Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



363. Pacsa

Cseke-patak[1]

 

Isabor

 

1238-ban Isaborpataka nevű vízzel találkozunk. Amikor 1264-ben először tűnik fel a falu, a Kanizsaiak őseinek kezén van. Ekkor osztoztak meg birtokaikon Tamás fiai, Tamás és Imre. Isabor falu a malmokkal és más tartozékaival együtt Tamásnak jutott.[2]

De nem az egész terület lehetett az övék, mert 1570-ben Ormándi Pál és Gábor elzálogosították Issabor possessiobeli nemesi kúriájukat és a Beogheol malma nvű puszta malmukat.[3]

1617-ben Gersei Pethő István elzálogosította […] a Zala folyón lévő egykerekű malom ¼ részét.[4]

1690-ben egykerekű puszta malmot említenek az úrbéri összeírásban.[5].

A malmot újjá építhették, mert 1699-ben azt írják, hogy a malmok évi jövedelme: 40, egy gazdánál.[6]

1750-ben: Malmok jövedelme mérőben: 15.[7]

1753-ban Laki György molnárt említik.[8]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár (?) neve szerepel.[9]

A XVIII. század közepéről van egy adatunk, mely szerint a palkonyai tavon 1-1 malmot építettek.[10]

1784-ben az I. katonai térképen Potso néven szerepel. A falutól északra és keletre is van egy tó. Mindkét tótól északra egy-egy malom.[11]

1828-ban Cseke tó és Cseketó patak. (Cseke tavat másutt is említik, mint elpusztított tavat.)[12]

A II. katonai térképen, amelynek felvételére 1856-60 közt került sor, Pacsától északnyugatra van egy nagy tó, amelynek északi végéhez csatlakozó patakon – a tótól északkeletre – van egy malom.[13]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 pacsai vízimalom után 10 Ft jövedéki adót fizettek.[14]

1925-ben már gőzmalma van.[15]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Krausz György neve szerepel.[16]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Krausz György. Tulajdonos: Krausz György. Kapacitás: 100 q/24 h. Használhatóság: 80 %.[17]

1960-ig üzemelt, aztán takarmánykeverő lett. Épülete ma is áll.[18]

 

Malom utca: Csányi utca 80/3.[19]

 

 

364. Padtornya, Bottornya (1887-ig Podturen.) Podturen, HR

Mura-folyó

 

Tornyiszentmiklóstól délre, a Mura jobb (déli) partjától távolabb fekszik.

Nevét a XIV. században birtokos Héderváry-Poth családról kapta: „Poth-tornya.”[20]

A csáktornyai uradalomnak 1670-ben Bottornya vásárhely mellett a Murán volt egy malma egy kerékkel, két lánccal és három tengellyel, és egy másik malma egy kerékkel, három tengellyel és egy lánccal.[21]

A csáktornyai uradalom területén 1780. május 2.-án végzett úrbéri tanúkihallgatások során, a Bottornyán megkérdezettek azt állították, hogy 18 malom van a falu közelében.[22]

Az I. katonai térképen Potorne néven szerepel, de nincs malma.[23]

Az 1856-60 közt végzett II. katonai felmérés térképén, a Mura folyón a falutól északnyugatra és északkeletre is 2-2 hajómalmot, továbbá egy kompot jelöltek.[24]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 5 vízimalomban 7 segédet foglalkoztattak, és a malmok után 355 Ft jövedéki adót fizettek.[25]

 

 

Podturen, híd a malomhoz. 1940. 07. 07. Fotó: Silvester Stingl.

 

 

Podturen, a malom vízikereke. 1940. 07. 07. Fotó: Silvester Stingl.

 

 

Podturen, a malom és a hozzá vezető híd. 1940. 07. 07. Fotó: Silvester Stingl.

 

 

 

Podturen, a malom és egy kidobott malomkő. 1940. 07. 07. Fotó: Silvester Stingl.

 

 

 

 

365. Pakod

Zala folyó

 

1502-ben Sibrik Gergely fiai Szarvaskendi Márk feleségének Mártának – a nővérüknek – átengednek Egyházaspakodon öt lakott s egy fél lakatlan telket, neki engedték örökre a „pakodi malom” jövedelmét, ami 44 köböl gabona volt, ő viszont Vas megyei jogait engedte át fivéreinek.[26]

1585-ben egy végrendeletben szerepel a pakodi kétkerekű malom a Zalán.[27]

1750 körül Fehérvári Ádám molnár 2 köböl árendát fizet, jövedelme 9 köböl.[28]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba Molnár Sándor neve szerepel.[29]

1764-ben Laki György a molnár.[30]

„Jóllehet ezen helységnek alkalmas pénzen eladandó bortermő szőllei, és az határban lévő uraság malma hasznára lenni lácossék.” – vallották a meghallgatott tanúk. Év nélkül.[31]

„Szomszéd pakodi határban a Szala vízén jó malom közel vagyon hozzánk, melyben jószágainkat megőrölhettyük.” – vallották a dötkiek 1780. május 30.-án.[32]

Az I. katonai térképen nem lehet egyértelműen azonosítani a malmot.[33]

Jelöl malmot a Zalán Tomasich 1792-es térképén.

(A Zala Megyei Levéltárban, a közgyűlési iratokban kézzel, ceruzával írt cédulák találhatók, malmokra vonatkozó dátumokkal. A pakodihoz az 1829. január 12.-i dátum van írva. Az iratok eddig nem kerültek elő.)

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A pakodi határban lévő 2 vízimalom kapacitása napi 11½ pozsonyi mérő.[34]

A II. katonai térképen, amelynek 1852-55 közt volt a felvéte, csak egy malom jelölése egyértelmű. Ez a falu keleti végén lévő.[35]

1863-ban a helytartótanács elrendelte az ország területén található valamennyi gabonaőrlő malom összeírását. Ehhez kapcsolódóan a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara is megkereste a megyéket a területükön „létező gőz-, mű-, vízi-, szél-, száraz- és hajós malmok összeírása” miatt.[36]

A megye kiküldöttei meg is kezdték a munkát, ami azonban elhúzódott. Az összeírás során megvizsgálták a törvényes működést is. (Erről egyébként a megye már 1861-ben határozott.)[37] Ez alapján tudjuk, hogy a szántói járás malmaiban a molnárok megrövidítették legényeiket. A járásbeli molnárok bértartozása összességében 37 Ft volt.

A malomrendszabályok áthágásával megvádolt molnárokat név szerint is említik: Berecz János pakodi, Tóth János istvándi, Kovács János henyei, Böröndi János alibánfai, Hári Ferenc tőberki molnárok nevei olvashatók a jelentésben. A büntetés ellen nevezett molnárok fellebbeztek.[38]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 2 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 93 Ft jövedéki adót fizettek. Gőzmalmában 1 segédet alkalmaztak és nem fizettek jövedéki adót.[39]

 

 

612. Pakod, molnár-ház. Fotó: Marx Mária.

 

1947-ben: „Domján János vámőrlő malma. Fenti malmot nevezett 1928 óta vezeti a saját neve alatt, korábban évek hosszú során keresztül a malomszakmában dolgozott. Kellő szakértelemmel és hozzáértéssel rendelkezik, jelenleg 7 alkalmazottat foglalkoztat. Forgalmát helyben és a környéken bonyolítja le. Teljes üzem esetén naponta 50-60 q őrleményt dolgoz fel. Vízierőre dolgozik, de van szívógázmotorja is 35 HP.”[40]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Domján János. Tulajdonos: Koch József. Bérlő: Domján János. Kapacitás: 60 q/24 h. Használhatóság: 70 %.[41]

 

613. Pakod, az egykori malom helye. Fotó: Marx Mária.

Malom utca (Kisfaludi Sándor utca), Tilaji-patak, Dötki-patak, Zala.[42]

 

Balrabáshida (Puszta Zalabér és Pakod közt, ma Pakod határa.)

A második katonai felmérésen a falutól keletre: Barbás M. H.

 

Endre fia Barnabás 1246-ban vette meg a Türje nembeli Szentgróti Dénes nádor Balrabáshida nevű földjét, két malommal a Zalán és a hiddal – azaz hídvámmal – 40 márka ezüstért.[43]

 

 

 

366. Pakonya (Pakonya: Tarnóca [Palkonya] Dióskál határrésze, a falutól Északkeletre.)[44]

 

1486. március 15. A zalavári konvent előtt Palkonyai Szép János fia: Gergely vallomást tett, hogy a szükségtől kényszerítve a Palkonyapataka nevű folyón lévő malmát egy kis réttel és más tartozékaival együtt 15 forintért eladta Szegfalui Szegi Péternek.[45]

1492. szeptember 19. Szegfalui Szegi Péter a Palkonyapatak nevű folyón lévő malmát, amit Széplakmalmának neveznek, az aracsai Szent Margit egyháznak adományozza azzal a feltételle, hogy a szegfalui Szent Kereszt kápolnában Szegi Péter kapuja előtt az akkori plébános minden időben szent szolgálatot végez.[46]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Vízvári György neve szerepel.[47]

Az I. katonai térkép Bokonya-ként jelöli, és nyugati végénél van egy malom.[48]

A II. katonai térképen Dióskál déli végétől keletre található Palkonya település. Malmot nem jelöl a térkép.[49]

Lásd még: 67. Bokonya; Gall és Bokonya = Dióskál.

 

 

 

367. Palin

 

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 gőzmalom van a településen, ami után nem fizetnek jövedéki adót.[50]

 

 

368. Palina, Kis-, és Nagy- (Mala-, Velike Polana, SLO)

Csernec-patak

 

Az I. katonai térképen nincs malom.[51]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

Három malmot írtak össze. Tulajdonosaik: egyes lakosok, mindhárom 2 kerekű, kapacitásuk: 6-6 pozsonyi mérő/24 óra.[52]

A II. katonai térképen Nagy Palinától keletre van egy malom a Csernec patakon.[53]

Az 1863-ban, a Zala Vármegye Tisztiszéke számára készült kimutatás szerint 2 patakmalomban, 4 kővel 24 óra alatt 16 ausztriai mérő gabonát képesek megőrölni. Vízhiány miatt sem ebben, sem az előző évben nem őröltek.[54]

1867-ben a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 5 vízimalomban 1 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és az 5 malom után 67 Ft jövedéki adót fizettek.[55]

 

 

532.Nagypalina, Copek-malom. Fotó: www.velika-polan.si

 

 

Copek-malom

 

A malom a Csernec patakon épült a XX. század elején. Európai Uniós támogatással helyreállított védett műemlék, amely üzemképes. Jelenleg az egyetlen malom a Csernec patakon.[56]

 

 

533. Nagypalina, Copek-malom. Fotó: www.velika-polan.si

 

 

 

 

369. Paloznak

Séd-patak

 

Az 1082-es hamis oklevél említi, hogy Paloznakon a veszprémi püspökségnek és káptalannak a birtokán van három malom.[57]

1222-ben négy királynői udvarnok családot kapott a veszprémi káptalan. A négy család művelte a velük adott birtokot, és működtetett egy malmot.[58]

1263-ban Paloznaki Willybard özvegye férje testvérével, Paloznaki Leopardus pappal egyetértésben két közösen vásárolt malmukat a veszprémi egyházra hagyta.[59]

Az 1359-as határjárás során a káptalan tulajdonában három „naarmolum”-nak nevezett malmot találtak a káptalan birtokán.[60]

1384. január 13.-án egy határvita lezárásaként kimérték Paloznak határát. Ennek során széjjelválasztották Paloznakot és Csopakot. A két falu határában lévő malmokat a veszprémi káptalannak ítélték.[61] Azokat a káptalan bérbe adta. A bérbe adott 31 vízimalom után évi átlag 2300 mérő gabona volt a jövedelme.[62]

1495-ben a káptalan 2 itteni malmát paloznaki jobbágyainak adta bérbe 22 mérő gabonáért. Ezt a veszprémi káptalan 1495-1533 közt vezetett és ránk maradt számadáskönyvéből tudjuk. Az egyik malombérlő jobbágyot Illés Bálintnak hívták, aki 1526-ig bérelte a malmot, aztán fia követte. A másik bérlőt Imre fia Jánosnak hívták. Őt 1504-től Kys Imre fia Jánosnak, 1513-tól Kysimre Jánosnak hívták, és 1533-ig bérelte ezt a malmot. [63]

1527-ben még mindig 22 mérő gabona volt a malom bérlete.[64]

1533-ban mindkét malmot Illés Bálint fia bérelte évi 22 mérő gabonáért.[65]

1614-ben a mészárszék, a kocsma és a malom árendája együttesen 72 forint volt. Az 1650-ben lefolytatott vizsgálat szerint Paloznak határában 3 malom is található, de valamennyi puszta és használhatatlan.[66]

1749-ben Tóth Jánosnak hívták a molnárt.[67]

A füredi kerület molnárairól 1755-ben készült adóösszeírás idején, Paloznakon 1 molnár volt.[68]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Vas István, Guat Mihály molnár nevét jegyezték föl.[69]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, Németh György neve szerepel.[70]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, (?) Mihály neve szerepel. A szomszédos alsóörsiekkel a paloznakiak az uraság négy malmát bérelték.[71]

1778. február 10.-én ezt vallották a paloznaki jobbágyok: „Határunkban egy malom vagyon, amelyben magunk szükségére őrölhetünk, de közellevő szomszédságunkban is alkalmatos malmok találtatnak.”[72]

1780-ban Pecze János bérelte a paloznaki malmot.

