Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



436. Szalai

(Szalai-dűlő Monostorapáti határában az Eger-vize partján.)

Lesence-patak

 

1543-ban a Lesence-patakon álló malom neve. 1610-ben puszta faluhely, malma is pusztán áll.[1]

 

 

 

437. Szalapataka (Zalalövő)

 

438. Szántó (Misefai határ. Van Zalaszántó is.)

 

Ma földrajzi név Misefa határában 57/59. Szántóji-faluji-dűlő[2]

A középkorban (1534) Zantho (Gesztred-Malom földe) néven említik.[3]

 

 

 

439. Szegvár, Zalaszegvár

 

1755-ben robotra kötelezik a falu jobbágyait, melynek során el kell végezniük a malomgát körüli szekeres munkákat. 1770-ben is említik malmát. 1828-ban összeírták molnárát, aki egész évben dolgozott, segéd nélkül.[4]

Sem az első, sem a második katonai térképen nincs malom.

1876-ben a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint vízimalmában 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 11 Ft jövedéki adót fizettek.[5]

Az 1930-as években a legjelentősebb ipari létesítmény a faluban a vízimalom.[6]

1949-ben a malom cége: Szalay József. Tulajdonos: Boros Ignác. Bérlő: Szalay József. Kapacitás: 15 q/24 h. Használhatóság 35 %.[7]

Kohári pusztánál már jeleztük, feltételezésünk szerint a szegvári és kohári malom egy és ugyanaz, annak ellenére, hogy erre vonatkozó egyértelmű bizonyítékunk nincs. Állításunkat a következőkre alapozzuk: A XIX. században rendszeresen feljegyezték itt [Zalaszegvár] Kohárimalom lakott helyet, amely 1949-ben és 1962-ben is szerepelt a Helységnévtárban.[8]

 

 

440. Szemenye (Muraszemenye)

 

441. Szentadorján (Lispeszentadorján)

 

442. Szentantalfa, Antalfa

Cserkúti-patak

 

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Reta Molnár Miklós molnár nevét jegyezték föl.[9]

1599-ben és 1700-ban egy-egy, 1770-ben 3 vízimalmát írták össze, mindhárom nemesek bírtokában volt. Ekkor 3 molnárt írtak összea faluban.[10]

Az I. katonai térképen (1783) a falu határában négy malom is található. Kettő közvetlenül a falu határában, a rajta átfolyó patakon, egy tőle távolabb északra, egy pedig tőle délre. Ez is kissé távolabb.[11]

A II. katonai térkép egyetlen malmot sem jelöl.[12]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint az 5 vízimalom után 31 Ft jövedéki adót fizettek.[13]

1949-ben egy malomról tudunk. A malom cége: özv. Vidosa malom. Tulajdonos: Vidosa Károly. Kapacitás: 2 q/24 h. Használhatóság: 10. %.[14]

 

 

443. Szent Balázs (Zalaszentbalázs)

 

444. Szentbékkála

Névtelen vízfolyás

 

Az 1783-as I. katonai felmérés térképén Szembekal alatt van egy malom, egy házzal a falun átfolyó és a falutól keletre eredő patak összefolyásánál, a patak bal partján.[15] További adatunk nincs.

 

 

445. Szenterzsébet (Alsó-, Felső-)

Kerka patak

 

„Csesztregen felül a Kerka vizén a Koczor malmától fogva…” […] „Ott levő parasztmalmok Szt. Örzsébeti Gyeneseké és Koczoré.”[16]

Egy egykövű malom Szenterzsébetnél.[17]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Király János molnár nevét jegyezték föl.[18]

 

Felsőszenterzsébet

Kerka patak

 

1650-ben a szentpéteri katonák rajtaütöttek a malmon és onnan öt köböl búzát vittek el. 1690-ben kétkerekű malom a Kerkán.[19]

Fölső Sz. Eörzsébet-en 1753-ban Tóth László a molnár.[20]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba szintén Tóth László neve szerepel.[21]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A felsőszenterzsébeti László György, Hári István, Hajba István és Borsos Ferenc molnárokat, valamint Hajba legényét, Győrke Mártont „malombéli defectusért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. László György, Háli István és Borsos Ferenc molnárt említették. Utóbbi: „legénytül fizet büntetésül”. A céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál is László György volt a molnár. Az 1784. június 8.-án megtartott céhgyűlésen László György „maga fiátul, László Miklóstul” inas szerződtetéséért fizetett a céhládába. Az 1788. április 28.-i céhgyűlésen minden molnár nevét, és befizetést: tartozásokat, büntetéseket stb. feljegyeztek. Kovács Feren molnár két malom után adózott. Borsos Ferenc hullatásért egy véka rozst fizetett. Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céh gyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított befizetésekről készült kimutatásból tudjuk, hogy László György volt a molnár.[22]

1785-ben, az I. katonai felmérés térképén Felső Szenterzsébet és Németfalu közti út hídja alatt van egy malom a Kerkán. Németfalu alsó végétől egy másik malomhoz vezet egy út. Alatta, Alsó Szenterzsébettől vezet út egy újabb malomhoz. Ettől lejjebb ismét egy malom található.

Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen résztvevők névsorában Eör Pál szenterzsébeti molnár neve szerepel. Az asztalpénzt fizetők névsorában László György [és] annak fia Miklós nevé jegyezték fel.

A lajstromkönyben feltüntették az 1791. május 10.-ei céhgyűlésen befizetett elmaradásokat a molnárok nevével és a malom helyének megnevezésével. László Györgynek fia, László János szabadulásáért kellett fizetnie.

Az 1792. június 7.-én Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen asztalpénzt fizetők névsorában László György molnár neve szerepel.

Az 1794. május 13.-án Alsószenterzsébeten megtartott céh gyülésen László György büntetést fizetett, mert „első napon nem jött el”, Eörri Pál nevénél nincs megjegyzés.[23]

1796-ban ezt írják róla: „… három kerékre Malom, a’ holl Molnár Háza Szobábul, Kamarábul és Istállóbul álló, melly mellett a’ Sörtvéleseknek Istálói vannak építve.” A malmot 115 Ft/év bérletért szokta kiadni az uradalom.[24]

Az 1798. május 1.-én megtartott céhgyűlésen a felsőszenterzsébeti László Györgynek „a fór elengedtetett, míg ifjú László György két malombéli hibányosságért” fizetett büntetést.[25]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A szenterzsébeti malom tulajdonosa a gróf Szapáry család. A malom 2 kerekű, kapacitása: 10 pozsonyi mérő/24 óra.[26]

A II. katonai térkép 1852-55 közti felvételekor Felsőszenterzsébettől északkeletre: Fel. Örzsébeter M. megjelöléssel tünteti fel a malmot.[27]

Az 1858. május 31.-én tartott céh gyűlésén a Felső zalai molnár céh készített egy kimutatást a felszabadított inasokról és mestereikről. E szerint a szenterzsébeti Dora Györgynél volt inas a szentlászlói Lantsák Lajos.[28]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 20 Ft jövedéki adót fizettek.[29]

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: özv. Hajba Gyuláné. Tulajdonos: özv. Hajba Gyuláné. Kapacitás: 15 q/24 h. Használhatóság: 40 %.[30] A malom ekkor víz- és fagázüzemű.[31]

 

„Alsószenterzsébet – Felsőszenterzsébet – Kerkafalva háromszögben állt nagy büszkén a fehérre meszelt, ablakok körül vörössel díszített Hajba-malom. Ez működött a legtovább, az 1950-es évek végéig. Dolgozott itt Györke Kálmán és Vízi Lajos is. Sokáig állt, de már lebontották.”[32]

 

Malom-saroki-rét: Malomi rét 128/8. (A ramocsai malom mellett.)[33]

 

 

008 Alsószenterzsébeti malom. Fotó: GM 3430.

 

Alsószenterszébet

 

Alsószenterszébetről Kutasra vezető úttól délre Kerkaújfaluig öt malom[34] található az I. katonai térképen.

A Kerkavidéki molnár céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál Kovács Ferenc, Háli István és Borsos Ferenc molnár nevét jegyezték föl. Az 1788. április 28.-i céhgyűlésen minden molnár nevét, és befizetést: tartozásokat, büntetéseket stb. feljegyeztek. Horváth Ferenc inasa, Kovács István „felszabadulásátúl” fizetett. Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított büntetésekről készült kimutatásból tudjuk, hogy Hári István, Borsos Ferenc és Kováts Ferenc voltak a molnárok. Utóbbi „Hári malomtul és Bertalan malomtul” fizetett.[35]

Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen résztvevők névsorában szereplő Kováts Ferenc szenterzsébeti molnár „inasa Büki György szegődésért” fizetett. Az asztalpénzt fizetők névsorából tudjuk, hogy Kováts Ferenc volt a céh mestere. A lajstromkönyben feltüntették az 1791. május 10.-i céhgyűlésen befizetett elmaradásokat a molnárok nevével és a malom helyének nevével. Kováts Ferenc legénye, Török Ferenc nemesnépi malomba rendeltetett [Avas György mellé ML.], Őrr Pál „malom defectust” [követett el/vétett] szolgáló mester lévén. [36]

Az 1792. június 7.-én Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen asztalpénzt fizetők névsorában Kovács Ferenc Céhmester neve szerepel.

