135. Ederics (Ma két Edericsről: Balaton-, és Pusztaederics tudunk.)

 

136. Eger, Egeraracsa

Zala folyó

 

Ma Egeraracsa, Zalaapátitól délre. Már a középkorban használatos volt rá úgy az Eger, mint az Aracsa név. Szegieké, Aracsaiaké és Egrieké volt. 1454-ben Szegfalui János panaszt emelt, hogy Biki, másképp Aracsai Mátyás felesége az ő itten levő malmát megrongálta.[1]

1754-ben Molnár Györgynek hívták a molnárt, aki 20 köböl jövedelemmel bírt.[2]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár István és Vízváry György molnárok nevét jegyezték föl.

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár István neve szerepel.[3]

1777. június 13.-án ezt vallották a helyi jobbágyok: „Malmunk is vagyon határunkban nem messze, azért külső helységbéli határokban őrölni nem szükség fáradoznunk.”[4]

Az I. katonai térképen, 1783-ban Egger –nél nincs malom, csak a tőle keletre lévő Bárándon.[5] Aracsát a térképen Korko-nak írták.

Az II. katonai térképen, 1856-60 közt még két különálló település. Eger az északi, míg Aracsa a déli. A malom Eger keleti végénél található.[6]

Horváti-patak 120/29,

 

Marton-malom vagy Kis-Horváti-malom 120/30. Volt vízimalom.

Egri-patak: Csörgedező patak 120/65.

 

Vízhasználat engedélyezés: Marton Ferenc egeraracsai molnárnak vízimalom és hozzátartozó vízhasználat engedélyezése 13290/907. számon, 1907. október 30.[7]

Marton Ferenc kishorváti vízimalmának átalakítására megszabott határidő módosítást kért. Zala vármegye alispánjának 6651/909. számú határozata szerint szeptember végéig kap hosszabbítást, azzal, hogy az engedélyben megszabottaknak megfelelően a medret hozza rendbe.[8]

1949-ben a malom még a család tulajdonában volt. Cég: Marton László. Tulajdonos: Marton László. Kapacitás: 15 q/24 h. Használhatóság: 30 %.[9] A malom ekkor víz- és fagázüzemű.[10] További sorsáról nincs adatunk.

 

Laposa-malom 120/80. Laposa nevűnek volt itt valamikor malma.[11]

 

137. Egerszeg (Zalaegerszeg)

 

138. Egervár

Sárvíz-patak

 

Az I. katonai térképen 1784-ben nem szerepel malom,[12] de 1788-ból már van adatunk a malomról, az egervári uradalom javainak összeírásából.

„EGERVÁRI MALOMBAN

Kőre való vass abréncs           3

Jegező Csákány                      2

Vass durung                           1

VassSulok                              1

Csákán Közönséges               3

Kübe való vas Karika             3

Vasas finak                            1

Mercze                                   2

Négy orsóra való vass karika 8

Kád                                        3

Közönséges lisztes láda jó     3

Kereken vass Karika              15

Csap vass                               6

Kereszt vass                           3

Gabonás szekrén                    1

Malom Kü uj                          2

Forgó Kü                                6

Vasas Talicska                        1

Vásot Ki vetett Malom Kü    3[13]

 

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Egerváron Sós Antalt.[14]

Ennek ellenére a II. katonai térkép 1852-55 közti felvételekor nincs malom.[15]

Ezen túl csak a földrajzi nevek utalnak malomra: Malom-út 3/105, Malom-mellik (Malom-melléke) 3/113. (Lásd: Zalaszentlőrinc 10/27)[16]

 

139. Egyeduta

Mura-folyó

 

Egyetlen eddig ismert, malomra vonatkozó írásos adatunk 1776-ból való. Június 1-én vallották az egyedutaiak: „Malmok közel vadnak.”[17] Valószínüleg a letenyei, béci malmokra gondolhattak, mert az I. katonai felmérsen, 1784-ben nincs malom Egedud-án.[18] Nem zárható ki azonban, hogy lehetett malmuk, mert a kérdezőbiztos megfogalmazása nem minden esetben egyértelmű. További adataink nincsenek.

