Surd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Surd
Surd címere
Surd címere
Surd zászlaja
Surd zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeZala
JárásNagykanizsai
Jogállásközség
PolgármesterKanász János (független)[1]
Irányítószám8856
Körzethívószám93
Népesség
Teljes népesség552 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség26,57 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület21,94 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 19′ 16″, k. h. 16° 58′ 12″Koordináták: é. sz. 46° 19′ 16″, k. h. 16° 58′ 12″
Surd (Zala vármegye)
Surd
Surd
Pozíció Zala vármegye térképén
Surd weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Surd témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Surd (szlovénül: Šurd) község Zala vármegyében, a Nagykanizsai járásban, a Zalaapáti-hát területén. A településen polgárőrség működik.[3]

Fekvése[szerkesztés]

Csurgótól északnyugatra, Zákány és Nemespátró közt fekvő település. Központján a 6804-es út halad keresztül, de közigazgatási területének déli részét érinti a Porrogszentkirálytól idáig húzódó 6813-as út is. A 6804-esből innen ágazik ki a Nemespátróra vezető 68 153-as, illetve a Beleznára vezető 68 154-es út.

Története[szerkesztés]

Surd Árpád-kori település. Nevét már 1268-ban említették az oklevelek, mint a Hahót nemzetség birtokát. 1468-ban Szenterzsébeti Forster György szerezte meg a Berzenczei Lorántfi családtól, de ugyanakkor a Debrentei Himfi család is jogot formált rá. 1471-ben a Kanizsai családé volt, aki itteni birtokait visszaadta a Himfieknek és rokonaiknak. 1481-ben Forster György Tolnai Bornemisza Jánost osztályos testvérévé fogadva, a birtok felerészét átengedte neki, 1550-ben már Zalai Kelemen volt a földesura.

Az 1565–1566. évi török kincstári fejadójegyzékben csak 2 házzal vették fel. 1626-ban Szalay János birtoka volt, az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint a falut több nemescsalád lakta. 1659-ben már evangélikus lelkésze is volt a településnek. 1701–1703-ban a Szabó család, majd 1715-ben Madarász László birtoka volt és ekkor 16 háztartást írtak benne össze. 1726-ban a Szalay család, 1757-ben Niczky György tanácsos, 1773-ban gróf Niczky Kristóf, 1835-ben gróf Festetics László volt a földesura, majd az Inkey család lett a birtokosa.

1856-ban gróf Zichy Domonkos püspök, majd gróf Zichy Edmund volt a helység legnagyobb birtokosa és hasonnevű fiának van itt nagyobb birtoka és az övé az Inkey család régi kúriája is. 1848-ban az itt átvonuló horvát hadak három alkalommal is felégették a helységet. A faluban a 18. század során telepedtek le a Mura vidékéről (az akkor még Tótság-nak nevezett Vendvidékről) evangélikus szlovénok, akik mára asszimilálódtak. Az 1950-es megyerendezésig Somogy vármegye Csurgói járásához tartozott. 1910-ben 1022 magyar lakosa volt. Ebből 406 római katolikus, 2 református, 614 evangélikus volt.

Surdtól éjszakkeletre, a liszói határ felé feküdt egykor Pata falu is, és a községhez tartozott: Feketesár-puszta, mely 1856-ban a Festetics család déghi ágának birtoka volt, továbbá János-major és Petrács-puszta is.

A községben 2007-ben 614 fő élt és összesen 238 lakás volt.[4]

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Pápai Ferenc (független)[5]
  • 1994–1998: Id. Pápai Ferenc (független)[6]
  • 1998–2002: Dezső János (független)[7]
  • 2002–2006: Dezső János (független)[8]
  • 2006–2010: Kanász János (független)[9]
  • 2010–2014: Kanász János (független)[10]
  • 2014–2019: Kanász János (független)[11]
  • 2019-től: Kanász János (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
615
614
600
528
558
552
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 98,2%, cigány 0,88%. A lakosok 50,7%-a római katolikusnak, 0,8% reformátusnak, 33,7% evangélikusnak, 0,65% felekezeten kívülinek vallotta magát (13,6% nem nyilatkozott).[12]

Nevezetességei[szerkesztés]

A községben volt lelkész 1755-től 1779-ig Küzmics István (1723–1779) szlovén születésű lelkész, vallási író. Őt követte a szintén szlovén Bakos Mihály, aki ugyanúgy írt anyanyelvén.

Surd Magyarország egyik legnagyobb fenyőfatermelője, a falu lakosságának nagy része a karácsonyfák értékesítéséből él és az ország karácsonyfáinak mintegy 60 százalékát biztosítja.[13][14] Ennek megalapozásában múlhatatlan érdemei voltak Pagony (Petrzilka) Károlynak (1887–1949), aki a somogyi és zalai fenyőtermesztés atyjaként került bele a helyi köztudatba. Ő alapított a Zichyek surdi birtokán faiskolát, amely már az 1930-as években országos hírű volt.[15]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Surd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 3.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. Zala megyei polgárőr egyesületek. zmpsz.hu. (Hozzáférés: 2016. július 7.)
  4. Agglomerációs településrészek. teszir.hu. [2015. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 16.)
  5. Surd települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  6. Surd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 3.)
  7. Surd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  8. Surd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  9. Surd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  10. Surd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  11. Surd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 3.)
  12. Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal
  13. A falu, ahol a karácsonyfák születnek. [2012. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 9.)
  14. Bárány Krisztián: Beindult a karácsonyfaszezon, korán keltek a fatolvajok is. Magyar Nemzet Online, 2012. november 29. [2014. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
  15. Kanász, Viktor. Fenyvesek és Pagonyok – Pagony (Petrzilka) Károly és családja Surdon, Somogy­ország-Zalamente, 1 (2019. március 19.) 

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]