Az 1793. május 29.-én megtartott céhgyűlésen büntetéspénzt fizetők névsorában Kovács István szenterzsébeti molnár nevét olvashatjuk.

Az 1794. május 13.-án Alsószenterzsébeten megtartott céhgyűlésen Eörri Pál nevénél nincs megjegyzés.

Az 1798. május 1.-én megtartott céhgyűlésen a szenterzsébeti Eörr Pál nevénél nincs bejegyzés, a másik molnár, Kováts István „két malomtul fórt” fizetett.[37]

1801-ben a Kerkán kétköves parasztmalom. Ezt az 1960-as években bontották le.[38]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

Az itteni malom tulajdonosa: herceg Esterházy Pál, 2 kerekű, kapacitása: 10 pozsonyi mérő/24 óra.[39]

A II. katonai térkép 1852-55 közti felvételekor Alsószenterzsébettől északkeletre: Al. Örzsébeter M.[40]

Bitsák György 52 éves evangélikus református vallású, szenterzsébeti születésű molnár – szülei: Bitsák Péter és Kovács Erzsébet – Pákán halt meg 1898. április 19.-én.[41]

 

 

010 Alsószenterzsébeti malom vízikereke. Fotó: GM 3066.

 

„Az 1950-es években nagyapám Robb Mihály, kisebbik fia, a szintén Mihály, apósával, Bicsák Sándorral működtetett egy vízimalmot Alsószenterzsébeten a Kerkán, közvetlenül az út mellett, de az is lebontásra került, ma „erdő” van a helyén. Ebben a malomban dolgozott édesapám, Robb Károly is, egészen addig, amíg működött. Aztán állt sokáig a malom üresen.”[42]

 

 

446. Szentgrót (Zalaszentgrót)

 

447. Szentgyörgy (Határrész Nemeshany mellett. Lásd még Zalaszentgyörgy.)

 

1797-ben Nagyhany avagy Szentgyörgyi puszta néven szerepel, amelyben Bezerédi Péter földesúr jussát kiadja Német János molnármesternek malom felépítése céljából.[43]

Az I. katonai térképen szerepel egy néhány házból, és egy malomból álló település, és ettől keletre egy egyedül álló malom, de nem tudható, hogy ezek közül melyik a korábban említett.[44]

A II. katonai térképen is megvan mindkét malom. Ezt követően nincs újabb adatunk.

 

 

448. Szentgyörgyvár

Zala folyó

 

1777. június 6.-án ezt vallották a megkérdezett jobbágyok: „Malom helységünkben kettő vagyon, mellyekben magunk szükségére őrölhetünk.”[45]

Az egyik a Büki patakon, a másik a Falu patakon működött. Ez utóbbi volt a régebbi. Az egykerekű, felülcsapó malom a településtől keletre, a mai Falu patakon volt. Ezt a malmot az uraság íródeákjának, Balogh Mihálynak adta ki, aki minden bizonnyal tovább adta bérbe egy molnárnak.[46]

Három évvel később az előző paraszti vallomásokban leírtakkal szemben, a megismételt kihallgatáson ez vallották a kihallgatottak: „Malom, ámbár határunkban nincs, de közel méltóságos uraságunk Mándi pusztáján vagyon.” 1780. május 8.[47]

1783-ban az első katonai térképen nincs malom.[48]

Tomasich 1792-ben jelöl malmot, és ez a Büki patakon lévő volt.

Aztán az 1830-as években kezdődő Zala-szabályozás mindkettő sorsát megpecsételte.

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 olajmalom üzemelt a faluban, ez után jövedéki adót nem fizettek.[49]

 

Falu-patak27/18, Büki-patak 27/32, Kis malomi kut 27/63. Régen kút volt itt. Kis-Malom: Kis-malomi-düllő. Régen kis vízimalom működött itt 27/64. (A földrajzi nevek összevetéséből, arra lehet következtetni, hogy a Betefei malomról van szó.) Téglát, cserepet, kemencét találtak ezen a helyen.[50]

 

Mánd puszta

Zala folyó

 

1474-ben Kustáni Demeternek volt itt 4 ½ jobbágyportája. Ő 1480-ban arról tett panaszt, hogy harmadéve a békavári várnagyok - Báthori István familiárisai - elfoglalták egy mándi malmát.[51]

A szentgyörgyvári uradalom mándi vízimalma a pusztától nyugatra volt. A malom három kerékre járt. Az uradalom bérbe adta a mellette lévő házzal, méhessel, kerttel, szántóval és szőlővel. 1755-ben Bödöcs András volt a molnár, s három zsellér és négy szolga dolgozott nála. Évi jövedelme a malomból 90 köböl gabona volt.[52]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, szintén Bödőcs András neve szerepel.[53]

A XVIII. század végére a malomhoz egy deszkametsző színt is építettek - a bevett szokásnak megfelelően - a folyó túlsó partjára. A molnár minden szál deszka után egy poltúrát tartozott fizetni. Később a metszésre vonatkozó szerződést módosították.[54]

„Malom, ámbár határunkban nincs, de közel az méltóságos uraságunk Mándi pusztáján vagyon.” – vallották a szentgyörgyváriak, 1780. május 8.-i kihallgatásukkor.[55]

Az I. katonai térképen Mánd pusztától nyugatra a Zala mindkét ágán van egy-egy malom. A Zala a puszta alatt egyesül.[56] Egyik a lisztelő, amásik a deszkametsző lehetett.

Jelöli a malmot Tomasich 1792-es térképe is.

A bérlők ebben a malomban is gyakran változtak: 1795-ben a zalabéri Szarka István, 1805-ben Vida Ferenc és Tóth Mihály, 1809-ben a nemesbüki Horváth Mihály bérelte a malmot.

1814-ben Borbás Ferenc árendálta ki a malmot, mely alkalomból részletes leltár is készült, melyet Haász Gabriella jóvoltából ismerhetünk. Ebből kiderül, hogy a malom három kerékre járt.

 

A malom műszaki leírása:

Első forgó malomkő 6 czaltos

Alsó malomkő 6½ czaltos

Második forgó malomkő 11 czaltos

Alsó kő 3¾ czaltos

Harmadik forgó malomkő 7¼ czaltos

Alsó kő 11 czaltos

Hombár lakattal 1 db

Fa abrintsos Botska 2 db

Vasas köböl 1 db

Fa abrintsos Mértze 2 db

Fa abrintsos Finak 2 db

Vas durung 1 db

Kerékhajtó vas 1 db

Kővágó csákány 4 db

Vaskalapács 1 db

Kőlikasztó csákány 1 db

Kőre való födeletlen kéreg (dongás fa dob) 3 db

Liszt vályú 3 db

Korong vas 3 db

Kőben való keresztvas 3 db

3 forgó kő likjában rázó karika 3 db

Vezeték Orsó karika 4 db

Rekesztő felhúzó vasszeg lántzal 1 db

Czölömp verő bika 2 db

A malom belseje egészen Deszkával pallásolt.

Ajtó a malomházon, vas sarkakra 3db.

 

A molnár lakásának leírásából tudjuk, hogy két szobás, konyhás, kamrás épület volt. Gazdasági épületei: méhes ház, kilenc rekeszes sertésól, egy sövényfalú, szalmafedeles istálló és pajta, egy kőfalú, zsúpfedeles istálló.[57] Ez a malom, az épületek száma alapján, az I. katonai felmérésen a Zala jobb oldali ágán lévővel azonosítható.

A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételekor a pusztától északra Mándi M. néven szerepel.[58]

 

 

 

449. Szentgyörgyvölgy

Szentgyörgyvölgyi patak. Régen: Cséblaki-, Veleméri-, Nemesnépi-patak.

