Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



 

520. Zajk

Névtelen vízfolyás

 

Fintafa (Ma Pintafa néven határrész Zajk közigazgatási területén)[1]

 

1728-ban egy úradó alá eső, egy kerékre őrlő malom van a mondott prédiumon, ez felerészben az ott lakó molnáré, felében pedig a polya-i (Pola ma Becsehely része) Gyurecs Istváné, ez 10 Ft-ot jövedelmez.[2]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Csordás Mátyás molnár nevét jegyezték föl.[3]

Szajk-on 1753-55-ben talán még mindig az 1728-as állapot áll fenn, mert két molnárt írtak össze Tóth András és Horváth István személyében.[4] Az 1753-as malombérlők és molnárok összeírásában is két név szerepel: Balogh Sándoré és Márton Farkasé.[5]

Az 1770-es összeírásban: Egy uradalmi molnár 20 pm. gabona jövedelemmel Szalyk possessio-n.[6]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A fintafai felső molnár Horváth Ferenc, legénye Horváth József, az alsó molnár Marton Miklós. A céh következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. A fintafai két malom molnára ekkor Marton Miklós és Tott Ferenc volt. Utóbbit „malombéli defectusért” megbüntették. [7]

Az I. katonai térképen (1784) Zajkon nincs malom.[8]

Az 1864. évi kataszteri térképen Fintafa pusztával együtt. Zajk község és a vele összeolvadt Fintafa puszta bel- és külterület. Házak, malmok, patak, utak.[9]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 11 Ft 25 krajcárjövedéki adót fizettek.[10]

 

Zajki-patak: 196/87. Fintafa-puszta: 196/112, 116, 119. Fintafai-patak (Tómácsi-patak) 196/120.

 

 

521. Zalaapáti

Zala folyó

 

1545-ben „Az Apathy-i plebanus és az egyház 2 dékánja 7 Apathy-i „civis” és 5 Ferkend-i lakos a Zala m-i Apathy possessio határában, az egyháznak a Patakhwelge (Patakvölgye) folyón lévő elhagyott malmát eladják egy jobbágynak 15 Ft-ért.[11]

1550-ben a Ferkenden lakó providus Kondor Mihályné és a Zenthmartonban lakó providus özv. Nagh Jakabné hozzájárulnak ahhoz, hogy testvérük Apathy possessioban, az Arkapathaka (Árkapatak), másképp Bwberek (Búberek) folyón egy egykerekű malmot, 4 hold szántóval és 3 falcastrum-nyi réttel eladjon.[12]

1568-ban nyolc malomról írnak, melyek után egyenként évi 50 dénár cenzust fizetnek a zalavári várhoz a molnárok.[13]

1569-ben Apathy falu a zalavári apátság birtoka. Malmok: 2 malom a plébániához tartozik, évi cenzusa 50-50 dénár. A malmokhoz 3 hold szántóföld tartozik, amelyeknek a terméséből a molnárok a plébánosnak tizedet adnak. A várhoz tartozik 8 malom. Egy malom puszta, a többi hétnek évi cenzusa 50-50 dénár.[14]

1570-74-ben Apaty Csöbrös István malma „molendinum Steph. Chebres tempore aestus et gelu deficiens.”[15]

1712 körül keletkezett az a jelentés, mely szerint az uradalom egyik malmát abban az évben 30 forintért adta árendába.[16]

1747-ben Gottfrid zalavári apát utasítja Németh János provisort: 16. Legyen gondja a deszkametszőkre „senatrinas seu senas guibus ligna in usseres seinduntur”.[17]

Zalaapáti jobbágyok panaszolják 1749-ben, hogy az új malom építésére 7-8 napot is dolgozniuk kell, ezt sem számítják be a robotba.[18]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Bálint és Molnár Mátyás molnárok nevét jegyezték föl.[19]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben szintén a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Márton neve szerepel.[20]

1770-ben Szala Apathi-ban 1 uradalmi molnárt említenek, akinek az éves jövedelme 40 pm. gabona.[21]

Az I. katonai térképen 1783-ben a falu alatti patakon van malom.[22]

Tomasich térképe 2 malmot jelez a Zalán 1792-ben.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A zalaapáti határban lévő vízimalom kapacitása napi 4 pozsonyi mérő.[23]

A II. katonai térképen a falu déli végétől nyugatra, a régi Zala ágon van egy malom.[24]

1867-ben a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban és 1 gőzmalomban 1-1 segédet foglalkoztattak, a gőzmalom után nem, a vízimalom után 11 Ft jövedéki adót fizettek.[25]

1925-ben gőzmalom található a faluban.[26]

 

 

826. Zalaapáti gőzmalom. Fotó: BM ? ltsz.

 

Az 1949-es kimutatás szerint a malom cége: Marton István. Tulajdonos: Marton István. Kapacitás: 80 q/24 h. Használhatóság: 80 %.[27]

A gőzmalom utóda ma is üzemel.

 

Vizes-malom 115/65. Volt daráló malom.

Malom-patak: Patak-vőgyi-patak 115/17. Valamikor malmot hajtott.

Zala 115/55.[28]

 

 

522. Zalabaksa

Kerka, Czup-patak

 

Baksa

Cupi-patak és Medesi-patak

 

1753-55-ben három molnárt is összeírtak a faluban: Hajba Ferencet, Kajcza Jánost és Bogár Jánost.[29] A bérlők és molnárok összeírásában, 1753-ban Kajcza János mellett feltűnik Babolcsai István is.[30]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Tóth György és Kajcsa János neve szerepel.[31]

Az 1757-es összeírásban, amelyben ugyancsak a malmokat és molnárokat vették számba, Lajkó András, Tótth Mihály molnár nevét jegyezték föl.[32]

A Kerkavidéki molnár céh évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta a Lendva, Kerka és más folyóvizeken. A baksai molnár ekkor Kovács Ferenc volt. A céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál Hajba István volt a molnár, akit „malombéli defectusért” megbüntettek. Az 1788. április 28.-ai céhgyűlésen minden molnár nevét, és befizetést: tartozásokat, büntetéseket stb. feljegyeztek. Őr Pál molnárt megbünteték egy véka rozsra, kő hiányosságért. Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céh gyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított büntetésekről készült kimutatásból tudjuk, hogy Laki István, Avas György, László György és Dora Péter legénye voltak a baksai molnárok.[33]

1785-ben, az I. katonai felmérésen egy malmot jelölnek a Kerka jobb partján Baksa és Győrfa közt.[34]

Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céh gyűlés jegyzőkönyvében rögzitették azok nevét is, akik a gyűlésre nem mentek el. Baksáról Laki István. Az asztalpénzt fizetők névsorában Laki István neve szerepel.

Az 1793. május 29.-én megtartott céh gyűlésen büntetéspénzt fizetők névsorában Kajtsa Péter ujfalusi molnár legénye, Soós József neve szerepel, akit „kő hibányosságért, hét izbéliért” büntettek. Soós még „Szabad levél váltságát” is fizetett ez alkalommal

Az 1794. május 13.-án Alsószenterzsébeten megtartott céh gyűlés jegyzőkönyvében a czupi Hajba István nevénél nem szerepel bejegyzés.[35]

Az 1798. május 1.-én megtartott céh gyűlésen a baksai Büki György nevénél nincs bejegyzés.[36]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A baksai malmok tulajdonosai: egyes lakosok, 2 db 2 kerekű, kapacitásuk: 5-5 pozsonyi mérő/24 óra.[37]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételekor Felső- és Alsó Győrfa pusztánál is van egy-egy malom, Baksától északnyugatra.[38]

Az 1858. május 31.-én tartott céhgyűlésen a Felső zalai molnár céh készített egy kimutatást a felszabadított inasokról és mestereikről. A baksai Póka Györgynél volt inas a baksai Snatter János.[39]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 gőzmalomban és 2 vízimalomban 2 segédet foglalkoztattak, és a gőzmalom után 37, a 2 vízimalom után 46 forint jövedéki adót fizettek.[40]

Az inasévek eltöltéséről, a vándorlás során különböző malmokban végzett munkákról a legények igazolást kaptak. A baksai Hermán István molnármesternél Gaál Sándor molnár legény 1884. augusztus 2-tól, október 18.-ig dolgozott.[41]

Gönczi is említi gőzmalmát.[42]

 

 

831. Zalabaksa. Az égő Mayer-malom. Fotó: Molnár Ferenctől.

 

 

832. Zalabaksa. Az égő Mayer-malom. Fotó: Molnár Ferenctől.

 

Valamikor, az 1930-as évek táján a malom leégett. Erről két fénykép is fent maradt. Közszájon forog a környéken egy mondás: „Ég, mint egykor a baksai malom.”

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Horváth Testvérek néven szerepel.[43] Ekkor már csak a gőzmalomról van szó.

Az 1949-ben készült kimutatásban: Cég: Mayer és Rosenberger. Tulajdonos: Mayer István és Rosenberger Ferenc. Kapacitás: 45 q/24 h. Használhatóság: 55 %.[44]

A falu központjában található gőzmalmot 1950 körül államosították. Ezt követően a Zala Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat egységeként működött. 1990 után a Kapos Agro Rt. tulajdona lett. Tőlük egy vállalkozó bérelte. 2008-ban Nagy László csesztregi vállalkozó vásárolta meg. Jelenlegi kapacitása 60 q/nap, 70%-os kihozatallal, 50 q lisztet előállítva.[45]

 

Czup

Cupi-patak

 

1334-ben Csesztreg határjárásában emlitik a Czup nevű folyót. 1513-ban a következő egytelkes családok laktak itt: Dezső, Lóránt, Móricz, Czupiak, Csonka.[46]

1753-ban Göncz Márton molnárt írták össze.[47]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Göncz Márton neve szerepel.[48]

A Kerkavidéki molnár céh évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta a Lendva, Kerka és más folyóvizeken. A czupi molnár ekkor Kovács Ferenc volt. A céh 1784. április 14.-ei „Generalis Visitaja” alkalmavál már Hajba György volt a molnár. Az 1788. április 28.-ai céhgyűlésen minden molnár nevét, és befizetést: tartozásokat, büntetéseket stb. feljegyeztek. Arany György molnárt megbünteték egy véka rozsra, kő hiányosságért. Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított büntetésekről készült kimutatásból tudjuk, hogy Hajba István és Horváth Ferenc volt a molnár. Hajbát „1786-dik esztendőbeli hullatásért” Horváthot „Szolgáló mesterségben történt elmaradásért” büntették meg.[49]

Az I. katonai térkép 1785-ben készült felmérésekor Cup falu alatt egy malom volt.[50]

Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen asztalpénzt fizetők névsorában Hajba István neve szerepel. A lajstromkönyben feltüntették az 1791. május 10.-ei céhgyűlésen befizetett elmaradásokat a molnárok nevével és a malom helyének nevével. Hajba István „1788 esztendőben elkövetett rosszasságáért az reá esett bírságot megh fizette.”[51]

Az 1792. június 7.-én Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen asztalpénzt fizetők névsorában Hajba István czupi molnár neve szerepel, akit hullatásért büntettek meg.[52]

Az 1798. május 1.-jén megtartott céhgyűlésen a czupi Hajba István „fór pénzzel, ezen kívül Buzával, rozzsal” tartozott.[53]

Az 1800-as évről csupán néhány bejegyzést tartalmaz az anyag: „1800. esztendőbeli Restánsok” címmel a czupi Hajba Istvánnak csak a nevét.[54]

A II. katonai térképen már nincs meg a malom.[55]

1940. április 23.-án, 1940. május 1-jei hatállyal Hima György és neje Gáál Anna fűzfőgyártelepi lakósok eladják a cupi ingatlanjaikat „az ingatlanokon lévő összes felépítményekkel, s kifejezetten a malom épülettel azok tartozékaival a malom épületben levő összes üzemi berendezéssel együtt 21500 pengő vételárért.” Ez a malom már szárazmalom. 1940. augusztus 19.-én megtörtént a telekkönyvi bejegyzés.

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: Herczeg József. Tulajdonos: Hadnagy Lajos. Bérlő: Herczeg József. Kapacitás: 20 q/24 h. Használhatóság: 60 %.[56]

 

 

828. Herczeg-malom, 1945. Fotó: Herczeg Ágostontól.

 

1952-ben államosítják a malmot. Annak módját jól mutatják a ránk maradt iratok. Az alább közölt formanyomtatványra az adatokat csak be kellet írni.

 

„ÉLELMISZERIPARI MINISZTÉRIUM

            MALOIPARI IGAZGATÓSÁG

0559/1952.                                                     Tárgy: malom megvétele

 

Herczeg József Malomtulajdonos

Zalabaksa

 

Felajánlása alapján a Zalabaksa községben lévő 80q kapacitású malmát összes berendezési és felszerelési tárgyaival és az üzemi célt szolgáló ingatlanokkal a csatolt leltár szerinti részletezésben a magyar állam részére 3835 Ft becsértékben a mai napon megvásároltam.

A mai naptól kezdve a malom tulajdonjoga a magyar államra száll át tehát ettől kezdve az átvett ingatlanok közterheit a magyar állam viseli, és az ingatlanok haszna a magyar államot illeti.

Felhívom a figyelmét, hogy a leltárban megjelölt berendezési és felszerelési tárgyakat, valamint az üzemi célt szolgáló ingatlanokat a malom átvételét végrehajtó megbízottjának haladéktalanul adja át.

Budapest, 1952. június 19.

Onozó József sk

az Igazgatóság vezetője (pecsét)

Záradék:

A fentieket magamra nézve is kötelezőnek ismerem el.

Keltezés: Zalaegerszeg, 1952. július hó 8 nap

malomtulajdonos”

 

Az iratról hiányzik a malomtulajdonos aláírása. Erre magyarázatot ad az 1940. évi telekkönyvi bejegyzésről szóló értesítés hátoldalára kézzel írt feljegyzés: „Államosításkor a téves, valótlan állítást nem nem fogadtam el, rám fogták. Azt mondták elvisznek.” [57] (Ti. soha nem ajánlotta fel a malmot. Ezt Herczeg József az utókornak írta. ML.)

 

 

830. Cup, molnárház. Fotó: Herczeg Ágostontól.

 

Ó-Kerka 137/13. Malomi-rét 137/35. Kerka 137/30. Czup-patak 137/25. Zobák-patak 137/52. Medesi patak 137/72.[58]

 

 

 

523. Zalabesenyő (Zalaegerszeg)

 

524. Zalabér

Zala folyó

 

Az 1750 körül készült összeírásban Szilási Jánosnak hívták a molnárt.[59]

1754-ben Szalabéren N. N. [Neve nem ismert ML.] jövedelme 75 köböl.

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár György molnár nevét jegyezték föl.[60]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, szintén Molnár György neve szerepel.[61]

„Malom ezen helység határában igen közel a Szala vízén jó vagyon, melyben jószágunkat könnyen megőrölhettyük.”[62] – vallották a tanúkihallgatások során a bériek 1780. május 27.-én

1784-ban az I. katonai térképen a falu északi végétől nyugatra, a Zala bal partján van egy malom házzal.[63]

Tomasich 1792-es térképe nem jelöl malmot.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A határban lévő vízimalom kapacitása napi 12 pozsonyi mérő.[64]

A II. katonai térképen1852-55 közt a falutól északkeletre van a Haromás malom.[65]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Csorba József neve szerepel.[66]

 

 

833. A Zala folyó Zalabérnél a malommal. Fotó: GM 1587.

 

Az Újjáépítő magyarokban ezt írták 1947-ben: „Csorba József vámőrlő malma. Ezt a malmot 1943-ban vette át a jelenlegi tulajdonos, aki azt saját neve alatt vezeti. Ez idő szerint vízierőre dolgozik, de faszén-szívógázmotorral, mint segédmotorral van felszerelve, amely 50 HP teljesítményű. Teljes üzem esetén napi 50 q az őrlőképessége. A háború alatt a malom érzékeny veszteségeket szenvedett úgy épületben, mint berendezésben, amit sikerült részben pótolni. Ügyes és szakszerű vezetés mellett a további fejlődés biztosítottnak látszik.”[67]

Az 1949-ben készült kimutatás szerint a malom cége: Földműves Szövetkezet malma. Tulajdonos: Földműves Szövetkezet. Kapacitás: 50 q/24 h. Használhatóság: 70 %.[68]

1961-ig üzemelt, vezetője Bali József volt.[69]

Ma külföldiek tulajdonában van.

 

 

835. A felújított zalabéri malom. Fotó: Marx Mária.

 

Hármasi-malom

 

A II. katonai térképen 1852-55 közt a falutól északkeletre van a Haromás malom.[70]

1907-ben egy újsághirdetésben: „Keszler Bernát és Keszler Mór hármasi műhengermalma Zalabér. Ajánlja legjobb minőségű kereskedelmi lisztjeit csak viszontelárusítóknak és sütőiparosoknak, ugyszinte takarmánylisztet és hulladékmentes korpát a legolcsóbb napi árak mellett uradalmak részére.”[71]

A malmot általunk ismeretlen időpontban lebontották, a róla készült festmény ma a tüskeszentpéteri malomban található.[72]

 

Malomi-út 91/2. [73]

 

Bozol (Zalabér határa)[74]

 

1510 körül Hagymási Miklós és Béri István és fia Ferenc közösen bírtak itt egy malmot a Zalán Bozol határában.[75]

1516 előtt II. Ulászló utasította a kapornaki konventet, hogy Berekszói Hagymási Miklós kérésére folytasson vizsgálatot Béri István és fia: Ferenc ellen, akik négy évvel ezelőtt elfoglalták itt egy malmát a Zalán Bozol határában, amivel panaszosnak 200 forintnyi kárt okoztak.[76]

Az I.katonai térképen (1784) Boczol Zalabértől nyugatra található,[77] Tomasich 1792-es térképe viszont már nem jelöli.

 

 

 

525. Zalacsány

Zala folyó

 

1754-ben egy új malmot emeltek a régi helyén. Persze itt is vita támadt a két malom a csányi és mándi - közt a víz miatt. A vita rendezésére kiküldött bizottság megállapította, hogy az új malom nem veszi el a vizet a mándi malomtól.[78] Az ebben az évben készült összeírásból tudjuk, hogy Molnár Menyhárt az egyik csányi molnár, és jövedelme 12 köböl. Ezen kívül még három molnárt írtak össze a faluban. Ezek: Molnár György 18, Réti Lipót 10, és Molnár Mátyás 28 köböl jövedelemmel.[79]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Márton neve szerepel.[80]

Az I. katonai térképen Csány két különálló részből áll: Felső- és Alsó Csány. Felső alatt, a mai horgász-, és jóléti tó helyén van egy malom, a Tilaj felöl folyó patakon. A hozzá tartozó két épület a Zalaegerszeg-Keszthely út mellett áll. Van még egy malom a Zalán Alsó Csánytól délkeletre, fenti út és a Zala kerszteződésétől kissé északra. Itt nincs másik épület.[81]

1792-ben Tomasich térképe már csak a Felsőcsány alattit jelöli, és egyet Mánd pusztán.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A határban lévő vízimalom pusztán áll.[82]

A II. katonai térképen csak a Tilaj felöl folyó patakon van malom, ott, ahol az első katonai térképen is volt.[83]

 

 

 

526. Zalacséb

Zala folyó

 

Cséb

 

1328-ban Enyerei Herceg fia Imre fiai: Miklós és Tamás, továbbá Imre fia András fiai kérték a királytól a birtokot. Miután a veszprémi káptalan igazolta, hogy a terület várföld és lakatlan, megkapták Károly Róbert királytól adományba, és még hozzá a Harkályból Körmendre vezető úton [a Zalán lévő hídon] szedett hídvámot, valamint a malmokat is.[84] [A számuk nincs feltüntetve. ML]

 

Györkefai-malom 27/66

 

1753-ban Mihálka András a molnár.[85]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Györe Ferenc neve szerepel.[86]

1764-ben Lakatos Greg. a molnár.[87]

Az I. katonai térképen (1784) Zalapataka és Györkefa közt három malom van.[88]

Jelöli a malmot Tomasich térképe is, 1792-ben. Ekkor Zalapataka és Györkefa közt öt malmot tüntet fel.

A II. katonai térképen Csébtől nyugatra egy malom van a Zala bal partján.[89]

 

 

836. A csébi malom egy festményen

 

Zsohár-,(Sóhár) vagy Károlyi-malom, Both-malom, Bot-malom (Both-malom) 27/69[90]

 

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosa Sohár Lajosné volt.[91]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Sohár Lajosné neve szerepel.[92]

Az Újjáépítő magyarok ezt írta 1947-ben: „Sóhár Lajosné özvegy malma. 1890-ben vették át a malmot, azóta vezeti. 1930 óta a malom felelős üzemvezetője Károlyi István vizsgázott molnármester. Jelenleg 2 személyt foglalkoztat. A malom napi teljesítőképessége 20 q. A vezető szakmai gyakorlata 31 éves.”[93]

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: Károlyi István. Tulajdonos: Földműves szövetkezet. Bérlő: Both István. Kapacitás: 20 q/24 h. Használhatóság: 65. %.[94]

1890-től Sóhár Lajosné családjáé volt az út melletti lakásban működő vendéglővel együtt. A megözvegyült asszony feleségül ment Károlyi István molnársegédhez 1930-ban. Az asszony halála után ő örökölte a malmot. Az 1940-es évek végén bebörtönözték – a visszaemlékezők szerint fekete őrlésért -, a malmot államosították. Állami vezetői: Bencsik (?), Orbán Ferenc, Vincze József voltak. 1960-ban leállították.[95]

Ma Szabolcs Péter szobrászművész és családja tulajdona, akik a „Malomtanya” panziót üzemeltetik benne. Egy festményen a régi malom látható.[96]

1947-ben, az Újjáépítő magyarok alapján: „Bóth István Salomvár. 1921-ben vette bérbe. 1945 júliusától működik újra. A malom napi teljesítőképessége 20q, használhatóság foka 50%.[97]

Az 1949-ben készült kimutatás szerint a malom cége: Földműves Szövetkezet malma. Tulajdonos: Földműves Szövetkezet. Kapacitás: 10 q/24 h. Használhatóság: 30 %.[98]

1952-ben elbontották.[99]

 

Both-malom 27/69. Sándor-patak 27/32, Szala 27/73.[100]

 

 

 

 

527. Zalaegerszeg

Zala

 

A mai város területén egykor működő malmok történetét a folyásírányt követve ismertetjük.

 

Zsigér (Egykor különálló település, ma Zalaegerszeg-Andráshida része)

Zala folyó, Zsigér-patak

 

Az 1465. április 2.-án Besztercebányán kelt oklevelében Mátyás király utasítja a Zalavári konventet, hogy Istvánt, a kapornaki bencés apátság kormányzóját iktassa be új adomány címén a kapornaki apátság több birtokába, köztük Zsigér birtokba, az ottani két malommal.[101] 1551-ben Apátfát és Zsigért (Syger) azonosnak mondják.[102]

Az I. katonai felmérés és az 1792-es Tomasich térkép is jelöli a malmot.[103]

 

 

Apátfa (Egykor különálló település, ma Zalaegerszeg-Andráshida része)

Zala folyó

 

Az 1465. április 2.-án Besztercebányán kelt oklevelében Mátyás király utasítja a Zalavári konventet, hogy Istvánt, a kapornaki bencés apátság kormányzóját iktassa be új adomány címén a kapornaki apátság több birtokába, köztük Apátföldébe, az ott található kétkerekű malommal a Zalán.[104]

1550 körül Szily Albert kapornaki apát panasszal élt, mert Kávási János jobbágyaival betört az Apátfalvi possessioba és az itt lévő 3 kerekű malmot elfoglalta.[105]

1551-ben Gersei Pethő János és Kányaföldi Kerecseny Mihály a kapornaki konvent előtt tanúsítják, hogy Pató Erzsébet és néhai Szenterzsébeti Terjék Antal fia, Sebestyén, az ő Sövényfalva possessiójuk határain belül, a Zala folyó mellett, ahol sohasem szokott malom lenni, mintegy két éve malmot állított. Ezzel a kapornaki apátságnak emberemlékezet óta Apátfalva, más néven Syger possessioban lévő malmának működését gátolják, amelyet a folyó mozgatni nem tud. Ezzel több, mint 100 forint kárt okoznak. Ha pedig ezért megszűnik a malom, ebből újabb 1000 forint kár adódnék.[106]

1567-ben az apátfai malmok jövedeleméből egyharmad rész illette a molnárt. Az egyik kétkerekű malom bérlője köteles volt minden két hétben 50 fehér kenyeret, és karácsony táján egy hízott disznót adni az apátságnak. A másik molnárnak minden évben 200 malmi kis köböl lisztet, hetente 50 cipót, karácsonykor szintén egy kövér disznót és egy tál halat kellett adnia. Ha az idő halfogásra nem volt alkalmas, azt 50 dénárral megválthatta. Ekkor az apátfai és zsigéri malmok jövedelme összesen 120 köböl lisztet tett ki.[107]

1568-69-ben Apátfán az egyik malom már csak egy kerékkel működött. Ezt Molnár Balázs özvegye bérelte, és évente 100 köböl gabonával - búzával és rozzsal - adózott. A másik molnárt Simon Mihálynak hívták. Ő 150 köböl liszttel és kéthetente 50 cipóval adózott.[108]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba Macska István és Molnár Márton neve szerepel.[109]

1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. Csirisznyák János tartozása 58 Ft 12½ x volt.[110]

1762-ben Bor András az apátfai molnár.[111]

„Malmok közel egy fertályórányira vadnak helységünktől.”[112] – vallották a dátum nélküli tanúkihallgatáskor az apátfaiak.

Jelöl malmot az I. katonai térkép is 1784-ben a Zala bal partján Apátfa és Andráshida közt,[113] valmint Tomasich 1792-es térképe is.

 

Andráshida

Zala folyó, Zsigér-patak

 

1690-ből származik első általunk ismert említése malomnak Andráshidáról. Ekkor két kétkerekű malmot írtak össze. Két malomról van adatunk a XVIII. század közepéig.

1753-ban két molnárt írnak össze: Nagy Jánost és Szomi Mihályt.[114]

1753-55-bean három molnár: Molnár János, Bor András, Kurucz György.[115]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Nagy János és Horváth Ádám neve szerepel.[116]

Az 1757-es összeírásban, amelyben ismét a malmokat és molnárokat vették számba, Vörös György és Kovács Márton molnárok nevét jegyezték föl.[117]

1758-ban, Ákosházi Sárkány János és Szent Erzsébeti Terjék János közti birtokcsere kapcsán összeírták a birtokot, köztük egy malmot is, egyben a molnár kötelezettségeit.

Possessio Andráshida:

„[…] Vagyon itt a Szalán két Kerekű Malom, mellynek fele haszna enyim, fele pedig Tompa Kristoff Urammal vagyon pörben flor 50. a’ mely pénz nélkül cum fructibus perceptis vissza száll, ha a’ Pörök folynak.

            A molnár tartozzik a’ maga két Ártányát bé vetni a’ malomban, és azokat a’ közbül megh hizlalni, és a’ mellyike Legh jobb azt a’ Földes Urakejé, a’ másik pedigh a’ Molnárnak marad, ugy hogy hájjal a Malom Kereket a’ Molnár tartya.

Az Molnár a’ közbül nem ély, hanem halasztva Esztendeig ad néki a’ Közbül Buzát eöt Köböllel, Rosot is eöt köböllel, ha a’ molnár penigh maga Feleséghe, Háza népe, vagy mester Legénye, akár mi kicsin lopásban tapasztaltatik, akár az Uréban, akár a’ Szegény Emberében, az ollyan Személy negyven forinton büntetődik.

Török adót szoktak a’ Közbül adni tiz Köblöt Lisztet minden Esztendőben, azt ha Lehet aláb kell Szállétani, és hogy ne az Öregh Köböllel, hanem a’ Malom Köblivel adassék bé. A’Molnár pedig négy Köböl Lisztet ád bé a’ maga Gabonájábul, maga Feleséghe, Gyermeki, Cselédgye, és minden marhájábul: ezen Kívül Csázsár adójátkét Tallért, és Császár Lisztét két Köböllel, ezeket megh adván az Ispánnyának semmit sem Szolgál Szekérrel, Se gyalogul, hanem a’ Császár munkájára fejszével egy napot Szolgál.

A’ Molnárnak az Udvar Telekbűl ki vagyon Szakasztva ház helye, Veteményes, Kenderes, Káposztás, és Gabonás Teleke, melly Házhoz hét vetőre öt hold földe vagyon, és a’ Kertes Réten túl egy darab réttye currum foni 4. mellyért eő is tartozik a’ Földes Urnak, valamely munkára parancsollák feiszével Szolgálni, Abroncsot vonni, Hordót kötni, pintérezni, Házat csinálni.

