven, a 11 házból és a hozzájuk tartozó melléképületekből álló települést, de malom nincs a határában.[232]

Kelénki –dűlő 71/51.

 

 

224. Kemefalva

(Nem volt azonosítható. Jakosa Árpád feltételezi, hogy a Zalalövő alatti Keménfával azonos.)

Zala folyó

 

Kétkerekű malom a Zalán 1572-ben.[233]

 

 

 

225. Kemendollár (Kemend és Ollár)

Zala folyó

 

Kemend

 

Az 1750 körüli összeírásban így említik: „Nád Me..? 2 köböl árenda, jövedelme 40 köböl.[234] 1754. N. N. rece..? venit..?”[235]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Kiss János –„Dicce Integ octav valit”-molnár nevét jegyezték föl.

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár János neve szerepel.[236]

Az I. katonai térképen Kemendtől északra, Olasz pusztánál van egy malom.[237]

1829-ben egy adásvételi szerződésben találkozunk Mátyás József kemedi molnár és felesége Nemes Magyar Rozália nevével, akik házat vásároltak Zalaegerszegen.[238]

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Kemenden Szárecz Antalt.[239]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A kemendi határban lévő vízimalom kapacitása napi 15 pozsonyi mérő.[240]

A XIX.-XX. század fordulója körül Takács Endre az alibánfai malom későbbi tulajdonosa bérelte az itteni malmot.[241]

 

 

Kemnedolllári malom. Fotó: GM 1673.

 

Ollár

Zala folyó

 

1770-ben községi molnárt említenek.[242]

Az I. katonai térképen Ollasz pusztaként jelöli a települést, és a Zalán van a malom.[243] Tomasich térképe is jelöl malmot 1792-ben.

Az 1823. június 30.-án kelt irat szerint a mérnöknek a vízrendezésre vonatkozó munkáját a kemendi és vöcköndi malom közt megakadályozták. [A víz szintje miatt már évtizedek óta folyik a pereskedés.][244]

1824. december 17. Az ollári malomfő miatt támadt perben megegyezés születik. Lényege: az ollári malom szabadzúgóját, melyet a víz kb. 9 éve megrongált, a kemendi-uradalom helyreállítja. A vöcköndiek vállalták, hogy a Zala kanyarulatát átvágják, és a vízlevezető árkokat a vöcköndi rétben kitisztítják.[245]

1833-ban még mindig téma a szabadzúgó. 1833. április 28.-án felszólítják a kemendi uradalmat a munkák ezen tavaszon történő elvégzésére.[246]

1833. június 5.-én kelt a válasz a kapornaki uradalomnak, amelyben leírják, hogy a felszólításnak eleget tettek: „hogy emlétett Egyezség fő pontjának, mely szerént a Zala vízét az ollári Malomnál alább kellett szállítani, eleget tétetvén ’s az által, mind a Vöcköndi malom kerekeinek szabadabb forgás szereztetvén, …”[247]

1847-ben említik háromkerekű malmát.[248]

Az 1852-55 közt felvételezett II. katonai térképen az írásos dokumentumok ellenére sem jelöltek malmot.[249]

1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: 4, magassága: 2 such v. láb 9 czoll v. hüvelk, szélessége: 6 such 6 czoll v. hüvelk.[250]

1894-1904 közt folyt vízhasználati engedélyezés Festetics Tasziló Kemend Ollári vízimalmára, melyet megkapott 1904-ben. [251]

 

A következő adatokat nem tudtuk azonosítani a malmokkal:

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 1 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 58 Ft jövedéki adót fizettek.[252]

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be, amiknek a végrehajtását ellenőrízték is. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosai a Miszori örökösök voltak, akiket Takács Péter képviselt.[253]

1947-ben „Légrády Rezső malomtulajdonos. Ezen malmot nevezett 1947 év eleje óta bérli, szerényebb keretek között dolgozik, forgalmát helyben és a környéken bonyolítja le, vízierővel. A malom a helybeli viszonyoknak megfelelően dolgozik. Tervbe vette a tulajdonos a malom teljes újjáépítését, ami ügyes vezetés mellett talán sikerülni fog.”[254] (Mint láttuk csak bérelte a malmot.)

 

Az 1949-ben készült kimutatásban a malom cége: Palkó János. Tulajdonos: Miszory örökösök. Bérlő: Palkó János. Kapacitás: 18 q/24 h. Használhatóság: 40 %.[255] A malom ekkor vízmeghajtású.[256]

Ma is áll, elvadult környezetben.[257]

 

 

Kemendollári malom. Fotó: Kummer Gyula.

 

 

 

 

226. Keménfa

Zala folyó

(Lásd még Kemefalva!)

 

Az I. katonai térkép 1784-es felvételekor Keménfáról út vezet a tőle északra lévő malomhoz a Zalán, amely malom Salomvártól nyugtar van.[258]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A keménfai határban lévő vízimalom kapacitása napi 16 pozsonyi mérő.[259]

Megvan a malom a II. katonai térkép 1852-55 közti felvételekor is.[260]

 

Szala [Zala] folyó 38/4. Szala mellett 38/5, Malom-teleki-rét 38/9.[261]

 

 

227. Kerkabarabás (Barabás, Barbás)

Kerka

 

Peternye és Avasa (Ma Kerkabarabás részei)[262]

 

1501. május 15. Vingárti Geréb Péter nádor utasítja a kapornaki konventet, hogy Mártont, a szentandrási Szent Katalin egyház oltárigazgatóját Peternyén egy egykerekű malom birtokába iktassa be.[263]

Az 1563-ban kelt összeírásban: „Molitores Eiusdem in possessionibus predicti” 3 porta.[264]

Az 1566-os összeírásban: „molitores Eiusdem” 3 porta.[265]

1572-ben a vasvári káptalan előtt Zentandrási Parys János Miklós nevű fia előadja bizonyos javainak visszaváltását. Többek közt a Kerkawyzé-nek nevezett folyón lévő egykerekű malom felét, amely Peternye birtokon, Peternyezeg helységben van […] Azzeagi Pettherffy, másképp Ispán Jánosnak és Pálnak eladott 115 magyar forintért.[266]

Ez azonban nem történhetet meg, mert 1573-ban Azzeagh-i Peterffy Bálint özvegyét és fiait: Ispán Jánost és Pált és [további családtagjaikat: testvéreiket, nagybátyjaikat] beiktatják a Peternye possessio határában, a Kerka folyón épült egykerekű egész malom, és az Awas nevű helyen fekvő egykerekű malom felének birtokába.[267] Avas.[268]

1573-ban említenek egy egykerekű malmot.[269]

A Kerka folyón Seged Györgynek volt egy 3 kerekű malma.[270]

1753-ban Tóth György molnár nevét említik.[271]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, szintén Tóth György neve szerepel.[272]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Nagy János molnár nevét jegyezték föl.[273]

A Kerkavidéki céh évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta a Lendva, Kerka és más folyóvizeken. A barabási molnár Bott István. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Bott István volt a molnár. Az 1788. április 28.-i céhgyűlésen minden molnár nevét, és befizetést: tartozásokat, büntetéseket stb. feljegyeztek. Botth István molnárt megbünteték egy véka rozsra, kő hiányosságért. Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céh gyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított befizetésekről készült kimutatásból tudjuk, hogy Barabásban Both István volt a molnár, aki „két forinttal tartozott legénye szabadulásáért és más büntetésért”.[274]

Az I. katonai felmérésen, 1784-ben a malom és molnárház a Kerka jobb partján, a falu alsó harmadától keletre van.[275]

Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céh gyülésen résztvevők névsorában Both István molnár neve szerepel. Legényét, Szajts Györgyöt megbüntették rossz magaviseletért. Both Istvánt pedig, mert „az legényének nála maradt egy véka és három finak Buzája – megegyeztek” Az 1790. március 18.-án asztalpénzt fizetők névsorában Both István vice céhmester neve szerepel. A lajstromkönyben feltüntették az 1791. május 10.-i céh gyűlésen befizetett elmaradásokat a molnárok nevével és a malom helyének nevével. Örr Istvánnak inasai: Cseke György és Szép Pál szegődségéért kellett fizetnie [276]

Tomasich térképén nincs malom.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

Tulajdonos: Egyes lakosoké, 2 kerekű, kapacitása: 10 pozsonyi mérő/24 óra.[277]

A II. katonai térképen is ott van a malom, ahol az elsőn.[278]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 11 Ft jövedéki adót fizettek.[279]

1885-ben Császár Károly molnár lett a tulajdonosa, aki a kerkabarabási Román családtól vásárolta meg. 1906-ban Császár Károly nagy átalakításba kezdett: kidobta az őrlőköveket és a két gatyaszár-szitát. A kövek helyére két Ganz-hengerszéket és egy hámozógépet szereltetett. A működés biztonságát egy 16 lóerős egyhengeres benzinmotorral oldotta meg. Azonban a korszerűsítés évében meghalt. Császár 1880-ban feleségül vette a szentmargitfalvai Mendli Balázs özvegyét, Németh Annát. Az özvegy első házasságából származó István fia, aki addig a kányavári malom molnárbérlője volt, vette át a malom üzemeltetését 1910-ben. 1911-ben a malom cserépzsindelyes, boronafalú épület volt, zsúpfedeles molnárházzal, amely a patak túlpartján állt. 1914-ben Mendly István is nagy munkába fogott: betonból kívánta kiépíteni a malomfejet a szombathelyi Pohl-gyár tervei szerint. Széjjelszedték a vízikereket, megvásárolták a szükséges anyagokat – cement -, de a háború közbeszólt. Mendly István is bevonult katonának és négy év orosz frontszolgálat következett. A munkák leálltak, a malom négy évig nem dolgozott. A munkák újraindításához, a malom működtetéséhez a háborúból hazatért molnár Lentiből az Esterházy hercegi hitbizománytól bérelt egy cséplőgép-hajtó gőzgépet. Közben elkészült, és a helyére került a 6 méter átmérőjű vízikerék. Az új kerék ellenére a nyári csapadékszegény időben bizony állt a malom. Ennek megoldására került beépítésre egy szívógáz-motor. 1923-ban eladták a malmot, és Boncodföldén bérelték ki az ottani malmot.[280]

További sorsáról nincsenek adataink.

