155. Galambok

Folás 237/87. Patak.[1]

 

Az 1750 körüli összeírásban Kovács Ferenc molnár neve szerepel, aki nem fizet bérletet, jövedelme 12 köböl.[2] 1754-ben Kovács Ferenc jövedelme már 20 köböl.

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Kulcsár Pál, Finta István és Pap Dániel molnárok nevét jegyezték föl. Az nem derül ki, hogy helyben lévő malmok molnárairól van-e szó.

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Molnár István és Tóth István neve szerepel.[3]

Az I. katonai térképen, az 1784-es felvétel szerint, a falu alatt közvetlenül, attól délkeletre egy gátas tó keleti kifolyásánál áll egy malom. A falu végétől vezet eddig út. A falutól nyugatra, Csapitól keletre egy gátas tó keleti végénél két malom van.[4]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A galamboki határban lévő vízimalom kapacitása napi 6 pozsonyi mérő. „Ha jó vize van.”[5]

Nem jelöli már a II. katonai felmérés 1856-60 közt egyik malmot sem.[6]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 17 Ft jövedéki adót fizettek.[7]

 

Kálóczy testvérek vámőrlőmalma

 

„1930-ban a környék egyik legnagyobb forgalmú vámőrlőmalma, melyet 1923-ban modern motorral éls síkszitával szereltek fel. Éjjel-nappal üzemben van s a környék lakosai bizalommal hordják oda gabonájukat. Tulajdonosai Kálóczy János, aki 1872-ben és Kálóczy József, aki 1883-ban született Galambokon.

Cságoly László, a malom üzemvezetője, Kálóczy József veje, Keszthelyen született 1905-ben. A malmot 1929 óta vezeti és azóta forgalma erősen fellendült, saját villanytelepe van, amely a házi szükségletet is ellátja.” [8]

 

 

Galamboki, Kálóczy testvérek gőzmalma. Fotó: Békássy, 267. oldal.

 

1949-ben: Cég: Cságoly László. Tulajdonos: Cságoly László. Kapacitás: 50 q/24 h. Használhatóság: 60 %.[9] A malom ekkor víz- és faszénüzemű.[10]

 

Tölösi-malom 237/87. Malom. Mónár –lap 237/92.[11]

 

Az 1935-ben megjelent Zalavármegye ismertetőjében olvashatunk először a Tölösi malomról: „Tóth György molnár. (Galambok, 1875.) A család 1858 óta él jelenlegi lakóhelyén. Édesapja mellett tanulta a malomipart, majd 3 és fél év vándorlás során fejleszette szaktudását. Édesapja halála után átvette a bérletet és azóta megszakítás nélkül működik. Felesége: Szakács Anna. Egy gyermekük van.

Ifj. Tóth György. (Tölöspuszta, 1906.) Édesatyja mellett tanulja a szakmát és állandóan apja mellett, annak bérmalmában dolgozik.”[12]

Az Újjáépítő Magyarok pedig ezt írt 1947-ben: „Tóth György víz- és szívógázmotor-malom Galambok - Tölöspuszta. 1858 óta bérli a Tóth-család. 1906-ban Tóth Antal akkori bérlő állította be az első hengert. A jelenlegi bérlő 1937-ben vette át és módosította, úgy hogy jelenleg 27 HP-vel dolgozik. Kapacitása napi 20 q. Egy alkalmazottal dolgozik.”[13].

 

Horváth-malomi-rét 237/114. Horváth nevű egykori tulajdonosáról. Sánc-móna 237/116.[14]

 

 

156. Gall és Bokonya (A mai Dióskál.)

 

Az I. katonai felmérés térképén Felső Rajk magasságában feküdt, attól keletre kb. 6 km-nyire.

Akkor a két falu majdnem egybeépült. A köztük lévő hídtól délre volt egy malom, házzal.[15]

 

157. Galsa, (Zalagalsa és Pinkóc egyesítésével: Veszprémgalsa)

Kigyós-patak

 

1366-ban a nádor bizottságot küldött ki, hogy megállapítsák, melyik birtok termékenyebb és jobb, Galsa-e vagy Ganna. Ennek a jelentéséből megtudjuk, hogy 12 ekealja szántó – kb. 1500 hold – és parlag volt itt, 8 ekealja cserjés és bozót, 50 kaszaalja kaszáló és 3 malom a Sárosd vizén. Megemlítette a bizottság azt is, hogy a malom melletti vízben jó halak és rákok vannak.[16]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Varga György molnár nevét jegyezték föl.

1777. április 20.-án „Malom határunkban jó vagyon.”[17] – vallották a galsai jobbágyok1777. április 20.-án.

Az I. katonai térkép 1784-es felmérésekor közvetlenül Koscha falu keleti végénél van egy malom. A falu északi végétől keletre, Pinkóc nyugati végén szintén van egy malom. Galsától délkeletre egy újabb malom van, de ehhez csak Sárosdtól vezet út.[18]

A II. katonai térképen – 1852-55 közt – megvan mindhárom malom. Az alsónak neve is van: Kő malom, és a Galsa Sárosd útról is meg lehet közelíteni, miközben megvan az első katonai térképen jelzett közvetlen út is.[19]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint vízimalmában 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 14 Ft jövedéki adót fizettek.[20]

1935 körül ismerjük már tulajdonosát is: „Lascsik László vízimalom-tulajdonos, molnár. (Gyömöre, 1880.) Az ipart Tapolcán tanulta. Mint segéd több helyen működött. 1910-ben kivándorolt Amerikába. 1921-ben hazatért, és megvásárolta a zalagalsai malmot, amit áramfejlesztővel szerelt fel, és modernizált. Felesége: Molnár Erzsébet. Egy gyermekük van.[21]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban ugyancsak Lascsik László szerepel, mint a malom tulajdonosa.[22]

Lascsik az 1949-es összeíráskor azonban már nem élt, mert a cég özvegye, Lascsik Lászlóné nevén volt. A tulajdonos is özv. Lascsik Lászlóné. A malom teljesítménye: 6 q/24 h. Használhatósága: 15 %,[23] ami elhanyagolt állapotát mutatja. További sorsáról nincsenek adataink.