Ha az Malomban aczél, vagy vas kivántatik, és a’ Kovácsnakis munkájátul való fizetés, az illyen Szükséget tartozik az Urnak vagy Tiszviselőjének tudtára adni, és az Közbül megh venni, és megh fizetni: A Malom Követis hasonlóképpen a’ Közbül Szokták megh venni, de a Földes Úr hozattya alá, mivel a’ Molnár a Török adó Lisztet maga viszi bé.

Az Major előtt az Kastély hely mellett egy puszta Halastó vagyon, ha megh csinállyák alkalmas halas víz lészen.

A Malom fölött egy nagy Berek Erdő vagyon az mint a’ Szala Víze föl Szélrül az Kertes Réttül alá az Szala mentében az végzi Országh uttya az Óó Hidnál délre alá a Teskándi Patakon, innénd Tamaskó nevű rétnek szegletére, ammit itt egy árok megh mutattya föl nap nyugot felül a’ Kertes Rétig, ezen Bereknek.”[118]

 

„Malom helységünkben közel 3 vagyon.”[119]- vallották 1778. február 28.-án a meghallagatott andráshidai esküdtek. (Az I. katonai térkép alapján azt kell feltételeznünk, hogy az apátfait és zsigérit is ide számították.)

1770-ben a falu mellet 3 malomról van tudomásunk.[120] Ezt támasztja alá, hogy 1773-ban három molnárt írtak össze.[121]

Az 1784-es katonai felmérés térképén az andráshidai Zala híd mellett nyugatról egy malom látható.[122]

Tomasich 1792-es térképe Zsigérnél és Apátfánál is jelez malmot.

 

Fölső-malom: Apátfai-malom, - Nagy-malom. Pozsgay-malom. Nagy, illetve Pozsgay nevű egykori tulajdonosáról.[123]

Zala folyó

 

Mint láttuk hívták apátfai malomnak is, de valójában Andráshidához tartozott.

1823-ban egy adásvételi szerződésben találkozunk Bor János andráshidai molnár nevével.[124]

1845-ben Léránt Pál Bődöri malombeli molnárlegény kéri a szolgabírót, hogy a Nagy József andráshidai molnár által visszatartott 23 Ft munkabérét „s mesterségemet mutató okirataimat kiadatni.” rendelje. Nagy József azért tartotta vissza fent írtakat, mert: a „legény szerelmi viszonyt folytatott – a mások által is bujának vallott – Verona nevű lányával.”[125]

Valószínűleg a molnár férjhez akarta adni a lányát a legényhez, aki jó molnár lehetett.

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Andráshidán Bor Mihályt.[126]

1851-ben a megyefőnök utasítására történt összeírás szerint az andráshidai határban lévő 2 vízimalom kapacitása - egyenként - napi 16 pozsonyi mérő.[127]

1857-ben egy malomról tesznek említést, amikor azt írják, hogy a malom rekesztő tábláinak száma: 1, magassága: 2 such v. láb, szélessége: 6 such.[128]

Egy 1879-ben készült jelentés szerint: „a Zala folyónak gyakori pusztító áradásait rendkívűli mértékben fokozza, a létező malmoknak rendetlen kezelése amennyiben a molnárok malmaiknál áradáskor a vízleeresztésére szolgáló szabad zsilipeket fel nem húzzák, sőt több helyen a teskándi, andráshidai, zalaegerszegi malmoknál a századok óta létezett zúggókat eltömték.” A probléma orvoslására vizsgálóbizottság kiküldését tartották szükségesnek.[129]

1880-ban a Pesty Frigyes féle kérdőív alapján, Andráshidán három malmot említenek: Felső-malom, Füzesi-malom és Hosszúhídi-malom.[130]

Az 1924-es Gazdacímtár 3 vízimalom tulajdonost sorol fel: Nagy Józsefet, a Pers testvéreket és Béry Istvánt.[131]

1927-ben szintén Nagy József nevű molnára/tulajdonosa volt a malomnak. Ő a hatékonyabb turbinára szereltette át a vízikerék-meghajtás helyett a malmot. 1936. március elején a malom belső technológiája és lisztkészlete megsemmisült egy tűzben.[132] A tűzeset után Nagy József eladta a Pozsgai családnak.1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosa Pozsgai Kálmán volt.[133]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban szintén Pozsgay Kálmán nevén szerepel.[134]

1947-ben többet is megtudunk róla: „Pozsgay Kálmán malma. A malom ős régen áll fenn és azt 1938-ban teljesen leégve vette át. Három év alatt újjáépítette, és 1941 óta vezeti. Súlyos háborús kárai voltak, melyeket saját erejéből helyrehozott. Három alkalmazottat foglalkoztat.”[135]

Az 1949-es összeírás szerint: Cég: Kőszegi Kálmán. Tulajdonos: Pozsgay Kálmán. Bérlő: Kőszegi Kálmán. Kapacitás: 45 q/24 h. Használhatóság: 60. %.[136] Egy másik összeírás szerint a malom ekkor víz- és fagázmeghajtású. Tulajdonosként már Pozsgay Kálmánné szerepel.[137]

A Zala szabályozása elvezette alóla a vizet. Volt tsz daráló, sárkányrepülő-hangár. Ma is áll.[138]

 

930. Apátfai malom. Fotó: ifj. Czigola Gyula.

 

 

 

 

Középső malom: Füredi-malom, Füzesi-malom (A Hosszúhídi és a Felső-malom közt volt Andráshidán.)

Zala folyó

 

A malom első említése az 1756-57-es összeírásban található, amelyben az Egerszegi céhnek tagdíjukkal tartozó molnárokat írták össze. Lomé Mihály tartozása 8 Ft 57½ x volt.[139]

1762-ben Kurucz Györgynek hívták a molnárt.[140]

Az I. katonai térképen a malom a Zala jobb partján van andráshida nyugati harmada alatt.[141]

1813. május 24.-én kelt levelében Nagy Antal kéri a Nemes Vármegyét, hogy az andráshidai határban lévő elpusztult, ezért újjáépített ún. Füzesi malmának „Feje letételéhez” bizottságot küldjön ki. Ennek eleget téve, Június 16-án a bizottság az alábbiakat állapította meg: „ha a Füzesi malom fejétül 10 hüvelyknyi esett az forgásra engedtetik, és a Rekesztő a víz gyűjtésre 15 hüvelknél magasabbra nem emeltetik, és ha midőn a’ fölső malom őrölni kezd, azonnal a’ Füzesi malom is rekesztőjét föl nyitja, a Füzesi malom nagyobb prajudiciumot nem fog az fölöttö lévő malomnak okozni, mint az előtt, midőn előbbi állapotjában állott, és hogy a’ malom feőnek medre talpja a’ czövekeket ezen, helyheztetéssel tétetődjön le mind a’ folyamodó Urnak, mind pediga’molnárjának meg hagytuk és hogy hiba a’ le tételben ne essen, a’ Zala vízének jobb partján fent álló eleven fűzfában oly jelet vágattunk és pötsételtünk meg, mellytül a’ le teendő medre talpja a’ Malom főnek 6 lábnyival alább helyeztessen. Hertelendy Károly ki küldött.”[142]

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Füzesi malomban Adrovecz Józsefet.[143] Rajta van a malom a II. katonai térképen is.[144]

1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: 2, magassága: 2 such v. láb 6 czoll v. hüvelk, szélessége: 6 such 4 czoll v. hüvelk.[145]

A visszaemlékezések szerint: a Zala jobb partján épült, a Pers testvérek tulajdona volt. A Zala szabályozását követően megszűnt, elbontották.[146]

 

 

Alsó-malom: Hosszúhídi-malom

 

Andráshida alatt a Zala vízén, a Füredi/Füzesi- és Gébárti- malom közt volt Andráshidán.

A folyó és egy mesterséges malomcsatorna ásásával létrehoztak egy szigetet, ezen állt a háromkerekű malom.

1762-ben Péterfi János nevét jegyezték föl az összeírók.[147]

Az I. katonai felmérés térképe jelöli a malmot a Zala bal partján, az Egerszegről Bagodba vezető út hídjától nyugatra.[148]

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. A Hosszúhídi malomban Petlánovits Józsefet.[149]

1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: 1, magassága: 2 such v. láb hüvelk, szélessége: 6 such.[150]

A XIX-XX. század fordulóján Katona István molnár vette bérbe. Katona István neve 1902-ből, a gógáni malommal kapcsolatos, 1902. január 28.-án kelt jegyzőkönyvből ismert.[151] Tőle 1904-ben a Béry család tulajdonába került. 1911-ben is Béry István az andráshidai molnár.[152]

1937-ben a Gógán malom tulajdonosait feljelentették a neszelei és gébárti réttulajdonosok, a víz magasan tartása miatt. A helyszíni szemle során a bizottság megvizsgálta a Mandler (?) Albert és Béry Istvánné tulajdonában lévő Hosszúhídi malom vízszintjét is. Megállapították, hogy 89 cm-el magasabban van, mint az engedélyezett.[153]

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosai Handler Albertné és Béry Istvánné voltak.[154]

Aztán kuszálódtak a tulajdonviszonyok: A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Herman Lajos neve szerepel, mint tulajdonos.[155]

1947-ben ezt írják róla az Újjáépítő magyarokban: „Herman Lajos vízimalma, bérlő Beri és Handler, Andráshida. (Téves az adat, mert Herman volt a bérlő ML.) 1942-ben vette a malmot bérbe, és azóta 36 éves szakmai gyakorlattal vezeti. A malom csak vámőrlést végez és napi termelése 30 q. A háborús károkat rendbe hozta, és 1945. június 1. óta ismét üzemben tartja a malmot.”[156]-

Az 1949-es összeírás szerint: Cég: Rosenberger Endre. Tulajdonosok: Béri Testvérek, Rosenberger Endre. Kapacitás: 40 q/24 h. Használhatóság: 50 %.[157] Egy másik összeírás szerint a malom ekkor víz- és fagázmeghajtású.[158]

Ebben a malomban volt molnár Dömötör István, Herman Lajos veje, és tanonc a Belsősárdon született Tüske János 1946. augusztus 1-től, 1948. augusztus 4.-ig, amikor is az Zalaegerszegi ipartestület előtt letett vizsgája után segédlevelet kapott. Tüske János több környékbeli malomban is dolgozott ezt követően, legutóbb a kaszaháziban.[159] Ekkor a malmot „Hermán-malom”-nak hívták.

A Zala szabályozása szüntette meg. Államosítás után leállították, lebontották.[160]

 

Pető Ferenc andráshidai malombérlőt egyik malomhoz sem tudtuk kötni. 1901-ben született Andráshidán. „Iskoláit ugyanitt végezte, majd utána a molnár iparban szabadult fel. Évek óta önálló. Nős, 2 leánya van.”[161]

 

 

 

Gébárt (Gebárt, Gevart) Ráadás-malom.[162]

Zala folyó,

 

1211-ben említik először malmait.

1546-ban Isabori Literati János özvegye több faluban lévő birtokát és a „Gebarth-nal a Zalán fekvő malombeli részét a vejének: Zyl-i Jánosnak adja.”[163]

1623-ban egy malmáról tesznek említést.[164]

1728-ban egy gébárti molnárról tudunk.[165]

1747-ben az alábbiakat írják: „Neszele és Gebárth között vagyon egy Halastó és azon Malom egy fölül csapó kerékre szükséges eszközzel.”[166]

1753-55-ben Pöszér György molnárt írták össze.[167]

1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. A gébárti Foglas János tartozása 1 Ft 15 x volt.[168]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, Nagy György neve szerepel.[169]

1762-ben Nagy Mihall molnárról olvashatunk.[170]

1770-71-ben egy molnárt írtak össze, őt Kis Józsefnek hívták.[171]

1784-ben az I. katonai felmérés térképén a Neszele és Givard [Gébárt] közti úttól északra egy tóba ömlik két patak, észak felől. Déli kifolyásánál van a malom egy épülettel. Az egész kerített. A patak a Zalába folyik. Majdnem szemben a befolyással felfelé a Zala jobb partján másik malom molnárházzal.[172] A tavat tápláló két patak: a Szentmártoni-, más néven Bukicsai-, és a Ságodi-patak.[173]

1831-ben Horváth János gébárti molnár - malomtulajdonos (?) - örökösei megjelentek Horváth János és Fitos Bernánd esküdtek előtt és kijelentették, hogy a gévárti malomban őket illető résznek Skublics József Cs. Királyi Kapitány és Tábla Bíró részére történő adásvételi ügyben őket Csáni Csány László képviseli.[174]

1846-ban Gyuk Antal a Kévárti malomgazda. Korábban andráshidai molnárlegény Nagy József molnárnál.[175]

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Gébárton Tóth Jánost.[176] Rajta van a malom a II. katonai térképen is.[177]

1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: 2, magassága: 2 such v. láb 4 czoll v. hüvelk, szélessége: 8 such.[178]

Az 1858-as kataszteri felmérés szerint az egykerekű malom a Zala bal partján állt.[179]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 26 Ft jövedéki adót fizettek.[180]

A 19-20. század fordulóján Katona István molnár lebontotta a tulajdonát képező gébárti malmot.[181]

 

 

Neszele

 

A neszelei malomról csak két írott adatunk van: 1753-ban Molnár Miklós molnárt említik.[182]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Ádám neve szerepel.[183]

Az I. katonai térképen Neszelétől északnyugatra két patak táplál egy tavat, amelynek délnyugati sarkában áll egy malom, egy házzal. A tó vize a Zalába folyik.[184]

A II. katonai térképen Új malomként szerepel.[185]

1911-ben Königmayer János volt a neszelei molnár.[186]

 

 

Gógán-malom 36/180 (Olai-, Schreiner-, Sipos-Csényi-malom. Hock János út.)

 

Az I. katonai térképen, az 1784-es felméréskor még a neszelei malom után következett a Zalán.

Első ismert említésekor, 1753-ban Fehér György molnárt írták össze.[187]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Mojses János nevét jegyezték föl, aki valószínűleg bérelte a malmot- vagy résztulajdonosa volt -, mert a jövedelem egy része a közösségé „Comünitatis” volt.[188] Ezt látszik bizonyítani, hogy amikor 1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak, a gógány-i molnár Fehér György tartozása 10 Ft volt.[189]

1762-ben a Gógányi-malom molnára még mindig Fehér György.[190]

1811. november 15.-én „N. Tóth Katalin a Zala Egerszeg mellett Gógán nevezetű malomban meg halálozott Molnár György Eözvegye” az újonnan felállított Szentháromság szoborra 100, a Molnárok kápolnája előtt leendő kőkeresztre 200 forintot hagyott.

A Molnárok kápolnája a molnár céh Nepomuki Szent Jánosról elnevezett kápolnája volt, amely a mai Zrínyi gimnázium helyén állt. Az 1826-os tűzvészben pusztult el. A molnár céhbe, nemcsak az egerszegi, hanem a környék több településének molnárai is beletartoztak.[191]

1830-ban egy adásvételi szerződésben találkozunk Ötvös József gógáni molnár és felesége, Horváth Borbála nevével, amikor házuk licit alá került.[192]

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Gógányi-malomban Takáts Károlyt.[193] A II. katonai térképen Gógán M.-ként szerepel.[194]

1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: 1, magassága: 2 such v. láb, szélessége: 6 such.[195]

1902-ben kapott vízhasználati jogot a gógáni malomra Bakó Lajos és neje Eőry Irén zalaegerszegi lakos. Bakó ekkor ígéretet tett, hogy a baloldali kerék zúgóját szabadzúgóvá alakítja.

1908-ban, 1910-ben és 1912-ben is megállapították, hogy Bakó a malomra és a Zala medrére nem fordított gondot, azt elhanyagolta. Már 1910-ben arra hivatkozott, hogy anyagi okokból nem tudta a munkákat elvégezni. Ekkor kérte, hogy a határidőt 2 évvel hosszabbitsák meg. 1911 végéig kapott haladékot. Az idő lejárt, de Bakó továbbra sem tett semmit. Az 1912. április 13.-án tartott helyszíni szemlén felek részéről Bakó Lajos és özv. Gál Károlyné vett részt. Megállapították, hogy Bakó továbbra sem végezte el a szükséges munkákat. Ő arra hivatkozott, hogy 1911 májusában eladta a malmot, és a hozzátartozó ingatlanokat özvegy Gál Károlyné kiskorú gyermekeinek: Gál Myra és Gál Renée botfai lakosoknak. A malom vételárára a botfai ingatlanok és a zalaegerszegi Uri utcai ház eladásából származna a fedezet. A vízhasználattól ekkor eltiltották a vevőket a hiányosságok pótlásáig. Ez – az alispánnak írt levelükből tudjuk – négy hónapba telt. Panaszolják, hogy az állás miatt az őrlők elpártoltak tőlük, ezért szerény a jövegdelmük. Kérték, hogy a hiányok pótlására haladékot kapjanak 1914. október 1.-ig. (1913. szeptember 15. Gaál Myra, Gaál Renée.) 1914 áprilisáig kaptak haladékot.

1914 áprilisában a kiküldött bizottság megállapította, hogy a munkákat nem kezdték meg. Felhívták a polgármester figyelmét, hogy a malom zsiliptábláit távolíttassa el. Erre intézkedés is történt.

A tulajdonosok a munkákat 1914.-én április 16.-án kezdték meg, és kérték, hogy a polgármester a zsilipeket engedtesse le, hogy őrölni tudjanak. (Gógán malom, 1914. május 4.-én.) Ez meg is történt. A gondokon azonban nem tudtak úrrá lenni.

1918. szeptember 16.-án levélben jelezte Gergulecz Károly -, mint gyám – az alispánnak, hogy a Gógán malmot, amely Gaál Myra és Reneé tulajdona volt, 1917. október 1-től kiskorú Gergulecz Károly, Gizella, Ella, Janka, Gyula, Julianna és Ferenc bírtokolják. A telekkönyvi hivatal őket abba be is iktatta. A gyermekek apja Gergulecz János kerkakutasi lakos volt.

Gergulecz János a Gógán malom rendbehozatalára 1919-ben határidő módosítást kért. A tárgyban 1920. július 30.-ára összehívtak egy tárgyalást az összes érintett jelenlétében. 1922-ben már özvegye kért engedélyt a vízművek átépítésére. A felvett jegyzőkönyvből tudjuk, hogy a tulajdonos özv. Gergulecz Jánosné; a vízimalom kezelője fia, Gergulecz Károly. Ekkor van műszaki adatunk is a malomról: a kerékre vezető zúgó nyílás szélessége 120 cm, a vízikerék átmérője, lapátokkal együtt 6,0 m.

Megállapították, hogy a malomfej kibővítése nem történt meg. Indokként a tulajdonosok azt hozták fel, hogy külön árapasztót kívántak építeni a régi árapasztó csatorna rendbetételével, és Zala medrét is ki fogják tisztogatni. Erre az engedélyt 1924-ben megkapták, de több módosítást írtak elő számukra.

A szombathelyi kultúrmérnöki hivatal a hozzájárulást 1925. február 7.-én adta meg.

1925-ben augusztusában Szombathely és a város még mindig levelezett egymással, egyuttal ismét elutasították a vízhasználati kérelmet. A fenti munkák elvégzése után 18868/1926 számon engedélyt kaptak vízhasználat gyakorlására.

1928-ban engedélyt kértek turbinára, és a malomfej szabadzúgójának átépítésére. Egy Pohl típusú túrbina beépítését tervezték. Az engedélyt a munkákra 1929-ben magkapták. 1931-ben a Magyar Általános Takarékpénztár, az 1928-ban Gergulecz Károly által felvett, és nem törlesztet kölcsön fejében a malmot eladta Farkas Jánosnak és feleségének. 1932. december 16.-án kiskorú Gergulecz Károly, Gizella, Ella, Janka, Julianna és Ferenc zalaegerszegi lakosok tulajdonát képező zalaegerszegi „Gógán” malom vízhasználata Farkas János és felesége Ferincz Róza szenterzsébethegyi lakosokra szállt.[196]

1936. december 4.-én Schreiner István és Gyula telepengedélyt kért a malomra, aminek oka az volt, hogy 1db 30 LE Heller és Hercz típusú, fekvő szívógázmotort kívántak a malom hajtására beépíteni, amihez a malom helyszín- és vázrajzát, valamint a motor műszaki leírását is mellékleték. Az 1937. április 6.-i helyszíni szemle során felvett jegyzőkönyvből tudjuk, hogy a malom két segéddel és egy gépésszel dolgozott. A feltárt hiányosságok miatt a telepengedélyt még augusztusban sem kapták meg.[197] Későbbi adatokból tudjuk, hogy a malom 1932-ben került a tulajdonukba.

1937. június 27.-én a Schreiner testvérek istálló építésére és a lábas pajta tetejének javítására kértek építési engedélyt, amit július 24.-én meg is kaptak. Kérelmük mellett megvan a tervrajz is.[198]

Miközben a munkák folytak a malomnál, a neszelei és gébárti réttulajdonosok feljelentést tettek a malomtulajdonosok ellen, mivel véleményük szerint Schreinerék a vízszintet az engedélyezettnél magasabban tartották, ezáltal a rétjeik használhatatlaná váltak.[199]

1937 decemberére a megállapított hiányosságokat kijavították, illetve pótolták, mert a malom vízhasználati jogát Farkas János és neje Ferincz Róza tulajdonosokról Schreiner Gyula és Istvá tulajdonosokra átírták 1937. december 3.-án.[200]

1938. április 10.-én a Schreiner testvérek lakhatási engedélyt kértek az 1937. május 18.-án kérelmezett segéd- és kocsislakásra. Az iratok mellett ott van az épület tervrajza.[201]

1938. augusztus 29.-én a testvérek építési engedélyt kértek a malomnál lévő ingatlanon lakóház építésére. Amihez mellékelték a terveket is, ami az iratok mellett megvan. Az épületnek 1939-ben csak egyik fele készült el, erre November 11.-én lakhatási engedélyt kértek, amelyet meg is kaptak.[202]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Schreiner-malom néven szerepel.[203]

1947-ben ezt írta róla az Újjáépítő magyarok c. könyv: „A régóta fennálló malom 1932-ben került a család tulajdonába és 1940-ig Schreiner Gyula vezette, azóta özvegye vezeti. A malom napi teljesítménye 30 q. Egy főmolnárt és 1 segédet alkalmaz. A háborús károkat helyrehozta.”[204]

Az 1949-ben készült kimutatásban a malom cége: Sipes Csényi Gézáné. Tulajdonos: Schreiner örökösök. Kapacitás: 30 q/24 h. Használhatóság: - %.[205]

A ma is álló épületekben alakult meg és működött később a MŰBÚTOR KTSZ.[206]

„Veszélyben a Gógán-malom épülete” címmel Dr. Izsák János írt nyílt levelet a Zalai Hírlapban, amelyben aggódik az egykori malom sorsa iránt.[207]

 

 

860. Gógán-malom. Fotó: Kummer Gyula.

 

 

 

 

Ola

Zala

 

Az olai malom első ismert említése 1756-57-ből való, amikor összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. Vaida Ferenc tartozása 5 Ft 50 x volt.[208]

Az I. katonai térképen nem látszik a malom,[209] és nem jelölikTomasich 1792-es térképén sem.

1805 és 1813 közt egy dátum nélküli adásvételi szerződésben találkozunk Pakó László olai molnár és felesége, Echard Katalin nevével.[210]

Németh László nemtelen, Nován született és Oroklányban lakó molnár legény 1839. április 9.-én feleségül vette Hegyi Rozi zalaegerszegi nemes leányt. A házasságlevélből nem derül ki, de Németh László minden bizonnyal molnár volt az orokláni malomban.[211]. Az esküvőt követően kibérelte az olai malmot, itt született fiuk, György - a Gömbös-malom későbbi tulajdonosa - 1846-ban.

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Oláhban Kurucz Gergelyt.[212]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

Az olai határban lévő vízimalom kapacitása napi 20 pozsonyi mérő volt.[213]

1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: 1, magassága: 2 such v. láb 4 czoll v. hüvelk, szélessége: 5 such.[214] Az adatok ellenére a II. katonai térképen csak a későbbi Hencz és a Gömbös malmot találjuk.[215] Mivel tudjuk, hogy a laktanyának 1885-ben megvásárolt területen volt, ezért e kettő közt kellett lennie, ha a térképen nem is szerepelt. Ennek oka lehet, hogy nem működött.

1876-ban, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalomban 1 tanoncot foglalkoztattak, és 20 Ft jövedéki adót fizettek utána.[216]

Egerszeg város 1885-ben megvásárolta a területet huszárlaktanya építésére: „… az akkor önálló település, Ola község határában talált megfelelő földterületet. […] Ezen a földterületen már több épület is állt, az egykori malommal és a sörházzal.”[217] Ebből következtethetünk, hogy a laktanya építésekor a malmot elbontották. A huszárlaktanya, a későbbi határőrlaktanya, a mai Inter Spar helyén állt.

Mindezen adatok ellenére nem tudjuk megállapítani helyét. Mivel a Hencz malom később többször szerepel a hivatalos iratokban olai malomként, viszont nem bizonyatható, hogy a vásárláskor szereplő malom azonos lenne vele.

 

 

 

Püspöki-malom

(Kolbin-malom 36/181, Horváth-malom, Új- malom, Neszelei-malom, Nagy-malom. Malom út)

Zala folyó

 

A Gógán és Hencz malom közt volt.[218]

Első ismert említésekor, 1762-ben Herczinger Jakab volt a malom molnára.[219] Az I. katonai térképen egy út vezet a malomig, amely a Zala jobb partján állt.[220]

1801. április 24.-én Borsos Csizmadia László az Új malmi dűlőben ½ hold szántóját adta zálogba Dávid Salamon zsidónak 10 forintért.[221]

A püspöki uradalom épületeinek 1799 körüli, valamint az 1806-os összeírása említi az „Új” malmot”. Ez deszkából épült, háromkerekű malom volt. Míg 1799-ben jó állapotúnak írták, addig az 1806-os összeíráskor már elhagyatottnak és rossz karban lévőnek említik, dacára annak, hogy az uradalom folyamatosan áldoz a karbantartására. A malomhoz a következő épületek tartoztak: A molnár sövényből épített, szalmával fedett háza a malom mellett állt. Benne 2 szoba, 1 konyha, 1 kamra. Tartozott hozzá egy 4 férőhelyes ököristálló és egy kicsi csűr, amely 3 cséplőhelyet és egy szénatárolót fogadott be. 1810-ben az épületek olyan állapotba kerültek, hogy le kellett bontani őket. Ekkor egy teljesen új, téglából épült molnárházat emeltek. Ebben az évben a malom árendája 900 forint volt.

1846-1849 közt Kummer Ferenc molnár és felesége Maller Borbála bérelte 510 ezüst forintért, 1849 és 1852 közt pedig évi 560 forintért.[222]

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Ujjmalomban Kummer Ferencet.[223] Új M.-ként szerepel a II. katonai térképen.[224]

1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: 1, magassága: 2 such v. láb 2 czoll v. hüvelk, szélessége: 6 such 8 czoll v. hüvelk.[225]

Az egyik névadó: Kolbin József neve a gógáni malommal kapcsolatosan, az 1902. január 28.-án kelt jegyzőkönyvből ismert, majd 1903-ból is, amikor Hencz Györgynek és nejének vízhasználati engedélye jogerőre emelkedve a szomszédos malomtulajdonosokat erről értesítették. Ekkor értesítést kapott a szombathelyi püspökség is[226], ami azt jelenti, hogy Kolbin csak bérelte a malmot.

