317. Nagybakónak
Bakonaki-patak
A falu határában 1697-ben egy vízimalom működött.[1]
1754-ben Kovács János molnárt írták össze 15 köböl jövedelemmel.[2]
Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Kovács Ádám molnár nevét jegyezték föl.[3]
Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, szintén Kovács Ádám neve szerepel.[4]
Az I. katonai térképen, jóval a falu alatt, három vízfolyás egyesülése alatt, a patak bal oldali ágán van egy malom, házzal.[5] A malmot Tomasich nem jelöli.
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalom után 6 Ft 60 krajcár jövedéki adót fizettek.[6]
Bókómóna [Bakomona] Fensik. Itt volt régen a falu, ahol egy Bakó nevű molnárnak a malma volt.[7]
318. Nagyfalu (Batyk határában.)
1642. Mogh praedium. „Az Moghi Patakon hol volt a’ malom, az halasto alatta.”[8]
319. Nagygörbő
Fenyősi-patak
Az I. katonai térképen nincs malom,[9] de van Tomasich térképén 1792-ben. A II. katonai térképen már szintén nincs.[10]
320. Nagygyűrűs, Gyűrűs
Foglár-csatorna, Gyürüsi torrens
Egyetlen adatunk a XVIII. század második feléből van.
1777. július 19. „Malom közel vagyon ezen helységhöz naggyűrűsi határban egy feltáróra [fertály, azaz negyed] földnyire.”[Kisgyűrűsiek vallomása][11]
321. Nagykanizsa
Potyli-patak, Principális (Az I. katonai felmérésen még Canischa Wasser néven szerepel.)
Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Páll Péter neve szerepel.[12]
Az 1784-ben felmért első katonai tréképen, a várostól délre, Szent Miklós (Miklósfa) fölött a hegy lábánál gátas tó alatt malom házzal és további két épülettel.[13]
1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.
A nagykanizsai határban lévő vízimalom kapacitása napi 20 pozsonyi mérő. „Ha alkalmas víze vagyon.”[14]
A II. katonai térképen a város nyugati végénél, egy kerített területen két épületből álló Dampfmühle van, és a Szentmiklóstól északeletre lévő Frosch M.[15]
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 26 Ft jövedéki adót fizettek. A gőzmalomban 3 segédet és 1 tanoncot alkalmaztak, és fizettek 160 forint jövedéki adót. A városban működött egy malomkő-kereskedő is, aki telephelye után 31 Ft jövedéki adót fizetett.[16]
1947. „Osterer Károlyné vámőrlő-malma. Alapítva 1927-ben. A malom 60 HP szívógázmotorral van felszerelve és napi teljesítőképessége 100 q. Vámcsereőrlést végez és hat állandó alkalmazottat foglalkoztat.”[17]
1949. Cég: Ostere Károly. Tulajdonos: Ostere Károly. Kapacitás: 60 q/24 h. Használhatóság: 80 %.[18] A malom ekkor földgázüzemű.[19]
Malom kert [Malom utca] 247/29. Az utca végén régen malom volt. Transzdanubija: Villanygyár: Malom [Terményraktár] 247/100. Egykor malom és villanytelep volt itt. (Zala vármegye alispánja, 1921. március 6.-án értesítette a főszolgabírákat és polgármestereket, hogy Francz Lajos és fiai Gőzmalom és Villamos Üzem Részvénytársaságuk nevét „Transdanubia Egyesült Gőzmalmok Részvénytársaság” névre változtatták.[20])
Malom-kerti düllő [Malomkert] 247/316. Malom volt itt régen. Malomi tábla 247/432.
Malom-kert: Malomi-közép [Malomi közép] 247/446.
Potyli-malom
A Szentgyörgyvári hegy alatt, a nyugati oldalon folyik a Potyli. Hivatalos neve Bakónaki-patak, de a malom után Potylinak hívták. Nevét eredeztetik egykori molnára nevéből is.
Az 1786-os katonai felmérésen szerepel, felette tóval. A hagyomány szerint a XIX. század első felében Gondos Illés molnársága idején még kétkerekű volt, és szélmalomként is használhatták.
1840 táján a Potylin működő malmot „Mezei” malomként emlegették.
1880-1910 közt Csukás István bérelte a Batthyány uradalomtól. A malomtó a kanizsaiak kedvelt fürdőhelye volt: Potylifüredként emlegették. A molnár és családja a fürdőzők vendéglátásával is foglalkozott.
1910-ben Szabó Lajos molnár vásárolta meg. Ekkor egy nyersolajmotort is beszereltetett. Az 1930-as évekig működött. Lehetséges, hogy ez volt az 1802-es összeírás szerint Festetics György gróf tulajdonában lévő Békás-malom. Mára a malom eltűnt, a gát és a zsilip még romosan, de megvan.[21]
Potyli-malom, 1928. TGyM 4659.
1947. „Szabó Lajosné özv. „Mezei” vízi- és hengermalma. A család 50 év óta bírja a malmot. A jelenlegi tulajdonos 1927-ben vette át a szülőktől és azóta vezeti, 25 HP fagázmotorral van felszerelve és 8 HP turbinával. Az üzem napi kapacitása 18q.”[22]
1949. Cég: özv. Szabó Lajosné. Tulajdonos: özv. Szabó Lajosné. Kapacitás: 30 q/24 h. Használhatóság: 45 %.[23] A malom ekkor víz- és fagázüzemű.[24]
A zalaegerszegi Földmérési Igazgatóság által az 1950-es években szerkesztett kataszteri térképen szerepel a malom és mellette a lakóház. Tőle északra a Ferenc major, e fölött Malomi-nak, a malomtól nyugatra Malomi középnek nevezett terület található.[25]
247/447. Régen vízimalom volt, most gőzmalom. Igen lassan dolgozott, plitty-platty, azért hívták így.[26]
Pivári-malom: Két-árok-köz 247/465. Régen malom volt itt.
Potyli-patak. 247/472.[27]
322. Nagykapornak
Principális-csatorna
Zalamegye főispánjának 1734-ben kelt levele az apátság jövedelmei közt említi három malom jövedelmét, kb. 112 köböl gabonát. Egy malom Vöcköndön, 2 Kapornakon van: romosak, javítani kéne őket.[28]
1750 k. Török János 2 köböl árendát fizet, jövedelme 20 köböl, Pojvári András 2 köböl árendával szemben 25 köböl jövedelemre tesz szert.[29]
Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Pozvay András, Varga Márton molnár nevét jegyezték föl.
Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Pozvai (?) és Varga Márton neve szerepel.[30]
1770. 2 uradalmi molnár 36 p. m. gabona jövedelemmel.[31]
1776. október 7. „Földesúri malom, egykerekű, fából épült, szalmatetővel, kis szárnyék van mellette, - felszerelése: malomkövek, edények tárolásra, szerszámok, kerekek, kalapácsok, vaskaró. Másik malom a városon kívül. Alsó malom-nak nevezik. Kétkerekű, gerendából ácsolt, náddal fedett épület. Mellette fából épített, szalmával fedett molnárház, szobából, konyhából, kamrából áll, istállója mellett konyhakert.”[32]
„Malom helységünkhöz igen közellévő kapornaki helységben vagyon, az hol jószágunkat megőrölhettyük.” Misefaiak vallomása, 1777. január 22.[33]
1784ben, az I. katonai térképen a falu keleti vége alatt, az Almásháza felöl folyó patakon egy malom, házzal.[34]
A kapornaki malmot az apátság folyamatosan bérbe adta. Fennmaradtak a malom bérbeadására vonatkozó adatok a szerződés időtartamával, a molnár nevével, és a bérleti díjjal 1804-től 1850-ig:[35]
1804. november 25. Kása Péter molnár veszi bérbe 3 évre, évi 200 RFt-ért.[Rénes forint, rajnai forint ML] (43-2)
1810. szeptember 21.-én kelt szerződés szerint Németh László molnár bérli 1811. április 24.-1814. .?. ?. közti időre.(43-4)
1811. április 24.-én módosítják a szerződést. E szerint 1815-ig bérli, évi 250 forintért.
1815. március 1. Kétkerekű malom. (43-5)
1815. április 1-jétől 1818. április 24.-ig továbbra is Németh László, már évi 350 forintért. (43-6)
1822. április 24.-től 1825. április 24.-ig Kolbin Ferenc molnár 100 forint évenkénti bérért árendálja. (43-11)
1825. április 24. –1828. április 23. és 1828. április 24.-1831. április 23. közt szintén Kolbin Ferenc vasvári molnár bérli a kétkerekű malmot évi 334 forintért. (43-11)
Az 1841. február 7.-én kötött szerződéssel 1841. április 24. – 1844. április 24. közt Novák Vintze molnár (aki jelenleg is bérli), évi 450 forintért. (43-16) Mikortól bérelte Novák, nem tudjuk.
1846. november 11.-én kelt az a szerződés, amely alapján 1847. április 24.-től 1850. április 24.-ig Varga József molnár évi 450 váltóforintért bérelte. (43-18)
1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Kapornakon Tubol Ferencet.[36]
1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A kapornaki határban lévő vízimalom kapacitása napi 1 pozsonyi mérő volt.[37]
A II. katonai térkép1856-60 közt végzett felmérésekor nem volt már vízimalom a faluban.[38]
1882. október 26.-án köt bérleti szerződést a gőzmalomra Hock Ambrus molnár. (43-63)
1945-ig működött malomként, majd ekkor az apátság szeszgyárrá alakította, amelyben burgonyából állították elő a szeszt. Államosították, majd a tsz magtárként használta. Ma üresen áll, vevőre várva.
Nagykaponak, gőzmalom. Fotó: Molnár László, 2013.
Geszteréd
1335-ben Geszterédi Gergelyfia Miklósról olvasunk, aki Szentgyörgyi Olivér fia Istvánnal pereskedett, aki azért perelte, mert állítólag az ő malmában hatalmaskodott.[39]
Hársa-allaji-patak 52/20, Harang-árki-patak 52/27, Kanáris (Principális csatorna) 52/23, Vece-patak 52/52, Malom-főd (Malom föld) 52/59. Malom földe, mint az apátság birtoka szerepel az 1776. október 7.-i összeírásban. Geszte-réti-patak 52/80.[40]
323. Nagylengyel
Nagylengyeli-patak (A falu alatt már Csertának hívják!)
Az I. katonai térképen a ma is meglévő temetőtől délre volt egy tó, amit két patak táplált: az északról jövő Nagylengyeli-patak és a Kelet felől folyó névtelen vízfolyás. A tó alsó végén volt a malom a keleti parton. Jobb és bal parton is állt egy-egy épület.[41] Ma erre egy földrajzi név utal: Malom horgos, ami az egykori malomhoz vezető út. Mikor szünt meg a vízimalom nem tudjuk.
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 gőzmalomban 2 segédet foglalkoztattak, a malom után jövedéki adót nem fizettek.[42] Ez a malom a falutól keletre volt, ma a hozzá vezető utat Malom utcának hívják. Később ennek környékén volt a termelőszövetkezet telephelye.
1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be, amiknek a végrehajtását ellenőrízték is. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosai Pethő Ferenc és József voltak.[43]
A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Pethő Testvérek néven szerepel.[44]
1949. Cég: Pethő Testvérek. Tulajdonos: Pethő Testvérek. (Pethő Ferenc és J.) Kapacitás: 20 q/24 h. Használhatóság: 70 %.[45] A malom ekkor fagáz meghajtású.[46]
1965-ben Pető József egykori malomtulajdonos igazolta egyik korábbi dolgozójuk munkaviszonyát. E szerint Horváth Gyula milejszegi lakos: „1950-ig működő kis kis malmomban 1943. május 1-től 1944. december 10-ig még, mint leventét el nem vitték nyugatra, nálunk volt alkalmazásban, mint malommunkás, majd 1946. júliustól, ahogy hadifogságból ismét visszatért, az említett munkakörben dolgozott 1948. április 20-ig, amíg ismét tényleges katonai szolgálatra be nem vonult. Vissza munkahelyére már nem térhetett, mivel 1950-ben üzemünket az államosítással leszerelték.”[47]
Erről a malomról úgy tudják, hogy Péter István nevű molnáré volt, aki ott lakott és dolgozott ezért „Péter mónár malmának” is emlegetik. Péterék később Petrikeresztúrra költöztek.[48]
Malom horgos 8. Malom utca 10. Nagylengyeli patak 44. Cserta 53.[49]
324 Nagypalina (Palina, Kis- és Nagy. SLO.)
325. Nagypécsely (Pécsely)
326. Nagyrada (Rada, Kis- és Nagyrada)
Zsó-bereki-patak[50]
Az 1770. évi összeíráskor volt egy földesúri malma.[51]
„Malom helységünkben is vagyon, de az, ha nem elégséges félórányi földre, Garabonczra vivén jószágunkat megőrölhettyük.” valloták a nagyradaiak 1777. május 15.-én[52]
Ezt megerősítette a szabariak 1777. március 25.-i vallomása: „Jóllehet helységünkben malom nincsen, de szomszéd radai helységben, Bárándon, Merenyén, Garabonczon mindenkor őrölhetünk.”[53] Valamint a kisradaiak 1777. decembr 14.-i vallomása: „Jólehet helységünkben malom nincsen, de igen közellévő, Merenyén és Garabonczi falukban malmok lévén, azokban midőn szükség, jószágainkat megőrölhettyük.”[54]
1784-ben az I. katonai felmérés térképén a falu közepe táján délről tavat jelöltek, malommal.[55]
Tomasich térképe 2 malmot jelez a Zalán 1792-ben.
