419. Salföld, Salfölde

Burnót-patak

 

1628-ban három nemesi kúriájából csak egyiken van épület, a másik kettő, malmával és halastavávale gyütt puszta. 1693-ban „a tó vagy Boort vize mellett Szarka Lukács malomhelyeket építtet, amelyeken később malmok álltak. 1770-ben két molnárt írtak össze a faluban.[1]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Tabi János és Molnár (?) neve szerepel.[2]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A salfőldi határban lévő vízimalom kapacitása napi 1 pozsonyi mérő.[3]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalom után 9 Ft 20 krajcár jövedéki adót fizettek.[4]

 

„Leposa Kálmán molnár. (Kustánszeg, 1878.) Bocföldön tanulta a molnármesterséget. Segédként Budapesten, Nagykanizsán, Devecseren, Gyulakeszin fejlesztette szaktudását. A tulajdonában lévő malmot 1918-ban vette és azóta vezeti. Felesége: Farkas Mária. Gyermekei: Kálmán, Jenő, Mariska, Jolán.”[5]

 

Ábrahám-malom

 

1940-ben Kiss József tulajdona.[6]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Kiss József neve szerepel.[7]

 

420. Salomvár

Zala folyó

 

1422-ben Salomvár és Akosfalva (Akwsfalwa) között a Zala folyón említenek egy malmot a Salomváriak birtokában: vulgo Phylepmolna.[8]

1438-ban Salamonvári András egyik leánya, Kata, Ivánczi György felesége, a salamonvári és harkályi részjószágát a salamonvári Zalán lévő malmokkal, birtokrésszel együtt elzálogosította Bucsai Jánosnak.[9] A malmok számát nem ismerjük.

1753-ban három molnárt írtak össze a faluban, Vass János, Vass Mihály és Mészáros Mihály személyében.[10]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Mészáros György, Pap Mihály és Vass István neve szerepel.[11]

Az 1757-es összeírásban, amelyben szintén a malmokat és molnárokat vették számba, Vass István, Vass János és Göhér János molnárok nevét jegyezték föl. A malom nevét „Circó-malomként” említik.[12]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, Vass János, és Vass István neve szerepel.[13]

1764-ben két molnárról tudunk, valószínűleg két malommal. Egyikük Kiss Ferenc, másikuk Vass Mihály.[14]

1780. május 22.-én vallották az úrbérrendezés során meghallgatott tanúk: „Malom három is vagyon helységünkben, mellyek minden időben őrlésben elgyőznek bennünket.”[15]

Az I. katonai felmérés térképén három malom található Salomvár környékén a Zalán. Egy tőle északnyugatra, a bal parton, a másik a Csébre vezető úttól nyugatra, a harmadika falutól keletre.[16] Ez utóbbi a Pókafai malom.

1831 és 1834 közt az egyik malom tulajdonosa vagy bérlője N. Ceglédy József volt, mert nála inaskodott Belső József, aki 1834-ben szabadult, és később a kányavári, valamint a pákai malmok tulajdonosa lett. Ceglédy ebben az időben a zalalövői molnárcéh esküdtje volt.[17]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A salomvári határban lévő 2 vízimalom kapacitása - egyenként - napi 16 pozsonyi mérő.[18]

A II. katonai térképen három malom van a falu határában a Zalán. Az első a faluból Csébre vezető út hídjától nyugatra, a második a falutól északkeletre van. Itt szintén egy út vezet Cséb felé, és közvetlenül a híd mellett van a malom. A harmadik pedig még keletebbre. Ez utóbbit a pókafai malommal aznosítottuk.[19]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 3 vízimalomban 3 segédet foglalkoztattak, és a 3 malom után 90 Ft jövedéki adót fizettek.[20]

 

 

667 Salomvári malom helye. Fotó: Marx Mária.

 

Bóth-malom

 

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be, amiknek a végrehajtását ellenőrízték is. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosa Bóth István volt.[21]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Both István neve szerepel.[22]

1947-ben ezt olvashatjuk róla: „Bóth István malma. 1921-ben vette bérbe a malmot, és azóta 40 éves szakmai gyakorlattal vezeti. A felszabadulás után 1945 júliusától állandóan működik, napi teljesítménye 25q. A háborús károkat 50%-ban pótolta.”[23]

Az 1949-ben készült kimutatásból tudjuk, hogy a malom cége: Földművesszövetkezet malma. Tulajdonos: Földmüvesszövetkezet, Zalacséb. Bérlő: Both István. Kapacitás: 10q/24 h. Használhatóság: 30 %[24].

