280. Magyarföld, Dobraföld

Csörgő-patak Kerka-patak

 

1702-ben a malmok jövedelme 6¼.[1] (A mérték nincs jelölve.)

1753-ban a dobraföldi molnár Molnár István.[2]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, ismét Molnár István neve szerepel.[3]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A dobraföldi Pölcs Mihály molnárt „malombéli defectusért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. A dobraföldi molnár ekkor már Pelczman Mihály. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Pelczman Mihály volt a molnár. Az 1788. április 28.-ai céhgyűlésen minden molnár nevét, és befizetést: tartozásokat, büntetéseket stb. feljegyeztek. Bellovits György molnár egyik legénye vízpénzt fizetett, másik legényét megbünteték, de okát nem ismerjük. Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított befizetésekről készült kimutatásból tudjuk, hogy Bellovits György és Csiszár István voltak a molnárok.[4]

1785-ben: „Dobraföldi malom, Szentgyörgyvölgy filiája: 6 lélek. 1786-89. Malom 6 lélek.”[5]

Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen résztvevők névsorában Belovits György dobraföldi molnár neve szerepel. A jegyzőkönyvben rögzitették azok nevét is, akik a gyűlésre nem mentek el. Dobraföldről Mak János maradt távol. Az 1790. március 18.-án asztalpénzt fizetők névsorában Belovits György neve szerepel. A lajstromkönyben feltüntették az 1791. május 10.-i céhgyűlésen befizetett elmaradásokat a molnárok nevével és a malom helyének nevével. Belovits Györgynek inasa, Toth Ferenc szabadulásáért kellett fizetnie.[6]

Az 1792. június 7.-én Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen asztalpénzt fizetők névsorában Belovits György dobraföldi molnár nevét olvashatjuk.

Az 1793. május 29.-én megtartott céhgyűlésen a dobraföldi Belovits György „legénye, Tóth Ferenc szabad levél váltságért, Nótárius fizetésével együtt” fizetett.

Az 1794. május 13.-án Alsószenterzsébeten megtartott céhgyűlésen büntetéspénzt fizetők névsorában Makk János nevét találjuk.[7]

1796-ből Nádasdy gróf fiskálisának birtok összeírása: „vagyon egy malom, Szitás, egy kapás, és egy Deszka Mecző kerekekre, e mellett a Molnár lakása, egy egy Szobábul, Konyhábul és Istállóbul álló.” A malmot évi 110 Ft-ért szokta bérbe adni az uradalom.[8]

Az I. katonai térképen Dobraföldétől északnyugatra van egy malom a patak bal partján, ehhez csak arról az oldalról vezet út, és egy keletre, Ramocsa felé. Ez utóbbi, a Kápolnai malommal azonos.[9]

Az 1798. május 1.-én megtartott céh gyülésen Cseh József nevénél nincs bejegyzés.

Az 1800-as évről csupán néhány bejegyzést tartalmaz az anyag: „1800. esztendőbeli Restánsok” címmel. A „dobraföldi Pelcz Mihály ugyan hír nélkül szerződött malomba”.[10] (Nem értesítette a céh vezetőit, és nem kért engedélyt.)

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

Tulajdonos: gróf Szapáry család, 3 kerekű, kapacitása: 10 pozsonyi mérő/24 óra.[11]

A II. katonai térképen 1852-55 közt már gyakorlatilag a malom jelenti Dobraföldét. Neve is ez: Dobraförder M.[12]

Az 1858. május 31.-én tartott céh gyűlésén a Felső zalai molnár céh készített egy kimutatást a felszabaditott inasokról és mestereikről. A dobraföldi Prikler molnárnál volt inas Piszonysék Miklós 23 éves legény.[13]

Tomasich térképe, 1792-ben Dobraföld és Ramocsa közt 3 malmot jelöl a Kerkán. (Lásd még Ramocsa és Magyarföld.)

 

Malomi-rét 121/13. Vízimalom volt régen a Csörgőn. Csörgő 121/15, Kerka 121/36.[14]

 

281. Magyarszentmiklós (Németszentmiklós)

 

„Domonyai Tamás 1519-ben itteni kúriáját 10 hold földdel s egy réttel a Füzvölgyben s egy fél jobbágytelket, valamint egy szőllőt az Elekerdeje nevű szőllőhegyen eladott Gyürüsi János deáknak. Gyürüsi János deák azután 1526-ban Tamásnak a részét, amelyet megvett, – a 10 hold földet, a jobbágytelek felét, egy rétet, szőllőt s egy elhagyott malom negyedét a Szerdahelypataka vizén, amelyet Kaczor Miklóstól cserélt, eladta Semjéni Andrásnak és gyermekeinek.[15] (Ezen a patakon Tomasich jelöl egy malmot, Újudvartól északra.)

Az I. katonai térképen Német Szt. Miklóstól keletre a Szerdahely felöl folyó patakon két malom van, Korpavártól északra. Így inkább ahhoz tartozhattak. A térképszelvényen mindkettő X-el át van húzva.”[16]

További adataink nincsenek a malomról.

 

 

282. Magyarszerdahely

Kürtös-patak

 

Kürtös-patakra települt vízimalmok működtek.[17]

1565-ben volt itt egy halastó és egy malom. 1700-ban két jó malmát említik.[18]

Az 1750 körül készült összeírásban Herczeg Miklós és Kása István molnárok neve szerepel.[19]

1770-ben három molnár dolgozott a faluban.[20]

1784-ben a Bocska felöl folyó patakon, a falu előtt két malom látható, mindkettő házzal. A falu után ez a patak egy tóvá duzzad, két: keleti és nyugati kifolyással. A keletin van egy malom. Lejjebb a két kifolyás újra egyesül.[21] Tomasich egyiket sem jelzi.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A magyarszerdahelyi határban lévő 3 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 1 pozsonyi mérő.[22]

A II. katonai térképen, 1856-60 közt, két malom van, a falutól nyugatra. A faluhoz közelebbi név nélküli, a távolabbi: Kony M.-ként.[23]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 2 vízimalomban 1 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 37 Ft jövedéki adót fizettek.[24]

A XX. század elején 15 lóerős vízimalma volt.[25]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Kőhalmi István neve szerepel.[26]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Kőhalmi István Tulajdonos: Kőhalmi István. Kapacitás: 20 q/24 h. Használhatóság: 80 %.[27] A malom ekkor fagáz meghajtású.[28]

 

Malomfej 226/17, Kónyi [Kónyi malom] 226/28. Kónyi nevű egykori tulajdonosáról. Malom-eleji-rét: Malom eleje 226/33. A malom előtt húzódik. Gát [Gát patak] 226/45.[29]

 

Csárdi-malom

Kürtös-patak

 

4 alkalmazott a vízimalomban, az 1930-as években.[30]

 

Kónyi-malom

Kürtös-patak

 

A II. katonai térképen, 1856-60 közt, a falutól távolabbi malom: Kony M.-ként van jelölve.[31]

A malom, mint láttuk, a falutól nyugatra volt, bár Gőcze Újnép-pusztára helyezi.[32]

 

283. Magyarszombatfa

Nemesnépi-patak

 

Ma Vasmegyéhez tartozik.

