Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



317. Nagybakónak

Bakonaki-patak

 

A falu határában 1697-ben egy vízimalom működött.[1]

1754-ben Kovács János molnárt írták össze 15 köböl jövedelemmel.[2]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Kovács Ádám molnár nevét jegyezték föl.[3]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, szintén Kovács Ádám neve szerepel.[4]

Az I. katonai térképen, jóval a falu alatt, három vízfolyás egyesülése alatt, a patak bal oldali ágán van egy malom, házzal.[5] A malmot Tomasich nem jelöli.

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalom után 6 Ft 60 krajcár jövedéki adót fizettek.[6]

 

Bókómóna [Bakomona] Fensik. Itt volt régen a falu, ahol egy Bakó nevű molnárnak a malma volt.[7]

 

 

 

318. Nagyfalu (Batyk határában.)

 

1642. Mogh praedium. „Az Moghi Patakon hol volt a’ malom, az halasto alatta.”[8]

 

 

319. Nagygörbő

Fenyősi-patak

 

Az I. katonai térképen nincs malom,[9] de van Tomasich térképén 1792-ben. A II. katonai térképen már szintén nincs.[10]

 

 

320. Nagygyűrűs, Gyűrűs

Foglár-csatorna, Gyürüsi torrens

 

Egyetlen adatunk a XVIII. század második feléből van.

1777. július 19. „Malom közel vagyon ezen helységhöz naggyűrűsi határban egy feltáróra [fertály, azaz negyed] földnyire.”[Kisgyűrűsiek vallomása][11]

 

 

321. Nagykanizsa

Potyli-patak, Principális (Az I. katonai felmérésen még Canischa Wasser néven szerepel.)

 

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Páll Péter neve szerepel.[12]

Az 1784-ben felmért első katonai tréképen, a várostól délre, Szent Miklós (Miklósfa) fölött a hegy lábánál gátas tó alatt malom házzal és további két épülettel.[13]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.

A nagykanizsai határban lévő vízimalom kapacitása napi 20 pozsonyi mérő. „Ha alkalmas víze vagyon.”[14]

A II. katonai térképen a város nyugati végénél, egy kerített területen két épületből álló Dampfmühle van, és a Szentmiklóstól északeletre lévő Frosch M.[15]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 26 Ft jövedéki adót fizettek. A gőzmalomban 3 segédet és 1 tanoncot alkalmaztak, és fizettek 160 forint jövedéki adót. A városban működött egy malomkő-kereskedő is, aki telephelye után 31 Ft jövedéki adót fizetett.[16]

 

1947. „Osterer Károlyné vámőrlő-malma. Alapítva 1927-ben. A malom 60 HP szívógázmotorral van felszerelve és napi teljesítőképessége 100 q. Vámcsereőrlést végez és hat állandó alkalmazottat foglalkoztat.”[17]

1949. Cég: Ostere Károly. Tulajdonos: Ostere Károly. Kapacitás: 60 q/24 h. Használhatóság: 80 %.[18] A malom ekkor földgázüzemű.[19]

 

Malom kert [Malom utca] 247/29. Az utca végén régen malom volt. Transzdanubija: Villanygyár: Malom [Terményraktár] 247/100. Egykor malom és villanytelep volt itt. (Zala vármegye alispánja, 1921. március 6.-án értesítette a főszolgabírákat és polgármestereket, hogy Francz Lajos és fiai Gőzmalom és Villamos Üzem Részvénytársaságuk nevét „Transdanubia Egyesült Gőzmalmok Részvénytársaság” névre változtatták.[20])

Malom-kerti düllő [Malomkert] 247/316. Malom volt itt régen. Malomi tábla 247/432.

Malom-kert: Malomi-közép [Malomi közép] 247/446.

 

Potyli-malom

 

A Szentgyörgyvári hegy alatt, a nyugati oldalon folyik a Potyli. Hivatalos neve Bakónaki-patak, de a malom után Potylinak hívták. Nevét eredeztetik egykori molnára nevéből is.