 

 

 

228. Kerkakutas

Kerka patak

 

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Forján Mihálynak és Forján Erzsébetnek van jövedelme egy-egy malom után. Az említett két malomról nem tudjuk, hol állhatott, mert az I. katonai térképen nem találjuk nyomukat.

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A kutosi Őr István molnárt „malombéli defectusért” megbüntették. A céh következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. A kutosi egyik molnár: Őry István, a másik Hajba István, akit „malombéli defectusért, koromért, Lapacs hájazásért, és kő hibányosságrul” megbüntettek. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál Őri István volt a molnár. Az 1784. június 8.-án megtartott céhgyűlésen Őry István molnár Máttyás Márton, Hajba István molnár pedig Völgyi Imre inas szerződtetéséért fizetett a céhládába. Az 1788. április 28.-i céhgyűlésen minden molnár nevét, és befizetést: tartozásokat, büntetéseket stb. feljegyeztek. Őry István molnárt megbünteték koromért. Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céh gyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított befizetésekről készült kimutatásból tudjuk, hogy a kutasi Eori István molnár, legénye szabadulásáért fizetett.(Néhány lappal később Eör-ként írták. Pl.az asztalpénz befizetésekor.)[281]

Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céh gyülésen asztalpénzt fizetők névsorában Eörr Istvánként írták.[282]

Tomasich térképén két malom van a falu határában.

Az 1792 június 6.-ai céh gyűlésen beszedett büntetések során a kutosi Eör István legénye, Kapornaki Mihály vízpénzt fizetett. Az 1792. június 7.-én Alsószenterzsébeten tartott céh gyülésen asztalpénzt fizetők névsorában Eör István kutosi molnár neve szerepel.[283]

Az 1793. május 29.-én megtartott céh gyülésen büntetéspénzt fizetők névsorában Eöri István kutosi molnár legénye, Cseke István, aki „malom defectusért, aztán Ujfalusi defectusért” is büntetődött.[284] Cseke tehát mindkét malomban dolgozott.

Az 1794. május 13.-án Alsószenterzsébeten megtartott céh gyülésen Eörri Istvánt több dologért is megbüntették. Először „két izbéli kő hullatásért”, másodszor: „egy izbeni 16 lapitzka hibányosságért, más izbéli 14 lapitzka hibányosságért, ugyancsak indulásért. Meg is Öreg Visitai [nagy ellenőrzés ML] kő hibánosság, akkor béli kő hullatás. Tsap indulás, Malomház és konyha tisztátalanság” miatt.[285]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A kerkakutasi malom tulajdonosa herceg Esterházy Pál; 3 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.[286]

A második katonai térképen 1852-55 közt a falutól délre van egy névtelen malom.[287]

1860-ban a kutosi Gergulecz György 3 évre felvette inasnak a szentgyörgyvölgyi Magosi Pál 21éves ífjút.[288]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a kerkakutasi vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 20 Ft jövedéki adót fizettek.[289]

1949-ben a malom cége: Robb és Bicsák. Tulajdonos: Robb Mihály és Bicsák Sándor. Kapacitás 15 q/24 h. Használhatóság 45 %.[290] A malom ekkor vízmeghajtású.[291]

„Robb Mihály a nagyapám volt. Az a bizonyos kerkakutasi malom a Kerka Csesztreg II. (Újfalu) és szenterzsébeti szakaszán állt. Ez a rész Kerkakutashoz tartozott - apám itt született, és kerkakutasiként anyakönyvezték -, de valójában nagyon messze van Kerkakutashoz. Én annyit tudok róla, hogy valamiért abbamaradt ott az őrlés, valamikor a 40-es évek végén, az 50-es évek elején.”[292]

További sorsáról nincseneke adataink, és a család leszármazottai sem tudnak róla.

A földrajzi nevek három egykori malom nevét őrízték meg számunkra. A térkép alapján három malomról volt szó.

 

Borsos-malom 126/58, Borsos nevű egykori tulajdonosáról.

 

Osbót-malom 126/59. Asu-malom. Régi malom volt, melyet Osvát nevű egykori tulajdonosáról neveztek el.

 

Orbán-malom 126/60. Orbán nevű egykori tulajdonosáról nevezett, volt malom.

Kerka 126/55[293]

 

 

 

229. Kerkaszentkirály

Kerka patak

 

1524-ben a Bánffy urbáriumban említik malmát.[294]

Goór Zoltán Tornyiszentmiklós története című munkájában hat kerékre járó malmot említ Szentkirály határában a Murán, 1552-ben.[295]

Kúriai ítélet 1589-ből a Nádasdy Ferenc és Bánffy János között végrehajtott osztályról. Bánffy része „Zent Kiral”-on, mások mellett egy négykerekű malom a Lendván.[296]

Egy 1663-ból származó urbárium kivonatban olvasható: „Háromkerekű földesúri malom, ennek évi haszna 110 köböl gabona.”[297]

Jövedelem összeírás 1690-ből: Birtokosa a nádor. Malom a török háború idején leégett.[298]

A puszta malom megépítéséről intézkedik 1691-ben az Alsó-Lendvai uradalom Relatio-ja és prospositiok.[299]

A malom hamarosan felépült, mert 1710-ben Esterházy Pál nádor birtokrészeinek összeírásakor ezt írják Szentkirályról: „Van itt az uraságnak egy 3 kerekű malma.”[300]

Az 1728-as összeírásban ez szerepel: „Az Esterházy hercegek örökölt és tényleges birtoka, a malom is az uraságé. Házas zsellér 7, ebből molnár 1. A malom jövedelme 14 forint.”[301]

Az alsólendvai vár 1730. évi leltárában szerepel a szentkirályi uradalmi négykerekű malom a Kerkán.[302]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár János molnár nevét jegyezték föl.[303]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba Varga János neve szerepel.[304]

1763-ban Deszka meczőről olvashatunk a pákai plébános levelében, amelyben a templom felújításához kér segítséget az Esterházy uradalomtól.[305]

Összeírás 1770-ből: 1 uradalmi molnár 100 p. m. gabona jövedelemmel. Haszna [a földesúrnak] a Kerka folyón lévő 4 kerekű uradalmi malomból [van].[306]

„Az Alsó Lendvai uradalomban, amely faluk melyik malomhoz valók lehetnének őrlésre való nézve, azoknak connotacioja.

Sz. Királyi Malomhoz: Sz. Király, Gotthárdlakosa, Csernyefölde, Kiscsernec, Szemenye, Páka, Dömefölde, Csertalakos, Ortaháza, Szt. Péterfölde, B[ánok].Szt.György, Várfölde, Bucsuta, Oltárc, Valkonya és Tolmács. Összesen 16 falu.[307]

A Kerka vidéki molnár céh évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta a Lendva, Kerka és más folyóvizeken A szentkiráli Tott Fernc molnár név szerint nem említett legényét „malombéli defectusért” megbüntették. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál Beke Ferenc volt a molnár. [308]

Az 1784-es katonai térképen is van malom.[309]

Tomasich szintén jelöli a malmot 1792-ben.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat:

Tulajdonosa herceg Esterházy Pál, 4 kerekű, kapacitása: 12 pozsonyi mérő/24 óra.[310]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételezésekor a falu nyugati végén van a malom.[311]

Az 1858. május 31.-én tartott céh gyűlésén a Felső zalai molnár céh készített egy kimutatást a felszabaditott inasokról és mestereikről. A szentkirályi Gergulecz Györgynél volt inas a 28 éves alsószenterzsébeti Bitsák János.[312]

Az inasévek eltöltéséről, a vándorlás során különböző malmokban végzett munkákról a legények igazolást kaptak. Egy ilyen igazolásból tudjuk, hogy a szentkirályi Zádrávecz János molnármesternél Gergulecz Sndor molnárlegény nyolc hétig, 1860. március 28-ig dolgozott.[313]

1876-ban két malmát említik. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a 2 vízimalomban 2 segédet, 1 tanoncot foglalkoztattak, és a 2 malom után 77 Ft. 20 krajcár jövedéki adót fizettek.[314] A következő adatban viszont ismét csak egy malomról esik szó.

1930-ban a malom tulajdonosa Hosszu Károly volt, aki Beleznán született 1887-ben. „Iskolái elvégzése után elsajátította a malomipart és 1912. november 1-jén alapította Kerkaszentkirályon vámőrlő malmát, amelyet azóta vezet.[315]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Hosszú Károlyné neve szerepel.[316]

1949-ben a malom cége: Özv. Hosszú Károlyné. Tulajdonos: özv. Hosszú Károlyné. Kapacitás: 50 q/24 h. Használhatóság: 70 %.[317]

 

 

Kerkaszentkirály, malom. Fotó: Kovács Zoltántól.