Első említése viszonylag késői. 1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A szombatfai Berke Ferenc molnárt „malombéli defectusért” megbüntették. A céh következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Berke Ferenc molnárt az előző évihez hasonló hiányosságok miatt ismét megbüntették. Az 1788. április 28.-i céhgyűlésen minden molnár nevét, és befizetést: tartozásokat, büntetéseket stb. feljegyeztek. Berke Ferenc molnárt ebben az évben nem büntették meg. Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított befizetésekről készült kimutatásból tudjuk, hogy Göncz Mihály volt a szombatfai molnár.[33]

Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céh gyűlésen asztalpénzt fizetők névsorában Horváth György neve szerepel.[34]

Hosszú ideig nincs róla adatunk, csak az 1851-es, a megyefőnök utasítására járásonként összeírt malmok közt találkozunk vele újra. A magyarszombatfai malom tulajdonosa: egyes lakosok, 2 kerekű, kapacitása: 5 pozsonyi mérő/24 óra.[35] További adataink nincsenek.

 

284. Máhomfa

Kerka-patak

 

1407-ben és 1414-ben Malomfalva, Malomfalu néven szerepel Nemti [Lenti] vár tartozékai közt.[36]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Koczfán Pál molnár nevét jegyezték föl.[37]

Az I.katonai térképen Máhomfáról Lentiszombathelyre vezet egy út, amelynek hidja mellett van a lentiszombathelyi malom.[38] Ide hordhatták terményeiket a Máhomfaiak. A II. katonai térképen mát nincs meg ez az út. [39] További adataink nincsenek.

 

 

285. Malomköz

 

A település neve 1381-ben, Diszel határjárásában merül fel. Diszeltől K-re feküdt. 1466-ban a Malomközre vezető nagy utat említik. Holub 1483-ból talált utolsó, rá vonatkozó adatot.[40]

 

Van egy Malomháza nevű település is. 1461. november 21.-én Budán kelt levelében Mátyás király utasítja a kapornaki konventet, hogy Nagyvölgyi Balázst, valamint Miskei Imre lányait, Katalint és Ilonát iktassa be több birtok, köztük a Zala megyei Malomház nevübe.[41]

Mivel további adataink nincsenek róla, így feltételezzük, hogy a kettőnek köze lehet egymáshoz.

 

 

 

286. Mánd puszta (Szentgyörgyvár)

 

287. Margita (Szentmargitfalva)

 

288. Márof, Maróf (HR, Majorlak.)

 

Egyetlen adatunk 1876-ból származik. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 2 vízimalom után 12 Ft jövedéki adót fizettek.[42]

 

289. Márokföld

Szentgyörgyvölgyi-patak.

 

1750. Malmok jövedelme mérőben: 80.[43]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Génesse Márton molnár nevét jegyezték föl.[44]

Az 1770-ben készült összeírásban 4 molnár szerepel 44½ pm. gabona jövedelemmel.[45]

A XVIII. század elején készült javaslatban, amelyben az Alsólendvai uradalom egyes malmaihoz rendelték volna az uradalom falvait, szerepel a márokföldi Soós Malom, az ottani Soós Mihálynéé.[46]

A Kerkavidéki molnár céh évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta a Lendva, Kerka és más folyóvizeken. A márokföldi Botth Mihály molnár „két finak, és két véka pöcsételésért” fizetett. (Hitelesítette a vámszedő edényeket.) A céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál Büki János volt a molnár. Az 1788. április 28.-i céhgyűlésen minden molnár nevét, és befizetést: tartozásokat, büntetéseket stb. feljegyeztek. Büki János molnár: „a becsületes Czéh ellen való beszédért ’s publice tett kissebbétésért büntetődött 2 forintal” Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított elmaradásokról készült kimutatásból tudjuk, hogy még Büki János volt a molnár.[47]

Az I. katonai térkép nem jelez malmot.[48]

Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott cé gyűlésen asztalpénzt fizetők névsorában Büki János neve szerepel.[49]

Szerepel egy malom Tomasich térképén, 1792-ben.

Az 1792. június 7.-én Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen asztalpénzt fizetők névsorából tudjuk, hogy mégBüki János a márokföldi molnár.

Az 1793. május 29.-én megtartott céhgyűlésen a fizetők névsorában Büki János legénye, Büki György után „szabadulást” fizetett.

Az 1794. május 13.-án Alsószenterzsébeten megtartott céhgyűlésen Büki Jánost azért fizetett büntetést: „hogy az első napon el nem jött”.

Az 1795. május 26.-án megtartott céhgyűlésen a márokföldi Büki János inasa: Kósa Ferenc után „szegődséget” fizetett.

Az 1798. május 1.-én megtartott céh gyülés jegyzőkönyvében Márokföldnél már Büki Jánosné neve szerepel.[50] Valószínüleg Büki János meghalt.

1801-ből való az Esterházy uradalom birtokösszeírása. Ekkor a Kerka folyón van egy kétkövű parasztmalom, molnárja 24 forintot fizet évente az uradalomnak.[51]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A márokföldi malom tulajdonosa herceg Esterházy Pál, 2 kerekű, kapacitása: 5 pozsonyi mérő/24 óra.[52]

Az 1858. május 31.-én tartott céh gyűlésén a Felső zalai molnár céh készített egy kimutatást a felszabaditott inasokról és mestereikről. A márokföldi Tóth Józsefnél volt inas a ramocsai 18 éves Szipocska József.[53]

A II. katonai térképen nincs malom.[54]

1860-ban a márokföldi Tóth Józsefnél szabadult a szintén márokföldi Gál János 27 éves ífjú. Helyébe Tóth József a szécsiszentlászlói 17 éves Hujber Pétert vette fel inasnak.[55]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a márokföldi malom után 8 Ft jövedéki adót fizettek.[56]

 

Veleméri-Szentgyörgyvölgyi-patak 133/16.

Malomi-dűlő 133/29, Zöbögü 133/47 (Zobogó?), Paragos-patak 133/57.[57]

 

 

290. Maroslo, Monoszló Moroszlo)

Horogi-séd

 

A XVIII. században malmai saját határában vannak (1763, 1770,1777, 1780.) 1770-ben lakói közt összeírtak egy molnárt és egy molnársegédet is. A molnár is nemes, aki 50 forint éves jövedelmet vallott be.[58]

1777. június 6.-án vallották az úrbérrendezés során meghallgatott tanúk: „Határunkban vagyon egy malom, melyben, ha bővebb a víz, őrölhetünk, szomszédságunkban is nem messze jó malmok vannak, ahol minden üdőben őrleni lehet.”[59] Többet nem hallunk róla.

Az 1783-as I. katonai felmérés térképén a falutól délnyugatra, a falun átfolyó patakon, a falutól távolabb, délre van két malom.[60]

Tomasich térképén a falu alatt jelöl egy malmot.

A II. katonai térképen, 1852-55 közt, Monosztó falu határában nincs malom.[61] További adatot nem találtunk róla.

