1. Adriánc Adriáncz, Andorháza Adrijanczi SLO.
Csernec-patak
Zala vármegyében az alsólendvai uradalomhoz tartozott. (Volt még egy, az Vas vármegyében a felsőlendvai uradalomhoz tartozott.)
Malmáról csak nagyon későn van adatunk.
1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.
Egyik malom tulajdonosa: Gyika Jenő uraság, 2 kerekű, kapacitása: 6 pozsonyi mérő/24 óra.
A másik tulajdonosát Agustics Sándornak hívták. 2 kerekű, kapacitása: 6 pozsonyi mérő/24 óra.[1]
A második katonai térkép 1852-55 közti felvételén nincs malom.[2]
Az 1862. szeptember 27-én, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara számára készült kimutatásban Skáfár Mihály molnár nevét jegyezték fel.[3]
Az 1863-ban, a Zala Vármegye Tisztiszéke számára készült kimutatás szerint 1 patakmalomban, 1 kővel 24 óra alatt 4 ausztriai mérő gabonát képes megőrölni.[4]
2. Ákosfa
Zala
Salomvár és Kávás közt található Ákosfa földrajzi néven, Salomvártól keletre. Az I. katonai térkép a Kávás Zalaszentgyörgy úttól nyugatra jelöl egy malmot, amely helyzeténél fogva azonos az ákosfai malommal. A későbbi Pap-malom néven ismert malom helyén állt.[5]
Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba Pöszér Mihály neve szerepel.[6]
Az 1852-55 közt felmért II. katonai térképen is szerepel itt malom.[7] Több adatunk azonban nincs róla.
3. Alibánfa
Zala folyó
1479-ben Tompa György és László perlik Apáti Kopasz Ferencet és Józsát, mert úgy építették meg malmukat a Zala vízén, hogy az övék víz nélkül maradt.[8]
1750 körül Varga István molnárt jegyzik fel, 6 köböl jövedelemmel.[9]
1754-ben s zintén ő a molnár 60 köböl jövedelemmel.[10]
Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba Cseke István neve szerepel.[11]
1780-ban ezt vallják a jobbágyok a tanuvallatás során: „Malom helységünknek a Szala vizén igen jó vagyon, amelyben jószágainkat könnyen megőrölhettyük.”[12]
Az I. katonai térkép viszont nem jelöl malmot a falu határában.[13]
A II. katonai térkép 1852-56 közti felvételén Alibánfánál nincs malom, de tőle délnyugatra, a Nemesapátinál jelzett „Tőberki” malom, Töbörki malomként szerepel.[14]
1850-benösszeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Alibánfán Farkas Jánost.[15]
1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: 2, magassága: 2 such v. láb 62/4 czoll v. hüvelk, szélessége: 6 such 2 czoll v. hüvelk.[16]
1863-ban a helytartótanács elrendelte az ország területén található valamennyi gabonaőrlő malom összeírását. Ehhez kapcsolódóan a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara is megkereste a megyéket a területükön „létező gőz – mű – vízi – szél - száraz és hajós malmok összeírása” miatt.[17]
A megye kiküldöttei meg is kezdték a munkát, ami azonban elhúzódott.
Az összeírás során megvizsgálták a törvényes működést is. (Erről, egyébként a megye már 1861-ben határozott.)[18] Ez alapján tudjuk, hogy a szántói járás malmaiban a molnárok megrövidítették legényeiket. A járásbeli molnárok bértartozása összességében 37 Ft volt.
