113. Dekanovecz (HR. Dékánfalva)
Egyetlen rá vonatkozó adatunk az 1876-os Soproni Kereskedelmi és Iparkamara által készített kimutatás, amely szerint 2 vízimalom után 18 Ft 60 krajcár jövedéki adót fizettek.[1]
114. Deklassin (Deklezsin, Deklesin SLO.)
Mura
Első, korai említésekor a Kerka mellett levő „Duclysa” malomról 1257-ben olvashatunk,[2] majd fél évezredig nics újabb adatunk róla.
Az I. katonai térképen, 1784-ben Deglasin vagy Toglesche alatt délnyugatra a Mura bal partjánál két hajómalom van.[3]
Az 1792-es Tomasich térképen Deklesin - később Deklezsin, majd Murahely volt a neve – malmot nem, csak csónakátkelőt jelöl.
1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.
A Mura folyón három malmot írtak össze. Forján Iván malma 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.[4] A másik két malom tulajdonosa Bakán György. Mindkét malma 2 kerekű, és mindkettő kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.[5]
A II. katonai térkép 1856-60 közt készült felmérésekor Deklasintól délre, a Komárom sziget déli oldalán négy hajómalom van a Murán és egy komp.[6]
Az 1862. szeptember 27-én, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara számára készült kimutatásban Lopert Mátyás, Bakán András, Firán Iván molnárokat sorolták fel.[7]
Az 1863-ban, a Zala Vármegye Tisztiszéke számára készült kimutatás szerint 3 hajómalomban 3 kővel 24 óra alatt 12 ausztriai mérő gabonát képesek megőrölni.[8]
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a 3 vízimalomban 2 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak és a 3 malom után 34 Ft jövedéki adót fizettek.[9]
1901. szeptember 14.-én készült egy kimutatás Zala Vármegye Alispáni Hivatala számára azokról a murai hajómalmokról, amelyek tulajdonviszonya rendezetlen volt. Ebben rögzitették a korábbi, illetve a tényleges tulajdonosok nevét és tulajdonhányadát. E szerint még ekkor is három malom dolgozott:
Korábbi tulajdonos: Perdigál Iván, Szrejs István, Üllen János. Tényleges: Perdigál Iván, Szrejs István, Klemencsics Iván.[10] Egyik malom esetében történt csak időközben tulajdonos váltás.
115. Dent
Ráskó-patak, Denti-séd
Középkori malomról van szó, amely nagyon korán elpusztult, vagy elhagyottá vált, mert már a XVI. században is csak helyét említik.
1573-ban az Eger-patakon álló Denti-malom helye új adományban szerepel. Ennek a malomnak az emléke 1907-ben Kapolcs határában a Denti-malom külterületi lakotthely.[11]
Az I. katonai térképen nem szerepel, a II. katonai térkép 1852-55 közt ezt a malmot Dörögd-malomként jelöli, Kapolcstól északnyugatra, a Dörögdre vívő útról van hozzá bejárat.[12]
116. Dersimorecz (Deržimorec HR. Dezsérlaka)
Egyetlen ismert adatunk, az 1876-ben, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara számára készült kimutatás szerint 1 vízimalma után 8 Ft jövedéki adót fizettek.[13]
117. Dice, Szentpéterfölde
118. Dióskál
(Az I. katonai felmérés térképén még Gall és Bokonya! Dióskál-ként 1770-ben említik először.)[14]
Káli-patak
Az I. katonai térkép, 1784-ben a Gall és Bokonya közti hídtól délre jelez egy malmot.[15]
1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.
A határban lévő vízimalom kapacitása napi 1 pozsonyi mérő.[16]
A II. katonai térkép 1856-60 közt a falu északnyugati vége közelében jelöl egy malmot.[17]
A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban a Jankó testvérek szerepelnek, mint a malom tulajdonosai.[18]
1949-ben Cég: Jankó Testvérek. Tulajdonos: Jankó István és János. Kapacitás: 24 q/24 h. Használhatóság: 25. %.[19] A malom ekkor fagáz meghajtású.[20]
Malom-oldal: Nemesi-legelő 119/50, Káli-patak 119/57.[21]
119. Diska (Kisapáti, Hegymagasapátitól északra.)
Eger-patak
Egyetlen adatunk maradt fenn malmáról. 1436-ban Rátóti Gyula özvegye a bakonyszentjakabi kolostornak adott egy malomhelyet az Egregy folyón, közvetlenül a kolostor malma alatt.[22] Tehát két malom volt a falu határában.
A II. katonai térképen 1852-56 közt Diska majorként szerepel.[23]
120. Diszel (1977-től Tapolca településrésze)
Eger-patak, Eger-vize
Viszonylag korai az első malomra vonatkozó adat. 1286-ban a Bogát-Radvány nembeli Sándor comes nővére gyermekeinek adta itteni földjeit egy malommal együtt anyjuk negyede fejében. E földek között volt az is, amelyet atyja, Simon comes, zempléni birtokért cserélt el Mogh fia Moghgal, Sándor nagybátyjával.[24]
1329-től folyamatosan vannak a malmokra vonatkozó adatok. 1329-ben Márton, Tóti (Káptalantóti) misés papja, az Egregy folyón a diszeli határban lévő malmot zálogba veszi.[25]
1392-ben Diszel László fia Miklós felerészben az uzsa-szentléleki pálos kolostornak zálogosítja el egykerekű malmát az Eger folyón 200 arany forintért.[26]
1487-ben Tamás testvér, a hazai pálos rend prior generálisa, Gyulafi László kérésére elrendeli, hogy az egykerekű malom, amely Diszel mellett, az Eger folyón épült, a kőkuti pálos testvérek eltávozása után a bakonyszentjakabi pálos kolostor tulajdonába menjen át. Ha az is elnéptelenedne, akkor a generális tulajdonába megy át a malom.[27]
1624-ben az egykerekű malom becsűje 60 forint. 1634-ben a már 1601-től szereplő Fekecs-malom örök ára, a hozzátartozó réttel és 3 hold szántóval 320 Ft. 1744-ben a diszeli urasági egykerekű malom évi jövedelme 150 p.m. 1801-ben Diszel négy őrlőmalma a nemeseké. A kétkövű - már 1687-ben is működő – Petke-malom pedig az Esterházyaké.[28]
Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Ferenc és Molnár Márton neve szerepel.[29]
Köveskáliak vallották 1780. május 31.-én, ha falujuk malmának kevés a vize, akkor a „nem messze diszeli, vagy monostorapáti […] helységekben szoktunk járni.”[30]
Az 1784-ben készült katonai térképen a faluban három malom található. Fölötte újabb három, egyik „Fölső Eisenhamer”megnevezéssel. Ugyanezen a patakon Diszeltől délnyugatra Gyurhegye falutól nyugatra még egy malom három épülettel. Kettő a bal, egy a jobb parton.[31]
A falu határában lévő vashámort a pápai Esterházy család építtette. Alig fél évszázadig működött, akkor lisztőrlő malommá alakították át.[32]
Tomasich 1798. évi térképén 5 malmot jelöl.
