481. Talád (Vigántpetend és Pula között feküdt.)

 

1829-ből ismert malmai leltára.[1]

 

482. Tapolca

Tapolca-patak. „ [Tapolcánál] egy nagy tavat formálván, azonnal négykerekű malmot kezd hajtani […] Raposka, Hegymagas és Szigliget alatt 5830 öll hosszú csatornán elfolyván beszakad a’ Balatonba, Szigligetnél, s folytában hat lisztelő malmokat forgat.”[2]

 

1549-1555 közt a leveldi karthauzi szerzetesek malmának 2 adófizető telke van. 1564-ben a veszprémi püspök malmának 3 adófizető telke van. 1588-ban és 1601-ben 4 malmát jegyzik föl 8 kerékkel. Háromkerekű malmát a Tapolca meleg vize hajtja, amely nem fagy be.[3]

1663-ban ezt írták: „Az Egregy és Tapolca vize melletti molnárok kiváltságlevele a királytól származik; ezen privilégiumot aztán III. Károly 1714-ben újra kiadja, ekkor már a Zala vize melletti molnárok számára. (Ők viszont már 1691-ben is kaptak kiváltságot.)[4]

1669-ben Sennyei István veszprémi püspök, Öreg Érsek Jánosnak és Mártonnak bérbe adta a tapolcai határban lévő malmát, évi öt-öt köböl búza fizetségért.[5]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Farkas molnár nevét jegyezték föl.[6]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, szintén Molnár Farkas neve szerepel.[7]

„Malmok is határunkban jók és elegendő vagyon.” - vallják 1780. június 7.-én.[8]

1783-ban a négy malom jövedelme 872 forint 50 denár.[9]

Az I. katonai felmérés térképén a mai malomtónál nincs malom jelölve. A belőle kifolyó patak és a Raposkára vezető út találkozásánál van egy malom, házzal. Ugyanezen a patakon Raposkától északra szintén van egy malom.[10] Ugyanezeket a malmokat jelöli Tomasich is.

1802-ben a 4 malom: Kettős-, Szitás-, Alsó- és Felső-malom jövedelme 2490 forint 41 krajcár. Utóbbi kettőt Alsó és Felső Hatosnak is hívják. Mind jóvízű malmok. A Felső Hatos a városon kívül épült.[11]

A II. katonai térképen nem jelölik a malmokat.[12]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 2 vízimalomban 6 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a 2 malom után 92 Ft 60 krajcár jövedéki adót fizettek.[13]

1921-ben Jaszovszky György molnár kapta meg a püspöki malmok bérletét. Jaszovszky György Sárváron született 1857-ben. „Iskoláit szülővárosában végezte, szakmképzettségét Diszelben szerezte meg. Sokáig volt Sárosdon malomtulajdonos, majd Jánosházán az ottani gőzmalom társtulajdonosa lett. Az üzemet később a villamossági r. t. vette át, amelynek igazgatója lett. 1921-ben megkapta a püspöki bérletet, amelyet haláláig, 1927-ig vezetett.”[14]

1923- Püspöki alsó- és felső malom.[15]

„Jaszovszky Sándor okleveles gyógyszerész, malombérlő. Sárváron született 1887-ben. Budapesten egyetemi végzettséggel gyógyszerészi oklevelet szerzett, majd molnáripari szakvizsgát tett. Tanulmányai befejezése után Kispesten dolgozott. 1915-ben bevonult, 1918-ban szerelt le. 1921-ben –, amikor édesapja kibérelte a malmokat –került Tapolcára, ahol 1924-ig, mint gyógyszertárgondnok működött, majd édesapja halála után átvette a malom bérletét, amelyhez hozzátartozik az úgynevezett püspökségi alsó és felső malom is, és azt vezeti.”[16]

 

Püspöki Felső-malom

 

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, a tapolcai felső malomban Molnár Farkas neve szerepel.[17]

„Kubicsek Gyula malombérlő. 1899-ben született Kővágóőrsön, régi molnár családban. Középiskolába járt, a malomipart Balatonfüreden tanulta ki. 1924-ben Balatonszárszón önállósította magát. 1931-ben kibérelte Tapolcán a veszprémi püspökség felső malmát. A malom modernül van felszerelve, 24 óra teljesítménye 30q.”[18]

A Nagytó mellett áll a malom, amelyet az évszázadok alatt többször átépítettek, nagyobbították. Az 1960-as évektől szálloda, melyet Batsányi János feleségéről Gabriella szállodának kereszteltek el.[19]

 

 

713. Felső-malom. Fotó: Molnár László, 2008.

 

Püspöki Alsó-malom

 

A felső malom alatt újból felduzzasztották a vizet, ez a Kistó, ennek vize hajtotta az alsó malmot.[20]

Az 1878-ban Zalapetenden született Molnár Károly 1903-ig a tapolcai alsó malomban dolgozott segédként.[21]

1940-ben Meidl József malma.[22]

„Meidl József malombérlő. (Somlóvásárhely, 1881.) Iskoláit Tapolcán és Devecserben végezte, és azután kitanulta a malomipart. A Tapolcai Ipar R. T.-nél szabadult fel 1900-ban. 1904-ben az Esterházyak gyulakeszi malmát vezette, majd Révkomáromban 9 évig a hengermalom főmolnára volt. Onnan Öttevénybe ment, majd ismét Gyulakesziben, illetve Emcsében volt főmolnár. 1931-ben vette bérbe a veszprémi püspökségnek 1870 óta fenálló püspöki alsó-malmát. Felesége: Erdős Klára, 2 fia szintén molnár.”[23]

Az 1947-ben kiadott Újjáépítő magyarokban olvashatjuk: „Meidl László vámőrlő bérmalma. 1931 óta bérli a család. Előbb apja, Meidl József volt a bérlő, tőle 1946. május 1-jén vette át fia, aki 20 éves gyakorlattal önállóan vezeti. A vízi turbinás és villanymotor meghajtású malom napi teljesítménye 10 q, valamint a darálás. Két alkalmazottat foglalkoztat, háborús kárait rendbe hozta.”[24]

1941-46 közt Kovács István volt itt alkalmazott molnár.[25]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Balatonvidéke Szövetkezet néven szerepel.[26]

Az 1949-ben készült kimutatásban: Cég: Meidl László. Tulajdonos: Földműves szövetkezet. Bérlő: Meidl László. Kapacitás: 10 q/24 h. Használhatóság: 60. %.[27] 2014-es információ szerint az épületet megvásárolták és tervezik hasznosítását.

