Régészeti Gyűjtemény
Göcseji
Múzeum Régészeti Gyűjteménye a paleolitikumtól az újkorig
terjedő időszakból Zala megye északi (az egykori
zalaegerszegi járás) és délnyugati (az egykori lenti járás)
területein előkerült leleteket őrzi. A múzeum
megalakulásakor még csak egy, néprajzos szakember dolgozott az
intézményben. Gyűjtőútjai alkalmával a régészeti lelőhelyek
adatait is feljegyezte és behozta a múzeumba az ott előkerült
leleteket. A földmunkák során megbolygatott lelőhelyek
esetében szakembereket hívott, akik feltárták, és megmentették
a régi korok emlékeit. Ezen tevékenység eredményeképpen, tíz
év alatt meghúszszorozódott a korábbi gyűjtésekből
származó, szerény, mindössze 81 darabos Régészeti Gyűjtemény.
Múzeumunk életében az első nagy, éveken át tartó tervásatás
a pókaszepetki avar temető helyén folyt, ennek leletanyaga
volt sokáig a régészeti gyűjtemény legszámottevőbb
része.
A Göcseji Múzeum alkalmazásában eleinte
megszakításokkal 1962 óta állnak régész szakemberek. Ettől
az időponttól indultak meg a rendszeres kutatások: a lelőhelyek
terepbejárással történő felderítése, a műemléki
és a tervásatások végzése. Az 1970-es évek elejétől
kezdve több országos jelentőségű kutatási program
folyt Zala megyében. Ezek részben a Göcseji Múzeum gyűjtőterületén
zajlottak, és valamennyiben részt vettek intézményünk munkatársai.
A napvilágra került leletanyag zöme Régészeti Gyűjteményünket
gyarapította.
19731989 között az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Régészeti
Tanszékének irányításával került sor Zalalövőn a római
kori Salla város kutatására. A feltárt épületek és leletek
a Zalalövőn létrehozott Salla múzeumban tekinthetők
meg.
19791985 között a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának és
a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársai
végezték el a Kis-Balaton I. víztározó területén a beruházást
megelőző régészeti feltárásokat. A kutatási eredmények
reprezentatív összefoglalása az Évezredek üzenete a láp
világából c. kötetben jelent meg.
19871994 között Hahót vidékén folytak településtörténeti
kutatások. A szintén a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának
és a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének
munkatársai által feltárt leletanyag a Göcseji Múzeum Régészeti
Gyűjteményét gyarapította.A kutatási program eredményeinek
tudományos feldolgozása a Régészeti Intézet folyóiratában, az
Antaeus 22 (1995) és 23 (1996) számaiban olvasható.
19951999 között hasonló településtörténeti kutatásokra
került sor a Kerka mentén. Az eredmények értékelése, és a Régészeti
Gyűjteményünkbe kerülő leletek feldolgozása még
folyamatban van. 1997 óta
megszakításokkal folynak a megelőző régésezti feltárások a
magyar-szlovén vasút nyomvonalán, a Zala-völgyben. Az ásatások
páratlan leletekkel gazdagították gyűjteményünket.
1999-ben indultak meg a beruházást megelőző régészeti
feltárások az M70 és az M7 autóutak nyomvonalán. Ezekben a
munkálatokban a Göcseji Múzeum valamennyi régész munkatársa
részt vesz. A legfrisebb eredmények
megtekinthetők.
20022005 között ekrült sor a 76 sz. főút Zalaegerszeg észak
elkerülő nyomvonalán a megelőző régészeti feltárásokra. A
napvilágra került leletanyag a Régészeti Gyűjtemény mellett
jelentősen gyarapította ismereteinket a város történetéről is.
A
nyilvántartásban, napjainkban, több mint százötvenezer
lelet szerepel.Adataikat, a 2001. évvel
bezárólag, számítógépes adatbázisban is rögzítettük.
Gyűjteményünk
kiemelkedő darabjai és kutatásaink legjelentősebb
eredményei a 2000 októberében megnyílt új állandó
kiállításon tekinthetők meg.
Történeti gyűjtemény
Történeti gyűjteményünk két részből, a tárgyak és
dokumentumok gyűjteményéből áll. Leltárkönyvét
1967-ben nyitottuk meg, de a néprajzi gyűjteménytől
elkülönült beszerzés valójában csak 1974-ben indult, ekkor
kezdtük a dokumentumok leltározását is. 1999-ben már 3645 tárgyat
és mintegy 12 ezer történeti dokumentumot tartottunk számon.
Gyűjtőkörünkbe tartozik Zala megye, kiemelt feladatunk
a megyeszékhely, Zalaegerszeg újkori történeti emlékeinek gyűjtése.