 

 

291. Martonfai malom (Boncodfölde)

 

292. Meggyesmalom (Meggyes, Zalameggyes)

 

1490-ben a Szentgrótiak birtokai közt találkozunk vele Kisvásárhely, Nyirlak és Udvarnok mellett felsorolva.[62] Csak ez az adat utal malomra, mert egyetlen további említést sem találtunk róla.

 

 

293. Megyer

Marcal-folyó

 

1622-ben Megyeri Jakab Megyer pusztát a Marcal folyón álló egykerekű malommal együtt zálogba adja 4 rigási és 1 meggyesi nemesnek. Malmát a XVI. századtól folyamatosan feljegyzik, összeírják. Még 1832-ben is.[63]

1776. május 20. „Malom határunkban vagyon.”[64]- vallották az úrbérrendezés során.

AZ 1784-es I. katonai felmérésen a falu délkeleti végén van egy malom.[65]

A II. katonai térképen, 1852-55 közt, már nincs malom.[66] Aztán továbbiakban sem találkozunk vele.

 

 

294. Melincz, Mellinc (Melinci, SLO)

Mura

 

1524-ből a Bánffy uradalom összeírása a Melinc környéki malmokról:

1. Deklesini Drusen Pálnak a Murán van egy malma, amely után fizet.

2. Isakóczi Zbek Bálintnak a Murán van egy malma, amely után fizet.

3. Isakóczi Bobovecz Andrásnak a Murán van egy malma, amely után fizet.

4. Isakóczi Tretán Simonnak a Murán van egy malma, amely után fizet.

5. Isakóczi Zbek Tamásnak a Murán van egy malma, amely után fizet.

6. Isakóczi Elek tiszttartónak a Murán van egy malma, amely után fizet.

7. Bisztricei Magyar Tamásnak a Murán van egy malma, amely után fizet.[67]

 

Az I. katonai felmérésen egyetlen hajómalom szerpel Melincze-től nyugatra a Murán.[68]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

Melincen a Mura folyón:

1. Tulajdonos: Mautsnecz Ferenc, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

2. Tulajdonos: Luttar Mihály, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

3. Tulajdonos: Kristuvics András, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

4. Tulajdonos: bisztricei Icserbits István, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

5. Tulajdonos: bisztricei Czigán Mátyás, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.

6. Tulajdonos: bisztricei Utrusa Márton és társai, 2 kerekű, kapacitása: 8 pozsonyi mérő/24 óra.[69]

A II. katonai térképen, 1856-60 közt, Melinctől délre: Melinczer Mühlen megjelöléssel 9+2 hajómalom van a Murán.[70]

Az 1862. szeptember 27.-én, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara számára készült kimutatásban Krisztovits András és Maucsetz Mihály molnárok nevét jegyezték fel.[71]

Az 1863-ban, a Zala Vármegye Tisztiszéke számára készült kimutatás szerint 8 hajómalomban, 8 kővel 24 óra alatt 32 ausztriai mérő gabonát képesek megőrölni.[72]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a 4 malom után 20 Ft jövedéki adót fizettek.[73]

1901. szeptember 14.-én készült egy kimutatás Zala Vármegye Alispáni Hivatala számára azokról a murai hajómalmokról, amelyeknek tulajdonviszonya rendezetlen volt. Ebben rögzítették a korábbi, illetve a tényleges tulajdonosok nevét és tulajdonhányadát. E szerint:

1. Korábbi tulajdonos: Glavacs Mihály, Andulics Mátyás. Tényleges: Szobocsán András, Raj József, Raj János.

2. Korábbi tulajdonos: Vucskó István, Blazsics Iván ifj., Mancsecz József és neje. Tényleges: Balazsics Mihály, Balazsics Iván, Mancsecz József.

3. Korábbi tulajdonos: Korosecz Jakab, Poredos András, Janzsek Márk. Tényleges: Korosecz Jakab, Poredos András, Ferencz György.

4. Korábbi tulajdonos: Scsancsár József, Bagári Miklós, Fercsák József. Tényleges: Scsancsár József, Bagári Miklós, Ferencz István

5. Korábbi tulajdonos: Czopoth Mátyás, Jaksics Mihály, Ferencz István, Lovrencsecz István. Tényleges: Vucskó Márton, Maiczen József, Nezsicse Márton.

6. Korábbi tulajdonos: Domján István, Balazsics István. Tényleges: Hericz Ferenc.[74]

 

 

295. Merenye (Zalamerenye)

 

296. Miháld

Dola-patak

 

Első ismert malma késői datálású. A II. katonai térképen, 1856-60 közt jelölnek egy malmot Miháldtól északra.[75]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Obráz Emil. Tulajdonos: Obráz Emil. Kapacitás: 15 q/24 h. Használhatóság: 30 %.[76]

1949-ben a közellátási felügyelőség Kándi János és társai malmát említi. A malom ekkor fagázüzemű.[77] A két adat alapján nem tudjuk, hogy egy, vagy két malomról van-e szó.

Malomi-árok: Dola: Nagy-árok: Nagy-folás 248/37, Malomi-rét 248/48. A volt malom mellett van.[78]

 

297. Mihálovecz (Felső Mihályovecz, Kis-Mihályovec, Alsó-, Felsőmihályfalva, SLO)

 

Egyetlen adatunk 1876-ból van. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint Kis-Miháloveczen 3 vízimalom után 36 Ft jövedéki adót fizettek.[79]

 

298. Mihályfa (Bárszentmihályfa)

 

299. Mihályfa (Sümeg mellett)

Marcal patak, Fenyős-patak

 

1784-ben az I. katonai felmérésen a falu északi végétől nyugatra jelöltek egy malmot, házzal.[80]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A mihályfai határban lévő Mihályfai malom IV. osztályú, 24 óra alatt 4 pozsonyi mérő gabonát őröl.[81]

A II. katonai térképen, 1852-55 közt, a falutól északnyugatra van a malom a Marcal patakon.[82]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint vízimalma után 6 Ft jövedéki adót fizettek.[83]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Jászay Ferenc. Tulajdonos: Jászai Ferenc. Kapacitás: 28 q/24 h. Használhatóság: 60 %.[84] A malom ekkorfagáz üzemű.[85]

 

Malom út 3/72. A malomhoz vezet. Malom: Bözse-malom 3/77. A molnár leányának nevéről. Fenyős-patak: Fenyősi-patak 3/50. Ezen volt a malom.[86]

 

300. Mikekarácsonyfa (1941 előtt Mikefa és Karácsonyfa)

Cserta

 

Malomi-híd 144/3, Kis-híd, Szijácsosi-patak 144/46, Cserta 144/49, Kis-folás (patak) 144/66,

A malomi híd alatt volt a malom. A Kis-folyás a szabadrekesztője lehetett.[87]

 

Mikefa

 

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Mikefai „neve tudatlan”.[88]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 11 Ft 20 krajcár jövedéki adót fizettek.[89]

 

 

Mikefai-malom. Malonya, 307. oldal.