Az ötvenes évek elején államosították, le is szerelték, és 1952 körül a fundamentumig lebontották.[25]

 

Vízy-malom

 

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosai az Eitner testvérek (közös malom), bérlői pedig Vizy László és Mesterházy András voltak.[26]

1947-ben: „Vizy László vámőrlő malma. 1940-ben alapította a malmot, ezt megelőzően Zilahon volt 20 évig malma. 40 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. A malom napi teljesítőképessége 10 q. Háborús kárait részben pótolta, és fiával együtt dolgozik.”[27]

Vizy László a zalalövői Vizy családból származott, és benősült a Mesterházy családba.[28]

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: Vizi és Mesterházy. Tulajdonos: Vizi László és Mesterházyné. Kapacitás: 3 q/24 h. Használhatóság: 20 %.[29] További sorsáról csak feletételezésünk van: Jakosa Árpád véleménye, hogy a malmot nem államosították, hanem annak elkerülésére leállították.[30]

 

Pap-malom

 

Csak a földrajzi nevek őrizték meg emlékét.

Ezek, valamint a katonai térkép adatai alapján azonos az ákosfai malommal. Ma Salomvár határához tartozik az egykori Ákosfa területe, amely Salomvár és Kávás közt található.[31]

 

Harkály-patak 35/20, Pap-malom 35/30, Szala (Zala) 35/31, Bot-malom 35/32.[32]

 

 

421. Sand

 

Az 1947-ben kiadott Újjáépítő magyarokban olvashatunk róla: „Kollár Ferenc hengermalma. 1940-ben létesítette a jelenlegi tulajdonos, aki özv. Tóth Istvánnétól vette át, mint vízimalmot. Az átvételnél átépítette hengermalommá. Napi kapacitása 10 q. Egy alkalmazottat foglalkoztat.[33]

Kollár Ferenc időközben meghalt, mert az 1949-es kimutatásban már a cég: Özv. Kollár Ferencné. Tulajdonos: özv. Kollár Ferencné. Kapacitás: 10 q/24 h. Használhatóság: 40 %.[34]

422. Ság, Ságdörgicse, Ság-puszta (Ma Balatonakalihoz tartozik.)

 

1804-ben két földesúri malom, amelyet bérlők üzemeltetnek.[35]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A Sági-puszta határában lévő 2 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 6 pozsonyi mérő.[36]

A II. katonai térképen Ság pusztától északnyugatra három malom van a patakon. A felső és alsó névtelen, a középső a Tagyony M.[37]

 

 

423. Sárd (Külső- és Belsősárd)

 

424. Sármellék (Sármellék és Égenföld)

Kis-Zala, Kis-Zala-övcsatorna, Kenderáztató-csatorna

 

„Szőlőhegyünk, sem malmunk határunkban nincsen.” - vallották az Égenföldiek és hídvégiek 1769. március 3.-án[38] Vízimalmáról valóban nincs adatunk.