 

1474-ben Kolgyári Balázs fia László itteni nemesi telkét és 6 fél jobbágytelkét egy malommal együtt elzálogosította Szécsi Miklósnak és fiainak.[59]

1753-ban, a faluban öt molnárt írtak össze: Horváth Mátyás, Pintér István, Magai Ferenc, Domján Mihály, Bot Márton személyében.[60]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Horváth Mátyás, Pintér István, Hajdu Ferenc és Domján Mihály neve szerepel.[61]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Pintér György és Horváth György molnárok nevét jegyezték föl.[62]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A szentgyörgyvölgyi Göncz Mihály molnár asztalpénzt fizetett, míg Szép János, Szép Ferenc, Pintér János és Bocsor János molnárokat „malombéli defectusért” megbüntették. A céh következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Göncz Mihály Dora János, Pintér János molnárok nevénél nincs bejegyzés, Szép Jánost és Bocsor Jánost viszont „malombéli defectusért” megbüntették. A céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál Őry Pál, Pintér János, Dóra Péter, Szép János és Göncz Mihály volt a molnár. Az 1784. június 8.-án megtartott céhgyűlésen Göncz Mihály molnár Beleznai György inas szerződtetéséért fizetett a céhládába. Az 1788. április 28.-ai céhgyűlésen minden molnár nevét, és befizetést: tartozásokat, büntetéseket stb. feljegyeztek. Szép Ferenc molnárt megbünteték, „három béli hullatás, azon kívűl egy véka rozs” miatt, Pintér János és Dora Péter nevénél nem szerepel büntetés. Pöltz Mihály inasának, Hock Jánosnak szegődtetéséért, Szabó György pedig Török Ferenc nevű inasa felszabadításáért fizetett. Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céh gyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított büntetésekről készült kimutatásból tudjuk, hogy Peltzman Mihály, Pintér Mihály, Szabó János, Szabó György és Török Ferenc voltak a szentgyörgyvölgyi molnárok.[63]

Az I. katonai térképen Szentgyörgyvölgynél két malom van. Egyik keletre, a másik nyugatra a falutól, a Velemér felől folyó patakon. Mindkettőnél két épület is.[64]

Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céh gyűlésen résztvevők névsorában Pintér Mihály és Szabó János neve szerepel, Pelcz Mihály molnár pedig inasa, Drávetz József szegődéséért fizetett. A jegyzőkönyvben rögzitették azok nevét is, akik a gyűlésre nem mentek el. Máttyás Mártont emiatt megbüntették „articulus olvasásának elmulasztásáért”. Az asztalpénzt fizetők névsorában Szabó György, Máttyás Márton, Pintér Mihály és Pelcz Mihály neve szerepel.

A lajstromkönyben feltüntették az 1791. május 10.-ei céh gyűlésen befizetett elmaradásokat a molnárok nevével és a malom helyének nevével. Peltzman Mihály legénye, Balasér György szabadulásáért, Szabó Györgynek inasa, Nagy Ádám szegődségéért kellett fizetnie. Legénye, Máttyás Márton a kebelei Bitsák Ferenc mellé rendeltetett. Pintér Jánosnak szegődségért kellett fizetnie. [65]

A malom Tomasich térképén a Veleméri-, ma Szentgyörgyvölgyi-patakon volt.

Az 1792. június 7.-én Alsószenterzsébeten tartott céh gyűlésen asztalpénzt fizetők névsorában Szabó György, másik malomban Szabó György legénye Cseke István, továbbá Szabó János, Pintér Mihály és Pelcman Miklós molnárok neve szerepel.

Az 1794. május 13.-án Alsószenterzsébeten megtartott céh gyűlésen a szentgyörgyvölgyi Szabó György legénye: Nagy Ádám, és Pelcz Mihály legénye; Szabó József után „szabadulást” fizetett.

Az 1795. május 26.-án megtartott céh gyűlésen a szentgyörgyvölgyi Szabó György inasa: Domján Ferenc után fizetett „szegődséget”.

Az 1798. május 1.-én megtartott céh gyülésen a szenterzsébeti Peltz Mihály, Szabó János és Szabó György nevénél nincs bejegyzés, míg Pintér Mihály „két malomtul fórt” fizetett.[66]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A szentgyörgyvölgyi malom tulajdonosa: egyes birtokosok, 2 kerekű, kapacitása: 5 pozsonyi mérő/24 óra.[67]

A második katonai térképen nincs malom.[68]

Az 1858. május 31.-én tartott céh gyűlésén a Felső zalai molnár céh készített egy kimutatást a felszabadított inasokról és mestereikről. E szerint a szentgyörgyvölgyi Loncsák Jánosnál volt inas a szentgyörgyvölgyi Kósa Viktor, Pintér Jánosnál pedig a fia, Pintér János.[69]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 4 vízimalom után 22 Ft jövedéki adót fizettek.[70]

Az 1949-ben készült kimutatásban: Cég: Obál Mátyás. Tulajdonos: Obál Mátyás. Kapacitás: 6 q/24 h. Használhatóság: 10 %.[71]

A meglévőn kívül még két megszűnt malom volt: Nemes- és Jakosa- malmok. A negyedik sorsa számomra ismeretlen.[72]

 

Nemes-malom

 

A malom tulajdonosaink a leszármazottja Baka Kálmán.[73]

Nemes György vízimalma volt. A XIX. század második felében lebontották. Alsó Farkasiban állt. A Zala megye földrajzi neveiben tévesen azonosítják Farkasit és Pógyárt. Két különálló egykori település nevét őrzik.[74]

 

Jakosa-malom

 

A malmot előbb bérelte Jakosa József, később megvásárolta. Jakosa József korábban a szécsiszentlászlói malomban volt segéd. Az ottani erdész lányát, Blaskovics Teréziát vette feleségül. A malom a falutól keletre volt. Fiai is molnárok lettek: Ferenc Bajánsenyén, Henrik Kerkáskápolnán folytatott molnármesterséget.[75]

 

Horváth-malom

 

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: Horváth Lajos. Tulajdonos: Horváth Lajos. Kapacitás: 6 q/24 h. Használhatóság: 15 %.[76]

A malom alulcsapott vízikerekű volt, teljes felszerelése megvolt az 1970-es évekig, amikor leégett.[77] Cilinkóban volt.[78]

 

Cséplaki malom

 

Vagy Vízi- malom, amely végül Obál-malom néven volt ismert utolsó tulajdonosairól.[79]

 

Innensü-cséplaki malom

 

Kógyári malom

 

A katolikusoké volt, valamikor a katolikus templom környékén állt. Ez volt a faluban az ötödik malom.[80]

Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céh gyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított befizetésekről készült kimutatásból tudjuk, hogy Kolgyárban Pintér Mihály volt a molnár, akit „két öreg mester ember ellen való nyakasságért” büntettek meg.[81]

Farkasi-malom más néven Pógyári-malom Pógyár (ma Kógyár) Szentgyörgyvölgy falurésze. 132/39. Pógyár Farkasi (132/77) és Márokföld közt volt malom. Pógyárról kapta a nevét a mai patak 132/39.[82]

 

Veleméri patak 132/47. Cséplaki malom 132/60. Malom volt. Innensü-cséplaki malom 132/61. Malom volt. (Ezek vannak Tomasich térképén.). Farkasi malom 132/77. Szentgyörgyvölgyi patak 132/78. Ezen voltak a malmok és a híd.[83]

 

 

 

450. Szentimrefalva

Kigyós-patak, Marcal-folyó

 

A II. katonai térképen ilyen néven nem szerepel. A később külterületi lakotthelyként említett malmok: Kő-malom és Cseri-malom Sárosdtól északra, illetve keletre vannak; két és három épülettel.[84]

1945 előtt működött egy vízimalom a községben. Külterületi lakotthelyei: Cserimalom, és Kőmalom. 1949-ben 6, illetve 13 lakossal. 1973-ban már nem szerepelnek.[85]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Boronyák János neve szerepel.[86]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Boronyák János. Tulajdonos: Boronyák János. Kapacitás: 40 q/24 h. Használhatóság: 85 %.[87]

 

 

 

451. Szentjakab

Eger-patak

 

1437-ben Rátóti Gyula özvegye az Eger-vize patakon – Sáska és Dobos mellett -, a kolostor malma alatt malomhelyet adományoz a Szent Jakab pálos kolostor remetéinek.[88]

Az 1750 körül készült összeírásban Tévány Mihály molnár nevét jegyezték föl.[89]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Molnár Mihály neve szerepel, továbbá: „Sz. Jakab in Bakonak adminisztrata Kalász István.”[90]

Az I. katonai térképen Sáska határában a Dobos patakon nincs malom.[91]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A szentjakabi határban lévő 2 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 3 pozsonyi mérő. „Ha jó vize van folyamatosan.”[92]

Nincs viszont malom a II. katonai térképen.[93]

 

 

 

452. Szentjakab (Komárvárostól délnyugatra.)

 

453. Szentjakabfa, Jakabfa[94] (Balatoncsicsótól északkeletre.)

 

Malmát egy esetben, 1604-ben írták össze, azonban akkor sem működött, mert a török felégette.[95] Ezt követően nincs adatunk.

 

 

454. Szentkirály (Kerkaszentkirály.)

 

455. Szentkozmadombja

Szigeti-patak, Kozmadombjai-patak

 

Sem az első, sem a második katonai térképen nem szerepel malom.

Gáspár József kozmadombjai illetőségű, söjtöri születésű, 27 éves nőtlen molnár Pákán kötött házasságot, 1927. január 29.-én Kámán Ilona 17 éves hajadon, Gutorföldi lakossal.[96]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Boronyák Sándor neve szerepel.[97] [Valószínüleg azonos a Gutorföldén is malomtulajdonos Boronyák Sándorral. ML.]

