Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



262. Lasztonya

Alsó-Válicka

 

Az úrbérrendezés során, 1780. június 17.-én megtartott tanúkihallgatás során ezt vallották a lasztonyaiak: „Malom a magunk határában egy vagyon, de azonkívül szomszéd határokban többek is vannak, amellyekben magunk szükségünkre elegendőt őrölhetünk.”[1]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A lasztonyai Korpics József molnárt „finak billegezésért” fizetett. A céh következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Korpics József legényét „malom defectusért” megbüntették. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Korpics József volt a molnár.  [2]

Az adatok ellenére, sem az I. katonai térképen,[3] sem Tomasich térképén nem szerepel malom, és további adataink sincsenek róla.

 

Zobogó 180/16, Zobogóji-rét 180/19, Valérijaji-sánc – zobogói-sánc 180/21, Malomi rét. A rét szélén vízimalom volt régen. 180/25, Válicka 180/58.[4]

 

 

263. Lendva (Alsólendva)

 

264. Lendvajakabfa

Kebele-patak, Nemesnépi-patak

 

Jakabfa

 

1753-ban Tompa Mihály a molnár.[5]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Tompa Mihály neve szerepel.[6]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Tótth Márton molnár nevét jegyezték föl.[7]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A jakabfai Taar Mátyás molnárt „malombéli defectusért” megbüntették. Az itteni „Fűrészi legény fizetett víz pénzt.” (Valószínüleg fűrészmalomról, deszkametszőről van szó.)

A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. A jakabfai molnár Taar Mátyás, akinek reszneken is van malma. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál Generát Gábor volt a molnár, aki „két malomtul” fizetett. Az 1788. április 28.-i céhgyűlésen minden molnár nevét, és befizetést: tartozásokat, büntetéseket stb. feljegyeztek. Völgyi Gábor molnár „5 finakról” fizetett. Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított befizetésekről készült kimutatásból tudjuk, hogy még Völgyi Gábor volt a molnár.[8]

Az I. katonai térképen Jakabfától délyugatra van egy malom, a Kebele patakon. kb. félúton Jakabfa és Resznek közt.[9] Ez a malom Tomasich térképén Resznekhez van közelebb.

Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céh gyűlésen asztalpénzt fizetők névsorában Völgyi Gábor neve szerepel. A lajstromkönyben feltüntették az 1791. május 10.-ei céhgyűlésen befizetett elmaradásokat a molnárok nevével és a malom helyének nevével. Völgyi Gábornak inasa, Kása István szegődségéért kellett fizetnie.

Az 1792. június 6.-ai céhgyűlésen beszedett pénzek során a jakabfai Völgyi Gábor inasa szabadulást fizetett. Az 1792. június 7.-én Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen asztalpénzt fizetők névsorában Völgyi Gábor molnár neve szerepel. [10]

Az 1793. május 29.-én megtartott céhgyűlésen büntetéspénzt fizetők névsorában Völgyi Gábor legénye Vargha Pál „malom defectusért” fizetett.[11]

Az 1800-as évről csupán néhány bejegyzést tartalmaz az anyag: „1800. esztendőbeli Restánsok” címmel. „Németh Mátyás [molnár] a céh híre nélkül [a] Lékfai malomba szerződött Turkovits Györgyöt rajtatett munkájának megfizetése nélkül kitette”. Rákos Pál mesterlegényt malombéli hiányosságért megbüntették.[12]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

Tulajdonos: gróf Szécseny család, 2 kerekű malom a Nemesnépi patakon, kapacitása: 5 pozsonyi mérő/24 óra.[13]

A II. katonai térkép 1856-60 közt nem jelöli ezt a malmot.[14]

Az 1858. május 31.-én tartott céh gyűlésén a Felső zalai molnár céh készített egy kimutatást a felszabaditott inasokról és mestereikről. A jakabfai Farsang Istvánnál volt inas fia, Farsang Sándor, aki 1858. január 11.-én felszabadult. „Farsang Istvánnak másik fia Farsang József akkor apjához bé szegődött.”[15]

A Nemesnépi-patak minden bizonnyal a ma Belső-patakként ismert vízfolyással azonos.

Malom-szél 139/30, Besü-patak 139/40, Küsü-patak: Kebele-pata 139/44, Pokol-patak 139/54.[16]

 

 

 

265. Lendvaújfalu (Tornyiszentmiklós)

 

266. Lengyel (Kislengyel Becsvölgye, Nagylengyel)

 

267. Lenti

Kerka-folyó, Csörgő-patak

 

1524. 3 malom, abból 1 puszta.[17]

Az 1566-os összeírásban 1 malom szerepel.[18]

1590-ban Nádasdy Ferenc és Bánffy János birtok vitája, osztozkodása: közös marad a vár előtti kétkerekű malom is a Kerkán.[19]

1638. április 6-án kelt Bánffy Miklós Batthyány Ádámnak Alsólendváról írt levele: „… Lenti vára előtt az minémű majorom és malmom vagyon…”[20]

1656-ban Komáromy István kapitány Lentiből Batthyány Ádámnak írt levele: „Törökök száz lóval jöttek a vár alatti malomra. Szombathely és Iklód között fenyvesben volt a leshelyük. Dömeföldéről két kányavári hajdút vittek el.”[21]

Az 1670. március 20.-án a Lenti uradalom falvaiból behívott tanúk meghallgatása során a Lenti városból való „Molnár Péter meg esküt, hüti után vallya, az haborusagh utan a Lenthi malombul Groff Ezterhas Pál Uram eő Nagisaganak járt volna búza, Ros 43 köböl, Hajdina cub. 7. Alsólendav, 1670. március 20.”[22]

1673. június 20. Alsólendvai és Lenti uradalom tiszttartójának küldött utasítás: „9. Malmokra gondja legyen, azokban hites molnárokat, molnár legényeket tartson.”

1673. június 20.-án kelt a Lenti vár Invertáriuma. A várnak az alábbi malmokban van gabonája, illetve lisztje: Czigula malomban 3 hordóban 26 köböl, Pinczei malomban 19 köböl, a vár malmában 5 köböl búza és 9 köböl rozs, a lenti „Marcza” malmában 1 köböl búza és 2 köböl rozs. Az összeírás ismerteti a vár alatti malom, a „Czigula” malma (Czigolai malom) és a lenti „Marcza” malma műszaki és egyéb berendezéseinek leírását is.[23]

Az 1690-ben készült jövedelem összeírásban: „Egykerekű malom.”[24]

1691-ben összeírták a lenti malmokat: „Egy malom 3 kerékre: „belsőkkel és külsőkkel együtt, az egyik külső nem igen finom.”[25]

Marcza-malom 3 kerék rajta, az egyik pusztán áll és semmi szerszáma nincs. „Malomkő vagyon bokor, az kik igen kevés ideig szolgálhatnak.”[26]

1705. február 19.-én kelt Glódovácz Mátyás Lenti és Alsólendvai tiszttartó levele földesurához: „… a’ Malom gátakat az víz csaknem mind el rontotta, gátolny kölletett.”[27]

1710. Van itt két urasági malom 3-3 kerékre.[28]

„Az Alsó Lendvai uradalomban, amely faluk melyik malomhoz valók lehetnének őrlésre való nézve, azoknak connotacioja.