A viszonylag későn megkezdett gyűjtés következménye,
hogy jelentősebb hagyatékok nem kerültek hozzánk, csak néhány
értékes bútordarab a két neves zalai kisnemesi família, a Csány
és a Deák család hagyatékából.
Gyűjteményünk legjelentősebb részét
az itt élők múltbeli életmódjára, foglalkozására utaló
tárgyak, valamint a megyében élő kisiparosok emléktárgyai:
műhelyberendezései, szerszámai, dokumentumai jelentik.
Kiemelkedő értéket képviselnek a céhemlékek: festett zászlók,
ládák, pecsétlők; a vétyemi üveghuta termékei, a
zalaegerszegi fényképészek műterem berendezésének eszközei,
fotográfiái, a Vámossy késes család hagyatéka, a Bita fodrászüzlet
berendezése, kereskedők árukészlete, számlái. Számottevő
a rendszerváltás után megszűnt intézmények hozzánk került
emlékanyaga is.
Jelentős iskolatörténeti gyűjteményünk.
A századelő falusi elemi iskoláinak berendezését, szemléltető
eszközeit az egykori dötki és hottói elemi iskolából gyűjtöttük.
Dokumentum gyűjteményünkben majd minden iskolatípus füzetei,
tankönyvei, bizonyítványi, iskolai értesítői fellelhetők,
s számottevő a tanári kézikönyvek, szakkönyvek száma
is. Külön kezeltjük a történelmi Zala megye településeit ábrázoló
képeslapok és egyéb alkalmi lapok 1300 darabos gyűjteményét,
valamint a mintegy félszáz történeti értékű 18-19. századi
metszetet.
Dokumentum gyűjteményünket gyarapítják az 1880-as évektől
általánossá vált fényképezés emlékei, a zalai hivatásos,
valamint amatőr fotósok munkái is. A majd 2300 fénykép között
is különösen értékesek a Gönczi Ferenc néprajzkutató által
a századfordulón készíttetett faluképek, eseményképek, tájképek,
valamint az 1920-1940 között Zalaegerszegen élt Serényi Árpád
fényképész fotográfiái.
Képző és
iparművészeti gyűjtemény
A Göcseji Múzeum képzőművészeti gyűjteménye a
2000. esztendő elején 2207, az iparművészeti 261 tárgyat
őriz. Előbbi alapját a Megyei Tanács ajándékaként
1951-ben az intézmény birtokába került megyei tisztségviselői
arcképcsarnok képezte. A gyűjtés elsősorban Zala
megye történeti ábrázolásaira és az itt alkotó művészek
munkáira, másodsorban az újkori magyar művészetre irányul.
A saját erőből történő beszerzések mellett számos
alkotás került ajándékként, vagy állami vásárlásként a
gyűjteménybe, az utóbbi években pedig jelentősebbé vált
a kollekció pályázati támogatás segítségével történő
gyarapítása.
Nagyobb egységet képvisel a szobrász
Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884-1975) és a grafikus Gácsi Mihály
(1926-1986) hagyatéka, a szintén szobrász Boldogfai Farkas Sándor
(1907-1970) és a festő Frank Frigyes (1890-1976) hagyatékának
hangsúlyos része, valamint a Hertelendy Lászlótól 1975-ben
megvásárolt, jellegében meglehetősen vegyes műgyűjtemény.
A kollekció kiemelkedő darabjai közé tartozik egy
ismeretlen festő Antoniust és Kleopátrát ábrázoló, 17.
századi kompozíciója, egy Jeruzsálem ostromát bemutató,
ugyancsak 18. századi, ismeretlen festőtől származó
ábrázolás, Dorffmaister István Kálváriája (1793), Barabás
Miklós fiatalkori női portréja (1831) és Vásárra induló
bérci oláhok (1844) című képének valószínűleg sajátkezű
replikája, a fiatal Egry József Anyám a szobában című
festménye (1910), vagy Szobotka Imre két korai, kubista stílusban
festett portréja az 1910-es évekből. A 18. századi anyagot
számos, falusi templomokból bekerült faszobor gazdagítja. A
grafikai anyagban fontos szerepet játszanak a gyűjteménynek
az Egervári Művésztelep által az 1970-es évek elején
felajánlott alkotások.
Az iparművészeti anyag nagyobb része a
Hertelendy-gyűjtemény részeként került a múzeumba, mely
a festmények, grafikák, szobrok mellett elsősorban
bútorokat, használati tárgyakat, szobadíszeket tartalmazott.
Az intézmény négy évtizede tudatosan törekszik Németh János,
immár zalaegerszegi díszpolgár, Munkácsy-díjas keramikusművész
pályájának dokumentálására, az ő, mindkét művészeti
kollekcióba bekerült munkái (mostanáig 72 db) így jelentős
szerepet játszanak. 2000. februárjában került a gyűjteménybe
a Zala megye hölgyei által Zala György szobrászművésznek
a 18-19. század fordulóján készített reprezentatív falikárpit.