 

 

 

456. Szentlászló (Búcsú-, Puszta-, és Zalaszentlászló)

 

457. Szentlélekuzsa-puszta (Lesenceistvánd tartozéka: Szentlélek-dűlő.)

Lesence-patak

 

Az I. katonai térképen (1784) Istvánd és Tomaj közt három malom volt házzal.[98]

1785-ben 3 urasági malom állt a pusztában, a Lesence-patak vízén, és 2 erdőőri ház. 1728-ban 7 házában 57 személy élt. 1829-ben már csak két malmát jegyezték fel, egyik deszkametsző, a másik lisztes.[99]

A II. katonai térképen, 1856-60 közt Puszta Úso-n több épület is állt a patak két oldalán, de malom nincs.[100]

 

 

 

458. Szentliszló

Alsó-Válicka

 

A XVIII. század elején volt patakmalma. 1825-ben pedig lakott egy molnár a faluban.[101]

Az I. katonai térképen nem szerepel malom.[102]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Gaál és Lukács néven szerepel a malom.[103]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Gál és Lukács. Tulajdonos: özv. Gál Sándorné és Lukács József. Kapacitás: 50 q/24 h. Használhatóság: 60 %.[104]

 

Malomhely: malom, 177/2. Szárító-sánc [Malom patak] 117/50. Malmi dűllő: Malomi-düllő [Öreghegy] 177/56. Malomi fődek [Csörgő rét] 177/57. Berek sánc 177/68. A Malompatak melletti töltés. Határsánc: Válicka 177/69. (Ez azonos az Alsó-Válickával.) Gáti lap 177/98. (Az adatközlők szerint a vízimalom gátja volt itt.) Molnár kert.[105]

 

 

 

459. Szentlőrinc (Zalaszentlőrinc)

 

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, Kovács György neve szerepel.[106]

1810-ben Deák Pál egerszegi molnárból szentlőrinci molnár lett.[107]

 

 

460. Szentlőrinc

Alsó-Válicka

 

Elpusztult település Kányavár és Lispeszentadorján között. Nevét erdő és egy domb, a Szentlőrinci-part őrzi.

1728-ból származó adatunk szerint Szent Lőrinc praediumon a Szent György (Alsó-Válicka) patakon 1 kerékre járó cenzuális malma van egy Várföldei és két Szent Adorjáni lakosnak, jövedelme 8 Ft.[108] Ennek éppen az ellenkezőjét állítja az ugyancsak 1728-as összeírás. „A község területén nincs malom.”[109]

„Malom éppen helységünk tövében vagyon. 1776. június 10.[110] – vallják a tanuk, de az I. katonai térképen nyoma sincs malomnak.

 

 

 

461. Szentmargitfalva (Szentmargitasszonyfalva, 1416.[111])

Tüskehidi- vagy Hangya-patak. (Mendly Gyulánál Szentadorján-patak.)

 

Solymos Rezső[112] muraszemenyei plébános szerint már a 13. században is őrölt egy apátsági vízimalom Margitán.[113]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Szuk István molnár nevét jegyezték föl.[114]

„Határunkban egy, úgykülönben az határunk szélin is más malom vagyon, azért könnyű fáradsággal őrölhetünk.”- valloták a falu lakói 1777. június 12.-én.[115]

Ezt megerősíti az I. katonai felmérés térképén látható két malom a falu déli végénél.[116]

Tomasich térképe egy malmot jelöl [Kis] Csehi és Sz. Margita közt, 1792-ben.

A II. katonai térkép 1856-60 közt végzett felvételezésekor Sz.Margita falutól északra volt Csuk malma, ettől feljebb egy névtelem malom molnárházzal.[117]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint Szent-Margit vízimalom után 9 Ft jövedéki adót fizettek.[118]

A felülcsapós malom Németh Gábor molnáré volt 1875-76-ban. Tőle örökölte lánya, Németh Anna, aki Pókafán született.(„In mola Pókafa No. 36”) Ebben az időben Mendly Balázs csörnyeföldi molnár, malombérlő udvarolt a lánynak, akit 1880-ban feleségül is vett. Az udvarlás „eredményeként” született Mendly István, 1876. szeptember 9.-én.

Mendly Balázs 1884-ben, 45 éves korában bekövetkezett halála után özvegye rövidesen Császár Károly kerkabarabási molnár felesége lett, de még hosszú ideig tartották a margitai malmot is. „A jó esésű patak felülcsapós kereke két kőjáratot hajtott, egyiken őröltek búzát, rozsot, a másikon árpát, kukoricát daráltak. […] a malom leállítása előtti [19] 40-es években is jól működött a már megfeketedett, majd mindig forgó vízikerék, bár akkoriban a gabonát már nem kövön, hanem hengeren őrölték.”[119]

Időközben a malom Gál nevezetű tulajdonoshoz került, akinel Lánya: Gál Anna 1902-ben született Körmenden, és feleségül ment az 1898 októberében született balatonalmádi-vörösberényi Hima Györgyhöz. Az unokájuktól kapott információk szerint a család 1944-45 körül költözött a faluba - állítása szerint - előbb bérelték a malmot, amit később megvásároltak. Az államosítás után Hima Györgyöt rossz minőségű termény leadásáért börtönbe zárták. Nagykanizsán töltött egy évet. Felesége a két gyerekkel, az 1942-ben született Lászlóval, és az 1943-ban született Györggyel visszaköltözött Balatonalmádiba.[120]

Az 1949-ben készült kimutatásban: Cég: Csih József Tulajdonos: özv. Gál testvérek. Bérlő: Csih József. Kapacitás: 25 q/24 h. Használhatóság. 40 %.[121]

Csih József Csentevölgyről nősült Rédicsre 1942-ben. „Molnár szakmája volt, egy kis malmot bérelt Szentmargitfalván. Jött az államosítás. Koholt vád kellett. Zsizsikes gabonát adott le - mondták. Persze bizonyítani nem tudták. Elvették a malmot.”[122]

 

Malomi-rét (Csukmalmi-rét) [Czukmalmi] A malom melletti rét 193/127. Tüskehidi patak 193/136. Margitaji malom (Czuk-malom) Már lebontották 193/137.

Malomi út: Malomház. Valamikor vízimalom volt ott 194/3. Hangya patak → Hangyalási patak (= Tüskehídi) 194/6.[123]

 

 

462. Szent-Mária (Sveta Marija, HR)

 

Az I. katonai térképen (1784) Szent Máriától délre öt, ezektől keletre három, majd egy hajómalom van a Dráván.[124]

A II. katonai térképen a településtől délre két hajómalom volt a Dráván.[125]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 4 vízimalom után 23 Ft jövedéki adót fizettek.[126]

 

 

 

463. Szent Márton (Pacsától délkeletre volt az I. katonai térkép szerint.)

 

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Beszián Jakab molnár nevét jegyezték föl.[127]

Az I. katonai térképen, 1784-ben Szent Mártony-ként írják. A falu fölött, a falun átfolyó patakon van egy malom két épülettel. E fölött egy keletről érkező patakkal egyesülve folyik bele egy tóba. E tó fölött egy másik malom van, kert közepén egy épülettel.[128]

Tomasich térképe is jelöl malmot 1792-ben.

A II. katonai térkép1856-60 közti felvételekor, Szent Mártontól északra, Buberek majornál volt egy malom.[129]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalom után 5 Ft jövedéki adót fizettek.[130]

 

 

 

464. Szentmihályi-puszta Szentmihály puszta (Zalaszentgróttól délre)

 

1778-ből való a gr. Batthyány Ignác jáki apát, egri nagyprépost kérésére végrehajtott összeírás az őt a szentgróti uradalomból illető részekről: Udvarnok possessioban: „Szent Mihályi molnár ad árendát contractus szerént Ft. 200.” Az évenkénti 2 sertés hízlalási kötelezettségét a molnár készpénzfizetéssel meg szokta váltani. Ennek összegéről nem írnak.[131]

„Malom, ámbár határunkban nincsen, de közel méltóságos uraságunk Szentmihályi pusztáján […] vagyon.”- vallották udvarnokiak, 1780. augusztus 8.-án.[132]

Ugyanezt vallották a sényeiek és szántóiak is.[133]

Valóban van malom Szentmihályi pusztán, az első katonai térképen 1784-ben. Itt a Zala két ágra szakad, és a baloldali ágon van a malom. A jobb oldali ágon szintén van egy malom Kosári pusztánál.[134]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A Szentmihályi pusztán lévő Bödör malom I. osztályú, 24 óra alatt 24 pozsonyi mérő gabonát őröl.[135]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felmérésekor Szentmihály pusztában Szent Mihály majortól északnyugatra van egy névtelen malom.[136]

 

 

465. Szentmihályfa (Bödétől keletre: Alsó- és Felső-)

 

1753-ban Bogdán János molnár.[137]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Mikó Mihály neve szerepel.[138]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Mikó István molnár nevét jegyezték föl.[139]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, szintén Mikó István neve szerepel.[140]

1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. Varga Ferenc tartozása 3 Ft volt.[141]

1762-ben is Varga Ferenc a molnár.[142]

Az 1784-as felmérés alapján készült I. katonai térképen Alsó Szentmihályfától délre egy tó van, amit ugyanaz a patak táplál, mint a döbröcei [dobronhegyi] tavat. A tó kifolyásánál egy malom.[143] Több adatunk nincs róla.