A malomrendszabályok áthágásával megvádolt molnárokat név szerint is említik, köztük Böröndi János alibánfai molnár neve is olvasható a jelentésben. A büntetés ellen nevezett molnárok fellebbeztek.[19]
Az 1930-ban megjelent Zala vármegye feltámadása Trianon után című kötetben ezt olvashatjuk: „Takács Endre malomtulajdonos. Alibánfán 1865-ben született. Iskoláinak elvégzése után a kereskedői pályára ment, majd a malomipart tanulta ki. Kemendolláron és Zalaistvándon malmot bérelt, de 28 év óta a saját malmát vezeti.”[20]
1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be, amiknek a végrehajtását ellenőrízték is. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosa Takács Jenő volt.[21]
1947-ben ezt írták róla: „Takács Jenő vámőrlő malma. Ezt a malmot -, amely egyébként családi alapítás – 1932-ben vette saját kezelésbe Takács Jenő, aki azóta a saját nevén vezeti tovább. A malom javarészt vámőrléssel foglalkozik. Három alkalmazottat foglalkoztat. Forgalmát helyben és a környező községekben bonyolítja le. A vízimalomban egy 30 HP szívógázmotor van felszerelve. A háború alatt csak jelentéktelen veszteségek érték a malmot, amelyeket már nagy részben pótolt is.”[22]
Az államosítás előtti összeírásban, 1949-ben ez áll: Cég: Takács Jenő. Tulajdonos: Takács Jenő. Kapacitás: 50 q/24 h. Használhatóság: 40. %.[23] A malom ekkor víz- és fagázüzemű.[24]
A malmot nem államosították, tulajdonosaik átadták a termelőszövetkezetnek. A lakást szolgálati lakásként Szabó Gyula agrármérnök kapta meg a tsz-be kerülésekor, 1981-ben. Később a lakást a hozzá tartozó területtel: udvarral, kerttel együtt megvásárolták, majd a malom épületét is, amit aztán felújítottak. Szabó Gyula elmondása szerint a malomban volt molnár Ruzsics Aladár, akinek a fiával még tartják a kapcsolatot.[25]
2005 őszén a Zala egykori vízimalmait kutató csapat viszonylag ép malomépületet, malomfejet és malomgödröt talált. A daráló még üzemelt.[26]
Alibánfai-malom. Fotó: Marx Mária.
Egyetlen adatunk 1867-ből való. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak.[27]
5. Alsólendva, Lendva, Lendava SLO.
Lendván a Lendva patakba még belefolyik a Fekete-ér és a Kebelei-patak. Iváncitól Völgyifaluig 1542-ben több mint 20 malom volt.[28]
1495-ben Bánffy Miklós és Jakab egy malmot adtak a Lindva vizén Szűz Mária egyházának, azzal hogy ott minden héten egy misét mondjanak értük.[29]
1542-ben Lendván a Bánffyaknak a Lendva patakon két malmuk volt: egyik két kerékre, a másik, Bánffy Zsigmond malma, négy kerékre járt.[30]
„Az Alsó-Lyndva-i jószágban lévő fogyatkozásokrul való rövid Relatio” a címe annak az 1670 táján keletkezett feljegyzésnek, mely az uradalom gazdasági állapotát rögzíti, általánosságban, konkrét település nevek nélkül, de így is figyelemreméltó.
„3. Az minémű hat forgó malom vagyon ott, azokban sincsen része Nagisagodnak, hanem az edgyikébül iár Nyolczad rész Nagiságodnak, Kys igen kevés haszon. Mindeneket az Fiscus részérül való Tisztek apprehedálnak.”[31]
Botth Ádám alsólendvai tiszttartó levele a jószágigazgatóhoz. Kelt Lenthy-ben 1716. november 9.
A bennünket érdeklő részt idézzük: „M. parancsolattyát á Contractus Párjával edgyütt nagy alázatosságal vettem, melynek punctumihoz magamat alkalmaztatván, máris az egész jószágban csépelik a Rozsot, de ugy látom, hogy ezen csépültetéssel énnekem nem lehet többre sietnem, hanem csak annyira, á mennyit á Malmok el győznek, mivel á Malmoknál Kasznár Házak nincsenek és á Sidó [malombérlő zsidó] minden heten csak annyit veszen be á mennyi á Malmokon megh őröltetthetik.”[32]
Botth Ádám Alsó Lyndva-i provizor 1718. július 2.-án kelt levele a földesúrhoz: „5. Tavaly jó esős esztendő volt. A malmok sokat jártak, sok vámgabonát hoztak. Ezzel szemben áz idén olyan nagy a szárazság, hogy „ …bár csak a Profuntot győznék a Malmok őrölnyi, nem hogy más malombéli Gabona proveniálna.”[33]
Talán ebből az időből származik az az uradalom gazdálkodására vonatkozó javaslatnak a szövege is, melynek sem szerzőjét, sem keletkezésének idejét nem ismerjük. Számunkra azért rendkívül érdekes és fontos, mert a malmokkal foglalkozik.
