Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



198. Igrice (Zalaigrice)

Vörrü-patak és Zalaigricei-árok

 

1779. október 14.-én ezt vallották a helybeli jobbágyok: „Ámbár ugyan határunkban egy kis malom lészen, de esztendő által vidéki malmokban őrölnyi járunk.”[1] Sem az I. katonai térképen, sem Tomasich térképén nincs malom.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. Az igricei határban lévő szárazmalom kapacitása napi 3 pozsonyi mérő.[2]

 

Vörrüji-patak [Kaloncai patak] 75/26, Cseke-patak 75/35.[3]

 

 

199. Iklód, Kerkaiklód, Iklódbördőce

Cserta

 

1524-ben a Bánffy urbáriumban említik malmát.[4]

A malom Petróc pusztán Ugnath Ádám és Széchy Margit tulajdona.[5]

1634-ben egy egykerekű malomról tesznek említést, amikor a kincstár számára elkészítették a malom műszaki berendezéseinek leltárát. Megjegyzik, hogy volt Széchy-birtok, jelenleg a kincstáré.[6]

1699-ből származik következő adatunk. „Szechisziget praesediumban a „dux militum” Ferenczy Pál, a praesedium örökös kapitányának ifj. Kéry Ferencnek jótéteményeit méltányolva – bizonyos örökölt malmot, amelynek 1 kereke van, de több kereket is lehet bele építeni, Iklod possessio területén, amely Szechiszigeth dominiumához tartozik Cserta vize folyó mellett – Kéry Ferencnek és feleségének Eszterházy Borbálának örökjogon átadta, azzal a feltétellel, hogy míg ő él, a malmot használja.[7]

1718-ban „Cser Geczinek a fia, a Szecsődy Imre fundusáról Dobriból szökött el, és most a Szapáry Iklodi malmánál szolgál.”[8]- olvashatjuk a következő ránk maradt iratban.

1728-ban pedig ezt: „Urasági malom. A molnár jövedelme 6 dénár.”[9]

1753-ban Tóth Mihály iklódi molnárt írták össze.[10]

Az 1753-55-ös összeírás szerint a falu molnára Petrócz Miklós.[11] (Ez azért érdekes, mert a középkori Petróc falu és Iklód közt kb. félúton volt a malom, így a molnár innen is kaphatta nevét. ML.)

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Tóth Mihály neve szerepel.[12]

Az 1757-es összeírásban, amelyben szintén a malmokat és molnárokat írták össze, Fekete János molnár nevét jegyezték föl.[13]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, Fekete György neve szerepel.[14]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. Az iklódi Horváth Ferenc molnár Tott János nevű legényét „kő hibázásáért”és „malombéli defectusért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Az iklódi molnár ekkor már Varga Ferenc volt. A céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál aztán már Morcics István volt az iklódi molnár.[15]

1780-ban ezt vallották a csömödériek: „Malom ugyan határunkban [Csömödér] nincsen, hanem a szomszéd Pákai és Iklódi határokban jó malmok vagynak.”[16]

Az 1784-es I. katonai felmérés szerint a falutól délnyugatra van egy malom a Kerka jobb partján, molnárházzal. A malomhoz a Dobri-Páka útról vezet egy bekötő út.[17] A Kerka és a Cserta szabályozása után a malmot hajtó víz is a Cserta része lett.

Az 1786-89-es egyházi összeírás szerint: Malom 3 lélek. Szécsisziget filiája.[18]

Tomasich 1792-es térképe viszont nem jelöli a malmot.