 

Pontoki-malom

Cserta

 

Az I. katonai térképen a malom a Nova- Kozmadombja úttól délre van.[90]

A II. katonai térképen meg is nevezik: Pontoki M. A malom egy egyenes malomcsatornán van, a Csertával együtt alkotott szigeten. A molnár háza és gazdasági épülete pedig a csatornától nyugatra.[91]

Említik a malmot 1902-ben a barlahidai malom kapcsán: „… alatti részen 4151 méterre a „pontoki” malom a szombathelyi püspökségé.”[92]

 

„Horváth József alsópáhoki gőzmalomtulajdonos. (Mikefa, 1880.) A malomipart édesapja malmában sajátította el, majd több helyen megfordult, mint segéd. 1906-ban önállósította magát és Rezi határában vízimalmot alapított. 1921-ben vette mag az alsópáhoki gőzmalmot.”[93]

 

 

Mikefa, Pontoki-malom a barlahidai Tuboly-malom engedélyezési helyszínrajzán. MNL ZML IV.

 

Czigány-malom[94]

 

Czigány Vendel volt a tulajdonosa. László Gábornak hívták az utolsó molnárát.[95]

 

„A mikefai malom macskái

Valamikor, gyerekkoromban a Vajmi Feri[96] bácsi tanított nekünk egy nyelvtörő mondókát.

Egy mesét is kanyarított mellé. A mikefai malomban nagyon elszaporodtak az egerek. A molnár macskái meg elhízva lustálkodtak kint a napon. Az egyik őrlető szóvá is tette. A molnár tehetetlenül széttárta a karját, mondván: nem tud mit tenni, mert a macskák nem hajlandók egerészni. Erre az őrlető ezt ajánlotta: „Mézes-mákos mácsikba mártsa a mikefai macskákat!”[97]

 

 

Mikekarácsonyfai malom. Fotó: Szentmihályi Imre, GM 55.

 

Karácsonyfa

Cserta

 

1753-ban a karácsonfai molnár Babati József.[98]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Babati József neve szerepel.[99]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Moricz György molnár nevét jegyezték föl.[100]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, Mórocz Mihály neve szerepel.[101]

1762-ben Szabó István a molnár.

1784-ben az I. katonai felmérésen a falutól keletre folyó patakon három malom. Kettő a Mikefára vezető úttól délre (a mai jóléti vagy horgásztónál), egy pedig közvetlenül a hídnál. Csak a legalsónál van ház.[102]

Két malom van a Csertán Tomasich térképén 1792-ben.

A II. katonai térképen két malom van. A felsőt, mint láttuk, meg is nevezik: Pontoki M., az alsó közvetlenül a Mikefára vezető út hídjától délre, a keleti, a Mikefai oldalon.[103]

 

Pontok 144/21.[104] A Nova-Zalaegerszeg 75. sz. út hídjától délre volt. Ma Mikekarácsonyfai határ.

 

 

301. Miklovecz (Miklavec, HR)

Mura

 

1784-ben, az I. katonai felmérésen Mikloweiz falutól északnyugatra a Mura nagy kanyarjában három hajómalom van.[105]

A II. katonai térképén, 1856-60 közt, nem volt malom Miklavec határában.[106]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 4 vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a 4 malom után 30 Ft jövedéki adót fizettek.[107]

 

Potyli-híd 253/1. Potyli nevű molnárról

Hegedűs-híd 253/23. Hegedűs nevű molnár malma előtt van.

 

Potyli-malom 253/63. Potyli nevű egykori tulajdonosáról. Potyli: Potyli-árok: Potyokës (patak) 253/64

 

Szigecskeji-malom 253/113, Szigecskeji-rét [Sziget malomi rétek] 253/118.

 

Svejg-malom 253/129. Volt malom.

 

Liszóji-malom 253/130. Volt vízimalom.

 

Szapányosi-malom 253/132. malom.[108]

 

A II. katonai térképen Horvát Szent Miklós-ként szerepel a település. Az északra lévő malom meg van Frosch M. néven, de az északnyugati nincs.[109]

 

 

 

 

 

 

303. Mikosdpuszta

 

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Mikosdi vámmalom néven szerepel.[110]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Földműves szövetkezet malma. Tulajdonos: Állami malom. Bérlő: Földműves szövetkezet. Kapacitás: 80 q/24 h. Használhatóság: 30 %.[111] A malom ekkor gőzmeghajtású. Tulajdonosként Zierer Hubertet említik.[112]

 

 

304. Milej, Milejszeg

Jámi-patak

 

Milejben, 1753-ban Jandó István volt a molnár.[113]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Millej-ben Horváth Mihály neve szerepel.[114]

1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. Molnár András tartozása 1 Ft 52 ½ x volt.[115]

1762-ben, mint elpusztult malmot említik.[116]

Az I. katonai térképen már nem szerepel malom.[117]

 

Molnár-házi-rét 59/17, Jámi-szer 59/18, Jámi-patak 59/24, Balázsfai-patak 59/30, Iszáki gát 59/36 (Töltés), Iszáki-híd 59/37, Lapos-réti-gát 59/45, Csörgei-kút 59/25.[118]

 

305. Mindszentkálla

 

1780. augusztus 14. „Malmoknak határunkban való fogyatkozása miátt, egyórányi földre járunk őrleni.”[119]- vallották a meghallgatott tanúk. A „fogyatkozás” egy korábbi malom pusztulását, vagy a kevés víz okozta leállást jelentheti. Több adatunk nincs a malomról, már az I. katonai térképen sem szerepel.

 

 

306. Misefa

Principális-csatorna

 

Csak a földrajzi nevekben találtunk utalást malomra.

Patak 57/10, Mihaszna (Malom-völgy) 57/28, Malom-völgyi-szántó 57/32, Mihaszna-út 57/33, Patak (árok) 57/35, Kanáris (Principális csatorna) 57/51.[120]

 

 

307. Molnári

Rigyáci-patak

 

A falu neve is molnáré-t jelent.

Mátyás alatt, 1483-ban, a Háshágyiak a molnári birtokon osztozkodnak a Zelékkel és Csernel Péterrel. 9-9 telek jutott egy félnek, azon kívül a Háshágyiak kaptak még 2 jobbágytelket. A Halastó a Zeléké lett. A malom- és révjövedelem a Murán közös maradt.[121]

1753-ban Molnár Lőrinc molnárt írták össze.[122]

Az 1753-55-ös összeíráskor az itteni malom molnára Filócz István.[123]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Lőrinc neve szerepel.[124]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár István neve található.[125]

Az 1784-es katonai térképen a falutól keletre gátas malomtó látható, malommal és két épülettel.[126]

1786-89-ben Tótszentmárton fíliája. A helységen kívüli malom 1¼ óra távolságra van az anyaegyháztól, 6 lélekkel.[127]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételezésekor falutól délre a Murán egy hajómalom volt.[128]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalom után 5 Ft 80 krajcár jövedéki adót fizettek.[129]

 

Szentgyörgy

 

Holub feltételezi, hogy Molnári közelében/határában volt egy Szentgyörgy nevű település, amelynek malma is volt: „Volt egy Szentgyörgy a Mura mellett is. A XIV. század derekán tűnik fel, amikor István fia Miklós volt bán /Lendvai!/ pereskedett Szepetnekiekkel egy murai malom tárgyában, mely Szentgyörgy határában volt /1356-8./ Így valószínűnek vehetjük, hogy Szepetnektől délre, Molnári vidékén feküdt, s talán azzal a Gyurgyánc pusztával azonosíthatjuk, amely Murakeresztúrtól északnyugara fekszik, közel hozzá.”[130]

 

Stiszka [Zrínyi mező] 206/46. Zrínyi vára volt mellette. Régebben pedig egy vízimalom víztározója állt itt.