1904-ben Bakó Lajos Gógán molnár panasszal élt Kolbin József Újmalmi molnárbérlő ellen (1904. szeptember 6.). Ugyanis Kolbin az engedélyezett vízszintet 21 cm-el magasabban tartotta – annak ellenére, hogy ezért már meg is büntették -, ezzel Bakónak tetemes kárt okozott. Az ügyben a hatóságok eljártak, és Kolbin ígéretet tett a vízszint leszállítására (1904. szeptember 23.).[227]

1929-ben Nagy János, a malom tulajdonosa, vízikerékről turbinára építtette át a malmot. 1931-ben meghalt Nagy János. A malmot felesége és gyermekei: Rozália, Jolán, Mária, János és Erzsébet zalaegerszegi „Újmalmi” lakosok örökölték. Ezt követően özv. Nagy Jánosné vízhasználati engedélyt kért. A korszerűsítésre felvett hitelt – valószínűleg – nem tudta törleszteni, mert a Zalaegerszegi Központi Takarékpénztár végrehajtást kért ellenük. A végrehajtás során az új tulajdonos a takarékpénztár lett, 1931. október 23.-án.[228]

1933. október 25.-én a zalaegerszegi Központi Takarékpénztár vízhasználati engedélyt kapott a malomra, mivel annak felújítási, karbantartási munkái 1933 áprilisában befejeződtek. A munkák felülvizsgálata megtörtént.[229]

1936-ban Mesterházy Gábor, aki Zalalövőn született 1898-ban, 1936. július 19.-én iparigazolványt kért, hogy az Új malomban iparát önállóan gyakorolhassa. A kérelmet véleményezésre megküldték az ipartestületnek, amely vélemény alapján az iparigazolványt megkapta, 1936. július 30.-án.[230]

1938. november 23.-án, a 33999/1938. számú határozattal az Új-malom vízhasználati jogát az addigi tulajdonos zalaegerszegi Központi Takarékpénztár nevéről, az új tulajdonosok: Horváth Ferenc és neje Klepeisz Teréz Zalaegerszeg, Temető u 6. sz. alatti lakosok nevére átírták.[231]

Az új tulajdonosok bérbe adták a korábbi bérlő Mesterházy Gábor molnárnak 1939. május 6.-án. A bérlet körül azonban e miatt vita lehetett, mert a polgármesteri hivatal Horváth Ferencet iparigazolványa, Mesterházy Gábort pedig a bérleti szerződés bemutatására szólították föl. A hiányzó dokumentumokat Horváth Ferencz igazolta.[232]

1947-ben ezt írták róla: „Horváth Ferenc vámőrlő malma. A malom régi püspöki alapítású, és 1931 óta a jelenlegi tulajdonosa birtokában van, aki fiával, Horváth Gyula molnármesterrel (jelenleg fogságban) közösen vezeti. A malom turbina-meghajtású és segédmotorral van felszerelve. Háborús károkat rendbe hozta. Három alkalmazottat foglalkoztat.”[233]

Az 1949-es kimutatásban ez szerepel: Cég: Horváth Ferenc. Tulajdonos: Horváth Ferenc. Kapacitás: 20 q/24 h. Használhatóság: 40. %.[234]

A Hencz malom fölött volt. (A Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum szabadtéri kiállítási területétől északnyugatra állt.) Az 1950-es években már nem üzemelt.[235]

Mára nyoma sem maradt. Bár az egykori tulajdonos leszármazottai még élnek, nem maradt birtokukban a malomról semmiféle dokumentum.

 

 

Hëncz-malom

36/184 (Falumúzeum) „Mucogi-malom” (Hencz bácsi beceneve után.)[236]

Zala folyó

 

 

890. Hencz-malom. Fotó: GM 2032.

 

Az I. katonai térképen is szerepel a malom,[237] és rajta van a II.-on is.[238]

Korábbi malommal nem tudtuk azonosítani, annak ellenére, hogy tudjuk: a boronából készült része XVIII. századi, tégla bővítménye pedig 1902-ben épült.[239]

1903-ban Hencz György vízhasználati engedélyt kapott malmára. Erről értesítést kaptak a szomszédos malmok tulajdonosai, illetve bérlői: Németh György, a szombathelyi püspökség, Königmayer János, Olai malom közbirtokosság, Grén Károly, Bakó Lajos és Kolbin József.

1906-ban meghalt Hencz György. Örököse, özvegye: szül. Kovács Mária 1907 februárjában kapott vízhasználati engedélyt a malomra.

A malomról 1907-ben, Hencz György molnár említése kapcsán is olvashatunk.[240] Egy év múlva ő, ifj. Hencz György nyújtott be kérvényt a malom árapasztójának átépítésére. A munka 1911-ben fejeződött be, többszöri módosítás, fellebbezés, és városi beavatkozás után, aminek során a vízmagasság be nem tartása miatt meg is büntették, az akkor 42 éves molnárt.

1911-ben Hencz György „Olai malmi lakos” malmát felülvizsgálva az engedélyt megadták, miután az árapasztó csatornát a benőtt bokroktól megtisztogatta, és a zsiliptáblákat az előírt emelőlánccal felszerelte. 1913-ban a gazdálkodó Hencz szénapajta építésére kért engedélyt, amihez tervrajzot is csatolt.[241]

Hencz György örökösei telepengedélyt kértek 1938. október 17.-én. A kérelmet az örökösök nevében Hencz Mária - Olai Hengermalom, Ola külváros - írta alá. A polgármesteri hivatalnak az ipartestülettel és a tulajdonosokkal folytatott levelezéséből kiderült, hogy erre nem volt szükség, mert a malom csak vízierővel működött, így a vízjog alapján üzemelhetett.[242]

 

 

891. Hencz-malom. Fotó: GM 2194.

 

Az Újjáépítő magyarokban azt írják róla 1947-ben, hogy a Hencz testvérek malma. „A malom ősi családi tulajdon. Jelenleg Mesterházi Jenő vizsgázott molnármester vezeti, aki a felszabadulás után azonnal elkezdte az őrlést, hogy a közellátás segítségére legyen.”[243]

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: Hencz nővérek. Tulajdonos: Hencz nővérek. Kapacitás: 10 q/24 h. Használhatóság: 10. %.[244]

 

 

883. Hencz-malom, Henczék egykori kocsisával.

 

A malom, ipari műemlék. Emeletes fa-, és téglaépület. Farésze még a XVIII. században épült, azt később bővítették. Két hengerszékkel és két vízszintes malomkőpárral működött. Az épületet és berendezését az Országos Műemléki Felügyelőség állíttatta helyre. A falumúzeum egyetlen eredeti helyén álló épülete.[245]

Építés fejlődésére jól rávilágítanak a vele azonos, egykori Gömbös malom ránk maradt fotói.

 

 

 

Gömbös-malom 36/183 Zalaegerszeg, Vágóhíd út)

Zala folyó

 

Az egerszegi plébánia malma volt.

Első ismert említésekor, 1762-ben a Gömbözi – vagy Gömbösi - malom molnára Büki János.[246]

Jelölik az I. katonai felmérés térképén is.[247]

1826-ban egy adásvételi szerződésben találkozunk Pakó László gömbös molnár nevével, aki a 10-es években az olai malom molnára volt.[248] 1830-ban Pakó László gömbös molnár és felesége, Szüts Rozália egy házat vásároltak az „Ola felé vezető nagy utca északi során”.[249]

1835-ben Pakó Rozália és férje, Nagy József molnár eladják a feleség fél ház jussát. A másik fél az édesapáé, akit itt Takó Pálnak írnak, és ő a Gömbös molnár. Megjegyzésként szerepel, hogy az eladó édesapja.[250]

1836-ban, mint szomszéd szerepelt Pakó László molnár neve egy adásvételi szerződésben, amikor a szomszédságában lévő házat az olai nagy utcában megvásárolták.[251]

Egy 1838-ban kelt, de 1837-es vásárlási szerződésen a szomszéd „Nyugatról a Gömbös molnár felé vezető szekérút.”[252] (Vélhetően malmot akartak írni!)

1847-ban egy adásvételi szerződésben pedig Pakó Takács László Gömbös molnár nevét találjuk.[253]

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Gömbös- malomban Gyuk Antalt.[254] (Gyuk Antal molnárlegény neve a kötet 624. és 675. sorszáma alatt is feltűnik 1842-ben, illetve 1843-ban.)

Rajta van a malom a II. katonai térképen is, nevének megjelölése nélkül.[255]

1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: 2, magassága: 2 such v. láb, szélessége: 6 such.[256]

Zalaegerszeg 1858-ban készült térképén feltüntették ezt a malmot is, és az ábrázolásból kitűnik, hogy egy háromkerekű malom volt.

 

 

864. A XVIII-XIX. századi Gömbös-malom. Fotó: Havas Erzsébettől.

 

 

840. A molnárlakás és a malom a XX. század elején. Fotó: Havas Erzsébettől.

 

 

1860. május 14-én készült egy összeírás a kávási malomtól a zalaistvándi malomig a malmok rekesztőiről. Ebben „Gőmbősi”-ként írják. A malom rekesztő táblának száma: 2, magasságuk: 2 láb 2 hüvelyk, szélességük: 6 láb 8 hüvelyk.[257]

Ismeretelen időponttól 1887. április 23-ig a malmot Györei József - korábban martonfai molnár, Németh György apósa – bérelte a plébániától. Az ő bérletének lejártának másnapján vásárolta meg veje, Németh György.[258]

(Györei József 30 éves, Gelsei születésű Martonfán lakó molnár, 1857. február 11-én vette feleségül Piriti Barbara nemes hajadont.)[259]

 

 

808. Id. Németh György. Fotó: Havas Erzsébettől.

 

Lányukat, Györei Máriát 1878. május 6-án vezette oltárhoz Németh György (32) molnár, aki Olában született. (Szülei: Németh László nemtelen Nován született és Oroklányban lakott 1839. április 9-én, a házasságkötéskor. Ezen a napon vette feleségül Hegyi Rozi zalaegerszegi nemes leányt. Ezt követően az olai malmot bérelte, itt született fiuk, György 1846-ban.)[260]

Németh György 1887-ben, tehát a Gömbös malom megvásárlása előtt, a Zalaszentlászlói malmot bérelte.[261]

Németh Györgynek és Györei Máriának öt gyermeke született:

Irén, 1880. Ő Czinder Jenő kerkafalvai molnárhoz ment feleségül. (Az ő fiuk Kerkai Jenő a KALOT megalapítója.)

Erzsébet 1883.

Gizella, 1884. Dr. Tuboly Jenő ügyvéd felesége lett.

György, 1890. Molnár lett. Feleségül vette egy molnár özvegyét. Kibérelték a zalaszántói egyik malmot, ahol tisztázatlan körülmények közt vízbe fúlt, 1930-ban.

Ferenc, 1892. Selmecbányán végzett bányamérnökként. Neki fontos szerep jutott a malom életében.[262]

 

 

876. Németh Ferenc, 1915. „Nem ütik a bányászt agyon.”Fotó: Havas Erzsébettől.

 

1891. december 25-én kelt levelében Csertán alispán felszólította Németh Györgyöt, hogy az általa a zalaegerszegi plébániától 1887. április 24.-én megvásárolt Gömbös-malom vásárlásának tényét a tulajdonjog bejegyzése végett 30 napon belül jelentse be.[263]

A felszólítás azért érdekes, mert az alispáni hivatal korábbi felszólításának Németh György a tulajdonosváltás bejelentéséről, 1888. augusztus 1-jén eleget tett.[264]

A malom teljes vételárát 1907-ben fizette ki Németh György. Ezt bizonyítja az 1907. október 21-én kelt, Legárt Kálmán zalaegerszegi apátplébános által kiadott törlési engedély, amellyel hozzájárult a zálogjog törléséhez.

1919-ben maghalt Györe Mária, 1921-ben férje is követte.

 

 

879. Id. Németh Györgyés feleésege a házuk előtt. Fotó: Havas Erzsébettől.

 

1920-ban azonban még Németh György a malmot renováltatta. Az elkorhadt malomfejet újjá építtette, ennek során a magasságjelet el kellett távolítani, majd a munka végeztével visszahelyezni. Erre augusztusban került sor, amit Németh augusztus 16.-án kelt levele bizonyít.[265]

1928-ban Zala vármegye alispánja engedélyt adott Németh György örököseinek, hogy a 24657/1904. szám alatt vízikönyvezett, alulcsapott vízikerekű malmukat Pohl gyártmányú, álló tengelyű, 0,97 m futókerék-átmérőjű Francis turbinára átépíthessék. A gyár árajánlata is megvan, továbbá a malom átépítésének teljes költségvetése.[266]

1928-ban a malom leégett. Ferenc, aki ekkor bányamérnökként az „Északmagyarországi Kőszénbánya Rt”-nél állt alkalmazásban, az újjáépítést javasolta testvéreinek, vállalva az építés anyagi terheit.[267]

Október 17-én a polgármesteri hivatal hiánypótlásra szólította fel a tulajdonosokat a malom használatba vételi engedélyének kiadásához.[268] Az elkészült malom berendezéseinek korabeli leltára megmaradt az örökösöknél.

1936. április 21.-én a malom tulajdonosai bejelenették, hogy a malomcsatorna tisztítása, és a gát kijavítása után a malom udvarán átvezetető utat megszüntetik, azon az átjárást megtiltják. Az út lezárása miatt a katonaság, a neszeleiek és a gébártiak is tiltakoztak. A város megbízta a városi főügyészt, hogy az ügyet vizsgálja meg. Ő megállapította, hogy a nevezett út a malom telkének része a malommal, gazdasági épülettel, kerttel és réttel együtt, így annak használata mások által jogosulatlan, tehát a tulajdonosok: Németh Erzsébet, özv. Tuboly Jenőné, Németh Gizella, Németh Ferenc és kiskorú Tuboly Mária megszüntethetik.[269]

1938-ban Németh György örökösei részére Zalaegerszeg polgármestere az „ún. Gömbös malom”-ra telepengedélyt adott ki. [270]

 

 

865. Az új malom az 1960-as években. Fotó: Havas Erzsébettől.

 

1947-ben Havas Rezső jogász feleségül vette Németh Gizella (Tuboly Jenőné) lányát. Kitanulta a molnár mesterséget. Havas, aki a II. világháborúban 3 évet tartalékos tisztként szolgált a fronton, mint horthysta tiszt nem kapott állást, ezért a háború után a malomban dolgozott.[271]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Németh Örökösök néven szerepel a malom.[272]

Az 1949-es összeírás szerint: Cég: Németh Örökösök. Tulajdonos: Németh Örökösök, Zalaegerszeg. Kapacitás: 25 q/24 h. Használhatóság: 90. %.[273]

1952-ben államosították: „…molnáripari igazolványát elvonom és felhívom, hogy iparigazolványát azonnal szolgáltassa be… A 100/1950/IV.2/M.T. sz. Rendelet L. §- a alapján elrendelem a malom végleges leállítását és lepecsételését. Felhívom a malom őrlőgépeinek lepecsételése előtt a malomban levő őrlemények és gabona elszállításáról és a tulajdonosokhoz való eljuttatásáról gondoskodjék.

A malmi szíjakat, szita selymeket és fontosabb malmi kellékeket köteles külön helyen tartani és azokat büntetőjogi felelősség terhe mellett megőrizni.

Zalaegerszeg, 1952. március 10.” [274]

Még ugyanaznapi dátummal a zalaegerszegi városi tanácstól kaptak egy tintával írt pecsétes igazolást, Lukács iparügyi osztályvezető aláírásával: „Németh Ferenc volt malomtulajdonos a lezárt malomba csak a városi tanács iparügyi osztályától hozott engedély alapján nyithatja ki.”

„A Zalamegyei Malomipari Egyesülés által megbízott Nánási József igazgató elvtársnak a /Gömbös malom/ kulcsait agya át, hogy a szükséges karbantartási munkálatait megtudja kezdeni. Zalaegerszeg, 1952 julius hó 17-én.” [275]

(Tényleges államosítására azonban csak 1968-ban került sor, amikor is a malmot a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Pf. I. 20. 166/1968/75. számú ítéletével államosította.)

Állami igénybevétele utáni vezetői: Nánási József, Bujtor Károly. Molnárok: Kóbor Ferenc és László, Nyakas Ferenc voltak.[276]

Németh Ferenc ezt követően a Zalamegyei Tatarozó Vállalat Tervező Irodájában dolgozott építész szerkesztőként.

Az 1955. június 12-én a Malomipari Egyesülésnek címzett levélben arról írt Németh Ferenc, hogy a malom melletti Zala mederből a kavics bányászását neki megtiltották, noha az az ő tulajdonuk. Ezt elmondta, majd leírta az egyesülés elnökének is: „A közös tulajdonunkat képező kis vízimalom sem az első, sem pedig a második turnusban nem lett államosítva, mert hisz az őrlő képessége hivatalos megállapítás szerint még az 50 q-t sem éri el.”

A válasz 1955. július 11-én kelt: „, mivel az Élelmiszeripari Minisztérium […] rendelet alapján a kérelmező malmát térítés nélkül véglegesen igénybe vette a Zalamegyei Malomipari ES. javára.[…] az igénybevételt kiterjeszti az üzemi ingatlanra, amely az üzem célját szolgálja, így a Zala medrére is. […] a kavicskitermelésnek a joga kizárólag minket illet.”

Németh Ferenc július 16-án kérte a hivatkozott határozat másolatát. Kérelmét augusztus 1-i dátummal elutasították.

1962-ben a zalaegerszegi Malomipari és Terményforgalmi Vállalat kérte, hogy a malmot adják át kezelésébe. Ez meg is történt. 1962. május hó 2-án a zalaegerszegi járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság elrendelte a tulajdonjognak a magyar állam javára történő bejegyzését és a Malomipari vállalat kezelésébe adását.

„A vállalat indoklásában előadta, hogy az Élelmiszeripari Minisztérium 21249/952 számú határozata alapján a malmot államosították, a tkvi bejegyzés azonban elmaradt. Megállapítottam, hogy a hivatkozott határozat Németh György (sic!) zalaegerszegi lakostól az üzem felszerelési tárgyainak igénybevételét rendelte el. Ezen határozat a malom államosításáról nem beszél és az ingatlan a telekkönyv adatai szerint jelenleg is Németh György (sic!) tulajdonát képezi és a városi tanács a tulajdonossal történt megegyezés alapján használja a malmot. A felépítmény maga magántulajdonban van, állami tulajdonba ezideig nem került. Határozatomat az 1954. évi IV. tv. 43.§.1. bek. alapján vontam vissza, mert megállapítottam, hogy kezelésbe adást elrendelő határozatom törvénysértő és ezen határozatomat felettes szerv, vagy bíróság még nem bírálta el. Zalaegerszeg, 1962. aug. 31.”[277] Ez meg is történt. Azonban a kezelésbe adást a Zalaegerszegi városi tanács v. b. Igazgatási osztálya 3540/4-1962. III. sz. határozatával visszavonta.

Az igazgatási osztály az örökösök fellebbezésére hozta meg határozatát. Körültekintően megvizsgálta a rendelkezésére álló iratokat, de néhány „apróbb figyelmetlenség” azért akad a határozatban:

A fellebbezők: „Német György és Örökösei”, „… jelenleg is Németh György tulajdonát képezi.” Tudjuk, Németh György 1921-ben meghalt. Az összes ezt követő iraton tulajdonosként Németh György örökösei szerepeltek.

 

 

844. A malom a házzal az 1930-as években. Fotó: Havas Erzsébettől.

 

A történet itt nem ért véget, mert a zalaegerszegi járásbíróság 2135/967 tk. számú végzésével, az 1949-es törvényre hivatkozva államosította a malmot és hozzá tartozó ingatlan egy részét, azzal, hogy a kezelői jogot a Zalaegerszegi Városi Tanács VB. Kapja. Zalaegerszeg 1967. június 8-án.[278] A malmot 1962-ben végleg leállították, berendezését leszerelték.

1964. november 24-én a tulajdonjogot gyakorló Zala megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat a malmot visszaadta a tulajdonosoknak.

Az épületet bérbe vette a kaposvári központú Somogy-Zala megyei Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat raktár céljára, 1964. december 14-én. Majd 1967-től üresen állt.[279] Mint láttuk, csak 1968-ban államosították. Aztán a Zala folyó szabályozásával elvitték alóla a vizet is.

Ma sportcentrum a Vágóhíd utcában. Volt tulajdonosainak leszármazottai az egykori molnárházban élnek.[280]

 

 

Egerszeg

Zala folyó

 

1266-ban a király úgy döntött, hogy egy kehely és 120 márka fejében Márton comes Egerszeg nevű birtokát adja a veszprémi káptalannak „Mandeu” nevű földdel és egy malommal együtt, s ezekbe rokonai jelenlétében, azok ellentmondása nélkül be is iktatták azt.[281]

Aztán közel félezred évig nincs újabb adatunk malmáról.

Az 1714-ben lefolytatott tanúvallatás során a tanúk - többek között Kálmánczay Ferenc egerszegi plébánosnak az Egerszegh-en a Kis malomban lévő majorja-ban – vallják, hogy Tóth György molnárlegény volt Tüzes malomban, ott őrletett Visy Erzsébet, a Bessenyőben lakó Visy István lánya; a tőlük származott gyereket az anyja után Visy-nek nevezték. Ez a fiú Csesztregre ment, és ott is halt meg. A fiai visszajöttek Besenyőbe, s mint szabadosok szolgáltak ott.[282]

1753-ban három molnárt írtak össze: Kis Molnár Jánost, Fehér Ferencet és Dávid Istvánt.[283]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár János, Reta Farkas Mihály molnár nevét jegyezték föl.[284]

1753-55-ben három molnárt írtak össze: Horváth Miklóst, Büki Jánost és Herczinger Jakabot.[285]

1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. Nagy János tartozása 12 Ft 30 x volt.[286]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, Moyses János és Farkas Mihály neve szerepel.[287]

1762-ben Horváth Miklós molnár.[288] Ugyanekkor az Új Malomnak nevezett malomban Hercsinger Jakab.

1768. május 27. „Malmok városunkhoz közel vannak.”[289] – vallották a meghallgatottak.

A püspökségnek az egerszegi uradalomban a legnagyobb bevételt a nagy vendégfogadó, a mészárszékek, a malom és a vámhíd bérlete […] hozták. 1826-ban az egerszegiek azt sérelmezték, hogy a bor árulását az olai határ mellet lakó molnárnak a városi juss ellenére a földesúr (a püspök) évek óta egy egész évre árendába adja.[290]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. Az egerszegi határban lévő 2 vízimalom kapacitása - egyenként - napi 20 pozsonyi mérő.[291]

1867-ben a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 4 vízimalomban 3 segédet és 2 tanoncot foglalkoztattak, és a 4 malom után 188 forint jövedéki adót fizettek.[292]

Zalaegerszegen 1900-ban a malomiparban 27 fő dolgozott.[293]

 

Az adásvételek Zalaegerszeg 1800-1850 nyilvántaró könyvek I-IV kötetében több molnár neve is szerepel, ami mellett nincs feltüntetve a malom, ahol dolgozott, bérelte vagy tulajdonolta, azok neveit itt adjuk közre:

Vincze Takács Mihály molnár, 1800. június 29.[294]

Nemes Tavasz Gábor molnár özvegye, 1813. április 22.[295]

Nemes Jorits (?) János volt molnár, 1825. január 8.[296]

Gothárd Borbála ∞ Mór József molnár, 1828. augusztus 13.[297]

Fehér István molnár ∞ Zöld Anna. Nincs dátum 1825. 12. és 1826. március közt.[298]

Nagy János molnár, 1830. december 11.[299]

Laki Katalin ∞ Nagy Antal molnár, 1835. február 26.[300]

Pakó László molnár, 1836. április 16.[301]

† Nagy János molnár, szomszéd 1839. április 26.[302]

Marton Ferenc molnár ∞ Heigl Anna, 1842. március 19.[303]

Krizmanics József molnármester ∞ Peel Verona („Pel József első felesége Marx Anna után maradt” lánya), 1848. február 19.[304]

Kummer Ferenc molnár mester ∞ Horváth Erzsébet. Körmendi utca 82. sarokház vétele, 1848. február 20. (Megj. A vétel 1844. márc. 2.-án kelt.)[305]

Csets Rozália ∞ Zechmeiszter Károly molnármester, 1848. december 29.[306]

Vince Katalin ∞ Kajtár József molnár, 1848. december 29.[307]

 

„Klug Lajos Körmenden tanulta ki a molnármesterséget. Mint főmolnár Széplakon működött négy éven át. Majd bérbevette a felsőbagodi vízimalmot. Később Forster Ottó képviselő malmában négy évig volt főmolnár Zalaegerszegen. Gőzmalmot több ízben bérelt, majd megvette a gyapükajáni felsőhobai malmot, melyet haláláig, 1929-ig vezetett. Öt fiát nevelte a szakmára, s halála óta négy fia vezeti a malmot.”[308]

Nem tudtuk azonosítani a malmot, Klug működésének helyét.

 

 

 

Kaszaháza

Zala folyó

 

1560-ban perbe idézett nemes tanúk vallották, hogy Thelekessy Imre a Kazahaza possessio-beli malmot elfoglalta.[309]

1753-55-ben Nagy György molnár.[310] Ezt a malombérlők és molnárok összeírása is megerősíti.

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Nagy György neve szerepel.[311]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Nagy György molnár nevét jegyezték föl.[312]

1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. Nagy György tartozása 5 Ft 37½ x volt.[313]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, szintén Nagy György neve szerepel.[314]

1762-ben is még Nagy György a molnár.[315]

1777. július 2.-án ezt vallották a meghallgatottak: „Malom az épen helységünkben vagyon.”[316]

Egy 1779-ből származó örökösödési iratból tudjuk, hogy a földesúr Zeke család tulajdonában volt a malom, amely három kerékre járt. A malomház tölgyfa boronából készült, de az egész nagyon rossz, düledező állapotban volt; a zsindely rajta semmit sem ért. 1785-ben a zalabéri Horváth József birtokába került.[317]

Az I. katonai térképen a malom a hídtól nyugatra van a Zalán.[318]

1792-ben Tomasich térképe jelöli a malmot.

1828-ban egy adásvételi szerződésben találkozunk Pehi József kaszaházi molnár nevével,[319] majd 1829-ben ismét. Ekkor Peli Józsefnek írták.[320]

1846-ban szintén egy adásvételi szerződésben olvashatjuk Nagy József kaszaházi molnár és felesége, Pletnits Erzsébet nevét, akik egy házat vettek a Nagy temető utcában.[321]

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Kaszaházán Körmendi Jánost.[322]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A kaszaházi határban lévő vízimalom kapacitása napi 20 pozsonyi mérő volt.[323]

1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: 2, magassága: 2 such v. láb 2 czoll v. hüvelk, szélessége: 7 such 8 czoll v. hüvelk.[324]

Zalaegerszeg 1858-ban készült térképén a ksazaházi malom mellett nincs épület (lakás), és a Nagy Csapó utca végétől északra van a Zala jobb partján.

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 2 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 84 Ft jövedéki adót fizettek.[325]

 

 

911. Kaszaházi malom. Fotó: Kummer Gyulától.

 

1901-ben: „Grész Károly vízimalma a Zalán Kaszaháza és Zalaegerszeg között.[326]

1907-ben Böhm Testvérek kaszaházi malma. Fischer Mór kaszaházi lisztraktára Rákóczi utca 29. Korányi Mór kaszaházi malom lisztraktára Megyeház-tér.”[327]

A Böhm testvérek az Esztergom Szászvári Kőszénbánya Részvény Társaságtól 1919 márciusában és májusában is rendeltek szenet Kaszaházi Műmalmuk üzemeltetésére, amit az Országos Szénbizottság és az ellenőrző Munkástanács is jóváhagyott. A malom üzemeltetése körüli gondok miatt – fuvarköltség, molnárok, malmi munkások munkaidejének 8 órában való rögzítése – a termelés gazdaságtalanná válása miatt a malom működésének beszüntetését jelentették be a városnak 1919. július 9.-én.[328]

1921-ben a Böhm testvérek a kaszaházi malomhoz árapasztó mű építéséhez kértek engedélyt.[329]

1930 júniusában a kaszaházi malom szekunder hálózatának kiépítésére a Böhm testvérek a Zalaegerszegi r.t. város Elektromos művel kötöttek szerződést.[330]

1935-ös adat szerint: „Kaszaházi műmalom. Böhm testvérek. A vállalatot 1904-ben Böhm Mór és Zsigmond alapították. Teljesítőképessége 24 óránként 200 q búza és 50 q rozs. Üzletköre kiterjed az egész Dunántúlra és számos nagy vidéki városban van lerakata. A cég tulajdonát képezi a zalaegerszegi strandfürdő, melyet 1924-ben építettek 100 kabinnal, homokfürdővel. A városközi úszóversenyeket a fürdő 50 méteres úszópályáján tartják évenként.”[331]

 

 

912. A malom képeslapon. Fotó: Kummer Gyulától

 

Az 1940 októberében alakult Kaszaházi Műmalom kft, a kaszaházi özv. Böhm Ignácné és társai tulajdonát képező kaszaházi gőzmalmot kibérelte és az addig felvásárolt gabona kétszeresének felvásárlására kért engedélyt.

A kft. tagjai: Dr. Udvardy Jenő ügyvéd, Dr. Szalay Gyula városi tiszti főügyész, D. Horváth Imre kereskedő, Németh László kereskedő, Dr. Bozay Jenő ügyvéd zalaegerszegi és Csertán Ferenc földbirtokos, nemesapáti lakos voltak.

Ügyvezetői: Dr. Udvardy Jenő, Dr. Szalay Gyula tagok és Kováts Károly a Vármegyei Bank és Takarékpénztár Rt. zalaegerszegi cég vezérigazgatója.

A céget 204/1940/2 számon,1940. december 30.-án bejegyezték. Az iparigazolványt részükre kiadták 215/1941 számon.

Az iratokból tudjuk, hogy a malom őrlőképessége ekkor 200q/24 óra volt.[332]

 

 

936. Kaszaháza, Böhm-malom, 1959. Fotó: Kummer Gyulától.

 

Böhm Zsigmond (1857), Böhm Zoltán (1892) Böhm Jakab nemesrádói földbirtokos és malomtulajdonos és Krausz Júlia gyermekeiként születtek Nemesrádón.