 

 

Galsa, Gruber-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

 

Veszprémgalsa, Kőmalom. Fotó: Vastagh Gábor.

 

 

Veszprémgalsa, Malomépület. Fotó: Vastagh Gábor.

 

 

 

158. Garabonc

Malom-árok, Zuggó árok

 

 

A XVI. század végén két malmát, 1613-ban azonban csak egy egykerekű malmot említenek. 1753-ból szintén egy egykerekű malomról van tudomásunk.[24]

Az 1754-ben készült összeírásban ennek a malomnak Ujlaki Pál a molnára, 43 köböl jövedelemmel.[25]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Molnár Pál neve szerepel.[26]

Az úrbérrendezés során felvett vallomásokban a malmot nem említík, csupán az ott végzendő robotot: „malomgátat csinálunk és forspontot adunk.” – vallották 1768. február 28.-án.[27]

A garabonci malmot a szabariak is említik:„Jóllehet helységünkben malom nincsen, de szomszéd radai helységben, Bárándon, Merenyén és Garaboncon mindenkor őrölhetünk.” - vallották 1777. március 25.-én.[28]

Az I. katonai 1783-as felmérés térképén Garabonctól nyugatra, a Karos-Rada út keteli oldalán egy tavas malom van három épülettel. Az út másik, nyugati oldalán, Merenye felé szintén van egy malom.[29] Ma már tudjuk, hogy az ún. Pálos malom.

1835. Szent György naptól (Április 24) Pintér Zsigmond addigi garabonci molnár kiárendálta a merenyei malmot.[30]

1850-ben a merenyei árendás molnárok közt szerepelt Tóth Ferenc garabonci molnár is.[31]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A garabonci határban lévő 2 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 6-10 pozsonyi mérő. „Ha jó vize van folytonosan [járhatnak ML].”[32]

A II. katonai térképen, amelynel felvétele 1856-60 közt történt a keletre lévő malom helyénél Merenyei puszta van. Megvan a malomtó, de malmot már nem jelölnek. Megvan viszont a Pálosi malom, amelyet egy völgyzárógátas tó táplál.[33]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 35 Ft jövedéki adót fizettek.[34]

1935-ben három vízimalomról tudnak.[35]

1949-ben: Cég: Sótonyi Károly. Tulajdonos: Sótonyi Károlyné. Kapacitás: 40 q/24 h. Használhatóság: 80 %.[36] A malom ekkor víz- és fagázüzemű.[37]

1964-ig üzemelt. Utolsó vezetője Hosszú József volt.[38]

Malom-árok 220/84. Valamikor malmot hajtott. Zuggó-árok 220/90. (Előbbibe folyik.)[39]

 

 

159. Garicsán (Goricsán, Muracsány HR.)

 

Az I. katonai térkép felvételekor 1784-ben Guricsan-tól északra a Mura jobb partjánál két hajómalom volt, ettől északnyugatra, a bal part mentén még egy.[40]

A II. katonai térképen, 1856-60 közt tizenkét hajómalom volt a Murán és egy komp Goričantól északra.[41]

Egyetlen általunk ismert említése 1876-ből való. Ekkor a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 16 vízimalomban 2 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malmok után 129 Ft 36 krajcár jövedéki adót fizettek.[42]

 

160. Gáborjánháza

Lendva-patak

 

Egyetlen malomra vonatkozó adat az 1792-ben készült Tomasich Zala vármegyét ábrázoló térképe jelöl malmot. Többet nem tudunk róla.

 

 

161. Gelse

Dijósi-patak[43]

 

A gelsei malom első említése későre esik: 1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. Ekkor a Gelse – kilimáni határban lévő vízimalom kapacitása napi 1 pozsonyi mérő.[44]

A második katonai térképen nem szerepel a malom.[45]

1876-ban vízműveit megszüntették, ekkortól gőzmalomként üzemelt.

1893. november 1-én megvásárolta a gelsei Grünfeld Miksa. 1896-tól Grünbaum Zsigmond vezette a malmot, melynek tulajdonjogát 1907-ben szerezte meg.