Lenti városon a Marcza nevű két malomhoz lehetnének: Márokfölde, Szt. Örzsébet, Péntekfalu, Kutas, Ujfalu, Assziágy, Csesztreg, Kápolna, Rédics, Sárd, Szt. Mihályfa, Bárhely, Mumor, Hernyék, Berdőcze, Csömödér, Zebecke, Karácsonysziget [Kissziget ML], Szombathely, Máhomfa, Teskánd, Tótfalu és Kutfej. Összesen 24 falu.[29]

1728-ban 2 molnárt említenek szám szerint.[30]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Kiss György és Jós Ferenc molnár nevét jegyezték föl.[31]

1758-ban a Lovászi malom felbecsülésén részt vett Kis György „Monar Che Mester” is.[32]

1763-ban Deszka meczőről olvashatunk a pákai plébános levelében, amelyben a templom felújításához kér segítséget az Esterházy uradalomtól.[33]

1764-ben a „Belső Város” végén lévő uradalmi, háromkerekű malmot és deszkametszőt említik.[34]

1770-ban 2 molnárról tudunk 65 p.m. gabona jövedelemmel. Az uraságnak jövedelme van a Kerka folyón lévő két uradalmi malomból, melyek egyike négy kerekes, fűrészmalommal, a másika két kerekes.[35]

1780. augusztus 19.-én vallották a lentiek: „ Malom ezen helység határában kettő vagyon.”[36]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A lenti Berkes György molnár legénye vízpénzt fizetett, és „malombéli defectusért” megbüntették. A céh következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. A lenti alsó molnár ekkor Fekete József, akinek a legényét „különös hiányosságokért” megbüntették. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Berkes György volt a molnár. [37]

Az I. katonai térkép 1784-es felmérésén egy malom van molnárházzal a Kerkán, kb. ott, ahol előbb, ill. később is állt. Ekkor azonban a Kerka – a térkép szerint - a mai Sárberki árok helyén folyt, a vártól nyugatra.[38]

Viszont három malom van a Kerkán Tomasich térképén 1792-ben.

1828-ban ismét egy malomról van szó. Egy molnár háromnegyed évig dolgozott, egy legénnyel.[39]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. Ugyancsak egy malmot írtak össze, amelynek tulajdonosa herceg Esterházy Pál. A malom 3 kerekű, kapacitása: 12 pozsonyi mérő/24 óra.[40]

Ott van a malom a vár alatt a II. katonai térképen, amelynek felvétele1856-60 közt készült.[41]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 29 Ft jövedéki adót fizettek.[42]

 

 

Lenti Horváth-malom. Fotó: Kovács Zoltántól.

 

1907-ben Ozvatics József molnármesterről olvashatunk.[43]

Az 1930-as évek második felétől a malomban dolgozott, mint segéd Tuboly József, a lovászi malom bérlő-molnárának fia, és segédtársa Kiss Kálmán. Tuboly József 1940-ben innen vonult be katonának, majd 1943-ban leszerelve ide jött vissza, és dolgozott 1946. május 15-ig.[44]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban özv. Horváth Jánosné neve szerepel.[45] Mikor került Horváth János tulajdonába, nem tudjuk.

1949-ben: Cég: özv. Horváth Jánosné. Tulajdonos: özv. Horváth Jánosné. Kapacitás: 70 q/24 h. Használhatóság: 70 %.[46] A malom ekkor víz- és fagázüzemű.[47]

Horváthék gyerektelenek voltak. Örökbe fogadták unokahugukat Szabó Franciskát, aki felszabadúlt, mint végzett molnár. A malom főmolnára Gaál Ferenc volt az államosításig, utána a zalaszentiváni Cságoly malomba került. Horváthné és Szabó Franciska is elment Gaál Ferenccel Zalaszentivánra, és utóbbi kettő a malomiparban dolgozott.[48]

A vártól – a Zalaegerszeg-Lenti út hídjától – délre volt a Kerka és a Csörgő összefolyása alatt.

Az 1950-es évek végéig üzemelt.[49] Az 1970-es években bontották le a Kerka szabályozásakor. egykori tulajdonosainak háza mai is, ablról az első, a város tualjdonában. 2014-ben felújították.

 

 

Lenti, Horváth-malom, 1939. Fotó: Tuboly Zoltántól.

 

Malom ucca 157/13, Sár-hidi-patak: Sár-hidaji patak 157/40, Ér-hidi-folyó (patak) 157/42, Kerka 157/48, Kerka-ág 157/49. A Kerka mellékága, szabályozás előtti, eredeti meder![50]

 

 

268. Lentikápolna (Ma Lenti településrésze)

Kerka-folyó

 

Első ismert említése a kápolnai malmoknak 1780 ból való. 1780. május 20.-án vallották az itteni jobbágyok: „… ezen helységnek határjában a Kerka vizén három forgó malom vagyon, mely lehet mindazonáltal mások és az egyikét az emlétett szabadosok bírják,…”.[51]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A kápolnai Maraskó György molnár legényét „malombéli defectusért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. A kápolnai molnár továbbra is Maraskó György. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál már Varga György volt a molnár.  [52]

Az I. katonai térképen a Kápolnáról Bárhelyre vezető út Kerkán lévő gázló közvetlen szomszédsáságan, északról van egy malom a folyó jobb partján, Kápolna felöl.[53] Tomasich térképén Kápolna, Szentmihályfa és Bárhely közt három malom van a Kerkán.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A kápolnai malom tulajdonosa herceg Esterházy Pál, 2 kerekű, kapacitása 10 pozsonyi mérő/24 óra.[54]

Ugyan ott van a II. katonai térképen is, 1856-60 közt, ahol az elsőn volt.[55]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a kápolnai vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 11 Ft jövedéki adót fizettek.[56]

1920-ban és 1928-ban a Kerkán három malom volt. Kettő két-, a harmadik egy kerekű. Mindhárom alulcsapós.[57]

Malom út 148/16, Malom-köz 148/52, Malom-közi-rét 148/65, Kerka 148/66[58]

 

 

269. Lentiszombathely

Kerka

Középkori adatot nem találtunk malomról.

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Czetta Ferenc, Ferenc Gregor molnár nevét jegyezték föl.[59]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, szintén Czetta Ferenc és Ferenc György neve szerepel.[60]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A szombathelyi Kósa Ádám molnárt „kő hibázásért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. A felső molnár ekkor Berke Ferenc, akinek a legényét megbüntették. Okát nem ismerjük. Az alsó malom molnára Kósa Ádám. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál Marton István és Kósa Ádám volt a két molnár. Az 1784. június 8.-án megtartott céhgyűlésen Marton István molnár Tott József inas szabadításáért fizetett a céhládába.[61]

1784-ben az I. katonai térképen a falu alatt két malom van az erdőben, malomházzal, a Kerka bal partján. Mindkettőhöz a falu déli végétől lehet eljutni. A mai vasúti megálló, képes fa környékén az utak elágaztak. A nyugati csak az ottani malomhoz vezetett, a keleti tovább folytatódott a malom után is, Máhomfáig. Ennél a malomnál híd is volt a Kerkán.[62]

Jelöli a malmokat Tomasich is a térképén.