 

 

140. Erdits, (Erdősfa vagy Sömjénfölde)[19] Molnári és Tótszentmárton környékén volt.

Brézsinszki járëk (patak, horvát)

 

Az első katonai térképen Erdits Fallu alatt egyesülő két patak összefolyásától délre, Munárdy [Molnári] falutól keletre gátas malomtó, malommal, két épülettel. Falu Tótszentmártontól keletre.[20]

A II. katonai térképen, 1856-60 közt két malmot jelölnek. Az alsó helye megegyezik az I. katonai térképen lévővel, a másik ettől északnyugatra, a falutól keletről folyó patakon van. Mindkettőnél van molnárház.[21]

Az 1876-os Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalom után 6 Ft jövedéki adót fizettek.[22]

 

 

141. Esztergályhorváti (Esztergál és Horváti)

Zala folyó

 

Esztergál

 

Középkori adatunk nincs a falu malmairól.

Az 1754-es összeírás szerint Molnár István molnárnak 10 köböl jövedelme van.[23]

Az 1784-es katonai felmérés térképén a falu két része közt van egy északkelet - délnyugat irányú tó, amelynek felső végén van a malom.[24]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A határban lévő 4 vízimalom kapacitása napi 17 pozsonyi mérő.[25]

A II. katonai térképen a faluban, és a falutól délnyugatra van egy-egy malom, molnárházzal. és Felső Bárándon még egy malom.[26]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 30 Ft jövedéki adót fizettek.[27]

Az 1949-es összeírásban a malom cége: Tóth György. Tulajdonosa: Tóth György. Kapacitás: 5 q/24 h. Használhatóság: 15 %.[28] A malom ekkor vízüzemű.[29]

 

Horváthi

 

1570-ben Ormándh-i Pál és Gábor elzálogosítják az Iseebor possessio-beli nemesi kúriájukat, és a Beogheol malma nevű puszta malmukat, Horvathy possessio alatt.[30]

1754-ben két molnárról olvashatunk. Egyikük Fallér Mihály 20, másikuk Gerencsér János szintén 20 köböl jövedelemmel.[31]

Az 1777. december 11.-én megtartott tanúkihallgatás során vallották a tanúk: „Malom helységünkben is vagyon, de azonkívűl szomszéd helységekben is vannak közel, mellyekben jószáginkat megőrölhettyük.”[32]

Az 1784-es felmérés alapján készült térképen a falutól keletre egy hosszú, völgygátas tó északkeleti végén van egy malom, házzal.[33]

A faluhoz tartozó malmok száma állandóan változott. Az 1851-es járásonkénti összeírás szerint a határban lévő 3 vízimalom kapacitása napi 1½ pozsonyi mérő.[34] A II. katonai térkép szerint, amelynek felmérése 1856-60 közt történt, Horvátiban (Ngy Horváti, Horváti puszta) nem volt malom, csak Esztergálban kettő, és Felső Bárándon egy.^4.

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 2 vízimalomban 2 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 67 Ft. 50 krajcár jövedéki adót fizettek.[35]

 

Malom-ódó [Malom oldal?] 117/60. Valamikor volt itt egy malom.[36]

 

 

142. Eszteregnye

Berki-patak

 

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár György és Németh János molnárok nevét jegyezték föl.

Harminc év múlva ezt vallották a helyiek, az 1778. augusztus 14.-i tanúkihallgatás során: „Malom közel határunkban nem találkozik, aki bennünket őrlésben elgyőzne. Bajcsai egy mérföldnyire, szárosságban pedig szintén drávai malmokban kölletik mennünk.”[37]

További adataink nincsenek.

A földrajzi nevekben fennmaradt a malom emléke: Malom ucca 245/47. Ezen az úton járt a falu népe a hosszúvölgyi malomba.

Malom-erdő 245/137. Valamikor itt egy malom volt.