 

 

710. Alsó-malom. Fotó: Vastagh Gábor.

 

 

706. Alsó-malom. Fotó: Molnár László, 2008

 

Hatos-malom, Hatosi szélmalom

 

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Ádám György neve szerepel.[28]

1947-ben: „Kovács István malombérlete. 1946. május 1-től bérli a malmot, ezt megelőzően 5 évig a tapolcai alsómalom molnára volt. 28 évi gyakorlata van. A malom 14 HP motorral van felszerelve, és napi teljesítménye 18 q. Négy állandó alkalmazottat foglalkoztat, és működését 1946. augusztusban kezdte, amikor a jelenlegi bérlő, mint vezető főmolnár vezette a malmot. Ő létesítette a városi strandfürdőt is, és most téli kádfürdő építését tervezi.”[29]

Az 1949-es kimutatásban a malom cége: Kovács István. Tulajdonos: Földműves Szövetkezet. Bérlő: Kovács István. Kapacitás 12 q/24 h. Használhatóság 45 %.[30] További sorsáról nincs adatunk.

 

483. Teskánd (Zalaegerszeg mellett. Van Kerkateskánd is.)

Zala folyó

 

 

759. A teskándi malom a tájban. Fotó GM 3499

 

1550-ben Teskándi Szigeti-malom –ként említik.[31]

1753-ban Macska János a molnár.[32]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Dávid Ferenc neve szerepel.[33]

Az 1757-es összeírásban, amelyben szintén a malmokat és molnárokat vették számba, Nagy György molnár nevét jegyezték föl.[34]

1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. Macska János tartozása 4 Ft 35 x volt.[35]

1762-ben Kovács János molnár.[36]

Az 1784-es katonai felmérés térképén Szent Marton és Teskand malom a Zala jobb partján. Mindkettő Apátfától nyugatra.[37]

Tomasich is jelöli a malmot.

1837-ben egy adásvételi szerződésben találkozunk Dömötör István teskándi molnár nevével.[38]

1850-benösszeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Teskándon Pivarits Istvánt.[39]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A teskándi határban lévő vízimalom kapacitása napi 16 pozsonyi mérő.[40]

Az 1852-55 közti II. katonai felmérés térképén a falutól északra, a Zala jobb partján állt a malom.[41]

1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: 1, magassága: 2 such v. láb 4 czoll v. hüvelk, szélessége: 6 such.[42]

1858-as térképen a teskándi malom Apátfa alatt van, a Zala jobb partján.[43]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalomban 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 26 Ft jövedéki adót fizettek.[44]

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosa Klázer István volt, és Varga Kálmán bérelte.[45]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Klázer István neve szerepel.[46]

Az 1949-es kimutatás szerint a malom cége: Klázer István. Tulajdonos: Klázer István. Kapacitás: 30 q/24 h. Használhatóság: 65 %.[47]

Varga Kálmán volt az utolsó molnára vagy bérlője. Az államosítás után még korszerűsítették. Vezetői ezt követően: Császár Károly, Nyakas Gyula, Vizy Miklós voltak. Majd váratlanul leállították, leszerelték; a húsipar darálója, raktára és sertéshizlaldája lett. 2005 májusában lebontották.[48]

 

Szala-köz 36/189. Zala 36/190.[49]

 

 

752. A teskándi malom. Fotó: Kummer Gyula.

 

 

 

484. Tolmács (Kistolmács)

 

1753-55. Tóth Tamás molnár.[50] Malmot viszont nem találunk az I. katonai térképen.

„Határunkban közel egy malom vagyon” - vallják 1781. szeptember 5.-én.[51] Ez feltételezhetően a béci malom lehetett. További adataink nincsenek róla.

 

485. Tomaj (Lesencetomaj)

 

486. Tompafölde

 

Ami a helyét illeti, 1517-ben Tompafölde, másképp Kisfaludról azt mondják, hogy egy malom volt itt a Zala folyón, tehát Zalaszentgyörgy és Kávás vidékén kell keresnünk.[52] Több adatunk nincs itteni malomról.

 

487. Tormafölde (1940-ig Tormafölde és Kislakos. Kislakos korábban Petichlakosa volt.)

Kerka-folyó

 

1524-ben a Bánffy urbáriumban Petichlakosán említenek malmot.[53]

Egy háromkövű malom van a Kerka folyón Tormafölde közelében, derül ki a Szécsi Margit lányai: Júlia és Magdolna közti osztozkodás irataiból, 1572-ben. „Szécsi Margit második házasságából született Júlia lánya örökli a szécsiszigeti uradalomhoz tartozó Tormefölde határában a Kerka folyón lévő 3 köves malmot.”[54]

1753-ban Marton Mihály molnár neve szerepel az összeírásban.[55]

Az 1753-55ös összeírás Toplak Márton molnárt jegyezte föl.[56]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, szintén Marton Mihály neve szerepel.[57]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Mártony István molnár nevét jegyezték föl.[58]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, szintén Marton István neve szerepel.[59]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A tormaföldi Sipos György molnár Csukics József nevű legényét „kő hibányosságért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Sipos György molnár legényét „malombéli hibákért” megbüntették. A céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Sipos György volt a molnár [60]

Az 1784-es felmérés alapján készült I. katonai térképen jelölnek egy malmot, molnárházzal a Kerka bal partján, kb. ahol később is állt.[61]

Tomasich térképén viszont nem szerepel malom.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A tormaföldi malom tulajdonosa: gróf Andrássy nő, 3 kerekű, kapacitása: 10 pozsonyi mérő/24 óra.[62]

A II. katonai térképen ott van a malom a Kerka bal ágán, a jóval a falu fölött, északra, két épülettel, ahol később is volt.[63]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalomban 1 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 28 forint jövedéki adót fizettek.[64]

 

 

773. Tormaföldi malom. Fotó: Tuboly Zoltántól.

 

„1941. február 14. Tárgyalás a tormaföldi malom melletti vízkivételről. A tárgyalást dr. Szűts főjegyző vezette az alispán helyett.”[65] Itt a MAORT Lovászi üzeme számára szükséges víz kivételéről volt szó, ami a malmok működését is befolyásolta.