1851-ben, amikor a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat, Lentiszombathelynél már csak egy malmot említenek. Ennek tulajdonosa herceg Esterházy Pál, 3 kerekű, kapacitása: 10 pozsonyi mérő/24 óra.[63]

Meg van ez a malom a II. katonai térképen is, 1856-60 közt, az erdőben, egy keritett telken, lakóházzal, gazdaságoi épülettel. A faluból csak eddig vezet az út.[64]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 22 Ft jövedéki adót fizettek.[65]

 

Régi-malom: Cenc-ház 160/77.[66]

 

 

270. Lesence, Lesenceistvánd

Lesence-patak

 

1705-ben a malom bére 3 forint és 1 rókabőr, vagy 1 forint 50 dénár.[67]

1784-ben az I. katonai felmérésen a falutól keletre folyó Lesence patakon, a falu déli végének magasságában van egy malom, épülettel. Lejjebb a tomaji útig még két malom. Mindkettő mellett egy-egy ház.[68]

Tomasich szintén jelöli ezeket a malmokat 1792-es térképén.

A II. katonai térképen, 1856-60 közt, a falu déli végétől keletre lévő malom van. Ide Lesencstomajról is vezet út.[69]

1873-ban a falu bérli a földesúr „Kőképi” malmát.[70] (Esterházy-malom)[71]

 

 

 

271. Lesencetomaj

Lesence-patak

 

1256-ban a Tomaj nembeli Tima gyilkosság miatt elitélt, birtokait a Győr nembeli Pat comes kapta meg, akinek atyjafiát ölte meg. Tiba része föld, egy malomhely, 10 szabados és 5 vitai szőllő volt.[72]

1549-ben és 1555-ben Tomaji János malmának 5 adófizető telke, 1564-ben Magyar Bálintnak malmai vannak Lesencén és mellettük 4 telek.[73]

1549-ben Alsómalom, 1567-ben Papmalma – vagy Alsómalom-, 1560 körül Kőmalom, 1578-ban Révmalom és Alsómalom. (Csak malomhelyek, mert a török elpusztította őket.)

Az 1613-ban feljegyzett 4 egykerekű malma mind elpusztult. 1762-ben két malom: a Kőmalom és a Gubacsmalom működik. 1770-ben 4 molnár 83 p. m. jövedelemmel. 1785-ben a faluhoz tartozik 2 malom a Lesence-patakon és 3 Uzsa pusztán. 1828-ban szintén négy molnárról tesznek említést.[74]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Andorkó István, Tengeri Ferenc, Gábor Dániel és Hahóty Ferenc molnárok nevét jegyezték föl.[75]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Andorko István, Gábor Dániel, Sziva György, Sziva István, Pozvai Mihály és Kertész György neve szerepel.[76]

AZ 1776. október 16.-án megtartott tanúvallatás során vallották a tomajiak: „Malom magunk határában vagyon egy, mellyen szükségünkre elegendőt őrölhetünk.”[77]

Az I. katonai térképen a falu keleti végétől északkeletre két malom látható. Mindkettő mellett épületek is vannak.[78] A falu alatt még két malom van, ezeket nevesítik is. A felső a Gubacs-, az alatta lévő a Lengyel-malom

Ugyancsak megvan a két malom Tomasich térképén, de a falu alatt további három malom is van.

A II. katonai térkép 1856-60 közt végzett felmérésekor a falutól eléggé távol, délkeletre van egy malom három épülettel, és még távolabb egy másik malom, két épülettel. Aztán, közvetlenül ez alatt a Felső- és Alsó-malom található.[79]

Majdnem két évszázad múlva, 1947-ben csak egyetlen malomról olvashatunk: „Dominek Testvérek vámőrlőmalma. 1945 óta vezetik a malombérletet. D. Zoltán és D. Dezső, mint képzett szakemberek. A malom napi teljesítménye 8q.”[80]

Az 1949-es összeírásban szintén csak egy malomról esik szó: Cég: Dominek Zoltán. Tulajdonos: Dominek Zoltán. Kapacitás: 10 q/24 h. Használhatóság: 20 %.[81] A malom ekkor víz meghajtású. Tulajdonosként a földműves szövetkezet és Dominek van feltüntetve.[82] Az 1920-as években a malom molnára volt Nagy Jenő, aki később a Felső-Berki malomban dolgozott.[83]

 

Alsó-malom, Alsó-Berki-malom (Lásd még Szigliget)

 

1851-ből származó adatunk szerint: „A lesencetomaji határban lévő Alsó malom II. osztályú, 24 óra alatt 15 pozsonyi mérő gabonát őröl.”[84]

Tulajdonos Nagy Lajos Kongó, Nemesvita.[85]

Az egykori malom ma lovaspanzió.[86]

 

 

Lesencetomaj, Alsóberki-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

Felső-malom, Felső-Berki-malom –Kongópuszta (Lásd még Szigliget)

 

Tulajdonos: Völgyi Ferenc, utolsó molnár: Nagy Jenő.[87]

Völgyi Ferenc 1877-ben született. Születési helye ismeretlen. Kapuváron volt főmolnár, onnan költözött Szigligetre, ahol kibérelte a felsőberki malmot. Fia, szintén Ferenc 1911-ben Kapuvárott született. Ő is molnár lett. 1925. február 26-án, 48 éves korában meghalt Völgyi Ferenc. A malom molnára, Nagy Jenő, aki korábban Csepregen és a lesencetomaji Dominek malomban volt molnár, 1928-ban felségül vette az özvegy tulajdonosnőt. Ifjabb Völgyi Ferenc 1937-ben kapott iparigazolványt molnáripar gyakorlására.

1951 januárjában államosították a lakóházzal és gazdasági épületekkel együtt. Ekkor vásároltak egy lakóházat Lesencetomajon, amelyben az örökösök jelenleg is élnek.[88]

A malom ma elhagyatott, a molnárházat lakják.[89]

 

 

 

Lesencetomaj, Felsőberki-malom. Fotó: Völgyi Antaltól.

 

Új-Berki-malom

Világos-gát

 

Tulajdonos: Váradi József, utolsó molnára Flink Iván, Nemesvita.[90]

 

Pettheő György zálogba adja tomaji malmát 1612-ben. Ennek során vallja: „… 30 Ft-ot vett kölcsön Bakach Sándortól, s hogy őt megnyugtassa Kesztel Thomay possessio területén lévő malomnak fele részét, melynek másik fele Horwath János agilis Z. Gyrolt [Szentgrót ML] presidium lovas stipendariusának van elzálogosítva 30 Ft-ért – minden hozzátartozó javakkal Bakach Sándornak és feleségének a visszaváltásig elzálogosította. – Ha netán a malom leégne, vagy más kár érné, Bakach Sándor legföljebb 25 forintnyi értékben a visszaváltásig újraépítheti, és új malomkövet szerezhet bele. Ezt a többletkiadást a tulajdonos a zálogösszeggel együtt visszafizeti.”[91]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Szili Pál neve szerepel.[92] Későbbi sorsáról nincsenek adataink.