1842-ben egy adásvételi szerződésben találkozunk Belső József iklódi molnár és felesége Molnár Terézia nevével, akik házat vásároltak Zalaegerszegen a Fehérképi utca nyugati részén.[19] A következő évben ezt a házat Belső Ferenc iklódi molnár eladta Horváth Györgynek a megyei lovaskatonák őrmesterének.[20]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

Tulajdonos: gróf Andrássy nő, 2 kerekű, kapacitása: 10 pozsonyi mérő/24 óra.[21]

A II. katonai térkép 1856-60 közt végzett felmérésekor a malom a ma is meglévő Páka-Dobri útba csatlakozó Iklódbördőce bekötőút hídjától keletre volt a malom a Csertán.[22]

A vándorlásuk során különböző malmokban végzett munkákról a legények igazolást kaptak. Az iklódi Szakáts Ferenc molnármesternél Gergulecz Sándor molnárlegény 1859. május 23-tól 1859. szeptember 20-ig dolgozott. Ezt követően Pákára ment.[23]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalomban 1 segédet, foglalkoztattak és a malom után 21 Ft jövedéki adót fizettek.[24]

Az inasévek eltöltéséről a legények szintén igazolást kaptak. A már említett iklódi Szakáts Ferenc molnármesternél a kapornaki Farkas Imre molnárlegény három fertály évig 1885. május 8-ig dolgozott.[25]

1904-ben a gróf Andrássy Gyula örök tulajdonát képező iklódi malomra 415/904. szám alatt vízhasználati engedélyt adott ki a m. Kir. Kultúrmérnöki hivatal.[26]

 

 

Az iklódi malom a XX. század elején. Olajfestmény Pörge Józsefék tulajdonában.

 

1919. január 16.-án kötött házasságot a pákai rk. templomban Horváth Gyula kerkaiklódi molnár a hernyéki Varga Máriával.[27] Horváth Gyula a szécsiszigeti Andrássy grófoktól bérelte a malmot. Kevés víz esetén a szécsiszigeti uradalomból hozott gőzgéppel hajtották. A második világháborúban a teteje leégett. Horváth Gyula a tetőt kijavította, és folytatta a munkát. Egy kővel és egy hengerszékkel dolgozott.[28]

1949-ben: Cég: Horváth Gyula. Tulajdonos: Földműves szövetkezet. Bérlő: Horváth Gyula. Kapacitás: 10 q/24 h. Használhatóság: 30 %.[29] A malom ekkor vízmeghajtású.[30]

Horváth Gyula nemes Kapornaki Horváth volt, akinek ősei molnárok, malomépítők voltak. Mint leszármazottai elmesélték: a Dunántúlon, benne Zala megyében, több száz malmot építettek a XIII. századtól 1940-ig. Erről feljegyzést is vezettek. Ez a dokumrentum az utolsó leszármazott – Kapornaki Horváth Gizelle - elmondása szerint az ő birtokában volt. Halálával a malomra vonatkozó dokumentumok fellelésének lehetősége kevés reménnyel kecsegtet.[31]

A malmot államosították, majd tanácsi kezelésbe került. A tsz megalakulásakor átvették a malmot, amely egy darabig még üzemelt, aztán leszerelték, fém gépészeti eszközeit eladták a MÉH-nek. Egy ideig magtárként hasznosították, az 1960-as évek vége felé lebontották a mellette álló hosszú molnárházzal együtt. A tsz majorban használták fel a kinyert építőanyagot. Az idősebb emberek még emlékeztek egy Niczinger nevű molnárra is, aki még a grófi időkben volt a malomban. [32] Kiderült, hogy Niczinger Rudolf molnár leányági leszármazottai még élnek Szécsiszigeten. A tulajdonukban lévő festmény ábrázolja a malmot még Niczingerék idejéből. A kép az 1920-as évek második felében készülhetett. A malom egyemeletes téglaépület volt, deszkából készült vízikerékházzal. Visszaemlékezésük szerint Niczinger Rudolf az iklódi malomból a szompácsi malomba ment dolgozni.[33] (Mint látni fogjuk, ez nem így történt.) Szencsére a képen kívül még néhány dokumentum is megmaradt a birtokukban, amelyek alapján sikerült többet megtudnunk Niczinger pályájáról.