1784. március 2-án, 50 éves korában halt meg egy Korpádi Pál nevű paloznaki molnár. Azt, hogy neki hol volt malma, nem tudjuk.[73]

Az I. katonai felmérés térképe 1783-ban Paloznaknál egy malmot jelöl.[74]

1792. június 20-án kelt levelében a paloznaki elöljáróság azért esedezik földesurának, a veszprémi káptalannak, hogy adjon egy házhelyet, és engedélyezze rajta egy ház felépítését a falu molnárának.[75]

1802-ben arról olvashatunk, hogy a malom után – melyet a paloznakiak maguk építettek fel –, az uraságnak 8 forint árendát fizettek. 1814-ben 3 évre meghosszabbította a falu a malom, a kocsma és a mészárszék bérletét, évi 72 forintért.[76]

1816. november 21-én, Kósa János csopaki ispán által készített összeírás szerint, a paloznaki plébánia római katolikus hitű szolgálói közt volt egy marhátlan molnár is: Puska István.[77] Talán az ő fia lehetett az a Puska József molnárlegény, aki 1836. március 24-én halt meg 28 éves korában.[78]

Az 1812-17 közötti években nagyon rossz volt a termés a Balaton-felvidéken. Ezért a káptalan csökkentette a kocsmák, malmok, mészárszékek és pálinkafőzők bérletét, köztük a paloznaki malomét is.[79]

1832-ben már csak egy malom van. Rendszerint a falu bérelte malmait a földesúrtól.[80]

Az 1840-ben a veszprémi káptalan és paloznaki jobbágyai közt létrejött egyezségből tudjuk, hogy a „Helység Kovátsa, Kortsmáros, Molnárnak: 6/8 Sessio földje van.”[81]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A paloznaki határban lévő vízimalom kapacitása napi 10 pozsonyi mérő volt.[82]

A II. katonai térkép 1852-55 közti felvételekor Palacnak-tólkeletre van egy malom.[83]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalom után 9 Ft 50 krajcár jövedéki adót fizettek.[84]

Az 1910. évi országos népszámlálásból ismerjük, hogy a faluban hét iparos élt, közülük 3 dolgozott a malomiparban.[85]

 

 

616. Paloznak, az egykori malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

1924-ben a paloznaki malomtulajdonost Hutter Gusztávnak hívták.[86]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Kolrik József neve szerepel.[87]

Az egykori malom ma nyaraló.[88]

 

 

370. Páka

Alsó-Válicka

 

Először 1117/21-ben, az Almádi monostor alapítólevelében említenek a faluban malmot. 1541-ben a Zalavári Konvent ítélete alapján a földesúr a helyi plébánosnak adományozott egy malomhelyet.[89] 1564-ből is van adatunk egy malomról. Ez a falutól délre lévő lehetett. Két évvel később szintén egy malomról olvashatunk.

A török hódoltság utáni a következő adatunk. 1690-ben a Válickát még Pákaként említik, mert így írnak a faluról: „Falu a Páka nevű patak mellett. Puszta malom a patakon.”

Tehát a török időkben a malom is elpusztult.

Harminc év múlva - 1720-ban - Koncz Jánosnak és Bedők Istvánnak vagy egy egy kerékre járó malmocskája, amely mindössze 8 forintot jövedelmez.

Érdekes, hogy 8 év múlva ezt a malmot a Cserta patakon lévőnek említik: „Van egy, egy kerékre őrlő, úradó alá eső malom a Cserta patakon, ez az itteni [pákai ML] Bedők Istváné és a dömeföldi Koncz János özvegyéé, jövedelme 40 forint.”

Az 1750-es, az alsó lendvai uradalom vagyonát rögzítő összeírás nem említi a malmok jövedelmét. Tehát azok még nem tartozhattak a herceg birtokába. E szerint az 1728-ban említett az Erdődyeké lehetett. Ezt földrajzi helyzete is valószínűsíti.

1753-ban Gerencsér István a molnár Pákán, lehet, hogy ez még mindig a felső malom?[90]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, szintén Gerencsér István neve szerepel.[91]

1763-ból, Páka határjárásából tudjuk a következőket: „[…] A Malom föllül lévő Hidig és töltésig […] a töltést és a hídat azt tsak az ulta tsinálták Pákaiak, miulta az Malmot oda épitetik, annak elötte pedig sem híd, sem szekér utt azon helyen nem volt.”

1768-ban ezt olvashatjuk: „Ezen határban vagyon két malom, mindenik kétkerekű, egyiket Deák István, Bedők Pál, Máté János és Ferenc Bírják.”[92] Mivel a másik tulajdonosáról nem írtak, az feltételezhetően az uradalom malma volt.

1767-1768-ban Berki-malom néven említenek egy malmot. Ez a mai „Czigola” malom elődjével azonos.[93]

„Malom ugyan határunkban [Csömödér] nincsen, hanem a szomszéd Pákai és Iklódi határokban jó malmok vagynak.”[94]- vallják a meghallgatott csömödéri tanúk.

1768-ban a Nepomuki Szt. János szoborfülke megáldása kapcsán, annak elhelyezkedéséről a plébános ezt írta a Historia Domus-ba: „A nagy hídon, melynek közelében van az uradalom malma [a falu felől ML] átjőve a királyi úton - Lenti-Kanizsa kereskedő út – áll.” [95] Itt a felső malomról van szó, ami az Erdődy grófoké volt.

1770-ben a faluban élő molnárok jövedelme a következő volt: Nyolc molnár összesen 62 pozsonyi mérő gabona jövedelemmel, 1 községi és 1 uradalmi molnár 25 p. mérő jövedelemmel.[96] Biztosan állíthatjuk, hogy a fent említett nyolc molnár közül hatnak nem a faluban, hanem másutt volt bérelt malma, mint azt korábban másutt már láttuk.

1780. augusztus 2.-án a meghallgatott pákai tanúk vallották: „Határunkban és a szomszéd kányavári és iklódi határokban is jó malmok vagynak.”[97]

Az 1770-es adat ellentmond a térképek adatainak, mert az első katonai felmérésen - 1784-ben - csak egy malom van, a falutól délre, Lászlóháza alatt,[98] míg Tomasich térképén már két malom található. A falu nevét az I. katonai térképen Pakó-nak írták.[99]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A pákai „Benti (faluban lévő ML) Bors Pál molnár megbüntetődött szolgálómester megmocskolásáért. Legénye, Kocsis Farkas kő hibányosságért, koromért, Lapocs hájazásért, és más fogadkozásokért.” A pákai felső malom molnára: Rozsás János legénye Toplek Istvány „malombéli fogadkozásért” kapott büntetést. A céhkövetkező, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Borsos Pál molnár legényét „malombéli defectusért” ismét megbünették. Az 1784. június 8.-án megtartott céhgyűlésen Rózsás János molnár Lancsák Ferenc inas szerződtetéséért fizetett a céhládába.[100]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A pákai határban lévő 2 vízimalom kapacitása - egyenként - napi 16 pozsonyi mérő volt.[101]

Ugyancsak szerepel mindkét malom a II. katonai felmérésen is, 1856-60 közt. Az egyik az első katonai felmérésen lévővel azonos, míg a másiknak a helyét a II. katonai felmérés térképe alapján sikerült pontosítani. Ebből tudjuk, hogy a Válicka medre a templom alatt ma is látható árok volt, míg a mai Válicka meder, ahol a jelenlegi malom is áll, annak a malomnak a szabadrekesztője volt. Itt egy hegyesszögű kanyar után fordult vissza a patak a jelenlegi meder felé. A malom a jobb – keleti, templom felé eső oldalon -, míg a molnár háza a bal parton állt.[102] Ugyan ott volt a Cserta szabályozási tervén is 1863-ban.[103]

A vándorlás során a különböző malmokban végzett munkákról a legények igazolást kaptak. A pákai Kemenczey Fernc molnármester által kiadott igazolás szerint nála Gergulecz Sándor molnár legény 1859. szeptember 19-től 1859. december 13-ig dolgozott.[104]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint Páka községben, 2 vízimalomban 2 segédet és 2 tanoncot foglalkoztattak, és a 2 malom után 37 Ft jövedéki adót fizettek.[105]

Két malom van a III. katonai felmérésen is. A felső a korábbi ismert helyén, az alsó viszont már nem a kanyarban, hanem a kanyart átvágó, a patakot kiegyenesítő meder alsó végén.[106] Mint láttuk, 1770-ban már uradalmi malom van a faluban. Ez biztosan az Erdődy családé. A másik az új, amely 1792-ben már megvan, nem tudjuk kinek a tulajdona. Feltételezhetően az Esterházy hercegségé. Erre utalnak a következő adatok: A malmot 1897 októberében Belső József és neje, az Eszterházy hitbizománytól - pontos nevén: Eszterházy Hercegi Zárgondnokság központi igazgatósága - vásárolta meg. Az adásvételi szerződés rögzíti: „vízimalom, molnárlak réttel, 5 hold 1311. négyszögölnyi térfogattal.”

A II. pontban rögzítették, hogy a vételárat - 3255 forintot - 10 éven keresztül - 1898. évi január hó 1-jével kezdődő és 1907. július hó 1-jével végződő 20 egyenlő, s minden év január és július havának első napján esedékessé váló részletben az 5 %-os kamattal együtt, az alsólendvai hercegi uradalmi pénztárba kell befizetni.

A szerződés a vevők részéről Alsó-Lendván 1897. október 10.-én, eladók részéről Kis-Martonban 1897. október 26.-án íratott alá.

Az 1898-ban készült helyszínrajzon – „A Válicka patak pákai szakaszának helyszínrajza: 1:2880. Szombathely, 1898. június havában” - az alsó malmot, mint Belső József malmát említi.

Ezt a térképet a későbbiekben is használták, mert szerepel rajta Horváth Gergely és felesége aláírása, valamint elmosódott bélyegzővel a hitelesítés is.

Ekkor húzhatták át a térképen a felső malmot és írhatták alá, hogy: „megszűnt malom”.[107] Érdekesség, hogy egy 1925-es térkép, közigazgatási határokkal még jelzi a felső malmot is. Ennek a malomnak a gátját, illetve annak cölöpjeit 1997 tavaszán egy mesterséges sziget építése során megtalálták. Ezek azt bizonyítják, hogy az első malom - a falutól délre levő - az idők folyamán helyet változtatott. Kb. 200-250 méterrel délebbre került. Ennek okát nem ismerjük, míg az alsó, a Czigola-malom esetében a helyváltoztatást a Válicka szabályozása indokolta.

Az 1864-es birtokösszeírásból tudjuk, hogy tulajdonosa gróf Erdődy István. Tőle néhány év múlva Kemenczey Ferenc vette meg. Ezért a malmot a faluban, mint Kemenczey malmot is emlegették. Nevezték Gergál malomnak is.[108]1859ből és 66-ból ismerjük is Kemenczey Ferenc molnár nevét. Tőle vásárolta meg Belső József.

1911-ből pedig Kemenczei Gyula 26 éves, pákai születésű molnársegéd nevével találkozunk a pákai körjegyzőség iarataiban.[109]

A Zala vármegye monográfiájához 1880-ban készített Pesty Frigyes féle adatgyűjtő lapon Pákánál ezt olvashatjuk: van két alulcsapó malom.[110]

1898. április 19.-én halt meg Pákán Bicsák Péter Szernterzsébeten született református molnár.[111]

1905-ben már Francz Lajosnét jelölik meg tulajdonosként, amikor felszólítják: „ a pákai ún. „felső vízi malomhoz” tartozó vízhasználat gyakorlatának szabályozására.” Egyben kötelezik öntöttvas magassági jegy vásárlására is.

Francz Lajos Belső Józseftől vásárolta a malmot 1902-ben, amely 1906-ban villámcsapás következtében leégett. Ugyan így járt akkor a majorban lévő egyik istállója is.[112]

Ezen a felső malmon tehát gyorsan túladott Belső József, aztán hamarosan az alsón is. 1909-ben az alsólendvai uradalom ügyésze felszólította Belső Juliannát (férj. Baka Ferencnét), hogy a szülei által megvásárolt pákai malom vételárának teljes kifizetése után a hercegi tulajdonjogot a telekkönyvből töröltessék ki.[113] 1908. november 14.-én Lispén kelt az az adás-vevési szerződés, amelyben Belső József kányavári, Baka Ferenc és neje Belső Julianna lispei lakosok eladják a pákai malmot a hozzá tartozó melléképületekkel Czigola Sándor és neje Kurcz Mária zágorhidai lakosoknak, 18.000 koronáért. (Czigola Sándoréknak Zágorhidán kocsmájuk volt a Lenti-Bak út mellett, a Zalaegerszegre vivő út leágazása és a Cserta patak közt, az út északi oldalán. Sándor testvére gazdálkodó volt ugyanitt.)

A vevők 10.000 koronát egy összegben, 8.000 koronát részletekben 1919. januárig, 7 % kamat mellett voltak kötelesek kifizetni.