Melinyenszki járëk: Vizesárok: Rigyáci patak 206/47. Prë mëlinu [Malomi] 206/54, Prëmëlinszkëm moszto prësztiszki 206/64. Malomi vízgyűjtő volt itt a malomi hídnál.[131]

 

308. Monostorapáti

Eger-patak

 

Az almádi Szent Lélek bencés apátság birtoka. Az 1121-es alapítólevél szerint Bánd fia Atyusz két malmot adott az apátságnak. Testvére Mikcs fia István, 1164-ben, szintén két malmot adott az apátságnak, egy eke földdel és két szolgálóval.[132]

1221-ben Sal comes két Almád nevű birtokát lányára hagyta. Az örökség része volt 10 malom is.

1342-ben Győrben, valamint Alsó és Felső Almádon 4 malmot említenek[133]

1485-ben említik a monostorapáti Fatha Illést, aki az Egregy vizén lévő malmát elzálogosította.[134]

1505-ben az almádi monostor vagyonleltárában négy falu: Verestó, Apáti, Attak és Győr szerepel 65 lakossal; 7 malom, 8 ökör, 2 tehén, 2 bornyú, 60 disznó és öt szőlő.[135]

1520-ban nemes Kőkuti Barta Pál, aki előbb Szabójánosmalma, akkor Bertópálmalma nevű malmát tíz és fél hold szántóval, négy kaszaalja réttel elcserélte Esegvári Ferenccel. Úgy látszik, ezek az apátságé voltak, mert Esegvárinak is évi 2 Ft-ot kellett fizetnie az apátságnak.[136]

1529-ben Szabójánosmalma nevű egykerekű malmát jegyzik fel az apátság birtokában.

1549-ben Bakicsnak és egy jobbágyának is egy-egy malma van itt. Ezek 1554-ben is megvannak. 1564-ben az egyik malom a püspöké, a másik az egyházi nemeseké.

1564-ben 3 itteni molnár adózik egész telek után. Ők a püspök molnárai és két telken laknak. 1572-ben 1 háromkerekű, és 1 egykerekű malomról írnak. 1574-ben egyik – a püspöki - már elhagyott. 1576-ban az egyházi nemesek malma is puszta.[137]

1577-ben a veszprémi püspök bérbe adja itteni Szarkamalom nevű malmát, amit ezek szerint újjáépítettek.

1594-ben a püspöki malmot, mint működőt említik. A következő, 1595-ös évben birtokosaik, Örsi Péter és György a töröktől való félelmükben bérelt malmukat két apáti jobbágynak adják tovább bérbe a vámjövedelem feléért. A bérlők kötelesek a malom után a töröknek is megfizetni az általa kivetett adót.

1596-ban két működő malma közül egyik új, másik régi. Az egyházi nemesek malma után 2 forint 50 dénár adót fizettek.[138] Az utóbbi lehetett az új.

1599-ben a faluban 6 molnárt írnak össze, de nem tudjuk, közülük hányan dolgoznak helyben. 1613-ban egyik malma sem üzemel.[139]

Másfél évszázadig nincs adatunk malmokról.

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba: Molnár Mihály és Nagy Ferenc neve szerepel.[140]

1767. november 9.-én az úrbérrendezés során kihallgatott tanúk vallomásukban nem tesznek említést malomról![141]

Az I. katonai térkép két mamot jelöl. Egyiket a faluban, a másikat attól északkeletre.[142]

1792-ben Tomasich térképé is két malom van.

 

 

Monostorapáti, első malom. Fotó: Vastagh Gábor.

 

1802-ben egy őrlő- és két fűrészmalma bérbe van adva.[143]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A monostorapáti határban lévő 5 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 6 pozsonyi mérő.[144]

A II. katonai térkép 1852-55 közti felvételezésekor a falutól nyugatra 1 malom, a falu közepe tája körül, attól északra, egy másik, és keletre a falutól még egy malom van. Ettől keletebbre még három malom található az Egregy patakon, Kapolcs felé.[145]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 4 vízimalomban 4 segédet és 3 tanoncot foglalkoztattak, és a 4 malom után 158 Ft jövedéki adót fizettek.[146]

1923-ban Borgyán Lajos az egyik malom tulajdonosa. Ez egy tulajdonvitából derül ki, amely a zalaegerszegi királyi törvényszéken folyt 491/1923. számon.[147]

Cságoly Ferenc későbbi ördöghenyei malomtulajdonos is volt molnár Monostorapátiban.[148]

1969-ben a Monostorapáti Tanács VB. levelében 5 malmot sorolnak fel: Löffler-, Scheller-, Varga-, Keszler- és Gyenge-malom. Az 1951. évi államosításkor négy malom működését szüntették meg, az ötödiket, a Löffler-malmot 1962-ben állították le.[149]

 

 

Monostorapáti, második malom. Fotó: Vastagh Gábor.

 

Győr (Monostorapáti határában a Győri –rétek őrzik nevét.)

 

1342-ben Bánd mester, hegyesdi várnagy, az almádi monostor négy faluját – Apátit, Győrt,

Felső és Alsó-Atakot /vagy Acsakot?/ – Hegyesd vár számára tartotta fenn. Bizonyára az almádi apát panaszára, a király felszólította, hogy bocsássa vissza ezeket a birtokokat az apátságnak. Bánd ennek a királyi parancsnak, melyet az őrsi prépost, mint a veszprémi káptalan hiteles embere olvasott fel neki s magyarázott meg, engedelmeskedett. 36 háznép volt az említett birtokokban és négy malom, amelyeket négy ember bírt néhány jobbágytelekkel együtt. Ezek azt mondották, hogy a monostor malmai, de ők nemes jobbágyok jogán bírják azokat.[150]

Cuczor szerint 1342-ben Győr faluban 4 malom volt.[151]

1528-ban az almádi monostor birtoka. A barátok ekkor eltiltják Csoron Andrást a Győr határában, az Eger vizén álló malmuk elidegenítésétől.[152]

 

 

Monostorapáti, második malom. Fotó: Vastagh Gábor.

 

Keszler-malom

(A malmot többféleképpen is nevezik: Herceg-malom, Németh János vízimalma, Nagy Sándor malma, Keszler Kálmán vízimalma.)[153]

 

Már szerepel az I. katonai felmérés térképén is.

Az épületben található évszám és a család birtokában megmaradt építési rajz szerint a ma álló malmot 1890-ben építették. Eredetileg a helyén álló malom az Esterházyak tulajdona volt. Innen kapta a „Herceg-malom” nevet. 1889-ben vette meg a hercegi hitbizománytól Németh János. Ekkor a malom két darab 38”-os kőjáratát 2 db 6 m átmérőjű vízikerék hajtotta. Volt benne a jobb minőségű liszt előállítására szolgáló gatyaszár-szita is.