Berki-patak 245/124, Kis-rét: malom-erdő [Malomi rétek] 245/147[38]

 

 

143. Fancsika (Zalaszentlőrinc)

 

144. Felsőörs

Malomvölgyi-patak, Séd-patak, korábban Kútfő-, ill. Forrás-patak, Király kúti-patak.

 

Középkori adatok is fennmaradtak a falu malmairól. 1313. április 9-én Márton örsi prépost megvásárolta a királyné alsóörsi tárnokainak földjét, és azok tartozékait, köztük egy malomkő-fejtő bányát.[39]

1314-ben birtokosztozkodás folyt az egymással rokon Kővágóörsi és Örsi család tagjai közt. Ennek eredményeként megállapodtak, hogy a Peszén lévő kápolnát, az erdei réteket, a legelőket és a malmokat közösen bírják.[40]

1357-ben az Örsi Miske fia Jakab zálogba adta Kővágóörsi Mihály fia Miklósnak a család Horn helyen épült palotáját, az alatta lévő szántóföldet és az ott lévő malmot.[41]

Az 1599. évi adóösszeírás szerint a felsőörsi malom évi 4 forint adót fizetett. 1607-ben a prépostság három felsőörsi malma közül az ún. „középmalmot”, amely az alsómalomtól valamivel északabbra volt, elajándékozta Prépost Benedeknek, azzal, ha a romos malmot felépítik, akkor ő és felesége, illetve fiai 8 évig ingyen használhatják. Ugyanebben az évben a középmalomtól északabbra fekvő, ugyancsak romos felsőmalmot a prépost bérbe adta. Hasonló módon, mint az előzőt, csak itt három évig használhatták ingyen, aztán évi 8 köböl búzát kellet fizetni bérletkén. Az alsómalmot Tarsoli Gergely helybeli ember használta már évek óta - engedély nélkül – miután azt kijavította. A több éves használat fejében a prépost 10 forint bérleti díjat szedett be. A megkötött egyezség szerint ő is tovább használhatta a malmot évi 4 köböl árendáért.[42] Mindezekből látszik, hogy a török háború nyomán mindhárom malom megrongálódott, használhatatlanná vált.

1650-ben a birtok határainak megállapítása során 219 tanút hallgattak ki. Ezek többek közt ezt vallották: Felsőörsön vannak pusztái a káptalannak, egyik a falu molnárának háza mellett,[43]

Az 1667-ből származó kihallgatási jegyzőkönyv kérdése így szól: „Tudgya, hallotta […] hogy ki akarattyából vagy ki földjén vagyon a malom Miske Palota felé, melyet most a prédikátorok számára tartanak?”[44]

A Magyar Kamara által 1700-ban készíttetett összeírás szerint a falunak volt egy kis vízimalma és egy mészárszéke, melyeknek évi adója 3 Ft volt.[45]

1714-ben a református egyháznak juttatott javak leírásában szerepel: „A szentegyháznak napkelet felől való végénél lévő út délen fordul a malmok vizei fölfakadásának völgyén a mezőben…”[46]

A füredi kerület molnárairól 1755-ben készült adóösszeírás idején, Felsőörsön 2 molnár volt.[47]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Marton István, Szom… György és Balogh Mihály molnárok nevét jegyezték föl.

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, Komáromi Mihály és Dobos Mihály neve szerepel.[48]

Az ugyancsak 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben szintén a malmokat és molnárokat vették számba Marton István és Apati (?) János neve szerepel.[49]

1767-ben két működő malmot említenek. Bírság terhe mellett kötelesek a falubeliek az egyház malmában őrletni, mert ötödik vétség után egyházi átokkal sújtják a vétkest.[50]

Az I. katonai térkép 1783-as felvételén szerepel mindkét malom Felsőörstől nyugatra.[51]

1808-ban Fuxhoffer József prépost a Forrás-vizén – a korábbi háromból – még meglévő malom berendezésének felhasználásával, attól feljebb malmot építtetett.[52]