Niczinger Rudolf 1893-ban született Zalaigricén. Közben Tófejre költöztek, mert iskoláit már itt végezte. Az elemi iskola elvégzése után molnárinas lett. (Nem tudjuk, hol.) 1911-ben szabadult és segéd lett Szompácson Fatér József malmában. 1914-18 közt katonáskodott. Leszerelését követően Nagyrécsén az uradalmi malomban dolgozott. 1922. január 22-én megnősült, feleségül vette a nagyrécsei Németh Juliannát. Első gyermekük, Lajos itt született 1922. október 30.-án. 1925-ben vállalt munkát a kerkaiklódi, gr. Andrássy Sándor tulajdonában lévő malomban, mint alkalmazott. Itt dolgozott 1945-ig.

Három lányuk már itt született. Erzsébet, 1926. 05.05., Mária 1930. 11. 23. és Ilona 1936. 04. 01.

A háborút követően különböző helyeken dolgozott, amelyeket nem részletezett életrajzában.[34] 1935. szeptember 1-jén a kapott iparigazolványt a novai járás főszolgabírájától, amit 1945. június 27.-én bemutatott a novai járás főjegyzőjének, aki ezt aláírásával tanúsitotta.[35]

1952-ben már Kerkaszentkirályon élt, mint azt a beadási könyve tanúsítja.[36]

(Csupán érdekességként: Bajcsán az 1940-es években Nicinger Lajos molnárt említik.)

 

 

 

200. Istvánd (Két Istvándról tudunk: Zalaistvánd, ma Pókaszepetk falurésze. Lesenceistvánd)

 

Zala Istvánd

Zala

 

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, két Istvándról van összeírásunk. Az egyiken (vsz. a mai Zalaistvándon) Kárnek Mihály, a másikon Sipos György és Hahóti György molnár nevét jegyezték föl.[37]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Kainer Mihály neve szerepel.[38] (Ez esetben is lehet névolvasási probléma!)

Az I. katonai térképén, a Szepetkre vezető úttól délre van egy malom, házzal, és[39] Tomasich 1792-es térképén is szerepel a malom.

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Istvándon Kuzmanits familia.[40]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. Az istvándi határban lévő vízimalom kapacitása napi 15 pozsonyi mérő.[41]

1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: 4, magassága: 3 such v. láb, szélessége: 5 such 8 czoll v. hüvelk.[42]

1863-ban a helytartótanács elrendelte az ország területén található valamennyi gabonaőrlő malom összeírását. Ehhez kapcsolódóan a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara is megkereste a megyéket a területükön „létező gőz – mű – vízi – szél - száraz és hajós malmok összeírása” miatt.[43]

A megye kiküldöttei meg is kezdték a munkát, ami azonban elhúzódott.

Az összeírás során megvizsgálták a törvényes működést is. (Erről, egyébként a megye már 1861-ben határozott.)[44] Ez alapján tudjuk, hogy a szántói járás malmaiban a molnárok megrövidítették legényeiket. A járásbeli molnárok bértartozása összességében 37 Ft volt.

A malomrendszabályok áthágásával megvádolt molnárokat név szerint is említik: Berecz János pakodi, Tóth János istvándi, Kovács János henyei, Böröndi János alibánfai, Hári Ferenc tőberki molnárok nevei olvashatók a jelentésben. A büntetés ellen nevezett molnárok fellebbeztek.[45]

„Az istvándi határban lévő Istvándi malom II. osztályú, 24 óra alatt 4 pozsonyi mérő gabonát őröl.”[46]- olvashatjuk 1866-ban.

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 2 segédet és 2 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 132 Ft 55 krajcárjövedéki adót fizettek.[47]

 

 

 

 

Zalaistvánd, Hámos-malom. Fotó: Kummer Gyula.

 

Hámos- malom

 

A falu földesura 1690-ben elzálogosítja a Puszta malomhelyet a Zala mellett. Az új birtokos 1700-ban felépít rajta egy új malmot. Ez kétjáratú lehetett, mert 1730-ban kétkerekű malmát említik. Elpusztulhatott, mivel Festetics Pál 1776-ban újjáépítteti: kőfallal, cseréppel fedve. Ekkor megnagyobbithatták, mert 1847-ben háromkerekűként említik: „Van itt a Zalán az uraságnak egy igen jó háromkerekű malma.” Az 1920-as években Hámos József modernizálta.[48] Nem tudjuk, mikor került a család birtokába.