Megjegyzendő, hogy az eladott vízimalomban a vételárból 8.000 korona esik az ingóságra, mint malomi belső berendezésére. A tulajdonjogot 1908. november 21.-én bejegyezték.[114]

Közben, 1910-ben Czigoláék 6000 koronát kifizettek, ezért az ingatlanokra részarányosan a tulajdonjog Czigola Sándor és felesége nevére bejegyeztetett.

1915-ben meghalt Czigola Sándor és 1917-ben a tulajdonjogot kiskorú gyermekei, Károly, Ilonka, Mariska és Gyula javára bejegyezték.

Az özvegy 1919-ben feleségül ment Horváth Gergely molnárhoz.

Horváth Gergely (Barlahida, 1888.) molnár szakmát tanult, majd több évig segédeskedett. 1919 novemberében lett önálló molnármester.[115]

Felesége 1928-ban saját részét ajándékozás címén átíratta férjére 30.000 korona becsértékben. Övé a haszonélvezet maradt.

Ettől kezdve a malom Horváth-Czigola malomként ismert,[116] és a malom ügyeit -, mivel a gyerekek még kiskorúak voltak - Horváth Gergely intézte. Ő korszerűsítette a malmot is.

 

 

600. Páka látképe a Czigola-malommal az 1930-as években. Fotó Sérényi Árpád. GM 21062

 

Egy festményről ismerjük a századeleji malmot, amely 1863 és 1879 közt épült.

Mint láttuk, 1863-ban még másutt állt a malom. Mivel tudjuk, hogy hazánk III. katonai felmérése során Pákát és környékét 1879-ben mérték fel, ekkor viszont mai helyén volt már a malom, a malomnak e két időpont közt kellett épülnie.

Tehát ez az a malom, amely lapátkerekes volt. Amikor a kép készült egy lapátkerekes, mert a malom deszkából készült vízikerékházának méretéből erre következtethetünk. Eredetileg azonban két kerékre készülhetett, mert a kerékház mellett jól látszik a második kerék gerendelyének nyílása (lyukja). Mint láttuka korábbi malom is két kerékre járt.

Ezt a malmot alakítatta át turbinásra Horváth Gergely. Az átalakítást ő is a szombathelyi Reich gépgyártól rendelte meg. Bár ennek levelezése megsemmisült, a fennmaradt néhány váltón szereplő összegek ezt egyértelműen bizonyítják.

A korszerűsítésnek egyértelműen a vízhiány volt az oka. Ennek az aszályos időjáráson túl más okai is voltak. Így például 1926. február 23.-i dátummal a pákai körjegyző az alábbi értesítést küldte a malomtulajdonosoknek:

„231/926. Értesítés. A malomtulajdonosokat Zalavármegye alispánjának 3767/926 számu véghatározata alapján értesítem, hogy Svastics Pál és társai bánokszentgyörgyi lakosok halastó vízhasználati engedélyezést nyertek. Az erre vonatkozó határozat a községi bírónál, illetve a körjegyzői irodában 1926. évi február 24-től márc. 12 ig megtekinthető. Ezenidőn túl érdekek figyelembe nem vétetnek. Páka, 1926. évi február 23.(olvashatatlan aláírás) körjegyző

A turbinássá alakítással egy időben szívógázmotort is beszereltetett. Ez 1933-35 körül történhetett.

 

 

605. Téglavetés a Czigola-malom átépítéséhez, 1946. k. Fotó: Róka Pálnétól.

 

1936-os adat szerint: Malom: vízkerék+nyersolaj.[117]

1941-től már Horváth Gergely mellett a négy Czigola gyereket is feltüntetik az adóíveken. Tehát ők is a malom jövedelméből élnek.

Károlyról és Gyuláról tudjuk, hogy ők molnárként dolgoztak a malomban.[118] Károlyt 1947-ben megbírságolták 69 kg rozs fekete őrléséért.[119]

1947-ben ismét korszerűsítették a malmot. Ekkor húzták rá az emeletet. Ezt a munkát Völgyi János pákai kőművesmester végezte embereivel. Ekkor épült az új turbinaház és a gépház is.

Az asztalosmunkákat (garatok, kanalas felhordók csatornái, lisztvályúk) Belső Sándor szakmai irányításával Kosztricz Pál - akié ekkor a csörgei malom volt - és Dancs Lajos asztalosmester készítették, segédeik Németh János és Tóth Károly segítségével.[120]

Északi oldalán állt a turbinaház. Előtte vezetett át a patakon a híd, amelyről a zsilipeket lehetett kezelni.

 

 

608. Páka, Czigola-malom, 1972. Fotó: Kalamár Zoltán.

 

A zsilipek előtt a patak medre és partja – a malomfej - 2-3 méter hosszon ki volt betonozva. A beton után a partot faragott, vízszintes boronákkal fogták meg. A zúgó alja deszkázott volt, oldala szintén boronából készült. A turbina előtti szűrőrács laposvasból készült, a bevezetőben már ismertetett módon. A turbinaház emeletén volt egy malomszoba. A gépház a malom nyugati oldalán épült meg. Déli végén megmaradt a korábban is meglévő molnárlakás. Ekkor a malom igazán korszerű lett. Több hengerszékkel és síkszitával szerelték fel. Háromféle minőségű liszt előállítására volt alkalmas.

Megmaradt a hagyományos malomkő is, amellyel a takarmányt darálták. Aztán a berendezésből ez maradt meg legtovább. A berendezéseket lapos-szíj áttétellel, ú. n. transzmissziós hajtással hajtották.

 

 

610. Páka, Czigola-malom, 1994. Fotó: Molnár László.

 

A malom körül álltak a gazdasági épületek: istálló, pajta, ólak, és egy kút.

Ebből is látszik, hogy a malom mellett még gazdálkodtak is. Erre bizonyíték egy számla is, amelyen a Reich vasgyár egy US 10. típusú kiváltós szecskavágót szállít Horváth Gergely részére 1940-ben.

A gazdasági épületektől keletre állt a tulajdonosok háza.

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: Horváth és Czigola. Tulajdonos: Horváth József [Téves, mert Gergely ML] és Czigola Károly. Kapacitás: 15 q/24 h. Használhatóság: 50 %.[121]

A malmot 1952-ben államosították. Az államosítás 645/1952. szám alatt került bejegyzésre, a tulajdoni lapra.[122]

Ezt követően a malom főmolnára Steiczinger nevezetű lett. Őt és Ruzsics Péter molnárt feketézés vádjával bebörtönözték.[123] A malom 1955 decemberében a községi tanács kezelésébe került. Az addigi 5 dolgozóból kettőt: Fata Vilmost és Bódi Pált elbocsátottak.[124] Vezetője Csicsór János lett.[125]

Az iklódbördőcei Bódi Pál gépészként dolgozott a malomban, ahova Bíró Zoltán barátja hívta, az addig a zajdai (Lenti) laktanya építésén dolgozó darukezelőt. Elmondása szerint ekkor a malom propán-bután géppel üzemelt.[126] Fata Vilmos molnár a dömeföldi Fata molnárcsaládból származott. Ott is élt családjával és testvére, József családjával egykori házukban az 1970-es évekig.

 

 

601. Páka, Czigola-malom az 1950-es években. Fotó: Czigola Gyulától.

 

Az 1960-as évek közepéig darálóként működött egy malomkőpárral, majd a Lenti Fém- Fa Ipari Szövetkezet kárpitos üzemeként. Az 1980-as években a Csertamenti MGTSZ konfekcióüzemeként hasznosították. A malomtól nyugatra egy új üzemcsarnok épült.

Jelenleg magántulajdonban, használaton kívül áll.

Épületegyüttese az ólak kivételével - azokat közben lebontották, a kutat betemették – megmaradt.

Vízműveit a 70-es években elbontották, illetve karbantartás hiányában elpusztultak. Turbinája azonban megmaradt eredeti helyén, ma iszap fedi. Tengelyét a földszintnél elvágták.

A malomról, mint látható, nagyon kevés adatunk maradt fenn. Fénykép is kevés, bár a családról több felvétel is ismert. A malom első ábrázolása itt is egy festmény, amely a századeleji állapotokat rögzíti. A vízikerekes, földszintes épületet ábrázolja.

A második kép Páka látképe nyugatról, amelyen a malom és a körülötte lévő gazdasági épületek is látszanak. Itt még földszintes a malomház. Ezt a képet a 30-as években készítette a zalaegerszegi Serényi Árpád fényképész. (A Göcseji Múzeum fotótárában található.) A harmadikat a 40-as években a zsilipnél „zuhanyzó” pákai fiatalemberekről készítette Öveges József, a későbbi professzor. A következő az 50-es évekből való: a malom keleti homlokzata látható rajta. Az 1972-ben készített felvétel a zsilip és híd egy részletétt mutatja a malom északi homlokzatával. A képeket Kalamár Zoltán készítette, és a szerző látható rajtuk. Végül készitett fotókat szerző is 1993-ban, a malom akkori állapotáról. A felvétleken végigkövethető a malom XX. századi építés története.

 

Név szerint ismert pákai molnárok:

Benkő Ferenc nemtelen molnár, 1847. Herczeg Gábor molitor, 1863. Horváth József, 1864. Kemenczey Ferenc, 1859, ’66. Bicsák Péter, 1898. Horváth Sándor, 1917. Horváth Gergely, l918-1948, Horváth Gyula molnársegéd, 1926. Horváth György, 1939. Czigola Sándor, 1940-es évek. Czigola Gyula, 1940-es évek. Egegi Ferenc molnársegéd, 1946. Fata Vilmos, 1950-es évek, 1955-ig. Csicsór János, 1950-60-as évek. Devecz Ferenc, 1960-70-es évek.

 

 

 

 

371. Pálfiszeg

Patak

 

Csak a földrajzi nevek utalnak egykori malomra: Malom-réti-forrás 62/43, Malom-réti 62/44. Régen malom volt a területen. Két patak: az egyik Nagylengyel felől (csak Patak 63/37.), a másik Csonkahegyhát irányából folyik.[127]

 

 

372. Pálovecz (Palovec, HR, Felsőpálfa)

Ternova folyó

 

Az I katonai térkép (1784) szerint a Trynava Benkowze és Pallowez közt szigetet alkot. Palovecznél az északi és déli ágat vékony ér köti össze. Ezen áll a malom egy házzal.[128]

A II. katonai térképen Palovectől nyugatra, a falu közepének magasságában egy tó van. Ennek északkeleti végén van egy malom több épülettel.[129]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint vízimalma után 16 Ft jövedéki adót fizettek.[130]

 

 

 

373. Pátró

Bucsai-patak

 

Csak a falu földrajzi nevei közt találunk utalást malomra: Kert-allaji-patak [Bucsai patak] 259/52, Puszta malom 259/68. Valamikor malom állt itt. Kis-erdőji-patak 259/89.[131]

 

 

 

374. Perlak, Perlag (Prelok, Prelog, HR)

Dráva folyó

 

Az I. katonai térkép 1784-ben nem jelöl malmot.[132]

A II. katonai térképen Perlagtól délre, délynyugatra a Dráva bal partjánál kettő, ill jobb partjánál négy hajómalom volt.[133]

1867-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 16 vízimalomban 9 segédet és 5 tanoncot foglalkoztattak, és a malmok után 327 Ft jövedéki adót fizettek.[134]

1905-ben a Perlaki Molnárok Temetkezési Egyesülete-ről olvashatunk.[135]

 

 

375. Petend (Vigántpetend.)

 

376. Peternye (Kerkabarabás)[136]

 

 

377. Petesháza (Petisovci, SLO)

Mura-folyó

 

Az I. katonai térképen, 1784-ben nincs malom feltüntetve a falu határában.[137]

A malmok első írásos említése az 1851-ben, a megyefőnök utasítására készült járásonkénti összeírás a megyében található malmokról:

1. Tulajdonos: szerdahelyi Szmodis Anna, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő.

2. Tulajdonos: lendvai Hajmásy Ferenc, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő.

3. Tulajdonos: hoszufalusi Kulcsár Ferenc, 1 kerekű, kapacitása: 4 pozsonyi mérő.

4. Tulajdonos: lendvai Kalivodá János, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő.

5. Tulajdonos: Gál István, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő.

6. Tulajdonos: Belső János, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő.

7. Tulajdonos: hármasmalomi Gál János, 1 kerekű, kapacitása: 4 pozsonyi mérő.[138]

 

A II. katonai térképen 6 hajómalom van Petesházától délre a Mura jobb partjánál.[139]

Az 1863-ban, a Zala Vármegye Tisztiszéke számára készült kimutatás szerint 7 hajómalomban, 13 kővel 24 óra alatt 39 ausztriai mérő gabonát képesek megőrölni.[140]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint, a Pestesházának írt falu határában, 6 vízimalomban 2 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a 6 malom után 67 forint jövedéki adót fizettek.[141]

1901. szeptember 14.-én készült egy kimutatás Zala Vármegye Alispáni Hivatala számára azokról a murai hajómalmokról, amelyeknek tulajdonviszonya rendezetlen volt. Ebben rögzitették a korábbi, illetve a tényleges tulajdonosok nevét és tulajdonhányadát.