Kövesi András 1922-ben építtette a gőzmalmot, amit korszerű technológiával láttak el: 1db 45 HP gőzgép biztosította a hajtást. Hengerszékekkel, hasábszitákkal stb. szerelték fel. Kövesi a felvett banki hitelt nem tudta fizetni, ezért 1930. február 29.-én, árverésre hirdették meg 20000 pengőért.[39] Az árverésen megvette Dr. Hochstadter Sándor keszthelyi lakos.[40] Még ugyanebben az évben eladta Tamás Jenőnek és Józsefnek.[41]

„Tamás testvérek hengergőzmalma. 1930-ban vette át Tamás Jenő és József. Mindketten Balatonmagyaródon születtek 1901-ben és 1902-ben. József lett molnár.”[42]

 

 

670 Sármellék, gőzmalom, 1969. Fotó: Wöller István.

 

1947-ben a Tamás testvérek gőzmalma. 1930-ban vették át a malmot, amit az óta Tamás Jenő és József vezet 25 évi szakmai gyakorlattal. Öt alkalmazottat foglalkoztat a malom, melynek napi termelése 80 q. A háborús veszteségeket részben pótolta.[43]

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: Tamás testvérek. Tulajdonos: Tamás József és Tamás Jenő. Kapacitás: 50 q/24 h. Használhatóság: 60 %.[44]

1951-ben államosították, és a Veszprém megyei Malomipari Egyesülés kezelésébe került.[45] Megbízott vezetője Sugár László lett, akit 1954-ben fegyelmileg leváltottak. A malom vezetésével az ott dolgozó Hóbár Ferenc molnárt bizták meg. Mindezt az 1954. szeptember 1-jén kelt jegyzőkönyvből tudjuk, amit Hóbár Ferenc adott át Wöller Istvánnak 1984-ben.[46]

1955-ben a gőzgépet 33 HP teljesítményű villanymotorra cserélték.

1955. január 1-jével a malom tanácsi kezelésbe került. Hóbár a tanácstól engedélyt kért a gőzkazán kéményének lebontására, amiből lakást épített magának.

A malmot 1960-ban leállították, berendezéseit részben kiszerelték, és az épületeket a helyi tsz-nek átadták gabonatárolás céljára. Az 1970-es évek elején azok már erősen elhanyagolt állapotban voltak.[47]

 

Malom: Égenfődi malom. Gőzmalom volt. 28/79. Malom út. A malomhoz vezet 28/80. Malom-úti-düllő [Alsóhercegi szántók] 28/210.[48]

 

 

425. Sárosd, Sárosd-puszta (Sárosdfő-puszta)

Sárosd-vize, Kigyós patak.

 

A XIII. század derekán birtokos volt itt a fehérvári káptalan és a csatári konvent, de voltak világi birtokosok is. Sárosdi Vörös Dénes is birtokos volt itt, akinek azonban úgy látszik, magja szakadt s birtokát a király eladományozta Szörcsöki Mogh fia Péter comesnek s fiainak. Péter azután Dénes özvegyének, Chala asszonynak és leányainak, Afrának és Erzsébetnek a hitbérük, illetve negyedük fejében egy darabot átengedett egy malommal a Sárosd vizén 1332-ben. A század derekán a fehérvári káptalan, mely, mint láttuk, birtokos volt itt, Bodor fia Miklós sárosdi nemessel pereskedett, aki elvezette a Sárosd vizét eredeti medréből, s így a káptalan malmai alól is, de azután 1347-ben helyrehozta a kárt. 1372-ben a csatári apátság Sártelek birtokáról azt mondják, hogy az Sárosdi Moch fia Péter fia János mester birtoka mellett fekszik, tehát Sárosdfő mellett feküdt. 1372-ben ez a János mester vette bérbe Egeki Máté fia Ravasz András Nagymalom másképp Vendégmalom nevű itteni malmát, amelyet Hani Pál fia Mihály adott neki.[49]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat, és molnárokat vették számba, Dénes Mihály molnár nevét jegyezték föl.[50]

Az I. katonai térképen Sárosdtól északra, és keletre is található egy-egy egy malom.[51] A későbbi adatokkal összevetve ez Sárosdfő-pusztával azonos.