Az 1846. május 26.-án lezajlott egyházlátogatási jegyzőkönyv a prépost és plébános javai közt említi: „Vagyon kétkerekű malma. […] Egyik szomszédja a felső malom. […] A malomban volt két nagy malomvám hombár, két vasabroncsos finak, egy vasabroncsos fél mérő, egy vasabroncsos bocska, egy vasabroncsos kád, két hosszú rosta, két kerek szita, egy hosszú szita, egy hosszú szitás láda, két vasdorong, egy szitarázó vas, egy malomhoz való szájbőr, stb.”[53] (Ez utóbbi valószínüleg a gatyaszár szita felakasztására szolgált.)

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. E szerint a felsőörsi határban lévő 2 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 10 pozsonyi mérő volt.[54]

A II. katonai térkép 1852-55 közti felvételén a Király kút völgyi patakon ugyanott vannak a malmok, ahol 1783-ban. Mindkettő mellett van molnárház is.[55]

1855-ben a kolerajárványban meghalt Major István, a préposti malom molnára (58) és leánya Karolina (8). Két év múlva leégett a malom. A helyreállítás költségét a biztosítási összeg fedezte, de a korszerűsítésre a prépost még további 200 forintot költött.[56]

1857-ben a tagosítás során a falubeli kisnemességnek az újból felépítendő – vsz. korábbi községi malomról van szó – malomhoz szükséges területet a Malomvölgyben jelölnek ki, és az ehhez vezető közút a Jegenye-rétekhez is használható lesz.[57]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 2 vízimalomban 2 segédet foglalkoztattak, és a malmok után 18 Ft jövedéki adót fizettek.[58]

1888. november 25-én, a prépostság jövedelmeinek összeírásakor a malom jövedelme a következő volt: 20 mázsa búza, 80 mázsa rozs, 24 pár csirke, 4 db arany, összesen 240 forint.[59]

1900-ban – a statisztika szerint - az élelmiszeriparban (malomipar) a faluból 3 fő dolgozott.[60]

1910. október 13-án a falu közgyűlése elnevezte a falu utcáit. Malom utca: kezdődik a törvényhatósági útnál és végződik a – prépostsági malom érintésével – Köves Ede malmánál. Hossza: 0,4 km. Jegenyési út: kezdődik a prépostsági malomnál és végződik a lovasi határnál. Hossza: 1,5 km.[61]

1923-ban összeírták a falu birtokosait, köztük két malomtulajdonost: Borsos Sándor és Csizmadia József személyében.[62]

Közvetve kapcsolódik a falu malmaihoz, hogy Pohl József (sz. 1917. Felsőörs) molnársegéd 1943 januárjában a Donnál hősi halált halt.[63] Ebből arra következtehetünk, hogy a Pohl család valamelyik tagja 1917-ben az egyik malomban dolgozhatott, vagy lehetett bérlő.

 

 

Felsőörsi-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

Kocsis-malom

 

Államosították az ún. Kocsis-féle malmot is.[64]

A malmot erősen átépítették, ma lakóház. Ez melyik malom lehetett, nem tudjuk.

 

Udvary-malom

 

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Udvary József szerepel, mint a malom tulajdonosa.[65] Semmi közelebbit nem tudunk róla.

 

 

Köves Ede malma

Az 1910-es említésen kívül semmit sem tudunk róla.

 

Prépostsági malom

 

Az államosítás során a prépostsági malmot, a hozzá tartozó 1039 négyszögöl területtel államosították.[66] 1953. február 9-én a Veszprém Megyei Malomipari Egyesülés le akarta állítani a még működő egykori préposti malmot. A tanácsülés javaslata az volt, hogy leállítás helyett adják át a Dózsa György Tszcs-nek.[67] Ez azonban nem történt meg, mert 1955. január 1-től az községi tulajdonba került. A közégi tanács felszólította a tszcs-t és az egyéni gazdálkodókat, hogy terményeiket őrletés miatt ne más helységekbe vigyék, hanem saját falujuk malmába. Gondot okozott, hogy a korábban elküldött Csóka Ferenc molnár helyett Bordács Istvánt alkalmazták, aki viszont nagyon silány lisztet állított elő. A panaszok miatt a testület visszahelyezte állásába Csóka Ferencet.[68] A malom végleges leállításának időpontjáról nincs adatunk, csak azt lehet tudni, hogy a XX. század második felében istállónak használták.