E szerint Patesháza határában:

1. Korábbi tulajdonos: Szernecz István, öreg Robb Márk. Tényleges: Szernecz István özvegye.

2. Korábbi tulajdonos: öreg Robb Márk. Tényleges: Toplek György, Toplek Antal, Varsics Erzsébet.[142]

 

Barbarics-malom

 

Petesházán a Június 22. utca 23. és 25. szám alatt él Barbarics Ferenc és Barbarics János, akiknek jelenlegi házától mintegy 200 méternyire volt nagyszüleik, illetve szüleik malma a Murán. A családi malomról semmiféle dokumentumuk nincs, de Barbarics János birtokában van egy képeslap a felrobbantott Muraszerdahelyi hídról, aminek bal sarkában látszik egy hajómalom részlete.[143]

 

 

378. Petőhenye (Henye, Ördöghenye) (Van még egy Henye Köveskáltól északra)

Zala

 

A hahóti monostor alapításáról szóló 1234-i hamis oklevélben szerepel Henye. E szerint a Hahót-nem Buzád ágának volt a birtoka, és Arnold comes egy eke földet és a Zala folyón 4 kőre és 4 kerékre járó malmot adott neki.[144]

1748-ban „Henyei Molnár Babucz István.”[145]

Az 1750 körüli összeírásban Tombucz? György molnár 2 köböl árendát fizet, jövedelme 15 köböl.[146] 1754-ben Bubucz István molnár jövedelme már 78 köböl.[147]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Fekete István és Nagy János molnár nevét jegyezték föl.[148]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Molnár István neve szerepel.[149]

1777. június 12.-én vallották a meghallgatott tanúk: „Határunkban egy malom vagyon, ha bővebb a vize, némellyek leginkább, akik[nek] marháik nincsenek, őrölhetnek, de közellévő szomszédságunkban is Kapolcson, s Berenden akárminémű szárazsággal forgó malmok vannak, aholis mikor teccik, őrölhetünk.”[150]

A XVIII. század vége körül íródott az a kérelemlevél, melyet Büky György molnár özvegye írt gr. Festetics Pál özvegyéhez, és melyben leírja, hogy férje az elmúlt év őszén: „… a Henyei malom, vagyis Molnár három robotban dolgozván, Kit is midőn a Szelement föl Csaptatták volna, az olló fa megdobván, harmad napon a földbe dugatott.” Gyermeke, gyámolítója nem lévén, sanyarú helyzetében kéri a grófnét, hogy „az Házomban megh hagyván robbotoló terhemtül mint arra alkalmatlant és tehetetlent, kegyelmessen föl szabadíttani.”[151]

Az 1784-es katonai felmérés térképén Henyétől északnyugatra, a Zalaszentivánra vezető út hídjától balra egy malmot jelölnek, házzal, közvetlenül az út mellett. A malomfejet tóként ábrázolják, a malom az új medren van.[152]

1837-ben egy adásvételi szerződésben találkozunk Árkus Ferenc henyei molnár nevével.[153]

1841-től 1850-ig Száraz Antal bérelte a petőhenyei malmot, akiről a Tóth József elleni büntetőper során az alábbiakat írták a szepetkiek, Zala istvádiak és pókafaiak: „civakodó, böcsületsértő és ravasz ember volt.”[154]

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Henyén Tóth Györgyöt.[155]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A henyei határban lévő 2 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 1 pozsonyi mérő.[156] Ennek ellenére a II. katonai térképen, egyik Henyén sem jelölnek malmot.[157]

1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: 2, magassága: 3 such v. láb, szélessége: 6 such.[158]

14467/1857. számon Tóth József Zalaszentivánon lakó jobbágy molnár a petőhenyei, pózvai és zalaistvándi malom bérlője kegyelmi kérvénnyel fordult a királyhoz. A kérvény a henyei malomban kelt 1857. szeptember 16-án. A kérvényből kiderült, hogy Tóth József 1850-től bérelte a három malmot 21600 váltóforintért, 36 db. természetű aranyért, valamint 60 hold földet és rétet 750 váltóforintért Tolnai Festetics György gróftól. Előtte, Tóth a pózvai malom bérlője volt.

1855-ben Száraz Antal molnár céhmester –, aki egyébként Tóth sógora volt – feljelentette sógorát hamis finak használatért. (A vád szerint Tóth ékekkel megnagyobbította a vámszedő edényt, így a jogosnál több vámot vett ki a gabonából, megkárosítva ezzel az őrletőket.)

Száraz azért haragudott sógorára, mert kibérelte előle a henyei malmot. A vád két koronatanúja Tóth két segédje volt. A molnárt bűnösnek találták az ellene felhozott vádban, ezért hat hónap börtönre ítélték. Büntetését a türjei börtönben töltötte.

Tóth jó embere lehetett a grófnak, mert az uradalom ügyvédje fogalmazta a kegyelmi kérvényt. A mellé csatolt bizonyítványok a vádló és a tanúk jellemét igyekeztek bemutatni. Szárazról már láttuk a környező falvak lakóinak véleményét. A két legény Serer József és Varga József voltak. Austrics Antal szentgróti molnár bizonyította, hogy a korábban nála dolgozó Serer József molnárlegény magát nem a legjobban viselte: „ez mellett lopás képen Gabonámat is adot el, ami ütet nem illette volna.”

Varga József pedig Széplakon a mestere kamráját feltörte, rajta érték és börtönbe zárták.[159]

1863-ban a helytartótanács elrendelte az ország területén található valamennyi gabonaőrlő malom összeírását. Ehhez kapcsolódóan a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara is megkereste a megyéket a területükön „létező gőz-, mű-, vízi-, szél-, száraz- és hajós malmok összeírása” miatt.[160] A megye kiküldöttei meg is kezdték a munkát, ami azonban elhúzódott. Az összeírás során megvizsgálták a törvényes működést is. (Erről, egyébként a megye már 1861-ben határozott.)[161] Ez alapján tudjuk, hogy a szántói járás malmaiban a molnárok megrövidítették legényeiket. A járásbeli molnárok bértartozása összességében 37 Ft volt.

A malomrendszabályok áthágásával megvádolt molnárokat név szerint is említik: Berecz János pakodi, Tóth János istvándi, Kovács János henyei, Böröndi János alibánfai, Hári Ferenc tőberki molnárok nevei olvashatók a jelentésben. A büntetés ellen nevezett molnárok fellebbeztek.[162]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 2 vízimalom után 17 Ft 60 krajcár jövedéki adót fizettek.[163]

1903-ban Cságoly Ferenc a henyei molnár.[164]

 

Fülöp József 25 évig volt főmolnár a henyei malomban. 1920-25 közt társbérlője a zalaeszntlőrinci malomnak. 1928-ban telepedett le Hévízszentandráson.[165]

Az 1900-as évek elején épült vízimalmát 1963 körül leállították, lebontották. Most tervezik újraépítését.[166]

 

Malom 25/10, Malom-rét 25/11, Malom-domb 25/21, Víz-köz 25/12.[167]

 

 

Ördög Henye, Ördöghenye

Zala folyó

 

Egy 1628-as oklevél szerint a faluban két malom volt. Az egyik az Eördögh, a másik a Tompa családé. A két család a két malmot egyesítette. 1777-ben szintén említik malmát.[168]

É. n. „Malom helységünk határában a Szala vizein igen jó vagyon, mellyen jószágainkat könnyen megőrölhettyek.”[169] – vallották a megkérdezett tanúk.

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Nagy János neve szerepel.[170]

Az 1782-1801 közt készült egyházi összeírás szerint: Malom Ördög Henye határában, ¼ órányira Zalaszentivántól, 11 lélek.[171]

Az I. katonai felmérésen nincs malom.[172]

1792-ben a Zalán Tomasich térképe viszont jelöl malmot.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A határban lévő vízimalom kapacitása napi 14 pozsonyi mérő.[173]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 2 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 68 Ft jövedéki adót fizettek.[174]

Cságoly Ferenc vízimalma: A malmot 1700 körül alapították, régebben kisebb vízimalom volt. 1892-től van a Cságoly család tulajdonában. A jelenlegi tulajdonos édesapja 1908-tól kezdte meg az újjáépítést. Cságoly Ferenc 1920-25 közt fejlesztette mai nívójára. Két 72 lóerős, franciaturbina-hajtású. 40 lóerős szívógázmotorral is fel van szerelve. Két állomást és egy uradalmat lát el árammal. 24 órai teljesítménye 100 q.

Eredetileg alulcsapó-vízikerekű volt. 1920-25 közt épült meg a beton vízmű, amely egy duzzasztó-árapasztó zsilipből, vízkivételi műből és turbinafőből állt. 2 db 36 lóerős Pohl-Francis turbinát is beépítettek, melyek egy közös közlőműre dolgoztak. Továbbá beépítettek egy 240 V feszültségű, 16 KW teljesítményű Ganz EB típusú egyenáramú dinamót, amely a malmot és a molnár lakását látta el. 1921-től a falu közvilágítását és gazdasági egységeket is kiszolgált, valamint 1925-től egyéni fogyasztókat is a hálózatra kötöttek. 1932-ben egy 36 lóerős szívógázmotorral látták el a malmot, majd 1941-ben a Sümeg-Zalaegerszeg villamos hálózatra kapcsolták. 1947-ben még szolgáltatott áramot. 1950-ben a Zala megyei Malomipari Egyesülés tulajdonába került.[175]

1947-ben: „Ifjabb Cságoly Ferenc 1940-ben vette át édesapjától a malom üzemeltetését. Kapacitása 90q/24h volt. Az épület és és berendezése súlyos károkat szenvedtek a háború alatt, amelyeket 1947-re nagyrészt kijavítottak. 6-7 alkalmazottat foglakoztat.”[176]

Az 1949-es kimutatásban: A malom cége: Cságoly János. Telephelye: Petőhenye. Tulajdonos: Cságoly Ferenc. Bérlő: Cságoly János. Kapacítása: 100q/24h. Használahtósági foka: 90 %.[177]

A malmot elbontották, a molnárház még áll.[178]

 

 

 

379. Petrikeresztúr

Cserta

 

Csak a XVIII. századtól vannak adataink. 1753-55-ben Kalamár Mihály a molnár.[179]

1784-ben, az I. katonai térképen egy-egy tavas malom látható a falutól délkeletre, és délre.[180]

A II. katonai térképen már egyik malom sem szerepel.[181]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Bódis Testvérek néven szerepel.[182]

AZ 1949-es kimutatásban: Cég: Lendvay István Tulajdonos: Bódis testvérek és Lendvay István. Kapacitás: 15 q/24 h. Használhatóság: 50 %.[183]

Lendvayék Bánokszentgyörgyről jöttek, és a kislengyeli malomba mentek innen tovább.[184]

Az 1960-as évekig üzemelt, majd cseretelep lett. Utolsó vezetője Péter István volt.[185] Az 1970-es évek elejéig állt a malom épülete, akkor elbontották, tégláiból épült a sportöltöző a labdarugópálya mellett. Utolsó tulajdonosa a Sütő család. Az emlékezet úgy tudja, hogy volt egy malom ettől északabbra is.[186]

 

 

380. Petri, Petrivente (Van egy Petri nevű határrész Pálfiszeg és Gombosszeg határán)

 

1753-55-ban Horváth János molnárt írták össze.[187]

1762-ben Horváth János molnár neve szerepel az összeírásban.[188]

Az 1784-es katonai felmérés térképén Petriko-tól északkeletre a következő völgyben (rigyáci völgy) hosszú völgygáttal felduzzasztott tó látható. A gát alatt van a malom, egy épülettel. Feljebb is van még egy épület. Nem tudni ez melyik falu határa.[189]

1786-89-ben Tótszentmárton filiája. A helységen kívüli malom 1½ óra távolságra 5 lélekkel.[190]

További adatunk nincs malomról.

 

 

 

381. Pécsely, Pécsel

(Nemespécsely, Nagypécsely, Kispécsely, Alsópécsely, Felsőpécsely)

Pécselyi Séd (Öt vízfolyás egyesülésével jön létre. Lásd még: 325. Nemespécsely.)

 

1055-ben a tihanyi alapítólevélben szerepel az apátságnak adományozott birtokok felsorolásában Pécsely falu – malmokkal, földekkel.[191]

1244-ben Icsk tihanyi apát bizonyította, hogy a budai prépostság pécselyi uradalma ispánjának özvegye - a Nádasd-patak felett – malomhelyet adott el a veszprémi káptalan Bökény nevű kamarásának.[192]

Az 1358. szeptemberi határjárás alkalmával is említik a tihanyi egyház malmát.[193]

1413. április 1-jén ismét határjárást tartottak, mert a veszprémi káptalan azzal vádolta meg az óbudai prépostságot, hogy nagypécselyi birtokának hat jobbágytelkét és házát erőszakkal elfoglalták. Ezek a telkek a Nádasd-patak és a Zádor-malom közelében voltak.[194]

1479-ben megismétlődött az eset, csak most már a prépostság emberei elfoglalták a Nádasd-patakon lévő Zádor-malmot, a Nádasd-földön lévő szántóföldeket, szőlőket és hat jobbágytelket. 1486-ban ugyanezeket ismét elfoglalták a prépostság emberei.[195]

1495-ben a veszprémi káptalan nagypécselyi első malmát Pósa Albert bérelte 26 metreta gabonáért, a másikat Ányán Bálint és András 2 metretáért.