 

 

 

Kerkaszentkirály, malom. Fotó: Kerecsényi Edit, 1965. TGyM 4516.

 

Kerkaszentkirály, malom vízművének maradványa. Fotó: Kovács Zoltán.

 

Ma csak egykori vízműveinek beton elemei láthatók a turbina tengelyének csonkjával.

Malom alla 192/7. A vízimalom melletti terület. Zuggó-árok: Foló-meder: Terelési-árok 192/59. Zugó-alla. A malom fölötti zsilip alatt van 192/60. Molnár-rét 192/64. [Felső rétek].[318]

 

 

230. Kerkaszentmárton (Nem azonosítható. Feltételezhetően Dobraföld (Magyarföld) környékén feküdt.)

 

1949-ben a malom tulajdonosa özv. Hosszú Károlyné. A malom ekkor víz és D. [diesel] meghajtású.[319] A tulajdonos valószínüleg azonos a kerkaszenkirályi malom tulajdonosával.

 

 

231. Kerkateskánd (Teskánd és Tótfalu)

Kerka patak

 

Egyetlen alkalommal esik szó malmáról: 1524-ben a Bánffy urbáriumban említik.[320]

 

 

232. Kerkaújfalu (Csesztreg)

 

233. Keszi (Gyulakeszi)

 

234. Keszthely

Csóka-kő-patak, Hévíz, Melegér

 

A XVII-XVIII. századi adatokból tudjuk, hogy a keszthelyi malmok a kénes melegvízű – későbbi nevén hévizi – tó elfolyó vízárkán voltak.

A Hévíz patakon lévő keszthelyi malmokról először egy1696-ban kelt jegyzőkönyvben olvashatunk. Ebből kiderül, hogy a tóból kifolyó patakot először a birtokos Pethő, majd Bakacs család kezdte szabályoztatni és ők építettek azon „kotyogós” malmokat.

1617-ben ők adtak malomhelyet a Keszthely polgárvárosiaknak, amiért azok kötelezték magukat, hogy a malomtól a páhi határig gátat, a Zala-határnál pedig hidat csinálnak. Amíg a gátat és hidat rendben tartják, addig a malom után sem adót sem ajándékot nem kötelesek adni. A Keszthely-polgárvárosi és tomaji lakosok három gátat ástak ki, melyre malmokat is építettek. A Hévízi-tó alatti árkon a XVIII. századba négy malom állt: Felső-, Középső-, Hertzeg-, és Alsó-malom. A tótól északra lévő patakon pedig két malom állt: a dobogói és egy, amelyet csak „Mühl”-ként jelöltek a térképen.[321]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Patony Mihály, Kertész György, Szita György, Szita István és Szily Pál molnárok nevét jegyezték föl.

A XVIII. század második felében összeírták a keszthelyi uradalom molnárait. Sajnos a települések – malmok – nevét csak néhány esetben tüntették fel: Keszthely, Rezi és Szántó. Az uradalom területén ekkor 66 molnár dolgozott. A keszthelyi molnárok: Pákozdi Ferenc, Döndőcs Ferenc, Tánczos László (Rebie vagy relieta), Csók Ferenc, Jósa Pál, Lapai György, Zab János és Nagy József.[322]

Az I. katonai térképen a Keszthelyről nyugatra tartó úttól délre- Fenékpuszta magasságáig -, három malom van a „Hevis Bach”-on.[323]

Tomasich térképén a Keszthely-Sármellék úttól délre négy malom látható.

 

 

 

Keszthely, Festetics Kristóf Alsó-malmának terve, 1796. MNL. Wöller Istvántól.

 

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 2 gőzmalomban 2 segédet alkalmaztak, az 1 vízimalomban 2 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, a gőzmalmok után 48 Ft-ot, a vízimalom után 102 forint jövedéki adót fizettek.[324]

 

Első Keszthelyi Hengermalom, Regős-malom.

 

Keszthely, Malom utca.

Itt működött a hengermalom 22/231. Malom. Hengermalom. Megszűnt.

1947-ben: „Ct. Regős Sándor. 1913-ban a jelenlegi tulajdonos atyja által alapítva. 1927-ben vette át a malom vezetését, és mint képzett szakember, 20 évi gyakorlattal vezeti. Napi teljesítménye 70q. Két alkalmazottat foglalkoztat és háborús kárait helyrehozta.”[325]

1949-ben: Cég: Első Keszthelyi hengermalom. Tulajdonos Regős Sándor. Kapacitás: 50 q/24 h. Használhatóság: 60 %.[326] Ekkor a malom Diesel üzemű.[327]

„A Regensperger-malom tulajdonosa: Regensperger Sándor. 1914-ben építette a mostani tulajdonos atyja, aki 1924-ig vezette a malmot. R. S. 1904-ben született Keszthelyen. Iskolái után kitanulta a mlomipart, és átvette a malom vezetését. A malom teljesítőképessége 24 óránként mintegy 50q. Vegyes típusú őrlést végez. A vidékre is kiterjed üzletköre.”[328]

1954. április 13-17 közt dokumentális kémpróba-szerű revízió volt a malomban, amely ekkor a Veszprém megyei Malomipari Egyesülés tulajdonában volt. 1954. október 4.-én a Regős malmot, mint Keszthelyi Állami malmot említik. 1955. január 26.-án a malomban talált hiányosságok megszüntetésére hívják fel az igazgató figyelmét.[329]

 

 

Keszthely, Regős-malom. Kránicz István igazgató, 1957. Fotó: Wöller István.

 

Hévizi Gót-Gyöngyös-malom. (Mosóház). Háromkerekű. Keszthely, Pataki u. 580 Malomfolyó. Gyöngyös-patak. Gyöngyös [K2 Gyöngyös, Malomfolyó K3] J. Gyöngyös patak 22/495.

 

A malom egyemeletes, kőből és téglából épült, két részből: malomból és lakásból állt. Nyugati oldalán volt a három vízikerék, amelyek gerendelyei a földszinti alsó malomba nyúltak be. (Ezek nyílásai jól láthatók a fényképeken.) A kerekek egyenként egy-egy 1 méter átmérőjű malomkövet hajtottak, amelyek az emeleten helyezkedtek el. Itt voltak a sziták is. A liszt facsöveken folyt le az alsó szinten lévő lisztládákba.[330]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A keszthelyi határban lévő Mosóházi malom II. osztályú, 24 óra alatt 15 pozsonyi mérő gabonát őröl.[331]

Általunk pontosan nem ismert időponban, valamikor a XIX. század második felében mosóházzá alakították át, meghagyva egy vízikereket a mechanikus berendezések hajtására. A mosoda, az 1940-es évek elejéig működött. Az államosítás után lakássá alakították. 1970-ig lakták, 1972-ben lebontották.[332]

Felső szomszédja a Dobogói-, alsó a hajdani Felső-malom volt.[333]

 

 

Keszthely, Háromkerekű-malom (Mosóház), 1973. Fotó: Wöller István.

 

Dobogói-malom

 

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A keszthelyi határban lévő Dobogói-malom III. osztályú, 24 óra alatt 8 pozsonyi mérő gabonát őröl.[334]

Szerepel 1856-60 közt a II. katonai térképen.15.

 

Fölső-malom

 

Szerepel 1856-60 közt a II. katonai térképen.[335]

Főső-malom, Felső-malom. Romos 22/535.[336]

 

Közép-malom

Második malom 22/556.[337]

 

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A keszthelyi határban lévő Középső malom II. osztályú, 24 óra alatt 15 pozsonyi mérő gabonát őröl.[338]

 

Alsó-malom, Pruska-malom

 

Harmadik-malom. Rom (1986) 22/574. Meleg-ér: Vörös árok: Vörös gát: Páhoki csatorna 22/506. Malom puszta 22/559. Gőzfűrészmalom. (Megszűnt) 22/565. [339]

 

Tudjuk, hogy már a XVII. században álló malomról van szó. 1796-ban a Festetics család tulajdona, akik ekkor átépítették emeletesre; vegyesen tégla és kőfallal, nádfedéssel. Kétkerekű, a két vízikerék egyenként egy pár kőjáratot hajtott, és már szitával is fel volt szerelve. A későbbi javítások, átépítések során a nádat cserépre cserélték.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A keszthelyi határban lévő Alsó-malom II. osztályú, 24 óra alatt 15 pozsonyi mérő gabonát őröl.[340]

Szerepel az 1856-60 közt felvett II. katonai térképen.15.

A XIX. század során több molnár is bérelte. Név szerint kettőt ismerünk: Scheller Adolfot, majd 1898-tól 1921-ig Cságoly Istvánt.[341]

Cságoly idejében, 1904-ben a malmot korszerűsítették: hengerszékeket, hasábszitákat, serleges felhordókat, gabonatisztító gépeket szereltek fel benne és a vízikereket is lecserélték 1 db 50 HP. francis vízturbinára. A teljesítménye ekkor elérte a napi 60 mázsát.[342]

1926-ban Kandikó János bérelte ki: „A hétjáratú, turbinás malmot bérbe vettem 12 évre.”…[343] Kandikó korábban malomtulajdonos volt Keszthelyen vagy környékén. A Magyar Pajzs 1907. január 3-i számában jelent meg az alábbi hirdetés: „Eladom vagy bérbeadom kitűnő őrlővidéken levő malmomat. Kandikó János Keszthely, Andrássy-t. 3.”[344] Kandikónak hol volt ez a malma, azt nem tudtuk megállapítani.