„Grünbaum Zsigmond (Ivánc, 1862.) Iskolái elvégzése után ipari pályára lépett, majd 1896-ban átvette a malom vezetését. A malom teljesítőképessége napi 100q. Őrlőközönsége nem csak a község, hanem az egész környék.”[46]

1944-ben Auscswitzbea deportálták a családot, ahonnan csak lányuk tért vissza. Ő és férje Földvári György voltak a malom tulajdonosai 1951-ig, annak államosításáig. Közben, 1948-ban felújították a malmot. Ekkor a vámőrlő-malomban Földvári György üzemvezető mellett Hordós Károly búzás-, Szanyi János rozsos molnár, Pirbus Károly molnár, Tavasz Jenő gépész és Tollár István dolgoztak.[47]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Hengermalom néven szerepel.[48]

Az 1949-es összírásban a cég neve: Grünbaum Zsigmond és Béla. Tulajdonos: Grünbaum örökösök. Kapacitás: 45 q/24 h. Használhatóság: 60 %.[49] A malom ekkor fagázüzemű.[50]

 

Malom ucca [Ady Endre utca 218/11.[51]

 

162. Gébárt (Zalaegerszeg)

 

163. Gétye

Csuhi-patak

 

Az I. katonai térképen Gyökénként jelölt településsel azonosítható földrajzi elhelyezkedése alapján. A Szentpéterúr és Bókaháza közti völgyben feküdt. A falu alatt délre volt egy tó, annak déli végén állt a malom és a molnár háza.[52]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A határban lévő vízimalom kapacitása napi 1 pozsonyi mérő.[53]

A II. katonai térkép 1856-60 közt végzett felmérés tanusága szerint a falutól délre, Förkend majornál volt egy malom, molnárházzal. A malom az árapasztó csatorna és a fő ág közti szigeten állt.[54]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalom után 5 Ft jövedéki adót fizettek.[55]

 

 

164. Gibina (Gibinscak HR.)

 

Az I. katonai térképen, 1784-ben Gibinánál a Murán hét hajómalom volt.[56]

A II. katonai térképen, az 1856-60 közt készült felmérés alapján, a településtől északra 5 hajómalom és egy komp volt a Murán.[57] Gibinától keletre, közte és Bukovje közt ugyanekkor még három.

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 5 vízimalomban 4 segédet foglalkoztattak, és a malmok után 60 Ft jövedéki adót fizettek.[58]

 

 

165. Gosztola

Gosztolai –patak

 

Csak a Zala megye Földrajzi neveiben tálálunk a malomra utalást: Malomfej 168/9. Régen malom volt itt. Gosztolaji-patak 168/13.[59]

 

166. Gothárd lakos

 

Kerkaszentkirály-Csörnyeföld környékén feküdt.[60]

 

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, az itteni molnár nevét nem jegyezték föl.

 

167. Gógánfa

Marcal-folyó

 

1456-ban Máhi János fia Zsigmond, mivel Máh, Gógánfalva és Dabroncz puszta a nővérétől, Orsolyától született unokahúgát, Mihályfalvi Mihály fia István leányát – Demelki Jakab feleségét és fiait: László vasvári kanonokot, Mátyást, Andrást vele együtt egyenlő joggal illetik meg, kiadta nekik a részüket, így itt 3 telket és egy malmot a Marczal vizén.[61]

A falu molnárát 1599-ben említik, aki 2 forint taksát fizet. 1613-ban a Marcal vízén áll Ányos Kristóf kétkerekű malma. 1654-ben már csak fundusát jegyzik föl. 1705-ben osztályban szerepel, később nem említik.[62]

 

Göntérháza- Alsólendva
Göntérháza->Genterovci Szlovénia. Közigazgatásilag Lendvához tartozik.

(A göntérházi malmok történetét lásd még Alsólendvánál!)

 

 

168. Gősfa

Sárvíz[63]

 

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Gergely neve szerepel.[64]

Az I. katonai térképen, az 1784-es felvétel szerint, Dősfa-tól délnyugatra van egy malom. A falu nyugati végétől eddig vezet az út.[65]

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Gősfán „neve tudatlan”.[66]

 

 

169. Gulács

Eger vagy Kapolcs patak.

 

Csupán késői adataink vannak a falu malmáról.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A gulácsi határban lévő vízimalom kapacitása napi 6 pozsonyi mérő.[67]

A II. katonai térkép 1852-55 közt végzett femérésekor Gulácstól északra volt egy malom, mellette egy nagyméretű házzal.[68]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 2 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 47 Ft 60 krajcár jövedéki adót fizettek.[69]

Több adatunk nincs róla.

 

170. Gutorfölde

Berek-patak

 

A településnek sokáig nem volt malma. Karácsonyfára [Ma Mikekarácsonyfa ML] hordták őrletni gabonájukat. Amikor az nem működött, akkor Szentpéterföldére vagy Pákára.

Később, amikor Gutorföldének is lett malma, a jobbágyok sokat panaszkodtak, hogy a felduzzasztott víz miatt nem használhatók a rétjeik. Ez szinte valamennyi környékbeli, alacsony esésű vízfolyás esetében így volt. Fenti állításunk igazolására számtalan példát hozhatnánk máshonnan, de van erre vonatkozó helyben is. 1777. február 25.-én ezt vallották a jobbágyok. „Malom ugyan vagyon határunkban, de az több kárt, mint hasznot tesz, mert réteinket rész szerint elrontya, és nékünk elegendőt sem őrölhet, hanem holly fél, holly egy mérföldnyire, némelykor továbbra is köll malomba járnunk.”[70]

Az I. katonai térkép 1784-es felvételekor ez a malom Náprádfa keleti vége alatt volt, a Gutorföldéről Náprádfára vezető úttól nyugatra, a Berek-patak és a Balog-hegy felöl folyó névtelen vízfolyás egyesülése alatt.[71]

Ezt a malmot aztán átépíthették, vagy újat építettek helyette. Legalábbis erre lehet következtetni az alábbi adatból:

A Magyar Országos Levéltárban, a Széchenyi család levéltárában őriznek egy nyilatkozatot, amelyet Dervarits Antal gutorföldi földbirtokos, Zala vármegye táblabírája az őt kéréssel megkereső, a Széchenyi család pölöskei uradalmának tisztjei részére adott.