„Diszel és Gyulakeszi határok közötti Perestérnek térképe” nem datált két térképlapon az alábbi elnevezésekkel találkozunk: Gyűr hegyénél Régi akasztófa, Sáriak malma, Szarvasi malom. Ez a térkép nem jelöli a tüskési tavat.
A másik lapon: Tüskési major, Tüskési malom. A tó nincs a térképen.[33]
1815-ben Nemes Gáspár János nemességének elismerésére bizonyságlevél kiadását kéri Zala vármegyétől. Mint írja, Palotára költözött Díszelből, ahol annak előtte Sáry úrnak belső malmában részes molnár volt.[34]
1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.
Az diszeli határban lévő 5 vízimalom kapacitása - egyenként - napi 8 pozsonyi mérő.[35]
A II. katonai térkép Disztelben és határában, 1852-55 közt 6 malmot jelöl.[36]
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 7 vízimalomban 8 segédet és 4 tanoncot foglalkoztattak, és a malmok után 648 Ft 30 krajcár jövedéki adót fizettek.[37]
1923-ból egy tulajdonvitából ismerjük Mayer András molnár nevét.[38]
1940-ből az alábbi malomtulajdonosokról van tudomásunk a településről: Kiss János, özv. Horváth Lajosné, Stankovics Gyula, Hegyi Zoltán, Tóth József.[39] Továbbá: Ferenci Jenő, Kasza Imréné.[40]
Diszel, a falu fölötti malom. Fotó: Vastagh Gábor
Czipp Lajos és Ferenc vámőrlő malma.
Az Újjáépítő Magyarok írja róla 1947-ben: „1945. március 1. óta van a vezetésük alatt. Szakmai képesítésük 15 éves. A felszabadulás után közvetlenül a termelés szolgálatába állították a malmot, melynek háborús kárait saját erejükből pótolták.”[41]
Ferenczi-malom, Hámori-, Mellkovics-, Benedek-malom
Ugyancsk a fenti kiadványból ismerjük az alábbiakat: „Ferenczy Jenő vámőrlőmalma. 1940-ben vette át a malmot, azóta 24 éves szakmai gyakorlattal vezeti. A felszabadulás után két héttel már megindította az üzemet. 8q napi termelése van.”[42]
Az 1949-es összeírás szerint: Cég: Zsidley és Kelemen. Tulajdonos: Ferenczi Jenő. Bérlő: Zsidley György és Kelemen József. Kapacitás: 7. q/24 h. Használhatóság: 30. %.[43] A malom ekkor vízmeghajtású.[44]
Hegyi-malom, Szarvas-malom[45]
1793-ban Diszel térképén szerepel a Szarvas malom az Eger vagy Egregy vize jobb partján.[46]
A herceg Esterházy féle csobánci hitbizomány területéhez tartozó diszeli ún. „Szarvas malmot” megvásárolta, a hozzátartozó vízhasználati jogy gyakorlásával együtt Csigó Pál és neje Koronnyi (?) Ilona gulácsi lakos, 1892-ben. Ezt követően kérték a vízhasználat gyakorlásának engedélyezését. Erről hírdetés utján értesítették a diszeli „Csabi malom” tulajdonosát, ugyszintén Csigó Istvánt, Nuzel Jánost, br. Priteáni Géza és társai Scheller Adolf, Szücs Elek alsó malomtulajdonosokat.
A vízhasználati engedély kérelemmel egy időben a malomfej, a kerekekre vezető malomcsatornák, árapasztó és bukógát átépítésére is engedélyt kértek. Ezek terdokumentációi töredékesen megvannak. Ezekből tudjuk, hogy a malom két kerékre járt.
1922-ben az új tulajdonos Hegyi Gusztáv kért engedélyt a malom átépítésére, és vízhasználat gyakorlására. „A vízhasználat segélyével kettő darab Pohl gyártmányú álló tengelyű francis-turbina tartatik mozgásban.” Az őrlőmalom turbinája 1,2 m futókerék átmérőjű, a fűrészmű turbinája 0,57 m futókerék átmérőjű volt. Ezekről is fennmaradt egy-egy részletrajz.