1935-ben Pruska Béla bérelte ki a Festetics hercegi uradalomtól. Előtte Károlyi Andor volt a malom konvenciós molnára, majd bérlője.[345]

1941-ben Bereczki Géza üzemeltette, aki 1937 óta dolgozott a malomban.[346]

1945-ben a keszthelyi Földigénylő Bizottság a malmot megváltás alá vonta. A malom a község tulajdonába került, majd a Keszthelyi Földműves Szövetkezeté lett.[347] A bérlő továbbra is Pruska Béla maradt.

Az 1947-ben megjelent Újjáépítő magyarokban ezt írták a malomról: „Pruska Béla 1935-ben vette bérbe a hat-járatú turbinás vízimalmot, amelyet azóta vezet. Tetemes háborús kárainak helyrehozása után 1945 nyarán bekapcsolódott a termelésbe. 4 fő alkalmazottat foglalkoztat.”[348]

 

 

Keszthely, Alsó-malom zsilipje, 1941. Fotó: Wöller István.

 

Ez a könyv megjelenésének időpontjában már nem volt igaz, mert a nagyközség képviselőtestülete az 1945. október 15-én lejárt bérleti szerződést nem hosszabbította meg, hanem egy régi-új bérlőnek, Károlyi Andornak [András ML] adták.[349]

Az 1949-es összeírás szerint: Cég: Keszthelyi Alsómalom. Tulajdonos: Földműves szövetkezet. Bérlő: Pruska Béla. Kapacitás: 40 q/24 h. Használhatóság 75 %.[350] 1949-ben a Földműves szövetkezet malma és vízhajtású.[351]

A malmot az 1950-es években lakóházzá alakították, az átalakítás tervrajzai a Zala megyei Levéltárban találhatók.[352]

 

1910-ig az egyik keszthelyi malomban Gép Ferenc volt főmolnár. Zomborban született. 1910-ben Gyenesdiáson bércséplést folytatott. 1928-ban fűszer- és vegyeskereskedést alapított. 1932-ben meghalt. Hat fia és két lánya maradt.[353] A malmot, amelyben molnárkodott nem sikerült azonosítani.

 

Van még egy adatunk keszthelyi malomról, amelyet nem tudunk malomhoz kötni. A magyar közellátási miniszter 514/1945. számu rendeletében Kutrovácz Ödön malmát említik.[354]

 

 

 

235. Kéthida

Zala folyó

 

Kéthyda possessio-beli Zala folyó melletti 4 kerekű malmot az örvényesi heremita kolostornak adják más javakkal együtt 1561-ben.[355]

Sem korábbi, sem későbbi adatunk nincs róla.

 

 

 

236. Kisapáti

 

Diska (Kisapáti) Ma Diska puszta Tapolcától délkeletre.

 

Nemesi névben 1380-ban találkozunk vele először. Később is csak királyi emberek nevében fordul elő emlékeinkben, tehát kisebb nemesi birtokosai voltak. 1437-ben Rátóti Gyula özvegye a Sáska mellett levő pálosoknak Diska falu mellett adott egy malomhelyet az Egregy folyón.[356]

Molnárát egész portával 1564-ben és 1566-ban írják össze. Malma 1574-ben aszály és fagy idején nem használható. Utoljára 1599-ben említik. 1801-ben a Kisapátiak Gyulakeszibe, az Eger-patakon álló malomba járnak őrletni.[357]

Az ottani malmokat az I. katonai térkép is jelzi.[358]

A II. katonai térképen Diska major Kisapátitól északra volt, de malom nincs jelölve.[359]

 

 

 

237. Kisbucsa

Szévíz-patak[360]

 

Bucsa

 

1754-ben Lányik József molnár, 12 köböl jövedelemmel.[361]

Az I. katonai felmérésen, 1784-ben, a falutól nyugatra folyó patakon - kb. a mai Zalaegerszeg-Nagykapornak út körül – van a malom, házzal. A Zalaegerszeg-Búcsúszentlászló útról vezet hozzá út.[362]

 

 

238. Kiscsehi

Csehi-patak, Geci-patak

 

1728-ban: „egy, egy kerékre őrlő malma van itt a Csehi-patakon az itteni Decz Györgynek, ez 3 Ft-ot jövedelmez.”[363]

1750-ben a malom jövedelme mérőben: 16½.[364]

1753-ban az összeírók Horváth György nevét jegyezték fel.[365]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, szintén Horváth György neve szerepel.[366]

1770-ben 1 molnár 6 p.m. gabona jövedelemmel[367]

Az úrbérrendezés során, 1780. június 10.-én ezt vallották a helybeli jobbágyok: „Helységünk határában közel egy forgó malom vagyon.”[368]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A csehi Nagy István molnárt „malombéli defectusért” megbüntették. A céh következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Nagy István molnárt az előző évivel azonos hiányosságokér ismét megbüntették.[369]

Az I. katonai felmérésen a falutól délnyugatra van a malom a patakon, házzal.[370]

1792-ben Tomasich térképe Csehi és Szent Margita közt jelöl malmot.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A csehi malom tulajdonosa: „Zichy János uraság, 1 kerekű, kapacitása: 3 pozsonyi mérő/24 óra.”[371]

A II. katonai térképen is szerepel a malom, 1856-60 közt, molnárházzal, ugyanott, ahol az első katonai térképen is.[372]

 

Malomi-rét 187/132. Malom volt rajta régen. Csehi-patak 187/15. Budafai Patak: Folás 187/127. Kislakosi-sánc (Árok) 187/147.[373] A malom a Csehi-patak és a Budafai-patak összefolyása alatt volt Szentmargitfalva felé. (Az összefolyástól délre.)

 

 

 

239. Kisfalud (Kisfalud-puszta, Zalaszentiván településrésze)

Felső-Válicka

 

Az 1750 körül készült összeíráskor Macskási György molnár fizet 2 köböl árendát, jövedelme 3 köböl.[374]

1754-ben azt írták molnáráról: „Csak Sz.t. György napkor jön.”[375] [Szent Györgykor, április 24. lesz új bérlő, mert a malmokban ez a nap volt az évforduló, ahogy a kocsmákban is. ML]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Farkas molnár nevét jegyezték föl.[376]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben szintén a malmokat és molnárokat írták össze, Gasa Farkas neve szerepel.[377]

Az 1777. július 1-i meghallgatáson ezt vallották a jobbágyok: „Malom az helységünk határjában igen közel vagyon, mellyben jószágunkat könnyen megörölhettyűk.[…] Réttyeinket pedig néha-néha Szala és Váliczka általfolyó vizek károsodván megöntik.”[378]

Az I. katonai térképen Kis falu malma a falu északi végétől nyugatra, a Zalán átvezető hídtól délre található. Mellette áll egy ház is.[379]

Jelöli a malmot Tomasich 1792-es térképe is. A II. katonai térképen már nem szerepel.

 

Szentiványi-patak 17/16, Fölső-malom pástya 17/19, Sárvíz 17/40, Malomárok 17/58, Válicka 17/60.[380]

 

 

 

240. Kiskanizsa

Mántai-patak

 

Első ismert adatunk az I. katonai felmérés. E szerint Kiskanizsa alatt a Kanizsa-víz szigetet alkot. A jobb ág bal partján – a szigeten – van egy malom. Tőle Észak - Északnyugatra 3 épület. A falu nyugati része felett, a Lazsnak felől folyó patakon is van egy malom, házzal.[381] A jelenlegi Szent Flórián tértől északra volt, helyét a Malom-kert dűlőnév őrzi.[382]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint már gőzmalom van. A gőzmalomban 3 segédet foglalkoztattak, és a malom után 72 Ft jövedéki adót fizettek.[383] A malom a 20. század elején Paulusz György tulajdonában volt. Ő eladta Bucholz Viktornak, aki lakóházzá alakította. Berendezéseit az udvar hátsó részén álló épületekbe telepítették, ahol tovább működött Horgos János tulajdonában, aki 1911-ben a gőzgépet dízel-motorra cserélte. 1918 tavaszán a zákányi Breiner és Grünfeld cég vásárolta meg. 1923-ban a Reich és Weisz cégé lett, majd Lichtenstein Mór tulajdonába került. Ma az épület a Bajcsy-Zsilinszki utca 23 sz. alatt áll.[384].

 

 

241. Kislakos (Petichlakosa. Ma Tormafölde településrésze.)

Kerka

 

1524-ben a Bánffy urbáriumban Petichlakosán említenek malmot.[385]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, Lakosán Decs Ádám neve szerepel.[386]

1774-ben Jakasics lovászi földesúr ellen emelnek panaszt a szentmikósiak és a kislakosiak. Ez utóbbiak név szerint: Tótth János és Mihály. Panaszuk oka, hogy nevezett földesúr 1770-ben lovászi mellett a Kerkán új malmot építtetett, és az ő malmaikat hajtó Kerka-ágat gáttal elterelte a saját malmára, emiatt nekik nagy káraik keletkeztek.[387]

Az I. katonai térképen nincs malom a falu határában.[388]

 

 

 

242. Kislengyel (Becsvölgye)

 

243. Kis Luröthi (Nem azonosítható)

 

Egyetlen adatunk van a malomról. Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Igali István, Marton Ferenc, Nagy János és László Ferenc molnárok nevét jegyezték föl.[389]

 

 

244. Kispécsely

Pécsely-patak

 

1599-ben 1 malmát említik. 1610-ben egy birtok megosztásban két malomhelyről írnak.