Böhm Jenő malomtulajdonost és feleségét sz. Práger Erzsébetet 1944. július 3.-án a gettóból több száz társukkal együtt a téglagyárba vitték a zsidók vagyona után kutató csendőrök, ahol az elrejtett értékeikről faggatták őket. A vallatás során Bőhméket is véresre verték.[333]

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: Kaszaházi Műmalom. Tulajdonos: Böhm Jenő, Böhm Zoltánné. Kapacitás: 180 q/24 h. Használhatóság: 80. %.[334]

A háború után gépészei: Zrínyi József és Cseh József voltak. Államosítás után raktárral bővítették, kapacitását növelték. A megye legnagyobb kapacitású, központi malma lett. 1955-ben villamosították. Itt székelt a Malomipari Egyesülés is 1956. január 1-ig.

A malom vezetői a leállításig: Molnár János, Sopronyi István, Sopronyi József, Kránitz Ferenc, Mogyorósi Károly, Péter István és Tompa Csaba.

Főmolnárjai (művezetői): Bondor Zoltán, Csicsor János, Méhes Béla, Petrus Ödön, Ruzsa György, Jakosa Árpád, és újra Méhes Béla, majd Tompa Csaba voltak.[335]

A malomban dolgozott Ruzsics Sándor molnár is, aki előtte a gutorföldi malomban volt. Innen Győrbe ment dolgozni.[336]

A Gabona- és Malomipari Vállalat az 1990-es évek elején jelentős költséggel felújította. Privatizálták, helyén ma lakópark áll.[337]

 

Kaszaházi-malom 36/193[338]

 

 

902. A malom az 1950-es években. Fotó: Jakosa Árpádtól.

 

 

905. Kaszaházi malom. Fotó: Kummer Gyulától.

 

 

 

 

906. Kaszaházi malom az 1960-as években. Fotó: Kummer Gyulától.

 

 

1019. Kaszaházi gőzmalom. Fotó: Kummer Gyulától.

 

 

 

 

 

 

Kis-malom, Baumgartnër-malom 36/197[339]

Zala folyó

 

1714-ben tűnik föl, mint az egerszegi plébános malma.[340] A kaszaházi hídtól keletre, a mai ZTE edzőpálya mögötti részen állt.

Meg van a malom az I. katonai térképen is, egy kerítéssel körülvett házzal.[341]

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Kis malomban Pell Ferencet.[342] A II. katonai térképen és Zalaegerszeg 1858-as kataszteri térképén is a Zala jobb partján van, de az 1928-as térképvázlaton, a bal parton jelölik. Az említett 1858-as térképen az ábrázolásból kitűnik, hogy egy háromkerekű malom volt.

1857-ben a Kis malom rekesztő tábláinak száma: 2, magassága: 2 such v. láb, szélessége: 6 such 4 czoll v. hüvelk.[343]

1911-ben a Kis malomhoz vezető út fahídjának megjavítását rendelte el a város.[344]

1919-ben kötelezték Baumgartner Imrét „Kismalmának” magassági jegye visszahelyezésére.[345]

Még ugyanebben az évben Baumgartner a Kismalomnál egy mosókonyha építésére kért engedélyt.[346]

1924. október 21.-én Baumgartner József „Kismalom” tulajdonjogát örökösödés okán Baumgartner Imre zalaegerszegi lakos javára bejegyezték.[347]

1938-ban Baumgartner Imre építési engedélyt kért a malom mellett álló lakóháza bővítésére. A kérelem mellett van az épület tervrajza.[348]

 

 

850. Baumgartner-malom 1960 körül. Fotó: Jakosa Árpádtól.

 

,

 

854. Baumgartner-malom. Fotó: Jakosa Árpádtól.

 

Baumgartner Imre 1938. augusztus 16.-án telepengedélyt kért malmára. Mellékletként szerepel egy helyszínrajz is. Az iparfelügyelő véleménye szerint csupán a beépítendő villanymotorra kell telepengedélyt kiadni. Szakvéleményéből megismerhetjük a malom műszaki paramétereit:

„Baumgartner Imre tulajdonát képező, Zalaegerszegen, a Zala folyón az 5488 és 5491. hrsz. telken épült malomról.

A malom a Zala folyó főágán egy a turbinára vezető zúgóval és három szabadzúgóval épült. A turbinára vezető zúgó belvilágossága 2.00, küszöbének abszolút magassága 145.650 m. A tábla felső élének abszolút magassága 146.800 m, tehát a tábla teljes magassága 1.150 m.

A szabadzúgó 3 drb 1.80 széles nyílásból áll, 145.000 m abszolút küszöbmagassággal és 1.80 táblamagassággal.

A víz egy Pohl E. és Fiai szombathelyi gépgyár által gyártott állótengelyű 0.87 m. futókerék-átmérőjű Francis-turbinát tart mozgásban. A turbina 1240 liter másodpercenkénti vízbefogadó képességgel és2.00 m. esés magassággal 24.8 HP kifejtésére képes. Segédgépként 1 drb 24 HP váltóáramú Ganz gyártmányú villanymotor van beállítva.

A malom berendezése: 1 drb 3/8 sz. kombinált, 1 drb 22 sz. és 1 drb 11a sz. hengerszék, 1 pár 36” darálókő, 1 drb koptató, 2 drb hasábszita, a szükséges felvonók és közlőművek.

A műszaki leírásban felsorolt magassági méretek a helyszínrajzon megjelölt lakóház északnyugati falán elhelyezett öntöttvas vonatkozási jegy bordavonalától vannak mérve, melynek abszolút magassága 149.136 m.

Zalaegerszeg, 1938. július 20. (Olvashatatlan aláírás) okl. mérnök, állandó tvszki szakértő.

Az iratok közt található egy kísérőív az alábbi szöveggel: „További intézkedésig a malmok telepengedélyezési eljárása felfüggesztve. Irattárba! Zalaegerszeg, 1941. VIII/7.”[349]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Baumgartner Imre neve szerepel tulajdonosként.[350]

Az 1949-ben készült kimutatásban a malom cége: özv. Baumgartner Imréné. Tulajdonos: özv. Baumgartner Imréné. Kapacitás: 30 q/24 h. Használhatóság: 50. %.[351]

A malom a Baumgartner családé volt, akik Felsőjánosfáról származtak. Az elődök a zalalövői Pacsai és a felsőjánosfai malmot is birtokolták. Kummer Vilmos molnár - a Kummer Kávéház (később Zala Vendéglő) tulajdonosának fia - benősült a családba. Az 1940-es években már ő üzemeltette Ilonka nénivel, aki szintén vizsgázott molnár volt. Segédjeik: Huszár Pál, Horváth Lajos és Puer (?) voltak. A malmot 1952-ben leállították, nem államosították, a család tulajdonában maradt. Szóba került, hogy ez lesz a Göcseji Falumúzeum malma. Lebontották.[352]

 

 

855. Baumgartner-malom. Fotó: Jakosa Árpádtól.

 

 

849. A malom turbinatengelyének csonkja. A beton alapon lévő betük: É.[pitette] B.[aumgartner] L.[ajos] és NEJE 1925. Fotó: Marx Mária.

 

 

 

 

Csács, Csácsbozsok

Vér-malom

Zala -folyó

 

Az 1368-as határjárásban említik négy malmát nyolc kerékkel a Zalán, amelyért nagy per índult. A pert, 1372-ben a zalavári apát nyerte. Az apátság itteni malmait is bérbe adták. Egy részüket egerszegi polgárok bérelték, akik 1365-ben megegyeztek az apáttal csácsi malmaikat illetőleg, s az említett nagy perben ezt az oklevelet is felmutatták jogaik igazolására. Ezekhez a malmokhoz földek is tartoztak; 1365-ben a malmokat 80, a földeket 3 márkára becsülték. Az apát azonban nem lehetett megelégedve a bérlőkkel, mert 1419-ben Zsigmond király utasította a kapornaki konventet hogy a csácsi négy malmot, az ottani tizedek és rétek birtokába a zalavári monostort iktassák be, mert a korábbi bérletet érvénytelenítve azokat annak visszaadta. Ez meg is történt.

Béreltek itt malmot csácsi jobbágyok is. 1448-ban a csácsiak eladták egy itteni két kerékre járó malmukat nemes Szegfalui Jánosnak évi 4 penza dénárért és fél font borsért. Özvegy Csatári Bereckné halálos ágyán 1480-ban, egy itteni, vásárolt két kerékre járó malmát az örvényesi kolostornak hagyta. Halála után, 1483-ban a barátok birtokba is vették, de kiderült, hogy az özvegy halála után annak vissza kellett volna szállnia a zalavári apátságra. Mivel a Csatáriak nem tudták igazolni, hogy teljes joggal bírták, a nádor visszaítélte az apátságnak.[353]

1524. augusztus 31.-én a kapornaki konvent tudatja, hogy előttük a néhai Telekesi András fiai a csácsi Szentmihály-malma nevű malom bérleti jogairól lemondanak a zalavári apátság javára.[354]

A kapornaki apát 1685. március 20.-án kelt jelentésében olvashatjuk, hogy Csas faluban Makár Márton bír egy egykerekű malmot, évi 12 cubulus búza a bére. Ugyancsak évi 12 köböl bérért bír malommal itt Molnár János.[355]

1750 körül Molnár György molnár 2 köböl árendát fizet, jövedelme 31 köböl, Molnár Mátyás molnár nem fizet árendát, jövedelme 28 köböl. Molnár Márton molnár szintén nem fizet árendát, jövedelme 36 köböl. Farkas János molnár ugyancsak nem fizet árendát, az ő jövedelme 6 köböl.[356]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Dávid István molnár nevét jegyezték föl.[357]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár István neve szerepel.[358]

Az I. katonai térképen is szerepel a malom (1784), de nagyon rosszul látszik, inkább a mellette álló házból, és a hozzá vezető útból lehet felismerni. A Zala bal partján állt, és Csácsból hídon át vezetett hozzá út.[359]

Tomasich 1792-es térképén is feltünteti a malmot.

1805-ben egy adásvételi szerződésben találkozunk Suveser (?) Ferenc csácsi molnár nevével.[360] 1828-ban, ugyancsak egy adásvételi szerződésben említik Tungel Lőrinc csácsi molnár és felesége, Nemes Pathy Katalin nevét.[361]

1833. augusztus 3-án ismét csak egy adásvételi szerződésben említik Pell József csácsi molnár nevét, mint Marx András vejét.[362] Majd ugyanannak a hónapnak 31. napján ismét feltűnik egy újabb adásvételi szerződésben Pely József csácsi molnár, és felesége Marx Anna neve.[363]

1838-ban ismét egy adásvételi szerződésben olvashatjuk Peli József csácsi molnár nevét.[364] 1839-ben, mint szomszéd szerepel, egy adásvételi szerződésben Mens Pathy Katalin és néhai férje, Tungel Lőrinc csácsi molnár neve.[365]

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Csácsban Kovács Jánost.[366] A II. Katonai térképen is ott van a malom.[367]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A határban lévő vízimalom kapacitása napi 13 pozsonyi mérő.[368]

1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: 2, magassága: 2 such v. láb, szélessége: 8 such 3 czoll v. hüvelk.[369]

A vándorlás során különböző malmokban végzett munkákról a legények igazolást kaptak. A csácsi Brunstein József molnármesternél Majjer József molnár legény 7 hétig, 1867. október 20-ig dolgozott. Mayerről tudjuk, hogy tíz hétig, 1864. október 7.-ig Zalaegerszegen Gyuk Antal molnármesternél állt szolgálatban. Adatok híján nem tudjuk akkor melyik malomban volt Gyuk, aki 1850-ben a Gömbös malomban volt molnár.[370]

1876-ben a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 31 forint jövedéki adót fizettek.[371]

1907-ben: Hámos Lajos malomipara Zalaegerszeg és Csács között.[372]

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosa Vér József volt.[373]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Vér József. Tulajdonos: Vér József, Csácsbozsok. Kapacitás: 70 q/24 h. Használhatóság: 50. %.[374] A malom ekkor víz- és fagázmeghajtású.[375]

Az államosítás után leállították, épületeiben állatokat tartottak. Az állattartás felszámolása után az épületekben lakások, az istállókban és a malomépületben egy ideig a Malomipari Egyesülés raktárai voltak. 1956. január 1-jén tanácsi kezelésbe került. A malomból 2005-re már csak a turbinatengely csonkja maradt.[376]

 

Mónár-főd 42/86. A molnárok földje volt.[377]

 

 

Kallómalom

Zala folyó

Püspöki uradalmi malom

 

A helyét nem sikerült megállapítani.

1786-ban és 1792-ben a csapók évi 12 forint árendát fizettek a kallómalom után. 1807-ben az uradalom megengedte Deák Pál molnárnak, hogy az addig a csapók által bérelt malmot megvegye, és annak helyén akár kalló-, akár őrlőmalmot szabadon építhet és csinálhat. A szerződés azonban kikötötte, hogy a molnár köteles évi 30 forintot befizetni az uradalom kasszájába, illetve a püspök itt tartózkodása idején hallal szolgálni. Amennyiben a püspök idővel szeretné azt visszavásárolni, Deák Pál köteles a felbecsült értéken neki eladni. 1810-ben, Deák - aki időközben szentlőrinci molnár lett – a malmot elbontotta és a csácsiaknak eladta, akik azt a hegyre pincének elhordták. A fundust pedig az olai molnárnak adta el.[378]

 

 

 

Pózva

Zala folyó

 

Az 1782-1801 közt lefolytatott egyházmegyei látogatási jegyzőkönyv szerint volt itt egy malom, 1 órányira a matertől (Zalaszentiván).[379]

Az I. katonai térképen (1784) a falutól délkeletre, a Zala bal partján volt egy malom egy lakóházzal. A falu keleti végétől vezetett hozzá út.[380]

Nem jelöli ezt a malmot Tomasich 1792-es térképe.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A pózvai határban lévő vízimalom kapacitása napi 20 pozsonyi mérő volt.[381]

1827-ből való az az adásvételi szerződés, amelyben említik Pely József pózvai molnár, és felesége Márkesz (!) Anna nevét.[382] [Valójában Marx - ML]

1847. április 21.-én Pél József pózvai molnár házát elárverezték, 17000 forintért.[383]

1857-ben, Tóth József Zalaszentivánon lakó jobbágy molnár a petőhenyei, pózvai és zalaistvándi malom bérlője kegyelmi kérvénnyel fordult a királyhoz. A kérvény a henyei malomban kelt 1857. szeptember 16-án. Kiderül belőle, hogy Tóth 1850-től bérelte a három malmot 21600 váltóforintért 36 db természetű aranyért, valamint 60 hold földet és rétet 750 váltóforintért Tolnai Festetics György gróftól. Előtte a pózvai malom bérlője volt.[384]

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Pózván Balog Jánost.[385]

1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: 2, magassága: 3 such v. láb, szélessége: 8 such.[386]

Az inasévek eltöltéséről, a vándorlás során különböző malmokban végzett munkákról a legények igazolást kaptak. A pózvai Göndőts Vendel molnármesternél Majer József molnár legény 1865. december 8.-tól 1866. június 18-ig dolgozott.[387]

Egy lelkes csapat kutatja az egykor a Zalán, Zalaegerszeg térségében lévő malmok történetét.[388] Nem találták meg a malom helyét.[389]

 

Malom út 20/33, Szala [Zala] Folyó 20/34. Malom 20/39. Mintegy 25 éve (1935.k.) még malom is volt itt.[390]

 

 

Besenyő, Zalabesenyő

Felső-Válicka

 

1575-ben a besenyő szomszédságában lévő Ölyvesfalva határában, a Válickán, a birtokos Tompa család malmot épített, ami miatt vita keletkezett a besenyői nemesek közt. Ennek során a vita annyira elfajult, hogy Bebessy Ferenc megölte Sohonnai Ádámot.[391]

Az I. katonai térképen (1784) Besenyőnél nincs malom.[392]

Az 1800-as évek első felében a besenyői Sitkei család a birtokain lévő - bagodi, szentbalázsi és horváti – malmai bérbeadásából évi 380 forint éves bevételre tett szert.[393]

A XVIII-XIX. század során Besenyővel kapcsolatban is megtalálható a szinte mindenütt jelentkező vita a malmok és a környező rétek tulajdonosai közt. Esetünkben ez három település, Botfa, Besenyő és Bocfölde közt jelentkezett. A Válickán épített malomgát által felduzzasztott víz tett kárt a botfai és besenyői rétekben, míg délebbre a bocföldi malom okozta ugyanezt. Az 1810-es években – talán a perek okán – kiegyenesítették a Válickát, ami viszont most már más jellegű – tulajdonjogi – problémákat vetett fel.[394]

Csörgeji-patak 50/48. Válicka 50/49. Halastói-sánc 50/78. Malom eleje 50/86. Régen malom volt a Válickának ezen a szakaszán.[395]

 

 

Kovács gőzmalom (Hock János út.)

Bár nem vízimalomról van szó, mégis meg kell említeni.

1917-ben Kovács Ferenc téglagyár tulajdonos gyárának egyik felesleges épületéből egy háromjáratú vámmalmot szándékozott kialakítani. Erre kért engedélyt a várostól. Kérelméhez csatolta a téglagyár alaprajzát, valamint a malom tervdokumentációját. Az engedélyt 1917. szeptember 14.-én megkapta, és a malom el is készült. Kovács 1918-19-ben üzemeihez iparvágány építésére kért engedélyt.[396] A fenti üzemek a mai Hock János utcában voltak.

1922-ben özv. Kovács Ferencné bejelentette, hogy gőzmalomiparát megszüntette, a malmot bérbe adta Gene Gergely szenterzsébethegyi lakosnak 1921. május 1-től.[397]

 

 

 

528. Zalagalsa (Galsa, majd Veszprémgalsa, aztán Zalagalsa)

 

529. Zalahaláp

Viszló-patak. Dörögdi pusztában fakad. Haláp alatt egy malmot hajt.[398]

 

1784-ben, az I. katonai térképen a falutól nyugatra eső patakon, amely egy tóból folyik, egy malom van, házzal. A falun átmenő út itt ér véget.[399]

Ezt a malmot Tomasich 1792-es térképén is megtaláljuk.

1795-ben a malom a birtokkal együtt a Bogyay család tulajdonába került. Bogyay Ignác apát 1789. március 28-án kelt végrendeletében az alábbiakat írja: „… amely malmot Halápi funduson nagy galibával és költséggel építettem, hogy az minden haszonélvezettel együtt csak egyedül Universalis Haresemnek (általános örökösöm) örökölhessem, hagyassék…” Egy 1791-ben készült leltárban: „várbogyai Bogyay Ignácz apát Úr, győri káptalan és nagyprépost halála utáni ingó és ingatlan vagyonának leltára. […]”Halápi Malomban Dupla Hombár egy. Búza, árpatartó bocska egy, fölöntő egy.” Az 1875-ben meghalt Bogyay Lajos császári és királyi kamarás végrendeletéből tudjuk, hogy a birtokot annak idején hatan örökölték, de a birtokon lévő épületek rá eső építési költségét Bogyay Pál annak idején nem fizette ki: „ezért azon jogokból nem kapott, hanem csak a malomból, mely közösen építtetett.”[400]

A második katonai térképen, amelynek felmérését 1856-60 közt végezték, Haláptól nyugatra meg van a malom, több épülettel. Fölötte nem nagy távolságra Szenkut kerülö lakas.[401]

Az 1866. december 4-i községi bizonyítvány szerint a malom Bogyay István tulajdona, 1867-ben pedig Bogyay Ignácnéé. Az 1870-es években kommenciós molnárként bérelte Molnár Antal, majd őt a Diszelben született Benedek József követte.[402]

1903-ban már Rónay Albert tulajdonában van, ő kért vízhasználati engedélyt, és készíttetett műszaki tervet. 14645/ni. 1906 számon kapott engedélyt a vízhasználatra. A malom engedélyezett vízhasználata 80 liter/másodperc volt.[403]

A malom egy „L” alakú épület, kőből készült falakkal, zsúpfedéssel, amit a század elején cserépre cseréltek. Állt egy szobából, konyhából, kamrából és egy hosszú folyosóból, amin át a lakásból be lehetett menni a malomba. A malom felett egy víztározó tó volt - mint azt az I. katonai térképen is láttuk -, és alatta egy halastó. A felülcsapott vízikerék átmérője 3,1 méter, szélessége 60 cm. Cellás vagy rekeszes, ami azt jelentette, hogy nem csak a víz sebessége, hanem súlya is hatott a kerékre.

„1910-ben kommenciós molnárként a pápai Esterházy grófok halápi vízimalmát Melkovics János (Diszel, 1884) molnármester bérelte. Melkovics a nemesgulácsi Nárai malomban tanulta ki a szakmát. Mint fiatal házasember bérelte ki az elhanyagolt állapotban lévő halápi malmot, melyet sajátkezüleg tett rendbe. Fia (Diszel, 1917) ifj. M. János szintén molnár lett. Az első világháborúban az olasz fronton megsebesült, hazatérhetett, de a halápi malom bérletét felmondta, és Benedek József diszeli vashámori malmát bérelte ki. Ennek a Benedek Józsefnek a fia bérli ki ezt követően a halápi malmot, és korszerűsíti: hengerszéket és két darab hasábszitát szereltet be. A korszerűsítés ellenére a malom nem tudott gazdaságosan üzemelni, ezért a bérletet felmondta. A tulajdonos Rónay Pál is már csak inkább saját gazdasága számára őrölt és darált. Halála után leánya, Litkey Kálmán felesége örökölte. Ezt követően csak saját szükségletükre daráltak. A lakást még az ötvenes években lakták, aztán a bánya terjeszkedése miatt kisajátították a területet, és a malmot a lakással, és a többi épülettel együtt lebontották.”[404]

 

 

Zalahaláp, Kis-malom. Fotó: Kádár Péter, 2010.

 

 

 

 

530. Zalaigrice

Rokolán-patak. 1750 k.[405]

 

Egyetlen adatunk az 1750 körül készült Sárkány-féle összeírás: Malmok jövedelme mérőben: 4.[406]

 

 

 

531. Zalaistvánd, Istvánd (Pókaszepetk.)

 

532. Zalaivánc, Zalaivánd (Ivanci, SLO)

 

Az 1784-ben femérés alapján, az I. katonai térképen Ivancze településtől délre van egy malom a Lendva jobb partján, közvetlenül az Ivánciból délre vezető híd mellett, keletről. Woderow néven két épülette.[407] Tomasich térképén nem szerepel.

A II. katonai térképen a falutól nyugatra van egy malom.[408]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalomban 1 segédet, foglalkoztattak, és a malom után 21 Ft jövedéki adót fizettek.[409]

 

 

 

533. Zalakaros

Névtelen vízfolyás

 

Az 1784-es katonai térképen három malom látható: a falutól északra, a Radára vezető út bal oldalán, közel az úthoz egy malom van házzal. Tőle nyugatra egy malomtó, malommal, házzal. Az úttól keletre malomtó három épülettel.[410] Ezek közül kettő Garabonci egy pedig a merenyei malom. Karosnál nincs másik malom ezeken kívül.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A karosi határban lévő vízimalom kapacitása napi 24 pozsonyi mérő.[411]

Az 1851-es adat ellenére a II. katonai térképen is csak a merenyei és garabonci malmok találhatók. Hogy hol volt a karosi malom nem tudjuk.[412]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 17 Ft jövedéki adót fizettek.[413]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Zsohár Gyula neve szerepel.[414]

Az 1949-es kimutatás szerint a malom cége: Farkas Emilné. Tulajdonos. Zsohár Gyula. Bérlő: Farkas Emilné. Kapacitás: 35 q/24 h. Használhatóság: 40 %.[415]

 

Mónár-rét 229/16. Valamikor a malom tulajdonosé volt.[416]

 

 

534. Zalakomár

Galamboki-, és Miháldi-vízfolyás

 

Kiskomárom

 

Az I. katonai térképen (1784) nincs malom a település határában.[417]

Tomasich térképén nincs malom, csak tőle délre Komárváros határában.

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 gőzmalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 45 Ft 20 krajcár, 2 olajmalma után 34 Ft jövedéki adót fizettek.[418]

 

Komárváros

 

Komárváros malma a török időkben is működött.[419]

Az 1750 körül készült összeírásban Györe János és Györe Mihály molnárok neve szerepel.[420] 1754-ben Komárvárossa-ban még ugyanők a molnárok. Mihály 55, János 58 köböl jövedelemmel bír. Ekkor említenek itt egy Mezzei malmot, melynek molnára Györe Ádám, és jövedelme 25 köböl.[421]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Mihály, Molnár Jakab molnár nevét jegyezték föl.[422]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, „Kalmár Város”-ban nob. Foltényi (?) és Györe Mihály neve szerepel.[423]

Az I. katonai térképen a falutól nyugatra két gátas tó, mindkettő északi végén egy-egy malom, két-két épülettel. Tőle délynyugatra, Töles pusztánál szintén egy gátas malomtó malommal, egy épülettel.[424]

Tomasich térképe is jelöli ezt a két malmot 1792-ben, de Töles pusztánál kettőt.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A komárvárosi határban lévő 2 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 11 pozsonyi mérő „ha alkalmas vize vagyon.”[425]

A II. katonai felmérés során, 1856-60 közt, a falutól délynugatra egy malmot jelöltek. Ettől délebbre ugyanezen a vízfolyáson ugyan van még egy malom, de az már Szent Jakabnál.[426]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 3 vízimalmában 5 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 145 Ft. 60 krajcár jövedéki adót fizettek.[427]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Kollár István. Tulajdonos: Állami malom. Bérlő: Kollár István. Kapacitás: 20 q/24 h. Használhatóság: 80 %.[428] A malom ekkor fagázmeghajtású.[429]

 

„Komárvárosi-Felső Vízimalom”

 

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Tóth Lajos neve szerepel.[430]

1947-ben az Újjáépítő magyarok-ban írták: „Tulajdonos Tóth Lajos. 1933 óta bérli a malmot, melyet nagybátyjától, Laki Antaltól vett át. 15 HP vízi erővel dolgozik, napi kapacitása 6 q.[431]

1949-ben: Cég: Tóth Lajos. Tulajdonos. Állami malom. Bérlő: Tóth Lajos. Kapacitás: 65 q/24 h. Használhatóság: 60 %.”[432] A malom ekkor víz- és fagázmeghajtású.[433]

 

Malom-árok: Mosó-árok 238/8. Valamikor malmot hajtott. Gyöpp: Liba-legelő: Malom tér [Erzsébet tér] 238/15. Itt van a malom. Mónár-temető [Mónár-temetési- dűlő] 238/49. Itt sújtott agyon a villám egy molnárt, és ide lett eltemetve. Fekete-ér 238/53. Somsics-malom 238/73. Malom. Somsics gróf építtette. Csörgő-kút: Csörgő-folás 238/54. Malom-fődi 238/74. Valamikor itt egy malom állt.[434]

 

Kápolna-puszta

 

Első ismert adat itteni vízimalomról Tomasich térképén található. A malmot, az előtte már csatornává ásott és gáttal elrekesztett, Ormándi-víznek nevezett határpatak hajtotta.[435]

Török Ferenc somogy megye mérnöke felmérése alapján tudjuk, hogy a kápolna-pusztai határban a patak esése 56 cm/kilométer volt. Időközben a kápolna-pusztai malmot elbontották, mert a csatorna ásását kötött szerződében az állt, hogy annak helyéig kell a munkát elvégezni. A munkák azonban nem indúltak meg. Végül a kiskomáromi uradalom saját költségén megásatta a tervezett oldalcsatornát, a volt kápolna-pusztai malomtól az ormánd-pusztai határig. Tapasztalataik szerint a víz esése a csatornában olyan jelentős volt, hogy két malom hajtásához is elegendő lett volna.[436]

 

Ormándpuszta

 

Ormánd-puszta vízimalmáról a reformkori leírásokban találunk először adatot. A Bencze Géza által közreadott leírásból tudjuk: „A kijelöletlen és árkolatlan földút a balatonhídvégi töltéstől a kápolna-pusztai berek bal oldalán mindenütt csak szabad legelőn. íll. a kiskomáromi és az ormándpusztai (ahogy akkor mondták: ormányhídi erdőkön át haladt a somogyi határig, az Ormánd-puszta határában folyó és ott malmot hajtó Patihíd-folyás (ez időtájt gyakran Csernec névvel illetett patak) hídjáig.”[437]

Zala, és a szomszédos Somogy megye is fontosnak tartotta az ormándi berek lecsapolását és mezőgazdasági művelésbe vonását. Somogy 1814-ben utasította Török Ferenc megyei mérnököt, hogy térképezze fel és végezze el a szükséges méréseket az ormánd-pusztai malomtól a Balatonig. Ez meg is történt. Török 1818-ban készített térképén ott az Ormándi malom. A felmérésből kiderült, hogy a víz esése helyenként igen csekély. Az ormándi vízimalom alól elfolyó víz szinte állt a meder 8 cm/km lejtése miatt. A tervek alapján 1817-ben meg kellet volna kezdeni a munkákat, amelyek az ormándi malmot tápláló két vízgyűjtő tóból vezette volna el a vizet. A munkák azonban nem indúltak meg.[438]

További adataink nincsenek erről a malomról.