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: Földműves szövetkezet malma. Tulajdonos: Földműves szövetkezet. Bérlő: Tuboly Ádám. Kapacitás: 12 q/24 h. Használhatóság: 45 %.[66]

A Tuboly család a lovászi malmot is bérelte. Tuboly József és Kiss Kálmán együtt dolgoztak Lentiben, a Horváth malomban, majd együtt bérelték a lovászi malmot. Mindkettőjüket elitélték gazdasági vétségért. Tuboly Józsefről Lovászinál írtunk.

Kiss Kálmán, 1945 előtt molnársegéd, 1916. január 19.-én született Tormaföldén. 1948-ban, 1949-ben, és 50-ben pénzbüntetésre, illetve 7 hónapra ítélték közellátás érdekét veszélyeztető vétség miatt. Apja, Kiss Kálmán 1945 előtt malombérlő volt.[67]

Kovács József szerint a malmot 1960-ban bontották le, de az egykori bérlő Tuboly Ádám unokája, Tuboly Zoltán szerint, a 60-as évek közepén még állt.[68] Lakó- és melléképületeit az 1970-es években bontották le.

 

Patak [Tormaföldi patak] 175/14. Kerka 175/24. Malomi-földek 174/34. Malom-vágás 175/36. Tornyiszentmiklós földrajzi neveinél ezek így jelentkeznek: Égett-malom 186/174, Égett-malomi-híd 186/175.[69] Ez a malom szerepelhet Tomasich térképén 1792-ben Kislakosnál. A földrajzi nevek elhelyezkedése erre utal.

 

 

763. Tormaföldi malom, 1959. Fotó: Kincses István. GM 2145.

 

A kézirat elkészülte után előkerült, 2023-ban rögzített adatok:

 

488. Tornyiszentmiklós (Szentmiklós, Kerkaszentmiklós + Úfalu, Lendvaújfalu)

Kerka

 

1552-ben Bánffy Lászlónak a Lendva patakon, 2 portán 1-1 malma van.[70]

Az 1695. augusztus 16.-án Alsólendván kelt levelében Esterházy Gábor megengedi Jakasics Andornak, szentmiklósi bíróságban a Nagy Dobónak vízén malom építését.[71]

1728-ban a Lendva folyón Jakasics András lendvai tiszttartónak van egy, egy kerékre járó, úradó alá eső malma.[72] (Eszerint a Nagy Dobónak és a Lendva vize azonos lenne?)

1758-ban a lovászi malom felbecsülésén részt vett Kovács János Szentmiklósról.

1771. április 22-én Szecsődy Imre alszolgabíró és Babolcsay János esküdt Dobriban bűnügyi tanúkihallgatást tartottak Jakasics András háza és Czuk Miklós malma leégése ügyében.[73]

1774-ben Jakasics András lovászi földesúr ellen emelnek panaszt a szentmikósi molnárok Kovács János és Aranyos Mihály kislakosi molnárokkal együtt. Panaszuk oka, hogy nevezett földesúr 1770-ben lovászi mellett a Kerkán új malmot építtetett, és az ő malmaikat hajtó Kerka-ágat gáttal elterelte a saját malmára, emiatt nekik nagy káraik keletkeztek. A kiküldött megyei bizottság megállapította, hogy a kislakosi és a szentmiklósi malmok nem elsősorban a lovászi új malom építése miatt nem jutnak vízhez, hanem mert panaszosok a meder tisztítását, a gátak rendben tartását elmulasztották, és a malmok már korábban is szárazon álltak, csak árvizek idején [ezen talán magasabb vízállást érthettek ML.] jutottak vízhez.[74]

1780. június 5.-én ezt vallották a meghallgatott tanúk: „Malom is vagyon határunkban, melly elegendő szükségünkre.”[75]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A szentmiklósi Fejér István molnár Csóra János nevű legényét „malombéli defectusért” megbüntették. A céh következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Fejér István molnár legényét „különös malombéli hibákért” megbüntették. A céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Fejér István volt a molnár [76]

Az 1784-es I. katonai térképen jól látszik, hogy a Dobri malom fölött egyesül a Kerka Tormafölde fölött kettészakadt ága. A jobb oldali ág jobb partján áll a Szentmiklósi malom. Szentmiklós közepe tájáról út vezet hozzá. Mellette hajlított – L alakú - épület.[77]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

Tulajdonos: Herceg Esterházy Pál, 3 kerekű, kapacitása: 10 pozsonyi mérő/24 óra.[78]

Ugyanott van a malom a második katonai térképen is, ahol az elsőn, csak nehezen látható a rajzolás miatt, de nincs mellette épület.[79]

 

 

776. Tornyiszentmiklósi malmok az I. katonai térképen, 1784.

 

Újfalu, Lendvaújfalu

Lendva-patak

 

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Siket Ferenc molnár nevét jegyezték föl Lendva Ujfaluban.[80]

Újfalusiak vallották 1780. június 10-én: „Malom is vagyon határunkban, melly elegendő szükségünkre.”[81]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. Az ujfalusi Szabó György molnár nevét jegyezték föl. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Továbbra is Szabó György volt a molnár. A céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Szabó György a molnár. [82]

Az 1784-as katonai térképen a Lendva patak szigetet alkotott. Bal (északi) ágán hídon át lehetett a malomhoz jutni. A jobb ág bal partján – tehát a szigeten - állt a malom, mellette a molnár háza.[83] Tomasich térképén ez a malom sem szerepel.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A malom tulajdonosa: Herceg Esterházy Pál, 3 kerekű, kapacitásuk: 10 pozsonyi mérő/24 óra.[84]

A II. katonai térképen Lendva Ujfalu keleti vége alatt a megregulázott Lendva patak bal partján áll a malom két épülettel.[85]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 36 Ft 30 krajcár jövedéki adót fizettek.[86]

Trianont követően a Lendva-patakon (későbbi nevén Ájás) egy malom állt, mely 1845-1857 között épülhetett. A malom szerepel az 1874-es vízrajzi térképen is. Ezt a malmot az első világháború előtt átalakították vadászkastéllyá, majd 1923-tól 1945-ig az Esterházy hercegi erdőgazdaság irodája volt.[87]

 

774. Az egykori malom. Fotó: Goór Zoltán.

 

Égett malom 186/174. Vízimalom volt ott, talán 100 éve égett le. Égett malomi híd 186/175. Az égett malom mellett van. Fekete-ér: Ájás [Patak] 186/193. Rajta állt az égett malom[88]

Ájás = Lendva-patak.[89] (Az „ájás” vidékünk nyelvjárásában ásást jelentett, tehát ásott patakról, csatornáról van szó.)