1700-ban egy malma van évi 6 köböl gabona jövedelemmel. 1782-ben a Kispécselyi-patakon említik malmát, 1783-ban pedig egy új malomról írnak, melynek értéke egy 1400 Ft-ot érő szőlő és 650 forint készpénz.[390]

Az I. katonai felmérés térképén a Pécsely patak egyik ágán, Kispécselytől délre – egymástól is - elég nagy távolságra két malom van.[391]

A II. katonai felmérés során 1852-55 közt ugyanott van a malom. Ekkor Német-, és Magyar- Pécselyként szerepel. Magyarpécselytől délre van a malom.[392]

További sorsáról nem tudunk.

 

 

 

245. Kisrécse

 

Az Újjáépítő magyarok említi először malmát 1947-ben. „Kiss Pál hengermalma. 1897-ben létesült a malom, amely 1936-ban modernizálva lett. 55 HP szívógázmotorral van felszerelve és napi teljesítménye 45 q. Háborús kárait saját erejéből pótolta.”[393]

 

 

246. Kistolmács

Tómácsi-patak: Kőkuti-patak

 

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A tolmácsi Déván József molnárt „kőbeli defectusért, Lapocs hájazásért” megbüntették. A céh következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. A tolmácsi molnár ekkor Déván Mihály, akit „malombéli defectusért” megbüntettek. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Déván Mihály volt a molnár. [394]

Tomasich 1792-es térképe jelez egy malmot a falu alatt, amely az első katonai térképen még nem szerepelt.

A II. katonai térképen rajta van két épülettel, Tolmácstól délre, Fintafa pusztától északkeletre.[395].

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalom után 7 Ft 60 krajcárjövedéki adót fizettek.[396]

Az 1949-ben készült összeírás sszerint a malom cége: Nagy Lajos. Tulajdonos: Nagy Lajos. Kapacitás: 7 q/24 h. Használhatóság: 15 %.[397] A malom ekkor víz- és fagázüzemű.[398]

 

A Zala megye földrajzi nevei című kötetben találunk adatot megszűnésének idejére.

Malomi földek – Malom föli: Malom fölött. 197/101. A dűlő délkeleti részén 1953-ig malom volt. Malomi rét. Régen vízimalom volt itt. 197/109. Malomi-kut (Forrás) 197/112.[399] [A két terület összetartozik.]

 

 

247. Kisvásárhely

Névtelen vízfolyás

 

Az 1784-es I. katonai felmérésen a falutól északnyugatra folyó, Kelet-Nyugat irányú patak déli ágán, közvetlenül az azon átvezető híd keleti oldalán, egy malom állt.[400] Ezt a malmot jelöli Tomasich térképe is.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A Kisvásárhelyen lévő Kisvásárhely malom IV. osztályú, 24 óra alatt 4 pozsonyi mérő gabonát őröl.[401]

Az 1852-55 közti, II. katonai felvétel a malmot, mint Fiatalos malmot és majort jelzi, a falutól északnyugatra.[402]

Malom-rét 2/22, Malom-réti-fődek 2/26.[403][404]

 

 

 

248. Kohári-puszta (A ma [Zala] Szegvárhoz tartozó Kohári-malommal azonosítható.)

 

Bár a települést már 1319-ben említik, malmáról nem tesznek említést. 1755-ben csak utalás szintjén van adat, amikor a szegváriakat kötelezik, hogy robotban el kell végezniük a malomgát körüli szekeres munkákat.[405]

A falu már 1552-ben és 1566-ban is puszta, de csak 1737-ben írják Kohár puszta-ként.[406]

Sem az I. katonai térkép, sem Tomsich térképe nem jelez malmot.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A Kohári-pusztán lévő Kohári-malom III. osztályú, 24 óra alatt 8 pozsonyi mérő gabonát őröl.[407]

Jelzi a malmot: - Kohári M. - a második katonai térkép, amelynek felmérése 1852-55 közt készült.[408]

(A források hiányos volta miatt nem lehet egyértelműen azonosítani, de feltételezzük, hogy Szegvár malmára vonatkozó adatok a Kohári-malomról szólnak, és viszont.)

 

 

 

249 Komárváros (Lásd Zalakomár)

 

250. Koppány (Zalakoppány, ma Zalaszentgrót településrésze)

Kertaljai-patak[409]

 

Az 1750 körül készült összeírásban Molnár Miklós molnár 2 köböl árendát fizet, és 21 köböl a jövedelme. Ugyanő egy másik malomért (Sine mola) nem fizet árendát, ott jövedelme 16 köböl.[410]

1754-ben még mindig Molnár Miklós a molnár, jövedelme 40 köböl.[411]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Márton molnár nevét jegyezték föl.[412]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, szintén Molnár Márton neve szerepel.[413]

Az I. katonai térképen a faluban áll egy malom, a falut keletről nyugatra átszelő patakon. Koppánytól északkeletre a Zala két ágán két malom van. Az egyik a jobb ágon Kosári pusztánál, a másik a bal oldali ágon Szent Mihály pusztánál. Ehhez északról és keletről vezetnek utak. Tomasich térképén is két malom található.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A koppányi határban lévő 2 vízimalom kapacitása napi 4 pozsonyi mérő.[414]

A II. katonai térképen 1856-60 közt ugyanott van a két malom, csak nem Kosári pusztának hívják a helyet, hanem Kopány Csárda-ként. Fölötte van az egyik malom.[415]

Az 1949-es összeírásban: Cég: Horváth János Zalakoppány. Tulajdonos: Mittermayer Testvérek. Bérlő: Horváth János. Kapacitás: 25 q/24 h. Használhatóság: 50 %.[416] A malom ekkor víz- és fagázüzemű.[417]

 

 

Zalakoppány, Mittel (Mittermayer)-malom.

 

Az épületben később pálinkafőzde működött, ma is áll.[418] Emeletes vízimalma felújítás alatt.[419]

A Zala megye földrajzi nevei kötetben közölnek egy Kovács-mónár-ház földrajzi nevet. Kert-allaji-patak 101/13, Szala 101/66, Cigám-patak 101/87.[420]

 

 

 

251. Korpavár

Principális csatorna

 

Az I. katonai térkép 1784-es felmérése szerint Korpavártól északra két malom volt. A felsőnél ház is.[421]

A II. katonai felméréskor 1856-60 közt már nincsenek meg a malmok.[422]

 

Fekete malmok 236/41, Principális csatorna 236/60.[423]

 

 

252. Kosári-puszta (Zalakoppánytól északkeletre)

Zala folyó

 

Az 1784-es katonai térképen a Zala itt két ágra szakad. A nyugati ág jobb (nyugati) partján van a malom, mellette elszórtan hat épület.[424]

A II. katonai térképen 1856-60 közt ugyanott van a malom, csak nem Kosári pusztának hívják a helyet, hanem Kopány Csárda-ként. Fölötte van a malom.[425]

 

 

253. Kozmadombja (Szentkozmadombja.)

 

254. Kóth, SLO

Mura-folyó

 

Az I. katonai térképen Kut vagy Kutos alatt a Murán egy hajómalom látható.[426] Tomasich nem jelöl malmot.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. Ekkor két malmot írtak össze. Az egyik tulajdonosa Kelencz János, a malom egykerekű, kapacitása: 4 pozsonyi mérő.

A másik tulajdonosa szentmártoni Kuprivecz István. Ez 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő.[427]

A II. katonai felméréskor, 1856-60 közt, két hajómalmot jelöltek Koth-tól délkeletre.[428]

Az 1863-ban, a Zala Vármegye Tisztiszéke számára készült kimutatás szerint 4 hajómalomban, 5 kővel 24 óra alatt 40 ausztriai mérő gabonát képesek megőrölni.[429]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a 3 vízimalomban 4 segédet foglalkoztattak, és a 3 malom után 37 Ft jövedéki adót fizettek.[430]

1901. szeptember 14.-én készült egy kimutatás Zala Vármegye Alispáni Hivatala számára azokról a murai hajómalmokról, amelyeknek tulajdonviszonya rendezetlen volt. Ebben rögzítették a korábbi, illetve a tényleges tulajdonosok nevét és tulajdonhányadát. E szerint:

Korábbi tulajdonos: Balogh Ferenc. Tényleges: Horváth József, Balazsics Mihály, Matyasecz Márk.[431]

1925 és 1938 közt molnár is volt a faluban.[432] További adataink nincsenek.

 

 

Kót. Hajómalom a Murán. Fotó: Kovács József könyvéből.

 

 

 

 

255. Kottori (Kotoriba, Kotor HR)

Mura-folyó

 

Az I. katonai felmérésen három hajómalom van a településtől északra folyó Murán.[433]

A II. katonai térképen, amelynek felmérése 1856-60 közt készült, a településtől északra 4, északkeletre 18 hajómalmot és egy kompot jelöltek.[434]

Egyetlen írásos adatot ismerünk csak malmokra vonatkozóan. Az 1876-ban készült, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 9 vízimalomban 6 segédet és 2 tanoncot foglalkoztattak, és a 9 malom után 111 Ft 40 krajcár jövedéki adót fizettek.[435]

 

 

 

256. Köves, Kövesd, Balatonkövesd (Ma Csopak településrésze.)

 

257. Köveskál, Káll

Séd-patak, Burnót-patak

 

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Kőveskál-on Simon Ferenc molnár nevét jegyezték föl.[436]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Molnár Ferenc, alias Simon, valmint Molnár Márton, alias Horváth neve szerepel.[437]

1770-ben a malom jövedelme 50 forint.[438]

1777. június 14.-én ezt vallották a meghallgatott tanúk: „Malmunk is vagyon határunkban, és így sem rossz, sem alkalmatlan útban és üdőben külső határokban őrölni nem szükséges fáradnunk.”[439]

Majd a megismételt tanúvallatáson, 1780. május 31.-én: „Malmunk az helységünkben lévén, midőn elegendő vize vagyon, eleségünket közel megőrölhettyük. Ha pedig a vize szűkös, akkor nem messze diszeli vagy monostorapáti, egy kis mérőföldnyire lévő helységekben szoktunk járni.”[440]

Az I. katonai felmérés térképén, 1783-ban a Henye felöl folyó patakon három malom van jelölve. Mmindegyik mellett egy-egy épület, valószínüleg lakás. A falu alatt egy másik patakon szintén van egy malom, házzal.[441]

Tomasich térképe négy malmot jelöl 1792-ben.