 

„Ormándi Hengermalom, gr. Somssich Antal, Komárváros, Ormándpuszta. 1842-ben Somssich Pongrác alapította. 1904 óta Somssich Antal vezeti. 1930-ban korszerűsítette. 1935-ben fűrésztelepet létesített. A malom napi kapacitása egy vagon, a fűrésztelep évi kapacitása 3500 m³ gömbfa. 13 község őrleményét látja el. 1945 márciusában a németek felrobbantották a fűrésztelepet, a malom is leégett. Az üzemek helyreálítási munkálatait a tulajdonos személyesen vezeti az újjáépítés keretében. A malom 4, a fűrésztelep 20 munkást foglalkoztat.”[439]

Az 1970-es évekig üzemelt.[440]

 

Tölös-puszta

 

Az I. katonai térképen Töles pusztánál egy gátas malomtó látható malommal, és egy épülettel.[441] Tomasich 1792-es térképén Komárvárostól délnyugatra, a fenti település felöl folyó patakon, a pusztától keletre és nyugatra egy-egy malom van.

A II. katonai térkép már nem jelöli.[442]

 

 

 

535. Zalakoppány

Zala folyó

 

1784-ben a falu alatt folyó patakon, közvetlenül a falu alatt van egy malom.[443]

1804. február 9.-én Zsohár István, Vajda Zsigmond asszonyság malmának molnára, bérbe vette a Zalamerenyei káptalani malmot.[444]

 

Kozári-malom

 

1830. június 30. A koppányi határban, a Zalán, Nemes Kozáry László és Gál Therezia, Nemes Imreh József hitvese által építendő Kozári-malom főfájának „letétetését” (beépítését) a szomszédos malmok tulajdonosai és a környékbeli birtokosok kérésére a megye kiküldöttei megvizsgálták, és a jelenlévők egyetértésével megállapították, hogy az új főfa magassága a régi malom főfájánál egy collal magasabbra kerüljön, mert a régi az idők során lesüllyedt.[445]

A II. katonai térképen Koppánytól északra, ahol a Zala két ágra szakadt, állt a koppányi malom. A másik ágon pedig a Szentmihály pusztai.[446]

A visszaemlékezők szerint Kovács Zsigmond bérelte.[447]

1947-ben Horváth János vámőrlő malma. „Ezt a malmot 1946-ban vette át Horváth János, aki kellő szakértelemmel és körültekintéssel vezeti. Jelenleg 2 alkalmazottat foglalkoztat, forgalmát helyben és a környéken bonyolítja le. Rendes körülmények között a napi teljesítőképesség 20 q, azonban jelenleg vízhiány van. A felszerelés egyébként megfelel a modern kor követelményének, s további fejlődésére megvan minden kilátás.”[448]

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: Horváth János. Tulajdonos: Mittermayer testvérek. Bérlő: Horváth János Kapacitás: 25 q/24 h. Használhatóság: 50. %.[449]

Még az államosítás előtt leállították, így a tulajdonosoké maradt. A Zalaegerszegi Szeszipari Vállalat pálinkafőzdéje üzemelt benne.[450] Az épület ma is áll.

 

 

Zalakoppány, Mittel-malom (Mittermayer)

 

Kertaljai patak 101/13. (Lehet, hogy ezen volt a malom?) Kovács-mónár-ház 101/19. Zala 101/66.[451]

 

 

536. Zalalövő

Zala folyó

 

Lövő

 

1355-ben említik a Lövő melletti Csomasziget malmát.[452]

1753-ban Kis János molnárt írták össze.[453]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Kiss János neve szerepel.[454]

1764-ben Molnár Iván a molnár.[455]

„Malmok közel vadnak.” – vallották a megkérdezett tanúk, 1767. november 14.-én.[456]

Az I. katonai térképen (1784) egy malom van a Zal jobb partján, egy épülettel Koloswar településtől jobbra.[457]

1792-ben Tomasich térképe 3 malmot jelöl a Zalán.

A II. katonai térkép 1852-55 közti felvétele során két malom volt Zalalövő alatt a Zalán.[458]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a faluban volt egy vízi fűrészmű, 2 vízimalomban 2 segédet foglalkoztattak, és mindezek után 61 Ft jövedéki adót fizettek.[459]

 

Mindszent (Zalalövő településrésze)

Zala folyó

 

Jakosa-malom, Pacsa- malom

 

Szalamindszenten 1753-ban Lakatos Gergely a molnár.[460]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Lantos György és Lakatos György neve szerepel.[461]

1764-ben Kvesis Iván a molnár.[462]

Az úrbérrendezés során vallották a kihallgatott tanúk: „Malom helységünkben vagyon elegendő, igen közel.” 1780. május 1.[463]

1784-ben, az I. katonai térképen a falu alatt a Zalán két malom van. Az egyik a jobb, a másik a bal parton, házzal.[464]

1792-ben Tomasich térképe is jelöl két malmot a Zalán.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A Lövő mindszenti határban lévő vízimalom kapacitása napi 16 pozsonyi mérő.[465]

A II. katonai térkép 1852-55 közti felvétele során egy malom volt Sala Mindszent alatt a Zalán.[466]

 „A XIX-XX. század fordulója táján került a Baumgartner család birtokába. Baumgartner Károly halála után, 1935 körül a bejegyzett jelzálog miatt részben tulajdonos lett a Zalaegerszegi Takarék Bank. Az örökösök, a Huszár testvérek: László és Pál üzemeltették közel egy évig. Ekkor Jakosa Henrik és fia, Jakosa József Ödön vásárolták meg 1936-ban.

1937-ben az alábbi hirdetés jelent meg a Molnárok Lapjában: „Családi okok miatt eladó, vagy bérbeadó nagyközség tövében négyjáratú vízi és motormalom kb. 12 H területtel, lakóházzal, melléképületekkel. Bővebbet Jakosa Józsefnénél. Zalalövő (III. ker.).[467] Végül nem adták el.

 

 

Zalalövő, Pacsai-Jakosa-malom. Fotó: Jakosa Árpádtól.

 

Jakosa József az 1940-es évek elején tett mestervizsgát, ettől kezdve üzemelt az ő nevén a malom az államosításig, 1951 júniusáig. Államosítás utáni vezetői: Surányi Károly, Vincze József, Orbán Ferenc voltak.[468]

1957-58-ban átépítették. 1963. január 1-jén, a „tanácsi” malmok megszűnésével került leállításra, leszerelésre. A községi tanács kezelésében lévő malomból a Zalamegyei Malom- és Terményforgali Vállalat cseretelepe lett.[469] A malom üzemeltetése során az őrlésen kívül olajütés, köles-, hajdinahántolás, darálás, és a villamosítás előtt akkumulátor-töltés is folyt.”[470]

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosa Jakosa József Ödön volt.[471]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Jakosa József neve szerepel.[472]

 

 

Zalalövő, Pacsai-Jakosa-malom. Fotó: Jakosa Árpádtól.

 

1947-ben: „Jakosa József „Pacsai” malma. 1936-ban vette át a malmot, és azóta saját kezelésében vezeti. Jelenleg 2 személyt foglakoztat. Napi teljesítőképessége 20 q. A háborús károkat 90%-ban pótolták. A malom újjáépítése most van folyamatban.”[473]

Az 1949-ben készült kimutatásban a malom cége: Jakosa J. Ödön. Tulajdonos: Jakosa J. Ödön. Kapacitás: 15 q/24 h. Használhatóság: 60 %.[474]

 

 

Zalalövő, Pacsai-Jakosa-malom. Fotó: Jakosa Árpádtól.

 

Mindszent alatti malom

 

„Gyermekkoromban „rossz malomnak” nevezték, mert a múlt század elején leégett. A Nagy család tulajdonában volt. Malomútja még megvan a zalamindszenti templom után jobbra.”[475]

 

Szalapataka, Zalapathaka, Zalapataka (Zalaövő településrésze)

Zala folyó

 

1567-ben a kihallgatott tanúk vallották, hogy a Hásságyi Imre által a Zala folyón épített vízimalom, másképpen Zalaközi malomnak nevezett kétkerekű malom Pogány Sára jobbágyának Salomvár, másképpen Harkal oppidumbeli telkén épült.[476]

1574-ben becsvölgyi Thussa István, Gábor, György és János testvérek vallják, hogy zalapatakai kúriájukat, annak kertje végében a Zala folyón lévő malom rájuk eső birtokrészével együtt, mely malom most majdnem elhagyott állapotban van, zalapatakai Nagy Gergelynek, Gábornak, Andrásnak, Pálnak és Mihálynak, minden hasznával 7 Ft-ért elzálogosították a visszaváltásig. A. D. 1574. Húsvét hétfőn.[477]

1595-ben Dancha Balázs és több Szalapathaka-i nemes vallják, hogy néhai Pathaki Mihály egykori javaiból bizonyos nemesi kúria harmadrészét, egy malom harmadrészét […] Szalapathaka possessioban 24 Ft zálogdíjért Dancha Balázs bírta. Most saját szándékából a neki járó 12-12 Ft. lefízetése után a birtokrészekről a fenti nemesek javára lemond.[478]

1690-ben kétkerekű malom a Zala folyón. Tulajdonosa Gábor György Zalavármegye alszolgabírája.[479]

1728-beli összeírás. Szabadok: 15, ebből házatlan: 3. A házatlanok közt 1 molnár. A molnár jövedelme: 6 Ft.[480]

1753-ban két molnárt írtak össze a faluban: Németh Mihályt és Hajba Mihályt.[481]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Vass István neve szerepel.[482]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Németh Márton molnár nevét jegyezték föl.[483]

1764-ben Vass Ferenc a molnár, akinek Salomváron is van malma.[484]

1770-ben azt írják, hogy malom és pálinka főzőüst nincs, csak mezzei malom.[485] Ugyanabban az összeírásban viszont említenek két molnárt 55 pm. gabona jövedelemmel.[486]

A kihallgatott tanúk 1777. június 23.-án vallották: „Malom helységünk határában kezünkre vagyon.” A megismételt kihallgatáson, 1780. május 24.-én: „Malom határunkban a Szala vizen vagyon, melly minden időben őrlésben elgyőz bennünket.”[487]

Az 1784-es katonai térképen a falutól délre, a Zala bal partján van a malom.[488]

1792-ben Tomasich térképe jelöli a malmot.

1828-ban 1 molnár, aki a földesúrnak konvenciósa, egész évben dolgozik, a malomvámot természetben szedi.[489]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A zalapatakai határban lévő vízimalom kapacitása napi 16 pozsonyi mérő volt.[490]

A II. katonai térkép 1852-55 közti felvétele során egy malom volt Za. Pataka alatt a Zala bal partján, a falu keleti vége alatt. Ettől nyugatra – kb. a falu közepe alatt, Fernekág fölött – még egy malom volt, a Zala jobb partján.[491]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 16 Ft jövedéki adót fizettek.[492]

 

Szalapataka (Zalapataka) 33/15. Vízköz 33/22. Patak utca 33/21. Malom út 33/32. Sássi-patak 33/85. Szőcei-patak 33/95.[493]

 

 

Zalapatakai malom. Fotó: Marx Mária.

 

Vízi-malom

 

Vízi nevű egykori tulajdonosáról.[494]

A mai és a régi híd alatt balra, a várostól délkeletre volt.[495]

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosa Vízi Lászlóné volt.[496]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Vizy László neve szerepel.[497]

 

 

Zalalövő, Vízi-malom. Fotó: Kummer Gyulától.

 

1947-ben: „Özv. Vizy Lászlóné malma. Az ősrégi alapítású malmot 1893 óta vezeti. Jelenleg unokája: Marczi Frigyes szakképzett molnármester a malom vezetője. A malom napi teljesítőképessége 25 q. A háborús károkat 70%-ban pótolta.”[498]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: özv. Vízi Lászlóné. Tulajdonos: özv. Vízi Lászlóné. Kapacitás: 20 q/24 h. Használhatóság: 20 %.[499]

Az 1950-es években államosították, leállították. Később tsz-daráló, raktár és lakás volt. Lebontották.[500]

 

 

Zalalövő, Vízi-malom. A molnár háza. Fotó: Marx Mária.

 

Csekéki-malom 33/112. Molnár-malom

Köves-parti-patak 33/166.[501]

 

Az 1890-es évektől az 1868-as születésű, Zsuppán vezetéknevű molnár üzemeltette.[502]

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosa Molnár Jenő és Jánosvolt.[503]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Molnár Jenő neve szerepel.[504]

Az 1949-ben készült kimutatásban a malom cége: Molnár Jenő. Tulajdonos: Molnár Jenő. Kapacitás: 20 q/24 h. Használhatóság: 45. %.[505]

Molnár Jenő malma volt. Ő és fia, Géza üzemeltette. Őket az ötvenes években bebörtönözték. Ekkor a másik fiú, Jenő dolgozott benne néhány hónapig, az államosításig. Zalalövő II. malom néven üzemelt 1958-ig. Vezetője Orbán Ferenc volt. Csekéki Pöcök-malom.”[506]

Jelenleg „Vízimalom panzió”.[507]

 

 

Csekéki-malom 1945-50 közt. A hídon (b-j) Molnár Géza, Molnár Gézáné, id. Molnár Jenőné, id. Molnár Jenő, ifj. Molnár Jenő. Fotó: Kummer Gíyulától.

 

 

 Csekéki-malom északról. Lent a víznél id. Molnár Jenőné. Fotó: Kummer Gyulától.

 

 

A Molnár család a Patakai hegyen. (b-j) Molnár Géza, id. Molnár Jenőné, id. Molnár Jenő, ifj. Molnár Jenő. Fotó: Kummer Gíyulától.

 

Gergulëc-malom Gergulecz-, vagy Lencz-malom. 33/103. Egykori tulajdonosáról.[508]

 

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be, amiknek a végrehajtását ellenőrízték is. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosa Gergulecz Gyula volt.[509]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Gergulecz Testvérek néven szerepel.[510]

1949-ben: Cég: Gergulecz testvérek. Tulajdonos: Gergulecz testvérek. Kapacitás: 15 q/24 h. Használhatóság: 30. %.[511] A malom az államosítás óta állt. A Zalát elterelték melőle.

A malommal Gergulecz Géza belépett a zalaövői tsz-be - valószínűleg ezért nem államosították. A malmot leállásáig a tsz nevén üzemeltette, de saját tulajdonában volt.[512]

Gergulecz Géza 1979-ben még hántolt a villanyhajtásúra alakított hántolóval.[513]

A vasútépítés miatt ma már a helye sincs meg.

 

Budafa (Zalalövő településrésze)

Zala folyó

 

1753-ban Kurncz Mihály a molnár.[514]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Németh Mihály neve szerepel.[515]

1764-ben Kondor Ferencnek hívták a molnárt.[516]

1784-ben a falu alatt van egy malom a Zala bal partján az I. katonai térképen.[517]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A budafai határban lévő 2 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 16 pozsonyi mérő.[518]

A II. katonai térképen Budafa alatt a Zalán csak egy malom volt, a folyó jobb partján, amihez Keményfáról vezetett út.[519]

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosai Bankovics János és Testvére voltak.[520]

1947-ben: „Bankovics Testvérek vámőrlő malma, Budafa. 1946-ban alapították a malmot.

Apjuk halála után a testvérek: Bankovics Lajos és János közösen vezetik. A malom napi teljesítőképessége: 18q. A háborús károkat 75%-ban pótolták.”[521] (1946-ban nem alapították, hanem újjáépítették.)[522]

Az 1949-ben készült kimutatásban: Cég: Bankovics testvérek. Tulajdonos: Bankovics testvérek. Kapacitás: 15 q/24 h. Használhatóság: 40. %.[523] A malom ekkor víz- és fagázüzemű.[524]

 

 

 

Budafai malom. Vízfestmény. Fotó: Jakosa Árpádtól.

 

 

Budafai malom a XX. század első felében. Fotó: Kummer Gyulától.

 

 

 

 

537. Zalamerenye

Gát-patak

Harcföldi vízfolyás→Orosztonyi-patak

 

1697-ben egy puszta malma volt itt a földesúrnak. Kovács József 5 molnárról tud 1727-re datálva.[525]

1754-ben Beke János molnár jövedelme 42 köböl, a másik malom molnára Berki Mihály, az ő jövedelme 45 köböl.[526]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Beke Pál és Vargha Miklós molnár nevét jegyezték föl.[527]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Nagy Mihály és Beke Pál neve szerepel.[528]

„…[robotban] malomgátot csinálunk és forspontot adunk.” – vallották a jobbágyok 1768. februárjában.[529]

„Jóllehet helységünkben malom nincsen, de igen közellévő Merenyei és Garabonci falvakban malmok lévén azokban amidőn szükség, jószágainkat megőrölhettyük.” Kisradaiak vallomása, 1777. december 14.[530]

Az I. katonai térképen a falutól nyugatra van egy malom, mellette molnárházzal. A faluból az út eddig vezet. A falutól keletre ugyanazon a patakon egy tavas malom van, szintén házzal. majd tovább a Rada-Karos úttól nyugatra, annak közelében ismét egy malom házzal. A Zala megye földrajzi neveiben ezen a helyen jelölik a „Pálos” malmot. (A többi malom helyére nincs utalás e műben. Az 1935-ben megjelent „Zala vármegye ismertetője” alapján a malom még Garabonchoz tartozott.) Az említett út keleti oldalán, szinte közvetlenül mellette egy tavas malom két épülettel, és az út nyugati oldalán is áll egy épület. Erről nem tudni, hogy a malomhoz tartozik, vagy egy csárda épülete-e? Ez utóbbi malom már biztos, hogy a garabonci határban volt, a „Pálos-malommmal” együtt.

Az 1792-ben készült Tomasich térképen azonban már egyetlen malom sem szerepel a településen és környékén.

1804. február 9.-én Zsohár István addig a zalakoppányi Vajda Zsigmond asszonyság malmában lévő molnárt a káptalan merenyei malmába részes molnár gazdának megfogadta a következő év Szent György napjától.[531]

1814-ben a veszprémi káptalan bérbe adta merenyei malmát Zsovány István molnármesternek Szent György naptól három évre. A molnárt a malomvám negyede illette.[532]

Merenyei molnárok 1850. évi árendája:

Bogár János merenyei molnár

Pintér Zsigmond pálosi molnár

Tóth Ferenc garaboncimolnár

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A merenyei határban lévő 2 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 5 pozsonyi mérő.[533]

A káptalan 1889. április 25.-én bejelenti a merenyei malomvizen malom vízjogát: a káptalannak a merenyei határban az ún. Malomvízen két malma és vízjoga van, az egyik pálosi malom néven ismeretes.”[534]

Az 1935-ben megjelent Zalavármegye ismertető-jében írták: „Lakos Jenő malomtulajdonos. (Somogyfajsz, 1878.) A molnármesterséget édesapja bizei malmában tanulta ki. 1908-ban bérelte ki a káptalan tulajdonát képező malmot. Az akkor még csak vizierőre berendezett malmot fokozatosan fejlesztette. Jelenleg nyersolajmotorral is felszerelt, a kor igényeinek megfelelő berendezésű malom tulajdonosa, amely a telepet villanyárammal is ellátja. Napi teljesítménye 25q. A környékbeli községek őrletési igényeit is ellátja.”[535]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Lakos József neve szerepel tujdonosként.[536]

 

Pálos-malom

 

1835 Szent György naptól 1838. Szent György napig Pintér Zsigmond addigi garabonci molnár veszi bérbe az uradalom „Pálusi” malmát. A szerződés tartalmazza a molnár jogait és kötelezettségeit. A szerződés kelt 1835. március 28.-án.[537]

1838. április 24-től 1841. április 24.-ig Pintér Zsigmond molnármesternek adja bérbe a káptalan a „Pálusi” malmot.[538]

Merenyei molnárok 1850. évi árendája: Pintér Zsigmond pálosi molnár.

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalom után 16 forint jövedéki adót fizettek.[539]

1886-ban, a megye többi malmához hasonlóan, a veszprémi káptalan is kért községi bizonyítványt malmairól. Az 1886. december 12.-én kelt községi bizonyítvány szerint: „… merenyén a malom vizen van Veszprémi Káptalannak egy „pálosi néven” ismert kétkerekű felülcsapó malma, mely jogát a nevezett Káptalan […] a községünkben élő legidősebb emberek emlékezetét meghaladó időtől fogva […] gyakorolja.[540]

A malmot 1888. február 25.-én vásárolta meg Szily István és neje Volasek Mária Nemesvidi lakos a káptalantól 6300 forintért. Az adásvételt a vallás és közoktatásügyi minisztérium 1888. június 25.-én jóváhagyta, és az jogerőre emelkedett 1889. november 20.-án.[541]

A káptalan 1889. április 25.-én bejelenti a merenyei malomvizen malom vízjogát: a káptalannak a merenyei határban az u. n. malom vízen két malma és vízjoga van, az egyik pálosi malom néven ismeretes.”[542]

A kulltúrmérnöki hivatal a tulajdonjogot, ajogerőre emelkedés után 7505/ni. 1900. számú határozatával bejegyezte.[543]

Zalavármegye alispánjának 6452/ni. 1903 számú, 1903. április 8.-án kelt határozatából tudjuk, hogy a „Szili István tulajdonát képező merenyei u. n. „pálosai” vízimalom tulajdonjoga Zsohár Gyula merenyei lakos tulajdonába átszállt.[544]

 

 

Pálos-malom. Fotó: Szakony Attila.

 

1905-ben megmagasították, 1939-ben pedig az alapterületét növelték meg. Ekkor síkszitával, három hengerszékkel, egy köves darálóval és egy 30 lóerős gázszívó-motorral szerelték fel.[545]

1903 és 1908 közt a malmot átépítették, mert a malom felülvizsgálatát 1909-ben elrendelte az alispán. A kiküldött bizottság megállapította, hogy a malom és vízművei csekély eltéréssel az engedélyezett módon készültek el. Ezért Zsohár Gyula 5566/1907 számon vízhasználati engedélyt kapott. Vízikönyv száma XXXI/2.[546]

1916-ban örökösödés útján a malom tulajdonjoga ifj. Zsohár Gyulára szállt. Ezt Zala vármegye alispánjának 42984/ni. 916. számú, 1916. december 20.-án kelt határozatából tudjuk.[547]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Zsohár Gyula neve szerepel.[548]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Zsohár Gyula. Tulajdonos. Zsohár Gyula. Kapacitás: 50 q/24 h. Használha tóság: 50 %.[549]

Zsohár Gyulától a Zala megyei Malomipari Egyesülés megvásárolta. Az Egyesülés jogutóda a Vas-Zala megyei Malomipari Vállalat a tulajdonjogot a Zalamerenyei Községi Tanácsra átruházta, 1958. január 31.-én. 1961-ben berendezéseit kiszerelték.[550]

A malmot a tanács 1960-ig üzemeltette, majd leállították. 1966-ig üzemen kívül volt, csupán zsilipjei voltak leeresztve, amelyek elhanyagoltságuk miatt a vizet túl magasan tartották, ezzel kárt okoztak a környező rétekben. Ezért a vízhasználati engedélyt visszavonták, és a tanácsot kötelezték a zsilipek eltávolítására.[551]

Zalai típusú emeletes téglaépület. Alulcsapott vízikerékkel.[552]

Az egykori malmot Kőhalmi Béla vásárolta meg azzal a szándékkal, hogy felújítja. Ám a 2008-ban beköszöntött gazdasági válság miatt az eladás gondolata foglalkoztatta.

Azóta az épületnek új tulajdonosa van, aki a malmot felújíttatja és üzembe kivánja helyezni, tetőterében pedig kiállítást kíván berendezni.[553] Szabadics Attila az épületet felújíttatta, berendezéseit rekonstruáltatta és 2015. szeptember 12.-én újra őrölt a Pálos-malom.[554]

 

 

Pálos-malom. Fotó: Szakony Attila.

 

Pálos malom. 223/41. A község valamikor a pálosrendi szerzetesek tulajdona volt, ez a malom is az ő tulajdonukban volt. Gát-patak 223/51. Ezen volt a malom.[555]

 

 

538. Zalamindszent (Zalalövő)

 

539. Zalapataka (Zalalövő)

 

540. Zalaszabar

 

Az I. katonai térképen nincs malom, a másodikon a falutól nyugatra, és a falu közepe táján délen van egy-egy malom, bár ezek a rajzolás miatt csak nagyon nehezen azonosíthatók.[556]

1876-ban A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a szabari 2 vízimalom után 16 Ft jövedéki adót fizettek.[557]

 

 

541. Zalaszántó

Kovácsi-, vagy Zerna-patak

 

1599-ben 5 molnár fizetett adót a töröknek 1700-ban 4 lisztes malomról tudunk.[558]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár István, Páll György, Ballér Ferenc és Tollár Mihály molnárok nevét jegyezték föl.[559]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben ugyancsak a malmokat és molnárokat vették számba, Tollar Mihály, Barsony Ferenc és Ballér Ferenc neve szerepel.[560]

A XVIII. század második felében összeírták a keszthelyi uradalom molnárait. Szántón Mesteri János és Vasmasics János nevét jegyezték föl.[561]

1771-ben az alábbi molnárokat említik név szerint: Ifj. Adorján Gergel, Adorján Ferenc, Sütő István, Gál Ferenc, Odorján János, Farkas Mihály, Bosok Pálné.

1783-ban készült az az összeírás, amely pontosan leírja a malmokat: a Kovácsi pusztáról folyó – Kovácsi – patakon lévő felső malom egy kerekes. Az épület jó állapotú, zsúppal fedett. Alatta a középső-malom szalmával fedett, molnára: Tollár József. Az alsó-malom kőből készült, szalmával fedett, két kerékre járó. Molnára Vida Ferenc. A Nagy Zsidi nevű malom ugyancsak szalmával fedett. Egy kerékre járó. Molnára Vasmatics József.[562]

Ugyancsak 1783-ban Vida Ferenc molnár kétkerekes malomban, Vasmatics János egykerekes malomban őrölte a gabonát.[563]

Az I. katonai felmérés térképén a falu mellett nyugatról folyó patakon a település északi vége körül van egy malom. A falutól délre, és délkeletre is két malmot jelöltek, házzal, a kele-nyugat irányú patakon, elég távol attól. A keleti malomhoz út is vezet.[564]

Tomasich 1792-es térképén már négy malom van. Az észak-déli patakon, a falu déli vége alatt is van egy, amely a katonai térképen még nem szerepelt.

1785-ben 2 lisztes malmot írtak össze.[565]

Az 1791. évi hegyvám borok összeírásából Vida Ferenc és Tollár László molnárok neve ismert.[566]

1811-ből ismerjük az elhalálozott Boros József molnár nevét. Ugyancsak hagyatéki iratokból ismerjül az 1819-ben elhalálozott Tombor István molnár nevét. 1824-ben és 1827-ben Rozina József árendás molnár nevét ismerjük.[567]

1825-ben a Nagysédi malmot Verebélyi János bérelte. 1832-ben 6 lisztelő malmot írtak össze.

A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételén nem azonosíthatók a szántói malmok.[568]

1876-ban 4 daráló és 1 olajütő malomról tudunk.[569]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 4 vízimalom után 29 Ft jövedéki adót fizettek. 1 olajmalom is működött a faluban, annak jövedéki adója 4 Ft volt.[570]

Az 1900-as évek elején, amikor Malonyay a könyvéhez anyagot gyűjtött, a Púpos-hegy alatti malom molnára Patyi István volt, aki már 34 éve őrölt ebben a malomban.[571]

A XX. század elején 2 gőzmalom, Böhm és Kreizer működött.

A zalaegerszegi Németh György, az egerszegi Gömbös–malom tulajdonosának fia, miután feleségül vett egy özvegy molnárnét, zalaszántón bérelt malmot, ahol ismeretlen körülmények közt vízbe fúlt 1930-ban.[572]

1946-ban a községben 2 vámőrlő malom működött. Az egyik malom 32 HP gőzgéppel, a másik 35 HP fatüzelésű szívógázas motorral hajtott 3-3 hengerszékes malom volt.[573]

 

Zalaszántó, vizimalom. Fotó: Balatoni Múzeum 327.

 

 

Zalaszántó, vizimalom.

 

Alsó-malom

 

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A szántói határban lévő alsó malom III. osztályú, 24 óra alatt 8 pozsonyi mérő gabonát őröl.[574]

 

Böhm-malom vagy György-malom

 

Bőhm Mór gőzmalma. Épült 1913-ban. Gőzgépe 40 LE. 5 járatú, csak vámőrlést végez. Olajütővel és fűrészteleppel kapcsolatos.[575]

 

 

 

Zalaszántó, Böhm-malom. A kép Kotsy Nándor tulajdona. Repró: Molnár László.