Ma jó állapotban van.[93]

 

 

Lesencetomaj, Felsőberki-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

Kőmalom

 

1524-ben Zápolya György megjelent a delegált királyi bíró előtt. Gyulaffyt tutorának (védőjének) választotta és rá hagyta az Egregy folyón lévő „Kőmalom” nevű birtokát.[94]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A lesencetomaji határban lévő Kő vízimalom II. osztályú, 24 óra alatt 15 pozsonyi mérő gabonát őröl.[95] Tulajdonosa: özv. Hertelendy Ferencné, utolsó molnár: Dominek Zoltán.[96]

 

Szitás-malom (1940)[97]

 

„Molnár Károly (Zalahaláp, 1878) volt malomtulajdonos. 1903-ban Zalapetenden önállósította magát, majd 1914-ben megvette a Szitás-malmot, melyet 1923-ban bekövetkezett haláláig vezetett. A vízhajtású malom teljesítőképessége 24 óránként őrlésnél 8q, darálásnál 13q.”[98]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Szitás malom néven szerepel.[99]

Födéme beszakadt, üresen áll.[100]

 

 

Lesenceistvánd, Szitás-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

Molnár-malom, Göndöcs-malom

 

Molnár Ernő malma[101]

Az 1947-ben megjelent Újjáépítő magyarokban olvashatjuk: „Molnár Ernő malombérlete. 1946-ban vette át testvéreitől, azóta saját kezelésében vezeti 17 éves szakmai gyakorlattal. A malom napi teljesítő képessége 15q, és vízi-meghajtású. A felszabadulás után 2 héttel már dolgozott, azóta háborús kárait sikerült helyrehoznia.”[102]

Az 1949-es összeírásban a malom cége: Molnár Ernő. Tulajdonos: Molnár Ernő. Kapacitás: 15 q/24 h. Használhatóság: 45 %.[103] A malom ekkor víz meghajtású.[104]

A malom ma felújítva lakóház.[105]

 

Nagy-malom, Gubacs-malom

Nagy Jenő malma[106]

 

Az I. katonai felméré térképén Gubacs település Tomajtól Délkeletre található. Ennek helyén található ma a malom, amit a II. katonai térkép alapján a Tomaj alatti első malomnak neveztünk.[107]

A malom 1711-ben épült.[108]

1851-ben a lesencetomaji határban lévő Gubacs malom II. osztályú, 24 óra alatt 15 pozsonyi mérő gabonát őröl.[109]

A lesencetomaji Károlyi uradalom, gr. Károlyi József tulajdona volt. 1944-ig Murger Gyula lesencetomaji lakos bérelte. A malom berendezése az ő tulajdona volt. Ekkor a malmot Nagy Jenő a felsőberki malom molnára és tulajdonosa kibérelte, és a berendezést Murgertől megvásárolta. Nem képezte az eladás tárgyát a malomfelszerelésből: „a külső vizes kerék, ezen kerékre belül felszerelt fafogazatú vaskerék, ezen kerék által hajtott orsó és közlőmű a két királyvassal és szíjas vastárcsával, továbbá a közlőmű déli végén elhelyezett darálókő, szíjjal, kéreggel és emelő illetve kőszállítóval felszerelve.

4. A 3. pont alatt felsorolt felszerelési tárgyak, mint a lesencetomaji Károlyi uradalom tulajdonát képező tárgyak továbbra is az uradalom tulajdonábamn maradnak, amiket Nagy Jenő az épülettel együtt külön bérleti szerződés értelmében bérbevett.[…] Tomaj 1944. augusztus hó-1-én.”[110]

Még ebben az évben tűzkárbiztosítást kötött a malomra, lakóházra és gazdasági épületekre. Ebből ismerjük a malom felszerelését:

Malom berendezés:

1 db dupla 27-es Ganz hengerszék garattal

1 db 11/a Ganz szimpla hengerszék garattal

Koptató berendezés

3 db 240 [cm] hosszú hasábszita.

6 db felvonó teljes felszerelése

1 db szimplex daratisztítógép – szíjjal

 

Felső padláson:

1 db 5 m-es acéltengely szíjtárcsákkal

 

Alsó malomban

1 db főtengely 70 mm-es szíjtárcsákkal

Vizeskerék

Vizeskerékről a malomba vezető 3 m nagyfogaskerékkel és 1 db 1 m-es vasfogaskerék

2 db tizedes mérleg 500-as. A Malomépület és a berendezés biztosítási összege egyaránt 10-10 ezer pengő volt.[111]

1947-ben: „Nagy Jenő vámőrlő bérmalma. 1944-ben vette bérbe a malmot, azóta 29 éves szakmai gyakorlattal vezeti. A malom napi teljesítőképessége 12q és vízi meghajtású. A súlyos háborús károkat részben pótolta.”[112]

Az 1949-es összeíráskor: Cég: Nagy Jenő. Tulajdonos: Nagy Jenő. Kapacitás: 10 q/24 h. Használhatóság: 30. %.[113]

A közellátási felügyelőség 1949-ben készült kimutatása szerint a malom víz meghajtású. Tulajdonosként a földműves szövetkezet és Nagy J. van feltüntetve.[114]

Villa Fiore - vagy Malom panzió - néven panzióként megnyitották.[115] Akkori tulajdonosai eladták, jelenleg változatlan néven, kibővített szolgáltatásokkal várja a vendégeket.

 

 

Lesence, Gubacs-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

 

 

 

272. Letenye

Béci-patak (Lendva mellékvíze)

 

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, Hóbor György és Sebők Miklós neve szerepel.[116]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A letenyei felső molnár Primecs Jánost, középső molnár Varga Antal és az alsó molnár ismét Primecs János, aki az itteni „malombéli defectusért” kapott büntetést.[117]

Az I. katonai térképen Letenye felett a patakon völgygáttal felduzzasztott tó. Nincs mellette malom. Alatta, a mai, Zajk felé vezető úttól keletre két, völgygáttal felduzzasztott tó. Mindkettő alatt malom. A délinél épület is. Letenyétől nyugatra a Murán 4, 2, 1 hajómalom.[118]

Bétz és [kis] Tolmács közt 3 malom a Béci-patakon Tomasich 1792-es térképén.

É. n. „Mind helységünk határában, mint a közel lévő murai malmokon jószágunkat megörölhettyük.”[119]- vallották a letenyeiek az úrbérrendezés során.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A letenyei határban lévő 14 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 1/2 pozsonyi mérő. „Ha jó vize van folytonosan [őrölhet/müködhet ML].”[120]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felmérésén, Letenyétől délnyugatra, a Hodosánra vezető út és komp mellett 12 hajómalom van. 7 a bal, 5 a jobb partnál.[121] Ezeket Hodosánnál is jeleztük. Az 1851-es összeírás alapján úgy tűnik, hogy Letenyéhez kell sorolni azokat.

1864 augusztusában tett jelentést Kosima Károly állammérnök a Letenye és Goricsán közt a Murán lévő rév mellett lévő malmok károkozásáról. Megállapította, hogy a Varasancte Mátyás, Tsizay Iván és Maitz Lénárd tulajdonában lévő malom káros, mert az engedélytől eltérően a rév fölött épült, és nem alatta. Ezáltal elveszi a vizet a révtől, amely így néha működésképtelen. Novemberben Terbócz György főbírő az ügyben jelentést tett a megyegyűlésnek. E szerint az ügyet felsőbb szervek elé terjesztik.[122]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 9 malom után 75 Ft 20 krajcár jövedéki adót fizettek.[123]

1897. december 31.-én a szombathelyi kultúrmérnöki hivatal több malom, köztük a letenyei iratait bekérte. Ebből tudjuk, hogy a malom tulajdonosa Andrássy Aladár volt.[124]

 

Malomi-árok 202/1, Malomi-híd 202/5, Rác köz: Csalló köz 202/9. Régen vízfogó gát volt itt. Sió 202/10. Így hívták a vízfogó gátat. Malomi csárda 202/11. Csárda volt itt. Malomi-híd 202/14,

 

Bóbicaji-malom: Malom 202/50.