Az 1786-os katonai felmérésen szerepel, felette tóval. A hagyomány szerint a XIX. század első felében Gondos Illés molnársága idején még kétkerekű volt, és szélmalomként is használhatták.

1840 táján a Potylin működő malmot „Mezei” malomként emlegették.

1880-1910 közt Csukás István bérelte a Batthyány uradalomtól. A malomtó a kanizsaiak kedvelt fürdőhelye volt: Potylifüredként emlegették. A molnár és családja a fürdőzők vendéglátásával is foglalkozott.

1910-ben Szabó Lajos molnár vásárolta meg. Ekkor egy nyersolajmotort is beszereltetett. Az 1930-as évekig működött. Lehetséges, hogy ez volt az 1802-es összeírás szerint Festetics György gróf tulajdonában lévő Békás-malom. Mára a malom eltűnt, a gát és a zsilip még romosan, de megvan.[21]

 

 

Potyli-malom, 1928. TGyM 4659.

 

1947. „Szabó Lajosné özv. „Mezei” vízi- és hengermalma. A család 50 év óta bírja a malmot. A jelenlegi tulajdonos 1927-ben vette át a szülőktől és azóta vezeti, 25 HP fagázmotorral van felszerelve és 8 HP turbinával. Az üzem napi kapacitása 18q.”[22]

1949. Cég: özv. Szabó Lajosné. Tulajdonos: özv. Szabó Lajosné. Kapacitás: 30 q/24 h. Használhatóság: 45 %.[23] A malom ekkor víz- és fagázüzemű.[24]

A zalaegerszegi Földmérési Igazgatóság által az 1950-es években szerkesztett kataszteri térképen szerepel a malom és mellette a lakóház. Tőle északra a Ferenc major, e fölött Malomi-nak, a malomtól nyugatra Malomi középnek nevezett terület található.[25]

 

247/447. Régen vízimalom volt, most gőzmalom. Igen lassan dolgozott, plitty-platty, azért hívták így.[26]

 

Pivári-malom: Két-árok-köz 247/465. Régen malom volt itt.

Potyli-patak. 247/472.[27]

 

 

322. Nagykapornak

Principális-csatorna

 

Zalamegye főispánjának 1734-ben kelt levele az apátság jövedelmei közt említi három malom jövedelmét, kb. 112 köböl gabonát. Egy malom Vöcköndön, 2 Kapornakon van: romosak, javítani kéne őket.[28]

1750 k. Török János 2 köböl árendát fizet, jövedelme 20 köböl, Pojvári András 2 köböl árendával szemben 25 köböl jövedelemre tesz szert.[29]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Pozvay András, Varga Márton molnár nevét jegyezték föl.

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Pozvai (?) és Varga Márton neve szerepel.[30]

1770. 2 uradalmi molnár 36 p. m. gabona jövedelemmel.[31]

1776. október 7. „Földesúri malom, egykerekű, fából épült, szalmatetővel, kis szárnyék van mellette, - felszerelése: malomkövek, edények tárolásra, szerszámok, kerekek, kalapácsok, vaskaró. Másik malom a városon kívül. Alsó malom-nak nevezik. Kétkerekű, gerendából ácsolt, náddal fedett épület. Mellette fából épített, szalmával fedett molnárház, szobából, konyhából, kamrából áll, istállója mellett konyhakert.”[32]

„Malom helységünkhöz igen közellévő kapornaki helységben vagyon, az hol jószágunkat megőrölhettyük.” Misefaiak vallomása, 1777. január 22.[33]

1784ben, az I. katonai térképen a falu keleti vége alatt, az Almásháza felöl folyó patakon egy malom, házzal.[34]

A kapornaki malmot az apátság folyamatosan bérbe adta. Fennmaradtak a malom bérbeadására vonatkozó adatok a szerződés időtartamával, a molnár nevével, és a bérleti díjjal 1804-től 1850-ig:[35]

1804. november 25. Kása Péter molnár veszi bérbe 3 évre, évi 200 RFt-ért.[Rénes forint, rajnai forint ML] (43-2)

1810. szeptember 21.-én kelt szerződés szerint Németh László molnár bérli 1811. április 24.-1814. .?. ?. közti időre.(43-4)

1811. április 24.-én módosítják a szerződést. E szerint 1815-ig bérli, évi 250 forintért.