 

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban György József neve szerepel.[576]

1935-ben: „György József molnár, malombérlő. (Somogyvár, 1886.) Az ipart Gamáson tanulta ki. Számos helyen dolgozott. 1913 óta a zalaszántói Böhm-malom főmolnára volt. 1933-tól pedig bérlője. Részt vett a helyi iparoskör alapításában. Felsége: Szomi Terézia. Három fia van.”[577]

1946-ban György József bérelte. Most (1986) a termelőszövetkezet magtára.[578]

1947-ben György József malombérlő Zalaszántó. Kitanulta a molnárságot: Kapuváron, Gyulakeszin, Csepregen, és a budapesti Viktória gőzmalomban fejlesztette ismereteit. A zalaszántói malomban 1913-1933-ig főmolnár volt, majd bérbe vette a malmot.”[579]

Az 1949-es kimutatás szerinta malom cége: György és Tamás. Tulajdonos: Böhm testvérek Bérlők: György József és Tamás István. Kapacitás: 50 q/24 h. Használhatóság: 50 %.[580]

Az 1950-es évek elején államosították, leállították, berendezését eltávolították. Épülete ma is áll, egy budapesti lakos tulajdonában van.[581]

 

 

 

 

Zalaszántó, györgy-malom. Fotó: Kádár Péter,

 

Falu-malom

 

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A szántói határban lévő falu malom III. osztályú, 24 óra alatt 8 pozsonyi mérő gabonát őröl.[582]

 

Fölső-malom

 

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A szántói határban lévő felső malom III. osztályú, 24 óra alatt 8 pozsonyi mérő gabonát őröl.[583]

 

Gergely-malom

 

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A szántói határban lévő Gergely malom III. osztályú, 24 óra alatt 8 pozsonyi mérő gabonát őröl.[584]

1929-ben Mendly Gyula facér molnársegéd a felső malomban helyezkedett el. Egy 80 holdas paraszt molnár volt akkor a malom bérlője. Közelben még két felülcsapó kerekes vízimalom volt.[585]

 

Kotsy-malom,

 

1889. október 9.-én kelt vízímű igazolás Major György és János zalaszántói lakosok zalaszántói malomra vonatkozó [vízjogi ML] jogosítvány. Jogerőre emelték: Zalaegerszegen, 1889. december 7.-én.[586]

A Major testvérek malmát János vitte tovább. 1945-ben ezt vásárolta meg Kotsy Nándor, innen mai elnevezése.[587]

 

Kotsy-malom felújítás előtt. A kép Kotsy Nándor tulajdona. Repró: Molnár László.

 

1946-ban a malom épületét teljesen újjáépítették, azzal a szándékkal, hogy egy korszerű lisztelő malmot alakítanak ki benne. Erre azonban nem kaptak engedélyt, így csak darálóként üzemelt 1974-ig. A malom egybeépült egy fából készült, zsúppal fedett lakással, amelyben az előző tulajdonos lakott korábban. A malom meghajtását egy 3,9 m átmérőjű rekeszes/cellás felülcsapó vízikerék, továbbá diesel motor – egy Hofher-Schrantz-Clayton-Schuttlefoth – biztosította. A falu villamosítása után a berendezéseket – a vízikerék mellett - villanymotorok hajtották. 1963-ban megalakúlt a termelőszövetkezet. A patak medrét önkényesen más irányba terelték. A malom szárazra került. Beton malomfeje ma is megvan. A patakmedret betemették. Területét a szomszédos lakóingaztlan udvarához csatolták.

2000-ben a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága megvásárolta és felújította. A zsúpos egykori lakás már évtizedekkel korábban összeomlott, annak helyére modern kiszolgáló helyiséget emeltek, melynek külső vakolat-színe eltér a korábbi épülettől, mutatva, hogy nem volt szerves tartozéka annak.

A malom alsó szintjén és a mellette lévő gépház-műhelyben kiállítás látható. Felső szintjén, ami valójában utcaszint, látogatófogadó-teret alakítottak ki; benne kamarakiállítás látható apróbb malomipari tárgyakból és dokumentumokból.[588]

 

 

A malom felújítás után. (b-j) Jakosa Árpád, Kotsy Nándor. Fotó: Molnár László, 2013.

 

Mivel az épület darálóként üzemelt, a kiállításban viszont egy lisztelő malmot kívántak bemutatni, ezért a berendezést máshonnan kellett ideszállítani. Főbb darabjait a közeli Lesencetomaji – Kongó-pusztai – Felsőberki-malomból: 1db 11-es Ganz hengerszéket rozs őrlésére. 1 db 3/8”-os dupla hengerszéket búza őrlésére, 1 pár 1 m átmérőjű darálókövet, 3 db hasábszitát (400 m/m-750 m/m.) 1 db koptató-gabonatisztítót, 1 db koptató-dara masinát.[589]

„Életre kelt a vízikerék a malomban. Ipartöréneti kurióziumot mutatnak majd be a látogatóknak a Kovácsi-patak partján” - címmel számolt be a Zalai Hírlap a zalaszántói Kotsy-malom helyreállításáról.[590]

A felújított malom megnyitásáról: „A Vízimalom új élete” címmel közölt írást a Zalai Hírlap 2005. április 15.-én.[591]

A malom-múzeum gondnoka és üzemeltetője az egykori tulajdonos, az 1925-ben született Kotsy Nándor.

 

Kreisler-, vagy Varga-malom

 

Az 1935-ben kiadott Zala vármegye ismertetőjében ezt olvashatjuk: „Első Zalaszántói Gőzmalom. A malmot néhai Kreisler Miksa alapította 1912-ben. Az alapító 1856-ban született. Tanult molnár és gépész volt. Számos helyen volt önálló üzeme. Meghalt 1932-ben. Egy fia és két lánya maradt. A malmot özvegye örökölte.”[592]

Ugyan ez a kiadvány tévesen Kotsy József gépészt említ. Valójában Ferencről van szó: „(Zalaszentlászló, 1895.) Az ipart Sümegen tanulta ki, a gépkezelői vizsgát Budapesten tette le. Zalaszántón, mint malomtulajdonos működött 10 éven át. Az Iparoskör alapító tagja, elnöke. Felesége: Szánthó Mária. Egy fia van.” (Ő Kotsy Nándor, akiről a Múzeumként üzemelő malom a nevét kapta.)[593]

„A gőzmalmot Kreiser Miksa malomtulajdonostól bérelte Kotsy Ferenc és Tüttő Géza. Majd Kotsy Ferenc molnármester, 11 évig vezetője és résztulajdonosa volt a gőzmalomnak. Ez idő tájban két darálómalma és négy cséplőgépe is volt”.[594]

Kotsyéktól Rózsa Kálmán tanár és fia Imre megvásárolta a malomban lévő részüket 1938 körül. Tőlük Frühwirt ?, és Vóner József vette meg, akik szintén hamar túladtak rajta. Varga Ferenc, az új tulajdonos fagázmotort szereltetett bele, de a felújítást már nem tudta befejezni. Egy banálisnak tűnő fogfájásba belehalt. Özvegye, aki tanítónő volt, vitte tovább az ipart. Főmolnára Bereczki Géza volt.[595]

Az 1949-es kimutatásban a cég még özv. Varga Ferencné néven van bejegyezve, és ő a tulajdonos is. Kapacitás: 50 q/24 h. Használhatóság: 65 %.[596]

Államosították a lakóházzal együtt. A család elköltözött. Újjáépítették (átépítették?) 1954-ben, jelentős, 14420 óra ráfordítással. Ekkor Állami, illetve motor-malom néven említik.[597] 1955-ig üzemelt. Tanácsi, majd földműves szövetkezeti kezelésbe került. Volt takarmány-begyűjtő, majd a tsz-é lett. Ma a Himfy Kft. tulajdona.[598]

 

10/45. Varga nevű egykori tulajdonosáról. 1986-ban a termelőszövetkezet műhelye.[599]

 

 

Zalaszántó, Kreizer-malom. Fotó: Molnár László, 2013.

 

Grábhidi-malom

 

Az 1800-as évek első harmadában a malmot Patyi István molnármester bérelte. Kétkerekű malom volt. Az egyik kerék négy, a másik hat fertályos volt.[600]

Régi híres malom. A XX. század elején a Festeticsek erdészháza lett. 1972-ben még állt.[601]

Erdészház lett, ma már nincs meg.[602]

 

Hullay-malom, Patkány-malom

Nagyréti-vízfolyás

 

Őrlő- és deszkametsző malom. Kétkerekű, alulcsapott. 1911-ben egykerekű, felülcsapott. Ez a kerék hajtotta mindkét berendezést. Átmérője 3,53 m. A malom már régóta üzemen kívül.[603]

Kőből épült. Elpusztult.[604]

A malmot 1919-ben vásárolta meg Hullay Ferenc Noé Antalnétól. A malom Bodonkút területén volt. Az 1938-as nagy árvíz a malmot tönkretette. Ifj. Hullai Ferenc az 1950-es évek közepén a gattert újjáépítette, amely 1969-ig működött.[605]

 

Volt még egy malom. Ezt a rendelkezésre álló adatok alapján nem sikerült névvel azonosítani.

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Plesek és Halász néven szerepelt.[606]

 

 

542. Zalaszentbalázs

Névtelen vízfolyás

 

Az 1750 körül készült összeírás szerint Nemes Bődei Pálnak van itt malma.[607] 1754-ben még mindig övé a malom. Jövedelmet húz ebből 20 köblöt.[608]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Fábján István molnár nevét jegyezték föl.[609]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár István neve szerepel.[610]

Sem az első katonai[611], sem Tomasich térképén nincs malom.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A határban lévő 3 vízimalom kapacitása összesen napi 11 pozsonyi mérő.[612]

A II. katonai térképen Szentbalázstól nyugatra egy völgyben, Kürtös puszta alatt van egy malom, majd lejebb, Börzönce alatt: Közös M. Amennyiben ezeket Szentbalázsi határnak vesszük is, a harmadik malom akkor is hiányzik.[613]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalom után 8 Ft 60 krajcár jövedéki adót fizettek.[614] Ekkor már csak egy malom volt.

1925-ben gőzmalmát említik.[615]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Kómár János. Tulajdonos: Kómár János. Kapacitás: 60 q/24 h. Használhatóság: 70 %.[616]

További sorsáról nincs adatunk.

 

Malom-közlet 216/1.

 

Csárdi-malom 216/127. Valamikor itt vízimalom volt.[617]

 

 

543. Zalaszentgrót

Zala folyó

 

1247-ben találkozunk először Szentgerolt faluval, amikor Szentgróti Dénes 4 telket és a Zala-vízén egy két kerékre járó malmot adományozott itt a türjei monostornak, azon kívül a szentgróti vám felét. A türjei prépostságnak Révmalom nevű malma volt itt a Zalán.[618]

1575-ben Becsely Imre Bereghzoi Hagymas Kristóf provisora és familiárisa egyrészről, Bereghzoi Hagymás Péter másrészről vallják, hogy a fenyegető török veszélyben, amikor Zenthgroth csatrum a hozzátartozó részekkel az ellenség torkában van, sőt minden tartozéka a török fennhatósága alatt adózik […] Hagymás Péter javaslatára egy helyettes castellánust, négy gyalogost, egy éjjeliőrt rendelnek a vár védelmére. Ezek élelmezésére 100 köböl búzát adnak a Zala folyón lévő malomból.[619]

1594-ben Hagymassy Gábor és Kristóf egymás között osztoznak Zenthgroth castrum és ennek tartozékain. Többek közt két háromkerekű malom fölött is. Ezek egyike Zenthgroth-on van, a másik Batthki territóriumán. Az épületeket közösen tartják fenn, a jövedelem kerül felosztásra.[620]

1652-ben Szentgrót városon van 3 kerékre járó malom, és ugyancsak 3 kerékre járó malom van Szentgrót hostatján.[621]

1654-ben Hagymássy István Szentgrót vár kapitánya bérbe veszi Batthyán Ádámtól Szentgrót várát minden tartozékával, így: „.. 3 kerekű malmot Szent Groth castrumban, egy másik 3 kerekű malmot „in servitium praefati oppidi Szentgrot”, amelyek a Szala folyó fölött vannak […] teljes birtokrészt, amelynek Batthok a neve. Ugyanitt a 3 kerekű malmot a Szala folyó fölött. Van itt a határban egy Molnár nevű szőlő, amit az egyik malom molnára bérel.[622]

„Szentgroti várhoz az enni falu vagyon, s azokban hány Heles Jobbágy és Sellyér légien annak röviden való Extractusa.” 1656. március 15.

„Salasegen [Zalaszeg], Szent Péterben [Tüskeszentpéter], Aranyadon: […] Ezek azok mellyet Hagymasi István Uram kért volt feöl az Császártul az Várhoz. Horváth István bírta, de magvaszakadt, Szent Péteri malomnak is harmad részét. […]

1.Bagyik-i Mallom 3 kerékre valo

2. Szent Groti várasson 3 kerékre valo

3. Szent Gróti Hostában 3 kerékre valo.”

 

Az 1656. április 3.-án kelt összeírás címe:

„A Szentgroti Várhoz tartozando mindenféle jövedelemnek följegyzése.”

„Az Hóstátban:[…] Itt a Hostátban való három Kerék Malom mindenestül az Uré.

Az Hóstáton kívúl: […] Itt vagyon három kerék malom, ennek fele Hagymasi Miklósné Asszonyomé, ha épület kivántatik is, felére az úr éppétteti és felére az Asszony.”[623]

Pulyai György Szentgrótról írt levele Batthyány Ádámnak 1656. május. 9.

A török Kanizsáról írt, hogy a városi malom deákjuké s adózzanak róla, mert ha nem, „szél fujja a helyét”. A malom a várossal együtt adózott mindig. Már régebben is veszekedett érte a pribék deák, de akkor a molnár bement Kanizsára, s a török földesuruk előtt bebizonyította igazát. Kéri írjon Batthyány az olajbégnek [Alay], hogy maradjon úgy a dolog, ahogy már egyszer elintézték. A jobbágyság a pestis és a török zaklatása miatt igen megfogyatkozott. Hostátbéli malomhoz követ kér, mert kő hiányában egyik kereke nem forog.[624]

Gr. Batthyány Ádám levele a Kanizsai Alay bégnek 1656-ban, Németújvárból: „Anno 1656. die 11 May Kanizsay Alay béknek irott levelünknek Pária. Mi Groff Batthyani Ádám etc. Szomszéd Vitéz Úr Barátunk illyen állapotrul kelle irnunk, hogy Bas Huszain Aga azt kiwánnya Péntekbeli Malmunktul az Deáknak fizessünk, noha az Szent Grothi Városi Polgárok Haszsza Amhet Aga eleött el végeztetik, hogy ezen malomnak adaia ne maganossan, hanem á Város adóival edgyütt legyen, és a Deák semmit ne kiwánnyon rola, á melyben mind ez ideigh megh tartattak, henem most megént kiwánnya, hogy az Malomtul magán való adót adgyanak. Azért Kegiedelmedet szomszédságosan kériük, tudgya megh, hogy az régi végezis szerint tartassék megh adoiban, hogy sé nékünk, sé á Török részre Kárunk né következzik. Isten velünk Uyvar ut supra.”[625]

„Szent Groti Várhoz tartozandó Jószágrul való Urbarium. Anno 1681 Die 10 Junii Coscribtum Perme Georgium Körmendy.”

A bennünket érdeklő rész az alapos összeírásból: „[…] Van ezen város végén egy malom a Szala vizin. Két kerékre épéttetett ahoz vagyon Szántó föld Ing. 30 rét № 1. Attul á malomtul adnak annuatim Ártánt № 2. Karátsonban menyhalat Vödör № 1. Czipó Kenyeret № 100. Husvitban czipó kenyeret № 100, Borju № ½.[…] Az Hostátban vagyon két kerék malom ettül á molnár semmit sem ad, mivel semmi örökséget nem bír hoza.”[626]

1690-ben kelt urbárium. „Kétkerekű malom a Zala folyón, jó állapotban.”[627]

1695. október 29.-én kelt levelében Radanay Mátyás zalavári kapitány Batthyány Ádám főkapitánynak panaszkodik a szentgróti végvár katonáira, akik szüntelenül pusztítják tartományát, Zalaapáti jobbágyaitól 88 ártányt vittek el, mikor Szentgrót-i malomba őrleni vittek gabonát, szekereiket és marháikat is elvitték.[628]

1704-ben a horvát és rác hadak, más jelentős kártétel mellett, felégették gr. Strattman Eleonóra szentgróti belső városi jó malmát, a kár 700 Ft volt. Szintén felégették a külsővárosi malmot is.[629]

Az általuk okozott károkról részletes jegyzék készült, ebből a malomra vonatkozót emeltük ki:

„Itt az uraságnak Belső városi egy ió ép malma ugyan az raczsagh által füstben bocsáttatván minden nevel nevezendő io ép eszközeivel együtt inteztetett vele megh karosodni az uraságh ad Ft. 700.[…] „ A malomban elégett 7 köböl vám, azaz „mércze gabona” 7 Ft értékben.” Kiderül továbbá, hogy a támadók minden mozgathatót elvittek: kamrai, pincei, majorsági szerszámokat, eszközöket, ágyi, asztali fehérneműt, 33 db szarvasmarhát, a teljes gazdasági iga-, és ekekészletet. A batyki és külsővárosi malomból is elcipeltek szerszámot, gabonát, mindent. Végül levágtak 3 sertést is.[630]

Az 1740-44-ben készült tanúvallatás során az alábbiakat vallották a meghallgatottak: Szent Grót polgárvárosban: „Szent Grót szentegyház, amint volt, azon alul a Szala vizén vagyon egy puszta malom hely, amit pap malom-nak neveznek.”[631]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Károly János, Molnár Márton molnár nevét jegyezték föl.[632]

Az 1770-ben készült összeírásból tudjuk, hogy van a városban 4 molnár, ebből 2 jövedelem nélküli. A jövedelemmel rendelkező molnárok családjában összesen 17 lélek él, 12-en adóznak. A malmok jövedelme 150 pm. gabona.[633]

1778-ban gr. Batthyány Ignác jáki apát, egri nagyprépost kérésére végrehajtott összeírás az őt a szentgróti uradalomból illető részekről: Szentgrót városban az apátot illeti évi 600 Ft malombérlet, de hizlal a molnár a földesúr számára évente 3 sertést is.[634]

1779-ben a Batthyány család el kívánta adni szentgróti birtokait a Nádasdy családnak, de a részletekben komoly vita alakult ki köztük, amit írásban is többször jeleztek, illetve rögzítettek. Az 1. pontban rögzített probléma a vevők részéről: gr Batthyány József, az eladó fivére, a testvéri osztályegyezség során a Szt. Groth-i uradalom hegyvám jövedelmét kapta meg, továbbá megkapott „… unam Molam in fluvio Szala, penes S. Grotth habente sitas, in 4600 florenis, utriusque hic. Ordinis, quem admodum certissimus est, ita per avulsionen ejus ex valora dominii plurium detraetum esse …”, stb.

Az eladó fél erre a nehézségre azt válaszolja, hogy az előzetes tárgyalások során világosan tudtára adta a venni szándékozó grófnénak, hogy mi a helyzet a hegyvámmal és a malommal. Ha ez a két tétel is adás-vétel tárgyát képezné, akkor az eladó fél sok ezer forinttal többet kért volna.[…] Továbbá: a vevőnek azt az állítását, hogy a szóban forgó Sz. Grotth-i malom 46000 Ft-ban lenne elzálogosítva, az eladó gróf egyszerűen nem érti. Hiszen a malom jövedelme évente mindössze 200 Ft, és egyáltalán nincs elzálogosítva.[635]

1780. augusztus 8. „Malom, ámbár határunkban nincsen, de közel méltóságos uraságunk Szentmihályi pusztán és Szentgrót mezővárosán vagyon.”[636] – vallották a megkérdezett tanúk.

Az I. katonai térkép (1784) Szentgrót városánál nem csak Külső Város-nál – polgárváros – tüntet fel malmot.

Tomasich térképe 1792-ben 1 malmot jelöl, míg Szentgrót polgárvárosban kettőt.

Az 1828-ban készült összeírásban azt írják, hogy 6 molnár egész évben dolgozik, segéd nélkül.[637]

1830-ban említik gr. Batthyány János Bödör nevű, vagy Bödri malmát, mint a koppányi Kozári-malomhoz legközelebb esőt. A malom molnára Dömötör János. A fölötte lévő polgárvárosi malom molnára Vass András céhmester.[638]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A szt. Gróti folyón lévő szentgróti malom IV. osztályú, 4 óra alatt 4 pozsonyi mérő gabonát őröl. A Belső szentgróton lévő Belsőszentgróti malom I. osztályú, 24 óra alatt 24 pozsonyi mérő gabonát őröl. A Külsőszentgróton lévő Külsőszentgróti malom I. osztályú, 24 óra alatt 24 pozsonyi mérő gabonát őröl.[639]

Az 1851-es adatok ellenére a második katonai térképen egyik malom sem szerepel, bár egyes épületek elhelyezkedéséből erre lehet következtetni, de az egyezményes jel hiányzik melőlük.[640]

1856. június 29.-én kelt bizonyságlevelében Austrics Antal szentgróti molnár – Tóth József henyei molnár kiályhoz intézett kegyelmi kérvényéhez csatolva – igazolja, hogy Tóth József legénye, a korábban nála dolgozó Serer József molnárlegény magát nem a legjobban viselte: „… az mellett lopás képen Gabonámat is adot el, ami ütet nem illette volna…”[641]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint Szentgrót mezővárosban, 1 vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 7 Ft 20 krajcár jövedéki adót fizettek. Szentgrót polgárvárosban 1 vízimalom után 7 Ft jövedéki adót fizettek.[642]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Hitelszövetkezet néven szerepel.[643]

Az 1949-ben készült kimutatásban a malom cége: Schlesinger Rezső. Tulajdonos: Állami malom. Bérlő: Schlesinger Rezső. Kapacitás: 180 q/24 h. Használhatóság: 90. %.[644]

1961-ig üzemelt malomként, utána takarmánykeverő lett. Később a Zalacerália tulajdonába került. 2006-ban az épület eladás alatt volt.[645]

 

 

Zalszentgrót

 

„Prépost Sándor főmolnár. (Somlójenő, 1900.) Tanulmányait Budapesten, a Technológia molnártanfolyamán végezte 1927-ben. Édesapja mellett szabadult fel Kádártán. Óbányán és Barcson főmolnár volt. 1932. december 1-től főmolnár a Zalavölgyi Iparművek Rt-nél. Felesége: Brédly Matild.”[646]

 

Malom-köz 97/48. Itt van a malom. Malom utca 97/58. Itt van a malom. Zala 97/137. Dög-Zala 97/138. A Zala holt ága.[647]

 

 

544. Zalaszentgyörgy

Zala folyó, Zéli-patak, Kígyós-patak

 

Már korán, 1326-ban említik a Zalán a falu kétkerekű malmát.

1355-ben Rezneki Kelemen és Domokos 20 kúria-telket adtak élethossziglani élvezetre Olivér fia István özvegyének, ura kúriájával és egy két kerékre járó malommal a Zalán. A Reznekiek hűtlenségük miatt 1403-ban elvesztették birtokaikkal Szentgyörgyöt is, és azt Zsigmond Egervári Mihálynak adományozta. A következő évben azonban már Egervári Mihály Rezneki Kelemen fia Domokosnak visszaadott itt egy egy kerékre járó malmot a Zalán, és 5 telket. 1473-ban Zalaiszentgyörgynek nevezik, amikor Egervári Mihály /Balázs fia/ e birtok felét, a Zalán levő Kettesmalom felével a Sárkányoknak zálogosította el. Ez a félrész volt az ő itteni birtoka, amelyet a következő évben is zálogba adott. A XVI. század elején a két kerékre járó Borsmalom negyedrésze Tompa Izsaiásé volt, aki azt a Tompafölde nevű dűlőben levő 12 hold földdel együtt 1507-ben eladta Egervári Berecknek.[648]

1668-ban a betelepülőknek kikötötte a földesúr, hogy a malmot jó karban kell tartani.1690-ben is említik a malmot.[649]

1749-ben, Zala megyei officiálisok által készített birtokösszeírásban az alábbiakat találjuk a malomról. „Vagyon mégh is a Szala Vízén egy Bárdolt Tölgyfábul, S ujj Malom fejjel csinállt két kerekű Malomház, melynek keresetibül az Molnár negyedes, a mely Malom Esztendő ell folyásigh könnyen Három Száz Hetven eöt Köblöt megh keres, ezekből Defalcalvan az Molnárnak veni állandó Hetven eöt köbölbül álló részt, marad az Uraságh részire Három Száz köböl, Idest cub 300. [   ] Ez mellet vagyon jó Boronábul csinált Molnár Ház, egy Kálhás Szobábul, Két Kamorábul, egy Konyhábul, két istállóbul, egy Akolybul, egy Pajtábul álló.” Tartozik még a malomhoz egy 4,5 holdas szántó és négy, összesen 7 kocsi szénát adó rét. A malom telke 1 hold, veteményes kertje 1/8 hold.

A molnár kötelességei közé tartozik egy nagy halastó gondozása. A tó mérete: hossza 390, szélessége 90 öl. „Ezen Halastón vagyon eg yujjonand csak most nagyobb része Tölgyfábul épéttetett Destka Mecző.” E mellett van egy két derékból álló ház, majd egy újabb halastó következik, amely mellett szintén van egy malom: „Továbbá mégh is az Tompai patakon egy Halastó, amely Halastónak Szélességhe Negyven két, Hossza pedigh Száz Hetven Hét ölnyi. Ezen Halastón is egy nem régen felére Fenyő, felére pedigh Tölgy fábul épétett, egy kerékre forgó szitás Malomház vagyon. […] E mellett ismét van egy „Két Derékbul álló” molnárház. […] Utollyára azon Tompai Malmos Halastón föllül mégh egy Halasto Negyven Eöt Eölnyi Szélességű és Száz harminc eö Eölnyi Hossuságu vagyon, amelyben az előbb nevezett Malom forgatása szükségére víz bőven tartattatik.”[650]

1753-ban Molnár Ferenc malommal és mezővel együtt fizet 10 Ft 34 krajcár bérletet.[651]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Magyar Ferenc és Fer (?) Pál neve szerepel.[652]

1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. Magyar Ferenc tartozása 11 Ft 40 x volt.[653]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Szomé János molnár nevét jegyezték föl.[654]

1762-ben Szabó Mihály molnár.[655]

„Malom közel vagyon, vizünk elegendő.” én.-vallották a meghallgatott tanúk, majd a megismételt kihallgatásonj ezt mondták: „Malom is helységünkben vagyon, amely minden időben az örlésben elgyőz bennünket. Malom erdeje alatt, felsőgátban. 1777. február 24.”[656]

Az I. katonai térképen (1784) a falu alatt a Zala bal partján van egy malom, egy épülettel.[657]

1790-ben a birtokleltár a malom teljes felszerelését leírja.[658]

1792-ben Tomasich térképe is jelöl malmot a Zalán.

1828-ban egy molnárt írtak össze, aki egész évben dolgozik, egy segéddel.[659]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A zalaszentgyörgyi határban lévő vízimalom kapacitása napi 16 pozsonyi mérő.[660]

A II. katonai térképen Sala St. György-től délre egy malom ház nélkül, és délkeletre egy malom, házzal, a Zala bal partján.[661]

1935-ben: „Stancsics Károly malomtulajdonos. (Zalamindszent, 1872.) Iparában Zalamindszenten szabadult fel. 1897-ben lett önálló Zalamindszenten, és 1914 óta Zalaszentgyörgyön. Felsége: Takács Rozália, 6 gyermekük van.” Egyiküket Lajosnak hívták.[662]

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be, amiknek a végrehajtását ellenőrízték is. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosai a Stancsics testvérek voltak.[663]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Stancsics Károly neve szerepel.[664]

1947-ben ezt olvashatjuk: „Sztancsics Testvérek malma. 1924-ben alapították a malmot és azóta a család birtokában, és vezetésében van. A háborús károkat még teljesen nem tudták pótolni. A malom napi teljesítőképessége 20 q és most igyekeznek villamosítani, hogy a termelést emeljék.”[665]

Az 1949-es kimutatás szerint a malom cége: Horváth Géza. Tulajdonos: Stancsics testvérek. Kapacitás: 50 q/24 h. Használhatóság: 45. %.[666]

Államosították. Államosítás után vezetői: Császár Károly, Horvát Géza (az egyik Sztancsics veje), Sztancsics József.

Az 1950-es évek vége ’60-as évek eleje körül leállították.[667]

 

 

 

Horváth-malom. Fotó: Kummer Gyulától, ő Horváth Gézától kapta.

 

Malom-út (Sénig Ferenc utca) 23/7, Malom-erdeji-kut 23/11, Malom-erdő 23/12, Malom-erdő 23/19, Zél-patak 23/26, Kigyós-patak 23/46, Új-Szala. A Zala folyó most ásott úi medre 23/78, Ó-Szala A Zala folyó régi medre 23/81, Szala 23/82, Mici-patak 23/2.[668]

 

Zél, Zél-puszta

Névtelen. Zéli-patak?