1497-től az első malmot Csopaki Mészáros Ambrus bérelte évi 26 metreta gabonáért, a másikat továbbra is Ányán Bálint és András, változatlanul 2 metreta gabonáért. 1498-ban sem változott a bérlők személye és bérleti díj. 1499-ben az első malom bérlője megváltozott. Király György bérelte az előző bérlővel azonos gabona mennyiséggel. A másik malomban változás nem történt.[196]

1500-ban Király György helyett Máthé Albert, a káptalan jobbágya, egyben tiszttartója bérelte az első malmot, az előzőekkel megegyező bérét. A másik malomban változatlan maradt minden. 1502-ben a malmok bérlői változatlanok. 1507-től az első malom bérlője Kozma Mihály. A bérleti díj, és a második malom bérlői változatlanok maradtak. 1518-tól Kyrál Bertalan fia vette bérbe az első malmot a korábbi bérleti díjért. A másik malomban maradtak a régi bérlők. 1524-től a második malmot egyedül bérelte Ányán András. 1526-ban változatlanul Király Bertalan és Ányos András a két bérlő, változatlan bérleti díj fejében.[197]

Ugyanez a helyzet 1528-ban is. 1533-ban új nevekkel találkozunk. A családok változatlanok: az első számú malmot Király Antal, a másodikat Ányán Barnabás bérelte a korábban megszokott bérért.[198]

1544-ben a veszprémi káptalannak át kellett adnia birtokai egy részét a tihanyi vár fenntartására. Ezt a török veszély indokolta. A nagypécselyi malom után a jobbágyoknak gabonát, robotot és pénzbeli adót is kellett fizetniük.[199]

1599-ben a királyi adóösszeírók egy malmot írtak össze.[200]

Egy 1655-ös adásvételi szerződés örökítette meg a Tipos-malom nevét, amely a Nagypécselyen birtokos Ányán család földjei fölött állt. 1622-ben ismét szerepelt Tiposmalom neve. Ekkor a Nagypécselyen működő malom gondnokául a veszprémi káptalan Húsvét Györgyöt szerződtette.[201]

1669-ben a veszprémi káptalan Sári Imre nevű jobbágyát - és minden örökösét – 100 magyar forintért szabaddá tette, és átengedte neki használatra Tipos nevű malmát. 1671-ben Sáry Imre megvált a Tipos malomtól. Ekkor Nemes Simonsics Mihály a malmot és malomhelyet –egy magyar forintért – feleségének és övéinek adta át.[202]

1674-ben Nemes Húsvét Gergely a nagypécselyi Zádor- malmot, tartozékaival együtt elörökített Simoncsics Mihálynak[203]

1690-ben Simoncsics Anna a Tipos-malomban lévő fél malomrészét 102 forintért eladta Fejes Jánosnak, aki földeket is vásárolt ekkor a családtól.[204]

Az 1700. december 24-én kelt Zala vármegye birtok összeírásából kiderül, hogy a falu vízimalma után évi 6 köböl gabonát fizettek adó fejében.[205]

1716-ban Vízkelety József megvásárolta a veszprémi káptalantól örök áron és időkre, 195 forintért a káptalan nagypécselyi Tipos malmát.[206]

1723-ban Nagy Ferenc eladta Kispécsely-pusztán anyai részét - a Borsathy birtokokat - köztük a malmot és malomhelyet Vizkelety Józsefnek és feleségének.[207]

1738-ban vita támadt Vízkelety Pál és a veszprémi káptalan közt két nemespécselyi telek és a Tipos-malom miatt. A következő évben pedig a Vízkelety testvérek közt alakult ki vita a birtok miatt. A vármegye ítélt az ügyben. Megosztotta a birtokot a két fivér és leánytestvérük között. A két fiú közösen használhatta a malomhelyet (malmot).[208]

1743-ban említést tesznek egy elpusztult malomról: a csókamáli pusztamalomról.[209]

1748-ban Vízkelety György földesúr molnárját Hardi Mihálynak hívták.[210]

1754-ben a földesurak: a veszprémi káptalan és nagyszombati jezsuita kollégium, szerződést kötöttek nagypécselyi jobbágyaikkal. Ennek során megállapították, hogy a településen birtokos Vízkelety család Tipos-malma a káptalan földjén van, ezért a Vízkelety család évi 1 forintot fizetett a káptalannak.[211] E szerint, 1716-ban Vízkelety Józsefnek csak a malmot adták el, a fundust, a telket, amelyen a malom állt, nem. Ez a korban bevett szokás volt.

A füredi kerület molnárairól 1755-ben készült adóösszeírás idején, Pécselyen 4 molnár volt.[212]

1755-ben vizsgálat tárgyát képezte a Tipos malom, illetve a terület, amelyen áll, tulajdonjoga. A tanúk szerint a malom a káptalan birtokán van, a Vízkeleti család csak bérlő.[213]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, Igali István, Marton Ferdinánd, Nagy János és Laposa Ferdinánd neve szerepel.[214]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Virág Mártont említik.[215]

Az ezt követő időben a két Vízkeleti fiútestvér halála után az örökösök minden birtokukat eladták a veszpémi káptalannak, így a Tipos-malom tulajdonjoga is visszaszált rájuk. A káptalan a harmadik testvér Jusztina malomrészét is elfoglalta, mire ő pert indított ellenük.[216]

1778 júniusában ezt írták nemespécselyi jobbágyok: „Határunkban elegendő malom találtatik, ahol is szükségünkre őrölhetünk.”[217]

Az I. katonai felmérés térképén Nemes- és Kispécselytől délre, a két falu közt Észak-Dél irányban folyó patak két ágra szakad, és mindkét ágán egy-egy malom található.[218]

 

 

636. Pécsely, zádorvölgyi legfelső malom. Hátul a Zádorvár. Fotó: Vastagh Gábor.

 

1782-ben özvegy Molnár Nagy János volt vászolyi molnár engedélyt kért a veszprémi káptalantól, mint a terület birtokosától, hogy Kispécsely-pusztán, a Kispécsely-patakon egy felülcsapott kerekű vízimalmot építhessen, amelyért árendát fizetne. Az engedélyt megkapta, mert a malom 1783-ra felépült. A tulajdonos szerint az új malom értéke egy 1400 forintértékű szőlő és 650 forin, készpénzben.[219]

A veszprémi káptalan 1797. április 18-án összeíratta pécselyi ingatlan vagyonát. Malmok: A Tiposi-malomnál volt egy malomház és vele együtt egy konyha, melyben egy kemence is volt, Szakadéki-malom [nincs róla adat - ML]. Felső Zádori-malom: a szőlőhegyen volt (?), egy szoba és egy konyha tartozott hozzá. Alsó Zádori-malom: szoba és konyha tartozott hozzá.[220]

A káptalan 1800 elején versenypályázatot hirdetett a Szakadéki-dűlőben lévő malom újjáépítésére. (A Szakadéki-dűlő Kispécsely–pusztához tartozott.) A pályázatra elsőként Szabó Péter füredi molnár jelentkezett. Őt Limborszki Ferenc vászolyi és Pékli Antal jakabfalvi lakosok követték. A malomépítés jogát végülnem ők, hanem Vizmeg Márton kapta meg. A malom, amelyre Vizmeg hitelt vett fel, 1803-ra készült el. Miután az adós nem tudta törleszteni a kölcsönt, a hitelező felszólította a fizetésre. Az örvényesi Sies József molnár ki akarta használni Vizmeg szorultságát, felajánlott a malomért egy 1400 forintos szőlőt, 650 forint készpénzt, és megígérte, hogy a malom jövedelmének egyharmadát Vizmeg Mártonnak és feleségének, Bőczi Juliannának adja haláluk napjáig. Vizmeg nem fogadta el az ajánlatot, hanem a füredi molnárcéhhez fordult segítségért. Ők hajlandók is voltak segíteni, olyan feltétellel, ha Vizmeg átadja a malmot örökösen a füredi céhmester egyik rokonának, a céh pedig cserébe egy malomhelyet ad Vizmeg Mártonnak Ősiben. Vizmeg ezt elfogadta és a csere megtörtént. Az új malom kezelésével Farkas Sámuelt és Viza Jánost, az Oroszi család molnárait bízták meg.[221]

1803-ban Csepely Pál eladta testvéreinek: Jánosnak és Mózesnek nemespécselyen lévő birtokait, köztük Szépmagas malombeli részét. A malomrészt 180 forintért János vette meg.[222]

1816-ban Csepely Pál hazatért a háborúból, és eladta a nemespécselyi határban lévő „Szép Magasi nevű malomban” lévő osztályrészét sógorának Szép István Kis Szőllősi Oskola Rektornak, 170 forintért.[223]

1828-ban összeírták a veszprémi káptalan pécselyi birtokait, köztük a négy malmot:

Nemespécselyen az, ún. Alsó-zádori malmot Dömötör Imre bérelte 1814. április 24.-től 1817. április 24-ig. Évi 70 forintért. 1816 decemberében bejelentette szándékát, és kérte a malom bérletének meghosszabbítását, egyúttal panaszt tett a nemespécselyi nemesekre, akik a malom vizét káposztásföldjeik öntözésére felhasználták. Dömötör Imrével meg lehettek elégedve, mert megkapta további évekre is a malmot, amelynek éves bére 1822-ben évi 80 forintra emelkedett, és ugyanannyi volt 1824-ben is.

A Felső-zádori malmot Somogyi Ferenc bérelte évi 75 forintért. Az alsóhoz hasonlóan ez is szabadőrlésű malom volt, és a molnárnak ugyanúgy kötelessége volt a kisebb hibák, hiányosságok kijavítása, megszüntetése. A malomhoz tartozott egy hold szántó és rét is. Ezért 4 Ft 30 krajcár bérleti díjat kellett fizetni. A bérleti szerződés 1812. április 24.-től 1817. április 24-ig szólt. Ő is hosszabb távon üzemeltette a malmot. A bérleti díj 1822-ben 70 forintra csökkent, de a molnár díjfizetése nem csökkent, mert a földek bérletét 10 forintra emelték.

Kispécsely-pusztán a Tiposi-malmot Kovács Ferenc bérelte 1814. április 24.-től 1817. április 24-ig. A malomhoz egy hold szántóföld tartozott. Kötelességei hasonlóak voltak, mint a két másik molnáré. Évi bérleti díja 180 forint volt. A következő években folyamatosan csökken ez az összeg. 1824-ben 130, 1827-ben már csak 80 Ft-ot kellett fizetnie.

Szintén Kovács Ferenc bérelte a Szakadéki malmot, 1814. április 24.-től 1817. április 24-ig. Ez is szabadőrlésű malom volt. Tartozott hozzá másfél hold szántó és hat hold rét. A malom évi bére 240 forint volt. Kovács még ebben az évben megvált a malomtól. Utóda Szalai János lett, aki 1817 januárjában kérte földesurát, a káptalant, hogy a Szakadéki helyett aTiposi malmot adja neki, mert 1816-ban rossz emberek kifosztották, és most is fenyegetik. A következő években ennek a malomnak is csökkent a bérleti díja. 1822-ben 150, 1824-ben 130, 1827-ben 80 Ft-ra.[224]

1840-ben Nemespécselyen négy árendás molnárt írtak össze:

Csongrádi Ferenc: vagyona nincs, évi jövedelme 36 Ft. Évi adója 4 Ft 37 kr.

Svarczpék Ferenc: vagyona nincs, évi jövedelme 40 Ft. Évi adója 4 Ft 30 kr.

Svarczpék Péter: vagyona nincs, évi jövedelme 40 Ft. Évi adója 4 Ft 30 kr.

Kappan Gáspár: vagyona 1 kapás szőlő, évi jövedelme 40 Ft. Évi adója 4 Ft 40 kr.

Saját háza egyiknek sem volt.[225]

 

 

625. Pécseji malom transzmissziója. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A nemes pécseli határban lévő 5 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 6 pozsonyi mérő.[226]

Az 1896. augusztus 29.-én Zalaegerszegen kiadott „Hirdetmény Nagy és Nemespécsely rétöntözéshez vízhasználat engedélyezéséhez”-ben olvashatjuk az alábbi malomtulajdonosokat:

Morvai Károly (Morvay-ként is írták.)

Azelőtt Bertalan Ferenc, most Ortner Ferenc Nemespécsely.

Azelőtt Burján Lajos, most Szabó Károly Nemespécsely.