Az engedélyt 1922. augusztusában megkapta.[47]
A malom 1930. március 21.-én éjjel elektromos zárlat következtében leégett.[48]
1935 körüli adat szerint: „Hegyi Zoltán malomtulajdonos. 1909-ben ősi nemesi családból született. Atyja, Gusztáv 1908-tól 1929-ig malomtulajdonos volt Diszelben. 1930 óta önállóan vezeti anyja, szül. Szép Ilona malmát.”[49]
1947-ben az Újjáépítő magyarokban ezt találjuk: „Hegyi Zoltán vámőrlőmalma, Diszel. A családi alapítású malmot 1940-ben vette át, és azt 20 éves szakmai gyakorlattal vezeti. Jelenleg három alkalmazottat foglalkoztat. A napi termelés 30q. Gattert is épített, amely üzem esetén két embert foglalkoztat.”[50]
Az 1949-ben készült összeírás szerint: Cég: Hegyi Zoltán. Tulajdonos: Hegyi Zoltán. Kapacitás: 60. q/24 h. Használhatóság: 80. %.[51] A malom ekkor vízmeghajtású.[52]
A malom és a fűrészmű (gatter) ma romos. Jelenlegi tulajdonosa Tóth József.[53]
Diszel, Szarvas-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.
Horváth-malom
A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban özv. Horváth Lajosné szerepel, mint a malom tulajdonosa.[54]
1947-ben Horváth Lajos volt a malom tulajdonosa. „Fiatal korában kitanulta a malomipart, azután, mint segéd működött 1913-ban Herenden.” [55]
1949-ben a Cég: özv. Horváth Lajosné. Tulajdonos: özv. Horváth Lajosné. Kapacitás: 6. q/24 h. Használhatóság: 30. %.[56] A malom ekkor vízmeghajtású.[57]
Horváth Lajos féle vízimalom. Az épület áll, a tsz vette meg.[58]- jegyezte fel róla Wöller István 1969-ben.
Kasza-malom, Krajcár-, Faluvégi-, Gidinai-, Varga-, Ács-malom
A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban özv. Kasza Imréné szerepel, mint a malom tulajdonosa.[59]
1949-ben: cég: özv. Kasza Imréné. Tulajdonos: özv. Kasza Imréné. Kapacitás: 8. q/24 h. Használhatóság: 20. %.[60] A malom ekkor vízmeghajtású.[61]
Kasza Imre féle vízimalom az örökösöké, nem működik. (István u. 15.)[62]
Diszel, Kasza-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.
Kiss János malma
1947-ben Kiss János malombérlete. „1941-ben vette bérbe a malmot 39 éves szakmai gyakorlattal. Felszabadulás után 1 hónappal megindította a malmot, melynek napi teljesítőképessége 12q. Háborús kárait most kezdi újjáépíteni.”[63]
Az 1949-es összeírásban: cég: Kiss János. Tulajdonos: Kiss János. Kapacitás: 5. q/24 h. Használhatóság: 20. %.[64]
A malom ekkor víz meghajtású.[65]
Stankovics-malom, Fekecs-malom, Falu-malom[66]
1624-ben az egykerekű malom becsűje 60 forint volt. 1634-ben, a már 1601-től szereplő Fekecs-malom örök ára, a hozzátartozó réttel és 3 hold szántóval 320 Ft.
A malom tulajdonosaira vonatkozóan nincsenek konkrét adataink. Első ismert tulajdonosa Szüts Géza volt, aki az 1905-ös átalakítási tervet aláírta. A malom bérlője Stankovics Gyula molnármester, aki szintén aláírta a tervet. 1911-ben aztán már ő a tulajdonos. A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban is még Stankovics Gyula szerepel tulajdonosként[67]
A XIX. század elején még zsuppal fedett, földszintes épület volt, két alulcsapott vízikerékkel, az általuk meghajtott egy-egy malomkőpárral. Már ekkor szitaberendezéssel több minőségű lisztet tudtak előállítani. A patak mindkét oldalán állt egy-egy malom: egyik lisztelő, a másik olajütő. Ez utóbbi már romos volt, amikor Stankovics megvette. Ő lakóházzá alakíttatta. Stankovics György Barlahidán született 1883-ban. Molnárként - 1907-ben - Lesencetomajon önállósította magát.
A malmot hamarosan korszerűsítette: emeletessé építtette, a vízikerekeket leszereltette, helyettük egy Francis-rendszerű turbinát, a kövek helyére GANZ hengerszéket telepített; továbbá szitát, daragépet, koptatóberendezést, tisztítógépet, serleges felhordókat építettek be. Így a malom teljesítménye 15q/24 óra lett.
1915-ben újabb turbinát szereltetett be, amivel villamosenergiát is termelt, melynek egy részét a községnek értékesítette. Tovább növelte az őrlőkapacítást is. Újabb hengerszéket és lengőszitát szereltetett be. Fia, Gyula, szintén molnár lett és 1930-tól édesapja mellett dolgozott, majd 1944-ben Nyúl Lajossal (kisebbik fia keresztapjával) együtt bérelték apjától.[68]
1947-ben ezt olvashatjuk róla: „Sztankovics Gyula és Nyúl Lajos vámőrlő bérmalma. 1911 óta a család birtokában van. 1944-ben vették bérbe. Azóta vezetik 15 éves szakmai gyakorlattal. A malom napi kapacitása 25 q. Három alkalmazottat foglalkoztat, vám- és kereskedelmi őrlést végez.”[69]
Az 1949-es összeírás szerint a cég: Stankovics György. Tulajdonos: Stankovics György. Kapacitás: 35. q/24 h. Használhatóság: 60. %.[70] A malom ekkor vízmeghajtású.[71]
A malom 1957-ig darálóként működött, majd a termelőszövetkezeté lett, szintén darálásra használták, majd sorsára hagyták.
Az épület végül tanácsi tulajdonba került. 1987-ben Vörösváry Ákos megvásárolta a romos épületet, felújíttatta és ma az „Első Magyar Látványtár” kiállításának otthona.[72]
Diszel, Középső-malom (Stankovics). Fotó: Vastagh Gábor.
Diszel, Stankovics-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.
Korona-malom, Varga-malom
Tulajdonos: Varga Lajos.[73]
Amikor az 1970-es években Vastagh Gábor lefényképezte a malmokat, Ő középső malomként jelölte.
Diszel, Korona-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.
Tóth-malom, Gyűrhegyi-malom, Petke-malom
Gyűrhegye, Győrhegye (Diszel határának egy része.)