 

489. Tófej

Durgaji-patak

 

A Görbe-fáki patakon jelöl malmot Tomasich térképe 1792-ben, Oroklán és Hencse puszta közt. Az I. katonai térkép szerint ez inkább az orokláni malommal azonos.

 

Durgaji-patak 84/28. Kisfalu-patak. Görbe-fáki-patak. Zalatárnok határában ezt a vízfolyást Görbefődi-pataknak hívják. Durgaji malom 84/29. (Durgó, Durgói). Szompácsi-patak: Gá-kuti-patak [Gálkuti patak] 84/51. [90]

 

 

490. Tóti (Káptalantóti)

 

491. Tótfalu (Kerkateskánd)

 

492. Tót Szent Lászó (Szécsi Szent Lászlóval azonosítható.)

 

493. Tótszentmárton

Mura-folyó

Becsehelyi-patak (1728)

 

Az 1697-es összeírás szerint: egy rossz malom, évi 3 Ft hozammal.[91]

Az 1712-ben készült úrbéri összeírásban négy malmot írtak össze a molnárok neveivel: Jacobum Varga, Sebastian és Kuzsmán Stankó, Terzstenyák Göntér, Kosztarics Matok. Az összírás szerint soha nem adtak utánuk sem pénzt, sem terményt, jövedelmük csekély, csak nagyon esős időben használhatók.[92]

1728-ban ismét összeírták a birtokot. Két földesúri malom. 3 házatlan zsellér, ebből molnár 2. Hármuk jövedelme 17 Ft.[93]

1753-55-ban három molnárt írtak össze: Horváth Györgyöt, Primecz Jánost és Hernyák Mártont.[94]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Primecz János neve szerepel.[95]

Az 1770-ös összeírásból: Extraszerialista 10 család, 33 lélekkel, 18 adózóval. Köztük 3 molnár, összesen 57 pm. jövedelemmel. Malmok vannak.[96]

1786-89-ban Tótszentmárton filiái: Malom a helységen kívűl, ¼ óra 8 lélek.[97]

Hozzátartozik még Alsómalom és Felsőmalom. Év nélkül.[98]

Az 1784-e I. katonai felmérés szerint a falu felett északra három völgygátas malomtó volt. Mindhárom alatt malom, házzal. A falu alatt Szerdahely fölött, a kettő közt kb. félúton, van egy gátas malom, tóval, épülettel. „Alte m.” jelöléssel.[99]

Tomasich térképe nem jelöl malmot.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A tótszentmártoni határban lévő 2 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 3-5 pozsonyi mérő.[100]

Az 1851-es adat ellenére a II. katonai térképen nincsen jelölve malom.[101]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalom után 4 Ft 60 krajcár jövedéki adót fizettek.[102]

1897. december 31.-én a szombathelyi kultúrmérnöki hivatal több malom, köztük a tótszentmártoni iratait bekérte. Ebből tudjuk, hogy a malom tulajdonosai Bedekovics Kálmán örökösei voltak.[103]

1935-ben ezt találjuk a falu malmával kapcsolatban: „Dankó György malombérlő. (Tótszentmárton, 1909.) A malomipart Horváth Gyula malmában, helyben tanulta ki. 1927-ben felszabadult, és továbbra is ugyanott dolgozik. 1934-ben kibérelte a malmot, és az üzemet önállóan vezeti.”[104]

Az 1949-es kimutatás szerint a malom cége: Horváth Gyula. Tulajdonos: Horváth Gyula. Kapacitás: 18 q/24 h. Használhatóság: 20 %.[105]

 

A falu keleti szélénél folyó Borsfai patakon volt a Keresztúri-malom.[106] Erről a malomról semmit sem tudunk.

 

Szokácsov melén: Górni melin: Fölső malom 203/30. Valamikor malom volt itt. Szescsëcë. Falucskát jelent 203/40. Valamikor falu lehetett itt, de most már csak egy vén malom van, lakókkal. Prë melino: Malom 203/41. Dólni melin: Zsohárov melin 203/83. Régen vízimalom volt itt. (Talán Zsohár nevű tulajdonosáról vagy molnáráról kapta nevét.)

 

 

494. Tótszerdahely

Timár-patak

 

1591-ben öt malom volt itt a Murán. 1697-ben a földesúri malmot is helyreállították. 1728-ban a Mihály-patakon volt egy egykerekű malom.[107]

1753-ban Petrics István molnárt írták össze,[108] majd ugyabban az évben még két molnárt: Molnár Miklóst és Prinecz Jánost.[109]

1753-55-ban Kósa (vagy Kása) János molnár.[110]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Benics István neve szerepel.[111]

Az 1757-es összeírásban, amelyben szintén a malmokat és molnárokat írták össze, Reta Kása Péter, Kuti Miklós, Fehér István és Petris István molnár nevét jegyezték föl.[112]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Kuti Mihály és Fejes István neve szerepel.[113]

Az 1784-es katonai térképen a Szentmártonból jövő patakon az „Öreg malom” alatt, a falu keleti végén egy gátas, tavas malom volt. Mellette két épület. A Murán két hajómalom.[114]

Tomasich térképe egyik malmot sem jelöli.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A tótszerdahelyi határban lévő 13 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 2-5 pozsonyi mérő.[115]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felmérésekor a falutól délre 6 hajómalom volt a Murán.[116]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalom után 17 Ft 40 krajcár jövedéki adót fizettek.[117]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Hováth és Jakovics néven szerepel a malom.[118]

 

Tmárov járek. Timár patak 204/19. Sztiszka: Tímár-malom 204/20. Egykori tulajdonosáról.[119]

 

 

495. Tölcsén, Tölcsán (Szentgróti járás)

 

Az I. katonai térkép tanusága szerint Pakodtól nyugatra, pár házból álló település. Malmot nem jelöl a térkép.[120] Tomasich térképén sincs malom.