A nyilatkozatból megtudjuk, hogy ő 1817-ben Gutorfölde határában, saját birtokán vízimalmot csináltatott. Mivel a malom a náprádfai rétek mellett volt, melyeket a Széchenyi uradalom bérbe szokott kiadni, a tisztek kérték, hogy a malom fejét egy lábnyira szállíttassa le, mert a magas vízállás miatt a rétek használhatatlanok.

Dervarits a jó szomszédi viszony fenntartása végett úgy döntött, hogy átad gr. Széchenyi Ferencnek és jogutódainak a Gutorföldéhez tartozó „… Rádi Házi puszta mellett a régi malom helyénél rétembül egy darab öt ölnyi szélességü és hosszában egészlen a Görbői puszta köztt leendő Könnyebb communicatio végett utnak.”

Az így létesítendő utat a Széchenyiek addig használhatják, míg ők nem támasztanak nehézséget Dervarits fenti malmának működése ellen. Ha ilyesmi mégis megtörténne, akkor ő a fentiek szerint átengedett rétjét visszaveszi. E feltétellel arra vállalt kötelezettséget, hogy jelen nyilatkozat keltétől számított 1 éven belül teljesíti a pölöskei tisztek kérését.[72] A nyilatkozat kelt Gutorföldén, 1817. szeptember 25-én.

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalom után 9 Ft 20 krajcár jövedéki adót fizettek.[73]

A XIX. század közepéről származó térképeken nem jelölnek malmot, csupán utalást találunk. Gutorföldén „Malomfej”, Náprádfán „Malomi”néven jelölnek területet. A térképek összevetéséből kiderül, hogy egymáshoz szorosan csatlakozó területekről van szó. E szerint a malom a mai Verseny úttól balra, a vasút környékén lehetett.[74]

Azért nem tudjuk pontosabban meghatározni a helyét, mert a vasút építésekor a töltéshez a nádasból hordták a földet, ezáltal egy új medret hoztak létre a Berek pataknak, amely megközelítően ma is ugyanabban a mederben folyik. Ez pedig a régi medertől északra van. Szájhagyomány révén tudjuk, hogy régen azon a területen, ahol ma Ábrahámék kertje van és gazdasági épületeik állnak, volt egy malom. Ez azért szűnt meg, mert elvezették alóla a vizet.[75]

Mint láttuk, a vasútépítés megszüntette a gutorföldi vízimalmot.

Ekkor a malom bérlője, vagy tulajdonosa a Devecserből származó, kőművesből lett molnár, Tóth Ferenc volt. Ő az 1890-es években megvásárolta a martonfai malmot, aminek oka az említett vasútépítés lehetett.[76]

Ezt követően épülhetett a műmalom, amelynek építőjét nem ismerjük. Azt tudjuk, hogy1893-ban a Gutorföldén gőzmalmot üzemeltető Molnár Lajos ajánlatot tett a csáktornyai városi tanácsnak egy villanytelep és malom megépítésére, amely villanytelep a város villamos igényeit kielégíthette, beleértve a közvilágítást is. Csupán egy ingyenes telket kért. A felek a szerződést 1893. április 24.-én meg is kötötték.[77]

Molnár Ljostól kerülhetett a későbbi tulajdonos Boronyák család birtokába.

A családról az alábbiakat tudjuk: „Boronyák Sándor molnár. (Szenterzsébethegy). Apja mellett molnárként dolgozott a gutorföldi malomban, 1918 óta pedig önállóan vezette azt.”[78]

1914-ben megjelent Göcsej című munkájában Gönczi említi gőzmalmát.[79]

Az 1949-es összeírásban: Cég: Boronyák Sándor. Tulajdonos: Boronyák Sándor. Kapacitás: 40 q/24 h. Használhatóság: 70 %.[80] A malom ekkor földgázüzemű.[81]

Az államosított malom 1964-65-ig üzemelt, vezetője ekkor Béry István volt.[82] Molnárként dolgozott a malomban a csertalkosi Ruzsics Sándor is, aki innen Kaszaházára ment.[83]

A malom Gutorföldén a Verseny út nyugati oldalán, közvetlenül amellett, a vasúttól északra állt. Később horgászkellékeket gyártottak benne, majd az 1990-es években osztrák tulajdonba került. 2010 körül az egykori Boronyák-malom lebontásra került.

Jelenleg már csak egy használaton kívüli malomépület található: Rádiházán a vasút mellett álló emeletes sárga épület, amely az 1940-es évek második felében a MAORT edericsi mezőjének irodája is volt. Ez a visszaemlékezések szerint műmalom vagy magtár volt. Ennél többet erről sem tudunk.

Nagy-patak: Kanáris [Berek patak].[84] Ezen a patakon voltak a malmok.

 

A kézirat elkészülte után előkerült, 2023-ban rögzített adatok:

1897. június 15-én született Tóth Ferenc gutorföldi molnár Károly nevű fia. Tóth Ferenc Pápán született, és ugyancsak pápai volt felesége is. (Páka Rk. plébánia kereszteltek akv. 1897/140.)
1898. november 15-én született. Tóth Ferenc gutorföldi molnár Jenő nevű fia. 1923. július 15-én pappá szentelte Kránitz Kálmán veszprémi s. püspök. (Páka Rk. plébánia kereszteltek akv. 1898/253.)