A Gyűr-hegy lábánál, az Eger-patakon áll a malom.
1624-ben Diszel határának egy részét jelöli a Gyűrhegye elnevezés. A korábban Barát-malmának nevezett őrlető malom állott mellette. 1763-ban feljegyzik egykerekű urasági malmát az Eger vizén. Ekkor a malom molnárjának részesedése a vám egyharmada.[74]
1795-ben az Esterházy hercegi család malma a térképen „Gyür Hegy”-nél „I”-vel jelölve, az Egregy három ága közül az északin. „Sári úr malma „M”-el jelölve az Egregy bal partján Gyűrhegynél. A kőhíd és a templom közt van egy névtelen malom. Jelöl továbbá a térkép egy tavat: Tüskés tó néven.[75]
1867. május 23.-án a megye által kiküldött bizottság megvizsgálta özv. Glatz Ignácné gyűrhegyi, másnéven „Petke” kétkerekű vízimalma malomfejének magasságát. A jelenlévő helyiek kérésének megfelelően, a malomfej magasságát az akkor talált magasságon hitelesítették, de felhívták a tulajdonos figyelmét, néhány hiányosságra. A bizottság munkájában részt vettek a diszeli közbirtokosság részéről: Eörry István, Saáry Ferenc, Bára Sándor, Dékmár Gerő közbírtokosok, mint az alsó és felső malomra érdekelt felek. Kőmüves István céhmester, mint a felső malom haszonbérlője, Szűcs Lajos az alsó malom haszonbérlője.[76]
1879-ben májusában került a megyei közgyűlés elé az a jelentés, amely Tóth József és „érdektársai” malma feletti puszta csatornára általuk épített zsilip miatti diszeli polgárok panaszának kivizsgálásáról készült. A vizsgálat megállapította, hogy a zsilip sem a felső malom tulajdonosokra, sem a többi szomszéd birtokosra nem káros. A biztonság kedvéért azért elrendelték, hogy a zsiliphez megfelelő emelő szerkezet készüljön, amivel árvíz idején az felhúzható legyen.[77]
Diszel, Tóth-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.
A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Tóth József szerepel, mint a malom tulajdonosa.[78]
1947-ben: „Tóth József vámőrlő malma. 1889-ben atyja alapította a malmot, [mint láttuk már
1879-ben az övék volt ML] azt 1926 óta ő vezeti 23 éves szakmai gyakorlattal. Felszabadulás után 2 hónappal megindította az üzemet, melynek napi teljesítménye 20 q. 1926-ban gattert alapított, amit most fog ismét üzembe helyezni. Egy alkalmazottat foglalkoztat.”[79]
1949-ben. Cég: Tóth József. Tulajdonos: Tóth József. Kapacitás: 15. q/24 h. Használhatóság: 30 %.[80] A malom ekkor víz meghajtású.[81]
Tóth József malma állami tulajdonban, a tsz használatában, gatterként működik.[82]- jegyezte fel Wöller István 1969-ben.
A tsz eladta galambtenyésztőknek, akik a padláson tartották a több száz madarat. Ők szociális bentlakásos intézményfenntartónak adták tovább. Jelenlegi tulajdonosai – Vastagh Ágnes, Mánya László házaspár - lakássá alakították, szépen felújítva.
Diszel, Tóth-malom. Fotó: molnár László, 2013.
Vashámori-malom, Rossz-malom, Almádi-malom (Hegyesd!)
1947-ben Melkovics János a vashámori malom bérlője. 1889-ben született Diszelben. Iskolázása után Nemesgulácson tanulta ki az ipart, mint segéd Zala megyében dolgozott. 1924-ben lett malombérlő Diszelben.[83]
Korábban Benedek József és tsai malma államosítva, teljesen romos.[84] Tulajdonos: Liszák Gusztáv, utolsó molnára Ferenczi Jenő.[85]
Diszel, Vashámori-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.
Lakossy-malom, Csabi-malom[86]
Lakossy József vízimalma nem lett államosítva, Csabi dűlőben van.[87] Korábban tulajdonosok: Csényi, Kiss.[88]
A malom ma romos.[89]
Diszel, Csabi-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.
121. Dobraföld, Magyarföld
122. Dobri
Kerka-patak
Puszta malom 190/103. A Kerka egy része, ahol valamikor malom állt.[90]
1753-ban Sabján Tamás molnár jegyezték föl.[91]
Az 1753-55-ben készült összeírásban (?)..ska József molnár nevével találkozunk.[92]
Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, ismét Sabján Tamás neve szerepel.[93]
Az 1780. szeptember 13.-án tartott tanuvallatás során ezt vallották a jobbágyok: „Kerka vize mellett, és Mura-folyó vizéhez is közel lakván határunkban is, szomszéd határokban is sok jó malmok közel helyeztetnek.”[94]
1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A dobri Lebár István molnár név szerint nem említett legényét „malombéli defectusért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Az előző évi eset megismétlődött. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Lebár István volt a molnár. [95]
Az 1784-es katonai felmérés térképén Dobri malom-ként írják, Dobritól délnyugatra volt a Kerkán. Ekkor még csak a malomig vezetett a mai országút. Fölötte kiöblösödés (tó). E fölött két ágra szakadt a Kerka folyása: szentmiklósi és tormaföldi ágra.[96]
1856-60 közt már nincs meg a malom, talán annak következtében, hogy megépült a Dobri Lendvaújfalu közti út.[97]
123. Dobronak
Mura-folyó
Dobronak→Lendvavásárhely. A Mura bal partján.[98]
Dobronaki malomról csak késői adataink vannak.