A II. katonai térkép 1852-55 közti felvételezésekor Csány-ként jelölik, de malma nincs.[121]

Egyetlen adatun 1876-ból való. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint vízimalma után 26 Ft jövedéki adót fizettek.[122]

 

496. Tőberek (Nemesapáti)

 

497. Tőkeháza (Kacorlaktól északra)[123]

 

Az 1750 körül készült összírásban Bohár György molnár nevével találkozunk.[124]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Cseh Tamás neve szerepel.[125]

1777. július 13.-án vallották dusnokiak: „Tőkeházi pusztában lévő malom hozzánk csak félórányi járóföld.”[126]

A II. katonai térképen szerepel Tőke Házi puszta, de malom nincs.[127]

 

„Tőkeházi” földrajzi nevek Kacorlak határában találhatók.

 

498. Tölles, (Szentgyörgyvölgy és Magyarföld közt volt.)

Nagyréti-patak

 

Az 1750 körül készült összeírásban Halász János molnár neve szerepel.[128]

1754-ben Katán Pál molnárnak 70 köböl jövedelme van.[129]

Az I. katonai felmérés térképén nem találjuk nyomát,[130] és nincs a II. katonai térképen sem.

Az 1949-ben készült kimutatásban a malom cége: ifj. Tóth György. Tulajdonos: Állami malom. Bérlő: ifj. Tóth György. Kapacitás: 20 q/24 h. Használhatóság: 50 %.[131]

A XVIII. század közepi és az 1949-es adat közti, valamint az azt követő időszakról nincsenek adataink.

 

 

499. Tördemic (Badacsonytördemic, Nemestördemic)

Eger-víz

 

Az 1784-es katonai felmérés térképén a falutól északnyugatra van egy malom házzal. A falu északi végétől út vezet a malomig. Ugyanezen a patakon a szigligeti hegy keleti oldala alatt is van egy malom, három épülettel.[132]

Tomasich 1792-es térképén szintén szerepel a malom.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A tördemici határban lévő vízimalom kapacitása napi 6 pozsonyi mérő.[133]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felmérésekor ugyanott van a malom, ahol az első katonai felmérésen is volt, a falu északi végétől nyugatra. Innen vezet út a malomhoz.[134]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 2 segédet foglalkoztattak, és a malom után 40 forint jövedéki adót fizettek.[135]

A tördemici malmot megvásárolta Cságoly Antal Pál, aki 1868-ban születet és előzőleg a szigligeti malom bérlője volt.[136]

Az 1950-es években még működött.[137]

A malom egyszintes épülete rossz állapotban ugyan, de még áll.[138]

 

 

012. Badacsonytördemici malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

 

 

500. Turischa, Turnischa (Turnische, Turnišce, SLO, Bántornya)

Lendva-folyó

 

Az 1784-es I. katonai felmérés térképén a Dobronakra vezető út bal oldalán, a Lendva jobb partján névtelen malom, fordított U alakú épülettel. Ez alatt ugyanolyan távolságra, mint azt a Lendván már láttuk, van a Krambaczow malom a bal parton, két egymásra merőleges épülettel. Nedelicz közelében Boncz malom a jobb parton, ház és fordított L alakú épület.[139]

Tomasich 1792-es térképe nem jelöl malmot.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat:

1. Tulajdonos: Agustics Sándor, 2 kerekű, kapacitása: 10 pozsonyi mérő/24 óra.

2. Tulajdonos: Kucsko család, 2 kerekű, kapacitása: 10 pozsonyi mérő/24 óra.

3. Tulajdonos: Rousz család, 2 kerekű, kapacitása: 10 pozsonyi mérő/24 óra.

4. Tulajdonos: Tivadar család, 2 kerekű, kapacitása: 10 pozsonyi mérő/24 óra.[140]

 

A II. katonai térképen két malom van a falutól kelet, délkeletre.[141]

Az 1863-ban, a Zala Vármegye Tisztiszéke számára készült kimutatás szerint 4 patakmalomban 9 kővel 24 óra alatt 36 ausztriai mérő gabonát képesek megőrölni. Vízhiány miatt sem 1862-ben, sem 63-ban nem őrölt.[142]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a 4 vízimalom után 30 Ft jövedéki adót fizettek.[143]

 

501. Türje

Nádas-patak

A Nádas-patak Szentgrót fölött folyik a Zalába.

 

Egy 1588-as adat szerint a malom csak áradáskor, vagy nagy eső után tudott őrölni.[144]

1601-ben a vár alatt halastó és egykerekű malom van. A 2 kerekű (Kettős malomként említett) a Zalán elpusztult.[145]

1604-ben, a türjei vár leltárakor leírják, hogy van egy halastó a vár alatt, ezen van egy egykerekű malom, csekély hozammal. A kétkerekű malom a Zala folyón még nincs helyreállítva.[146]

1642-ben tanúvallomásokat vettek fel a türjei prépostság birtokok határainak megállapítására. Ebből a malmokra vonatkozó kérdés: „Tudja-e a tanú, hogy a Zala megyei Barrabas nevű szőlőhegy határában a Szala folyó vízén a Türjei prépostnak malmai voltak? Tudnak-e arról, hogy Döghi határban is volt egy malma a Türjei prépostnak?”

Az első – 80 éves - tanú válasza: „Tudom, hogy az Barrabas határban egy malom volt mostis megh vagyon. Azon kívűl kettőnek heliét tudom, egyiket tsintalan malomnak hittak, másiknak nem tudom mi a neve […] Az Magki patakon levő malomnak helyet halastoját tudom, de azt sem tudom kie volt. Azt a helyt a’ hol most Magdkiak laknak, Batki Sürünek hittak.”[147] [Magdk alatt Batykot kell érteni ML]

1672-ben Prodinszky Mihály türjei prépost a számára semmiféle hasznot nem hozó malmot Németh János vajdának és az egész türjei őrségnek, továbbá a jobbágyoknak zálogba átengedte az alábbi feltételekkel:

1. A vajda és a katonák 200 (?) értékű malmot építhetnek és vallomástevő vagy annak utódai csak ennek az összegnek lefizetésével válthatják azt vissza.

2. Mind a felső, mind az alsó halastónak töltését a katonák tartoznak fenntartani, javítani és a „Vámhidat” is tartoznak állagában megőrizni.