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban már Hámos Jenő neve szerepel.[49]

A visszaemlékezők is így tudják: Hámos Jenő malma. 1961-ig üzemelt. A malom épületében polgári védelmi, köznyelven „Légó” raktár működött a leállítása után. A malom és mellette a volt lakás ma is áll.[50]

 

Hámos-malom 13/15, Szal 13/19, Foglár-vőgyi-patak 13/62, Mónár-vőgy. Itt lakott a molnár 13/64.[51]

 

 

 

201. Ivánc, (Ivanci, SLO Szalaivánc, Zala-Ivánd)

Lendva folyó

 

Az I. katonai térképen Ivancze-től délre, a Lendva folyón két malom van. Egyik az Iváncról Kánsány-ra vezető út közvetlen szomszédságában keletre (Woderov [-malom]), másik ettől nyugatra. (Rossz malom). Mindkettő a patak jobb partján. Az utóbbi malomhoz külön út vezetett.[52]

Tomasich térképe egyik malmot sem jelzi. Az elített malmoktól lefelé találhatók - az első katonai térképen - a Parasoynow-, a Szabutyn-, a Korsow, és egy név nélküli malom a Rankóczról Dobronokra vezető útig.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. Iváncon ekkor egy malmot írtak össze. Tulajdonosa gróf Stadion Domján, 3 kerekű, kapacitása: 18 pozsonyi mérő/24 óra.[53]

Az 1863-ban, a Zala Vármegye Tisztiszéke számára készült kimutatás szerint 1 patakmalomban 3 kővel 24 óra alatt 15 ausztriai mérő gabonát képes megőrölni. Megjegyezték, hogy sem 1862-ben, sem 1863-ban víz hiánya miatt nem őrölt.[54]

 

 

202. Izsakócz, Murasziget (Izakovci SLO.)

Mura-folyó

 

Az I. katonai térkép 1784-es felvételekor Ischakowcze vagy Izsakócz településtől délnyugatra két hajómalom volt a Murán.[55]

Tomasich térképe nem jelöl malmokat.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A Mura folyón:

1. Tulajdonos: Poredus István, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

2. Tulajdonos: Vucsko János, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

3. Tulajdonos: bellatinci Rausz András, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

4. Tulajdonos: bellatinci Rausz Balázs, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

5. Tulajdonos: bellatinci Jerebitz István, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

6. Tulajdonos: bellatinci Glavats Andorné, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

7. Tulajdonos: bellatinci Jerebitz Jánosné, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

8. Tulajdonos: bratonci Pivár Imre, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

9. Tulajdonos: bratonci Petek Mátyás, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

10. Tulajdonos: turnischai Fehér József, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.[56]

 

A II. katonai térkép 1856-60 közt végzett felmérésekor Izsakócztól nyugatra 1 hajó és egy parton álló malom volt, tőle délnyugatra 2 hajómalom, délre 4 hajómalom és 2 partmalom.[57]

Az 1862. szeptember 27-én, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara számára készült kimutatásban Hauser Jánosné, Szraka Mátyás, Perzsa Márton és Vutsko János molnárokat sorolták fel.[58]

Az 1863-ban, a Zala Vármegye Tisztiszéke számára készült kimutatás szerint 14 hajómalomban 15 kővel 24 óra alatt 60 ausztriai mérő gabonát képesek megőrölni.[59]

1876-ban Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a 4 vízimalomban 1 segédet, 2 tanoncot foglalkoztattak, és a 4 malom után 40 Ft jövedéki adót fizettek.[60]

1901. szeptember 14.-én készült egy kimutatás Zala Vármegye Alispáni Hivatala számára azokról a murai hajómalmokról, amelynek tulajdonviszonya rendezetlen volt. Ebben rögzitették a korábbi, illetve a tényleges tulajdonosok nevét és tulajdonhányadát. E szerint:

1. Korábbi tulajdonos: Horváth János. Tényleges: Kresmár Márton, Skáfár Iván, Csizmazia József.

2. Korábbi tulajdonos: Zsüzsek István, Marosa Ferenc, Lendl József. Tényleges: Zsüzsek István, Kollár Márton, Lendl József.