 

Pataki-malom: Vízimalom:

 

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Papp Mihály neve szerepel tulajdonosként.[125]

„Papp Mihály malomtulajdonos. (Nagykunmadaras, 1887.) A molnár ipart otthon édesapja mellett sajátította el. 1902-ben felszabadult. Számos helyen dolgozott, míg 1912-ben megvette a jelenleg is vezetése alatt álló malmot. Felesége: Hantzmann Teréz. Egy fia és egy lánya van.”[126]

1949-ben a malom cége: Küronya Jenő. A tulajdonos: Papp Mihály. Bérlő: Küronya Jenő. Kapacítás: 150q/24 h. Használhatósági foka: 80%.[127] A malom ekkor fagáz üzemű.[128]

Egy másik 1949-es összeírás szerint a malom cége: Földműves szövetkezet malma. Tulajdonos: Földműves szövetkezet. Kapacitás: 70q/24h. Használhatósági foka: 80%.[129]

 

Sági-malom

 

202/61. Uradalmi malom volt. Sági nevű molnár dolgozott benne.

Az 1949-es kimutatás szerint a tulajdonos Sági Ferenc. A malom ekkor fagázüzemű.[130]

 

Pető-malom

 

202/310. Pető nevű molnárnak volt ott vízimalma. Már elpusztult.[131] Malomi árok és a Béci-patak (202/84) azonos.

Pethő György vízimolnár nevével egy 1957-es perben találkozunk.[132]

 

Bécz, 1929-ig önálló község.

Béci-patak

 

„Malom az helységben elég.”[133]- vallják az úrbérrendezéskor tartott tanúmeghallgatás során.

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, Molnár Jánosnak hívták a molnárt.[134]

A Béci-patak a Zajk felöl folyó patakkal azonos. Az I. katonai térképen Letenyétől keletre két tavas malom is található. [135] Ezek közül az egyik a béci lehetett.

A Kerkavidéki molnár céh évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta a Lendva, Kerka és más folyóvizeken. A béczi egyik molnár ekkor Böjti Mihály. A másik malom molnára Varga Antal, akit „malombéli defectusért” megbüntettek. A céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál Primecz János és Balog Pál volt a molnár. Az 1784. június 8.-án megtartott céhgyűlésen Primecz János molnár Santál György inas szerződtetéséért fizetett a céhládába. [136]

(A nevek összevetéséből kitűnik, hogy a letenyei és béci malmokat rendre keverik.)

A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételén Bécztől északra - féluton Bécz és Fintafa puszta közt - látható egy malom, több épülettel.[137]

1876-ben a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint Béczen 1 vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 17,40 Ft jövedéki adót fizettek.[138]

1897. december 31.-én a szombathelyi kultúrmérnöki hivatal több malom, köztük a béczi iratait bekérte. Ebből tudjuk, hogy a malom tulajdonosa Andrássy Aladár.[139]

 

Malom-árok 202/1, Malomi-híd 202/5, Béc 202/8, Csalló köz 202/9. Régen vízfogó gát volt itt. Sió 202/10. Így hívták avízfogó gátat. Malomi csárda 202/11. Malomi-híd 202/14.[140]

 

 

 

273. Légrád (Legrád, HR)

Dráva folyó

 

A csáktornyai uradalomnak 1670-ben Légrádnál a Dráva folyó egyik ágán volt két malma egy kerékkel két tengellyel.[141]

Az I. katonai térkép 1784-ből Légrádtól északra 3 malmot jelöl a Dráva déli ágán. A településtől északnyugatra – már Varasd megyében - 5 malom van a folyó jobb partjánál.[142]

A II. katonai térkép 1856-60 közötti felvételén a településtől északnyugatra kettő, északra 7 hajómalom van a Dráva fő ágán, és egy komp.[143]

Egyetlen ismert írásos adatunk 1876-ból való. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 11 vízimalomban 4 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a 11 malom után 105 Ft 80 krajcár jövedéki adót fizettek.[144]

 

 

274. Lispeszentadorján (Három falu: Szt. Adorján, Erdőhát és Lispe összevonásából)

Törökkuti-patak, Lispei-patak, Adorjáni-patak[145]

 

Szt. Adorján

 

Itteni malomról nem, csak molnárról van tudomásunk.

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Fehér János molnár nevét jegyezték föl.[146]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, szintén Fehér János neve szerepel.[147] Hol volt ő molnár, nem tudjuk.

 

Törökkuti-patak: Lispei-patak184/100, Adorjáni-patak 184/83[148]

 

 

275. Liszó

Szaplányosi-, Liszói-, és Cserfai-patak

 

1784-ben az I. katonai felmérés térképén a falu felett északnyugatra, Kelet-Nyugat irányban három tó van. Mindhárom nyugati végénél van egy-egy malom. Tőlük délnyugatra két gátas tó, mindkettőnél malom, az északinál ház is. A három tó közül a nyugatit tápláló patakon, a Kanizsától délre vezető út bal oldalán egy újabb gátas malomtó malommal és házzal.[149]

Korábbi és további sorsukról nincs adatunk

 

Liszlóji-malom 256/38. Vízimalom volt itt, de ma már csak a romjai láthatók. Mónár-rétek: Malomi rétek 256/48.[150]

 

 

276. Lovas

 

1564-ben a Gyulaffy család részén két molnárok által lakott telket írtak össze. 1528-ban és 1533 ban a veszprémi káptalan számadáskönyvében arról olvashatunk, hogy a lovasi malmokat bérbeadták.[151]

Az örsi prépost malmának nevezett malom 1557-ben, 1564-ben és 1599-ben is adózott.[152]

1637-ben a Felső-malom 61 gráci ezüst tallérért kelt el. 1650-ben a veszprémi káptalannak 4 malma van a községben, melyek után a töröknek adóztak. 1684-ben az Alsó-malmot az uraság beleegyezésével a falu 250 forintért elzálogosítja. Négy malom a Séd-patakon áll. Nevük

1789-ben: Felső-malom, Tizes-malom, Zsindelyes-malom. 1834-ben: Szitás-malom és Alsó- vagy Réti-malom.[153]

1637-ben az arácsi Darabos György megvette a lovasi felső malom felét Dömötör Györgytől 61 gráci tallérért. 1641. április 13.-i végrendeletében feleségére, Vitai Zsuzsannára hagyományozta többek közt „lovasi monomat [monom = malom] is élteig neki hagyom.”[154]

1645. január 5.-én Mórocza János és Besenyei Imre megosztoztak a Darabos György halála miatt lányaira maradt örökségen. A lovasi malom Mórocza Jánosé lett, aki 35 tallérral kifizette Besenyei részét.[155]

1653-ban Gallovits István Alajos veszprémi olvasókanonok a Lovason lévő malmát 100 forintért eladta a lovasi lakosoknak.[156]

A káptalani jövedelem összeírásokból az alábbiakat tudjuk meg a malmokról:

1691. május 16. Malomadó 1 forint.

1692. december 15. Adópénz 3 forint. Három malom cenzusa 3 forint.

1693. november 29. Négy malomtól 4 forint.

A számadásból az is kiderül, hogy 1692-ig csak 3 malom működött, míg 1693-ban már négy.[157]

Az 1727-ben készített urbárium Lovasra vonatkozó részében olvashatjuk: „5. pont: A határban lévő minden malomtól évente Szent György napkor (Április 24) két-két forint árendát kell fizetniük.”[158] E szerint a két malmot a falu bérelte.