A Kerkavidéki molnár céh évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta a Lendva, Kerka és más folyóvizeken. A dobronaki molnár ekkor Vricsocs Péter volt. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Vincsecs Péter volt a molnár. Az 1788. április 28.-i céhgyűlésen minden molnár nevét, és befizetést: tartozásokat, büntetéseket stb. feljegyeztek. Writzes Péter molnár nevénél nincs bejegyzés. Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított befizetésekről készült kimutatásból tudjuk, hogy Dobronakon továbbra is Vincses Péter a molnár.[99]
Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céh gyülésen résztvevők névsorában Vincses Péter molnár neve szerepel. Az 1790. március 18.-án asztalpénzt fizetők névsorában is Vincsecs Péter neve szerepel. És ugyan ő az 1792. június 7.-én Alsószenterzsébeten tartott céh gyülésen asztalpénzt fizetők névsorában is.
Az 1794. május 13.-án Alsószenterzsébeten megtartott céh gyülésen büntetéspénzt fizetők névsorában Vincses Péter neve olvasható, akit azért büntettek meg: „hogy az első napon el nem jött”. Ő egyébként legénye, Vincses József – aki valószínüleg a fia volt - szabadulásáért is fizetett.
Az 1795. május 26.-án megtartott céh gyülésen Vincsecs Péter nevénél nincs bejegyzés.[100]
124. Dobrony (Döbröte, Dobron, Dabrony, ma Dobronhegy)
Döbrétei-patak, Pálosfai-patak.
1603-ban és 1622-ben halastavat és malmot említenek Dobron határában.[101]
1753-ban Tüskés Györgynek hívták az itteni molnárt.[102]
Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, szintén Tüskés György neve szerepel.[103]
1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. Tüskés György tartozása 6 Ft 27 ½ x volt.[104]
Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Tüskés György molnár nevét jegyezték föl.[105]
1762-ben is Tüskés György a molnár. Ez a hosszú bérleti viszony jó molnárra, és megbízható bérlőre utal.
Az 1777. június 3.-án tartott úrbéri vallomástétel során ezt jegyezték föl: „Malom vagyon határunkban, de más kint is Szala vize hozzánk közel lévén, malom állapottyábúl szükséget nem szenvedünk.”[106]
Az I. katonai térkép1784-es felmérésén Dobronhegyet Dobro vagy Döbröte néven írták. A Dobronhegyi kápolna alatt délről, egy nagyméretű gátas malomtó van, aminek délkeketi sarkában van a malom, közelében két épülettel.[107]
Tomasich térképe 1792-ben Dobron-ként említi, de nem jelöl malmot, és nincs malom a II. katonai térképen sem, ahol Döbron-ként írják.
További adatunk nincs róla.
125. Domasinecz Domašinec HR.
Egyetlen adatunk a XIX. század második feléből van. 1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalma után 8 Ft jövedéki adót fizettek.[108]
126. Domboru Alsódomboru HR. Donja Dubrava
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint Alsódomborun 10 vízimalomban 2 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és az összes malom után 96 Ft jövedéki adót fizettek.[109]
127. Döbreföld (Földrajzi elhelyezkedését nem sikerült azonosítani.)
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a döbreföldi vízimalom után 8 Ft jövedéki adót fizettek.[110]
128. Döbréte (Babosdöbréte)
Pálos-patak
Az 1753-as összeírásban az „N. N.” megjelölést használták, ami azt jelentette, hogy a molnárt nem tudták nevesíteni.[111]
Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Péter István neve szerepel.[112]
1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. A döbrétei Janzsó István tartozása 1Ft 21 ½ x volt.[113]
Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Vukmin Pál molnár nevét jegyezték föl, majd 1762-ben ismét Janso István molnárét.[114]
129. Döbröce
Fenyőri-patak
1784-ben Felső Döbrőce. Az I. katonai felmérésen a templomtól délre egy nagy tó. Délkeleti sarkában kifolyás. A patak a Zalába folyik. Itt áll a malom, mellette két épület látszik.[115]
Malom-rét 7/34. A patakon működő malomról. Fenyőri-patak 7/35.[116] További adataink nincsenek.
130. Döbröte
1784-ben Alsó Döbröte. A falutól távolabb, nyugatra, az Ebergény felöl folyó patakon egy malom, házzal. A faluból csak eddig vezet út.[117] A térkép alapján Döbrétével azonosítható. A vízfolyást ma Határároknak hívják.[118]
A II. katonai térképen már nincs malom, és további adataink sincsenek.
131. Dömefölde
Alsó-Válicka
A község középkori írott anyagában nincs utalás malomra. A XVIII. századi írásos emlékeink is csak molnárokról szólnak, akiknek azonban másutt vannak bérelt malmaik, mint pl. Tóth Györgynek Pördeföldén, 1728-ban. A molnár jövedelme 15 Ft. Vagy 1703-ban: malommal bíró parasztok jövedelme, soproni mérővel számítva 6, és 1770-ben 2 molnár 14 pozsonyi mérő jövedelemmel. Ezek tehát Dömeföldén laktak, de bérelt malmokban dolgoztak.
Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Menczi Miklós molnár nevét jegyezték föl.[119]
Az 1760 körül készült összeírásban Merczigán Miklós neve szerepel.[120] (Lehet, hogy az előző összeírásban is ő szerepelt, csak névírási probléma volt.)
Az 1764-es összeírásban ugyan szerepel egy „paraszti malom”,[121] de az I. katonai felmérésen azonban nincs malom,[122] és Tomasich térképe sem jelöl malmot. (1785-ben egy haláleset kapcsán Laky János pákai káplán a Csörgei malmot Dömeföldéhez tartozónak írta. Így lehet, hogy az 1764-es összeírásban is azt említették.)[123]
1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A dömeföldi Adler Ferenc molnár -a céh szolgálómestere –, Korpics Ferenc nevű legényét „malombéli defectusért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. A molnár ekkor már Borsos László, akinek meg nem nevezett legényét „malombéli defectusért” megbüntették. [124]
A II. katonai áfelmérésen is van malom a falutól nyugatra[125] -, hogy ezt a malmot ki építtette, nem tudjuk – és a jelenlegivel megyező módon állnak mellette a molnár háza és gazdasági épületei.[126]
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalomban 1 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 30 Ft jövedéki adót fizettek.[127]
A XX. század küszöbétől megszaporodnak adataink. 1901. január 23.-án Fata Gábor dömeföldi születésű, és ott lakó molnármester feleségül vette a szintén dömeföldi Nemes Veronát.[128]
Egy 1930-as évekbeli adat szerint Fata Gábor Dömeföldén született 1872-ben. Iskoláit Pákán végezte, majd kitanulta a molnár ipart. Ebben a szakmában 1901-ben önálló lett, azóta megszakítás nélkül vezeti malmát.[129]
Dömefölde, Fata-malom, 1927. Fotó: Ferenczy Izabellától.