1785-ben és 1832-ben két-két malom működik a falu határában.[442]

1800-ban Vörös Ferenc agilis molnárát említik.[443]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A köveskáli határban lévő 4 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 1 pozsonyi mérő.[444]

A II. katonai felmérés során, 1852-55 közt, a falutól keletről, Henye felöl folyó Liszekuti patakon észak felé három malmot jelöltek.[445]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 4 vízimalom után 43 Ft jövedéki adót fizettek.[446]

Elaő név szerint ismert tulajdonosát egy vízhasználati jog kérés kapcsán siemrjük: özvegy Kovács Gáborné vízimalma tervének kifüggesztése a köveskáli községházánál, 1900. február 5.-én.[447]

Köveskálon 9 malom volt a II. világháború előtt.[448]

 

Domkó Gábor malma

 

1940-ben említik így [449]

Az 1949-es összeírásban a malom cége: Demkó Gábor. Tulajdonos: Demkó Gábor. Kapacitása: 1 q/24 h. Használhatóság: 5 %.[450] A malom ekkor víz meghajtású.[451]

Ma nyaraló.[452]

 

Penész József malma

 

Az 1949-es összeíráskor a malom cége: Penész József. Tulajdonosa: Penész József. Kapacitása: 1 q/24 h. Használhatósága: 5 %.[453] A malom ekkor víz- és fagázüzemű.[454]

A Demkó malomtól nem messze, az erdőben található a Penész-malom.[455]

 

Özv. Cotter Istvánné malma

 

1946-ban a zalaegerszegi Közellátási Felügyelőség által özvegy Czotter Istvánnénak küldött levélben műmalomként szerepel.[456]

Az 1949-es összeírásban: cég: özv. Czotter Istvánné. Tulajdonos: özv. Czotter Istvánné. Kapacitás: 1. q/24 h. Használhatóság: 5. %.[457]

A közellátási felügyelőség ugyanebben az évben készült kimutatásában a malom vízüzemű. A tulajdonost özv. Czotter Imrénének írják.[458]

Más forrás Czollner-Kovács-malomként említi.[459]

A régi vásártér mögött, a temetőhöz vezető út mellett áll a Zotter-malom, mely egyben pálinkafőző is volt. Mára a pálinkafőzőből nyaraló lett, a malom romos, csak falai állnak.[460]

 

 

Köveskál, Czollner-Kovács-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

 

 

 

258. Krályovécz (Fölsőkirályfalva, Fölsőkralovec, Felsőkrályevec, Gornji Kraljevec, HR)

 

A II. katonai felmérésen még nincs malom, 1856-60 közt.[461]

Egyetlen általunk ismert említése1876-ból való. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint Felső-Krályovécz vízimalma után 8 Ft 20 krajcár jövedéki adót fizettek.[462]

 

 

259. Krizsovecz (Križovec, HR Muraszentkereszt. Thót Keresztúr)

 

Az I. katonai térkép 1784-ben nem jelöl malmot.[463]

A II. katonai térkép 1856-60 közt a településtől északkeletre négy hajómalmot jelöl a Murán.[464]

Egyetlen általunk ismert írásos említése malomnak 1876-ból való. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 6 vízimalomban 1 segédet és 2 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 68 Ft 30 krajcár jövedéki adót fizettek.[465]

 

 

 

260. Kuršanec (Krusanec, HR Zrínyifalva.)

Dráva folyó

 

Az 1784-ben készült I. katonai felmérés szerint a falutól délnyugatra 6 hajómalom volt.[466]

A II. katonai térkép1856-60 közt végzett felvételezésén a településtől délre, a Dráva északi ágán 3 hajómalom volt.[467]

1876-ben a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 4 vízimalomban 4 segédet és 2 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 43 Ft jövedéki adót fizettek.[468]

 

 

261. Kustánszeg

Cserta-patak

 

A faluban csak a XX. századból van adatunk malomról.

A jelenleg is álló egyemeletes téglaépületet 1938-39-ben építette Simon Kálmán saját, illetve bérüzemelésre.

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban is az ő neve szerepel.[470]

Ugyancsak őt említik az 1949-es összeírásban: Cég: Simon Kálmán Tulajdonos: Simon Kálmán. Kapacitás: 20 q/24 h. Használhatóság: 70 %.[471] A malom ekkor fagázüzemű.[472]

Ezt követően államosították. Az 1950-es években még üzemelt,[473] majd elhagyottá vált. Erről az időszakról nincsenek adataink. 1990 után az egykori tulajdonos leszármazottai visszavásárolták, majd 2007-ben eladták jelenlegi tulajdonosának, Horváth Istvánnak, aki vendégfogadóvá alakította át. 2008 óta Öreg Malom Vendégház néven működik.[474]

 

 

Kustánszegi malom, 2013. Fotó: Simon István.

 



[1] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok és molnárok összeírása 1754.

[2] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[3] Horváth I. 117. p.

[4] Horváth I. 83. p.

[5] II. kat. Coll. XXIV. Sectio. 59.

[6] II. kat. Coll. XXIV. Sectio. 56.

[7] Magyar Zoltán: Muravidéki népmondák, Lendva 2010. 34. p.

[8] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[9] Ladányi 2010. 58-59. p.

[10] Ladányi 2010. 37. p.

[11] Holub III.

[12] Holub III.

[13] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 234. p.

[14] Reindl, 2005. 31. p

[15] Horváth I. 354. p.

[16] I. kat. Coll. VIII. Sectio XIX.

[17] MNL ZML IV. Közgyűlési iratok

[18] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 234. p.

[19] MNL ZML №962. Kapolcsi malmok helyzeti rajza. 1839. március 11.

[20] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[21] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[22] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 235. p.

[23] Kovács, 2012. 117. p.

[24] Ladányi 2010. 77. p.

[25] Újjáépítő magyarok, 1947. 691.p.

[26] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 132. sorsz.

[27] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[28] Kovács, 2012. 117. p.

[29] Ladányi 2010. 91-104. p.

[30] Ladányi 2010. 43. p.

[31] Újjáépítő magyarok, 1947.

[32] Kovács, 2012. 113. p.

[33] Ladányi 2010. 76. p.

[34] Ladányi 2010. 77. p.

[35] Kovács, 2012. 118. p.

[36] Ladányi, 2010. 43.p.

[37] Kovács, 2012. 118. p.

[38] Ladányi 2010. 43. p.

[39] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolca járás főjegyzőjétől 37/1940.

[40] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 135. sorsz.

[41] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[42] Kovács, 2012. 114-115. p.

[43] Ladányi 2010. 43. p.

[44] Ladányi 2010. 43. p.

[45] Ladányi 2010. 77. p.

[46] Ladányi 2010. 43. p.

[47] Reindl, 2005. 30. p.

[48] Ladányi 2010. 77. p.

[49] Újjáépítő magyarok, 1947.

[50] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 126. sorsz.

[51] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[52] Kovács 2012. 116. p.

[53] Ladányi 2010. 43. p.

[54] Ladányi 2010. 77-78. p.

[55] Reindl, 2005. 30. p.

[56] Kopvács, 2012. 117.

[57] Ladányi 2010. 77. és 105-124. p.

[58] Ladányi 2010. 43. p.

[59] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolca járás főjegyzőjétől 37/1940.

[60] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[61] Újjáépítő magyarok, 1947. 726. p.

[62] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 121. sorsz.

[63] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[64] Kovács, 2012. 114. p.

[65] Ladányi 2010. 77. p.

[66] MNL ZML IV. 433.

[67] Ladányi 2010.

[68] MNL ZML IV. 433. Tulajdonvita Zalaegerszegi kir. Tvszék. 491/1923. (márc 12)

[69] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolca járás főjegyzőjétől 37/1940.

[70] Kovács, 2012. 118. p.

[71] Újjáépítő magyarok, 1947. 715. p

[72] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20.103. sorsz.

[73] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[74] Kovács, 2012. 118. p.

[75] Ladányi 2010. 77. p.

[76] MNL ZML IV. Közgyűlési iratok.

[77] Ladányi 2010. 77. p.

[78] Ladányi 2010. 81. p.

[79] Újjáépítő magyarok, 1947. 769. p.

[80] Kovács, 2012. 115. p.

[81] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 143. sorsz.

[82] MNL ZML IV. 433. közellátási felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[83] Kovács, 2012. 115. p

[84] Ladányi 2010. 43. p.

[85] Ladányi 2010. 81. p.

[86] MNL ZML IV. Közgyűlési iratok. Malmok és molnárok összeírása 1757.

[87] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[88] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok öszeírása, 1754.

[89] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a. 1822. augusztus 5. № 1765.

[90] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[91] MNL ZML IV. Közgyűlési iratok. 1/a-b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[92] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[93] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[94] Horváth II. 87. p.