3. Mindkét halastó haszna, vagyis a halászat, nem a zálogba vevőké, hanem a présposté marad.[148]

1743-ból ismerünk egy 1722-ben kelt szerződést malom építéséről.[149]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Mihály, Németh János molnár nevét jegyezték föl.[150]

Az 1770-ben összeírt adózók: Molnár: 1, malom jövedelme: 45 p. m. gabona jövedelemmel.[151]

„Malmok határunkban vannak.” - vallják szűkszavúan a türjeiek 1781. június 8.-án.[152]

Az I. katonai térképen a falutól délnyugatra, közvetlenül a falu alatt Észak-déli irányú patakon van egy malom, házzal.[153]

Az 1786-ban készült összeírásban két malom van a határban: Felső malom a Tóvíz patakon, Alsó malom a Tóvízen.[154]

1792-ben Tomasich egy malmot jelöl a ma Nádasnak nevezett patakon.

1828-ban két molnár. 1 molnár negyed évig segéd nélkül dolgozik.[155]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A türjei határban lévő türjei malom IV. osztályú, 24 óra alatt 4 pozsonyi mérő gabonát őröl.[156]

A II. katonai térképen Belső Türje déli végétől nyugatra van egy gátas tó, alatta van a malom.[157]

1907. Takács István molnár.[158]

1925. 1 gőzmalom, 1 vízimalom.[159]

 

Rosenthal-malom

 

1935-ben ezt olvashatjuk: „Rosenthal József gőzmalomtulajdonos. (Sárvár, 1887.) Iskolái után a szülői háznál nyerte szaktudását. 1906-ban önállósította magát. 1922-ben vette át a türjei gőzmalmot, amelynek teljesítőképessége napi 100q.”[160]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Rosenthal malomként szerepel.[161]

Az 1949-es kimutatás szerint a malom cége: Schwarcenberg Dezső. Tulajdonos: Rosenthal örökösök. Bérlő: Schwarcenberg Dezső, Theibsz Sándor. Kapacitás: 55. q/24 h. Használhatóság: 60. %.[162] További adatunk nincs róla.

 

Molnár-malom

 

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Molnár Lajos neve szerepel.[163]

Az 1947-ben megjelent Újjáépítő magyarok-ban olvashatjuk az alábbiakat: „Molnár Lajos és István gőzmalma. Ez egy családi malom, amelyet 1927-ben vettek át a jelenlegi tulajdonosok, és azóta vezetik. Búza- rozsdarálással foglakozik, úgy helyben, mint a környéken. Vízi erejű malom, amelyben kisegítésként egy 8 HP. Motor van beállítva. A malom korszerűen van egyébként berendezve, felszerelve és további prosperitása biztosítottnak látszik.”[164]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Molnár és tsa. Tulajdonos: Molnár testvérek. Kapacitás: 8 q/24 h. Használhatóság: 60 %.[165] További sorsa nem ismert.

 

Kettős malom

 

1567. „Restitució Kettős malom in prep. Türje.[166]

Szintén 1567-ből való a következő panasz a megyéhez: Heranth Péter fegyveres cinkosaival együtt a közelmúltban a Türjei Kettős malmot elfoglalták a Zalán. Onnan a prépostságot illető vámgabonát elhordták saját használatukra. A malmot mind a mai napig használják. A megyei hatóság az illetékes szolgabírókat utasítja, hogy szerezzék és adják vissza jogos tulajdonosuknak.[167]

1604-ben a kétkerekű malom még nincs helyreállítva.[168]

1673-ban Kettős malom praedium.[169]

 

Alsó Türje

 

1566. „Molendinator Eiusdem super 2 akó 1 p.[170]

 

Felső Türje

 

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint Belső-Türje vízimalma után 8 Ft jövedéki adót fizettek.[171]

 

Kühid: Malom-híd 90/9. Híd a malom mellett. Malom utca 90/26. A volt vízimalomhoz vezet. Felső gáti erdő 90/32. Malom-út. 90/36. Valamikor ezen az úton jártak Ötvös, Dabronc, Zelaerdőd stb. községekből a Zala menti malmokba. Foló: Nádas patak 90/38. Kotyogó 90/115. Volt malom. Mónár-kert 90/116. Molnár nevű tulajdonosáról. (Az adatközlő a nevet jól tudja, de valószínűleg a molnár kertjéről van szó, elhelyezkedése erre utal. ML) Malom-víz 90/122.

 

 

502. Tüskeszentpéter

(1721: Szent Péter puszta, 1792-ben Tomasich térképén Zala Szent Péter-ként szerepel.)

Zala folyó

 

A szentpéteri malmot 1524-ben említik először a Bánffy urbáriumban. Az alsólendvai Bánffy család birtoka, akik bérbe adták. A bérleti díj évi 1 arany forint, 300 köböl, a malom köblével mért búza és egy vödör hal, vagy helyette 25 dénár.[172]

1610-ben Pogán Zsigmond 200 aranydukát kölcsön fejében elzálogosítja Aranyadon 27, Zalaszegen 2, és Zenth Pether-ben 1 lakott jobbágytelkét; valamint utóbbiban a háromkerekű malom felét a zala folyó fölött, a zalabéri Horváth Bálint özvegyének.[173]

1618-ban Perneczy György elzálogosította Hagymássy Kristóf szentgróti várkapitánynak a tőle felvett hitel fejében – többek közt – a Zent Peter possessioban minden joghatóságot a javak és a Zala folyó melletti háromkerekű Malom fölött.[174]

1630-ban Hagymássy Katalin – többek közt – a Zent Peter possessioban lévő birtokait, köztük a háromkerekű malmot Hagymássy Kristófnak elzálogosította.[175]

1641-ben Raiki Imre és Pogán Erzsébet gyermekei teljes birtokrészüket […] Zent Péter poossessióban, és az ottani malmot a Zala folyón 465 magyar forintért, visszaválthatóan Hagymássy Istvánnak és Lóránt Juditnak, továbbá örököseiknek elzálogosították.[176]

1646 októberében a török elpusztítja, majd 1664-ben ismét erre a sorsra jut.[177]

Az 1656. március 15.-én kelt összeírás címe:

 „Szentgroti várhoz az enni falu vagyon, s azokban hány Heles Jobbágy és Sellyér légien annak röviden való Extractusa.” 1656. március 15.