1829-ben feljegyzik malmát, amely Sárosfői-malom néven 1962-ben Nemeshany külterületi lakott helye volt.[52]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A sárosdi határban lévő Sárosdi malom III. osztályú, 24 óra alatt 8 pozsonyi mérő gabonát őröl.[53]

A II. katonai térképen Sárosdtól északra van a Kő-malom, Keletre pedig a Cseri-malom a Kígyós patakon.[54]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 1 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 20 Ft jövedéki adót fizettek.[55]

A XIX: század utolsó negyedében sokáig tulajdonolta az itteni malmot Jaszovszky György molnár, aki 1921-től aztán a tapolcai püspöki malmokat bérelte.[56]

 

 

426. Sásdi

Eger-patak

 

Köveskáltól DNy-ra a Sádi-rét őrizte meg nevét a II. katonai térképen.[57]

A falut 1283-ban Kolymus veszprémi esperes és testvérei, királyi engedéllyel – miután tőle kapták – elajándékozták Monoszlai Saul comes fiának, Gergelynek a hozzátartozó malommal az Eger vizén.[58] Több adatot nem találtunk rá.

 

427. Sáska

 

Tapolczától északra találjuk ma is. A Rátótiak birtok volt. A közelében volt az ágostonosoknak Szent Jakab tiszteletére szentelt kolostora. 1437-ben Rátóti Gyula özvegye egy malomhelyet adott ennek a kolostornak az Egregy folyón, Diska mellett, amely közvetlen a kolostor malma alatt feküdt, a régi árok mellett.[59] Így két malmáról tudunk ekkor, de több adat nincs róla.

 

428. Semjénháza (Sömjénfölde, vagy Erdősfa)

Új-kuti-patak

 

Az 1728-ban készült összeírásból tudjuk, hogy malmuk nincs.

Az 1768. június 4.-i vallomásban sem tesznek említést malomról.[60]

1770-ben: „Uradalmi molnár 20 p.m. gabona jövedelemmel. Földesúri malmon kívül községi jövedelemmel.”[61]

Az I. katonai térképen (1784) Erditsch faluként szerepel. A faluval két oldalról határos patakok a falu alatt egyesülve egy gátas malomtóba ömlenek, amelynek gátja alatt van egy malom, három épülettel, Molnári magasságában.[62]

Tomasich nem jelöl malmot 1792-es térképén.

A II. katonai térképen megvan az első katonai felmérésen feltüntetett malom, és följebb a keleti patakon egy másik malom is.[63]

1925-ben 1 molnárt említenek.[64]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Kovács István neve szerepel.[65]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Béres Károly. Tulajdonos: Tasnádi örökösök. Bérlő: Béres Károly. Kapacitás: 7 q/24 h. Használhatóság: 15 %.[66]

 

Vulica: Mëlinka vulica: Malom ucca 205/13. Rákóczi Ferenc utca. Stiszka 205/14. Egy malomnak volt a víztározója. Patak: Járëk 205/42, [Alsó árok] Ezen volt a malom. Prë mëlinyo Malom-mező-dűlő 205/60 Vízimalom volt itt. Malom fölötti dűlő 205/61. Za mëlinom: A malom alatt 205/62.[67]

 

429. Senkocecz (Senkovec, Szentilona, HR)

Dráva-folyó

 

Az I. katonai felmérés térképén 1784-ben a falutól délre, a Szent Ilona kolostortól északra egy malom van, házzal.[68]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételén a kolostortól északra meg van a malom, egy tó vize táplálja.[69]

További adataink nincsenek róla.

 

430. Sid (Alsó- és Felső Zsid, később Bakonyzsid – ma Várvölgy)

Gyöngyös-folyás

 

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Hegyi Ferenc, Farkas Ferenc és Talabér Márton molnárok nevét jegyezték föl[70]

Az I. katonai térképen (1784) Felső Zsidtól északra öt malom volt a Gát patakon. Mindegyiknél egy-egy ház, a leg keletibbnél három.[71]

A II. katonai térkép 1856-60 közt már csak egy malmot jelöl Felső Zsidtől északra.[72]

 

 

431. Somogyszentmiklós, Miklósfa

Potyli-patak

 

Potyli-malom 253/63. Potyli nevű egykori tulajdonosáról. Potyli-híd 253/1. Potyli nevű molnárról

Potyli: Potyli-árok: Potyokës (patak) 253/64. (Lásd még Nagykanizsa.)