1906-ban engedélyt adnak Fata Gábornak vízhasználatra:
"Engedély okirat
Fata Gábor dömeföldi lakos engedélyt nyert az Alsó-Válicka vízfolyás vizének dömeföldi malom mozgatására való felduzzasztására mesterséges duzzasztás segélyével.
A vízhasználat segélyével két darab alulcsapott közönséges rendszerű vízikerék tartatik mozgásban, melynek magassága felülről lefelé menő sorrendben 166.23, 166.04 méter a hasonlítósik felett, átmérőjük pedig ugyanazon felsorolás sorrendjében 4.03, 3,47 méter.
A fenti vízikerekek 2 pár 1 m átmérőjű malomkövet hajtanak."
(Felsorolja még az irat az összes méretet, továbbá az engedélyes jogait és kötelezettségeit.)[130]
Ugyancsak szerepel Fata Gábor neve a 19495/906 számú, Varga Sándor csörgei malmára kiadott vízhasználati engedélyben.[131]
Sajnos a család széjjelszóródott, lakásuk több tulajdonos birtokában volt, egy ideig üresen, elhagyottan állt. Így az esetleg még meglévő iratok nem voltak hozzáférhetőek. Van viszont egy fényképünk az épületről 1927-ből. Ez a malom átalakítását, korszerűsítését ábrázolja. Nincs írott forrásunk a malom berendezéséről, de tudjuk, hogy a korszerűsítés során hengerszéket/keket és szitákat is kapott, továbbá serleges felhordókat.
A következő szűkszavú adat 1936-ból való. Ebből tudjuk, hogy a malom vízturbinával és szívógázmotorral üzemelt.
1947 és 50 közt a malom tetőterének jobb kihasználása érdekében a falakat megmagasították. Ezt az újabb falazást nem is vakolták. Így maradt a malom lebontásig.
Valószínűleg ekkor a malmot villamos világítással látták el. Ezek szerelvényeinek egy része még a lebontáskor is megvolt.
Mivel a környéken elektromos hálózat nem volt - a falvak villamosítása csak 59-60-ban kezdődött - a világítás saját áramforrásról üzemelt. A malmot aztán később sem kapcsolták rá a községi hálózatra.
A közellátási felügyelőség 1949-es adataiból tudjuk, hogy a malom őrlőképessége búzából és rozsból 25-25 q/24 h, és a vám 11,5q. A malom ekkor víz- és butángáz- üzemű.[132]
Ugyancsak1949-ből tudjuk, hogy a tulajdonos Fata Gábor, a malom kapacitása 30 q/24 h, használhatósági foka 80%.[133]
A malmot általunk ismeretlen okból nem államosították.
A tsz-ek szervezése után a malom a pákai, majd a csömödéri termelőszövetkezet tulajdonába került, a lakás magántulajdonban maradt, majd tanácsi lett. A malmot az 1960-as években a pákai tsz magtárként és darálóként használta. Egy kőpárral működött. Ekkor a transzmissziós meghajtáson, és a serleges felhordókon kívül más mami berendezés már nem volt az épületben. A két tsz egyesülése után használaton kívűl állt. 1986-ban lebontották. Egyemeletes téglaépület volt, magasított padlástérrel. A gabonát kanalas felhordóval juttatták ide fel. A padlástérben is volt egy garat, így az itt felhalmozott gabonát innen is, és a földszinti garatból is el lehetett juttatni a középső szinten lévő őrlőkőhöz, illetve hengerszékekhez. Itt a középső szinten volt egy malomszoba. Az épület északi oldalán, a földszinten, egy szoba, konyha, kamrás lakás a molnár számára, nyugati oldalán a gépház, déli oldalán a turbinaház állt.
A malomtól északra álltak a tulajdonos háza és gazdasági épületei. [134] Ezek az épületek jelenleg külföldi személy tuljdonában vannak.
Név szerint ismert dömeföldi molnárok, akik a dömeföldi malomban dolgoztak: Varga János (1868), Fata Gábor (1906), Fata Gábor (1946-?), Fata Sándor (1939), Fata Vilmos (1940-es évek).
Dömefölde, Fata-malom, 1982. Fotó: Molnár László.