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Prépostság bérmalma néven szerepel.[69]

 

 

145. Felsőnemesapáti (Nemesapáti)

 

146. Felsőrajk (Rajk)

 

147. Felsőszenterzsébet (Szenterzsébet)

 

148 Felsőszentmihályfa (Szentmihályfa)

 

149. Felsőzsid (Várvölgy)

 

150. Feritfalu SLO.

Lendva-patak

 

Év nélkül: „Malom is vagyon határunkban, amelly elegendő szükségünkre”.[70]- vallották a meghallgatott jobbágyok.

Az 1784ben készült katonai felmérés térképén a Czigolai-malom a falutól nyugatra volt a Lendván, Völgyifalu magasságában.[71]

További adataink nincsenek róla, és nincs már meg a II. katonai térképen sem.

 

 

151 Fintafa (Zajk)

 

152. Fityeház

Principális-csatorna

 

Bajcsaji-malom: Bajcsanszki melén 255/25. Malom. (Meglévő)[72]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Millei György neve szerepel.[73]

1780. május 27.-én ezt vallották a fityeháziak: „Malomban messze nem járunk, mivel közel vannak jó malmok helységünkhöz.” „Bajcsai malom s ott lévő gátnak és útnak igazéttására legalább 2 gyalog napott, kölletik mennünk.”[74]

Az I. katonai térkép 1784-es felvétele szerint Witsche Ház-tól északkeletre egy hatalmas gátas tó volt, de ezen nem volt malom. Ennek magasságában, az Uj Voythén-nak írt Bajcsa alatt van két malom a felső és alsó.[75]

A II. katonai térképen 1856-60 közt a falutól keletre egy mesterséges szigeten, a csatorna fő ágán van egy malom. A hozzá tartozó épületek keletre – a Nagykanizsa – Murakerezstúr – út mellett vannak.[76]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A fityeházi határban lévő vízimalom kapacitása napi 15 pozsonyi mérő.[77]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint egy vízimalomban 1 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 21 Ft jövedéki adót fizettek.[78]

 

 

153. Fok, Vindornyafok

Gath, Gyöngyös-patak

 

Egyetlen adatunk az 1784-es katonai felmérés. Ennek térképén a falu határában, attól északkeletre – névtelen vízfolyáson - egy, valamint délkeletre két malom van a Gáth patakon.[79] Írásos dokumentum sem ez előttről, sem utána nem ismert.

 

 

154. Fűzvölgy

 

Korábban, és még 1857-ben is Freivíz. A II. katonai felmérés térképén -1856-60 – „Freirvies v. Füzvölgy.”

Első adatunk 1925-ből származik. Ekkor a falu határában lévő malomban 4 alkalmazottat foglalkoztattak.[80]

1930-ban a malom tulajdonosa Hirschler József. „Fűzvölgyön született 1893. március 21.-én. Iskoláit Budapesten végezte. Vas- és fémipari tanulmányait Nagykanizsán. A háború után elvégezte a [malom] technológiai tanfolyamot és átvette a fűzvölgyi üzemet, amely a környék legnagyobb vámőrlőmalma. A Molnárok Egyesületének tagja.”-írja róla Békássy Jenő.[81]

1949-ben a malom cége: Vámmalom. Tulajdonos: Hirschler örökösök. Bérlő: Lőrincz Lajos. Kapacitás: 65. q/24 h. Használhatóság: 60 %.[82] A malom ekkor butángáz-üzemű. Tulajdonos Hirschler J.[83]

Termelőszövetkezeti magtárként használták, majd átalakítás után vendéglátóhelyként üzemelt.

 

---