 

1408-ban, a nádori közgyűlésen, Tompa András fia Tamás deák, és Boldogasszonyfalvi Simon fia Mihály arra kérték a nádort, hogy járassa meg Zél, másképp Olivántfölde nevű pusztát és iktattassa őket be abba. Tompa András fia Benedek 1438-ban új adományt kapott birtokaira, köztük Zél-, más néven Olivántföldére a Zala vizével, és az azon levő malomra.[669]

Az 1753-as összeírásban Szendrei András Perceptor [adószedő] neve szerepel.[670] Valószínüleg ő volt a bérlő, mert 1753-55-ben Mázas Ferenc molnárt írták össze.[671]

Bár ennek ellentmondani látszik, hogy az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Szendrei András neve szerepel.[672]

Az 1770-ben készült összeírásban Zéll pusztán szerepel egy extraszerialista molnár 30 pozsonyi mérő gabona jövedelemmel. A pusztán öten élnek, és ketten adóznak.[673]

Az I. katonai térképen a pusztától délre van egy nagyméretű tó, de malom nincs mellette.[674] Tomasich térképén sincs malom, és a második katonai térképen sem.

 

 

 

545. Zalaszentiván

Zala folyó

 

1549-ben Salm Miklósnak van egy molnára a faluban.[675]

1564. „Molitor eiusdem Abbatis in Eidam possessione Zenth Iwan 1 porta.”[676]

1570-ben a Zalán kétkerekű malom.[677] A szentgotthárdi apátság birtoka. Uradalmi malom.[678]

1749-ben Festetics Ignác gróf zálogba adta itteni birtokait „malmaival” együtt.[679]

1780 körüli birtokösszeírásban nem szerepel malom, és meg is indokolják, miért nem lehet építeni, de megjegyzik: „Szala vizén pedigh ugy is sűrűn vannak a’ Malmok.”[680] Szerepel viszont az ekkor lejegyzett dűlő/földrajzi nevek közt egy „Malompástja”, ami még a Zala megye földrajzi nevei című kötetben is felbukkan közel két évszázad múltán.

1784-ben az I. katonai felmérés térképén a falu alatt, a Petőhenyére vezető út hídjától nyugatra van a malom a Zala jobb partján, ami alapján inkább a henyei malomnak is nevezhetnénk, bár Szentivánhoz közelebb van.[681]

1900-ban két fő dolgozott a malomiparban.[682]

 

Kisfalud

 

A kilencpontos kérdésekre adott válaszaikból kiderült, hogy a falu határában álló malomban könnyen megőrölhették terményeiket.[683]

Az I. katonai térképen a falutól nyugatra, a Zala jobb partján van a malom egy házzal.[684]

Tomasich 1792-es térképén is meg van ez a malom.

1832-ben írják róla: „a kisfaludi malom elpusztulván a molnár elment, máshol lakik”.[685]

 

Cságoly-malom (korábban Henyei-malom)

(A malom eredetileg az ördöghenyei határban volt, a közigazgatási határok módosulásával került át Zalaszentivánhoz. Ezt a malmot tüntette fel az I. katonai térkép. Lásd még Petőhenyénél.)

 

Jól menő malom volt, jelentős birtokkal és szőlővel. Náluk volt inas, illetve segéd Méhes Béla és Ruzsics József. Cságolyék a malom két turbinájával termelt 110 voltos villamos energiával ellátták falut és az állomást. Itt dolgozott molnárként Bazsó István 1928-ban.[686]

1930. „Cságoly Ferenc, malomtulajdonos. Keszthelyen született 1886-ban. Iskolái elvégzése után atyja malomüzemében elsajátította az ipart és később átvette a malom vezetését. Többszöri átalakítás után modernizálta, versenyképessé tette és villanyerőre rendezte be a malmot, és 1924 óta a községet is ellátja villanyárammal. 1925-ben a soproni iparkiállításon a negyezüst és Zalaegerszegen a Faluszövetség kiállításán az aranyéremmel tünteték ki. A zalavármegyei Molnárszövetségnek két éven át volt elnöke.”[687]

 

 

 

 

Cságoly-malom a XX. század első felében. Fotó: Kummer Gyulától.

 

 

Id. Cságoly Ferenc és felesége, 1920 körül. Fotó: Kummer Gyulától.

 

1947-ben: „Cságoly Ferenc vámmalma, Zalaszentiván. Régi malom, amelyet még az 1880-as évek végén létesítettek, majd kb. hét év előtt vette át a jelenlegi tulajdonos, aki a saját nevén vezeti tovább. Vámőrlő malom, amelynek 24 órai kapacitása kb. 90 q. Forgalmát helyben és a környező helyeken látja el. A hajtáshoz egy 44 HP motor áll rendelkezésre. A malomban hat-hét alkalmazottat foglalkoztat állandóan. A háború alatt a malomépület is és a berendezés is érzékeny károkat szenvedett, amelyet nagyrészben már pótolt is. Általában tulajdonosa ügyes szakember, és a malom további fejlődése biztosítottnak látszik.”[688]

 

 

Ifj. Cságoly Ferenc és munkatársai. Fotó: Kummer Gyulától.

 

Az 1949-ben készült kimutatásban: „Cég: Cságoly János. Tulajdonos: Cságoly Ferenc. Bérlő: Cságoly János, Petőhenye. Kapacitás: 100 q/24 h. Használhatóság: 90. %.”[689]

Itt volt a Zala megyei Malomipari Egyesülés központi javítómühelye is az államosítás után, 1956. január 1-ig. Ekkor tanácsi kezelésbe került a malom. 1963-ban Zala megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat kezelte. 1965 körül leállították. Akkori vezetője Gaál Ferenc volt.[690]

 

 

A Cságoly-malom 1960 körül. Fotó: Kummer Gyulától.

Pap-tag: Fölső-malom pástya (malompástja) 17/19. Malom-árok 17/58. Válicka17/60.[691]

 

 

536. Zalaszentjakab

Névtelen vízfolyás

 

1697-ben teljesen puszta, területét benőtte az erdő, csak egy rosz malom van a határában.[692]

1754-ben Déván János molnárról tudunk, akinek a jövedelme 13 köböl gabona.[693]

1765-ben két malma működik.[694]

Az I. katonai térképen (1784) a falutól északkeletre és nyugatra egy-egy nagyméretű gátas tó. Az északkeleti felső végénél egy malom, ház nélkül. A nyugati tóból kiömlő patak a falutól északra folyik, és a falu fölött szintén van egy malom két épülettel. A patak Komárváros felé folyik, az erdőben, és Komárváros alatt is van egy-egy gátas tó, mindkettőnél malom (Tölös-puszta).[695]

Tomasich 1792-es térképe egyiket sem tünteti fel.

1830-ban két malmában két molnár.[696]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felmérésekor a falu északi végénél, és attól északnyugatra is van egy-egy malom a Kanizsa foláson.[697]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a 2 vízimalomban 2 segédet foglalkoztattak, és a 2 malom után 36 Ft jövedéki adót fizettek.[698]

1949. Cég: Garai és Takács. Tulajdonos. Zsohár Gyula. Bérlő: özv. Takács Ferencné. Kapacitás: 10 q/24 h. Használhatóság: 25 %.[699]

 

Malomi-csapás: Külső-malomi-csapás 243/14. A malomhoz vezet. Hegy-ajjaji-patak: Kis folás 243/25. Malom-árok [Rák-patak] 243/26.[700]

 

 

 

 

547. Zalaszentlászló

 

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Kiss József és Molnár András molnár nevét jegyezték föl.[701]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben szintén a malmokat és molnárokat vették számba, Bödőcs András neve szerepel.[702]

Az I. katonai térkép[703], és Tomasich térképe sem jelöl malmot. Nincs malom a II. katonai térképen, hacsak nem vesszük ide a Szent Mihály pusztai malmot, ami Szentlászlótól északnyugatra van.[704]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalomban 2 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 132 Ft jövedéki adót fizettek.[705]

1935-ben azt írták róla: „Kovács Zsigmond molnár. (Tüskeszentpéter, 1889.) Tüskeszentpéteren szabadult fel a molnáriparban, 1905-ben. Mint segéd, több helyütt dolgozott. Kehidán főmolnár volt. 1916-ban Zalaszentlászlón lett malombérlő, és azóta vezeti a malmot. Felesége: Katona Teréz, 3 gyermekük van.”[706]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban özv. Dudás Jánosnéf neve szerepel.[707]

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: Vincze Károly. Tulajdonos: Földműves Szövetkezet. Bérlő: Vincze Károly. Kapacitás: 30 q/24 h. Használhatóság: 35 %.[708]

 

Szent Vendel-malom

 

1947-ben ezt írta az Újjáépítő magyarok: „Szent Vendel-malom, Zalaszentlászló. A fenti malmot a jelenlegi tulajdonos 1940-ben vette át. Vízi- és motorhajtású, 18 HP szívógázmotorral van ellátva. Raktáron lévő készlet 15 q búza és kb. 15 q rozs. Az egész gazdasághoz 5000 négyszögöl föld tartozik. A háború alatt csak jelentéktelen károkat szenvedett a vállalkozás, azt szakavatottan és ügyesen vezetik, úgy, hogy további fejlődésre van kilátás.”[709] Sajnos nem derül ki a tuladonos neve.

 

Malom-út 102/12. Zala 102/23.

 

 

548. Zalaszentlőrinc

Sárvíz

 

1748. „Szentlőrinci malombéli Mesterlegén Magyar György.”[710]

 

1935-ben: „Fülöp József főmolnár (Röjtök, 1862.). 15 éves korától dolgozott a szakmájában az ország különböző helyein, és mint főmolnár 25 évig volt főmolnár a henyei malomban. 1920-25 közt társbérlője a zalaszentlőrinci malomnak. 1928-ban telepedett le Hévízszentandráson.”[711]

 

Malom-rét: Hosszi-rét (Hosszúréti) 10/27. Lásd még Egervár 3/13. Malom melléke.[712]

 

Fancsika

 

1340-ben Fancsikai Kathyna fia Istvánról olvasunk, aki Dávid itteni birtokán hatalmaskodott.

Az ő fia volt Kelemen, aki 1360-ban fancsikai és nagyfalui részét egy malomhellyel

elzálogositotta a feleségének, Mákvai Pető leányának, Margitnak.[713]

 

 

 

549. Zalaszentmihály

 

Ehyetlen adatunk 1876-ból van. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 gőzmalomban 2 segédet alkalmaztak, de jövedéki adót nem kellett fizetniük, a vízimalom után 8 Ft jövedéki adót fizettek.[714]

 

 

550. Zalaszombatfa

Kebele és Gázi folyók (1170)

 

1663-ban két malom, amelynek évi bére együttesen 1 Ft 67 dénár.[715]

Az 1703-as összeírásban: Malommal bíró parasztok jövedelme: 6 soproni mérő gabona.[716]

1710-ban említenek itt egy parasztmalmot, a helybeli Nemes Istváné, aki fizet utána 50 krajcárt.[717]

1728-ban egy két kerékre őrlő, uradó alá eső malom van Nyakasháza praediumon, ennek ¼-de a Szíjártóházai Illés Péteré, a fele pedig a Szombatfai Illés Istváné; 8 forintot jövedelmez. Gálházán pedig egy egykerékre őrlő úradó alá eső malma van egy itteni lakosnak, ez 8 Ft-ot jövedelmez. A molnárnak 4 Ft jövedelme van.[718]

Az Alsólendvai uradalom összeírásában, 1750-ben: Malmok jövedelme mérőben: 28.[719]

1770-ben Dobronak filiája. 6 molnárt írtak össze, akiknek összesen 49 pm. gabona jövedelme volt.[720]

1780. május 30. „Malom noha itt az határunkban vagyon, egy ugyan egy kerékre, de mivel csak ollyan, hogy árvízben sem foroghat a kerekje, ellenben mihelyest az árvíz vagy eső után kát-három napok elmennek, a víze is elfogy, azért kéntelenittetünk máshová menni, többnyire Újfalwi, Pincei, Czigolai és Szentkiráli malmokba, aholy tudniillik szerencsénk esik, szoktunk őrölni, hová ha regvel elmegyünk, csak estvére jöhetünk haza, az emlétett malmot pedig határunkban jobbágy társunk Dancs Balázs, Dancs Ferenc, Dancs János és Dancs Farkas bírják, mellytűl az uraságnak esztendőnként fizetnek árendát, hat forintokat.”[721]

Az I. katonai térképen nem szerepel malom,[722] és nincs malom a II. katonai térképpen sem.[723]

1863-ban per folyt a Zalaegerszegi császári királyi úrbéri törvényszéken Esterházy Pál és a Dancs család között a malom ügyében. Dancsék bérelték a malmot, a bérlet 1857-ben lejárt, de nem adták vissza. Dancsék állítása szerint 1659-ben a malmot szabad birtokként vették, és bér, amit fizettek csak vízbér volt. Mivel az uradalom a vizet nem engedi most, így bért sem fizetnek. Az ítélet: a malom Eszterházyé, a kibecsléssel megállapított érték kifizetés után visszakaphatják.[724] További sorsáról nincs adatunk.

 

 

551. Zalatárnok

Görbe-fődi-patak

 

Oroklán

 

Az 1753-55-ös összeírásban Molnár János molnár nevét említik.[725]

1753-ban Tóth János molnár.[726]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Tóth János neve szerepel.[727]

1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. Németh János tartozása 3 Ft 7 x volt.[728]

1762-ben Németh János molnárt írták össze.[729]

1777. február 20. „Oroklányi puszta határában vagyon ugyan egy malom, de szárazság idejében nékünk nem elegendő.”[730] – vallották a megkérdezett tanúk.

Az I. katonai térképen a falutól délkeletre három patak által táplált tó látható. Ennek déli kifolyójánál van egy malom, két épülettel.[731]

1792-es térképén Tomasich malmot jelöl a Görbefáki patakon Oroklán és Hencse puszta közt.

Németh László nemtelen molnárlegény Nován született, és Oroklányban lakott 1839. április 9-én, a házasságkötésekor. Ezen a napon vette feleségül Hegyi Rozi zalaegerszegi nemes leányt. A házasságlevélből nem derül ki, de Németh László minden bizonnyal molnár volt az orokláni malomban. Ezt követően az olai malmot bérelte, mert itt született fiuk György 1846-ban.[732]

1856-60 közt nincs malom a II. katonai térkép szerint.[733]

A falun alul őrlött az „Orokláni malom”, amely még 1916-ban is működött és utána még jó ideig fennállott.[734]

 

Tárnok

 

Tuboly István 1941-ben tette át molnár iparának gyakorlását Zalatárnokból Barlahidára.[735]

„Tárnok legrégibb malma a „gátiföld”-nek nevezett réten feküdt. …A magas földtöltés, amely között a zsilip működött, még ma is kiemelkedik a rétség völgyéből. A másik ilyen töltés a határban, Aszuvölgytől délnyugatra emelkedik, […] Továbbá malom állott a mai malomépülethez közel, azon a réten, amely Pap János tulajdona. Grész-malomnak (Polczer-Malomnak) is mondották, mert a Grész földön épült. […] A falu északi végén, a hegy felé tartó útnál áll még a Stádel-malom, amely évtizedeken keresztül működött, és neves volt a vidéken. Most csak az épület áll még. A Nova felé vezető út mellett a déli-délnyugati falu végén a múlt század második felében (mai Pankasz-ház telkén) Deák Mihály egyik ügyes gépésze, Redlmayer János állított malmot, és jó darabig működésben volt.”[736]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Stádel Örökösök néven szerepel.[737]

1949. Cég: Stádel örökösök. Tulajdonos: Állami malom. Kapacitás: 40 q/24 h. Használhatóság: 45 %.[738]

Durgói-malomban 1903-ban 7, 1906-ban szintén 7, 1909-ben pedeig nyolc fő lakott.[739]

 

Durgaji-malom 81/136. A Görbe-fődi-patak. 81/131.[740]

 

 

552. Zalaújlak

Névtelen vízfolyás

 

1753-ban a falu lakosai robotban kötelesek voltak a malmot javítani.[741]

Az I. katonai térkép szerint 1784-ben a falu déli vége alatt volt a malom.[742]

 

Malom-vőgyi-kut. 228/53. Malom-vőgy 228/56. Malom-vőgyi-árok 228/58. Sok-közteji-árok 228/72. E mellett van az előző három! Malom-vőgyi-híd.[743]

 

553. Zalavár

 

Egyetlen adat van maomról. 1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint faluban 1 olajmalom működött, ami után jövedéki adót nem fizettek.[744]

 

 

554. Zalavég (Véged)

Kánya-patak

 

1538-ban Nagysitkei Sitkey István átengedi rokonának Sitkey Pál fiának végedi birtokrészeit: köztük halastavat és malmot.[745]

1566-ban is a Sitkey család birtokában van. Tulajdonosa ekkor Sitkey Mihály türjei prépost.[746]

1611-ből tudjuk a malom hozzávetőleges helyét, amely a falutól nyugatra, a Széplaki patakon volt. 1632-ből pedig azt is, hogy ennek a malomnak 3 kereke volt.[747]

Egy 1702-ben lefolytatott határjárás alkalmával azonban már csak a malom egykori helyét tudták megmutatni a tanúk.[748]

 

Mónár-tábla 88/39. A régi malom melleti föld. Mónár-tábláji-rét. 88/41. Kánya-patak 88/48. Pusztagát 88/78.[749]

 

 

555. Zarkaháza, Zorkóháza, Zorkóház (Nedelica SLO.)

Lendva folyó

 

Az I. katonai térkép 1784-as felmérésekor Nedelicza falutól északra a Lendva folyón volt a Krambaczow malom, keletre pedig a Boncz malom.[750]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

1. Tulajdonosa: Rusonya család, 2 kerekű, kapacitása: 10 pozsonyi mérő/24 óra.[751]

2. Tulajdonosa: Cseh család, 2 kerekű, kapacitása: 10 pozsonyi mérő/24 óra.[752]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételekor a falutól északra és keletre volt egy-egy malom. Mindkettőnél több épülettel.[753]

Az 1863-ban, a Zala Vármegye Tisztiszéke számára készült kimutatás szerint 2 patakmalomban, 5 kővel 24 óra alatt 20 ausztriai mérő gabonát képesek megőrölni.[754]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a 2 vízimalom után 12 forint jövedéki adót fizettek.[755]

 

 

 

556. Zágorhida

Cserta-patak, Zágorhida-vize, Zebecke-patak

 

Szecsődi István Lenti várkapitány1648. május 5.-én kelt, Batthyány Ádámnak írt leveléből tudjuk, hogy egy nemes ember Zágorhyda vizen malmot akar építeni. Egyelőre nem engedte meg - írta Szecsődi -, mert fél, hogy a végháznak [Lenti vára] ártalmára lesz, hiszen ott a gyalog török könnyen átkelhet.[756]

1753-55-ben a zágorhidai és Pontoki (Mikekarácsonyfa) malomban Mikolics László molnárt írták össze.[757] tehát mindkét malom bérlője ő volt.

Az I. katonai térképen Zágorhidánál, a Tárnok-Nova (felső) úttól északra, egy tó, amelynek gátja, a térkép szerint az út töltése alatt, egy malom egy házzal. Ettől délebbre az mai Tárnok Nova úttól délebbre van a „Pontoki” malom.[758]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A [Z] ágorhidai határban lévő vízimalom kapacitása napi 8 pozsonyi mérő.[759] Ez a malom a II. katonai térkép tanusága szerint a Pontoki malommal azonos.[760]

 

Mikekarácsonyfa határában lévő kis település. Mellette az ún. Pontoki malomnál volt a feneketlennek tartott „harangos kút” - jegyezte fel Szentmihályi Imre Zágorhidáról.[761]

 

Felső Zágorhida 144/14, Alsó Zágorhida 144/20. Ma Mikekarácsonyfa része.[762]

 

 

557. Zánka

 

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Bérdi Mihály neve szerepel.[763]

Az 1949-es kimutatás szerint a malom cége: Bérdi Mihály. Tulajdonos: Bérdi Mihály. Kapacitás: 24 q/24 h. Használhatóság: 45 %.[764]

A nádtetős malomépület ma is áll.[765]

 

 

Zánka, malom, a hozzá tartozó épületekkel. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

 

 

 

558. Zél (Zél-puszta Zalaszentgyörgytől északra.)

 

559. Zsid (Alsó-, Felsőzsid = Várvölgy)

 

560. Zsigér (Zalaegerszeg-Andráshida)

 

 

 



[1] MNL ZML Hlc Zágorhida 59. Szentmihályi Imre: Néprajzi adatok.

[2] MNL ZML Hlc. Zajk 37. ZÁL. Conscripz. Univ. Ö. 22.

[3] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[4] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[5] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők és molnárok összeírása 1753.

[6] MNL ZML HLc Zajk 42. ZÁL. Conscr. Univ. 1770. Ö. 46/76. Kapornaki nagyobb járás.

[7] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[8] I. kat. Coll. IV. XV.

[9] MNL ZML HLc Zajk 61. MNL. S 78.

[10] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

 

[11] MNL ZML HLc Zalaapáti 9. Zalavári hh. Lt. I62259.

[12] MNL ZML HLc Zalaapáti 13,14,15,16. Zalavári hh. Lt. I/2461. „C” protocollum 140. p.

[13] MNL ZML HLc Zalaapáti 24. Eredeti: Urbális összeírás U. et. C. 55/54.

[14] MNL ZML HLc Zalaapáti 25. Eredeti: Urbális összeírás U. et. C. 55/55.

[15] MNL ZML HLc Zalaapáti 29, 32. Dic. Zala. 3. kötet 1570. 699. p. Dic. Zala. 4. kötet 1574. 56.p.

[16] MNL ZML HLc Zalaapáti 71. Kamarai lt. Acta. Part. No. 201.

[17] MNL ZML HLc Zalaapáti 74. Eredeti: Zalavári hh. Lt. Fasc. 2. No. 14. 23. dob. Fasc. 7.2.14.

[18] MNL ZML HLc Zalaapáti 79. Zalavári hh. Lt. Fasc. 11. No. 7. 23. dob.

[19] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[20] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[21] ZML HLc Zalaapáti 86. MNL ZML-a Conscr. Univ. 1770. Kapornaki kisebb járás. Ö/46/88.

[22] I. kat. Coll. VI. XXI.

[23] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[24] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 58.

[25] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[26] MNL ZML HLc Zalaapáti 120. Munkalap az 1925. évi Közigazgatási útmutatóhoz

[27] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 73 sorsz.

[28] ZMFN. 274-275. p.

[29] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[30] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők és molnárok összeírása 1753.

[31] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[32] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[33] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[34] I. kat. Coll. III. Sectio XII.

[35] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[36] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[37] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[38] II. kat. Coll. XXII. Sectio 58.

[39] MNL ZML IX. 36/h. Felső zalai molnár céh iratai 1852-1887.

[40] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[41] MNL ZML IX. 36/h. Felső zalai molnár céh iratai 1852-1887.

[42] Gönczi, 1914. 623. p.

[43] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[44] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 17. sorsz.

[45] Korosa Tita: Újra őröl a malom Zalabaksán. Zala Megye megyei közéleti havilap – II. évfolyam 2. szám 2009. február 12. p.

[46] Holub III.

[47] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők és molnárok összeírása 1753.

[48] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755..17

[49] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[50] I. kat. Coll. III. Sectio XII.

[51] MNL ZML IX. 36/j. Kerka felső folyásán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[52] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[53] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[54] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[55] II. kat. Coll. XXII. Sectio 58.

[56] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 13. sorsz.

[57] A dokumentumokat Herczeg Ágoston, Hévíz juttatta el hozzám. Köszönet érte.

[58] ZMFN. 322-323. p.

[59] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[60] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[61] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k..

[62] Horváth I. 184. p

[63] I. kat. Coll. V. Sectio XVII.

[64] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[65] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 55.

[66] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[67] Újjáépítő magyarok, 1947. 697. p.

[68] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 186. sorsz.

[69] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[70] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 55.

[71] Magyar Pajzs, 1907. 01. 03.

[72] Magyar Hajnalka: Molnár dolga az emlékezés Zalai Hírlap, 2008. 01. 12.

[73] ZMFN. 225-227. p.

[74] ZMFN. 225-227. p. 36-37

[75] Holub III.

[76] Holub III., MNL ZML középkori okleveleinek regesztái 134. p. –MNL ZML DL 214.

[77] I. kat. Coll. V. Sectio XVII.

[78] Haász, 2002. 78-80

[79] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok és molnárok összeírása 1754.

[80] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k..

[81] I. kat. Coll. VI. Sectio XX.

[82] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[83] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 57.

[84] Holub III.

[85] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[86] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[87] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Lövői molnár céhez tartozó molnárok összeírása 1764.

[88] I. kat. Coll. III. Sectio XI.- IV. XII.

[89] II. kat. Coll. XXII. Sectio 56.

[90] ZMFN. 88-89. p.

[91] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.

[92] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[93] Újjáépítő magyarok, 1947. 753. p.

[94] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 175. sorsz.

[95] Jakosa, 2005.

[96] Sz. Takács Ágnes közlése, 2012.

[97] Újjáépítő magyarok, 1947.

[98] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 160. sorsz.

[99] Jaklosa Árpád közlése

[100] ZMFN. 88-89. p.

[101] MNL ZML középkori okleveleinek regesztái 66. p. – ZML DL 429.

[102] Varga K. Gy. 2011. 164. p.

[103] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[104] MNL ZML középkori okleveleinek regesztái 66. p. – ZML DL 429.

[105] Varga K. Gy. 2011. 97. p.

[106] Varga K. Gy. 2011. 164. p.

[107] Varga K. Gy. 2011. 98. p.

[108] Varga K. Gy. 2011. 98. p.

[109] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[110] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.

[111] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Molnárok összeírása 1762.

[112] Horváth II. 13-14. p.

[113] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[114] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők és molnárok összeírása 1753.

[115] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[116] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[117] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[118] MNL ZML Peres iratok 1758. I. 167/214; 163; 181. 235-236.p.

[119] Horváth II. 11. p.

[120] Varga K. Gy. 2011. 164. p.

[121] Varga K. Gy. 2011. 164. p.

[122] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[123] ZMFN Zalaegerszeg, 1964. 92-93. p. Andráshida.

[124] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. II. kötet, 240.sorsz. 467. szám.

[125] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 14. h. Szóbeli perek 196/42

[126] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[127] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[128] MNL ZML XII. 3. № 43. (43-42)

[129] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1879. május 5. sz. jegyzőkönyv 3. pontja

[130] MNL ZML IV. 433. № 5669. Zala vármegye monográfiájához készült kérdőívek

[131] Varga K Gy 2011. 167. p.

[132] Varga K. Gy. 2011. 168. p.

[133] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.

[134] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[135] Újjáépítő magyarok, 1947. 748. p.

[136] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 130. sorsz.

[137] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[138] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[139] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.

[140] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Molnárok összeírása 1762.

[141] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[142] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a. 1820. május 3. № 755.

[143] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[144] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 56.

[145] MNL ZML XII. 3. № 43. (43-42)

[146] Varga K. Gy. 2011. 169. p.

[147] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Molnárok összeírása 1762.

[148] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[149] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[150] MNL ZML XII. 3. № 43. (43-42)

[151] MNL ZML V. 1607. 293/1911.

[152] MNL ZML V. 1607. 293/1911.

[153] MNL ZML V. 1607. 3870/1937.

[154] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.

[155] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[156] Újjáépítő magyarok, 1947. 713. p.

[157] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 150. sorsz.

[158] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[159] Tüske István által rendelkezésemre bocsátott segédlevél kópia.

[160] Jakosa 2005.

[161] B. M. Zs. 1935. 158.

[162] ZMFN Zalaegerszeg, 1964. 92-93. p. Andráshida.

[163] MNL ZML HLc. Zalaegerszeg 20. Eredeti Zalavári hh. lt. I/1930.

[164] Varga K. Gy. 2011. 170. p.

[165] Varga K. Gy. 2011. 164. p.

[166] Varga K. Gy. 2011. 170. p

[167] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[168] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.

[169] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[170] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Molnárok összeírása 1762.

[171] Varga K. Gy. 2011. 164. p.

[172] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[173] Varga K Gy 2011. 170. p

[174] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a. 1831. január. 17.№ 191. 151. p.

[175] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 14. h. Szóbeli perek 196/42.

[176] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[177] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 56.

[178] MNL ZML XII. 3. № 43. (43-42)

[179] Varga K. Gy. 2011. 170. p.

[180] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[181] Varga K. Gy. 2011. 169. p.

[182] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők és molnárok összeírása 1753.

[183] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[184] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[185] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 56.

[186] MNL ZML V. 1607. 293/1911.

[187] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők és molnárok összeírása 1753.