 

 

466. Szent-Mihályovecz (Szent Mihályfalfa, HR, Csáktornyától északnyugatra.)

 

Egyetlen adatunk, az 1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara számára készült kimutatás szerint a vízimalom után 14 Ft jövedéki adót fizettek.[144]

 

 

 

467. Szentmikós (Magyarszentmiklós, Németszentmiklós, Somogyszentmiklós, Tornyiszentmiklós)

 

468. Szentpéter (Tüskeszentpéter)

 

469. Szentpéterfölde

Töröszneki-patak

 

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Miklós molnár nevét jegyezték föl.[145]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A szentpéterföldi Kokas György molnár legényét „malombéli defectusért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Kokas György molnárt az előző évihez hasonló hiányosságok miatt ismét megbüntették. A céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Kokas György volt a molnár [146]

Az I. katonai felmérésnek köszönhetően tudjuk, hogy a falunak két malma is volt, mindkettő a Töröszneki patakon. A felső malomnál (gátas) tó is látszik. A malmok a falutól délnyugatra voltak. Mindkettő mellett egy-egy épület is van.[147]

Az 1792-es Tomasich-féle térképen ugyan két malom található a fenti patakon, de az egyik keletre, míg a másik nyugatra van a falutól.

A földrajzi nevekben két név utal a malmokra: Dicceji-sánc - ez azonos a Töröszneki patakkal - és a Halastó.[148] A Halastó a Berki- és a Dicceji-sánc összefolyásánál van, és itt jelöli a térkép a malmot.

Páll Endre - Kaposváron élő nyugalmazott erdőmérnök, aki itt töltötte gyermekkorát - közlése szerint az akkori halastó gátjától kb.1000 m-re volt egy régi gát, amit malomgátnak hívtak.

Tehát gátas malomról van szó.

 

Ditzei-malom

Szentpéterföldi határ.[149]  (Dicze, Dicce, Dyttze praedium 1590, Dicze puszta 1690.)

Töröszneki-patak

 

1524-ben három malmáról tesznek említést.[150]

Jaksics András uradalmi számvevő által, az Alsó-Lendvai Esterházy uradalom gazdálkodására vonatkozó, 1729. május 11.-én készített tervezet szerint: „A Diczei Gátot avagy Töltést Pördeföldének oculatioja alkalmatosságával jóll megh vizsgálnyi, de annak allyát is, hogy üdővel, ha a’ M. Uraság olly Halastókat kivánna evignyálni, a’ mellyekben szaporasága lehetne, s Grécz nem lévén [messze] az Hal árábul a’ Proventus augumáltathatnék; mert ex ejusdem Aggoris Situatione, és a zugójának küvel vagy téglával való erectiójábul, kinek mastanis kölletik exstálnyi, nyilván megh bizonyodik: hogy régenten is az Uraság Halastója vólt, és talán háromat is lehetne egy más után azon völgyön csinálnyi, á mellyeknek folyásin mostan forgó Malmok vadnak.”[151]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba: „N. N.” (Neve ismeretlen ML.) bejegyzést tettek.

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A dicei Bartos László molnár nevét említik. A céh következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. A diczei molnár ekkor már Balog Pál volt, akit „malombéli defectusért” megbüntettek. A céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál Tott Tamásné szerepel a jegyzőkönyvben. [152]

Az 1784. évi katonai felmérés térképén Pördefölde fölött tavas malom található a Szentpéterfölde irányából jövő patakon. Ettől délre is van még egy malom.[153]

A II. katonai térképen, 1856-60 közt még megvannak a tavak, de malom már nincs rajtuk.[154]

1811-ben említi a pákai plébánia házasulandók anyakönyve Kovács Júlia lakhelyeként. Így valószínűsíthető, hogy Kovács nevezetű volt a molnár.[155]

A földrajzi nevek alapján a Halastó a Berki- és a Dicceji-sánc összefolyásánál van, és itt jelöli a korabeli térkép a malmot. Ettől keletre van Diccei puszta. A név feltételezhetően a malmot és a hozzá tartozó egykori épületek helyének nevét őrizte meg.[156]

További adataink nincsenek.

 

 

 

470. Szentpéterúr

Kaloncai-patak

 

„Helységünkhöz nem messzi egy malom vagyon, de közellévő szomszédságunkban is a Szala vizén, mintegy másfélórányi járóföldre alkalmatos malmok vannak, ahol szükségünkre őrölhetünk.” –vallották a szentpéterúriak, 1777. június 14.-én[157]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A szentpéterúri határban lévő 2 vízimalom kapacitása összesen napi 5 pozsonyi mérő.[158]

1930-ban ifj. Varga Ferenc téglagyáros és malomtulajdonos birtokában volt. „Varga Ferenc Felsőmicsinyén (Zólyom megye) született 1904. október 19.-én. Középiskoláinak elvégzése után a budapesti Felsőipariskola vegyészeti szakosztályán folytatta tanulmányait. 1925-ben Szőllőslakon atyja malomüzemének vezetését vette át. 1930. május. 1-jén Szentpéterúron vette át a téglagyárat és a malmot, amely 24 órai teljesítőképességgel körülbelül 160 métermázsa gabonát őröl.”[159]

Nem tudjuk, mikor került a malom a pusztamagyaródi vegyeskereskedő Tömpe József, és a pusztaszentlászlói uradalmi intéző Fullér István közös tulajdonába. Tömpe Józsefnek a bánokszentgyörgyi malomban is volt tulajdonrésze.[160]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Fullér és Tömpe néven szerepel.[161]

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: Fullér és Tömpe. Tulajdonos: Fullér István, Tömpe József. Kapacitás: 80 q/24 h. Használhatóság: 70 %.[162] Államosítás utáni sorsáról nincs adatunk.

 

 

696 Szentpéterúr gőzmalom. Képeslap Jakosa Árpádtól.

 

 

 

 

471. Szepetnek

Berki-patak

 

Egyetlen adatunk van malomról. 1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalom után 53 Ft jövedéki adót fizettek.[163]

 

Malmos-ház 250/28. Egykor malom volt itt.[164]

 

 

472. Szerdahely (Magyar-, Mura-, és Tót-.)

 

 

 

473. Szécsiszentlászló, Motvarjevci, SLO.

Kebelei-patak

 

Középkori adatunk nincs malomról.

1753-ban Bakos Ferenc a molnár nevét jegyezték fel az összeíráskor.[165]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A szentlászlói Gergólecz Miklós molnárt „malombéli defectusért”, Mikli Mátyást kőhibázásért megbüntették. A céhkövetkező, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Az itteni két malom molnárát Mikli Mátyást és Gergulecz Miklóst is megbüntették, „malombéli defectusért”. A céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Mikli Mátyás és Gergulecz Miklós volt a molnár. Az 1788. április 28.-i céhgyűlésen minden molnár nevét, és befizetést: tartozásokat, büntetéseket stb. feljegyeztek. Németh Pál molnárt megbüntették „maghullatásért, kő hiányosságért”. Kergolecz [Gergulecz] Miklós nevénél nem szerepel semmi. Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított büntetésekről készült kimutatásból tudjuk, hogy Németh Pál, Gergóletz Miklós voltak a szentlászlói molnárok. „Gergoletz Miklós „hogy a másik malmának őrlését elcsalta, ezért bírságra itéltetett 2 forintra. Ebbül megadott 30 x, még adós 1 forint 30 x.[166]

Az I. katonai térképen nem szerepel, feltételezett helyén Tót Szalasztu néven találunk települést, itt viszont nincs malom.[167] Tomasich térképén szerepel ugyan a település, de nem jelöl malmot.

Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen résztvevők névsorában Németh Pál és Vitéz János molnár neve szerepel. Németh Pál „inasa Kotzos János szegődésért” fizetett. Az asztalpénzt fizetők névsorában Németh Pál és Gergóletz Miklós nevét olvashatjuk.

Az 1792. június 7.-én Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen asztalpénzt fizetők névsorában Sokolits György és Vitéz János molnárok neve szerepel.

Az 1794. május 13.-án Alsószenterzsébeten megtartott céhgyűlésen Pergoletz Miklós és Szép János büntetést fizetett, mert nem jelent meg az első napon. Szép János ezen túl: „15 x búza és gabona, azon kívűl minden malomtul szedett egy huszas, ezért kereslett gazdája Vargha János”. Úgy tűnik Szép mindezekkel tartozott.