1815. március 1. Kétkerekű malom. (43-5)

1815. április 1-jétől 1818. április 24.-ig továbbra is Németh László, már évi 350 forintért. (43-6)

1822. április 24.-től 1825. április 24.-ig Kolbin Ferenc molnár 100 forint évenkénti bérért árendálja. (43-11)

1825. április 24. –1828. április 23. és 1828. április 24.-1831. április 23. közt szintén Kolbin Ferenc vasvári molnár bérli a kétkerekű malmot évi 334 forintért. (43-11)

Az 1841. február 7.-én kötött szerződéssel 1841. április 24. – 1844. április 24. közt Novák Vintze molnár (aki jelenleg is bérli), évi 450 forintért. (43-16) Mikortól bérelte Novák, nem tudjuk.

1846. november 11.-én kelt az a szerződés, amely alapján 1847. április 24.-től 1850. április 24.-ig Varga József molnár évi 450 váltóforintért bérelte. (43-18)

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Kapornakon Tubol Ferencet.[36]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A kapornaki határban lévő vízimalom kapacitása napi 1 pozsonyi mérő volt.[37]

A II. katonai térkép1856-60 közt végzett felmérésekor nem volt már vízimalom a faluban.[38]

1882. október 26.-án köt bérleti szerződést a gőzmalomra Hock Ambrus molnár. (43-63)

1945-ig működött malomként, majd ekkor az apátság szeszgyárrá alakította, amelyben burgonyából állították elő a szeszt. Államosították, majd a tsz magtárként használta. Ma üresen áll, vevőre várva.

 

 

Nagykaponak, gőzmalom. Fotó: Molnár László, 2013.

 

Geszteréd

 

1335-ben Geszterédi Gergelyfia Miklósról olvasunk, aki Szentgyörgyi Olivér fia Istvánnal pereskedett, aki azért perelte, mert állítólag az ő malmában hatalmaskodott.[39]

 

Hársa-allaji-patak 52/20, Harang-árki-patak 52/27, Kanáris (Principális csatorna) 52/23, Vece-patak 52/52, Malom-főd (Malom föld) 52/59. Malom földe, mint az apátság birtoka szerepel az 1776. október 7.-i összeírásban. Geszte-réti-patak 52/80.[40]

 

 

323. Nagylengyel

Nagylengyeli-patak (A falu alatt már Csertának hívják!)

 

Az I. katonai térképen a ma is meglévő temetőtől délre volt egy tó, amit két patak táplált: az északról jövő Nagylengyeli-patak és a Kelet felől folyó névtelen vízfolyás. A tó alsó végén volt a malom a keleti parton. Jobb és bal parton is állt egy-egy épület.[41] Ma erre egy földrajzi név utal: Malom horgos, ami az egykori malomhoz vezető út. Mikor szünt meg a vízimalom nem tudjuk.

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 gőzmalomban 2 segédet foglalkoztattak, a malom után jövedéki adót nem fizettek.[42] Ez a malom a falutól keletre volt, ma a hozzá vezető utat Malom utcának hívják. Később ennek környékén volt a termelőszövetkezet telephelye.