„Salasegen [Zalaszeg], Szent Péterben [Tüskeszentpéter], Aranyadon: […] Ezek azok mellyet Hagymasi István Uram kért volt feöl az Császártul az Várhoz. Horváth István bírta, de magvaszakadt, Szent Péteri malomnak is harmad részét.”

Az 1656. április 3.-án kelt összeírás címe:

„A Szentgroti Várhoz tartozando mindenféle jövedelemnek följegyzése.”

Bagyikon: „Szent György napján korcsma kezdetik. Itt éppen az Uré az Korcsma. Három kerék malom vagyon, azis éppen az úré.”[178]

1678-ban az őrletők közül három férfit a török portyázók elvittek.[179]

1690-ben Nádasdy Imre és Szegedy Ferenc a malom tulajdonosa.[180]

1696-ban Pogány Ádám panaszt emelt, mert Pogány Zsigmond több jószágát, köztük a Szt. Peter-i határban lévő malomrészt elfoglalta. Zalamegye főispája kötelezi Pogány Zsigmondot az elfoglalt javak visszaadására.[181]

1707-ben Rabutin labanc generális csapatai pusztítják el a települést és a malmot.

Az 1720-as években a malomban szolgált egy Kóczári Péter nevű molnárlegény.[182]

1721-ben: Szent Péter puszta. „Ezen a pusztán van a Szala folyó vizén egy jó állapotban levő, háromkerekű „forgó malom”, mely a molnár részén kívül (minden 3. köböl gabona az övé) évi 130 köblöt hoz az uraságnak. Hozott ez a malom ennél többszörte többet „… migh a kis vizeken való malmok nem erigáltattak az szomszédsághban, a’ Kik is nagyon praedpediállyák a’ proventust. Esterházyn kívül a Laskay és a Desényi családok 1/12-1/12 rész erejéig compossessorok a malomban.”[183]

Esterházy Péter 4 Szent Péter pusztán lakó zsellérének 4-4 nap robotot kell teljesítenie a malom körül.[184]

1723-ban a két Pogány lány birtokát megvásárolja ifj. Szegedy Ferenc. Miután apja a lányok apjától, Pogány Györgytől az ő részét megvásárolta, így az egész Pogány birtok a Szegediké lett.[185]

1752 nyarán villámcsapás következtében leég, még abban az évben újjáépítik.[186]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Miklós molnár nevét jegyezték föl.[187]

1760-ban ismét elpusztul egy tűzben. „… tűz által megemésztődvén.”[188]

1770-ben Vajda Ferencnek hívják a molnárt. Évi jövedelme 100 pozsonyi mérő gabona.[189] Másutt 10 p. m. jövedelmet említenek.[190]

Az I. katonai térképen, 1784-ben, a falutól északra a Zala bal partján malom és ház, továbbá 3 épület.[191]

1790-ben Tomasich térképe egy malmot jelöl Zala Szent Péter-en.

1809. július 25-én nagy jéggel kísért zivatar során megrongálódott a malom tetőzete.[192]

1818. január 11.-én a birtokosok: Szegedy Ferenc, Szegedy Róza [Kisfaludy Sándor neje] és Bezerédy György bérbe adják három évre Márkus József zablánci molnármesternek 1818. április 24-től 1821. április 23-ig. A szerződést Eötvösi-pusztában kötötték.

A szerződés nyolc pontból áll, ezeknek kivonatos tartalmát közöljük:

1./ A malom kőpadja, esetleg egyéb szerszámai is, valamint a gátja is javításra szorul, e javításokat a tulajdonosok elvégeztetik, és a szokásos „ötödik molnárrészben”, úgy, amint a jelenlegi molnár is bírja, a malmot Márkus Józsefnek árendába adják.

2./ A javítási munkálatokban azonban köteles a molnár családjával együtt részt venni, sőt: igavonó állataival a szükséges fuvarokban is köteles segíteni.

3./ Az első év rámegy a javításokra, arra árendát a molnár nem fizet, de a további két esztendőre, évente ad 300 köböl búzát, 600 köböl rozsot, 100 köböl kukoricát, vagy helyette 100 köböl rozsot és 100 köböl lisztport, negyedévi részletekben. Azzal a kikötéssel, ha valamelyik uraság az esedékességi idők közben mérsékelten igényelne előleget az árendára, a molnár azt is köteles szolgáltatni.

4./ A két év alatt szükséges malomköveket, szitát, kérgeket a bérbevevő saját költségén köteles megszerezni. A köveket az árendális év kezdetén le kell collozni, ahány coll követ vesz át, annyi collt kell visszaadnia a bérlet lejártakor. Viszont a szitapénzt a molnár szedheti, saját hasznára.

5./ A malom üzemelésével kapcsolatban szükségesséváló valamennyi kovácsmunkát, ami nem öntéssel és olvasztással jár, a bérlő köteles saját költségén elkészíttetni, a többi a tulajdonosokat terheli.

6./ A malom és molnárház épületein szükségessé váló kisebb javítási, tatarozási munkákat, és a malombeli, fafaragással járó valamennyi munkát köteles a molnár saját maga elvégezni, illetve saját költségén elvégeztetni. Ha viszont új munka lenne, tehát ha valamit teljes egészében újonnan kell megcsinálni, az már a tulajdonos urak költségére megy, de a molnár ahhoz is köteles segítséget adni kétkezi munkában, fuvarban.

7./ A molnár családja és az őrlők által okozott károk a molnárt terhelik, a véletlen károk azonban az urakat.

8./ A felmondási idő kölcsönösen fél év, de az urak fenntartják maguknak a jogot, ha a molnár hanyagul, kötelesség- és szerződésszegően látná el munkáját, kitehessék őt terminus előtt is a malomból.[193]

1828-ben kézműves a faluban egy molnár, aki egész évben dolgozik, 1 segéddel.[194]

1840-es években Léránt László molnár bérli a malmot, aki a zalabéri Lángi László molnársegédet alkalmazza.[195]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A szentpéteri határban szentpéteri malom I. osztályú, 24 óra alatt 24 pozsonyi mérő gabonát őröl.[196]

A II. katonai térkép 1852-55 közti felvételekor Sz. Peter északi végétől nyugatra van egy malom, amelyhez a faluból vezet út. A malom körül több épület áll.[197]

1854-ben a szentpéteri malom birtokosa Novák Ferenc.[198]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 2 segédet foglalkoztattak, és a malom után 52 Ft 40 krajcár jövedéki adót fizettek.[199]

Az 1860-as évektől Szalmássy János a malom bérlője, 1880-ban bekövetkezett haláláig.