Az 1798. május 1-jén megtartott céhgyűlésen a szentlászlói Szabó József nevénél nincs bejegyzés.[168]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A malom tulajdonosa a gróf Szapáry család, 2 kerekű, kapacitása: 5 pozsonyi mérő/24 óra.[169]

A II. katonai térképen a falu északnyugati részének déli végétől nyugatra van egy malom a Kebele patakon.[170]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a 2 vízimalma után 30 Ft jövedéki adót fizettek.[171]

Az inasévek eltöltéséről, a vándorlás során különböző malmokban végzett munkákról a legények igazolást kaptak. A szécsiszentlászlói Szabó Dániel molnármester bejelenti, hogy 1869-ben született Szabó Gyula nevű fia 1887. június 9.-én szolgálatából tőle kilépett.[172]

Jelenleg is álló malma 1928-ban épült.[173]

Itt volt segéd Jakosa József, a szentgyörgyvölgyi malom későbbi tulajdonosa, és az itteni erdész lányát – Blaskovics Teréziát - vette feleségül.[174]

 

 

 

474. Szécsisziget

Kerka

 

Az első ismert adatunk egy összeírás: a vár épületei, hadieszközei, a várhoz tartozó szőlők, malmok összeírása. Osztálylevél Zechy (Szécsy) Margit és Zekel (Székely) Magdolna közt, 1541-ben.[175]

1572-ben Szécsi Margit lányai: Júlia és Magdolna osztozkodnak anyjuk örökségén. Javaik közt említenek egy malmot Sziget castellum előtt a Kerkán. [176]

1634-ben egy háromkerekű malomról van tudomásunk a malom műszaki berendezéseinek leltárából.

1645-ben a várbeliek panaszkodnak sanyarú állapotukról. Többek közt azt írják, hogy a Kerkán lévő kétkerekű malom egyik kereke elveszett, a másik sem forog, molnár nincs benne, így veszedelmes vidékekre kell őrletni, járniuk.[177]

Egy év múlva, már a malom is teljesen elpusztult, és hódolt falvakra iszákkal, tarisznyával viszik a gabonát őrletni - írják a szécsiszigeti seregbeliek (várkatonák) Batthyány Ádám dunántúli főkapitánynak, és panaszkodnak Dobos György kapitányra.[178]

Dobos György kapitány1646. február 26-án Batthyány főkapitánynak írt levelében szintén panaszkodik. Szerinte a hidakat és a malmot a főkapitánynak kellene megcsináltatni, hiszen a majorságbeliek használják. Különösen a malom fontos. Lentiben kell őrletniük, mert nem akarnak a hódoltsági malmokba járni. [179]

1684-ből tudjuk, hogy „3 kerekű malom van, amelynek vámja a főkapitányt illeti.”[180]

1684-ben keletkezett Szécsisziget várának invertáriuma: „A malomból évenként középértékben bejött: 3 kerekű: 16 köböl búza, 34 köböl rozs, és hajdina: 32/ ¾ köböl. Van egy deszkameccő is, az kin sok esztendők alatt nem metszettenek, az ki semminek tudatik, mert puszta.”[181]

1753-ban a malom molnára Molnár Miklós.[182]

1753-55-ban Bohos Miklós molnárt írták össze.[183]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Miklós neve szerepel.[184]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Németh Pál molnár nevét jegyezték föl.[185]

1757-ből számazik Kiss György, a lendvai molnár céh perceptorának levele.

„Tekintetes Nagyfő Uram Bíró Úr

Azon elszökött Szigethi molnár neve Totics Mátyás Táxáját egy esztendőre valót elvitt, ugy mint nyolc forint ötvenhét krajcárt.

Lendva, 1757. Július 13.”

            Lendvai Céhez Tartozandó molnárok perceptora Kiss György

Lakása pediglen mostanában Kiminden

(Alatta más színű tintával)

Lapat Adam Molnár Legén Györvárot legénkedik, aki Lendvai Asszonyal lakot.”[186]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, szintén Németh Pál neve szerepel.[187]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A szécsiszigeti Marton István molnár legényét, Horváth Istvánt „kő hibázásért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Marton István molnár legényét – akinek nevét nem ismerjük - „malombéli hibákért” megbüntették. A céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál Dujmovics György volt a molnár.[188]

Az I. katonai térképen nem szerepel malom.[189]

Tomasich térképe 1792-ben viszont jelöl malmot.

Az esztergomi Duna Múzeumban található a Szombati Pálnétól megvásárolt iratanyagban a szécsiszigeti malom 1849-51 közti haszonbérleti szerződése.

A II. katonai térkép 1856-60 közti felmérésén ugyanott van a malom, ahol jelenleg is áll.[190]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A szécsiszigeti malom tulajdonosa: gróf Andrássy nő, 2 kerekű, kapacitása: 15 pozsonyi mérő/24 óra.[191]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalomban 1 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 29 Ft jövedéki adót fizettek.[192]

 

687 Szécsiszigeti malom, 1935. Fotó: Kovács Zoltántól.

Az 1949-ben készített kimutatásban ez szerepel: Cég: Földműves szövetkezet. Tulajdonos: Földműves szövetkezet. Kapacitás: 20 q/24 h. Használhatóság: 50 %.[193]

Az 1952-es államosításig a malomban gatter is, és áramfejlesztő is üzemelt. Az államosítást követően a kezelői jogot a községi tanács kapta meg, amely 1957-ben korszerűsítette a malmot; a vízikereket a kehidakustányi malomból kibontott vízturbinára cserélték. 1963 után a tsz-é lett, majd sorsára hagyták.[194]

 

 

690 Szécsiszigeti malom, 2004. Fotó: Kovács Zoltán.

 

2002-ben megvásárolta a Kerka Vízimalom Egyesület, és 2006-ra felújította az épületet. Rekonstruálták a három egykori vízikereket, és kiállításon mutatták be a valamikori kerkai vízimalmokat. A malom turistaszállásként üzemel.[195]

A malomról az alábbi adatokat tartalmazza az egyesület által kiadott ismertető: „A három darab, egyenként kb. 5 m átmérőjű alulcsapott vízikereke a Kerka vízhozamának és az uradalmi igényeknek megfelelően három malomkő járattal rendelkezett. Ebben a konstrukcióban a XX. század elejéig működött.

1915-20 között a malomfő, az alsó és felső malomcsatornák, az árapasztó zsilipek és csatornák, a teljes malomgépészet, valamint az épület átalakítása a megnőtt kapacitásbeli igényeknek megfelelően – 1903-ban készült tervek alapján – korszerűsödik. A három darab vízikereket egy 7 m átmérőjű és 1,5 m széles Sagebien rendszerű alulcsapott kerékre cserélik. A malomban három – feltehetően – Ganz gyártmányú hengerszéket, egy malomkőjáratot és egy fűrészgattert állítanak üzembe. A bekerülő gépek és a technológia miatt szükségessé vált az épület belső méreteinek átalakítása, a födémek azonos szintre emelése, az emeleti belmagasság növelése, valamint a teljes padlástér beépítése. A barokkra jellemző vakolat architektúra megtartása mellett az épület tömege ekkor kismértékben megváltozik. 1956-57-ben jelentős és költséges átalakítás mellett a vízikereket turbinára cserélik, ennek ellenére működési engedélyét – a Kerka 1963-ban végzett szabályozása után – 1966-ban visszavonják. Ezután folyamatos és lassú pusztulása 2002-ig tart.”[196]

 

 

673 Szécsiszigeti malom, 1994. Fotó: Molnár László.

 

 

Szécsiszigeti malom, 1994. Fotó: Molnár László.

 

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban gróf Andrássy malom néven szerepel.[197]

A malomban található egy tábla, amely a malom ismert molnárainak nevét tartalmazza:

Farkas József 1880-1920

Id. Sági József 1920-1954

Sági Ferenc 1925-1935

Kovács István 1942-1960

Nitzinger Rudolf 1946-1950

Hais József 1949-1950

Czigola Gyula 1950-1952

Grédics Antal 1954-1964

Tuboly István 1959-1966.

 

 

684. A malom 2004-ben. Fotó: Kovács Zoltán.

 

Ikludi malom [Iklódi malomi tábla] 173/34. Csërta [Cserta] 173/41. Kërka [Kerka] folyó 173/44. Anna öböl (A Kerka egy szakasza 173/46. Malom híd 173/69.[198]

 

 

 

475. Szigliget

Tapolca, Eger vagy Kapolcs vize

Az Eger vize a szigligeti malom alatt folyik a Balatonba.[199]

 

A hegy mellett feküdt Szegliget falu, amellyel nagyon korán, már a XII. század elején, 1121-ben találkozunk. Az Atyusz nembeli Atyusz II. István korában az almádi apátságnak adta többek közt Szegliget /Zeglegeth/ birtokot, illetve ennek a felét, 6 háznép szolgával, 3 ekével, továbbá négy olyan háznéppel, akiknek a feladatuk volt követ fejteni és kifaragni a monostor szükségleteire; adott ezenkívül 70 ménesbeli lovat, 100 ökröt, és egy malmot.[200]

„Lisztes malom is [van] határunkban.”[201]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Domukos Elemér molnár nevét jegyezték föl.[202]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Emil neve szerepel.[203]

1770-ben a városhoz tartozik többek közt 2 malom a Berek-csatornán, illetve a Tapolca vizén. Ezeket az uraság árendába adja. Az összeírt 376 főből 1 molnár van. Eszerint a másik malom molnára nem helybeli volt.[204]

Az I. katonai térképen a Szigligeti hegy keleti oldalán egy malom három épülettel.[205]

Ugyancsak van egy malom Tomasich térképén is.