Keszler János Nagypécsely

Szép Ferenc Nemespécsely

Nagy János Vászoly

Sövény Albert Vászoly

Azelőtt Kálmán Istvánné, most Király Lajos Vászoly

Horváth János Vászoly[227]

 

1910-ben Nemespécselyen az országos népszámlálás alkalmával 4 malomiparban dolgozót írtak össze.[228]

1924-ben a Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára Nemespécselyen az alábbi malmosokat sorolta fel: Bóna József, Gajdor András, Kocsis Mihály, Krakler János, Tibela János, Tóth József.[229]

1948-49-ben a Pécsely patakon lévő vízimalmokat is államosították, illetve leállították.[230]

 

Szalai-Sási malom

 

Zádor-, vagy Morvay-malom

Már 1001-ben is említik.[231]

 

Ortner-malom

Csak a helye van meg.[232]

 

Klárapusztai-malom

Ma ennek helyén lovas panzió van.[233]

 

 

629. Lovaspanzió a Kárapusztai-malom helyén. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

Szakadék-malom

Ma már nyoma sincs.[234]

 

 

382. Péntekhely (Zalaszentgrót környékén volt)

 

Gr. Batthyány Ádám levele a Kanisai Alay bégnek 1656-ban, Németújvárból: „Anno 1656. die 11 May Kanizsay Alay béknek irott levelünknek Pária. Mi Groff Batthyani Ádám etc. Szomszéd Vitéz Úr Barátunk illyen állapotrul kelle irnunk, hogy Bas Huszain Aga azt kiwánnya Péntekbeli Malmunktul az Deáknak fizessünk, noha az Szent Grothi Városi Polgárok Haszsza Amhet Aga eleött el végeztetik, hogy ezen malomnak adaia ne maganossan, hanem a’ Város adóival edgyütt legyen, és a Deák semmit ne kiwánnyon rola, a’ melyben mind ez ideigh megh tartattak, henem most megént kiwánnya, hogy az Malomtul magán való adót adgyanak. Azért Kegiedelmedet szomszédságosan kériük, tudgya megh, hogy az régi végezis szerint tartassék megh adoiban, hogy sé nékünk, sé á Török részre Kárunk né következzik. Isten velünk Uyvar ut supra.”[235]

 

 

 

383. Pincze Pince, SLO.

Lendva-patak, Lendva-folyó

 

Első említése Lenti vár Invertáriuma 1673-ból. A várnak az alábbi malmokban van gabonája, illetve lisztje: Czigula malomban 3 hordóban 26 köböl,

Pinczei malomban 19 köböl,

A vár malmában 5 köböl búza és 9 köböl rozs,

A lenti „Marcza” malmában 1 köböl búza és 2 köböl rozs.[236]

„Van itt az uraságnak 3 kerekű malma, amelyet 1705-ben a Keglovich Péter vezetése alatti rácok felégettek.”- írják az alsólendvai és lenti uradalom összeírásában.[237]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Tizedes János molnár nevét jegyezték föl.[238]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, szintén Tizedes János neve szerepel.[239]

„Az Alsó Lendvai uradalomban, amely faluk melyik malomhoz valók lehetnének őrlésre való nézve, azoknak connotacioja:

Pinczei malomhoz: Pince, Ujfalu és Szt. Miklós.[240]

„Malom is vagyon határunkban, melly elegendő szükségünkre.”[én.][241]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A pincei Molnár György molnárt és legényét Szabó Györgyöt „malombéli defectusért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Molnár György molnárt az előző évihez hasonló hiányosságok miatt ismét megbünették: „maga büntetésül malom béli defectusokért”. A céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Molnár György volt a molnár.[242]

Az 1784-es I. katonai felmérés térképén jól látszik, hogy a Lendva két ágra szakad. Bal oldali ága bal partján van a malom. A molnárház a malmot északnyugatról megkerülő ér/ároktól jobbra a falu felé. A faluból az út csak a malomig vezet.[243]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A pincei malom tulajdonosa: Herceg Esterházy Pál, 3 kerekű, kapacitása: 10 pozsonyi mérő/24 óra.[244]

A II. katonai térképen ugyanott van a malom, ahol az elsőn.[245]

Az 1863-ban, a Zala Vármegye Tisztiszéke számára készült kimutatás szerint 1 patakmalomban, 3 kővel 24 óra alatt 40 ausztriai mérő gabonát képesek megőrölni.[246]

Az inasévek eltöltéséről, a vándorlás során különböző malmokban végzett munkákról a legények igazolást kaptak. Így tudjuk, hogy a pincei Völgyi György molnármesternél Majer József molnár legény 1868 novemberétől 1869. január 25-ig dolgozott.[247]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 29 Ft 72 krajcár jövedéki adót fizettek.[248]

 

 

 

384. Pivár (Ma Nagykanizsa városrésze.)

 

1750 körül Békesi Ferenc molnár 2 köböl árendával, 25 köböl jövedelemmel. Német István nem fizet árendát, jövedelme 20 köböl.[249]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 2 segédet és 2 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 31 Ft jövedéki adót fizettek.[250]

 

Pivári utca 247/103, Nyugati Pivári 247/444, Pivári malom: Két árok köz. Régen malom volt itt.[251]

 

 

385. Podbreszt (Podbrest, Drávaszilas, HR)

Dráva folyó

 

Az I. katonai térképen, 1784-ben Podbreszttől délre egy, távolabb, délnyugatra két malmot jeleznek a Dráva bal partján.[252]

A II. katonai térképen 1856-60 közt Podbresttől keletre, Otok felé négy hajómalmot jelölnek a Dráva fő ágának jobb partjánál.[253]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 5 vízimalomban 3 segédet foglalkoztattak, és a malmok után 48 Ft jövedéki adót fizettek.[254]

 

 

 

386. Pogányvár

Zala és mellékvizei

 

Egy malom van Tomasich térképén 1792-ben.

 

 

387. Pogárd (Bogárd)

 

388. Pókaszepetk

 

Szepetk

 

A XV. század derekán már két Szepetket említenek. Amikor ugyanis a vármegye vizsgálatot tartott Szepetki András fia Miklós panaszában, hogy Laki Márton elfoglalta itteni részét és egy malmát a Zalán, a kihallgatott tanúk közt volt Szepetki Ulrik fia György és a másik Szepetkről való Gergely fia György.[255]

 

Istvánd, Zalaistvánd (Pókaszepetk falurésze)

Zala folyó

 

1750 körül Molnár Miklós molnárt írták össze, aki árendát nem fizet, jövedelme 69 köböl.[256] 1754-ben ugyanő a molnár 75 köböl jövedelemmel.[257]

1778. február 6. „Malom határunkban igen közel jó vagyon a Szala vizén, az hol jószáginkat könnyen megőrölhettyük.”[258]- vallották az úrbérrendezés során kihallgatott jobbágyok.

Forintosháziak vallották 1780-ban: „Közel lévén hozzánk a Szala vizein Vöcköndi és Istvándi malmok, ahol jószáginkat könnyen megőrölhettyük.”[259]

1784-ben, az I. katonai felmérés térképén Istvánd és Szepetk közt a Zalán és a mocsáron négy hídat jelölnek. Ettől felfelé, nyugatra van egy malom házzal.[260]

Tomasich térképe is jelöl malmot 1792-ben.

14467/1857. számon Tóth József Zalaszentivánon lakó jobbágy molnár a petőhenyei, pózvai és zalaistvándi malom bérlője kegyelmi kérvénnyel fordult a királyhoz. A kérvény a henyei malomban kelt 1857. szeptember 16-án. A levélből kiderül, hogy Tóth József 1850-től bérelte a három malmot 21600 váltóforintért 36 db természetű aranyért, valamint 60 hold földet és rétet 750 váltóforintért, Tolnai Festetics György gróftól. Azt megelőzően a pózvai malom bérlője volt.

1855-ben Száraz Antal molnár céhmester –, aki egyébként Tóth sógora volt – feljelentette hamis finak használatért. (A vád szerint Tóth ékekkel megnagyobbította a vámszedő edényt, így a jogosnál több vámot vett ki a gabonából, megkárosítva ezzel az őrletőket.)

Száraz – a védekezés szerint - azért haragudott sógorára, mert az kibérelte előle a henyei malmot. A vád két koronatanúja Tóth két segédje volt. A molnárt bűnösnek találták az ellene felhozott vádban, ezért hat hónap börtönre ítélték. Büntetését a türjei börtönben töltötte.

Tóth jó embere lehetett a grófnak, mert az uradalom ügyvédje fogalmazta a kegyelmi kérvényt. A mellé csatolt bizonyítványok a vádló és a tanuk jellemét igyekeztek bemutatni. Szárazról már láttuk a környező falvak lakóinak véleményét. A két legény: Serer József és Varga József voltak. Austrics Antal szentgróti molnár bizonyította, hogy a korábban nála dolgozó Serer József molnárlegény magát nem a legjobban viselte: „ez mellett lopás képen Gabonámat is adot el, ami ütet nem illette volna.”

Varga József pedig Széplakon a mestere kamráját feltörte, rajta érték és börtönbe zárták.[261]

1902 előtt Takács Endre bérelte az itteni malmot, de nem tudjuk mettől meddig.[262]

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be, amiknek a végrehajtását ellenőrízték is. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosa Hámos Jenő volt.[263]

 

 

942. Zalaistvánd. Fotó: Kummer Gyula

 

 

945. Zalaistvánd. Fotó: Kummer Gyula

 

1947-ben: „Hámos Jenő vízimalma, Zalaistvánd. Ez a malom már igen régen áll fenn, és 1912-ben vette át a Hámos család. Jelenleg Hámos Jenő a tulajdonos, aki azt szakavatottan vezeti. A malomban ez idő szerint 7 embert foglalkoztat. Teljes üzem esetén napi őrlőképessége 90 q. A malomban Gérusz József is közreműködik. A háború alatt csak jelentéktelen károkat szenvedtek és azokat már nagyrészt helyre is állították.”[264]

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: Hámos Jenő. Tulajdonos: Hámos Jenő. Kapacitás: 70 q/24 h. Használhatóság: 80 %.[265]

1961-ig működött. Utolsó vezetője Domján Ferenc volt. Később légó [polgári védelmi] raktár lett. A malomépület ma is áll.[266]

 

Hármos-malom 13/15. Hármos nevű egykori tulajdonosáról. Szala 13/19.[267]

 

 

 

Pókafa (Pókaszepetk falurésze)

Zala folyó

 

Egy földrajzi néven kívül más nem utal malomra.

Ennél a Pókafánál sem az I. katonai felmérés, sem Tomasich nem jelöl malmot, és a Zalától is távol van. Volt még egy Pókafa (Pókafai-malom) Kávás határában 31/30.[268]

 

Malom-rét 6/66.[269]

 

 

 

389. Pókafai-malom (Kávás határában 31/30.)[270]

Zala folyó

 

Pókafai- malom Zalaszentgyörgy-Zalacséb környékén, Györkefa táján volt.[271]

Az 1728-as összeírásban felsorolják az egerszeg könyéki nemesek által lakott falvakat. A felsorolásban szerepel Pokafa predium Ságod és Vaspör közt.[272]

Az I. katonai térképen Kávástól nyugatra található egyedül álló malom, molnárházzal.[273]

Feltételezhetően itt született Németh Anna, Németh Gábor pókafai molnár lánya („In mola Pókafa No. 36”), aki örökölte apja margitai (Szentmargitfalva) malmát, ahol férjhez ment Mendl Balázs malomtulajdonoshoz. (Többit lásd ott).

Meg van a malom a II. katonai térképen is, amelynek felvételére1852-55 közt került sor.[274]

 

 

 

390. Pórszombat

Györökházi-patak

 

1753-ban Móricz György molnárt írták össze.[275]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, szintén Móricz György neve szerepel.[276]

Fentiek ellenére az I. katonai térképen[277] és Tomasich térképen sem szerepel malom, így elképzelhető, hogy Móricznak másutt volt malma.

 

Györökházi-patak 130/23, ebbe folyik Nagy-vőgyi-patak 130/31, és a Berek-melléki-patak.

Malomkert 130/68.[278]

 

 

391. Pózva (Zalaegerszeg)

 

392. Pölöske

Eszterág-patak, Szévíz

 

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Márton neve szerepel.[279]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A határban lévő 2 malom közül az egyik szélmalom, ez leégett, a másik vízimalom, az pusztán áll.[280]

A II. katonai térkép a szélmalmot jelöli: Szal M., a vízi viszont nem szerepel a térképen.[281]

 

Malom-fej 71/53, Malom-feji-kereszt 71/54, Csorba kereszt, Hosszú-réti-patak 71/59. (Előző kettő e mellett van). Malomfeji-híd 71/64, Malom-feji-sánc: Fus-patak 71/70, Eszterag-patak 71/122, Szévíz 71/123, Csurgó-patak: Nyöszörgő 71/159.[282]

 

 

 

393. Pölöskefő

Meccés-patak

 

Földrajzi neveken kívül nincs más adatunk malomra: Malomfeji-düllő 217/19, Malomfő: Malomfej [Malomfői rét] 217/22, Mecces P.[atak] 217/36.[283]

 

 

 

394. Pördefölde

Töröszneki-patak

 

1728-ban Pördefölde praediumon (itt nemesi birtok) a Perde patakon van a dömeföldi Tóth Györgynek, Mihálynak és Istvánnak egy egy kerékre járó őrlő, úradó alá eső malma, amelynek jövedelme 10 Ft. Van egy másik malom ugyanitt, szintén egy kerékre őrlő, a szentpéterföldi Farkas Jánosé és a várföldi Pintér Istváné, jövedelme 10 Ft.