 

171. Gyenesdiás

Büdöskúti-árok

 

Sem az első, sem a második katonai térképen nincs malom.

1876-ban, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalom után 6 Ft jövedéki adót fizettek.[85]

 

 

Gyenesdiás. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

1949-ben: Cég: Oswald Gyula Tulajdonos: Oswald Gyula. Kapacitás: 10 q/24 h. Használhatóság: 50 %.[86] A malom ekkor víz- és fagázüzemű.[87] Az országút és a Balaton közt álló malmot mára lakóházzá alakították.

 

A kézirat elkészülte után előkerült, 2023-ban rögzített adatok:

Érdemes lesétálni a Malom utcán, gyönyörködni a Lápi-rét növényzetében, a csobogó patakvízben, a megmaradt néhány jegenyében, s elérjük a műemléki védettségre érdemes, egykor múzeumként (1963) is berendezett Oswald-Bujtor féle vízimalom épületegyüttesét, valamint az egykori (Talabér-féle) molnárházat.
1825-ben Talabér nevű főmolnárról tudunk (Gyenes) Diáson, fia születésekor: Felsőszopori Talabér János 1825.01.04. – Nagykanizsa, 1899. pap-költő.
A malom vízikerekének felújítására pályázott Gyenesdiás. (Forrás: Gyenesinfo)

„A Szent János-forrás elfolyó vize mellett áll a 16. századi, egykori Talabér (később Osvald-Bujtor-féle vízimalom, amelynek az önkormányzat a teljes rekonstrukcióját tervezi, víz hajtotta malomkerékkel.” (Zalai Hírlap, 2019. november 14. 11. old. Szállodát, vízimalmot építenek.)

„Megújult a falu hajdani vízimalmának 1551 óta álló épülete…[…] … a hajdani vízimalomban pékmúzeumot rendeztek be, s akár 10-12 kenyér sütésére alkalmas kemencét építettek. […] Az épületben Herbárium is várja a látogatókat.[…]A kitisztított patakmederben folyik a víz, általa forog a malomkerék; az épület mögött pedig fűszerkertek létesültek.”
Az államosított malom épületében később kiállítást rendeztek be: „majd lakásokat alakítottak ki itt. Tulajdonosai néhány éve az önkormányzatnak ajándékozták az épületet.” (Zalai Hírlap, 2021. április 24. 1-3.oldal. Közel 500 éves malom.)

 

 

172. Gyepű (Sümegi járás)

Meleg-víz

 

1778. január 12.-én ezt vallották a jobbágyok: „Határunkban malom vagyon.”[88]

Az I. katonai térkép 1784-es felmérése szerint ez a malom Kajánföldétől északra volt.[89]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint vízimalma után 12 Ft jövedéki adót fizettek.[90]

1943 előtt a malmot Klug József bérelte. (Lásd Gyepükaján.)[91]

 

173. Gyepükaján

Pinkóci-patak

 

(Hozzá tartozik a Hobaji-malom és Hobaj puszta.)

 

Az I. katonai térkép 1784-es felmérése szerint egy malom Kajánföldétől északra volt, aztán további három – elég nagy távolságra a falutól, és egymástól – délynyugatra, mindenütt az utak és a patak kereszteződésénél, kivéve a falutól a másodikat, amihez a távoli Sárosdról vezetett út, és a malomnál véget is ért.[92]

A II. katonai térkép 1855-60 közt végzett felmérése alkalmával nevesítik is e malmokat. Ezek a következők, a falutól indulva: Kajdi-malom, Mihálovich-malom, Mihálovich-malom, és Petróczi-malom.[93]

 

„Háry Dezső - a csabrendeki malom későbbi tulajdonosa - a molnármesterséget édesapja gyepükajáni bérelt malmában tanulta ki, aki azt a malmot 1886-ig árendálta.”[94] Ez melyik malom lehetett, nem tudjuk.

 

 

Gyepükaján, közvetlenül a falu alatti malom. Fotó: Vastagh Gábor.

 

Eszli-malom

 

Zalavármegye Ismertetőjében ezt olvashatjuk róla: „Eszli Sándor malomtulajdonos. (Gyepükaján, 1901.) 1928-ban vette át a gyapükajáni malmot, amely több mint száz éve a család birtokában van. Felesége: Frenkel Mária. Öt gyermekük van.”[95] Miután később nem hallunk róla, feltételezhetjük, hogy az ő malmukat vásárolhatta meg Szalay Péter.

 

Klug-malom I.

 

1947-ben ezt írták róla: „Klug József vámőrlő-malom bérlete. 1943 óta vezeti a malmot, ezt megelőzően a gyepüi malom volt bérletében. 50 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. A malmot a felszabadulás után két héttel megindította, és háborús kárait rendbe hozta.”[96]

Az 1949-es összeírásban: Cég: Klug József. Tulajdonos: özv. Kiss Gáspárné. Bérlő: Klug József. Kapacitás: 1 q/24 h. Használhatóság: 10 %.[97] A malom ekkor vízmeghajtású.[98]

 

Klug-malom II.

 

Az 1935-ben megjelent Zalavármegye Ismertetőjében ezt olvashatjuk róla: „Klug Lajos-malma Körmenden tanulta ki a molnár mesterséget. Mint főmolnár Széplakon működött négy éven át. Majd bérbevette a felsőbagodi vízimalmot. Később Forster Ottó képviselő malmában négy évig volt főmolnár Zalaegerszegen. Gőzmalmot több ízben bérelt, majd megvette a gyapükajáni felsőhobai malmot, melyet haláláig, 1929-ig vezetett. Öt fiát nevelte a szakmára, s halála óta négy fia vezeti a malmot.”[99]

 

Klug-malom III.