„Az Alsó Lendvai uradalomban, amely faluk melyik malomhoz valók lehetnének őrlésre való nézve, azoknak connotacioja.
Lenti városon a Marcza nevű két malomhoz lehetnének: Márokfölde, Szt. Örzsébet, Péntekfalu, Kutas, Ujfalu, Assziágy, Csesztreg, Kápolna, Rédics, Sárd, Szt. Mihályfa, Bárhely, Mumor, Hernyék, Berdőcze, Csömödér, Zebecke, Karácsonysziget [Kissziget ML], [Lenti] Szombathely, Máhomfa, Teskánd, Tótfalu és Kutfej. Összesen 24 falu.
Lendvai malomhoz való faluk lehetnének: Hotiza, Kót, Kapcza, Gyertyános, Lakos, Lendva külső és belső város, Hosszufalu, Hidvég, Bánuta, Göntérháza, Kámaháza, Szombathely, Dobronok, Sterlecz, Filócz, Bagonya és Bakonak. Összesen 22. falu.
Czigolai malomhoz: Hármasmalom, Petesháza, Csente, Feritfalu és Völgyifalu.
Pinczei malomhoz: Pince, Ujfalu és Szt. Miklós.
Sz.Királyi Malomhoz: Sz. Király, Gotthárdlakosa, Csernyefölde, Kiscsernec, Szemenye, Páka, Dömefölde, Csertalakos, Ortaháza, Szt. Péterfölde, B.[ánok] Szt. György, Várfölde, Bucsuta, Oltárc, Valkonya és Tolmács. Összesen 16 falu.
Konsiderációk: Száraz nyárban néha és főképpen az árvízben a lendvai malom nem foroghat, ezért hasznos volna, ha az uraság a Mura vizen egy malmot építtetne, amely cca. 100 tallérba kerülne a jobbágyok munkáján kívül. Ebben főleg az árvizek esetén őröltethetnének Petesháza, Kót, Hotiza, Kapcza, Gyertyános és [Alsó] Lakos. - A Hotizán felül van egy kis patak, ahol hotizaiak malmot akarnak építeni, itt is építhetne az uraság egy kerekű malmot, amely még állandóbb volna, mint a murai malom. - Legtanácsosabb volna Csesztregen felül a Kerka vizén a Koczor malmától fogva a márokföldi Soós malomig, ha az uraság condigna sestimatione két malmot magáévá tenne. Ott levő paraszt malmok Márokföldi Soós Mihályné, Szt. Örzsébeti Gyeneseké s Koczoré.”[34]
A javaslatból úgy tűnik, hogy az uradalom bevételeinek növelése volt a cél, illetve a vámgabona mennyiségének növelése a falvak kis malmaiban dolgozó, vagy azokat bérlő molnárok kiiktatásával.
A lendvai provizor az alábbi jelentést küldte Gaál Gábor uradalmi inspektornak, az uradalom aktuális ügyeiről, 1727. október táján.
„6. Még ennek előtte Egy-két Esztendővel ezen Alsó Lendvai M.Uraságh Molnárjai tizenhat szükséges Malom köveket akkorbéli Gondviselő Uramat megh szerzése eránt accadatván, de semmit sem effectusthattak: ez eránt hozzámis együttek, és eclerálván ezen köveknek szükséges meg vevését, ha egyébként az M. Uraság us molari proventu kárt nem akar vallanyi, azért is … pro hic. Etmune nyolczatt vennem…” Majd meglátja a kövek minőségét, árát, s majd a szerint tesz konkrét előterjesztést, de addig is kéri az inspektor előzetes állásfoglalását.