[95] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[96] I. kat. Coll. VI. XVIII

[97] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[98] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[99] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[100] I. katonai felmérés IV. 15.

[101] II. kat. Coll. XXII. Sectio. 59.

[102] Egyezség levél 1891. II.). Szombati Pálné tulajdona

[103] Szombati Pálné tulajdonában lévő irat

[104] Pongrácz János, Zalaegerszeg, szóbeli közlése, 1982.

[105] Ifj. Molnár István, Páka szóbeli közlése, 1992.

[106] MNL ZML VIII. A dömeföldi rk. Elemi népiskola naplója 1944-45-től.

[107] Engedély okirat 5576. ni. 907. Vízikönyv-számú LXXX/4. 1907. március 31. Szombati Pálné tulajdonában lévő irat, azóta a Duna Múzeum tulajdona.

[108] Páka Rk. Plébánia házasultak anyakönyve 1901/45.

[109] Mendly Gyula: Utak a malomba. Kézirat. Göcseji Múzeum adattára, 6. p.

[110] Eredeti levélmásolat, 1924. 04. 10. Szombati Pálné tulajdonában lévő irat. Azóta Duna Múzeum tulajdonában.

[111] Pohl és Fiai gépgyár és vasöntöde, Szombathely, levele 1926. július 19. Szombati Pálné tulajdonában lévő irat. Ma az irat az esztergomi Duna Múzeumban található.

[112] Páka Rk. Plébánia kereszteltek akv-e. 1926/36.

[113] Pohl és Fiai gépgyár és vasöntöde, Szombathely, levele 1927. június 10. Szombati Pálné tulajdonában lévő irat. Ma az irat az esztergomi Duna Múzeumban található.

[114] Mindkét irat Szombati Pálné tulajdona. Ma az irat az esztergomi Duna Múzeumban található.

[115] Eredeti irat Szombati Pálné tulajdona. Ma az irat az esztergomi Duna Múzeumban található.

[116] 10 db eredeti irat Szombati Pálné tulajdona. Ma az irat az esztergomi Duna Múzeumban található.

[117] Eredeti 1935. április 10, irat másolata Szombati Pálné tulajdona. Ma az irat az esztergomi Duna Múzeumban található.

[118] Zala vármegye alispánja 9044/1926. Szombati Pálné tulajdona. Ma az irat az esztergomi Duna Múzeumban található.

[119] Szombati Pálné tulajdona. Ma az irat az esztergomi Duna Múzeumban található.

[120] Zala vármegye alispánja 19769/szám 1935. Irat Szombati Pálné tulajdona. Ma az irat az esztergomi Duna Múzeumban található.

[121] Páka Rk. Plébánia kereszteltek anyakönyv-e. 1937/14.

[122] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[123] MNL ZML Közellátási Felügyelet kimutatása, Zalaegerszeg, 53. old.

[124] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 61. sorsz.

[125] A kányavári malom téglái. Új Zalai Hírek I. évf. 108. 1992. szeptember 21. „Malom a dombtetőn” Zalai Hírlap, 1993. október 29. A kányavári malom múltja – a volt tulajdonos szemszögéből”. Olvasói levél. Zalai Hírlap, 1993. november 9.

[126] Szombati Pálné szíves közlése, 1993.

[127] ZMFN. 396-397. p.

[128] Szombati Pálné szíves közlése, 1993.

[129] Szombati Pálné szíves közlése, 1993.

 

[130] Holub III.

[131] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 237-38. p.

[132] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[133] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 237. p.

[134] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 237-38. p.

[135] Horváth I. 245. p.

[136] I. kat. Coll VII. Sectio XVII.

[137] II. kat. Coll. XXV. Sectio. 54-55.

[138] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 237-38. p.

[139] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[140] B. M. Zs. 1935. III. 112. p.

[141] B. M. Zs. 1935. III. 108-109. p.

[142] MNL ZML-a IV. 433. N˚6093.

[143] Újjáépítő magyarok, 1947. 726. p.

[144] MNL ZML-a IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 94. sorsz.

[145] MNL ZML-a IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[146] ZO. I. 236.

[147] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[148] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[149] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[150] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása

[151] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[152] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[153] II. kat. Coll. XXII. Sectio. 58.

[154] I. kat. Coll. VI. Sectio. XX.

[155] II. kat. Coll. XXIV. Sectio. 57.

[156] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[157] MNL ZML IV. 433. Általános helyszínrajz 293/1908. Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 30.4. csomag Szombathely. Wöller István eredetiről készített pausz másolata.

[158] Zala megye földrajzi nevei II. A keszthelyi járás. Zalai Gyűjtemény 24. Zalaegerszeg, 1986. 63-65. p.

[159] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[160] Holub III.

[161] Kovács, 2012. 123. p.

[162] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[163] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[164] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[165] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[166] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Lövői molnár céhez tartozó molnárok összeírása.

[167] Horváth II. 88.

[168] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[169] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[170] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[171] II. kat. Coll. XXII. Sectio. 56.

[172] MNL ZML XII. 3. № 43. (43-42)

[173] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1862 05.05. 1437.

[174] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[175] MNL ZML IV. Egyedi iratok gyűjteménye, 5829.

[176] Jakosa 2005.

[177] ZMFN. 96-97. p

[178] Holub III.

[179] Horváth II. 280. p.

[180] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[181] I. kat. Coll. II. Sectio XI.

[182] MNL ZML IX. 36/j. Kerka felső folyásán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[183] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[184] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[185] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[186] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[187] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[188] II. kat. Coll. XXI. Sectio. 58.

[189] MNL ZML IX. 36/h. Felső zalai molnár céh iratai 1852-1887.

[190] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 50-51. p.

[191] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[192] MNL ZML IV. 433.Egyedi iratok gyűjteménye, 246. sz. letét

[193] Kovács, 2012. 123. p.

[194] Eötvös, 1932. I-II. 114-158. p.

[195] Eötvös, 1932. I-II. 114-158. p.

[196] Eötvös, 1932. I-II. 114-158. p.

[197] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok összeírása 1750. k.

[198] Kádár 2010. 190. p.

[199] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1754.

[200] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[201] I. kat. Coll. VI. Sectio XX.

[202] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a. 1824. március 14. 488.sz.

[203] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[204] II. kat. Coll. XXIV. Sectio. 56.

[205] Eötvös, 1932. III-IV. 289. p.

[206] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[207] Hertelendy, 1897. 57. p. és térképmellékletek

[208] B. M. Zs. 1935. III. 173. p.

[209] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[210] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 176. sorsz.

[211] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[212] Kádár, 2010. 190. p.

[213] ZMFN. 258-259

[214] B. M. Zs. 1935. III. 173. p.

[215] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[216] Horváth I. 254. p.

[217] I. kat. Coll VI. Sectio XX.

[218] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a. 1824. március 14. 488.sz.

[219] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[220] II. kat. Coll. XXIV. Sectio. 57.

[221] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[222] Hertelendy, 1897. 57. p. és térképmellékletek

[223] B. M. Zs. 1935. III. 169.

[224] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[225] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 187. sorsz.

[226] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[227] ZMFN. 260-261. p.

[228] I. kat. Coll. VIII. Sectio XX.

[229] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 245. p.

[230] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1754.

[231] Tilkovszky, 1993. 148-149. p.

[232] II. kat. Coll. XXIII. Sectio. 57.

[233] MNL ZML HLc. Alsószílvágy 15. p.

[234] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása 1750. k..

[235] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1754.

[236] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k..

[237] I. kat. Coll. V. Sectio. XVIII.

[238] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. II. kötet, 366. sorsz. 947. szám.

[239] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[240] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[241] Békássy, 1930. 198. p.

[242] Kovács, 2012. 127. p.

[243] I. kat. Coll. V. Sectio. XVIII.

[244] MNL ZML XII. 3. Kapornaki apátság iratai № 43-7.

[245] MNL ZML XII. 3. Kapornaki apátság iratai № 43-8, 9.

[246] MNL ZML XII. 3. Kapornaki apátság iratai № 43-13.

[247] MNL ZML XII. 3. Kapornaki apátság iratai № 43-14.

[248] Kovács, 2012. 127. p.

[249] II. kat. Coll. XXIII. Sectio. 56.

[250] MNL ZML XII. 3. № 43. (43-42)

[251] MNL ZML XII. 3. Kapornaki apátság iratai № 43-73, 75.

[252] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[253] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.

[254] Újjáépítő magyarok, 1947. 728. p.

[255] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 156. sorsz.

[256] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[257] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[258] I. kat. Coll. IV. Sectio. XII.

[259] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[260] II. kat. Coll. XXII. Sectio. 56.

[261] ZMFN. 112-113. p.

[262] MNL ZML HLc. Peternye

[263] MNL ZML középkori oklevelei regesztái 103. p. – ZML DL 131.

[264] MNL ZML HLc. Peternye 16. Eredeti Dic. Zala III. 341. v. 1.

[265] MNL ZML HLc. Peternye 16. Eredeti Dic. Zala III. 355. v. 1.

[266] MNL ZML HLc. Peternye 25. MNL VML-a Vasvári káptalan hh.lt. Jegyzők VII. k.1.1. o.1. sz.

[267] MNL ZML HLc. Peternye 28. Eredeti Zalavári hh. lt. 1/820.

[268] ZMFN 141/14.

[269] MNL ZML HLc. Alsószilvágy 16. p.

[270] MNL ZML HLc. Peternye 2. Zalavári hh. lt. „D” protocollum 113. old. én. (1560. k. adat.)