 

1947-ben ez jelent meg róla: „Klug Antal malma. A család által alapított malmot 1910-ben vette át, 34 évi szakmai gyakorlattal vezeti. A malom napi teljesítménye 12 q, és egy alkalmazottat foglalkoztat. A háborús károkat 70%-ban állította helyre.”[100]

Az 1949-es összeírás szerint: Cég: Klug Antal. Tulajdonos: Klug testvérek. Kapacitás: 4 q/24 h. Használhatóság: 45 %.[101] A malom ekkor vízmeghajtású.[102]

 

Szalay-malom

 

1947-ben. „Szalay Péter vámőrlő-malma. 1942-ben vette át a malmot és azóta saját kezelésében van. Szakmai gyakorlatát a családban szerezte meg, mely régi molnár család. Jelenleg két alkalmazottat foglalkoztat. Napi teljesítménye 4 q. A felszabadulás óta állandóan dolgozik a közellátás érdekében.”[103]

Az 1949-es összeírás szerint: Cég: Szalay Péter. Tulajdonos: Szalay Péter. Kapacitás: 4 q/24 h. Használhatóság: 20 %.[104] A malom ekkor vízmeghajtású.[105]

 

Kajánfölde

 

Év nélkül szerepel a tanúvallomások közt: „Malom az falunak határábon vagyon.”[106] 1780-ban a malmot a falu bérli.[107]

Az 1784-es katonai felmérésen Kajánföldtől északra egy, nyugatra három malom van, mindegyik házzal.[108]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint Kajánföld 2 vízimalmában 1 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malmok után 36 Ft jövedéki adót fizettek.[109]

 

Hobaj

Meleg-víz

 

A középkori falu emlékét a Hobaimalom külterületi lakotthely neve őrzi Gyepűkaján határában.[110]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A rendeki határban lévő Hobaji felső malom II. osztályú, 24 óra alatt 15 pozsonyi mérő gabonát őröl. A Hobaji alsó malom II. osztályú, 24 óra alatt 15 pozsonyi mérő gabonát őröl.[111]

További adataink nincsenek a malmokról.

Az 1856-60 közt felmért I. katonai térképen nem szerepel Hobaj néven sem puszta, sem malom, és a Meleg mizser patakon Gyepü alatt végig nincs malom.[112]

 

 

Gyepükaján, Felsőhobaji-malom. Fotó: Kádár Péter, 2007.

 

 

 

174. Gyertyános, Zalagyertyános (Gaberje, SLO)

Lendva-patak, Mura-folyó

 

Első említése az úrbérrendezés idejére esik. 1780. május 31.-én ezt vallották a megkérdezett jobbágyok: „Malmok helységünkben és közel vannak.[113] Ezt nem erősíti meg az I. katonai felmérés, amely 1784-ben készült, mert a Gűrya-nak írt falunál nem volt malom csak a szomszédos Kótnál.[114]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. Gyertyánosban négy malmot írtak össze:

1.Tulajdonos: kóthi Kotba Mátyás, 1 kerekű, kapacitása: 4 pozsonyi mérő.

2. Tulajdonos: petesházi Koncz József, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő.

3. Tulajdonos: petesházi Györkös József, 1 kerekű, kapacitása: 4 pozsonyi mérő.

4. Tulajdonos: szerdahelyi Nagy János, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő.[115]

 

1856-60 közt, amikor a II. katonai térkép felvétele készült 2 hajómalom volt a Murán Gyertyános alatt.[116]

1901. szeptember 14.-én készült egy kimutatás Zala Vármegye Alispáni Hivatala számára, azokról a murai hajómalmokról, amelynek tulajdonviszonya rendezetlen volt. Ebben rögzitették a korábbi, illetve a tényleges tulajdonosok nevét és tulajdonhányadát.

E szerint:

Korábbi tulajdonos: Vida Miklós, Horváth Imre. Tényleges: Toplek Vida Mikós, Vida János, Horváth Mátyás, Dedes Márk.[117]

1925 és 1938 közt Kovács István volt a molnár a faluban.[118]

 

 

175 Gyökén (Gétyével azonosítható.)

 

176. Gyömörő (Zalagyömörő)

Marcal-folyó

 

Csak a XVIII. századtól vannak malomra vonatkozó adataink.

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Talabér Márton és Kustos Mihály molnár nevét jegyezték föl.[119]

Az 1778. január 20.-i tanúkihallgatás jegyzőkönyve szerint: „Malmok határunkban elegendők vannak.”[120]

Az I. katonai térkép tanúsága szerint 1784-ben, amikor a felmérés készült, Gyömörőtől délre két malom volt a Marcal folyón. A harmadik malmot, amit ceruzával jelöltek be a térképre: Laki malomnak hívták.[121]

A második katonai térképen a falutól délnyugatra lévő malom van csak meg: Fiatalos major néven.[122]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint vízimalma után 12 Ft jövedéki adót fizettek.[123]

További adataink nincsenek.

 

 

177. Gyöngyös-major

Gyöngyös-folyás

 

Egyetlen adatunk az I. katonai felmérés, mely szerint Gyöngyös major felett, Karmacs és Rezi közt félúton állt egy malom, molnárházzal. A majortól nyugatra szintén van egy malom, házzal.[124] Tehát két malom is volt a közelében, de írásos adatot ezekre nem találtunk.