Néprajzi gyűjtemény
Zala megyében a paraszti élet tudományos kutatása az 1800-as
évek végén Gönczi Ferenc gyűjtőmunkájával indult
meg, s eredménye egy máig ható érvényű, csodálatos
monográfia Göcsej és Hetés vidékének néprajzáról. Gönczi
tárgyakat nem gyűjtött, csak pontos rajzai, s az általa készíttetett
fotográfiák őrizték meg számunkra a századforduló lakás-,
eszköz- és viseleti kultúráját. A huszadik század első
felében két alkalommal is megpróbálták e hiányt pótolni, de
az összegyűjtött tárgyakból a két világháború utánra
csak mintegy 400 dokumentálatlan, tehát tudományos szempontból
értéktelen darab került a múzeumba.
Az 1950-ben alapított Göcseji Múzeum néprajzi
gyűjteményét az etnográfus-igazgató Szentmihályi Imre,
lelkes és szakavatott kutató hozta létre. Már korai gyűjtőútjain
készült fényképei igazolják, hogy tudatosan készült a táj
faépítészetét bemutató szabadtéri együttes, a Göcseji
Falumúzeum felépítésére. Gyűjtőmunkáját is ez a törekvés
határozta meg, s ezért a múzeum néprajzi anyagának máig
meghatározó része a házakban kiállításként bemutatott bútor,
háztartási és mezőgazdasági eszközkészlet, valamint
textilfélék. Faragott mángorlóink már többször bemutatott
országos jelentőségű tárgy-együttest alkotnak.
Az említetteken kívül az ötven év alatt számos
kisiparos mézeskalácsos, kádár, asztalos, kékfestő,
kalapos, kötélverő, stb. műhelyének szerszámkészlete
is gyarapította kincseinket.
Sajnos a tárgyak java része gyorsan pusztuló
szerves anyagból készült, raktározási lehetőségeink
pedig nem tudnak lépést tartani az állagmegóvásra kidolgozott
technikai vívmányokkal. Ezért az elmúlt évtizedben többször
is selejteznünk kellett a menthetetlen tárgyakat.
Az 50 éves Göcseji Múzeum jubileumi kiállításának
néprajzi egységében olyan kincseket igyekeztünk megmutatni,
amelyeket eddig nem, vagy csak ritkán tárhattunk az idelátogató
közönség elé.
Segédgyűjtemények
Könyvtár
Könyvtárunk állománya 12.500 könyv- és 4000 folyóiratkötetből
áll (1998. december 31-i állapot). A könyvek esetében arra törekszünk,
hogy az intézményben folyó valamennyi kutatási téma kézikönyveit
és alapvető szakmai műveit beszerezzük. Legjelentősebb
gyűjteményünk a helytörténeti és a néprajzi
szakirodalom témakörökből van. Folyóirat állományunk külön
értéke, hogy a szomszédos országok múzeumi kiadványainak
java megtalálható benne.
A Göcseji Múzeum Könyvtára nem nyilvános könyvtár, külső
olvasók csak külön igazgatói engedéllyel látogathatják.
Fotó- és
Adattár
A Fotótárban 50.042 fotónegatívot és diapozitívot őrzünk
(2001. december 31-i állapot). A felvételek zöme a múzeumban
folyó néprajzi, helytörténeti, művelődéstörténeti,
ipar- és képzőművészeti, valamint régészeti kutatások
kapcsán készült. Folyamatosan dokumentáljuk az intézmény kiállításait
és egyéb rendezvényeit is. 1988-tól kezdve az egyes gyűjtemények
tárgyairól készült fényképeket külön, az illető gyűjtemény
fotóleltárkönyvébe leltározzuk. 1998-ban kezdtük meg a fotótári
anyag adatainak számítógépre vitelét, hogy megkönnyítsük a
tájékozódást, a témakörökre és a felvételek helyszínére
történő keresést.
Az Adattárban 2419 tételt őrzünk (2001.
december 31-i állapot). Az anyag felöleli a néprajzi, helytörténeti,
ipar- és képzőművészeti, valamint régészeti kutatómunkával
kapcsolatos dokumentációkat, az intézményben dolgozó munkatársak
publikációinak kéziratait, helytörténeti dolgozatokat, a múzeum
épületére és szervezetére vonatkozó dokumentumokat. Az Adattár
állománya teljes egészében számítógépen van, aminek segítségével
sokoldalú keresés vált lehetővé.
A Göcseji Múzeum Adattárában külső kutatók külön
igazgatói engedéllyel dolgozhatnak!
Kutatási
engedély-kérelem letöltése
|
|
|