[271] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok öszeírása, 1753.

[272] MNL ZML IV. Közgyűlési iratok.

[273] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása 1757.

[274] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[275] I. kat. Coll. III. Sectio XIII.

[276] MNL ZML IX. 36/j. Kerka felső folyásán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[277] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[278] II. kat. Coll. XXII. Sectio. 58.

[279] MNL ZML 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[280] Mendly Gyula: Utak a malomba 5.

[281] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[282] MNL ZML IX. 36/j. Kerka felső folyásán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[283] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[284] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[285] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[286] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[287] II. kat. Coll. XXII. Sectio. 57.

[288] MNL ZML IX. 36/h. Felső zalai molnár céh iratai 1852-1887.

[289] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[290] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 22. sorsz.

[291] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[292] Szabóné Robb Aranka közlése, 2012.

[293] ZMFN. 126. p.

[294] Tóth r – Srágli, 53-58. p.

[295] Goór, 2009. 30. p.

[296] MNL ZML HLc Kerkaszentkirály 29. p.

[297] MNL ZML HLc Kerkaszentkirály 20. p.

[298] MNL ZML HLc Kerkaszentkirály 60. p

[299] MNL ZML HLc Kerkaszentkirály 61. p

[300] MNL ZML HLc Kerkaszentkirály 43. p

[301] ZML HLc Kerkaszentkirály 64 p

[302] Kovács, 2012. 222. p.

[303] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[304] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[305] MNL ZML HLc. Páka 79. Eredeti: MNL Esterházy hg. Lt P. 108. Rep. 80. Rsz. 524. Fasc. S. No. 242 et. C-7.

[306] MNL ZML HLc Kerkaszentkirály 76 p

[307] MNL ZML-a HLc. Alsólendva 32. p.

[308] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[309] I. kat. Coll. III. Sectio XIV.

[310] MNL ZML-a Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[311] II. kat. Coll. XXII. Sectio. 60.

[312] MNL ZML IX. 36/h. Felső zalai molnár céh iratai 1852-1887.

[313] MNL ZML IX. 36/h. Felső zalai molnár céh iratai 1852-1887.

[314] MNL ZML-a IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[315] Békássy, 1930. 342. p.

[316] MNL ZML-a IV. 433. N˚6093.

[317] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 29 sorsz.

[318] ZMFN. 457-459. p.

[319] MNL ZML IV. 433. közellátási felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[320] Tóth r – Srágli 53-58. p.

[321] Szántó, 1977. 108-109. p.

[322] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-b.

[323] I. kat. Coll. VI. Sectio XXI.

[324] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[325] Újjáépítő magyarok, 1947. 703. p.

[326] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 1. sorsz.

[327] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[328] B. M. Zs. 1935. III. 37. p.

[329] MNL ZML IV. 433 N˚ 6093.

[330] Wöller I.: Károly András molnármester közlései 1973-74.

[331] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[332] Wöller I.: Lutár József egykori mosóházi lakos közlése 1973.

[333] Nyugat-Dunántúli Vizügyi Igazgatóság Víziokmánytára, Szombathely. 34. sz. iratcsomó./ Wöller.

[334] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[335] II. kat. Coll. XXV. Sectio. 57.

[336] Zala megye földrajzi nevei II. A keszthelyi járás. Zalai Gyűjtemény 24. Zalaegerszeg, 1986. 74-85. p.

[337] Zala megye földrajzi nevei II. A keszthelyi járás. Zalai Gyűjtemény 24. Zalaegerszeg, 1986. 74-85. p.

[338] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[339] Zala megye földrajzi nevei II. A keszthelyi járás. Zalai Gyűjtemény 24. Zalaegerszeg, 1986. 74-85. p.

[340] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[341] Kádár 2010. 185. p.

[342] Wöller István közlése 2014.

[343] Molnárok Lapja 1926. 04. 03./Wöller Istvántól kaptam az adatot.

[344] Magyar Pajzs, 1907. 01. 03., 1907. 03. 14.

[345] Károlyi András közlése Wöller Istvánnak, 1968-ban. Wöller I. közlése, 2014.

[346] Bereczki Géza közlése Wöller Istvánnak, 1982-ben. Wöller I. közlése, 2014.

[347] MNL ZML IV. 433 N˚ 6093.

[348] Újjáépítő magyarok, 1947. 605. p.

[349] Keszthely nagyközség elöljáróságának iratai 3781/1945.

[350] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 4. sorsz.

[351] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai

[352] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[353] Wöller István közlése

[354] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[355] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 21. p. Eredeti: Zalavári hh. Lt. I/1303.

[356] Holub III.

[357] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikonja II. 249. p.

[358] I. kat. Coll. VII. Sectio. XIX.

[359] II. kat. Coll. XXVI. Sectio. 56.

[360] ZMFN 51/67.

[361] MNL ML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok öszeírása, 1754.

[362] I. kat. Coll. V. Srctio XVIII.

[363] MNL ZML HLc Csehi 34. Eredeti: ZÁL Conscript. Univ. Ö. 22. h.

[364] MNL ZML HLc Csehi 34. Eredeti: ZÁL Conscript. Univ. III/37-39.p.

[365] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[366] MNL ZML IV. Közgyűlési iratok.

[367] MNL ZML HLc Csehi 34. Eredeti: ZÁL Conscript. Univ. 1770. Ö. 46/76.

[368] Horváth II. 49. p.

[369] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[370] I. kat. Coll. IV. Sectio XV.

[371] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[372] II. kat. Coll. XXII. Sectio. 60.

[373] ZMFN. 440-442. p.

[374] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[375] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1754.

[376] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[377] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[378] Horváth I. 132. p.

[379] I. kat. Coll. V. Sectio XVIII.

[380] ZMFN 17.

[381] I. kat. Coll. V. Sectio. XXI.

[382] Tarnóczky Attila: Hol, mi? nagykar.hu 447. Szent Flórián tér.

[383] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[384] Tarnóczky im. 057. Bajcsy-Zsilinszki utca 23.

[385] Tóth – Srágli, 53-58. p.

[386] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760.

[387] Tóth r – Srágli, 53-58. p.

[388] I. kat. Coll. III. Sectio. XXIV.

[389] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[390] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 257. p.

[391] I. kat. Coll. VIII. Sectio XIX.

[392] II. kat. Coll. XXVII. Sectio. 55.

[393] Újjáépítő magyarok, 1947. 722. p.

[394] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[395] II. kat. Coll. XXIII. Sectio. 60.

[396] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876.

[397] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 31 sorsz.

[398] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[399] ZMFN. 469-471. p

[400] I. kat. Coll. VI. Sectio XIX.

[401] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[402] II. kat. Coll. XXIV. Sectio. 55.

[403] Zala megye földrajzi nevei II. A keszthelyi járás Zalai Gyűjtemény 24. Zalaegerszeg, 1986. 18-19. p.

[404] ZMFN. 562-563. p.

[405] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 442. p.

[406] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 230. és 257. p.

[407] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[408] II. kat. Coll. XXV. Sectio. 54.

[409] ZMFN 101/13.

[410] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[411] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1754.

[412] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[413] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[414] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[415] II. kat. Coll. XXIV. Sectio. 56.

[416] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 183 sorsz.

[417] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[418] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[419] Kovács, 2012. 132. p.

[420] ZMFN 101/19.

[421] II. kat. Coll. V. Sectio. XXI.

[422] II. kat. Coll. XXIV. Sectio. 59.

[423] ZMFN 236.

[424] I. kat. Coll. V. Sectio XVIII.

[425] II. kat. Coll. XXIV. Sectio. 56.

[426] I. kat. Coll. II. Sectio XIII.

[427] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[428] II. kat. Coll. XXI. Sectio. 59.

[429] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 50-51. p.

[430] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[431] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 182-183. p.

[432] Göncz, 2001. 202. p.

[433] I. kat. Coll. IV. Sectio XVI.

[434] II. kat. Coll. XXIII. Sectio. 61.

[435] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[436] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[437] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[438] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikonja II. 264. p.

[439] Horváth I. 120. p.

[440] Horváth I. 366. p.

[441] I. kat. Coll. VIII. Sectio XX.

[442] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 214. p.

[443] Veress: Pécsely 158. p.

[444] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[445] II. kat. Coll. XXVI. Sectio. 56.

[446] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[447] MNL ZML IV. 433.

[448] Kerner, 2008.

[449] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolca járás főjegyzőjétől 37/1940.

[450] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 109. sorsz.

[451] MNL ZML IV. 433. közellátási felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[452] Kerner, 2008.

[453] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 131. sorsz.

[454] MNL ZML IV. 433. közellátási felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[455] Kerner, 2008.

[456] MNL ZML IV. 433 N˚ 6093.

[457] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 107. sorsz.

[458] MNL ZML IV. 433. közellátási felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[459] Kádár, 2010. 292. p.

[460] Kerner, 2008.

[461] II. kat. Coll. XXI. Sectio. 60.

[462] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[463] I. kat. Coll. III. Sectio. XIV.

[464] II. kat. Coll. XXI. Sectio. 60.

[465] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[466] I. kat. Coll II. Sectio XV.

[467] II. kat. Coll. XXI. Sectio. 61.

[468] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[470] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[471] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 69 sorsz.

[472] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[473]  Jakosa Árpád közlése, 2012.

[474] Muravidéki Magyar Rádió, Kalauz című műsorában hangzott el, 2014. 09. 04.

 
/1