 

Szigecskeji-malom 253/113, Szigecskeji-rét [Sziget malomi rétek] 253/118.

 

Svejg-malom 253/129. Volt malom.

 

Liszóji-malom 253/130. Volt vízimalom.

 

Szapányosi-malom 253/132. malom.[73]

 

Hegedűs-malom

 

Az 1949-ben készült kimutatás: Cég: Hegedűs és Nagy. Tulajdonos. Nagy József. Bérlő: Hegedűs Lajos. Kapacitás: 20 q/24 h. Használhatóság: 40 %.[74]

 

Hegedűs-híd 253/23. Hegedűs nevű malma előtt van.

 

432. Sormás

Mántai-patak, Sormási-árok

 

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Benke János és (?) György neve szerepel.[75]

Az I. katonai térképen nincs malom, sem Tomasich térképén, sem a II. katonai térképen.

 

Malomi-part: Malomi-kert 246/66.[76] A földrajzi név a XVIII. századi malom helyének emlékét őrizheti.

A falutól keletre és nyugatra is állt egy-egy malom.[77] Ezek nem a földrajzi névvel jelölt területen voltak.

 

I. malom

 

„Lorschy Miklós malombérlő. (Zágráb, 1901.) Felső építő ipariskolát végzett Budapesten. 1930-ig, mint építész működött ugyanott. 1930-ban kibérelte a Gazdasági Hengermalmot.[78]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Hengermalom bérlemény néven szerepel.”[79]

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: Hengermalom. Tulajdonos: Dr. Szabó Istvánné, Jancsi Péterné, Dr Karácson Jenőné, Fiskovics Jánosné. Bérlő: Dr. Szabó István, Jancsi Péter, Fiskovics J. Kapacitás: 100 q/24 h. Használhatóság: 80 %.[80]

1966-ban berendezéseit átszerelék (korszerűsítették).[81] Épülete ma is áll a falu Nagykanizsa felöli végén, az út északi oldalán.

 

 

1022 Sormás II. malom. Fotó: Molnár László, 2015.

 

II. malom, Balogh-malom

 

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Balogh István neve szerepel.[82]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Balogh István. Tulajdonos: Balogh István. Kapacitás: 90 q/24 h. Használhatóság: 80 %.[83] Ez a malom a falutól nyugatra állt a templom és a mai Szent István fogadó közti völgyben folyó patakon. Ma már nyoma sincs.

 

433. Söjtör

Felső-Válicka

 

1569-ben, az úrbéri összeírásban Felső Söjtörön egy puszta malomhelyet említenek.[84]

1572-ben a kapornaki konvent jelentésében a foganatosított tanúvallatásban azt olvashatjuk, hogy Hahóti Farkas panaszkodott, mert Felső Söjtör „possessioban a Wariczky folyón lévő Nagh János Mono nevű malmát, valamint az ugyanott lévő Wr. Molna nevű malmának helyét” Háshágyi Imre hatalmaskodva elfoglalta.[85]

Másutt azt olvashatjuk, hogy Hahóti Miklós panaszt emelt Háshágyi Imre jobbágyai ellen, akik elfoglalták Warycka vízen lévő malmát. Erről az erőszakoskodásról hallgatott ki tanukat a konvent.[86]

Söjtör és Tófő [Tófej ML] jobbágyságának instanciája. Az általuk épített malom cenzusának további elengedését kérik 1647-ben.[87]

Az 1690-es úrbéri összeírásban azt olvashatjuk, hogy van egy egykerekű malom a Váliczka folyón, ez után a molnár évi 1 köböl kukoricát ad.[88]

1699-ben a malom jövedelmét nem említik az összeírásban.[89] Lehet, hogy elpusztult.