1903-ban Németh János özvegye árverés útján értékesítette a malmot, amelyet Nagy Sándor monostorapáti birtokos vásárolt meg a hozzá tartozó ingatlanokkal együtt. Ő a malmot korszerűsíttette. A korszerűsítési munkálatokat Rezenka János pápai malomépítő végezte. A malom ekkor kapott két felülcsapó, 6,9 m átmérőjű vízikereket. A malom teljesítménye napi 10-15q volt. Nagy Sándor betegsége miatt 1930-ban el akarták adni a malmot, de nem sikerült, mert 1934-ben a Molnárok Lapjában már özv. Nagy Sándorné malmaként szerepelt, aki betegségre hivatkozva bérbe kívánta adni azt. 1936-1940 közt Varga József vezette a malmot. Ekkor az egyik kerék egy fűrészgattert hajtott, míg a másik a korszerűsített lisztelő malom berendezéseit: 2 hengerszéket, egy malomkőjáratot, hasábszitákat, daragépet, gabonatisztító berendezést és serleges felhordókat. [154]

1941-ben Keszler Kálmán Vászolyban megörökölte apja malmát, annak eladásából megvette özv. Nagy Sándorné malmát a hozzátartozó épületekkel együtt 34 000 pengőért. Keszler csak egy vízikerékkel üzemeltette a malmát.

 

 

Monostorapáti, Keszler-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

Az Újjáépítő magyarok írta 1947-ben: „Keszler Kálmán vámőrlő malma. A malom 1940-ben került saját kezelésbe, azt azóta 18 éves szakmai gyakorlattal vezeti. A felszabadulás után közvetlen megindította az üzemet és a háborús károkat részben pótolta. Napi teljesítménye 20q. Egy alkalmazottat foglalkoztat.”[155]

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: Keszler Kálmán. Tulajdonos: Keszler Kálmán. Kapacitás: 20 q/24 h. Használhatóság: 30. %.[156] A malom ekkor víz meghajtású.[157]

1951-ben államosították. A malom vezetője Egyed János lett. A Malomipari Egyesüléstől a községi tanács, a tanácstól az Állami Erdőgazdaság, tőlük – valószínüleg használatra - a termelőszövetkezet kapta meg, amely raktárként használta. 1970-ben a községi tanács a malmot visszaadta eredeti tulajdonosának, Keszler Kálmánnak. A család, lakásnak használta.[158]

Ma elhagyatva áll.[159]

 

 

Monostorapáti, Keszler Károly. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

Németh-, Löffler-Selmeczi-, Zsidó-malom[160]

 

Eredetileg a nagyvázsonyi gróf Zichy család birtoka volt. Ők eladták Németh János molnármesternek 1902-ben. Ekkor a malom földszintes, kőfalú, zsúpfedésű épület volt. A középen csapott vízikerék egy pár malomkövet hajtott. Mellette volt egy deszkametsző malom is. Németh valószínüleg átépítte a malmot, legalábbis erre enged következteni a következő adat. 1913-ban a 6,9 m átmérőjű és 1,18 m széles középütt csapott malomkerék már vaskoszorús, fafogazású kereket hajtott meg, amely transzmissziós meghajtással üzemeltette a gépeket: egy pár 40”-os malomkő párt, 4 db hengerszéket, gabonatisztítót, koptatót, daratisztítót és 4 db hasábszitát. Az őrlemények felhordását 7 db serleges felhordó végezte. A malom teljesítménye 15-20q volt naponta.[161] A malom mellett állt a kétlakásos molnárház. 1920 körül Németh Jánostól Burján Lajos gazdálkodó vásárolta meg, aki bérlőknek adta ki, és 1921-ben továbbadta Löffler Géza és Kalmár György molnármestereknek, akik fele-fele arányban tulajdonolták. Burján korszerűsítette a malmot. A vízikereket két darab Francis – egy 10HP és egy 20 HP teljesítményű - fekvő turbinára cseréltette. Az egyikkel áramfejlesztést is végeztek, amivel a malom és a lakás, valamint a gazdasági épületek világítását is megoldották. Az 1920-as években Kalmár részét Selmeczy Dezső molnármester vásárolta meg.

1932-ben lezárták a malmot, mert az oda kiszálló ellenőröket megverték.

1938-ban Selmeczy a részét bérbe adta Salamon Ferenc molnárnak évi 50q búza bérleti díj fejében.

1947-ben fekete őrlés miatt Löffler Gézát öt év börtönre ítélték.[162]

1947-ben: „Salamon és Löfler vámőrlő malombérlete. A malmot 1920-ban Löfler vette át, és 1938-ban társult hozzá Salamon Ferenc. Jelenleg két alkalmazottat foglalkoztat a malom, melynek napi teljesítőképessége 40q.”[163]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Löffler és Selmeczi. Tulajdonos: Löffler Géza és Selmeczi Dezső. Kapacitás: 25 q/24 h. Használhatóság: 70 %.[164] A malom ekkor vízmeghajtású.[165]

1951-ben államosították a malmot és üzemeltetésre átvette a Dunántúli Malomipari Egyesülés. 1955-ben a Monostorapáti Tanács üzemeltetésébe került, majd 1962. október 23.-án átvette a Veszprém Megyei Malomipari Egyesülés. Ettől kezdve nem üzemelt. 1963-ban a Malomipari és Terményforgalmi Vállalat a berendezések nagy részét kiszerelte és elszállította. 1966-ban használatra átadták a monostorapáti Előre Tsz-nek, a megmaradt gépeket pedig értékesítették a MÉH-nek.

1980-ban árverésen értékesítették az épületet, melyet jelenlegi tulajdonosa, Focht Géza vásárolta meg és alakított ki benne panziót. Felesége után „Anna–malom”-nak nevezték el.[166]

 

Deszkametsző-malom

 

A deszkametsző az Eger-patak keleti oldalán állt, a lisztelő malom alatt. Szintén kőből, zsúpfedéssel. A XX. század elején cseréppel fedték. 5,6 m átmérőjű 50 cm széles, alulcsapó vízikerék hajtotta a berendezést. Ezt a malmot, a másiktól eltérően, csak 1915 után adta el a Zichy család. A malmot – feltételezhetően – Burján Lajos idejében állították le.[167]

 

Püspöki-malom, Mezriczky-malom

 

A veszprémi püspökség malma volt, amelyet 1898 körül vásárolt meg Mezriczky István.

1901-ben korszerűsítette. Erről a Molnárok Lapja tudósított: „Mezriczky István vízimalmának átalakítása. Mayer F. Fiai gép- és motorgyár, malomépítészet, vas- és fémöntöde cég Szombathely. A fenti malmot korszerű szereléssel műmalommá építette át.”

A korszerűsítés után a malom berendezése: két hengerszékből, két hasábszitából, koptatóból, darálóból állt. Felszereltek egy 110 voltos generátort is, amellyel a malom és lakás világítását is ellátták. Ifj. Mezritky István malomtulajdonos 1925-ben átvette édesapja malmát.