1749-ben Komáromi Mihálynak és Tánczos Ferencnek hívták a lovasi molnárokat.[159]

A füredi kerület molnárairól 1755-ben készült adóösszeírás idején, Lovason 4 molnár volt.[160]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Tánczos Mihály, Komáromy Mihály, Kacsola András, Dormán Ádám, Tumbecz György, Ács János, Joos János molnárok nevét jegyezték föl.[161]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, Ács János, Vas István, Tumbecz György és Tóth János neve szerepel. Dormán Ádámról megjegyzik: „malom nélkül vagyon.”[162]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Tánczos Mihály, Koczota András és Pozsgai István neve szerepel.[163]

1767. december 4.-én ezt vallották a meghallgatáson a kérdezettek: „Alsóörsi szomszéd lakosokkal az uraságnak négy malmát árendában bírják, …”[164]

1778. június 15.-én a megismételt kihallgatáson: „Határunkban elegendő malmok vannak, aholy száraz időben is szükségünkre őrölhetünk.”[165]

1782-ben két káptalani malomról olvashatunk.[166]

Az I. katonai térképen – 1783-ban -a falutól nyugatra és délre is van egy-egy malom, de egyik mellett sem jelölnek házat.[167]

Tomasich viszont csak egy malmot tüntet fel, a falutól nyugatra lévőt.

 

 

 

 

Lovas, malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A lovasi határban lévő 4 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 10 pozsonyi mérő.[168]

Az 1852-55 közt felvett II. katonai térkép – előző adattal ellentétben -, csak három malmot tüntet fel. Kettő helyzete megegyezik az I. katonai térképével, a harmadik a falutól jóval délebbre - Paloznak magasságában – van. Mindeggyik mellett van ház is.[169]

1857-ben Fényes Elek 3 malmát említi.[170] 1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 3 vízimalomban 1 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a 3 malom után 47 Ft jövedéki adót fizettek.[171]

1924-ben Balázs János malomtulajdonosról olvashatunk.[172]

Az község és környékének lisztellátását 3 lovasi malom biztosította: Boda Ferenc, Horn (Harn) Gyula és ifjú Leb (Léb) Gyula lovasi molnárok malmai az 1930-as években mind hagyományos, vízikerék-meghajtású malmok voltak, kis teljesítménnyel.[173]

1942. november 20.-ka után a Lovason működő molnárokat is arra kötelezték, hogy már a liszt előállításakor korpát keverjenek az őrleménybe. Rozsnál 85, búzánál 90%-os „kiőrlést” írtak elő.[174]

1954 őszére 500 000 forintos költséggel újjáépítették a község kezelésében lévő államosított malmot.[175]

 

 

Lovas, malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

Léb malom

Ma Márffy panzió.[176]

 

 

Lovas, Léb-malom. Fotó: Kádár Péter, 2009.

 

A következő – név nélküli - malmot erősen átépítették.[177]

 

 

 

Lovász (Felső Örstől délre, Alsó-Örstől nyugatra. Azonos Lovassal).[178]

 

 

 

277. Lovászi

Kerka-folyó

 

Az adó-összeírásokban Lovásziban, 1596-ban említenek malmot. Egy évszázaddal később, 1691-ben viszont kiemelik, hogy nincs malom, ami a környék viharos történetét ismerve, és Szécsisziget várának közelsége miatt nem is meglepő. 1720-ban azonban már ismét van malom a falu határában: Kondákor Bálint és Miklós a kétkerekű malomból 2 Ft jövedelmet húzott. Nyolc év múltán Bálint és Miklós, 1730-ban Bálint, Miklós és Ádám, majd 1750-ben szintén ők adóznak a malom után. A Kondákor család bérelte a malmot a földesúrtól, ami biztosan jól jövedelmezett, mert több mint négy évtizeden át tartott ez a bérleti viszony, és mint láttuk, több család is megélt belőle, sőt 1729-ben még alkalmazottat is tudtak tartani Marton Mihály molnár személyében. Tudjuk, hogy Kondákor Miklós 1753-ban a lendvai molnárcéh tagja volt. Ebben az évben lovászi molnárként viszont Kondákor Bálintot említik.[179] A malombérlők és molnárok összeírásában 1753-ban Kondákor János nevét találjuk.[180]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Kondákor János neve szerepel.[181]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, ismét feltűnik Marton Mihály molnár neve.[182] Ennek oka valószínüleg Kondákor halála.

Az évek során Kondákor János valamilyen beruházást végezhetett a malomban, mert a földesúr özvegye 1758-ban árváit: Pannit és Ilonát kibecsültette abból.[183]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba Molnár Mihály neve szerepel.[184]

1763-ban ismét egy Kondákor: Bálint bérelte.

1770-ben a falu másik földesura Jakasics András új malmot építtetett a Kerka egy másik ágán, oly módon, hogy a másik malmot hajtó Kerka ágról gáttal elterelte a vizet. (A Kerkának ebben az időben, ezen a részen három ága volt a katonai térkép alapján.)

Ezzel azonban nem csak a lovászi, hanem a kislakosi és szentmiklósi malmok alól is elvitte a vizet. Ezért fenti malomtulajdonosok, legényeikkel, 1772-ben Tarnóczy lendvai tiszttartó engedelmével Jakasics gátját többször átvágták, hogy az eredeti állapotot visszaállítsák. Persze azt bizonyosan rendbe hozták, mert 1774-ben szintén panasszal éltek ellene. A két malom további sorsáról nincs adat. A régi elpusztult, mert 1774-ben a régi malom molnára, Kondákor Bálint már Jakasics uraság molnáraként szerepel az adóíven. A pusztulásról Jakasics azt állította, hogy annak oka, az ő gátja fölött 100 lépésre telepített új tormaföldi malom, ami miatt a Kondákor malmot hajtó Kerka ág eliszaposodott.

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A lovászi Kondákor Bálint molnár legényét, Bali Jánost „kő hibázásért és koromért” megbüntették. A céh következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. A lovászi monárt Aller Ferencnek hívták. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál Nagy István volt a molnár.[185]

Az 1784-es katonai felmérésen a Kerkának három ága van. A jobb oldali holtág. A középsőn van a malom. Lovásziból vezet hozzá az út.[186]

A II. katonai térképen, 1856-60 közt, már csak két ágát jelölik a Kerkának. A jobb oldali ágon van a malom.[187]

A Lovászi malmokról aztán 1832-ig nincs adat, bár molnárok nevei szerepelnek az anyakönyvekben. Ekkor Sümeghy József végrendeletében azt írja: „malmot Lovásziban a’ mely Árvizek által haszontalanná lett az Molnár házzal én újonnan építettem”: Az építés idejéről azonban nincs adat, így lehet, hogy a korábbi helyén épült, és ez már a harmadik malom volt? Sümeghy unokája, Chernelné Berta Mária tömördi lakos, 1889-ben a régitől 88 méterre egy új malmot épített. Nevében lánya és veje jártak el, mert az építési tervek egyikén ez szerepel: „Lovászi határban Kerka patakon Báró Seebach által építendő malom víz szerkezetének hosszelvénye.” (Ennek engedélyokirata, vízjogi és műszaki paramétereit tartalmazó dokumentumainak másolatai bírtokomban vannak.)[188] A vízjogi engedélyben szerepel, hogy 1872-ben is kapott engedélyt, így elképzelhető, hogy Sümeghy akkor építette az általa hivatkozott malmot.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A lovászi malom tulajdonos: Berta Antal, 3 kerekű, kapacitása: 10 pozsonyi mérő/24 óra.[189]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 18 Ft jövedéki adót fizettek.[190]

1903-ból Salamon János molnárról tudunk.[191]

 

 

 

Lovászi malom. Fotó: Kovács Zoltántól.