Az inspektor válaszának az a lényege, hogy itt Lendván s a környéken 40 Ft, sőt több is már egy pár malomkő ára. Ugyanakkor Révkomáromban, a Duna mellett 20 Ft-ért adják párját a jó malomkőnek. Van Lendván elég jobbágy, van hoszzú fuvar, intézze tehát e szerint a vételt a tiszttartó. Az inspektor maga is kipróbálta már ezt a módszert s jól bevált, és jóknak bizonyultak a Révkomáromi kövek is.[35]
1754. április 30-án tanúvallatást tartottak az alsólendvai és belatinci uradalom közt folyó vita kapcsán, a két uradalom határán lévő Lendva folyón lévő malmokról:
„Másodszor. Tudja,e, […] ezen régi folyáson találtatik elsőben is bagonyai Gyenes Mihály malomhelye, azután ugyan bagonyai Horváth István malomhelye, harmadszor filóci Domokos Mátyás malomhelye, negyedszer is filóci Marossa István malomhelye, ötödször is filóci Lovrencsics Mihály fönt álló malma, hatodszor pedig sztreleci Berdén Mihály malomhelye?
Harmadszor. Tudja-e, avagy hallotta-e még azt is a tanú, hogy nevezett Gyenes, Horváth, Domokos, Marossa és Berdén malmai mi okra nézve pusztultak el, és minekelőtte épek voltak, melyik dominiumhoz bírattattak és adóztak tőlük?
Negyedszer. Tudja-e továbbá, avagy hallotta-e azt is a tanú, hogy bagonyai Kuzma Iván malma a martinánci, fillanóci, és moráci patakok összeszakadásán helyeztetett, …
Nyolcadszor. Tudja-e azt is a tanú, hogy a Lendva vizének folyását a tótok, vagyis horvátok Pretokának nevezik?”[36]
Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Pintér Miklós molnár nevét jegyezték föl.
1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka vizén lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A név nélkül említett lendvai molnárlegényt „malombéli defectusért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta a Lendva, Kerka és más folyóvizeken. Lendván Ruzsics Péterné nevét jegyeztk fel. A céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál Németh József volt a molnár, akinek „két legénye fizetett”.[37]
Az I. katonai felmérés térképén a településtől nyugatra van egy malom a Lendván.[38]
A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1876-ben 1 gőzmalomban és 1 vízimalomban 2 segédet foglalkoztattak, és a vízimalom után 31 Ft jövedéki adót fizettek.[39]
Az 1930-as évek elején Eppinger Samu és Schwartz Arnold malmaiban legfeljebb 6 molnár dolgozott.[40] Ma ezekre a malmokra csak a Malom utca neve emlékeztet.
Az építési felügyelőség határozata alapján le kellett bontani a göntérházi malmot, mert az épület már nem volt biztonságos. […] A több éve üresen álló és elhanyagolt épüt veszélyessé vált, szanálása a meglévő szerkezet megőrzésével nem volt lehetséges. […] A Göntérházának jellegzetes arculatot adó malom Lendva Község tulajdonában volt, s korábban múzeumi célokra tervezték felhasználni. A tervek azonban időközben megváltoztak, az épület áűllapota pedig egyre romlott. […] Az eltávolított malomépület helyén egyelőre nem terveznek új létesítményt felállítani.”
(Népújság. 2018.október 10. Írta: Szalavics Nad Klára.)
A Büchler család és a göntérházi malom.
„A göntérházi uradalmi, későbbi községi kocsmát 1874-ben egy Büchler Adolf nevű zsidó vette bérbe, aki ekkor a faluba költözött. A kocsmát és a telket 1882-ben megvásárolta. A zsúpfedeles épületet lebontatta, és helyébe újat építtetett, amelyben lakása, vegyeskereskedése és vendéglője volt.