1928-ban ismét korszerűsítették. Ekkor szagebin vízikereket és két síkszitát szereltek fel.

1936-ban, hogy megszabaduljanak az 1928-as korszerűsítéshez felvett banki hiteltől, a malmot eladták Mezriczky Ferenc kapolcsi molnárnak. „Mezriczky Ferenc malomtulajdonos. 1905-ben született Kapolcson. Iskolázása után kitanulta a malomipart. Mint segéd hosszabb ideig atyja malmában dolgozott. 1936-ban önálló malomtulajdonos lett Monostorapátiban.”[168]

1940-ben eladták Varga József molnárnak, aki addig a Scheller malomban volt főmolnár.

Varga József malma.[169] A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban is Varga József neve szerepel.[170]

Az 1947-ben megjelent Újjáépítő magyarok szerint: „Varga József malma. 1938-ban vette át a malmot, amit azóta 32 évi szakmai gyakorlattal vezet. A malom napi kapacitása 15q. Súlyos háborús kárai voltak, amit részben tudott pótolni.”[171]

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: Varga József. Tulajdonos: Varga József. Kapacitás: 15 q/24 h. Használhatóság: 65 %.[172] A malom ekkor vízmeghajtású.[173]

1951-ben államosították és leállították. 1953-ban a Malomipari Egyesülés újraindította. Alulcsapós vízikerék-meghajtású, teljesítménye 16q/24 óra. 1955-ben ezt a malmot is átvette a községi tanács, majd a tsz darálóként üzemeltette, végül berendezéseit kiszerelték, és az épületet 1998-ban a balatonfüredi FÓRUM TRADE Kft-nek eladták.[174]

Ma romosan áll a község közepén.[175]

 

Gyönge-malom,[176] „Laposházi” vízimalom, Molnár-malom, Salamon-malom

 

Korábbi malommal nem tudtuk azonosítani.

1876-ban egyike volt a soproni iparkamara jelentésében szereplő négy vízimalomnak, mely szerint a malom engedélyezett vízfelhasználása 450 liter/perc.[177]

1886-ban a községi bíró igazolja, hogy a malom már a megelőző időben is Szabó Gábor tulajdona volt.

1902-ben Nagy Aladár kapott vízhasználati engedélyt a malomra, amelyet ekkor „laposházi” vízimalomnak nevez az okirat.

Nagy korszerűsítette a malmot, amelynek berendezése addig két, egy 5 és egy 5,2 m átmérőjű vízikerékkel hajtott két pár 38”-os kőjáratból, a hozzájuk csatlakozó gatyaszár-szitából állt. A korszerűsítés során a két vízikereket Phol gyártmányú Francis turbinára cserélték. Berendezése pedig 3 darab hengerszék, egy pár 38”-os kőjárat, Detacheur, Haggenmacher és Reform daratisztítók, a szükséges felvonók, cylinderek és összes kiegészítő berendezések. Fentieket a Molnárok Lapja 1906. november 3-i számában olvashatjuk, amelyben a malom árverését hirdették. Az árverezők Kövesdy József és neje. Róluk és a vevőről nincs további adatunk.

1912-ben Piller Jakab a malom tulajdonosa. Piller tovább korszerűsítette a malmot. A malom kétemeletes, míg a lakás egyemeletes lett. A malmot bádoggal, a lakást cseréppel fedték. A malom berendezése ez után: 1 db 16 HP Francis turbina, 3 hengerszék, 3 hasábszita, koptató és világítási dinamó. Teljesítménye 15-20q/24 óra. Két segéddel dolgozott.

Pillertől Kasza Imre vette meg, tőle pedig Gyenge Ferenc, aki a malom fejlesztésére nem áldozott. Halála után bérlők üzemeltették, közülük Salamon Ferenc molnármester nevét ismerjük.

1933-tól a malom tulajdonosa Gyenge Károly, Gyenge Ferenc fia, aki a malmot 1940-ben korszerűsítette, ezzel teljesítménye elérte a napi 40 mázsát. Gyenge Károly többször bérbe adta a malmot.[178]

1940-ben Molnár Rezső és Salamon Ferenc malmaként is olvashatunk róla a tapolcai jegyző által kiállitott korpakiutaláson.[179]

1945-ben Molnár Rezső bérelte a malmot.[180]

Az Újjáépítő magyarokban ezt olvashatjuk 1947-ben: „Gyenge Károly malomtulajdonos. 1933-ban vette át a malmát. Mint malomipari segéd édesapja malmában dolgozott.”[181]

Ugyanott: „Molnár Rezső malombérlete. 1941 óta vezeti a malmot, 21 évi gyakorlattal. Felszabadulás után a háborús károkat saját erejéből helyrehozva, megindította az üzemet. Egy alkalmazottat foglalkoztat. A háborús veszteségek közül a szíjazatot még tudta pótolni, és ez által a villamosítást megindítani.”[182] Az említett alkalmazott Farkas Jenő volt, aki mint inas dolgozott a malomban 1942-től, majd szabadulása után segédként, 1948-ig.[183]

Az 1949-es kimutatás szerint: Cég: Salamon Ferenc. Tulajdonos: özv. Gyenge Károlyné. Bérlő: Salamon Ferenc. Kapacitás: 20 q/24 h. Használhatóság: 40 %.[184] A Közellátási Felügyelőség összeírásában a malom vízmeghajtásúként van feltüntetve. Tulajdonosnak Gyenge Ferencnét jelölik meg.[185]

1951 júliusában államosították. Ezt a Malomipari Egyesülés 1953. március 17-i leveléből tudjuk: „Hivatkozással Gyenge Károlyné devecseri lakos [...] tulajdonát képező Salamon-malom 1951. júliusában került államosításra…”[186]

Az egyesülés leállította, berendezéseit leszerelte és más malmokba szállította. Később a helyi tanács kezelésébe került, tőlük a helyi Földműves Szövetkezet vette át használatra. A még meglévő berendezéseket már ők szerelték ki. 1966-ban a monostorapáti Előre Tsz. halastavat akart építeni a malomtól Hegyesd irányában. A malmot a munkásőrség egy gyakorlat során felrobbantotta. Romjai alacsony vízállásnál még láthatók a tóban.[187]

 

Somogyi-malom, Scheller-malom

 

Győr határában működött Somogyi Márton malma, a későbbi Scheller malom.[188]

A malom az Eger-patak déli oldalán épült kőből, a hozzá csatalakozó lakórésszel együtt, amelyet a XIX. század végén építettek. A malmot 1902-ben átépítették, magasították és korszerűsítették. Már ekkor a Scheller család tulajdonában volt. Alulcsapós vízikerekű malom, melynek vízikereke 6,6 m átmérőjű és két pár 38”-os kőjáratot hajtott. A korszerűsítés után a transzmisszió 3 db Ganz típusú hengerszéket, az egyik meghagyott kőjáratot, 5 db serleges felhordót, 4 db hasábszitát, 1 db daragépet és gabonatisztító berendezést hajtott. 1903-ban, a malomban segédként dolgozott egy Farkas Károly nevű molnár.[189]

Az 1930-as években, 1940-ig a malom főmolnára Varga József volt, aki akkor megvásárolta a Mezriczky malmot.