1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A nagyradai határban lévő vízimalom kapacitása napi 2/8 pozsonyi mérő.[56]
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalom után 8 Ft jövedéki adót fizettek.[57]
1910-ben Schleinig Dezső -, akinek ősei Mária Terézia alatt települtek be – a családi legendárium szerint kibérelte, majd később megvásárolta.
1938-ban Ferenc nevű fia örökölte, és ekkor korszerűsítette a malmot. A felülcsapott, 5 m átmérőjü vízikerék mellett szívógázmotort is alkalmaztak a teljesítmény növelésére, majd ezt Pohanka nyersolaj/diesel motorra cserélték. Hengerszékeket építettek be. Dupla búzás hengerszéket, 3/8-ost, és 11-es rozshengert. Darálónak megmaradt egy pár kő. A liszt szitálását fekvő szitával – síkszita – végezték.
A malom egy szigeten állt. Egyik oldalon kocsival is megközelíthető volt. Ezt a hidat 1945-ben a visszavonuló németek felrobbantották. A robbanás megrongálta a malomfej beton alját és falait. Az elszivárgó víz miatt a vízzel történő őrlés lehetetlenné vált. Ekkor egy, az udvaron álló traktorral hajtatták a malmot.
A malom és a hozzá tartozó épületek világítását 1948-ban dinamóval oldották meg.[58]
Az 1949-es kimutatásban: Cég: Schleinig Ferenc. Tulajdonos: Schleinig Ferenc. Kapacitás: 8 q/24 h. Használhatóság: 5 %.[59] A malom ekkor víz- és fagázmeghajtású.[60]
1952-ben államosították és leállították. Schleinig Pál ekkortól a garabonci malomban dolgozott molnárként, majd a Magasépítő Vállalatnál helyezkedett el.
1965-ben lehetővé tették a család számára, hogy az épületegyüttest visszavásárolja. Ők a lakást szerették volna felújítani. Mivel a molnárlakás egybe épült a malommal, a felújításra csak úgy kaptak engedélyt, ha a rossz állagú malmot lebontják. Ez megtörtént. A malom berendezését értékesítették. A motor a MÉH-be került.
Az 1970-es évek elején a család eladta a lakóházat. Az új tulajdonos az 1990-es évek elején tovább adta egy osztrák vállalkozónak, aki lovas panziót alakított ki belőle.
Ma a sziget gazdátlanul áll.
A falu szomszédságában, Orosztony és Zalaszabar közt állt az ún. Barkócási-malom. Tápler nevű volt a tulajdonosa. Ez már gőzmalom, ún. műmalom volt.[61]
Malom-árok: Patak 215/5. Zsó-bereki-patak 215/24, Ikër-sziget: Malom-árok 215/43.[62]
327. Nagy Reisz, ma Nagyrécse része (Bakonak alatt. Tőle északnyugatra volt Kis Reisz.)
Bakonaki-patak
Az I. katonai felmérés térképén a falu alatt van egy malom. Malmon kívül nincs másik épület.[63] További adatunk nincs itteni malomról.
328. Nagyrécse
Bakonaki-patak
Első adatunk a malomról az I. katonai térképen Nagy Reisz néven található. (Lásd ott!). A következő az 1949-es kimutatásban a malom cége: Özv. Balázs Lajosné. Tulajdonos: özv. Balázs Lajosné. Kapacitás: 60 q/24 h. Használhatóság: 70 %.[64] A malom ekkor butángáz-üzemű.[65]
Vizes-malom: Nővérek 242/39. Volt malom. Három apáca lakott itt. Kizs-zsilip.[Zsilip] 242/56. Bakónaki-patak 242/75. Nagybakónaknál ered.[66]
329. Náprádfa
Berek-patak 152/38.[67]
Az I. katonai felmérésen, 1784-ben van egy malom a falu keleti vége alatt, a Gutorföldére vezető út hídjától balra, a Berek patakon.[68]
Az érintett településnek sokáig nem volt malma. Mikefára [Ma Mikekarácsonyfa] hordták őrletni gabonájukat. Amikor az nem működött, akkor Szentpéterföldére vagy Pákára.
A Széchenyi család 1813. évi birtokösszeírása nem tesz említést malomról.[69] További adataink nincsenek.
330. Nemesapáti
Szévíz és Kopasz patak.
Szala (Zala) 30/13, Tő-berki-malom 30/14, Kopasz-patak 30/15, Séndölös-malom 30/34 (Sindős, tetőcserepes). Szévíz (patak) 30/45. Láncsás-patak 30/62.[70]
Az 1176-os adat szerint három malom is van falu határában.[71]
Egy 1550-es peres irat szerint Bornemissza Mátyás felesége perli a szüleit az Egyházas Apáthy és Kőhegyes-i birtokok miatt. A per során említés történik a Zala folyón lévő kétkerekű malomról is.[72]
1564-ben: „Molendinator in possessione Emerici Bothka.”[73]
1566-ban: „Ibidem Molendinum distroctum et desertum Emerici Hashaghy Vice Comitis.”
„Ibidem Francissi Bebessy et Aliorum Nobilim Molendinator” 1 porta.[74]
1640-ben. Pölöskei Eördög István levele Batthyány Ádámhoz: „A török Martonfalvát akarta megütni, feljött az alibánfai kelőig, de megtudta, hogy Nagyságod hada Végeden fekszik, erre visszament, de visszamenet az apáti hódult molnárt elvonyták.”[75]
Az 1690-es összeírás említi a malmot a Pölöske folyón.[76]
Az 1700-as is említi a malmot, sőt kiemeli: jó vízimalom. Továbbá megemlít egy tavat is, ami valószínüleg a malomhoz kapcsolódott.[77]
A Bezerediek minden esztendőben fizetnek Malomfelde-puszta és Podary puszta után. E helységek Bezeréd mellett vannak.[78] [Malomfölde- és Padári pusztáról van szó. ML]
Az 1750 körül készült összeírásból kiderül, hogy Molnár András és György molnárok nem fizetnek árendát. Előbbi jövedelme 57, utóbbié 70 köböl. Pojvári István 2 köböl árendát fizet, az ő jövedelme 21 köböl.[79] Az adatból két, illetve három malomra lehet következtetni.