[188] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[189] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.

[190] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Molnárok összeírása 1762.

[191] Megyeri Anna: A zalaegerszegi Szentháromság kép. In. Zalai Múzeum 16. 2007. 194-195. p.

[192] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. II. kötet, 389.sorsz. 1068. szám.

[193] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[194] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 56.

[195] MNL ZML XII. 3. № 43. (43-42)

[196] MNL ZML V. 1607. 293/1911., 149/1930., 1498/1930., 295/1933.,

[197] MNL ZML V. 1607. 106/1937.

[198] MNL ZML V. 1607. 561/1937.

[199] MNL ZML V. 1607. 3870/1937.

[200] MNL ZML V. 1607. 13188/1937.

[201] MNL ZML V. 1607. 3660/1938.

[202] MNL ZML V. 1607. 15175/1939.

[203] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[204] Újjáépítő magyarok, 1947. 752. p.

[205] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 154. sorsz.

[206] Jakosa, 2005.

[207] Zalai Hírlap, 2013. 03. 01.

[208] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.

[209] I. kat. Coll. IV. Secio XII.

[210] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. I. kötet, 72. sorsz. 586. szám.

[211] Farkas, 1997. 12.

[212] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[213] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[214] MNL ZML XII. 3. № 43. (43-42)

[215] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 56.

[216] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876.

[217] Lugosi-Kiss, 2009. 9. p.

[218] Jakosa, 2005.

[219] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a -1/b. Malmok összeírása 1762.

[220] I. kat. Coll. IV. Secio XII.

[221] Kapiller-Paksy 2014. 56. p.

[222] Cselenkó 2011. 60. p.

[223] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[224] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 56.

[225] MNL ZML XII. 3. № 43. (43-42)

[226] MNL ZML V. 1607. 2802/1911.

[227] MNL ZML V. 1607. 295/1933.

[228] MNL ZML V. 1607. 761/ 1931 és 3454/1931.

[229] MNL ZML V. 1607. 110/1934.

[230] MNL ZML V. 1607. 5609/1939.

[231] MNL ZML V. 1607. 12909/1938.

[232] MNL ZML V. 1607. 600/1939.

[233] Újjáépítő magyarok, 1947. 714. p.

[234] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 162. sorsz.

[235] Jakosa 2005.

[236] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[237] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[238] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 56.

[239] Göcseji Falumúzeum. Tájak Korok Múzeumok kiskönyvtára 1979.

[240] Magyar Pajzs, 1907. 04. 11

[241] MNL ZML V.1607. 2802/1911.

[242] MNL ZML V. 1607. 10971/1938.

[243] Újjáépítő magyarok, 1947. 713. p.

[244] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 162. sorsz.

[245] Göcseji Falumúzeum. Tájak Korok Múzeumok kiskönyvtára 1979.

[246] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Molnárok összeírása 1762.

[247] I. kat. Coll. IV. Secio XII.

[248] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. II. kötet, 285. sorsz. 653. szám.

[249] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. II. kötet, 380. sorsz. 1024. szám.

[250] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. III. kötet, 465. sorsz. 54. szám.

[251] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. III. kötet, 482. sorsz. 135. szám

[252] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. III. kötet, 527. sorsz 415. szám.

[253] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. IV. kötet, 770. sorsz. 79. szám.

[254] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[255] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 56.

[256] MNL ZML XII. 3. № 43. (43-42)

[257] Az irat Havas Erzsébet, az egykori tulajdonosok leszármazottja birtokában van, aki a többivel együtt rendelkezésemre bocsátotta. Köszönet érte.

[258] Farkas, 1997. 2.

[259] Farkas, 1997. 13.

[260] Farkas, 1997. 12.

[261] Farkas, 1997. 2.

[262] Farkas, 1997. 2.

[263] Zalamegye alispánja 25283/1891. Az irat Havas Erzsébet birtokában van.

[264] Zala megye alispáni hivatala 1875. sz. hirdetmény 12828/88.

[265] MNL ZML V. 1607.2954/1921

[266] Zala vármegye alispánja 20387/1928. számú véghatározata.

[267] Farkas, 1997. 6.

[268] Zalaegerszeg r.t. város polgármesterétől 11165/1928.

[269] MNL ZML V. 1607. 1200/1938.

[270] Zalaegerszeg megyei város polgármesterétől 11362/1938.

[271] Farkas, 1997. 8.

[272] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[273] ZML. IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20.

[274] Zalaegerszeg Városi Tanács VB. 56-6/b/1952. sz.

[275] Zalaegerszegi Városi Tanács VN. IV. Ipari Osztály/I. foku Iparhatóság/ Havas

[276] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[277] Zalaegerszegi városi tanács v. b. Igazgatási osztálya 3540/4-1962. III. sz. határozata.

[278] Zalaegerszegi járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság 2135/967 tk. szám.

[279] Farkas, 1197. 9-10.

[280] Jakosa 2005.

[281] Holub III.

[282] MNL ZML HLc. Csesztreg 67. ZML Inqisitiones Fasc. I/28.

[283] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[284] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[285] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[286] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.

[287] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[288] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Molnárok összeírása 1762.

[289] Horváth II. 71. p.

[290] Cselenkó 2011.

[291] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[292] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[293] Káli Csaba: Zalaegerszeg a századfordulón a számok tükrében. In. Zalaegerszeg évszázadai, Zeg. 1997. 322. p.

[294] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. I. kötet, 1. sorsz. 40. szám.

[295] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. I. kötet, 105. sorsz. 877. szám.

[296] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. II. kötet, 259. sorsz. 548. szám.

[297] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. II. kötet, 361 sorsz. 916. szám.

[298] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. II. kötet, 287. sorsz. 658 szám.

[299] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. II. kötet, 395. sorsz. 1109. szám.

[300] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. III. kötet, 461. sorsz. 17. szám.

[301] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. III. kötet, 482. sorsz. 135. szám.

[302] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. III. kötet, 537. sorsz. 483. szám.

[303] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. III. kötet, 621. sorsz. 859. szám.

[304] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. IV. kötet, 796. sorsz. 147. szám.

[305] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. IV. kötet, 780. sorsz. 151. szám.

[306] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. IV. kötet, 781. sorsz. 152. szám.

[307] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. IV. kötet, 804. sorsz. 347. szám.

[308] B. M. Zs. 1935. III. 111. p.

[309] MNL ZML HLc. Betefalva 7. p. Ertedeti MNL ZML Zalavári hh. lt. I/2186.

[310] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[311] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[312] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[313] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.

[314] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k..

[315] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Molnárok összeírása 1762-ben.

[316] Horváth II. 85. p.

[317] Némethné

[318] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[319] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. II. kötet, 348. sorsz. 877. szám.

[320] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. II. kötet, 372. sorsz. 977. szám.

[321] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. III. kötet, 724. sorsz. 1473. szám.

[322] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[323] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[324] MNL ZML XII. 3. № 43. (43-42

[325] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[326] Magyar Pajzs, 1901. 05. 09.

[327] Magyar Pajzs, 1907. 04. 11.

[328] MNL ZML V. 1607. 6516/ 1919.

[329] MNL ZML V. 1607. 3344/1921.

[330] MNL ZML V. 1607. 1354/1930..

[331] B. M. Zs. 1935. III. 144. p.

[332] MNL ZML V. 1607. 1988/1942.

[333] Kapiller-Paksy 2014. 252.

[334] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 147. sorsz.

[335] Jakosa, 2005.

[336] Tuboly Zoltánné, szül. Ruzsics Zsuzsanna közlése, 2013.

[337] Jakosa 2005.

[338] ZMFN 1964. Zalaegerszeg 106-111. p.

[339] ZMFN 1964. Zalaegerszeg 106-111. p.

[340] MNL ZML HLc. Csesztreg 67. ZML Inqisitiones Fasc. I/28.

[341] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[342] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[343] MNL ZML XII. 3. № 43. (43-42)

[344] MNL ZML V. 1607. 3033/1911.

[345] MNL ZML V. 1607. 1245/1921.

[346] MNL ZML V. 1607. 779/1921.

[347] MNL ZML V. 1607. 8752/1924.

[348] MNL ZML V. 1607. 6375/1938.

[349] MNL ZML V. 1607. 3196/1941

[350] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[351] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 149. sorsz.

[352] Jakosa 2005.

[353] Holub III. MNL ZML-a középkori okleveleinek regesztái 41. p. – ZML DL 305.

[354] MNL ZML középkori okleveleinek regesztái 173. p. – ZML DL 32.

[355] MNL ZML HLc. Zalaapáti 79. Acta ecclesia fasc. 68/115.

[356] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok öszeírása.

[357] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[358] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[359] I. kat. Coll. V. Sectio XVIII.

[360] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. I. kötet, 18. sorsz. 298. szám.

[361] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. II. kötet, 354. sorsz. 904. szám.

[362] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. II. kötet, 439. sorsz. 1376. szám.

[363] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. II. kötet, 440. sorsz. 1390 szám.

[364] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. III. kötet, 516. sorsz. 345. szám.

[365] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. III. kötet, 531. sorsz. 470. szám.

[366] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[367] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 56.

[368] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[369] MNL ZML XII. 3. № 43. (43-42)

[370] MNL ZML IX. 36/h. Felső zalai molnár céh iratai 1852-1887.

[371] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[372] Magyar Pajzs, 1907. 01. 03.

[373] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.

[374] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 158. sorsz.

[375] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[376] Jakosa 2005.

[377] ZMFN. 120-121316-317. p. Csácsbozsok

[378] Cselenkó, 2011. 61. p.

[379] MNL ZML HLc. Zalaszentiván 94. Eredeti MNL Festetics cs. lt.-a P. 275. IV. közs. ir. Rsz. 1386. 86 b.

[380] I. kat. Coll. V. Sectio XVIII.

[381] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[382] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. II. kötet, 331. sorsz. 784. szám.

[383] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. IV. kötet, 763. sorsz. 25. szám.

[384] MNL ZML IV. 1/b. zalaegerszegi Cs. Kir. Városilag kiküldött bíróság 817/1857. Sümegi bünügyi iratok 1857. 14467/1857. sz.

[385] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[386] MNL ZML XII. 3. № 43. (43-42)

[387] MNL ZML IX. 36/h. Felső zalai molnár céh iratai 1852-1887.

[388] Arany Gábor: Malom, kő se maradt? Zalai Hírlap 2010. július 24. 13. p.

[389] Jakosa 2005.

[390] ZMFN, Zalaegerszeg, 1964. 74-75. p.

[391] Szakál, 2002. 47. p.

[392] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[393] Szakál 2002. 79. p.

[394] Szakál 2002. 95.

[395] ZMFN. 136-137. p.

[396] MNL ZML V. 1607. 6112/1917. és 1285/1919.

[397] MNL ZML V. 16071508/1922.

[398] Horváth II.

[399] I. kat. Coll. VII. Sectio XVIII.

[400] Ladányi, 2009. Eredeti: MNL P 61. Bogyay család 7. csomó 967. fsz., MOLT P 61. Bogyay család 7. csomó 1164. fsz.

[401] II. kat. Coll. XXV. Sectio 56.

[402] Ladányi, 2009.

[403] Ladányi, 2009.

[404] Ladányi, 2009.

[405] MNL ZML HLc. Zalaigrice 50. Térképvázlat, eredeti E. 153. Acta paulin 446/366.

[406] MNL ZML HLc. Zalaigrice 51. MNL ZML. Conscriptione Univ. Ö. Processus Sárkány 1750. 120. p.

[407] I. kat. Coll. II. Sectio XII.

[408] II. kat. Coll. XX. Sectio 58.

[409] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[410] I. kat. Coll VI. Sectio XXII.

[411] MNL ZMLMegyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[412] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 59.

[413] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[414] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[415] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 57. sorsz.

[416] ZMFN. 348-349. p.

[417] I. kat. Coll. VI. Sectio XXIII.

[418] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[419] Kovács, 2012. 130. p.

[420] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[421] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok és molnárok összeírása 1754.

[422] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[423] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k..

[424] I. kat. Coll. VI. Sectio XXIII.

[425] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[426] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 60.

[427] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[428] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 44. sorsz.

[429] MNL ZML IV. 433. közellátási felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[430] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[431] Újjáépítő magyarok, 1947. 763. p.

[432] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 55. sorsz.

[433] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[434] ZMFN. 566-569. p.

[435] Bencze, 2004. 209. p.

[436] Bencze, 2004. 209. p

[437] Bencze, 2004. 208. p.

[438] Bencze, 2004. 210. p

[439] Újjáépítő magyarok, 1947. 743. p.

[440] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[441] I. kat. Coll. VI. Sectio XXIII.

[442] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 60.

[443] I. kat. Coll. V. Sectio XVIII.

[444] VEL_IV.4. b.4.№5r

[445] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-b. 1830

[446] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 56.

[447] Izsák János, Jakosa Árpád, Marx Mária helyszíni gyüjtésén alapuló feljegyzése, 2009.

[448] Újjáépítő magyarok, 1947. 714. p.

[449] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 183. sorsz.

[450] Izsák János, Jakosa Árpád, Marx Mária helyszíni gyüjtésén alapuló feljegyzése, 2009.

[451] ZMFN. 246-247. p.

[452] Kovács, 2013. 277. p.

[453] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők és molnárok összeírása 1753.

[454] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[455] ZML. Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Lövői molnár céhez tartozó molnárok összeírása 1764.

[456] Horváth II. 326. p

[457] I. kat. Coll. III. Sectio XI.

[458] II. kat. Coll. XXII. Sectio 57.

[459] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[460] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők és molnárok összeírása 1753.

[461] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[462] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Lövői molnár céhez tartozó molnárok öszeírása 1764.

[463] Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában II. 329. p

[464] I. kat. Coll III. XI.

[465] MNL ZML-a Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[466] II. kat. Coll. XXII. Sectio 57.

[467] Molnárok Lapja 1937. január 9.

[468] Jakosa, 2005.

[469] Zala megyei Tanács V. B. IV. Ipari Osztálya 12.561-12/1962.IV.

[470] Jakosa, 2005. Köszönet Jakosa Árpádnak, hogy a kéziratot rendelkezésremre bocsátotta.

[471] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.

[472] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[473] Újjáépítő magyarok, 1947. 716. p.

[474] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 165. sorsz.

[475] Jakosa Árpád, 2006.

[476] Zalavári hh. Lt. I/2247.

[477] MNL VaMl Káptalani Jegyzőkönyv VIII. 89. 1. 66. sz.

[478] MNL VaMl Káptalani Jegyzőkönyv XVI. 282. 1. 96. sz.

[479] MNL ZML Kanizsai kerület U. et C. 29/1. Urbéri összeírás egykorú másolat.

[480] MNL ZML U. C. 22. d. G, Sárkány 1728. 251-252. p.

[481] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők és molnárok összeírása 1753.

[482] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[483] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[484] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Lövői molnár céhez tartozó molnárok összeírása 1764..

[485] MNL ZML C. U. 1770. Kapornaki nagyobb járás. Ö. 46/73.

[486] MNL ZML C. U. 1770. Kapornaki nagyobb járás. Ö. 46/46.

[487] Horváth II. 331. p

[488] I. kat. Coll. III. XI.

[489] ZMLHLc 66. Munkalap az 1828-as összeíráshoz

[490] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[491] II. kat. Coll. XXII. Sectio 57.

[492] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876.

[493] ZMFN. 100-102. p.

[494] ZMFN. 100-102. p. 33/111.

[495] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[496] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.

[497] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[498] Újjáépítő magyarok, 1947. 768. p.

[499] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 173. sorsz.

[500] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[501] ZMFN. 100-102. p.

[502] Kádár, 2010. 179.

[503] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.

[504] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[505] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 161. sorsz.

[506] Jakosa, 2005.

[507] Kádár,2010. 179.

[508] ZMFN 33/103.

[509] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.

[510] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[511] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 161. sorsz.

[512] Jakosa, 2005.

[513] Mendly Gyula: utak a malomba 38. p.

[514] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők és molnárok összeírása 1753.

[515] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[516] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Lövői molnár céhez tartozó molnárok összeírása 1764.

[517] I. kat. Coll III. XI.

[518] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[519] II. kat. Coll. XXII. Sectio 56.

[520] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.

[521] Újjáépítő magyarok, 1947. 688. p.

[522] Jakosa Árpád közlése, 2012.)

[523] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 130. sorsz.

[524] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[525] Kovács, 2012. 151. p.

[526] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok és molnárok öszeírása 1754.

[527] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok és molnárok öszeírása 1757.

[528] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[529] Horváth I. 141. p.

[530] Horváth I. 167. p.

[531] Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, továbbiakban VEL_IV.4. b.4.№ 5.

[532] VEL_IV.4. b.4.№ 7.

[533] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[534] KVL

[535] B. M. Zs. 1935. 77-78. p.

[536] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[537] VEL_IV.4. b.4. HTXXVI.118_1r

[538] VEL_IV.4. b.4_HTXXVI.189_1r

[539] MNL ZML-a IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[540] Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár, továbbiakban KVL

[541] KVL

[542] KVL

[543] KVL

[544] KVL

[545] hba Újjászületésre váró régi értékek Zalai Hírlap, 2011. 12. 28. 5-6. old.

[546] KVL

[547] KVL

[548] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[549] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 59. sorsz.

[550] KVL

[551] KVL. Az érseki levéltárból, és vízügyi levéltárból száramzó adatokat Szabadics Attila bocsátotta rendelkezésemre, amiért ez úton is köszönetet mondok.

[552] Kádár, 2010. 291.

[553] Májustól megint őröl. (hba) Zalai Hírlap, 2015. január 10. 1, 5. p.

[554] (hba) Megint őröl a malom. Zalai Hírlap, 2015. szeptember 14. 2. p.

[555] ZMFN. 536-537. p.

[556] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 58.

[557] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[558] SZIT, 2012.

[559] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[560] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[561] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-b.

[562] SZIT, zalaszantoiszeker.hupont.hu/36/molnarok-es-malmok-friss

[563] SZIT, 2012.

[564] I. kat. Coll. VI. Sectio XX.

[565] SZIT, 2012.

[566] SZIT, 2012.

[567] SZIT, zalaszantoiszeker.hupont.hu/36/molnarok-es-malmok-friss

[568] II. kat. Coll. XXV. Sectio 56.

[569] SZIT, 2012.

[570] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[571] Malonyay, 1912. 309. p.

[572] Farkas, 1997. 6.

[573] SZIT, 2012.

[574] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[575] MNL ZML IV. 433. Wöller István összeállítása, 1969. Forrást nem jelöl.

[576] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[577] B. M. Zs. 1935. III. 64. p.

[578] ZMFN. II. 40-43. p.

[579] Újjáépítő magyarok, 1947.

[580] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 2. sorsz.

[581] Kotsy Nándor közlése, 2013.

[582] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[583] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[584] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.

[585] Mendly Gyula: Utak a malomba 57. p.

[586] MNL ZML IV. 433.

[587] SZIT, 2012.

[588] Kotsy Nándor közlése, 2013.

[589] Völgyi Antal, Lesencetomaj közlése, 2013.

[590] Zalai Hírlap, 2005. március 11.

[591] Zalai Hírlap, 2005. április 15. 1, 3 oldal.

[592] B. M. Zs. 1935. III. 63. p.

[593] B. M. Zs. 1935. III. 64. p.

[594] Újjáépítő magyarok, 1947. 64. p.

[595] Kotsy Nándor közlése, 2013.

[596] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 3. sorsz.

[597] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[598] Kotsy Nándor közlése, 2013.

[599] ZMFN II.

[600] Wöller, 2001. 70. p.

[601] Wöller, 2001. 68. p.

[602] Kotsy Nándor közlése, 2013

[603] Wöller, 2001. 68. p.

[604] Wöller 2001. 68. p.

[605] SZIT, 2012.

[606] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[607] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[608] ZML. Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok és molnárok összeírása 1754.

[609] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[610] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[611] I. kat. Coll. V. Sectio XX.

[612] ZML. Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[613] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 59.

[614] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[615] Kovács, 2012. 217. p.

[616] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 45. sorsz.

[617] ZMFN. 216. Zalaszentbalázs

[618] Holub III.

[619] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 29. p. MNL VaMl-a Káptalani je4gyzőkönyv VIII. kötet 392. l. 53. sz.

[620] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 39. p. MNL VaMl-a Káptalani je4gyzőkönyv XVI. kötet 142. l. 118. sz.

[621] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 105. p. MNL Batthyány cs. lt. Alm. 3. Lad. 7. № 6.

[622] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 110. p. MNL VaMl-a Káptalani je4gyzőkönyv XXXVI. kötet 129. l. 88. sz.

[623] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 120. p. MNL Batthyány cs. körmendi lt-a. P. 1313. Acta ant Alm. 3. Lad. 7. № 6.

[624] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 117. p. MNL Batthyány cs. lt. Missiles 38753.

[625] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 121-122. p. MNL Batthyány cs. körmendi lt-a. P. 1313. Tör. ir. Rsz. 249. № 379.

[626] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 147. p. MNL Batthyány cs. körmendi lt-a. P. 1313. Acta ant Alm. 3. Lad. 7. № 15.

[627] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 162. p. MNL ZML-a úrbéri összeírás. kanizsai kerület U. et C. 29/1.

[628] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 152. p. MNL Batthyány cs. lt. Missiles 39023.

[629] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 175. p. MNL Batthyány cs. körmendi lt-a. Közp. igazg. 186. Rsz. 236.

[630] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 176. p. MNL Batthyány cs. körmendi lt-a. Közp. igazg. 186. Rsz. 236. Fol. 1-2.

[631] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 249. p. Csornai lt. fasc. 121. № 2.

[632] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[633] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 216-218. p. MNL ZML-a Conscr. Univ 1770. Szántói járás Ö. 46/21, 46/7. Sz. Groth

[634] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 224. p. MNL P. 507. Nádasdy cs. nádasdladányi lt-a Okir. III. Rsz. 149. cs. № 999.

[635] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 225. p. MNL P. 507. Nádasdy cs. nádasdladányi lt-a Okir. III. Rsz. 151. cs. № 1090.

[636] Horváth I. 307. p

[637] MNL ZML HLc. Zalaszentgrót 234. p. MNL N. 26. Archívum Regni 1828-as összeírás № 445. MNL ZML-a HLc. Zalaszentgrót 235. p. Munkalap az 1828. évi összeírás anyagának kijegyzéséhez.

[638] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-b. 1830.

[639] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[640] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 56.

[641] MNL ZML IV. 1/b. Zalaegerszegi Cs. Kir. Városilag kiküldött bíróság 817/1857. Sümegi bűnügyi iratok 1857.

[642] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[643] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[644] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 177. sorsz.

[645] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[646] B. M. Zs. 1935. III. 167. p.

[647] ZMFN. 236-239. p.

[648] Holub III.

[649] Kovács, 2012. 220. p.

[650] MNL ZML Hlc. Zalaszentgyörgy 65. Eredeti: MNL Batthyány cs. lt-a Körmend. P. 1313. Maj. Lad. 8. № 5.

[651] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők és molnárok összeírása 1753.

[652] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[653] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.

[654] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[655] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. 1762.

[656] Horváth II. 156 és 158. p.

[657] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[658] Kovács, 2012. 220. p.

[659] MNL ZML Munkalap az 1828. évi össszeírás anyagának kijegyzéséhez.

[660] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[661] II. kat. Coll. XXII. Sectio 56.

[662] B. M. Zs. 1935. III. 164. p.

[663] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.

[664] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[665] Újjáépítő magyarok, 1947. 759. p.

[666] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 171. sorsz.

[667] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[668] ZMFN. 80-81. p.

[669] Holub III.

[670] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők és molnárok összeírása 1753.

[671] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[672] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[673] MNL ZML Conscr. univ. 1770. Kapornaki nagyobb járás Ö. 46/73.

[674] I. kat. Coll. IV. Sectio XII.

[675] Tóth N. 2007. 43. p.

[676] MNL ZML HLc. Zalaszentiván 16. Dic. Zala III. 331. p.

[677] MNL ZML HLc. Zalaszentiván 20. Batthyány cs. Lt. Urbáriumo. Film 4333/13.

[678] MNL ZML HLc. Zalaszentiván 18. Dic Zala III. 1570. 712v. l

[679] Tóth N. 2007. 49. p.

[680] MNL ZML HLc. Zalaszentiván 100. OL Festetics cs. Lt. P. 275. Közs. Ir. Rsz. 1386. 70 c. 1780 körül

[681] I. kat. Coll. V. Sectio XVIII.

[682] Tóth N. 2007. 84. p.

[683] Horvát I. 132-133. p.

[684] I. kat. Coll. V. Sectio XVIII.

[685] Tóth N. 2007. 53. p.

[686] Kádár 2010. 185.

[687] Békássy, 1930. 228. p.

[688] Újjáépítő magyarok 1947. 695. p.

[689] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 171. sorsz.

[690] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[691] ZMFN. 68-69. p.

[692] Kovács, 2012. 221. p.

[693] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok és molnárok összeírása 1754.

[694] Kovács, 2012. 221. p.

[695] I. kat.Coll. VI. Sectio XXIII.

[696] Kovács, 2012. 221. p

[697] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 60.

[698] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[699] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 57. sorsz.

[700] ZMFN. 576-577. p

[701] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[702] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[703] I. kat.Coll. VI. Sectio XX.

[704] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 56.

[705] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[706] B. M. Zs. 1935. III. 173. p.

[707] MNL ZMLIV. 433. N˚6093.

[708] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 182. sorsz.

[709] Újjáépítő magyarok, 1947. 757. p.

[710] ZML HLc. Zalaszentiván 68. Eredeti MNL. Széchenyi cs. Lt. P. 623. III. kötet.

[711] B. M. Zs. 1935. III. 50. p.

[712] ZMFN. 54-55. p.

[713] Holub III.

[714] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[715] MNL ZML HLc. Zalszombatfa 15. Eredeti: Alsólendvai uradalom gr. Nádasdy Ferenc U et C. 33/7.

[716] MNL ZML HLc. Zalaszombatfa 26. Eredeti: MNL ZML-a C. U. Ö. 6.

[717] MNL ZML HLc. Zalaszombatfa 27. Eredeti: Esterházy hg. Lt. P. 108. Rep. 38. fasc. M. № 560.

[718] MNL ZML HLc. Zalaszombatfa 31. Eredeti: MNL ZML-a C. U. Ö. 22. g.

[719] MNL ZML HLc. Zalaszombatfa 36. Eredeti: MNL ZML-a C. U. Ö. Az alsólendvai uradalom összeírása 1750. 25. p.

[720] MNL ZML HLc. Zalaszombatfa 40. Eredeti: MNL ZML-a C. U. Ö. 1770. Alsólendva.

[721] Horváth II. 356. p.

[722] I. kat.Coll. III. Sectio XIII.

[723] II. kat. Coll. XXI. Sectio 58.

[724] MNL ZML HLc. Zalaszombatfa 62. Eredeti: MNL ZML HLc. Zalaegerszegi cs. kir törvényszék iratai, 1863.

[725] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok öszeírása.

[726] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok öszeírása, 1753.

[727] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[728] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.

[729] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. 1762.

[730] Horváth II. 172. p.

[731] I. kat. Coll. IV. Sectio XIII.

[732] Farkas Júlia 12.

[733] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 58.

[734] Takács J. Ince, 1997. 233 p.

[735] MNL ZML IV. 433.

[736] Takács J. Ince, 1997. 33. p.

[737] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[738] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 70 sorsz.

[739] Takács J. Ince, 1997. 329. p.

[740] ZMFN 200-203. p.

[741] Kovács, 2013. 260. p

[742] I. kat.Coll. V. Sectio XXI.

[743] ZMFN. 546-547. p.

 

[744] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[745] Ruzsa, 1994. 52-53. p.

[746] Ruzsa, 1994. 55. p. Eredeti: MNL. Dic. Zala III. 534. p.

[747] Ruzsa, 1994. 53. p. Eredeti: Vasvári káptalan lt. Jegyzőkönyvek 1611. № 26.

[748] Ruzsa, 1994. 53. p. Eredeti: Festetics cs. Lt. Rsz. 15. csomó Fasc. II. G. 214. 158. p.

[749] ZMFN. 218-219. p.

[750] I. kat.Coll. II. Sectio XII.

[751] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[752] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[753] II. kat. Coll. XXI. Sectio 59.

[754] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 50-51. p.

[755] MNL ZML IV 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[756] MNL ZML Hlc Zágorhida 33. OL. Batthyány lt. Missiles 46579.

[757] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[758] I. kat.Coll. IV. Sectio XIII.

[759] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[760] II. kat. Coll. XXII. Sectio 58.

[761] Göcseji Múzeum Adattára, Szentmihályi Imre gyűjtőnapló.

[762] ZMFN. 336-337.

[763] MNL ZML-a IV. 433. N˚6093.

[764] MNL ZML. IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 102 sorsz.

[765] Kádár 2010. 293. p.

 
/1