Mindkét malom megvan a II. katonai térképen, amelynek felvételére1856-60 közt került sor. A felsőt csak malomként, az alsót Gyöngyes malomként jelzik.[125]

A patak [Zala] Szántótól folyik. Az I katonai térképen Gath-ként jelölik, és ezen a patakon több malom is található. A hely a mai Gyöngyösi csárdával azonos.

 

 

178. Györkefa (Zalacséb)

 

179. Gyulakeszi (Csomkeszi, Csomakeszi)

Eger-, vagy Kapolcs-patak

 

Malmai az Eger-patakon állnak.

Az itteni királyi birtok egy részét III. Béla eladományozta a XII. század nyolcvanas éveinek elején udvari papjának, Csumpnak. Ennek a Csumpnak fiai voltak: Simon, Csépán és Lázár, akiket 1234-ben Hahót perbe fogott 300 hold föld, 3 szőllő és 2 malom miatt, amely úgy látszik, zálogban volt nála, s nem akarta visszaadni. Minthogy tanúkat csak Hahót állított, az alnádor neki ítélte a földet a többi ingatlannal együtt, és ennek alapján a nádor kiadta levelét ez ítéletről. Csump, aki veszprémi prépost volt, halálos ágyán Kesző birtokát a veszprémi káptalannak hagyta, és kezelőjévé a fiát, Simon mester éneklőkanonokot tette meg. Ez gondozta is, míg már el öregedvén és elgyengülvén nem tudta kezelni, 1247-ben lemondott róla és visszaadta a veszprémi egyháznak. Mivel azonban a fivérei, Lázár és Elek, igen rossz helyzetben voltak, Simon kérésére a káptalan adott nekik itt 2 malmot /az egyiknek Seredamolna volt a neve, a másik Diszel mellett feküdt/. Hahóti Antalt 1426-ban csomkeszi részéből idézték meg a veszprémi káptalan panaszára azért, mert a káptalan egy csomkeszi malmának felét elfoglalta. A malom az Almádvizén volt. Még később is említik őket: amikor 1466. augusztus 11.-én Tapolcán kelt az az oklevélamely rögzíti, hogy a veszprémi káptalan itteni birtokaiba – birtokcsere révén - beiktatták Rátoth-i [Gyulaffy] Lászlót, országbírói ítélet alapján, többek közt 3 malomba is, az egyikről – amelyik Tapolca felé feküdt –, azt mondták, hogy azt a hahóti nemesek tartották elfoglalva.[126]

1369. április 4.-én a veszprémi káptalan prépostjának fia, Péter egy keszi jobbágy malombérlővel kötött szerződést.[127]

Rátóti János, a XIV. század derekán csere útján megszerezte itt az almádi apátságnak 12 jobbágytelkes jószágát és malmát. Jó század múlva azonban kiderült, hogy a káptalan ellenében az apát nem tudja megvédeni Rátóti János utódait, 6 telek és a malom birtokában. Így hosszas per után 1468-ban úgy ítélt az országbíró, hogy ezek helyett másutt kapjon ugyanannyit. 1477-ben Gyulaffy Lászlót Felkeszin egy részjószág s egy egregyi malom birtokába iktatták be teljes jogon.[128]

1542-ben 3 malmát írják össze. Közülük egy a szentjakabi pálosoké. A plébános malmának 2 adófizető telke, Egyed szigligeti porkolábnak 1 adófizető telke, és a szerzetesek malmának is 1 adófizető telke van.

1549-ben és 1555-ben Gyulaffy László és János malmainak külün-külön 2 adófizető telke van. 1564-ben Gyulaffy László malmának 3, 1569-ben és 1572-ben Gyulaffy Mihály malmainak 1, illetve 2 adófizető telke van.[129]

1564-ben pedig 5 egésztelkes molnárt jegyeznek fel.

1687-ben név szerint említik malmait: Fehér-malom, Virágos-malom, Szegedi-malom és Felső-malom.

A kurucok egyik lisztes malmát lőpormalommá alakították át, ami a harcok során elpusztult. 1717-ben a Sümegen állomásozó császári csapatok ismét portörő malomnak akarták visszaállítani, tehát újjáépíteni.

1744-ben a keszi malmok haszna több mint 900 pozsonyi mérő vámgabona volt. Az üzemeltetést az urasági konvenciós molnárok végezték a vám negyedéért. A patakon kallómalom is állt, melyet a tapolcai csapók építettek és ők is használták. A kalló malom bérletét egy ideig végek szerint fizették. 1801-ben az évi bérlete 30 Ft volt.[130]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár György és Molnár István molnár nevét jegyezték föl.[131]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, szintén az ő nevük szerepel.[132]

1770-ben volt egy malma, amely után évi 12 forint adót fizettek.[133]

Az I. katonai térképen a falutól nyugatra folyó patakon három malom van feltüntetve.[134]

1810-ben az Eger-patakon megvan a kétkövű Virágos és Fehér malom. Újabbak a Szarvas-és a Szitás-malom.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A gyulakeszi határban lévő 4 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 8 pozsonyi mérő.[135]

1852-55 közt, a II. katonai felmérés során a falu északi végétől nyugatra volt egy malom.[136]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 4 vízimalomban 10 segédet és 5 tanoncot foglalkoztattak, és a malmok után 146 Ft jövedéki adót fizettek.[137]

1903-ban: „Tapolca és vidéke molnársága Nusal János Gyulakeszi műmalom tulajdonos elnökletével mozgalmat inditott, hogy molnár körzetet alakitson. E hó 14-én alakuló ülést is tartottak, melyen jelen volt Vörös László ny. államtitkár orsz. képviselő is. Határoztak az egyöntetű vámolás, a vízjogi törvény revíziója stb. kérdésben.”[138]

 

„Nika Gyula molnár, vízimalom bérlő. (Nemeshany, 1868.) A molnármesterséget Nemeshanyban, édeasapja malmában tanulta ki. Gyulakeszin főmolnárként dolgozott.”[139] Azt, hogy melyik malomban, nem tudjuk.