A II. katonai térképen a hegy keleti oldalán, a hegy lábánál állt a Szigligeti malom.[206]

Községi bizonyítvány Vodesco Ede és neje bécsi lakosok részére, hogy a Világosi patakon lévő fel[ül]csapó kerekű malom 1866. január 1-től áll, és azóta is jelenlegi tulajdonosai használják. Szigliget, 1866. december 7.[207]

Az egyik szigligeti malmot meghirdették bérbeadásra a Zalai Közlöny 1877. évi április 1-i számában: „Hirdetés. Zala megyében, a szigligeti határban az Eger, vagyis Kapolcs vízen fekvő háromkerekű felülcsapós malom az 1878-ik évi január hó 1-től kezdve 12 egymásután következő évre haszonbérbe adandó. A kibérelni szándékozók ajánlataikat f. évi június hó 15-ig levélileg báró Puteáni Géza úrhoz Szigligetre, utolsó posta Keszthely, beküldhetik.”[208]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint Szigligeten 4 vízimalomban 5 segédet és 2 tanoncot foglalkoztattak, és a 4 malom után 177 Ft 50 krajcár jövedéki adót fizettek.[209]

Az egyik malmot az 1868-ban született Cságoly Antal Pál bérelte, aki ezt követően megvette a tördemici malmot.[210]

„Adás-vevési szerződés. Nagy János B.edericsi eladja Kandikó Jánosnak és nejének a Szigligeti malmot udvarral, kerttel és lakházzal, bejárással, vízjoggal és egyéb összes tartozékaival 5700 koronáért. Tapolca, 1893. április 7.”[211]

1910 novemberében leégett a Turbék István-féle vízimalom. A 6 járatú malomnak csak a falai maradtak meg. Turbék újraépíttette, a vízikerék helyett Francis-turbinát szereltetett be a szombathelyi Pohl E. és Fiai Malomgépgyárral.[212]

1925-ben a községben 4 molnár élt.[213]

 

Szigliget vízimalma ma műemlék.

 

Szigliget - Kongópuszta [Kongó]

Lesence-patak

 

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A kongói pusztán lévő Felső malom II. osztályú, 24 óra alatt 15 pozsonyi mérő gabonát őröl. Az Alsó malom II. osztályú, 24 óra alatt 15 pozsonyi mérő gabonát őröl.[214]

A II. katonai térképen a két említett malom a Lesence víz-en őrölt, Vita és Hegymagas közt, azok magasságában.[215]

Kongó-puszta 1924-ben Szigligethez tartozott, ismeretlen időpontban – 1928 után – Balatongyörök közigazgatási területéhez, majd 1937-ben ismét Szigligethez.[216]

1946-ban csatolták területét, mint külterületi lakott helyet Balatonedericshez és Nemesvitához.

1940-ben két malom is található itt: Várady Józsefé,[217] és Szalagyi Ignácé.[218]

Nemesvitánál, mint külterületi lakott hely őrizte meg a malomneveket: Kongópuszta, Nagy-malom, Váradi-malom, Szalag-malom.[219]

 

Nagy-malom

 

Nagy János, majd Kandikó János malma, 1893.[220]

Az 1949-es kimutatás szerint: Nemesvita-Kongó. Cég: özv. Nagy Lajosné. Tulajdonos: özv. Nagy Lajosné. Kapacitás: 5 q/24 h. Használhatóság: 5 %.[221]

 

Peszleg-malom

 

Peszleg József molnár 1940.[222]

1947-ből: „Peszleg József malombérlete. 1945-ben vette bérbe a malmot a községtől, azóta 20 évi gyakorlattal vezeti. Ezt megelőzően a malomban 6 évig, mint főmolnár működött. A malom napi teljesítőképessége 30 q. Két alkalmazottat foglalkoztat. A felszabadulás után a malom a működést azonnal megkezdte és a háborús kárait részben pótolta.”[223]

Az 1949-es kimutatés szerint: Cég: Peszleg József. Tulajdonos: Földműves szövetkezet. Bérlő: Peszleg József Kapacitás: 40 q/24 h. Használhatóság: 45 %.[224]

 

Várady-malom

 

Várady József malma, 1940.[225]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Lakos József neve szerepel (Szigligetkongó).[226]

Az 1949-es kimutatás szerint: Nemesvita-Kongó. Cég: Váradi József. Tulajdonos: Váradi József. Kapacitás: 10 q/24 h. Használhatóság: 50 %.[227]

 

Szalagy- malom

 

Szalagyi Ignác malma, 1940.[228]

Az 1949-es kimutatásban: Nemesvita-Kongó. Cég: özv. Szalagyi Testvérek. Tulajdonos: Szalagyi Testvérek. Kapacitás: 5 q/24 h. Használhatóság: 40 %.[229]

 

Szigliget- malom

 

A II. katonai térképen a hegy keleti oldalán, a hegy lábánál állt a Szigligeti malom.[230]

1935-ből tudjuk: „Csajtay Pál üzletvezető főmolnár. 1905. Pápa. Pápán, Marcaltőn, Nemeshanyon működött, majd 1928-ban gróf Esterházy Pálné Szigligeti hengermalmában, mint üzletvezető főmolnár nyert elhelyezést. Elismert szakember.”[231]

Tulajdonos: gróf Esterházy Pál.[232]

Az Éger-vizen már 1784-ben fennálló Szigligeti-malom jelenleg pálinkafőzde.[233]

 

 

702. Szigliget, malom. Fotó: Kádár Péter. 2008.

 

 

 

 

476. Szivicza, HR

 

Az I. katonai térképen Sibicsa néven szerepel. A település két észak-dél irányú részből áll. A kettő közt nagyméretű tó, de malom nincs.[234] Tomasich sem a tavat, sem az azt tápláló patakot nem jelöli. A II. katonai térképen sincs egyetlen malom sem.[235]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 5 vízimalomban 2. segédet foglalkoztattak, és a malmok után 30 Ft jövedéki adót fizettek.[236]

 

 

477. Szompács (Pusztaederics)

 

478. Szőc

Cserta

 

Zágorhida vidékén feküdt. A Zebecke [Cserta] vízén 1269-ben egy malmot említenek.[237]

 

479. Szőlős (Vindornyaszőlős, Balatonszőlős)

Balatonszőlős

Pécselyi-séd

 

„… malom is vagyon határunkban, de mégis szárazság üdejében máshová kölletik őrölni járnunk.”-vallották az úrbérrendezés során, 1768. március 28.-án.[238]

Az I. katonai térképen a falu déli végétől keletre van egy malom.[239]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A Vindornyaszőllősi határban lévő Vindornyaszőllősi malom IV. osztályú, 24 óra alatt 8 pozsonyi mérő gabonát őröl.[240]

 

 



[1] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 364. p.

[2] ZMFN. 150-151. p.

[3] MNL ZML HLc. Szántó 5. p.

[4] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 442. p.

[5] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[6] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 442. p.

[7] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 87. sorsz.

[8] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 442. p.

[9] MNL ZMLKözgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[10] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 365. p

[11] I. kat.Coll. VIII. Sectio XIX.

[12] II. kat. Coll XXVI. Sectio 56.

[13] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[14] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 142. sorsz.

[15] I. kat.Coll. VIII. Sectio XX.

[16] MNL ZML HLc. Alsólendva 32. p.

[17] MNL ZML HLc. Szécsisziget 22. p.

[18] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[19] Kovács, 2012. 218. p.

[20] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok öszeírása, 1753.

[21] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[22] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[23] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[24] MNL ZML HLc Felsőszenterzsébet 38. p.

[25] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[26] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[27] II. kat. Coll XXIV. Sectio 57.

[28] MNL ZML IX. 36/h. Felső zalai molnár céh iratai 1852-1887.

[29] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[30] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 14. sorsz.

[31] MNL ZML IV. 433. közellátási felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[32] Szabóné Robb Aranka közlése, 2013.

[33] ZMFN. 304-305. p. Felsőszenterzsébet

[34] I. kat. Coll. III. Sectio XII.

[35] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[36] MNL ZML IX. 36/j. Kerka felső folyásán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[37] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[38] Kovács, 2012. 218. p.

[39] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[40] II. kat. Coll XXIV. Sectio 57.

[41] Páka Rk. Plébánia meghaltak anyakönyve 1898/25.

[42] Szabóné Robb Aranka közlése, 2013.