1754-ben Fölső Nemes Apáti-ban Molnár György molnár jövedelme 90 köböl.[80]
Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Szalay István és Varga István molnár nevét jegyezték föl.[81]
Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Varga István, Tóth István és Leposa János neve szerepel.[82]
1770-ben 4 molnár összesen 220 p. m. gabona jövedelemmel.[83]
1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Apátiban Vörös Ádámot.[84]
1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. Az apáti határban lévő 3 vízimalom kapacitása napi 28 pozsonyi mérő.[85]
Betefa-Betefalva-Bötefa, Besefa
1564-ben Bethefalván Hethessy Farkas a molnár. A malom, különböző nemeseké: „Molendinátor diversorum Nobilium.”[86]
Betefaiak vallották 1776-ben: „Malom közel van.”[87]
Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, Boros Ádám neve szerepel.[88]
Az úrbérrendezés során, 1776. augusztus 17.-én vallották a tanúk: „Malom három is találtatik határunkban, igen alkalmatos.”[89]
1807-ben említik a malmot abban a szerződésben, melyet bozótírtásra kötött az uradalom: „a Besefai malomtól a Mándi hídig” terjedő területre.[90]
Hegyfalu
1493-ban tűnik fel, amikor Hegyfalui Hegyi Péter Egri Páltól, az Aracsán őt Egrivel együtt, egyenlő jogon megillető részt követeli. 1504-ben Hegyfalui Miklós és György szerepelnek, akik Nemesnépi Nagy Mihályék malmát a Peleske vizén, Nemesapáti határában elfoglalták.[91] 1562-ban Gersei Pethő Péter Zala megye alispánja Hegyfalu határában a Peleske folyón az ő és Orvos Mihály Molna nevű malmából „ferremente molendini” (bánja, hogy valamit elvitt?) elvitte.
Az 1572-es adat szerint Sykasdi András földjét Hegyfalu határában keletről bizonyos elhagyott malom határolja, amely Lörintheffalwa-i György diáké.”[92]
Újmalom
1559-ben Nemesapáti és Lőrincfalva környékén említik.[93]
Felső Nemes Apáti
1784-ben, az I. katonai térképen jelölnek a falutól északnyugatra Felső- és Közép Nemesapáti között egy tavat. A Zalába folyó patakot duzzasztották fel egy út töltésével (vagy a tó gátján vezet az út). A malom a tó északi végén van, két épülettel.[94]
1792-ben a malmot a mocsár lecsapolás kapcsán említik.[95] Szerepel Tomasich térképén is.
Séndölös-malom
Szévíz patak
1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. „Egerszegi sindölös Molnár” tartozása 12 Ft 5 x volt.[96]
1782-1801. Felső Nemes Apátiban a „Sindölös Malom”-nak nevezett malom: ¼ órányira, 15 lélek.[97]
1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Sindelesi malomban Horváth Istvánt.[98]
A második katonai térkép 1852-55 közti felvételén szerepel, Felső és Közép Nemseapátitól nyugatra Sindeles malomként. A faluból eddig vezet az út.[99]
Nemesapáti, Tőberki-malom. Fotó: Kummer Gyulától.
Tő-berki-malom
Kopasz-patak
1754-ben Nagy András molnárnak 34 köböl jövedelme van.[100]
1782-1801. A Tö Bereki malom: ¼ óra 8 lélek.
1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Tőberki malomban Sós Mihályt.[101]
A második katonai térkép 1852-55 közti felvételén szerepel, Nemseapátitól északra: Töbörki malomként.[102]
1857-ben a Tőberki malom rekesztő tábláinak száma: 2, magassága: 2 such v. láb, szélessége: 6 such 2 czoll v. hüvelk.[103]
1863-ban a helytartótanács elrendelte az ország területén található valamennyi gabonaőrlő malom összeírását. Ehhez kapcsolódóan a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara is megkereste megyéket a területükön „létező gőz-, mű-, vízi-, szél-, száraz- és hajós malmok összeírása” miatt.[104]
A megye kiküldöttei meg is kezdték a munkát, ami azonban elhúzódott. Az összeírás során megvizsgálták a törvényes működést is. (Erről, egyébként a megye már 1861-ben határozott.)[105] Ez alapján tudjuk, hogy a szántói járás malmaiban a molnárok megrövidítették legényeiket. A járásbeli molnárok bértartozása összességében 37 Ft volt.
A malomrendszabályok áthágásával megvádolt molnárokat név szerint is említik: Berecz János pakodi, Tóth János istvándi, Kovács János henyei, Böröndi János alibánfai, Hári Ferenc tőberki molnárok nevei olvashatók a jelentésben. A büntetés ellen nevezett molnárok fellebbeztek.[106]
A Tőberki malomban dolgozott Háry Dezső molnár. „Háry a molnármesterséget édesapja gyepükajáni bérelt malmában tanulta ki, aki azt a malmot 1886-ig árendálta. Segédként a tőberki malomban dolgozott.”[107]
1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be, amiknek a végrehajtását ellenőrízték is. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosa Nagy Endre volt.[108]
A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Nagy Endre neve szerepel.[109]
Az 1949-es kimutatásban: Cég: Nagy Endre. Tulajdonos: Nagy Endre. Kapacitás: 40 q/24 h. Használhatóság: 50 %.[110]
A közellátási felügyelőség 1949-es összeírásában Cserjén F. szerepel tulajdonosként. A malom ekkor víz- és villanymeghajtású.[111]
Volt molnára Nyakas Ferenc, ma Zalaegerszeg, Erzsébethegyen él.[112]
Nemesapáti, Tőberek. Fotó: Marx Mária.
Közép Nemes Apáti
1784-ben az I. katonai térképen jelölnek a falutól északnyugatra Felső- és Közép Nemesapáti között egy tavat. A Zalába folyó patakot duzzasztották fel egy út töltésével. A malom a tó északi végén van, két épülettel.[113]
Alsó Nemes Apáti
Zala folyó
1784-ben az katonai felmérés térképén a faluba délről benyúló tó északi végén van két malom. Egyik egy két kerékre járó.[114]
1792. Malom. A mocsárlecsapolás kapcsán említik.[115]
Malomrét 43/10, Malomréti-dűlő 43/18, Bükk-allaji-patak 43/27, Malomhely 43/83.[116]
Tófalu
A Tó falu praediumban 1 malom 1 óra 10 lélek.[117] További adatal nem rendelkezünk.