 

Chernelné leánya, báró Seebach Rezsőné Chernel Paulina rábahidvégi lakos 1905 körül eladta lovászi birtokait, köztük a malmot is Osvald József győrfai lakosnak. Ő építtette 1919-ben a favázas, deszkafalú és fazsindellyel fedett újabb vízimalmot. Ekkor a malom konvenciós molnára Tuboly Ádám volt, akinek itt született József fia, aki szintén molnár lett, és ő vette bérbe az időközben leromlott malmot 1946. május 15-én, édesapjával és Kiss Kálmánnal, - lenti segédtársával -, és annak apjával, mint csendestársakkal, és felújították. (Tuboly József édesapja mellett tanulta ki a mesterséget a lovászi malomban.)

A malmot Osvald József és Osvald Katalin - ekkor már - zalabaksai lakosoktól vették bérbe a hozzá tartozó vízjoggal együtt 10 évre. A bérleti szerződésen zárójelben „Újmalom” bejegyzés olvasható.

A tíz év bérleti díja összesen 420q feles kenyérgabona, amelynek kezdő törlesztő részlete 20q, a második-negyedik évben 30, ötödik-hatodik évben 40, hetedikben 50, nyolcadik-tizedik évben 60q volt. A malomhoz adták a malom melleti rétet, lakóházat, az összes melléképületet és 1,5 hold szántót.

Viszont kötelezték magukat a bérbevevők, hogy bérleti díjon felül, a malmot emeletmagasságig téglával felfalazzák és kitatarozzák. Ez meg is történt.

A földszinten téglafalakat emeltek, a szitákat kicserélték. December 1-jén megindult az őrlés a felújított malomban.

 

 

A lovászi malom az átépítés előtt. Fotó: Tuboly Zoltántól.

 

Mivel a vízi hajtáshoz a nagykerék és a zsilipek helyreállítása túl költséges lett volna, ezért a hajtást egy szovjet tank motorjával oldották meg. Ez nem vált be, ezért 1947-ben egy Balatonszemesen vásárolt gőzgépre cserélték, amivel 1952-ig működött. A korszerűsített malom 1948-ban hét alkalmazottal dolgozott.

Az 1949-es kimutatásban ez szerepel: Cég: Tuboly József. Tulajdonos: Oswald örökösök. Bérlő: Tuboly József. Kapacitás: 25 q/24 h. Használhatóság: 50 %.[192] A malom ekkor gőzüzemű.[193]

1951-ben a letenyei járásbíróság közellátás érdekét veszélyeztető büntett miatt elitélte Tuboly Józsefet és Kiss Kálmánt, amit ők megfellebbeztek. A zalaegerszegi megyei bíróság, mint fellebbezési büntetőbíróság az elsőfokú ítélet minősítését megváltoztatta „folytatólagosan elkövetett közellátás érdekét veszélyeztető büntettnek”. Ezért őket hét hónapi főbüntetésre, egyezer forint mellékbüntetésre és három évre a közügyek gyakorlásától eltiltotta.[194]

A malmot államosították. 1952. július 9.-én az épületet és a benne található ingóságokat, gépi berendezéseket leltározták, és a Zalamegyei Malomipari Egyesülésnek átadták. A malmot 1953-ban lebontották.[195]

Tuboly József büntetése kitöltése után, 1953 szeptemberében kérelemmel fordult a megyei tanácshoz és a malomipari egyesüléshez, hogy a lebontott malom tégláiból lakóház építésére elegendő mennyiséget adjanak vissza neki. Kérését elutasították.[196]

 

 

A lovászi malom az átépítés után. Fotó: Tuboly Zoltántól.

 

Malom ucca 182/20, Malomi-rét: Ozsvald-rét, Osvát-rét 182/102. Osvald nevezetű földesúré volt. Kizs-gát-rét 182/110.[197]

 

 

 

278. Lövő (Zalalövő)

 

279. Lukafa (Vöckönd mellett.)

Zala folyó

 

É. n. „Malom helységünk határában igen közel vagyon a Szala vizén, mellyben gabonáinkat könnyen megőrölhettyük.”[198]- vallották az úrbérrendezés során.

1784-ben a falu alatt malom a Zala jobb partján, házzal. A térképen csak Nemesapáti felől vezet hozzá út.[199]

A II. katonai térképen 1852-55 közt ugyanott van a malom, és ugyanúgy vezet hozzá az út is, viszont megnezeik a malmot: Töbörki M., azaz Tőberki-malom, és Lukafa alatt van.[200]

Tomasich viszont nem jelöli a malmot.

 

 

 



[1] Horváth II.109. p.

[2] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[3] I. kat. Coll IV. Sectio XV.

[4] ZMFN. 64. 416-419. p

[5] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[6] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[7] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[8] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[9] I. kat. Coll III. Sectio XIII.

[10] MNL ZML IX. 36/j. Kerka felső folyásán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[11] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[12] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[13] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[14] II. kat. Coll. XXI. Sectio. 58.

[15] MNL ZML IX. 36/h. Felső zalai molnár céh iratai 1852-1887.

[16] ZMFN. 326-327. p

[17] MNL ZML HLc. Lenti 9. eredeti Banffy urbarium MNL Dl. 37006. P. 7. Kam. Arch.

[18] MNL ZML HLc. Lenti 28. eredeti Dic. Zala III. 566. v. 1.

[19] MNL ZML HLc. Lenti 37. eredeti Nádasdy cs. lt. Okiratok II. №. 614.

[20] MNL ZML HLc. Lenti 64.

[21] MNL ZML HLc. Lenti 103. eredeti MNL Batthyány cs. lt. Missiles 27075.

[22] MNL ZML HLc. Lenti 118. eredeti MNL Esterházy hg-i lt. P. 108. Rep. 38. Rsz. 287. Fasc. P. №. 692.

[23] MNL ZML HLc. Lenti 124. Lenti vára Invertarium – eredeti. U. et C. 33/13.

[24] MNL ZML HLc. Lenti 147. eredeti Kanizsai kerület U. et. C. 29/1

[25] MNL ZML HLc. Lenti 151. eredeti MNL Esterházy hg-i lt. P. 108. Rep.38. Fasc. G. №r. 321.

[26] ZML HLc. Lenti 151. Esterházy hg. Lt. P. 108. Rep. 38. Fasc. 6. № 321.

[27] MNL ZML-a HLc. Lenti 169. eredeti MNL Esterházy hg-i lt. P. 108. Rep.38. Rsz. 287. Fasc. Q. №. 718.

[28] ZML HLc Lenti 9, 14, 37, 64, 103, 118, 121, 147, 169, 173.

[29] MNL ZML HLc. Alsólendva 32. p.

[30] MNL ZML HLc. Lenti 195. eredeti: MNL ZML C. U. Ö. 22. g.

[31] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[32] Tóth – Srágli, 53-58. p.

[33] MNL ZML HLc. Páka 79. eredeti: MNL Esterházy hg. Lt P. 108. Rep. 80. Rsz. 524. Fasc. S. №. 242 et. C-7.

[34] MNL ZML HLc. Lenti 214. eredeti: MNL Esterházy hg. Lt. P. 108. Rep. 38. Rsz. 285. Fasc. M. №. 568. et NB (Fol. 245-247

[35] MNL ZML HLc. Lenti 233. MNL ZML-a C. U. 1770. Ö. 46/57. A lendvai és lenti uradalmak összeírása

[36] Horváth II. 295. p.