Néhány évvel később, 1889-ben Büchler kezdte építtetni a még most is meglévő malomépületet, amely abban az időben az akkori lendvai járásban, sőt Muravidéken a legnagyobb és legkorszerűbb, gőzgéppel hajtott malom volt. 20 kilométeres körzetben zömében ez a malom őrölte a gabonát. A malom, jövedelmező lehetett, akár a kocsma is, hiszen a tulajdonos újabb építkezésbe kezdett. A malom mellé 1900 táján saját részére nagy emeletes lakást épített, istállókat és kocsiszíneket a távolabbi falvakból a malomba jövő fogatoknak. […..] A mostani iskolaépület helyén a malom személyzete (molnárok, gépész, fűtő, kocsisok) számára ugyanabban az időben lakásokat építtetett. Ezt az épületet 1945 után bontották le. […Bücleher 1903-ban göntérházi birtokát, malmát, kocsmáját - tehát minden ingó és ingatlan vagyonát meghirdette eladásra. Az üzlet megköttetetett, bár az új tulajdonos
részére …] A telekkönyvi tulajdonjog bejegyzése szerint Büchler a göntérházi malmot lakóházával és részben a földjeit 1913-ban Weinstingl Jakabnak és nejének, Swartz Amáliának, a kocsmát és a vegyeskereskedést, valamint földjeinek egy részét Koller Jánosnak, az akkori gáborjánházi vegyeskereskedőnek adta el. Weinstingl a malmot és ingatlanait 1919-ben Eppinger Samu lendvai téglagyárosnak és malomtulajdonosnak adta tovább. A malom 1928-ban dr. Strasser Armin lendvai ügyvéd tulajdonába került, majd 1935-ben Rochtlitz Lajoséba, aki már előbb bérelte, majd 1937-ben ő is eladta.
(Varga Sándor: A zsidók története a lendvai községben 1773-1944 között. In. Tanulmányok a szlovéniai magyarság köréből. Teleki László Alapítvány, Budapest, 1994. 167-168.)
„Eppinger Samu 1910-ben épített gőzmalmot és téglagyárat Lendván.”
(Varga Sándor: A zsidók története a lendvai községben 1773-1944 között. In. Tanulmányok a szlovéniai magyarság köréből. Teleki László Alapítvány, Budapest, 1994. 154.)
6. Alsónemesapáti (Nemesapáti)
7. Alsópáhok (A középkorban Hosszúpáh!)
Páhoki-patak
Hosszúpáhon a XVI-XVII. században már malom állt: „…nem messze a falutól Sármellék felé mindjárt a szántóföldek végén. Egy 1835-ös tanúvallomás szerint ez a malom: „…a töltésnél Keszthelyre menő útban föllül boldogasszonyfai közbirtokos uraknak egy korcsmájuk lévén … és alább, ahol most a kis híd vagyon a keszthelyre menő országútban, alul egy úgynevezett Kotyogós malom állott egy kerékre, szinte azon birtokosoké. Az alsópáhoki malomba, a török időkben, keszthelyiek is jártak őröltetni. A kanizsai törökök többeket el is ragadtak közülük. Nem tudjuk mi okból, de Bakacs Sándor keszthelyi kapitány seregével kiment Páhokra, és a malmot elhányatta. Boronáit elhordatta és részben ebből épült fel a hévízi árkon a Herceg-malom. A malomárok vízét pedig belevezettette a hévízi árokba, így több víz került a gáti malmokra.”[41]
A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara 1876-ben készült kimutatása szerint 1 vízimalomban 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 6 Ft jövedéki adót fizettek. A 2 olajmalom jövedéki adója 8 forint volt.[42]
Dudás-malom
A malomról csak egyetlen, nagyon késői adatot találtunk.
A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban özv. Dudás Jánosné neve szerepel, mint malomtulajdonos.[43]
Horváth-malom
A malmot Alsópáhok és Hévíz közti út északi oldalán építette fel Bőhm Mór 1904-ben, különálló molnárlakással. A malmot már nem vízre, hanem gőzre építették, és a meghajtást egy gép végezte. A kéményt a malmon kívűl építették. A malom berendezése már a kor követelményeinek megfelelően modern volt: hengerszékekkel, szitákkal, daragéppel és tisztító berendezéssel. Napi teljesítménye 60-70q volt.
Személyzete: 2 molnár és 2 gépész és egy kocsis volt. Tudjuk, hogy inasokat is tanítottak, mert itt tanult a keszthelyi Károly András is, aki később több malomban is dolgozott alkalmazottként, de bérlőként is.