331. Nemesbük
Páhoki-patak
A földrajzi neveken kívül semmi nem utal malomra.
Malom utca: Kálmán utca: Árpád utca. Régen malom volt itt. 18/1. Malom út. Kustányba vezet 18/39. Büki patak: Köszvényes-patak. A Páhoki-patak szakasza 18/112. Ezen volt a malom. Csárdaallai-patak 18/68.[118]
332. Nemesgulács
Eger-víz, Ávorsai-patak, Névtelen vízfolyás
Takács József malma, Urasági-malom[119]
1940-ben találkozunk először a malom említésével.[120]
Az 1947-ben megjelent Újjáépítő magyarok című kiadványban találunk róla bővebb adatot: „Takács József vámőrlő malma. A 100 éve fennálló malmot 1927-ben vette át, azóta 31 évi szakmai gyakorlattal vezeti. A víziturbinás 15½ HP-s malom napi 10 q teljesítményt nyújt, és két alkalmazottat foglalkoztat. Fia, Imre, mint képzett molnársegéd működik a malomban. Teljes gépi szíjazatát elveszítette, amit saját erejéből pótolt. 1946-ban két vagont őrölt a közellátásnak.”[121]
1949-ben a közellátási felügyelőség összeírása idején a malom víz meghajtású.[122]
Az ugyancsak 1949-ben készült kimutatás szerint: Cég: Takács József. Tulajdonos: Takács Józsefné. Kapacitás: 10 q/24 h. Használhatóság: 30 %.[123]
További sorsáról nincs adatunk.
333. Nemesnép
(Veleméri-, Szentgyörgyvölgyi-, Nemesnépi patak 136/6.)
A malom a Gallaji–rétre nyúló Felső mező környékén volt 136/18.[124]
1753-ban Molnár János molnárt írták össze Nemesnépen.[125]
Az 1755-ben, Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár János neve szerepel.[126]
Az 1757-es összeírásban, amelyben szintén a malmokat és molnárokat vették számba, Páll András molnár nevét jegyezték föl.[127]
1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A nemesnépi Kovács Ferenc molnárt „malombéli defectusért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. A nemesnépi molnár ekkor már Taar József volt. A céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál Németh István volt a molnár. Az 1788. április 28.-i céhgyűlésen minden molnár nevét, és befizetést: tartozásokat, büntetéseket stb. feljegyeztek. Nagy György molnár nevénél nem szerepel semmi. Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított elmaradásokról készült kimutatásból tudjuk, hogy Nemesnépen Kósa Mihály és Hári István voltak a molnárok. [128]
Az I. katonai térképen (1785) a falutól északra van egy malom a patak jobb partján, és van egy a falu alatt is, itt a patak két ágra szakad, és a bal oldalai ágon van a malom.[129]
Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céh gyülésen résztvevők névsorában Avas György és Kósa Mihály molnár neve szerepel. Az asztalpénzt fizetők névsorában Avas György, Kósa Mihály és Tarr József. Utóbbi a „reszneki malomtul” fizetett.
A lajstromkönyben feltüntették az 1791. május 10.-i céhgyűlésen befizetett elmaradásokat a molnárok nevével és a malom helyének nevével. Avas Györgynél nem tüntették fel miért kellett fizetnie. Tarr Józsefnek inasa: Cseke György „szegődségéért, valamint malom defectusért”; továbbá legénye Cseke István „sárdi Götz Mihály mellé rendeltetett két próba hétre.” [130]
1792-ben Tomasich térképe is jelöl malmot.
Az 1792. június 6.-i céhgyűlésen beszedett büntetések során a nemesnépi Tarr József „a kebelei V.[ice] C.[éh] M.[ester] Németh Máttyás ellen való illetlen beszédért fizetett a Céh Ládába.”
Az 1792. június 7.-én Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen asztalpénzt fizetők névsorában Török Ferenc, Kósa Mihály és Tarr József molnárok neve szerepel.
Az 1793. május 29.-én megtartott céhgyűlésen büntetéspénzt fizetők névsorában Tarr Józsefnek „inassa Tóth Ádám szegődséget” fizetett.
Az 1794. május 13.-án Alsószenterzsébeten megtartott céhgyűlésen Avas György büntetést fizetett „illetlen beszédért” továbbá, kántorpénzt. Máttyás Márton és Tarr József nevénél nem szerepel bejegyzés.
Az 1798. május 1.-én megtartott céhgyűlésen ugyan ők vettek részt, mindkettőjüket megbüntették. Máttyás Mártont hullatásért, és kő hiányosságért, Tarr Józsefet kő hiányosságért.[131]
1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A nemesnépi malmok tulajdonosai: egyes birtokosok, két 2 kerekű malom, kapacitásuk: 5-5 pozsonyi mérő/24 óra.[132] Ennek ellenére a II. katonai térkép nem jelöli ezeket.[133]
Az inasévek eltöltéséről, a vándorlás során különböző malmokban végzett munkákról a legények igazolást kaptak. Egy ilyenből tudjuk, hogy Nemesnépen Major József molnármesternél Gaál Sándor molnár legény 1884. október 20-tól 1885. március 19-ig dolgozott.[134]
A nemesnépi malom utolsó tulajdonosa Kósa Gyula molnár volt, aki később Csesztregen a paraszaji malomban is dolgozott 1964-ig.[135]
334. Nemespécsely (Lásd még: Pécsely.)
Pécselyi-séd
A tihanyi apátság 1055-ös bírtok összeírásában „Pechel” nevű falu tartozékaiban malmokat említ.[136]
1778. június 1-jén vallották a nemespécselyi jobbágyok: „Határunkban elegendő malom találtatik, aholyis szükségünkre őrölhetünk.”[137]
Az I. katonai térkép 1783-as felvételekor Nemes- és Kis Pétsöl két különálló település. Nemespécselytől délre, a falu mellett elfolyó patak két ágra szakad és mindkettőn van egy-egy malom.[138] A jobb oldali (nyugati) ágon lévő a „szakadéki” malom, a második katonai térkép alapján.
A II. katonai térképen Magyar és Német Pécsöly szerepel. Tőlük délre van Kis Pécsel puszta, amelytől délre van a Szakadéki malom.[139] Itt már nem szerepel Nemespécsely.
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 6 vízimalom után 46 Ft jövedéki adót fizettek.[140]
1885-ben a Soproni Kerületi és Iparkamara jelentésében ez olvasható: „az egyik legrégibb vízimalom Zala megyében, Nemespécsely községben található, az úgynevezett Morvai-féle vízimalom, amely 1001 óta áll fenn.”[141]
A malom ma is megvan – lakóházként - a Zádor vára alatti Pécselyi-séden.[142]
335. Nemesszentandrás
Fuss-patak, Szentandrási-árok
A földrajzi neveken kívül semmi nem utal malomra.