[43] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 371. p.

[44] I. kat. Coll VII. Sectio XVII.

[45] Horváth I. 397. p

[46] Haász, 2002. 80. p.

[47] Horváth I. 296. p

[48] I. kat. Coll VI. Sectio XXI.

[49] MNL ZMLa IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[50] Zala megye földrajzi nevei II. A keszthelyi járás. Zalai Gyűjtemény 24. Zalaegerszeg, 1986. 100-103. p.

[51] Holub III.

[52] MNL ZMLIV. 1. b. Közgyűlési iratok 1755. 13-14. p.

[53] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k..

[54] Haász, 2002. 79. p.

[55] Horváth I. 296. p

[56] I. kat.Coll. VI. Sectio XX.

[57] Haász, 2002. 80. p.

[58] II. kat. Coll XXIV. Sectio 57.

[59] Holub III.

[60] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[61] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755..

[62] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[63] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[64] I. kat.Coll. II. Sectio XI.

[65] MNL ZML IX. 36/j. Kerka felső folyásán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[66] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[67] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[68] II. kat.Coll. XXI. Sectio 58.

[69] MNL ZML IX. 36/h. Felső zalai molnár céh iratai 1852-1887.

[70] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[71] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 16. sorsz.

[72] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[73] Jakosa Árpád közlése, 2012

[74] Baka Kálmán közlése, 2012.

[75] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[76] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 18. sorsz.

[77] Baka Kálmán közlése, 2012.

[78] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[79] Baka Kálmán közlése, 2012.

[80] Baka Kálmán közlése, 2012.

[81] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[82] ZMFN. 312-315. p.

[83] ZMFN. 312-315. p.

[84] II. kat.Coll. XXV. Sectio 54.

[85] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 372. p.

[86] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[87] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 86. sorsz.

[88] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 375. p.

[89] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok öszeírása.

[90] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[91] I. kat.Coll. VII. Sectio XVIII.

[92] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[93] II. kat.Coll. XXVI. Sectio 56.

[94] I. kat.Coll. VIII. Sectio XIX.

[95] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 375. p.

[96] Páka Rk. Plébánia házasultak akve 1927. 19. sz.

[97] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[98] I. kat.Coll. VII. Sectio XIX.

[99] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 378. p.

[100] II. kat. Coll. XXV. Sectio 56.

[101] Kovács, 2012. 222.

[102] I. kat.Coll. IVIII. Sectio XIV.

[103] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[104] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 27 sorsz.

[105] ZMFN. 408-411. p. /2, 43, 50, 56, 57, 68, 69, 76, 98.

[106] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[107] Cselenkó 2011. 61. p.

[108] MNL ZML HLc. Szentlőrinc

[109] MNL ZML HLc. Dömefölde 54. p.

[110] Horváth II. 164. p

[111] Holub III.

[112] Solymos Rezső 1913-1983. Ferences rendi szerzetes. 1958-1983 közt muraszemenyei plébános.

[113] Mendly Gyula: Utak a malomba 5. old.

[114] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[115] Horváth II. 340. p.

[116] I.kat. IV. XV.

[117] II. kat.Coll. XXII. Sectio 60.

[118] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[119] Mendly Gyula: Utak a malomba 5. old.

[120] Hima Zoltán írásbeli közlése 2015. január

[121] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 28 sorsz.

[122] Tantalics, 2000. 230. p.

[123] ZMFN. 458-463. p.

[124] I. kat.Coll. IV. Sectio XVII.

[125] II. kat.Coll. XXIII. Sectio 61.

[126] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[127] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[128] I.kat. Coll. V. Sectio XIX.

[129] II. kat.Coll. XXIV. Sectio 58.

[130] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[131] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 224. p.

[132] Horváth I. 307. p.

[133] MNL ZML HLc. Sénye 66. p. Szántó 29.

[134] I. kat.Coll. V. Sectio XVIII.

[135] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[136] II. kat.Coll. XXIV. Sectio 56.

[137] ZML. Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[138] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[139] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[140] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[141] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.

[142] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. 1762.

[143] I. kat. Coll IV. Sectio XII.

[144] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[145] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[146] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[147] I. kat. Coll. IV. Sectio XIV.

[148] ZMFN. 374-375. p.

[149] ZMFN. 374-375. p. Szentpéterfölde

[150] MNL ZML HLc. Dice 2. p.

[151] MNL ZML HLc Alsólendva 31. p.

[152] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[153] I. kat. Coll. IV. Stacio XIV.

[154] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 59.

[155] Páka plébánia házasulandók anyakönyve, 1811. február 6.

[156] ZMFN. 374-375. p.

[157] Horváth II. 195. p.

[158] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[159] Békássy, 1930. 390. p.

[160] Dr. Hóbor Erzsébet, Tömpe István unokájának közlése, 2013.

[161] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[162] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 76 sorsz.

[163] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[164] ZMFN. 250/28.

[165] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok öszeírása, 1753.

[166] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[167] I. kat. Coll. II. Sectio XI.

[168] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[169] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[170] II. kat. Coll. XXI. Sectio 58.

[171] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[172] MNL ZML IX. 36/h. Felső zalai molnár céh iratai 1852-1887.

[173] hu.wikipedia.org/wiki/ Szécsiszentlászló.

[174] Jakosa Árpád közlése, 2012

[175] MNL ZML HLc. Szécsisziget 5. p. Eredeti MNL Batthyány cs. lt. Urb. 4329. filmtekercs.

[176] MNL ZML HLc. Szécsisziget 22. p. Eredeti MNL Batthyány cs. körmendi lt. P. 1313. Acta ant. Alm. 2. Lad. 5. № 98.

[177] MNL ZML HLc. Szécsisziget 65. p. Eredeti MNL Batthyány cs. lt. Missiles 10411.

[178] MNL ZML HLc. Szécsisziget 66. p. Eredeti MNL Batthyány cs. lt. Missiles 46532.

[179] MNL ZML HLc. Szécsisziget 67. p. Eredeti MNL Batthyány cs. lt. Missiles 10418.

[180] MNL ZML HLc. Szécsisziget 91. p. U. et C. 98/30. Szécsisziget jószág urbáriuma.

[181] MNL ZML HLc. Szécsisziget 92. p. U. et C. 98/20.

[182] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[183] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[184] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[185] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[186] MNL ZML IV. Közgyűlési iratok.

[187] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[188] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[189] I. kat. Coll. III. Sectio XIII.

[190] II. kat. Coll. XXII. Sectio 59.

[191] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[192] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[193] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 26 sorsz.

[194] Csontos János: Kerék a Kerkán Magyar Nemzet, 2004. augusztus 21. 38. p.

[195] Gyf Értéket mentenek (múzeum az utolsó Kerka menti lisztelő malomból) Zalai Hírlap, 2006. október 2. Horváth Viktória: Ha a malom mesélni tudna Zalai Hírlap 2009. december 29. 7. p.

[196] Kerka Vízimalom Múzeum Szécsisziget.

[197] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[198] ZMFN. 394-395. p.

[199] Zala megye vízi leírása 1832.

[200] Holub III.

[201] Horváth I. 407. p.

[202] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[203] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[204] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 381. p.

[205] I. kat. Coll. VII. Sectio XIX.

[206] II. kat. Coll. XXVI. Sectio 57.

[207] MNL ZML IV. 433.

[208] Zalai Közlöny Nagy-Kanizsa 1877. április 1. 261. szám, 36 oldal.

[209] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat..

[210] Kádár 2010. 185. p.

[211] MNL ZML IV. 433.

[212] Wöller 2001. 136. p.

[213] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 382. p.

[214] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[215] II. kat. Coll. XXV. Sectio 57.

[216] Tapolcai járás főszolgabírája által kiadott iparigazolvány Völgyi Ferenc, illetve Nagy Jenő számára 6892/1936 és 1673/1945 számon.

[217] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolca járás főjegyzőjétől 37/1940.

[218] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolca járás főjegyzőjétől 707/1940.

[219] Veszprém megye helytörténeti lexikona II. 305. p.

[220] MNL ZML IV. 433.

[221] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 130. sorsz.

[222] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolca járás főjegyzőjétől 707/1940.

[223] Újjáépítő magyarok, 1947. 746. p.

[224] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 112. sorsz.

[225] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolca járás főjegyzőjétől 707/1940.

[226] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[227] MNL ZML. IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 141. sorsz.

[228] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolca járás főjegyzőjétől 707/1940.

[229] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 134. sorsz.

[230] II. kat. Coll. XXVI. Sectio 57.

[231] B. M. Zs. 1935. 140. p.

[232] Reindl, 2005. 30. p.

[233] Kovács, 2012. 228.

[234] I. kat. Coll. III. Sectio XV.

[235] II. kat. Coll. XXII. Sectio 60.

[236] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[237] Holub, 1963. 21. p.

[238] Horváth I. 301. p.

[239] I. kat. Coll VI. Sectio XX.

[240] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

 
/1