1917-ben a malmot megvásárolta Bezerédi Imre nagybirtokos 120 000 koronáért. Ő négy évig üzemeltette, majd 1921-ben eladta Horváth József molnármesternek, aki addig több zalai malomban is volt bérlő.[44]
A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban is Horváth József neve szerepel malomtulajdonosként.[45]
Az 1947-es összeírásban ezt olvahatjuk: „Horváth József vegyes típusú malma. 1900 óta áll fenn a malom és azt 1920 óta vezeti, mint képzett szakember, 50 évi gyakorlattal. A malom gőzgépmeghajtású, 5 járatú, napi teljesítőképessége 50 q. Négy alkalmazottat foglalkoztat és a felszabadulás után azonnal megindította a malmot.”[46]
A Horváth József tulajdonában lévő malomból még egy nevet ismereünk: Simon Ignácz főgépészét.
Horváthról további adataink is vannak: „Horváth József gőzmalomtulajdonos. (Mikefa, 1880.[Ma Mikekarácsonyfa ML]) A malomipart édesapja malmában sajátította el, majd több helyen megfordult, mint segéd. 1906-ban önállósította magát, és Rezi határában vízimalmot alapított. 1921-ben vette meg az alsópáhoki gőzmalmot, 45/50 H. P. gőzgép meghajtással, melyet azóta is vezet. Felesége Porpácz Mária, egy gyermekük van.”[47]
Békássy Jenő 1930-ban megjelent munkájában úgy tudja, hogy Nován született.[48]
Az 1949-es összeírásban: Cég: Horváth József. Tulajdonos: Horváth József. Kapacitás 40 q/24 h. Használhatóság 50 %.[49] A malom ekkor is gőzüzemű.[50]
A malom 1951-ig volt a tulajdonában, akkor államosították, és a Veszprém Megyei Malomipari Egyesülés tulajdonába került, élére pedig igazgatót állítottak Kocsis Gábor személyében. Az ő igazgatósága alatt a malmot korszerűsítették, és a gőzgépet is villamos hajtásra cserélték. A gőzgép kéményét a malom dolgozóinak adták lebontásra, akik annak tégláit házépítésre használták.
Az ötvenes évek közepén ez a malom is tanácsi tulajdonba került, de az üzemeltetést a továbbra is a malomipari egyesülés végezte.
1962-ben új igazgató került a malom élére. Papp László csak rövid ideig töltötte be e tisztséget, mert a Miniszter Tanács ebben az évben a 100q kapacítás alatti malmokat rendelettel megszüntette. Ezt a malmot is leszerelték, berendezéseit elszállították, épületeit pedig átadták a helyi termelőszövetkezetnek, amely azt gépműhelynek és raktárnak használta.
Az 1980-as években az épületegyüttest lebontották, ma lakóház áll a helyén.[51]
Malom: Gépállomás. Gőzmalom volt, majd gépszerelő műhely lett.[52]
8. Althalfalva, Általfalud (Söjtör)
9. Alsórajk (Rajk, Alsó-, és Felső)
10. Andráshida (Zalaegerszeg)
(Balogh Margit: Az apát úr. Göcseji Múzeum Zalaegerszeg, 2019. 227. old.)
11. Antalfa, Szentantalfa
A füredi kerület molnárairól 1755-ben készült adóösszeírás idején Antalfán 2 molnár volt.[53]
Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba Boros István és Rimonai György szerepel név szerint.[54]
Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Borsos László nevét jegyezték föl.[55]
Az I. katonai felmérés térképén a falu mellett északon és délen is egy-egy malmot jelölnek, illetve tőle északra és délre is egy-egy malom van a falun átfolyó patakon.[56]
1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.