Malomvölgyi-dűlő 66/39, Malom-rét 66/40.[143]
336. Nemestördemic (1950 óta Badacsonytördemic)
Eger-víz
Az I. katonai térképen (1784) a falu északi végétől nyugatra, a patak bal oldali ágán van egy malom, házzal. A falu végétől vezet hozzá út.[144]
Ugyanitt van a II. katonai térképen is.[145]
1930-ban: „Cságoly Pál malomtulajdonos. Hegymagason született 1867-ben. Iskoláit Tapolcán és Zalaegerszegen végezte. 1898-ban telepedett meg Nemestördemicen, ahol malomüzemet állított fel. A háború alatt teljes üzemmel dolgozott, majd az összeomláskor a községben a leszerelt katonák részére felajánlotta a malom gabonakészletét és a nincstelenek között fejenként 50-50 kg gabonát és 60 000 koronát osztott szét karácsonyi ajándékul.”[146]
Cságoly Pál malma 1940[147]
Az 1949-es kimutatásban: Cég: Cságoly Pál. Tulajdonos: Cságoly Pál. Kapacitás: 20 q/24 h. Használhatóság: 50. %.[148] Sem korábbi, sem további adatunk nincs róla.
337. Nemesvita
Lesence-patak
1784-ben az I. katonai felmérés térképén a faluból északkeletre vivő út egy Lengyel nevű házcsoporthoz vezet (2 ház.). Ettől délre van egy malom, egy további épülettel a Lesence patakon.[149] (Ettől északra van a Gubacs-malom.)
A II. katonai térkép 18956-60 közt végzett felmérésekor Vitától északkeletre a Lesence patakon Alsó-, Felső-, és egy névtelen malom van.[150]
Írott forrásaink sem az ezt megelőző, sem a későbbi időkből nincsenek, egészen 1947-ig. Ekkor három malomról is közölnek adatokat.
„Nagy Tibor vámőrlő-malma. A családi alapítású malmot 1945 óta vezeti 4 éves szakmai gyakorlattal. A malom napi teljesítménye 6 q és vízi meghajtású. Súlyos háborús kárait 2 év alatt sikerült pótolnia. Egy alkalmazottat foglakoztat.”[151]
Nemesvita, második malom. Fotó: Vastagh Gábor.
„Szalagyi Sándor vámőrlő-malma. 1943-ban vette át a malmot leégve, azt újjáépítette. 52 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. A malom a felszabadulás óta állandóan üzemképes, a háborús károkat saját erejéből pótolta. A tulajdonos mestervizsgát 1922-ben tett.”[152]
Nemesvita, felső malom. Fotó: Vastagh Gábor.
„Várady József vámőrlő-malma. 1917-ben vette át a malmot, azt saját kezelésében vezeti. 40 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. Egy alkalmazottat foglalkoztat. A malom napi kapacitása 12 q. A súlyos hoborús károkat saját erejéből újjáépítette.”[153]
Nemesvita, felső malom. Fotó: Vastagh Gábor.
Nemesvita közigazgatási határában a malmokat, mint külterületi lakott helyeket írták össze. Ezek őrizték meg az alábbi malomneveket: Nagymalom, Váradi-malom, Szalagmalom. 1946 előtt ezek még Szigligethez tartoztak, lásd ott. [A Szalagmalom valószínüleg a Szalagyi malmot takarja. ML.]
338. Németfalu, Kerkanémetfalu
Kislengyeli-patak
1524-ben Némethfalwa-n két malom.[154]
1728-ban a helybeli Tóth Istvánnak van itt egy két kerékre őrlő, úradó alá eső malma a Kerkán, az 20 Ft-ot jövedelmez.[155]
1750-ben: Malmok jövedelme 100 mérő.[156]
Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, a molnár nevét nem jegyezték föl.[157]
1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A németfalusi Kovács Ferenc molnárt „malombéli defectusért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Továbbra is Kovács Ferenc a molnár. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Kovács Ferenc volt a molnár. Az 1784. június 8.-án megtartott céhgyűlésen Kovács Ferenc molnár Szakál István inas szerződtetéséért fizetett a céhládába. Az 1788. április 28.-i céhgyűlésen minden molnár nevét, és befizetést: tartozásokat, büntetéseket stb. feljegyeztek. Kovács Ferenc molnár legényét megbünteték kő hiányosságért. Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céh gyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított befizetésekről készült kimutatásból tudjuk, hogy Németfaluban Horváth Ferenc, Eörr Pál, Borsos Ferenc, Kovács Ferenc voltak a molnárok.[158]
1770. 4 molnár 34 p. m. gabona jövedelemmel.[159]
1779. január 15.–én vallották a meghallgatott helybeli jobbágyok: „Egy kiss új malma uraságunknak lévén határunkban, őrölni messzi nem járunk.”[160]
1786-ban egy egykövű, téglából épült malma van.[161]
Az adatok ellenére sem az I. katonai térképen sem Tomasich térképén nem szerepel malom.
Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen résztvevők névsorában Kováts Ferenc németfalusi molnárt megbüntették „haszonért”, ami valószínüleg jogtalan haszon volt.[162]
1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A németfalui határban lévő vízimalom kapacitása napi 1 pozsonyi mérő.[163] A II. katonai térképen nincs malom.[164]
Hegy-közi-patak 46/24, Nagy-füzesi-patak 46/51, Dijósi-patak 46/61.[165]
339. Németi
(Zalaegerszeg környékén volt)
1444-ben az országbíró előtt Zele Balázs, Sárkány Benedek, másfelől Terjék Lőrinc és
testvérjei egyezségre lépnek Aracsa, Neszele és Nempti föld, valamint egy, a Zala melletti elhagyott malomhely és egy Kaszaházai telek vagy kúria tárgyában, amelyeket néhai Bekő István és Gebárti Fábián bérbe bírtak a csatári apátságtól.
1446-ban a csatári apát eltiltotta a veszprémi püspököt Nemti birtokon egy malom építésétől, továbbá hogy ezt Egerszeghez csatolja. Már ezekből az adatokból is kétségtelen, hogy volt egy Németi, Nemti Egerszeg közvetlen közelében, a Zala mellett, a csatári apát birtokában. Egerszeg ekkor a veszprémi püspöké volt, így érthetjük meg ezeket a súrlódásokat.