1880-ban id. Pék Gyula bérli ki a malmot. 1889-ben a tulajdonosok: Szegedy György és Béla, valamint Okolicsányi Dénes eladják Bahm Ignácnak. Ő a malmot lebontja és egy háromemeletes épületet emel a helyén, amiben hengerszéket és turbinát építenek be. Bahm Ignáctól Barth János és fia, Vilmos vásárolták meg. Ők tovább fejlesztették a malmot, az apa 1896. február 24.-én bekövetkezett haláláig. 1898-ban Vilmos eladta Keszler Bernát és Mór vállalkozóknak. Ők szerelték fel gőzgéppel.[200]

 

 

781. Tüskeszentpéter, Zalavölgye műmalom. Fotó: Jakosa Árpádtól.

 

1925-ben 1 molnár, és egy vízi és gőzerőre berendezett malom, 12 alkalmazottal.[201]

1935-ben: „Kessler Bernát és Mór hengermalom. Tulajdonos Kessler Mór. (Batyk, 1877.) A cég 1904-ben alakult. Napi termelése 2 és fél vagon. Kereskedelmi és vámőrléssel foglalkozik, 23 embert alkalmaz. Régebben exportra is dolgozott (Ausztria, Fiume, Trieszt) 1929-ben Zalaegerszegen a Faluszövetség kiállításán aranyérmet és diszoklevelet nyert. Felesége: Kessler Irén.” [202]

 

 

778. Keszler-malom levélpapírjának fejléce. Fotó: Kummer Gyulától

 

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Kutrovácz Kálmán neve szerepel.[203]

1947-ben: „Kutrovácz Kálmán vámőrlő malma. A jelenlegi tulajdonos 1939-ben vette meg a malmot, azóta a saját neve alatt vezeti tovább. Vízimalom, amelynek teljesítőképessége 24 óránként 60 q örlemény. Raktárkészlete 18 vagon körül jár. A malom főmolnára Szalai János, aki azt szakavatottan és hozzáértéssel vezeti. Gazdálkodnak kb. 8000-8500 négyszögöl területen. Tervbe vették a villanyerőre való átállítást, amelyhez megfelelő motorok beállítása lesz szükséges.”[204]

Az 1949-es kimutatás szerint a malom cége: Kovács József. Tulajdonos: Kutrovácz örökösök. Bérlő: Kovács József. Kapacitás: 40 q/24 h. Használhatóság: 50 %.[205]

1950-körül államosították. 1961-ben újjáépítette és korszerűsítette a Vas-Zala Megyei Malomipari Vállalat. Ünnepélyes termelésbe állítására 1961. szeptember 16.-án került sor.[206] 40-50 t/nap teljesítménnyel üzemelt. Pneumatikus malom, hengerszékek blokkhajtással. Lapátos síkszitákat építettek be, csak elektromos meghajtás és vezérlőpult. Átépítés utáni vezetője Sopronyi József lett. (A malom technológiai utasításán, 1962-ben, Pajor Jenő igazgató aláírása van.)

 

 

777. Tüskeszentpéteri malom. Fotó: Marx Mária.

 

1989-ben korszerűsítették: 80 000 000 Ft-ba került: blokkhajtását átszerelték, NDK típusú hengerszékeket (NEGAMÁ), lapátnélküli síkszitákat építettek be. A transzmissziós meghajtás helyett egyedi meghajtású berendezéseket alklmaztak. 1993-ban privatizálták.[207]

A malom tulajdonosa a Zala-Cereália Kft. lett: „A Kft 1993-ban alakult meg azzal a céllal, hogy a Zalagabona Rt. zalaszentgróti gyáregységét a privatizáció során kivásárolja. A cég 1994. március 28.-án kezdte meg tevékenységét. Tulajdonosi körét döntően a környezetében lévő szövetkezetek, illetve magánszemélyek alkották. A cég tulajdonosi szerkezete folyamatosan átalakult, jelenleg belföldi magánszemélyek tulajdonában van. Tevékenységét két fő ágazat – malmi őrlés, illetve takarmánygyártás - határozza meg. Az elmúlt években a gabonaipart ért kihívások eredményeként a zalai malomipari cégek közül egyedül maradt talpon, amely elsősorban a reális feladat-meghatározásnak és a szakmai gazdálkodás iránti elkötelezettségnek köszönhető. Fontos elemnek tartva környezetének növénytermesztő és állattenyésztő gazdálkodóit, mint bejegyzett integrátor anyagi és szakmai hátteret biztosít a termeléshez. Ezzel stabilan biztosítja a folyamatos alapanyag ellátást, valamint a felvevő piacot.”[208]

 

 

780. Zala Cereália liszteszcskó.

 

„Kovács Zsigmond zalaszentlászlói molnár. (Tüskeszentpéter, 1889.) Tüskeszentpéteren szabadult fel a molnáriparban, 1905-ben. Mint segéd több helyütt dolgozott. Kehidán főmolnár volt. 1916-ban Zalaszentlászlón lett malombérlő és azóta vezeti a malmot. Felesége: Katona Teréz, 3 gyermekük van.”[209]

 

Rekesztő: Gát, zsilip 92/2. Felső-malom-kert 92/3. A malom melletti terület. Këszlër malom: Malom [Zalavölgye műmalom] 92/7. Keszler nevű egykori tulajdonosáról. Malom utca 92/8. Alasó-malom-kert. 92/10. A malom melletti terület. Szala 92/32. Zala folyó Uj-Szala 92/40. Zala folyó.[210]

 

503. Tüskeszer (Trnje, SLO)

Csernec-patak

 

Az I. katonai térképen (1784) Terny-ként szerepel. A falu nyugati végénél a Csernec patakot felduzzasztották, és annak keleti végénél volt egy malom, egy házzal.[211]

Tomasich Tüskeszer-ként jelöli, de malmot nem tüntet fel.

A második katonai felmérés térképén sincs malom.[212]

Az 1863-ban a Zala Vármegye Tisztiszéke számára készült kimutatás szerint 2 patakmalomban, 4 kővel 24 óra alatt 16 ausztriai mérő gabonát képesek megőrölni.[213]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a 3 vízimalom után 17 Ft jövedéki adót fizettek.[214]

---