3. Korábbi tulajdonos: Rezsonya István, Zwer József, Lesnyák András. Tényleges: Rezsonya István, Persa Iván, Rezsonya József.

4. Korábbi tulajdonos: Pivár Márton, Persa István. Tényleges: Pivár Márton 2/3, Zwer István.[61]

 

1999-ben Muraszigetnél Tine Mlinaric molnár megépített egy régi hajómalmot. Benne egy kis kőpad és egy hengerszék őröl hagyományos módon.[62]

 

 

 

203. Jakabfa (Lendvajakabfa)

 



[1] Horváth I. 111. p.

[2] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[3] ZMFN 75

[4] Tóth – Srágli, 53-58. p.

[5] MNL ZML Hlc. Kerkaiklód 7.

[6] MNL ZML Hlc. Kerkaiklód 14. Eredeti. U. et C. 98/28.

[7] MNL ZML Hlc. Kerkaiklód 29. Eredeti: Áll. Lt. Szombathely. Kápt. Jkv. XLVIII. Köt. 151. 66. sz. 1699. Július 6.

[8] MNL ZML Hlc. Kerkaiklód 35. Eredeti: Inquisitiones. Fasc. XI/56.

[9] MNL ZML Hlc. Kerkaiklód 39.

[10] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[11] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[12] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[13] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[14] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[15] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[16] Horváth II. 53. p.

[17] I. kat. Coll. III. Sectio XIII.

[18] MNL ZML Hlc. Kerkaiklód 49.

[19] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. III. kötet, 637.sorsz. 965. szám.

[20] MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. III. kötet, 655.sorsz. 1069. szám.

[21] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[22] II. kat. Coll. XXII. Sectio. 59.

[23] MNL ZML IX. 36/h. Felső zalai molnár céh iratai 1852-1887.

[24] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[25] MNL ZML IX. 36/h. Felső zalai molnár céh iratai 1852-1887.

[26] Szombati Pálnétól kapott irat. Az irat eredetije már az esztergomi Duna Múzeumban található.

[27] Páka Rk. Plébánia házasultak anyakönyve. 1919/6.

[28] Bódi Pál közlése, 2014.

[29] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 72. sorsz.

[30] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[31] Gyuricza Sándor, Nagykanizsa (Tormafölde) közlése, 2013.

[32] Bódi Pál, Szeged (Iklódbördőce, „Kisiklód”) közlése, 2014.

[33] Pörge Józsefné, Szécsisziget közlése, 2014.

[34] Niczinger Rudolf ceruzával írt önéletrajza, én. (1950.k.)

[35] Iparigazolvány 2457/1935. Nova, 1935. szeptember hó 1.

[36] 85.sz. beadási könyv az 1952/53. évre Nicszinger Rudolf Kerkaszentkirály 68. házszám

[37] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[38] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[39] I. kat. Coll. V. Sectio XVII.

[40] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[41] ZML. Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[42] ZML XII. 3. № 43. (43-42)

[43] ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1863.08.03. 1637 és 1972.

[44] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1861.05.01. 696.

[45] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1864.11.07. 2304.

[46] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[47] MNL ZML-a IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[48] Kovács, 2012. 106. p.

[49] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[50] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[51] ZMFN 13.

[52] I. kat. Coll. II. Sectio XII.

[53] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[54] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 45-45. p.

[55] I. kat. Coll. II. Sectio. XII.

[56] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[57] II. kat. Coll. XX. Sectio. 59.

[58] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 45-45. p.

[59] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 45-45. p.

[60] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[61] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 182-183. p.

[62] Kádár 2010. 137. p. 

 
/1