1458-ban a megye hatósága eltiltotta a csatári apát kérésére Zele Tamást és Sárkány Benedeket az ő nemti birtokának használatától és Gebárthoz és Neszeléhez való csatolásától.[166]
A két korai adat után nem hallunk többet sem a településről, sem malmáról.
340.Neszele (Zalaegerszeg)
341. Nosztori (Ma puszta Csopaktól Ény-ra. Lásd ott.)
A XIX. században malmok álltak benne, melyet a csopakiak béreltek.[167]
342. Nova
Kerta-patak
Egy 1520-as évekbeli irat szerint négy malma volt.[168]
1753-ban Bencze László molnárt írták össze.[169]
Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Mikolics László neve szerepel.[170]
1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. Bencze László tartozása 3Ft volt.[171]
Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Péntek István és Kovács István molnár nevét jegyezték föl.[172]
Az 1784-es katonai térképen a falutól északkeletre a Csertán nagyméretű tó látszik. Ennek déli végétől kissé lejjebb malom, házzal. E mellett a malom mellett vezet az út Nova északi végétől Tárnokra, az erdőn keresztül. A Szentkozmadombjára vezető úttól délre szintén egy malom, házzal. Ide semmilyen utat nem jelölnek.[173] (Ez a Pontoki malom.) Tomasich térképén viszont nincs malom.
1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Nován Laposa Józsefet.[174]
A II. katonai térkép 1856-60 közti felmérésekor csak a Pontoki malom van meg.[175]
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalomban 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 7 Ft 60 krajcár jövedéki adót fizettek.[176]
Kerta (patak) 138/54, Zuggu 138/78. A Kerta patak egy szakasza. A hagyomány szerint malom volt rajta.
Cserta 138/92. Ebbe folyik bele Mikekarácsonyfa alatt a Kerta.[177]
343. Novákovecz (Novakovecz, HR, Muraújfalu)
Az I. katonai térképen (1784) a falutól északkeletre három, északnyugatra négy hajómalom van a Murán.[178]
A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételekor, a falutól északra két hajómalom van a Murán. Északnyugatra, Podturn felé pedig 7.[179]
Egyetlen írásos adatunk van csak a falu malmairól. 1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 3 vízimalomban 2 segédet és 2 tanoncot foglalkoztattak, és a 3 malom után 36 Ft jövedéki adót fizettek.[180]
344. Nyirád
Kigyós-patak
Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Csomy? Mihály neve szerepel.[181]
1778-81-ben a falu vízimalma a Kigyós-patakon állt.[182]
Az I. katonai térképen (1784) nincs malom[183], és Tomasich térképén sincs.
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint vízimalmában 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 6 Ft jövedéki adót fizettek.[184]
1910-ben 18 lóerős szívógázmotoros malma 4 munkást foglalkoztatott.[185]
Az ún. Honi-malom ma a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban látható.[186]
Nyirádi-malom Szentendrén a Skanzenben. Fotó: Kádár Péter, 2007.
345. Nyírlak (Ma Sümegtől északnyugatra, Kisvásárhelytől keletre, Nyírlak vasúti megállóhely)
Meleg-víz
1713-ban a praediumban álló elhagyott malmot Parragi Péter sümegi lakos 10 évre zálogba adja építési kötelezettséggel. 1788-ban állt itt egy kúria, cselédházak, kocsma- és molnárház.[187]
További írásos adatunk nincs a malomról.
Az I. katonai térkép jelöli 1783-ban Laki malomként, három épülettel. Ettől délkeletre, Sümeg felé van egy majorhely egy nagy L alakú, és három kisebb épülettel.[188]
A II. katonai térkép1856-60 között végzett felmérésekor Nyírlaki pusztától északkeletre van a Kis malom két épülettel.[189]
[1] Kovács, 2012. 27. p.
[2] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1754.
[3] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.
[4] MNL ZML IV. Közgyűlési iratok. IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.
[5] I. kat. Coll. V. Sectio XXI.
[6] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[7] ZMFN 227/54.
[8] MNL ZML HLc Türje 82. Eredeti: MNL. Batthyány cs. Körmendi lt. P. 1313. Maj Lad 29.№ 75/a.
[9] I. kat. Coll. VI. Sectio XIX.
[10] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 56.
[11] Horváth I. 133. p.
[12] MNL ZML IV. Közgyűlési iratok. IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.
[13] I. kat. Coll. V. Sectio XXII.
[14] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.
[15] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 60.
[16] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[17] Újjáépítő magyarok, 1947. 743-744. p.
[18] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 48. sorsz.
[19] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.
[20] MNL ZML V. 1607. 2713/1921.
[21] Tarnóczky Attila: Hol, mi? nagykar.hu
[22] Újjáépítő magyarok, 1947. 755. p.
[23] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 53. sorsz.
[24] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.
[25] MOGIM Archívum. KFV. 1655. doboz
[26] ZMFN. 584-593.
[27] ZMFN. 584-593.
[28] MNL ZML HLc. Nagykapornak 4. p. Eredeti MNL ZML-a kapornaki Apátság lt. Fasc. II. № 3 ab.
[29] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.
[30] MNL ZML IV. Közgyűlési iratok. IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.
[31] MNL ZML HLc Kapornak 29. Eredeti: ZÁL Conscript. Univ. 1770. Kaporrnaki nagyobb járás; Ö. 46/82.
[32] MNL ZML HLc Kapornak 36. Eredeti: MOL U. et. C. 2122/9. (Urbaria et Conscriptione)
[33] Horváth I. 143. p.
[34] I. kat. Coll. V. Sectio XVIII.
[35] MNL ZML XII. 3. Kapornaki apátság № 43.
[36] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.
[37] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.
[38] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 57.
[39] Holub III.
[40] ZMFN. 140-141.
[41] I. kat. Coll. IV. Sectio XIII.
[42] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[43] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.
[44] MNL ZML IV. 433. N˚6093.
[45] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 153. sorsz.
[46] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.
[47] MOGIM Archívum KFV iaratai, 1579. doboz.
[48] Szilágyi Teréz, Petrikeresztúr közlése 2015.
[49] ZMFN 536-537.
[50] ZMFN 215/24.
[51] Kovács, 2012. 159. p.
[52] Horváth I. 170. p.
[53] Horváth I. 181. p.
[54] Horváth I. 166-168. p.
[55] I. kat. Coll. VI. Sectio XXII.
[56] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.
[57] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[58] Schleinig Pál Keszthely, közlése, 2013.
[59] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 82 sorsz.
[60] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.
[61] Schleinig Pál Keszthely, közlése, 2013.
[62] ZMFN. 520-521. p.
[63] I. kat. Coll V. Sectio XXI.