A kézirat elkészülte után előkerült, 2023-ban rögzített adatok:
| F.sz | Tárgy megnevezése | drb | % érték | tárgy mérete | megjegyzés |
|---|---|---|---|---|---|
| 1. | Síkszita (dupla) | 1 | 100 | 165x96 | Reich féle |
| 2. | Hasáb szita | 1 | 60 | 250x110 | |
| 3. | Hasáb szita | 1 | 60 | 300x110 | |
| 4. | Koptató (tartár és triőr) | 1 | 100 | ||
| 5. | Hámozógép | 1 | 100 | Reich féle | |
| 6. | Felvonó szimpla | 7 | 80 | ||
| 7. | Felvonó dupla | 3 | 80 | ||
| 8. | Különböző méretű szíjjak | 18 | 70 | kb. 80m | |
| 9. | Vizes hordó | 1 | 50 | ||
| 10. | Vizes veder | 1 | 75 | ||
| 11. | Daratisztító gép | 1 | 100 | Reich féle | |
| 12. | Buzás henger dupla | 1 | 50 | ||
| 13. | Rozs és kiőrlő henger | 2 | 50 | 11/a | |
| 14. | Darálókő garattal | 1 | 50 | Fekvőkő | |
| 15. | Vizes turbina | 1 | 50 | 12 | |
| 16. | Kapcsolótábla dinamóhoz | 1 | 1 | 75 | |
| 17. | Össze futócsövek | 100 | |||
| 18. | Lisztkeverő láda | 3 | 75 | ||
| 19. | Malmi sajtár | 3 | 25 | ||
| 20. | Tizedes mérleg 500 kg | 1 | 50 | ||
| 21. | Zsáktalicska | 1 | 75 | Fakerékkel | |
| 22. | Lisztmerő lapát | 1 | 50 | ||
| 23. | Lisztes és gabonás zsák | 8 | 50 | ||
| 24. | Lisztkeverő lapát | 1 | 50 | ||
| 25. | Padlóparfis nyeles | 1 | 25 | ||
| 26. | Zsáktalicska | 1 | 75 | gumikerekű | |
| 27. | Tizedes mérleg 500 kg | 1 | 30 | ||
| 28. | Mérleg súlyok 20 kg | 1 | hitelesek | ||
| 29. | Mérleg súlyok 10 kg | 1 | hitelesek | ||
| 30. | Mérleg súlyok 5 kg | 3 | hitelesek | ||
| 31. | Mérleg súlyok 2 kg | 3 | hitelesek | ||
| 32. | Mérleg súlyok 1 kg | 3 | hitelesek | ||
| 33. | Mérleg súlyok 0,5 kg | 1 | hitelesek | ||
| 34. | Mérleg súlyok 0,2 kg | 1 | hitelesek | ||
| 35. | Húzató garat | 5 | 100 | ||
| 36. | Felső meghajtó tengely | 1 | 100 | görgőscsapágyak | |
| 37. | Alsó meghajtó tengely | 1 | 100 | görgőscsapágyak | |
| 38. | Közlőmű meghajtó szíj | 1 | 80 | kb. 20m | |
| 39. | Turbina szíj | 1 | 80 | kb. 12m | |
| 40. | Hengerszíjak | 4 | 70 | kb. 30m | |
| 41. | Daráló meghajtó szíj | 1 | 20 | kb. 7m | |
| 42. | Butángáz motor | 1 | 60 | kb. 60 HP | Hoffer motor |
| 43. | Olajos kanna | 1 | 15 | ||
| 44. | Különböző méretű kulcs | 3 | 20 | ||
| 45. | Motor meghajtó szíj | 1 | 40 | kb. 12m | |
| 46. | Centrifugál szivattyú | 1 | 50 | ||
| 47. | Áramfejlesztő dinamó | 1 | 75 | 220 volt | |
| 48. | Vasfűrész | 1 | 50 | ||
| 49. | Kézikalapács | 1 | 50 | ||
| 50. | Rekesztő-emelő csavar | 1 | 25 | ||
| 51. | Tartalék henger | 2 | 30 | ||
| 52. | Kőkiemelő daru | 1 | 50 | ||
| 53. | Deszka asztal | 1 | 15 | ||
| 54. | Fa ágy | 1 | 10 | ||
| 55. | Pléh kályha | 1 | 5 | ||
| 56. | Szíj varró pad | 1 | 10 | ||
| 57. | Olajozó kanna | 2 | 25 | ||
| 58. | Áramfejlesztő meghajtó szíj | 1 | 25 | kb. 6m | heveder |
| 59. | Alsófőtengely csapágy | 7 | 100 | ||
| 60. | Falióra | 1 | 10 | ||
| 61. | Malomépület téglából | 1 | 75 | 600m³ légűrtartalom |
132. Draskovecz (Draškovec HR. Ligetvár)
Dráva folyó
Csak a XIX. század második feléről vannak adataink.
A II. katonai térkép1856-60 közt végzett felmérésén Draskovectől délre – Operovec alatt – a Dráván hét hajómalom volt, a folyó bal partja mentén.[135]
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 8 vízimalma után 64 Ft jövedéki adót fizettek.[136]
133. Drávamogyoród (Trnovec HR.)
Dráva folyó
A csáktornyai uradalomnak 1670-ben Drávamogyoród mellett egy kerékkel, négy tengellyel és két lánccal volt egy malma. Ez volt az uradalom legértékesebb malma.[137]
Az I. katonai térkép 1784-es felmérése szerint Ternowecz-től keletre négy, nyugatra 1 hajómalom volt.[138]
A II. katonai térkép szerint Ternovec-től keletre 12 hajómalom volt.[139]
134. Drávaollár (Vularija HR.
Dráva folyó
A csáktornyai uradalomnak 1670-ben Drávaollár mellett volt két malma egy kerékkel, egy lánccal és két tengellyel, és két malma egy kerékkel és három tengellyel.[140]
Az I. katonai térkép 1784-es felmérsekor Wulary-tól délnyugatra a Dráva három ágához vezetett út és gyalogút, a folyó jobb partján a Schimowecz-nél lévő két malomhoz.[141]
A II. katonai térkép 1856-60 közti felnvételén a településtől délykeletre van két hajómalom a Dráva egyik mellékágán.[142]
[1] MNL ZML-a IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[2] Holub III.
[3] I. kat. Coll. II. Sectio XII.
[4] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.
[5] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.
[6] II. kat. Coll. XX. Sectio 59.
[7] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 45-45. p.
[8] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 45-45. p.
[9] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[10] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 182-183. p.
[11] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 191. p.
[12].I. kat. Coll. VIII. Sectio XIX. és II. kat. Coll. XXVI. Sectio 55.
[13] MNL ZML-a IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[14] MNL ZML Hlc. Dióskál 6.116./4.
[15] I. kat. Coll. V. Sectio XIX-XX.
[16] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.
[17] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 58.