[37] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[38] I. kat. Coll. III. Sectio XIII.

[39] MNL ZML HLc. Lenti 276. Munkalap az 1828. évi összeírás anyagának kijegyzéséhez.

[40] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. №. 1866.

[41] II. kat. Coll. XXII. Sectio. 59.

[42] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben összeállított kivonat.

[43] Magyar Pajzs, 1907. 01. 03.

[44] Tuboly József ceruzával írt önéletrajza

[45] MNL ZML IV. 433. №. 6093.

[46] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 10. sorsz.

[47] MNL ZML IV. 433. közellátási felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[48] Jakosa Árpád közlése 2014.

[49] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[50] ZMFN. 362-363. p

[51] Horváth II. 298. p.

[52] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[53] I. kat. Coll III. Sectio XIII.

[54] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[55] II. kat. Coll. XXII. Sectio. 58.

[56] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[57] Kovács, 2012. 140. p.

[58] ZMFN. 344-345. p

[59] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[60] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[61] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[62] I. kat. Coll. III. Sectio XIII.

[63] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[64] II. kat. Coll. XXII. Sectio. 59.

[65] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[66] ZMFN. 368-369. p

[67] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 271. p.

[68] I. kat. Coll. VII. Sectio XIX.

[69] II. kat. Coll. XXV. Sectio. 56.

[70] http://www.lesenceistvand.hu/index.php?p=telepules_tortenete

[71] Reindl, 2005. 29. p.

[72] Holub III.

[73] Reindl, 2002. 31. p.

[74] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 273. p.

[75] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[76] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760.

[77] Horváth I. 257. p.

[78] I. kat. Coll. VII. Sectio. XIX.

[79] II. kat. Coll. XXV. Sectio. 56-57.

[80] Újjáépítő magyarok, 1947. 700. p.

[81] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20.110. sorsz.

[82] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[83] Völgyi Antal közlése, 2013.

[84] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[85] Reindl, 2005. 29. p.

[86] Kovács, 2012. 251-253. p

[87] Reindl, 2005. 29. p.

[88] Völgyi Antal közlése, 2013.

[89] Kovács, 2012. 251-253. p.

[90] Reindl, 2005. 29. p.

[91] ZML HLc. Zalaszentgrót 48. p.

[92] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760.

[93] Kovács, 2012. 251-253. p

[94] Czuczor, 1988. 53. p.

[95] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[96] Reindl, 2005. 29. p.

[97] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolca járás főjegyzőjétől 707/1940.

[98] Újjáépítő magyarok, 1947. 788. p., B. M. Zs. 1935. III.

[99] MNL ZML ZML-a IV. 433. N˚6093.

[100] Kovács, 2012. 140. p.

[101] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolca járás főjegyzőjétől 37/1940.

[102] Újjáépítő magyarok, 1947. 788. p

[103] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 136. sorsz.

[104] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai 1949.

[105] Kovács, 2012. 140. p.

[106] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolca járás főjegyzőjétől 707/1940.

[107] II. kat. Coll. XXV. Sectio. 56.

[108] http://magyarvidek.hu/hova Egy malom újjászületése a XXI. században. Kovács Dorián, Kovács Diána.

[109] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[110] Adásvételi szerződés Völgyi Antal tulajdonában.

[111] Tűzkárbiztosítás. Eredeti irat Völgyi Antal tulajdona.

[112] Újjáépítő magyarok, 1947. 740. p.

[113] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 129. sorsz.

[114] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai 1949.

[115] http://magyarvidek.hu/hova Egy malom újjászületése a XXI. században. Kovács Dorián, Kovács Diána.

[116] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[117] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[118] I. kat. Coll IV. Sectio XVI.

[119] Horváth II. 111. p.

[120] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[121] II. kat. Coll. XXII. Sectio. 60.

[122] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1864.08.01. 1712. és 1864. 11. 07. 2365.

[123] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[124] MNL ZML IV. 433. Egyedi iratok gyűjteménye 349. sz. letét

[125] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[126] B. M. Zs. 1935. III. 67. p.

[127] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 24. sorsz.

[128] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[129] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 25. sorsz.

[130] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[131] ZMFN. 484-491. p.

[132] Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum Archívuma Jogügyi iratok Letenyei Járásbíróság B. 46/1957-4. sz. ítélete

[133] Horváth II. 25- p.

[134] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[135] I. kat. Coll. IV. Sectio XVI.

[136] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[137] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 60.

[138] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[139] MNL ZML IV. 433. Egyedi iratok gyűjteménye 349. sz. letét

[140] ZMFN 484-485. p.

[141] Kalṧan, 2014. 157. p.

[142] I. kat. Coll. IV. Sectio. XVII.

[143] II. kat. Coll. XXIII. Sectio. 61.

[144] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[145] ZMFN 184.

[146] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-b. Malmok, molnárok összeírása 1757.

[147] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-b. Malmok, molnárok összeírása 1760. k.

[148] ZMFN 184.

[149] I. kat. Coll. V. Sectio XXII.

[150] ZMFN. 608-609.

[151] Hudi, 2001. 49. p.

[152] Hudi, 2001. 61. p.

[153] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 277. p.

[154] Lichtnecker, 1999. 198. p.

[155] Lichtnecker, 1999. 200. p.

[156] Hudi, 2001. 64. p.

[157] Hudi, 2001. 70. p.

[158] Hudi, 2001. 86. p.

[159] Lichtnecker, 1999. 262. p.

[160] Lichtnecker, 1999. 231. p.

[161] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-b. Malmok, molnárok összeírása 1757.

[162] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[163] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[164] Horváth I. 368. p.

[165] Horváth I. 370. p.

[166] Hudi, 2001. 95. p.

[167] I. kat. Coll IX. Sectio XX.

[168] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[169] II. kat. Coll. XXVIII. Sectio. 55.

[170] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 277. p.

[171] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[172] Hudi, 2001. 293. p.

[173] Hudi, 2001. 306. p.

[174] Hudi, 2001. 321. p.

[175] Hudi, 2001. 375. p.

[176] Kádár, 2010. 300. p.

[177] Kádár, 2010. 300. p.

[178] I. kat. Coll. IX. Sectio XX.

[179] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[180] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[181] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[182] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-b. Malmok, molnárok összeírása 1757.

[183] MNL ZML Hlc. 56. Eredeti MNL ZML-a Árvaszéki iratok № 6. Fasc. 3. Lovászi

[184] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[185] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[186] I. kat. Coll. III. Sectio XIV.

[187] II. kat. Coll. XXII. Sectio. 59.

[188] A lovászi malom 1889-es építésének dokumentumait fénymásolatban Jánosi Ferenc Lovászi helytörténet kutatótól 2012-ben kaptam meg. Ezúton is köszönöm.

[189] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[190] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[191] Magyar Pajzs, 1903. 10. 01.

[192] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 35 sorsz.

[193] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[194] Zalaegerszegi megyei bíróság 477/1951/11. szám.

[195] Tóth – Srágli, 53-58. p.

[196] Tuboly József kérelme 1953. szeptember 13. és a megyei tanács M 56-12/4-1953/XV. számú válaszlevele. Tuboly Zoltán tulajdonában.

[197] ZMFN. 424-425.

[198] Horváth I. 140. p.

[199] I. kat. Coll. V. Sectio XVIII.

[200] II. kat. Coll. XXIII. Sectio. 56.

 
/1