[64] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 39 sorsz.
[65] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.
[66] ZMFN. 574-575. p.
[67] ZMFN. 352-353.
[68] I. kat. Coll. IV. Sectio XIII.
[69] Tilkovszky, 1993.
[70] ZMFN. 94-95. p.
[71] MNL ZML HLc. Nemesapáti 137. Eredeti: MNL ZML Urbáriumok, Mellékletek, Kapornak 34.
[72] MNL ZML HLc. Nemesapáti 16. Eredeti Zalavári hh. Lt. I/952.
[73] MNL ZML HLc. Nemesapáti 30. Eredeti Dic. Zala III. 325. 1.
[74] MNL ZML HLc. Nemesapáti 35. Eredeti Dic. Zala III. 521. v. 1
[75] MNL ZML HLc. Nemesapáti 68. Eredeti: MNL Batthyány lt. Missiles 11281.
[76] MNL ZML HLc. Nemesapáti 90. Eredeti: U. et C 29/1. Kapornaki kerület.
[77] MNL ZML HLc. Nemesapáti 94. Eredeti: U C 1/42; 27/51.
[78] MNL ZML HLc. Nemesapáti 100. Eredeti: Szombathelyi Megyei lt. Kapornak, A csomag №. 114.
[79] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapronaki nagyobb járás. Malmok összeírása.
[80] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok és molnárok összeírása 1754.
[81] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok és molnárok összeírása 1754.
[82] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok és molnárok összeírása 1760. k.
[83] MNL ZML Concr. Univ. 1770. Szántói járás Ö. 46/10.
[84] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.
[85] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.
[86] MNL ZML HLc. Nemesapáti 29. Eredeti Dic. Zala III. 325. 1
[87] MNL ZML HLc Betefa 25. p.
[88] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok és molnárok összeírása 1760. k.
[89] Horváth I. 148. p.
[90] Szentgyörgyvár története. Zalai Kismonográfiák Zalaegerszeg 2002. 143. p.
[91] Holub III.
[92] MNL ZML HLc. Nemesapáti 49. Eredeti: MNL Vas ML-a Vasvári káptalan hh. Lt. Jkv. VII. 42. o. 32. sz.
[93] MNL ZML HLc. Nemesapáti 24. Eredeti Zalavári hh. Lt. I/2084.
[94] I. kat. Coll. V. Sectio XVIII.
[95] MNL ZML HLc. Nemesapáti 148. MNL. Széchenyi cs. Lt. P. 623. III. kötet 16. sz. JR sz. 198. (Fol. 778-779)
[96] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.
[97] MNL ZML HLc. Nemesapáti
[98] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.
[99] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 56.
[100] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok és molnárok összeírása 1754.
[101] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.
[102] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 56.
[103] MNL ZML XII. 3. № 43. (43-42)
[104] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1863.08.03. 1637 és 1972.
[105] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1861.05.01. 696.
[106] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1864.11.07. 2304.
[107] B. M. Zs. 1935. III.108-109. p.
[108] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.
[109] MNL ZML IV. 433. N˚6093.
[110] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 151. sorsz.
[111] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.
[112] Jakosa Árpád közlése, 2012.
[113] I. kat. Coll. V. Sectio XVIII.
[114] I. kat. Coll. V. Sectio XVIII.
[115] MNL ZML HLc. Nemesapáti 148. MOL. Széchenyi cs. Lt. P. 623. III. kötet 16. sz. JR sz. 198. (Fol. 778-779)
[116] ZMFN. 122-123. p.
[117] MNL ZML-a HLc. Nemesapáti 142.
[118] Zala megye földrajzi nevei II. A keszthelyi járás. Zalai Gyűjtemény 24. Zalaegerszeg, 1986. 65-67. p.
[119] Reindl, 2005. 30. p.
[120] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolca járás főjegyzőjétől 707/1940.
[121] Újjáépítő magyarok, 1947. 759. p.
[122] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.
[123] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 130. sorsz.
[124] ZMFN. 136. p.
[125] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.
[126] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.
[127] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.
[128] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.
[129] I. kat. Coll III. Sectio XII.
[130] MNL ZML IX. 36/j. Kerka felső folyásán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.
[131] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.
[132] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.
[133] II. kat. Coll. XXI. Sectio 58.
[134] MNL ZML IX. 36/h. Felső zalai molnár céh iratai 1852-1887.
[135] Jakosa Árpád közlése, 2012.
[136] Wöller, 2009. 12. p.
[137] Horváth I. 381. p.
[138] I. kat. Coll. VIII. Sectio XIX.
[139] II. kat. Coll. XXVII. Sectio 56.
[140] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[141] Steinhausz-Wöller, 2011. 32. p.
[142] Wöller, 2009. 12. p.
[143] ZMFN. 168-169. p.
[144] I. kat. Coll VII. Sectio XIX.
[145] II. kat. Coll. XXVI. Sectio 57.
[146] Békássy, 1930. 426. p.
[147] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolca járás főjegyzőjétől 707/1940.
[148] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 108. sorsz.
[149] I. kat. Coll. VII. Sectio XIX.
[150] II. kat. Coll. XXV. Sectio 56.
[151] Újjáépítő magyarok, 1947. 740. p.
[152] Újjáépítő magyarok, 1947. 755. p.
[153] Újjáépítő magyarok, 1947. 766. p.
[154] MNL ZML HLc. Kerkanémetfalu 4.
[155] MNL ZML HLc. Kerkanémetfalu 38
[156] MNL ZML HLc. Kerkanémetfalu 39.
[157] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.
[158] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.
[159] MNL ZML HLc. Kerkanémetfalu 48.
[160] Horváth I. 270. p.
[161] Kovács, 2012. 167. p.
[162] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.
[163] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.
[164] II. kat. Coll. XXII. Sectio 57.
[165] ZNFN 46.
[166] Holub III.
[167] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 307. p.
[168] Kovács, 2012. 168. p.
[169] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.
[170] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.
[171] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.
[172] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.
[173] I. kat. Coll. IV. Sectio XIII.
[174] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.
[175] II. kat. Coll. XXII. Sectio 58.
[176] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[177] ZMFN. 324-325. p.
[178] I. kat. Coll. III. Sectio XIV.
[179] II. kat. Coll. XXII. Sectio 60.
[180] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[181] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.
[182] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 308. p.
[183] I. kat. Coll. I.II Sectio XVIII.
[184] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[185] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 309. p.
[186] Kovács, 2012. 170. p.
[187] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 311. p.
[188] I. kat. Coll. VI. Sectio XIX.
[189] II. kat. Coll. XXV. Sectio 55.