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, Perko István, Király István és Molnár Mihály neve szerepel.[284]

1770-ben aztán már három malom van, de idegenek birtokolják. (Mint láttuk, már 1728-ban is így volt.) 1 molnár 6 Ft jövedelemmel.[285]

„Malom községünk határában közel három vagyon.” - vallják a falubeliek 1780. május 8-án.[286]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A pördeföldi Tott Tamás molnár véka és finak pecsételéséért fizetett, legényét, Fejér Istvánt „kőbevaló fogyatkozásért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Pördefüldén továbbra is Tott Tamás volt a molnár. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál már Adler Ferenc molnárt említik.[287]

Az I. katonai felmérésen - 1784-ben - a Töröszneki patakon két malom van. Ez az 1770-es állapotot rögzíti és igazolja. A falu alatt nyugatra a patakon malom, házzal.[288] 1785-ben aztán már csak egy malomról tesznek említést: a „Pördeföldén aluli malomban lakók lélekszáma 8 fő.” (Ez lehet a későbbi pusztamalom.)[289]

1792-ben Tomasich térképén már nincs malom. Szintén a falu alatti malomra vonatkozhat az 1854-es térkép elnevezése: „Malomfeji dűlő” a „Sinka” alatt és a „Puszta malomi dűlő” közt a Töröszneki-patak mellet.[290]

Ugyancsak nem találunk malmot a II. katonai felmérésen,[291] míg a III. katonai felmérésen „Malomalja” elnevezéssel találkozunk.[292]

A földrajzi nevek itt is segítettek a malmok azonosításánál. A Malomgát az egykor az Eperjesi-patakon álló malomra, míg a Puszta-malom a falu alatt, a Töröszneki-patakon lévő malomra utal.[293]

 

Epörjesi patak 170/14, Töröcneki-patak: Töröszneki-patak 170/18, Malomgát 170/24, Malom-rét 170/38, Puszta-malom 170/40, Válicka 170/51.[294]

 

 

 

395. Preseka, Hétvezér. Preszeka Hr. (Csáktornyától nyugatra.)

Preseka-folyó (patak)

 

A csáktornyai uradalomnak 1670-ben Preseka mellett volt egy egykerekű malma.[295]

Az I. katonai térkép 1784-es felmérésekor a falutól nyugatra folyó patakon a falutól északnyugatra és délnyugatra is volt egy-egy malom. Az alsónál ház is.[296]

A II. katonai térkép1856-60 közti felvételén Prhovecként jelzett településtől délre Badličantól nyugatra található az I. katonai térképen jelzett malom, amely a Preseka folyón áll, amibe a település alatt folyik bele a Mühlbach víze.[297] További adataink nincsenek.

 

 

 

396. Pula

Eger, vagy Kapolcs patak

 

Grófi-malom

 

Csak a XIX. századból van adatunk. Thiele és Fényes Elek említik lisztelő- és deszkametsző malmát, amelyek nem csak a helyi igényeket elégítik ki, hanem a devecseri uradalom más területeit is.[298]

„Pulai határban malmai kedvéért [Eger vagy Kapolcs patakot] gróf Esterházy Miklós, Mint Földes úr, regulázott csatornára vezette…”[299]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A pulai határban lévő 2 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 2 pozsonyi mérő.[300]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalom után 16 Ft-ot, az olajmalom után 4 Ft jövedéki adót fizettek.[301]

Ifj. Benedek József gr. Esterházy Sándor metsző és gabonaőrlő malmát bérelte a malom leégéséig.[302]

Régen összeomlott.[303]

 

 

653. Pula, malom. Fotó: Vastagh Gábor.

 

Kanczler-malom[304]

 

Kanczer Márton 1938-ban Pulán önállósította magát, mint malombérlő.[305]

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: Ábrahám János. Tulajdonos: Pula község. Bérlő: Ábrahám János. Kapacitás: 3 q/24 h. Használhatóság: 15 %.[306]

 

Tálodi-malom[307]

 

A II. katonai térképen két Talodi malom is található. Egyik a település nyugati vége alatt, a másik jóval lejebb a Somhegy nyugati lábánál.[308]

 

A kapolcsi Walter családnak korábban Pulán is volt őrlő- és metszőmalma.[309]

 

Nem tudjuk, melyik malomra vonatkoznak a következő adatok:

Pulai vízifűrész és malom.

1945. június 2-án jelentik a Zalaegerszegi Erdőfelügyelőségnek, hogy a deszkametsző, vízifűrész üzemel, napi teljesítménye 1m³.[310]

1945 őszén állami tulajdonba vette a Zalaegerszegi Erdőigazgatóság.

Az 1946. március 22-én történt felmérés szerint igen régi szerkezetű, fa fogaskerekekkel, 1 db keretfűrészt hajt, és napi teljesítménye továbbra is 1m³.[311]

 

 

 

397. Pusztasa

 

1786-89-ben Tótszentmárton fíliája. A helységen kívül álló malom 1½ óra távolságra van, 3 lélek lakja.[312]

Az I. katonai térképén (1784) Szent Mártontól észara és északnyugatra három gátas, tavas malom van. Kettő közvetlenül fölötte, egy pedig távolabb. Ez lehet azonos Pusztasával.[313]

1777. április 3. „Malom ugyan vagyon határunkban, de az ritkán forog, s azért törtények gyakorta, egy-két-három mérföldnyire is, tovább is az Szalára, Rábára, Pinkára és Drávára kölletik őrleni járnunk.”[314] – vallották a meghallgatott tanúk. Ennek magyarázatát nem adják, és hihetetlennek tűnik, hisz sokkal közelebb is vannak a környéken malmok.

A II. katonai térképen már nincsenek meg az elsőn jelzett malmok, csak majorokat, lakott helyeket jelölnek egykori helyük környékén.

 

 

 

398. Pusztaederics (Szompács)

Patak, Berek-patak

 

1753-ban Tuboly György molnárt,[315] 1753-55-ben Nagy Ferenc molnárt írták össze.[316]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Tuboly György neve szerepel.[317]

1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. Tuboly György tartozása 2 Ft 30 x volt.[318]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Bocskor György és Horváth György molnár nevét jegyezték föl.[319]

Az 1776. október 29.-én felvett vallomás szerint: „Malom ugyan vagyon határunkban kettő, mindazonáltal, holy szárazság, holy kemény fagyás miatt kevés hasznát vehettyük, hanem gyakortább a Szalára kintelenittetünk őrleni menni.”[320]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, már csak egy molnár: Bocskor Péter neve szerepel.[321] Valószínüleg a másik malom ez időre megszünt. Ezt látszik bizonyítani, hogy az 1762-es összeírásban is csak egy molnár van: Pirisznyák Ferenc.[322]

Az I. katonai felmérésen is csak egy malom van a falu északi végénél, de nem Szompácsnál, ahol később volt.[323]

1792-ben, Tomasich térképén is egy malom van.

Viszont kettőre enged következtetni az 1850-ben készített összeírás, amelyben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Edericsi „neve tudatlan”. Szompácsi molnár Kováts János.[324]

Érdekes az 1756-60közt készült II. katonai felmérés térképe, amely a Szompács major mellett jelöli a malom épületét, de a térképjel: a malomkerék nincs mellette.[325]

Aztán több mint egy évszázadig nincs adatunk róla. Következő említésekor már a Fatér család tulajdonában volt: „Fatérék malma fölülcsapott vízikerekű, deszkából, boronából épült. 1904-ben a szombathelyi Pohl-gépgyár elkészítette az új malom építési terveit, berendezéseit és a vízi-kerék helyett egy fekvő Franchis-turbinával. Ez alapján épült meg az új téglamalom 1905-ben „… a malom és a naphosszat pöfögő izzófejes Wohankája.” (1916 k.) Fatér János malma a Berek patakon.[326]

Niczinger Rudolf Tófejen befejezett elemi iskolái elvégzése után molnárinas lett. 1911-ben szabadult és segéd lett Szompácson Fatér József malmában. 1914-18 közt katonáskodott. Leszerelését követően nem ment vissza, hanem Nagyrécsén az uradalmi malomban dolgozott.[327]

Herman István (1912-1988) kovács. Malomgépészettel is megismerkedve helyezkedett el Szompácson a malomban, 1940-ig.[328]

Egy 1935-ben megjelent kiadványban ezt olvashatjuk róla: „Fatér János malomtulajdonos. (Boczfölde, 1872.) Iskolái elvégzése után kitanulta a malomipart. Mint segéd több helyen dolgozott. 1912-ben lett önálló. Ekkor vette át édesapjától a jelenlegi tulajdonát képező malmot. Felesége: Császár Ilona. Két fia van. Egyik fia dr. juris és főmalomellenőr.”[329]

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be, amiknek a végrehajtását ellenőrízték is. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosa Fatér János volt.[330]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Fatér János neve szerepel tulajdonosként.[331]

1949-ben: Szompácspuszta. Cég: Fatér János. Tulajdonos: Fatér János. Kapacitás: 40 q/24 h. Használhatóság: 80 %.[332]

Nincs rá adatunk, de valószínüleg nem államosították. Az 1950-es évek elején molnársegédként dolgozott a malomban a tófeji Harsai István. Ő 1953-ban átment a söjtöri malomba, mert a szompácsit lebontották.[333] Ma csak az egykori, több családnak otthont adó molnárház áll.

 

Patak 86/26, Malom-sűrű 86/38, Szompácsi-patak: Gálkuti-patak 84/51.[334]

 

 

 

399. Pusztamagyaród (Magyarad)

Alsó-Válicka patak

 

1753-55-ban Jatai János a molnár.[335]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A jegyzőkönyvben a magyaradi Horváth Mihály molnár nevét említik. A céh következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Továbbra is Horváth Mihály a molnár, akit defectusért megbüntettek. A céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Horváth Mihály volt a molnár.[336]

Az 1784-es I. katonai felmérés térképén a falu alatt van egy malom a Válickán.[337] További adataink nincsenek.

 

 

 

400. Pusztaszentlászló

Alsó-Válicka

 

Az I. katonai felmérés térképén Válicka-pusztától északra, a falu közepe táján, attól nyugatra, látható malom a tó fölött. A falutól északra, már a Felső-Válickán szintén malom. Ettől északra a Söjtör-Tófej út hídjától északra másik tavas malom. Egyiknél sem jeleznek másik épületet.[338]

 

Halastó 87/72, Kő-berki-patak 87/76. A halastavat ez táplálta. Alsó-Válicka 87/48.[339]

 

Urbónak

 

1850-benösszeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Urbónakon Kováts Jánost.[340]

 

 

401. Rada (Kis- és Nagyrada)



[1] ZMFN 80/49.

[2] Holub III.

[3] MNL ZML Hlc Pacsa 59. Eredeti Zalavári hh. lt. I/1866

[4] MNL ZML Hlc Pacsa 73.

[5] MNL ZML Hlc Pacsa 93.

[6] MNL ZML HLc Pacsa 59, 73, 93, 96.

[7] MNL ZML HLc Pacsa 124. Eredeti: MNL ZML Conscr. Univ. Ö. Conscr. Processus Sárkányziensis 1750. 118-120. p.

[8] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[9] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása 1760. k.

[10] MNL ZML HLc Pacsa 122.

[11] I. kat. Coll. V. Sectio. XIX.

[12] MNL ZML HLc Pacsa 175

[13] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 58.

[14] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kimutatás.

[15] Kovács, 2012. 179. p.

[16] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[17] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 79 sorsz.

[18] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[19] ZMFN. 198-201. p.

[20] http://hu.wikipedia.org/wiki/Bottornya

[21] Kalṧan, 2014. 157. p.

[22] Kalṧan, 2014. 171. p.

[23] I. kat. Coll III. Sectio XIV.

[24] II. katonai felmérés XXII. col. 60. sect. HM HIM Térképtára Arcanum kiadó podturen

[25] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kimutatás.

[26] Holub III.

[27] Kovács, 2012. 180. p.

[28] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása 1750. k.

[29] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása 1760. k.

[30] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Lövői molnár céhez tartozó molnárok összeírása 1764.

[31] Horváth I. 156. p.

[32] Horváth I. 82. p.

[33] I. kat. Coll V. Sectio XVII.

[34] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[35] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 55.

[36] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1863.08.03. 1637 és 1972.

[37] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1861.05.01. 696.

[38] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1864.11.07. 2304.

[39] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ban készített kimutatás.

[40] Újjáépítő magyarok, 1947. 700. p

[41] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 178. sorsz.

[42] ZMFN. 230-231. p.

[43] Holub III.

[44] ZMFN. 119/62.

[45] MNL ZML középkori okleveleinek regesztái 88. p – ZML DL 397. Zalavári hh. lt. № 3174.

[46] MNL ZML középkori okleveleinek regesztái 94. p – ZML DL 380.

[47] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása 1760. k.

[48] II. kat. Coll. V. Sectio XX.

[49] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 58.

[50] ZML IV. 433. SKIK statisztika 1867. Wöller István által 1969-ben készített kimutatás.

[51] I. kat. Coll II. Sectio XII.

[52] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[53] II. kat. Coll. XXI. Sectio 59.

[54] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 50-51. p.

[55] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kimutatás.

[56] www.velika-polana.si

[57] Veress: Paloznak 25. p.

[58] Veress: Paloznak 26. p.

[59] Veress: Paloznak 28. p.

[60] Veress: Paloznak 38. p.

[61] Veress: Paloznak 44. p

[62] Veress: Paloznak 47. p.

[63] Veress: Paloznak 48. p.

[64] Veress: Paloznak 55. p.

[65] Veress: Paloznak 56. p.

[66] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 320. p.

[67] Lichtnecker, 1999. 262.

[68] Lichtnecker, 1999. 231.

[69] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása 1757.

[70] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása 1760. k.

[71] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása 1760. k.

[72] Horváth I. 388. p.)

[73] Veress: Paloznak 128. p.

[74] I. kat. Coll IX. Sectio XX.