1940-ben is Scheller-malomként szerepel.[190]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Setler malom néven említik.[191]

 

 

Monostorapáti, Scheller-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

1948-tól Pethő Imre molnármester bérelte. Segédként Farkas Jenő monostorapáti molnárt alkalmazta, aki addig a Salamon malomban volt segéd.

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Pethő Imre. Tulajdonos: özv. Seller [Scheller ML] Zsigmondné. Bérlő: Pethő Imre. Kapacitás: 16 q/24 h. Használhatóság: 35. %.[192] A malom ekkor vízmeghajtású volt.[193]

A malmot államosították leállították, a tulajdonosokat lakásukból is kitették. 1955-ben a monostorapáti tanács kezelésébe került. Ők a helyi tsz-nek adták, akik magtárnak és darálónak használták. A tsz az épületet értékesítette, majd az új tulajdonos továbbadta. Jelenlegi gazdája a malmot felújította.[194]

 

Van még egy malomra vonatkozó adatunk: A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Molnár Ernő neve szerepel.[195] Őt egyik malommal sem tudtuk kapcsolatba hozni.

 

 

Monostorapáti, Varga-malom. Fotó: Kádár Péter, 2008.

 

 

 

309. Monoszló (Maroslo.)

 

310. Mumor (Ma Lenti településrésze)

Kerka-folyó

 

A Kerkavidéki molnár céh évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta a Lendva, Kerka és más folyóvizeken. Mumorban két molnár volt: Kovács István és Aran György. A céh 1784. április 14.-dikei „Generalis Visitaja” alkalmavál Kovács István és Aran György volt a molnár.[196] Ennél több adatunk nincsen.

 

311. Murakeresztúr

Mura-folyó

 

1599-ben malma után adót vetettek ki. 1737-ben a földesúr fő jövedelem forrása a malom.[197]

Az I. katonai térkép 1784-es felvételezésekor nincs malom a falu határában.[198]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A keresztúri és kollátszegi határban lévő 22 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 3-5 pozsonyi mérő.[199]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felmérésekor Murakeresztúr határában kettő hajómalom volt a Murán. (Kolatszeg határában prdig 15.)[200]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint Murakeresztúron és Kollátszegen 17 vízimalomban 3 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malmok után 97 Ft 40 krajcár jövedéki adót fizettek.[201] További adataink nincsenek.

 

Pré meléné (horv) a felszabadulásig itt vízimalmok voltak a Murán.[202]

 

312. Murarátka

Mura-folyó

 

A falu malmára vonatkozó adatunk nagyon kevés. Az első 1755-ből való. Az ekkor Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Csernek Mátyás neve szerepel.[203]

Az I. katonai térkép 1784-es felvételezésekor nem volt malom a falu határában.[204]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felmérésekor egy hajómalom volt a falutól délre a Murán. A faluból vezetett hozzá út.[205]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalom után 5 Ft jövedéki adót fizettek.[206]

 

Mismás László tudomása szerint nagyapjának hajómalma volt itt a Murán, Bősze vagy Tóth malom néven.

Srágli Lajos úgy tudja, hogy dédapjának, Mendl Balázsnak szintén volt itt hajómalma.[207]

 

Malomi tábla 199/94. Nagy vízimalmok voltak itt régen.[208]

 

 

313. Muraszemenye

Mura-folyó

 

Szemenye

 

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A szemenyei határban lévő Szemenyei malom IV. osztályú, 24 óra alatt 4 pozsonyi mérő gabonát őröl.[209]

Péter István és fia is molnárkodott benne.[210]

 

 

Muraszemenye, hajómalom, 1939. 07. 01. Fotó: Csath Ferencné.

 

Felső-Szemenye

 

Az I. katonai térkép 1784-ben malmot nem, csak személyátkelőt jelöl a Murán.[211]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételekor a településtől délre két hajómalom és egy komp volt a Mura bal partjánál, Alsó- és Felső Szemenye közt.[212]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 10 vízimalomban 3 segédet foglalkoztattak, és a 10 malom után 71 Ft jövedéki adót fizettek. [213]

 

Alsó-Szemenye

 

Az I.katonai térképen nincs malom.[214]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételekor a településtől délre két hajómalom volt a Mura bal partjánál, Alsó- és Felső Szemenye közt.[215]

 

 

314. Murscsák, Murṧčak, HR

Mura-, Trnava-folyó

 

A csáktornyai uradalomnak 1670-ben Murschak erdőnél volt egy malma három kerékkel a Trnava folyón.[216]

Az I. katonai térkép 1784-es felmérsekor Murchak erdő Alsószemenyétől [Muraszemenye] délre volt, de egyik folyón sem volt malom.[217]

A II. katonai térképen, 1856-60 közt két hajómalom volt Felsőszemenyétől délnyugatra, a Mura jobb partjánál, illetve egy komp.[218]

 

 

3105. Muraszentmárton, Szentmárton (Sveti Martina Muri HR.)

 

Az I. katonai felmérés térképén a településtől nyugatra kettő, északra egy hajómalom látható a Murán.[219]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételekor a településtől északra, a Mura jobb partjánál három hajómalom volt. Ezektől nyugatra egy komp, amelyhez Szentmártonból út vezetett. Ezen Hotizára lehetett jut. (A komptól nyugatra hat hajómalom volt.)[220]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 2 vízimalom után 9 Ft jövedéki adót fizettek.[221]

 

316. Muraszerdahely (Mursko Sredisce, HR)

Mura-folyó

 

Az I. katonai felmérés térképén a település északnyugati oldalán három malom - nem jelölik, de valószínüleg hajómalom – és egy komp a Murán.[222]

A II. katonai térkép 1856-60 közt a Mura jobb partján 7, a bal parton 6 hajómalom volt.[223]

1862-ben vizsgálta a megyegyűlés a muraszerdahelyi lakosok panaszát több muraszerdahelyi malom kártételéről. A panasz szerint az újonnan épült malmokhoz semmilyen irányból nem vezet út, ezért az őrletők a réteken keresztül szabadon járnak, amivel nekik komoly károkat okoznak, továbbá a felduzzasztás miatt a Mura vize a réteket elönti. A panaszt jogosnak itélték, de további intézkedésről nincs adatunk.[224]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 12 vízimalomban 6 segédet foglalkoztattak, és a malmok után 1011 Ft 50 krajcár jövedéki adót fizettek.[225]

1941. április 6-án a németek elfoglalták a Muravidéket. A jugoszláv katonaság és csendőrség visszavonult. Visszavonulás közben felrobbantották a három Murai hidat, köztük a Muraszerdahelyit is.[226] A felrobbantott hídról magyar nyelvű képeslapok is készültek. Az egyiken a híd előterében egy hajómalom, és a hozzávezető híd részlete is látszik.[227]

 

 

Muraszerdahely. Hajómalomhídja és házrésze az 1941. 04. 06-án felrobbantott Mura hiddal. Fotó: Barbarics Jánostól.

 

 

---