 

 

Gyulakeszi, malom a falu alsó végén. Fotó: Vastagh Gábor

 

Grosz-malom, Hengermalom.

 

Hengermalom. 1864-ben épült. Csigó István tulajdona volt. 1916-ban Grosz Sándor vásárolta meg, aki ekkor telepedett le Gyulakeszin. A malom 24 órai teljesítménye 30-40 q őrlés és 20-25 q darálás. 4 alkalmazottat foglakoztat.[140] Csigó Pál malomtulajdonos.[141]

Grosz Sándorról az alábbiakat tudjuk: Káptalantótiban született 1886. február 4.-én. „Iskoláit Káptalatótiban és Badacsonytomajon végezte, majd budapesten a kereskedői pályára lépett. Malomüzemét 1916-ban vásárolta, melyet nemesgulácsi gazdaságával együtt vezet. Malomüzeme 1861-ben épült, melyet az Eger-patak vize hajt, a Francis-gyártmányú szívó-nyomó turbina segítségével. Napi teljesítménye 40-50 mázsa.”[142]

1947-ben ezt írták róla: „1916 óta áll a malom a család kezelésében. 1945-ben Spielmanné Grosz Ella vette át a malom vezetését, miután atyját a deportálásban megölték. Három alkalmazottat foglakoztat és a malmot teljes kifosztottságából ő építette újjá. A malom napi teljesítőképessége 20q.”[143]

Az 1949-es összeíráskor: Cég: Grósz malom. Tulajdonos: Horváth Lászlóné. Kapacitás: 20. q/24 h. Használhatóság: 60 %.[144] A malom ekkor vízmeghajtású.[145]

 

Szeglet-malom

 

Tulajdonos: Esterházy Pál.[146]

„Meidl József malombérlő. (Somlóvásárhely, 1881.) Iskoláit Tapolcán és Devecserben végezte, és azután kitanulta a malomipart. A Tapolcai Ipar R. T.-nál szabadult fel 1900-ban. 1904-ben az Esterházyak gyulakeszi malmát vezette, majd Révkomáromban 9 évig a hengermalom főmolnára volt. Ezt követően Öttevényben, majd ismét Gyulakesziben, illetve Emcsében volt főmolnár.”[147]

 

 

Gyulakeszi, Szeglet-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

Új-malom[148]

 

 

Gyulakeszi, Új-malom. Fotó Kádár Péter, 2008.

 

Virág-malom^[149] Virágos malom[150]

 

További két gyulakesz malombérlőről van tudomásunk, de őket egyik malomhoz sem tudjuk kötni az adatok hiányos volta miatt:

1947-ben ezt írták: „Major István malombérlete. 1945-ben vette át és azóta 17 éves szakmai gyakorlattal vezeti. A malom teljesítőképessége 20q. Háborús kárait 30%-ban sikerült saját erejéből pótolni.”[151]

1949-ben: Cég: Major István. Tulajdonos: Gyulakeszi község. Bérlő: Major István. Kapacitás: 40. q/24 h. Használhatóság: 50 %.[152] A malom ekkor vízmeghajtású.[153]

 

Gyulakeszi, Virágos-malom. Fotó Kádár Péter, 2008.

 

 

 

Gyulakeszi, Virágos-malom. Fotó Kádár Péter, 2008.

 

A másikról 1947-ben: Erdős László malombérlő. 1934 óta bérli a vízimalmot, mely modernül van felszerelve. Napi teljesítőképessége 25-30 q őrlés és 20q darálás.[154]

 

 

180. Gyuvas, Gyuras és Kis Gyuras azonos Gyűrűssel

 

181. Gyűrűs

Kanáris

 

Az 1750 körül készült összeírásból tudjuk, hogy Bor András molnár árendát nem fizet, jövedelme 40 köböl.[155]

1754-ben is Bor András a molnár, akinek ekkor 25 köböl a jövedelme.[156]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Béda Miklós molnár nevét jegyezték föl.

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, szintén Béda vezetéknevű a molnár, de keresztnevét nem sikerült kiolvasni.[157]

„Malom helységünkben közel vagyon, egyéb eránt pedig istvándi szomszéd határban igen jó vagyon a Szala vízén, az hol jószágainkat könnyen megőrölhettyük.”[158]- vallották 1780. január 29.-én a gyűrüsi jobbágyok.

Az 1784-ben készült I. katonai felmérés térképén a falutól nyugatra, a Vöcköndre vezető út és a patak kereszteződősénél van egy malom, kerítéssel körbevett házzal.[159]

További adataink nincsenek. A II. katonai térképen van egy ház az egykori malom helyénél, de malom már nincs.[160]

 

Malom-rét 26/33, Kanáris (Foglár csatorna) 26/48.[161]

 

---