[75] Veress: Paloznak 160. p.

[76] Veress: Paloznak 134. p.

[77] Veress: Paloznak 140. p.

[78] Veress: Paloznak 147. p.

[79] Veress: Paloznak 165. p.

[80] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 320. p.

[81] Veress: Paloznak 172. p.

[82] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[83] II. kat. Coll. XXVIII. Sectio 55.

[84] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kimutatás.

[85] Veress: Paloznak 202. p.

[86] Veress: Paloznak 218. p.

[87] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[88] Kádár, 2010. 301. p.

[89] Kovács, 2012. 180. p.

[90] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[91] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása 1755.

[92] MNL ZML. Úrbéres ügyek, 1767-1818. Páka, 1768.

[93] MNL ZML Úrbéres ügyek, 1767-1818. Páka, 1768.

[94] Horváth II. 53. p.

[95] PHD 28. oldal, 61. jegyzet. Eredeti: Házasultak anyakönyve 1768.

[96] MNL ZML HLc. Páka

[97] Horváth II. 140. p.

[98] MNL ZML Térképtára XV/6/B.2/26.

[99] I. kat. Coll IV. Sectio XIV.

[100] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[101] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[102] II. katonai felmérés MNL ZML-a Térképtára XV/6/B.2/26.

[103] III. katonai felmérés 535714 ZML. Térképtára XV/6/B.2/26.

[104] MNL ZML IX. 36/h. Felső zalai molnár céh iratai 1852-1887.

[105] MNL ZML-a IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kimutatás

[106] III. katonai felmérés 1872-1884. 5357/4 MNL ZMLa Térképtára XV/6/B.2/26.

[107] Helyszínrajz szerző birtokában

[108] Dancs Imre, (Páka, 1895) Zalaegerszeg, és Zolder Károly Páka közlése 1972.

[109] MNL ZML Pákai körjegyzőség iratai 670/1911.

[110] MNL ZML IV. 433.№ 5669.

[111] Páka Rk. Plébánia meghaltak anyakönyve 1898/25.

[112] Iratok Szombati Pálné tulajdonában, később az Esztergomi Duna Múzeumba kerültek

[113] Iratok Szombati Pálné tulajdonában, később az Esztergomi Duna Múzeumba kerültek

[114] Eredeti szerződés Zsoldos Gézáné, szül. Czigola Mária tulajdonában

[115] B. M. Zs. 1935. 89. p.

[116] Eredeti iratok Zsoldos Gézáné, szül. Czigola Mária tulajdonában

[117] MNL ZML Hlc Páka 138

[118] Irat Zsoldos Gézáné tulajdonában

[119] MNL ZML Pákai körjegyzőség iratai 1398/1947.

[120] Ifj. Molnár István, aki kőművesként dolgozott az építkezésen és ifj. M Istvánné közlése

[121] MNL ZML. IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 62 sorsz.

[122] A pákai 587. számú tjkv-ról készült másolat

[123] Tuboly Zoltánné szül. Ruzsics Zsuzsanna, és Czigola Gyula közlése, 2013.

[124] Páka Községi Tanács VB iratai 13/1956. 1953. február 13.

[125] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[126]  Bódi Pál Szeged (Iklódbördőce, „Kisiklód”) közlése, 2014.

[127] ZMFN. 160-161.

[128] I. kat. Coll III. Sectio XV.

[129] II. kat. Coll XXII. Sectio 61.

[130] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[131] ZMFN. 614-615. p.

[132] I. kat. Coll III. Sectio XV.

[133] II. kat. Coll XXII. Sectio 61.

[134] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[135] Kalṧan, 2014. 248. p.

[136] MNL ZML HLc. Peternye

[137] I. kat. Coll III. Sectio XIV.

[138] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[139] II. kat. Coll XXI. Sectio 59.

[140] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 50-51. p.

[141] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[142] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 182-183. p.

[143] Močnek Ottó Petesháza közlése 2013, aki a Barbarics testvérektől kapta az információt, illetve a képet.

[144] Holub III.

[145] MNL ZML Hlc Zalaszentiván 68. eredeti: Keresetlevél. MNL. Sellyei cs. Lt.

[146] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[147] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1754.

[148] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[149] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[150] Horváth I. 351. p.

[151] MNL ZML HLc. Zalaszentiván 95. OL Festetics cs. Lt. P. 275. IV. közs. Ir. Rsz. 1386. 70. b. Év nélkül.

[152] I. kat. Coll. V. Sectio XVIII.

[153] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. III. kötet, 506. sorsz. 297/1. szám.

[154] MNL ZML IV. 1/b. Zalaegerszegi Cs. Kir. Városilag kiküldött bíróság 817/1857. Sümegi bűnügyi iratok 1857.

[155] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[156] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[157] II. kat. Coll XXIII. Sectio 56.

[158] MNL ZML XII. 3. № 43. (43-42)

[159] MNL ZML IV. 1/b. Zalaegerszegi Cs. Kir. Városilag kiküldött bíróság 817/1857. Sümegi bűnügyi iratok 1857.

[160] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1863.08.03. 1637 és 1972.

[161] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1861.05.01. 696.

[162] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1864.11.07. 2304.

[163] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[164] Magyar Pajzs, 1903. 05. 07.

[165] B. M. Zs. 1935. III. 50. p.

[166] MR-1. Kossuth Rádió Vasárnapi újság, 2012. 08. 05. 14.00.

[167] ZMFN. 84-85. p.

[168] Kovács, 2012. 174. p.

[169] Horváth I. 153. p.

[170] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[171] MNL ZML Hlc Zalaszentiván 94.

[172] I. kat. Coll V. Sectio XVIII.

[173] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[174] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[175] Tóth N. 2007. 107. p.

[176] Újjáépítő magyarok, 1947. 695. p.

[177] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 145 sorsz.

[178] Jakosa 2010.

[179] MNL ZML. Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok összeírása 1753-55.

[180] I. kat. Coll. IV. Sectio XIII.

[181] II. kat. Coll XXII. Sectio 57.

[182] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[183] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 64 sorsz.

[184] Szilágyi Teréz Petrikeresztúr közlése, 2012.

[185] Jakosa Árpád Zalaegerszeg közlése, 2012.

[186] Szilágyi Teréz Petrikeresztúr közlése, 2012.

[187] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[188] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b.

[189] I. kat. Coll IV. Sectio XV.

[190] MNL ZML HLc. Tótszentmárton 58. Eredeti: OL. C-104. Htt. Lt. Acta reg. Par. Pfarrtop.

[191] Veress: Pécsely 17. p.

[192] Veress: Pécsely 21. p.

[193] Veress: Pécsely 27. p.

[194] Veress: Pécsely 37. p.

[195] Veress: Pécsely 38. p.

[196] Veress: Pécsely 41. p.

[197] Veress: Pécsely 42-44. p.

[198] Veress: Pécsely 48-49. p.

[199] Veress: Pécsely 53. p.

[200] Veress: Pécsely 59. p.

[201] Veress: Pécsely 70-71. p.

[202] Veress: Pécsely 72. p.

[203] Veress: Pécsely 72. p.

[204] Veress: Pécsely 75. p.

[205] Veress: Pécsely 80. p.

[206] Veress: Pécsely 82. p.

[207] Veress: Pécsely 86. p.

[208] Veress: Pécsely 87-88. p.

[209] Veress: Pécsely 123. p.

[210] Veress: Pécsely 95. p.

[211] Veress: Pécsely 100. p.

[212] Lichtnecker, 1999. 231.

[213] Veress: Pécsely 101. p.

[214] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása 1760. k.

[215] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása 1760. k.

[216] Veress: Pécsely 123. p.

[217] Veress: Pécsely 139. p.

[218] I. kat. Coll. VIII. Sectio XIX.

[219] Veress: Pécsely 123. p.

[220] Veress: Pécsely 153. p.

[221] Veress: Pécsely 154. p.

[222] Veress: Pécsely 158. p.

[223] Veress: Pécsely 175. p.

[224] Veress: Pécsely 168-169. p.

[225] Veress: Pécsely 171. p.

[226] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[227] MNL ZML IV. 433.

[228] Veress: Pécsely 215. p.

[229] Veress: Pécsely 227. p.

[230] Veress: Pécsely 245. p.

[231] Kádár, 2010. 296. p.

[232] Kádár, 2010. 296. p.

[233] Kádár, 2010. 296. p.

[234] Kádár, 2010. 296. p.

[235] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 121-122. p.

[236] MNL ZML HLc. Lenti 124. Lenti vára Invertarium – eredeti. U. et C. 33/13.

[237] MNL ZML HLc. Pincze 94. p.

[238] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása 1757.

[239] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása 1760. k.

[240] MNL ZML HLc. Alsólendva 32. p.

[241] Horváth II. 313. p.

[242] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[243] I. kat. Coll. III. Sectio XIV.

[244] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[245] II. kat. Coll XXII. Sectio 59.

[246] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 50-51. p.

[247] MNL ZML IX. 36/h. Felső zalai molnár céh iratai 1852-1887.

[248] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[249] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok öszeírása.

[250] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[251] ZMFN 247.

[252] I. kat. Coll III. Sectio 16.

[253] II. kat. Coll XXII. Sectio 61.

[254] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[255] Holub III.

[256] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[257] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok öszeírása, 1754.

[258] Horváth I. 114. p.

[259] Horváth I. 93. p.

[260] I. kat. Coll. V. Sectio XVII.

[261] MNL ZML IV. 1/b. zalaegerszegi Cs. Kir. Városilag kiküldött bíróság 817/1857. Sümegi bünügyi iratok 1857.

[262] Békássy, 1930. 198. p.

[263] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.

[264] Újjáépítő magyarok, 1947. 712. p.

[265] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 146. sorsz.

[266] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[267] ZMFN. 60-61. p.

[268] ZMFN 96-97. p.

[269] ZMFN. 46-47. p.

[270] ZMFN 96-97. p.

[271] Jakosa Árpád közlése, 2013.

[272] MNL ZML Conscrr. Univ. Ö. 22. c. Cont. Proc. Conscr. 1728. 217-220. p.

[273] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[274] II. kat. Coll XXII. Sectio 56.

[275] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok öszeírása, 1753.

[276] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok öszeírása, 1755.

[277] I. kat. Coll. III. Sectio XII.

[278] ZMFN. 308-309. p.

[279] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok öszeírása, 1760. k.

[280] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[281] II. kat. Coll XXIII. Sectio 57.

[282] ZMFN. 178-181. p

[283] ZMFN. 524-525. p.

[284] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok öszeírása, 1760. k.

[285] MNL ZML HLc. Pördefölde

[286] Horváth II. 146. p.

[287] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[288] I. katonai felmérés IV. 14.

[289] MNL ZML HLc. Pördefölde: Szombathelyi Püspöki Levéltár V. szekrény, 16. fiók)

[290] MNL ZML Térképtára K. 599.

[291] II. katonai felmérés MNL ZML Térképtára XV/6/B.2/26.

[292] III. katonai felmérés 1872-1884. 5357/4 ZML. Térképtára XV/6/B.2/26

[293] ZMFN. 388-389.

[294] ZMFN. 389. p.

[295] Kalṧan, 2014. 157. p.

[296] I. kat. Coll. II. Sectio XIV.

[297] II. kat. Coll XXI. Sectio 60.

[298] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 329. p.

[299] Bencze, 1986.

[300] MNL ZML. Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[301] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1867. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[302] Ladányi, 2009.

[303] Reindl, 2005. 29. p.

[304] Reindl, 2005. 29. p.

[305]Újjáépítő magyarok, 1947.

[306] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 70 sorsz.

[307] Reindl, 2005. 29. p.

[308] II. kat. Coll XXVI. Sectio 55.

[309] Ladányi, 2010. 81. p.

[310] MNL ZML VI. 207. Zalaegerszegi Erdőfelügyelőség iratai, 27. doboz, 1945/435.

[311] MNL ZML XXIX. 521. Magyar Állami Erdőgazdasági üzemek Zalaegerszegi Igazgatóságának irata 1946/1417. Köszönet Szakács Lászlónak az adatok átadásáért.

[312] MNL ZML HLc. Tótszentmárton 58. Eredeti: MNL. C-104. Htt. Lt. Acta reg. Par. Pfarrtop.

[313] I. kat. Coll. IV. Sectio XVI.

[314] Horváth II. 149. p.

[315] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[316] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[317] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1755.

[318] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé 1756-57.

[319] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[320] Horváth II. 69. p.

[321] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[322] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b.

[323] I. kat. Coll. IV. Sectio XIV.

[324] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[325] II. kat. Coll XXII. Sectio 58.

[326] Mendly Gyula: Utak a malomba 13-17. old.

[327] Niczinger Rudolf ceruzával írt önéletrajza, én. (1950.k.)

[328] Laklia, 2007.

[329] B. M. Zs. 1935. 90. p.

[330] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.

[331] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[332] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 66 sorsz.

[333] Ifj. Harsai István Tófej közlése, 2014.

[334] ZMFN. 206-207, 211. p.

[335] MNL ZML. Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok öszeírása.

[336] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[337] I. kat. Coll. IV. Sectio XIII.

[338] I. kat. Coll. IV. Sectio XIII.

[339] ZMFN. 212-213. p.

[340] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

 
/1