Említik az úrbéri összeírásban, 1700-ban, két földesurát, Mátay Mártont és Baky Nemes Jánost. (Később őt Nemesbaky-ként.) Utóbbinak birtokában van egy malom.[90]

1750-re több malom is épülhetett a falu határában, mert a malmok jövedelmét 6 mérőben jelölik meg.[91]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Szomy Mihály és Borbély György molnár nevét jegyezték föl.[92]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár György és Szomi Mihály neve szerepel.[93]

A malmokat 1770-ben számszerűsítik: Egy Söjtörön, egy a falun kívül, a másik négy különféle dűlőkben. Jövedelmük 97 pozsonyi mérő. Molnárok: 6 család: 28 lélek, 11 adózó.[94]

„Malom négy is vagyon helységünk határában, de ha száraz idők járnak Szala vízen levő malmokra szorulunk.”- vallották a megkérdezett söjtöri tanuk 1776. május 15.-én[95]

Az I. katonai térkép 1784-ben készült felmérésén Söjtör északi faluvégétől nyugatra 10 épületből álló településrész a Válicka két ága által alkotott szigeten a berekben, amit szintén Söitöre-ként jelölnek. Ettől balra, kissé lejebb, a Válickán nagyméretű tó, melyet nyugatról táplál egy vízfolyás. A tó északi végén malom, házzal. A különálló településhez a malomhoz vezető útról ágazik el a bekötő út.[96]

Tomasich 1792-es térképén Pusztaszentlászló és Söjtör közt - Urbónaknál - egy, Söjtör alatt is egy, míg Söjtör és Bak közt két malmot jelöl a Felső Válickán.

1 molnár egész évben dolgozik - írják 1828-ban.[97]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A határban lévő 3 malomból egy száraz-, 2 vízimalom, együttes kapacitásuk napi 13 pozsonyi mérő.[98]

A II. katonai térkép 1856-60 közt végzett felmérésekor a falu keleti végétől délkeletre, a Bükala patakon egy névtelen malom látható.[99]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 gőzmalomban 2 segédet foglalkoztattak, és a malom után 18 Ft 50 krajcár jövedéki adót fizettek.[100]

1922. április 30.-án Pákán kötött házasságot Horvát János 26 éves söjtöri molnár és Horváth Erzsébet 20 éves gutorföldi hajadon.[101]

1925-ben, a faluban egy gőzhengermalomról tudunk, amelyben 7 munkás dolgozott.[102]

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosa dr Tarányi Ferenc volt.[103]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Sipos Ferenc neve szerepel.[104] Sipos bérelte a malmot.

Az 1949-ben készült kimutatásban a malom cége: Meggyesi Lajos. Tulajdonos: özv.Tarányi Ferencné. Bérlő: Meggyesi Lajos Kapacitás: 70 q/24 h. Használhatóság: 50. %.[105] A 60-as évek közepéig üzemelt, ma egy autószerelő műhely van benne.[106] A műhely tulajdonosának elmondása szerint egy németországban élő, egykori söjtöri lakos tulajdonában van a malomról fénykép. Eddig nem sikerült vele kapcsolatba lépni.

 

Althalfalva, Átalfalu, Átalfa (Söjtör határában)

 

1544-ben felvettek Althalffalwi Orbán birtokából Háságyi Ferenc javára Althalffalw-i possessioban 1 malmot a Peleske folyón.[107]

1750 körül Molnár János a molnára.[108]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Szarka István molnár nevét jegyezték föl.[109]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Átalfa településen továbbra is Szarka István a molnár.[110]

 

434. Surd

Surdi-patak

 

A földrajzi neveken kívül semmilyen adatunk nincs, ami malomra vonatkozna.

Malomi-híd 260/21, Malom-föső-rétek 260/22. Valamikor itt egy vízimalom volt. Malomi-csapás 260/26. A volt malomhoz vezetett. Malomi-ódal 260/29. Valamikor itt egy malom állt.

Petróczi-szélmalom [Petróczi major] 260/83. Tichy grófnak volt itt egy szélmalma.[111]

---