[18] MNL ZML IV. 433. N˚6093.
[19] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 77 sorsz.
[20] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.
[21] ZMFN. 281-283. p. Dióskál
[22] Czuczor,1988. 33. p.
[23] II. kat. Coll. XXVI. Sectio. 56.
[24] Holub III.
[25] ZO. I. 236.
[26] Czuczor, 1988. 24. p.
[27] Czuczor, 1988. 47. p
[28] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikonja II. 173. p.
[29] MNL ZML-a Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.
[30] Horváth I. 366. p.
[31] I. kat. Coll. VII. Sectio XIX.
[32] Steinhausz-Wöller, 2011. 36. p.
[33] MNL ZML Térképtár U. 656/1-656/2.
[34] MNL ZML IV. Közgyűlési iratok.
[35] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX. N. 1866.
[36] II. kat. Coll. XXVI. Sectio 56.
[37] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[38] MNL ZML IV. 433. Zalaegerszegi kir. Törvényszék 491/1923. (03. 12.)
[39] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolcai járás főjegyzőjétől 37/1940.
[40] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolcai járás főjegyzőjétől 707/1940.
[41] Újjáépítő magyarok, 1947. 698. p.
[42] Újjáépítő magyarok, 1947. 706. p.
[43] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 113. sorszám.
[44] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.
[45] Reindl, 2005. 30. p.
[46] MNL ZML térképtár U. 657.
[47] A dokumentumok másolatát Mánya Lászlótól, Diszel kaptam meg.
[48] Wöller, 2001. 135. p. Molnárok Lapja 1930. március 22.
[49] Wöller István malmokról készült kimutatása, 1969.
[50] Újjáépítő magyarok, 1947. 713. p.
[51] MNL ZML. IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 104. sorszám.
[52] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.
[53] Mánya László közlése, 2015.
[54] MNL ZML IV. 433. N˚6093.
[55] Újjáépítő magyarok, 1947.
[56] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 115. sorszám.
[57] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.
[58] Wöller István malmokról készült kimutatása, 1969.
[59] MNL ZML IV. 433. N˚6093.
[60] MNL ZML. IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 120. sorszám.
[61] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.
[62] Wöller István malmokról készült kimutatása, 1969.
[63] Újjáépítő magyarok, 1947. 721. p.
[64] MNL ZML. IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 119. sorszám.
[65] MNL ZML V. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.
[66] A malmok neveinek kiegészítését Mánya Lászlótól, Diszel, kaptam. Köszönet érte.
[67] MNL ZML IV. 433. N˚6093.
[68] Reindl, 2005. 18-19. p.
[69] Újjáépítő magyarok, 1947. 759. p.
[70] MNL ZML. IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 106. sorszám.
[71] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.
[72] Reindl, 2005.
[73] Reindl, 2005. 30. p.
[74] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 213. p.
[75] MNL ZML térképtára U. 657.
[76] MNL ZML IV. 433. Egyedi iratok gyűjteménye 11.
[77] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1879. május 62. sz.
[78] MNL ZML IV. 433. N˚6093.
[79] Újjáépítő magyarok, 1947.
[80] MNL ZML. IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 139. sorszám.
[81] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.
[82] Wöller István malmokról készült kimutatása, 1969.
[83] Újjáépítő magyarok, 1947.
[84] Wöller István malmokról készült kimutatása, 1969.
[85] Reindl, 2005. 30. p.
[86] Reindl, 2005. 30. p.
[87] MNL ZML. IV. 433. Községi Tanács VB. Szakigazgatási Szerve 428/1969.
[88] Reindl, 2005. 30. p.
[89] Kovács,2012. 67.p.
[90] ZMFN. 450-452. p. Dobri
[91] MNL ZML. Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.
[92] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kaponaki nagyobb járás. Malmok összeírása.
[93] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.
[94] Horváth II. 56. p.
[95] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.
[96] I. kat. Coll. III. Sectio XIV.
[97] II. kat. Coll. XXII. Sectio 60.
[98] Holubb III.
[99] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.
[100] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.
[101] MNL ZML HLc. Alsóbagod 86, 91. p.
[102] MNL ZML. Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.
[103] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.
[104] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.
[105] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.
[106] Horváth II. 59. p.
[107] II. kat. Coll. IV. Sectio XII.
[108] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[109] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[110] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[111] MNL ZML. Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.
[112] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.
[113] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.
[114] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.
[115] I. kat. Coll-IV. Sectio XII.
[116] Zala megye földrajzi nevei II. A keszthelyi járás Zalai Gyűjtemény 24. Zalaegerszeg, 1986. 32-33. p.
[117] I. kat. Coll-IV. Sectio XII.
[118] ZMFN. 134-135. p. Babosdöbréte 49/81.
[119] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.
[120] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.
[121] MNL ZML. HLc. 54. pont 1764.
[122] I. katonai felmérés IV. 14.
[123] Páka Rk. Plébánia meghaltak anyakönyve 1785. június 31.
[124] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.
[125] II. katonai felmérés XXII. 59.
[126] II. kat. Coll. XXII. Sectio 59.
[127] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[128] Páka Rk. Plébánia házasulandók anyakönyve 1901/11.
[129] B. M. Zs. 1935. 86. p.
[130] Vízikönyv száma: LXXX/4. 157,1 szám, ni. 906. Irat Szombati Pálné tulajdona
[131] Irat Szombati Pálné tulajdona
[132] MNL ZML Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai
[133] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949.
[134] Szerző diákként dolgozott a malomban 1967-ben.
[135] II. kat. Coll. XXII. Sectio 61.
[136] MNL ZMLa. IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[137] Kalṧan, 2014. 156. p.
[138] I. kat. Coll. II. Sectio XIV.
[139] II. kat. Coll. XXI. Sectio 61.
[140] Kalṧan, 2014. 157. p.
[141] I. kat. Coll. III. Sectio XVI.
[142] II. kat. Coll. XXII. Sectio 61.