A Szt. Antalfa határában lévő 6 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 1 pozsonyi mérő.[57]
Fentiek ellenére a II. katonai térkép 1852-55 közti felmérése nem jelöl egyetlen malmot sem.[58]
12. Apáti (Hegymagasapáti, Kisapáti, Monostorapáti, Nemesapáti, Zalaapáti)
13. Arács, Balatonarács (Balatonfüred)
14. Aszófő
Tavi-séd, Vékény-patak
Az I. katonai felmérés térképén a falu alatt egy malom látszik.[59]
Az 1787. évi összeírás szerint a Séd-patakon álló egykerekű földesúri malmot a lakosok szabadon használhatják. A malom értéke, a hozzá tartozó épületekkel 469 forint 30 krajcár, amely ekkor a földesúrnak 92 Ft 36 krajcár hasznot hozott.[60]
1828-ban 3 malomról tesznek említést. 1832-ben pedig felülcsapó malmát említik.[61]
1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. Az Aszőfő határában lévő vízimalom kapacitása napi 10 pozsonyi mérő volt.[62]
A II. katonai térkép 1852-55 közti felvételén a falu délkeleti, Tihany felé eső végén van egy malom egy házzal.[63]
1876-ben a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint vízimalmában 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 17 Ft jövedéki adót fizettek.[64]
Adásvételi szerződés, Kelt Tihanyban 1907. május 30. Jóváhagyva: Pannonhalma, 1907. június 27. Főapát. Budapesten a vallásügyi minisztériumban 1908. január 27.-én.
A tihanyi apátság eladja az egykerekű malmot felszereléssel, a hozzátartozó lakóházzal, melléképületekkel Mórocza Lajosnak és nejének 6000 Koronáért.[65]
A magyar közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendeletében Mórocza Károly a malom tulajdonosa.[66] További adatunk nincs róla.
15. Avas (Középkori település Szilvágy környékén.)
Egyetlen adatunk van a falu malmáról. Egykerekű malom.[67]
16. Atafa, Átafalu
Az 1757-es összeírásban Simai György és Boros István molnár nevét jegyezték föl.
1762-ben Horváth Józsefnek hívták a molnárt. Új (ez vsz. új malmot és molnárt jelent) Magyar Ferenc.
Az 1813-ban készült leírás szerint: „Miolta az átafalui malom leszállíttattott, a Széevíznek elegendő esettye lévén, az feő canallison olly quantitással és sebességgel foly, hogy úgy látszatik, hogy arra egy alólcsapó malmot haszonnal lehetne készítteni. Ez által a jövedelem szépen szaporodna, és mivel alólcsapó volna, a rétek kiszárittásában semmi kár nem esne. Ezen malom kipótolná a kelénkit, melly pár esztendő múlva elpusztul, és a barnakit, melly hasonlóképpen nem sokkal tovább fog tartani.[68]
17. Attak
Eger-patak
1342-ben említik az uraság tulajdonában lévő vízimalmát az Eger-vizén. 1564-ben 2 portáján laknak a veszprémi püspök itteni molnárai. 1574-ben a püspöki malom puszta.[69]
18. Ábrahámhegy
Burnót-patak
Első ismert említésekor, 1770-ben malmát a veszprémi káptalan bérbe adja. Az árenda 1820-ban 150 forint.[70]
Az 1850-es kataszteri térképen: Fehér-malom néven szerepel.
1902-ben Pusztamalomként említik. Későbbi elnevezései: Csigó-malom, Leposa-malom, Szent István-völgyi malom.[71]
Fenti adatok ellenére, sem az első, sem a második katonai térképen nem találunk malmot.
1949-ben: Cég: Kiss József. Tulajdonos: Kiss József. Kapacitás: 2. q/24 h. Használhatóság: 35. %.[72] A malom ekkor víz és fagáz üzemű.[73] Kiss József az államosítás után elköltözött. A malmot leállították, épületében kaszakövet gyártottak.[74]
A malomház ma lakóépület.
Ábrahámhegy, Szent István völgyi vízimalom. Fotó: Simon Istvántól.
Ábrahámhegyi malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.
19. Árkosháza
(Babosdöbréte határa, a falutól északra)[75]
Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Faragó János neve szerepel.[76]
Az I. katonai térkép 1784-es felvételén Döbrététől Északnyugatra egy viszonylag nagyméretű tó látszik, amelynek délkeleti sarkában áll egy malom épületekkel.[77] Ez az árkosházi malommal azonos.
A második katonai felmérésen - 1852-55 – már nincs meg a malom.[78]
20. Árokfő
1588-ban és 1601-ben említik malmát, melyet 1 forintért bérelnek.[80] Több adatot nem ismerünk róla.