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be, amiknek a végrehajtását ellenőrízték is. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosai Pethő Ferenc és József voltak.[43]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Pethő Testvérek néven szerepel.[44]

1949. Cég: Pethő Testvérek. Tulajdonos: Pethő Testvérek. (Pethő Ferenc és J.) Kapacitás: 20 q/24 h. Használhatóság: 70 %.[45] A malom ekkor fagáz meghajtású.[46]

1965-ben Pető József egykori malomtulajdonos igazolta egyik korábbi dolgozójuk munkaviszonyát. E szerint Horváth Gyula milejszegi lakos: „1950-ig működő kis kis malmomban 1943. május 1-től 1944. december 10-ig még, mint leventét el nem vitték nyugatra, nálunk volt alkalmazásban, mint malommunkás, majd 1946. júliustól, ahogy hadifogságból ismét visszatért, az említett munkakörben dolgozott 1948. április 20-ig, amíg ismét tényleges katonai szolgálatra be nem vonult. Vissza munkahelyére már nem térhetett, mivel 1950-ben üzemünket az államosítással leszerelték.”[47]

Erről a malomról úgy tudják, hogy Péter István nevű molnáré volt, aki ott lakott és dolgozott ezért „Péter mónár malmának” is emlegetik. Péterék később Petrikeresztúrra költöztek.[48]

 

Malom horgos 8. Malom utca 10. Nagylengyeli patak 44. Cserta 53.[49]

 

 

 

324 Nagypalina (Palina, Kis- és Nagy. SLO.)

 

325. Nagypécsely (Pécsely)

 

326. Nagyrada (Rada, Kis- és Nagyrada)

Zsó-bereki-patak[50]

 

Az 1770. évi összeíráskor volt egy földesúri malma.[51]

„Malom helységünkben is vagyon, de az, ha nem elégséges félórányi földre, Garabonczra vivén jószágunkat megőrölhettyük.” valloták a nagyradaiak 1777. május 15.-én[52]

Ezt megerősítette a szabariak 1777. március 25.-i vallomása: „Jóllehet helységünkben malom nincsen, de szomszéd radai helységben, Bárándon, Merenyén, Garabonczon mindenkor őrölhetünk.”[53] Valamint a kisradaiak 1777. decembr 14.-i vallomása: „Jólehet helységünkben malom nincsen, de igen közellévő, Merenyén és Garabonczi falukban malmok lévén, azokban midőn szükség, jószágainkat megőrölhettyük.”[54]

1784-ben az I. katonai felmérés térképén a falu közepe táján délről tavat jelöltek, malommal.[55]

Tomasich térképe 2 malmot jelez a Zalán 1792-ben.

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A nagyradai határban lévő vízimalom kapacitása napi 2/8 pozsonyi mérő.[56]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalom után 8 Ft jövedéki adót fizettek.[57]

1910-ben Schleinig Dezső -, akinek ősei Mária Terézia alatt települtek be – a családi legendárium szerint kibérelte, majd később megvásárolta.

1938-ban Ferenc nevű fia örökölte, és ekkor korszerűsítette a malmot. A felülcsapott, 5 m átmérőjü vízikerék mellett szívógázmotort is alkalmaztak a teljesítmény növelésére, majd ezt Pohanka nyersolaj/diesel motorra cserélték. Hengerszékeket építettek be. Dupla búzás hengerszéket, 3/8-ost, és 11-es rozshengert. Darálónak megmaradt egy pár kő. A liszt szitálását fekvő szitával – síkszita – végezték.

A malom egy szigeten állt. Egyik oldalon kocsival is megközelíthető volt. Ezt a hidat 1945-ben a visszavonuló németek felrobbantották. A robbanás megrongálta a malomfej beton alját és falait. Az elszivárgó víz miatt a vízzel történő őrlés lehetetlenné vált. Ekkor egy, az udvaron álló traktorral hajtatták a malmot.

A malom és a hozzá tartozó épületek világítását 1948-ban dinamóval oldották meg.[58]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Schleinig Ferenc. Tulajdonos: Schleinig Ferenc. Kapacitás: 8 q/24 h. Használhatóság: 5 %.[59] A malom ekkor víz- és fagázmeghajtású.[60]

1952-ben államosították és leállították. Schleinig Pál ekkortól a garabonci malomban dolgozott molnárként, majd a Magasépítő Vállalatnál helyezkedett el.

1965-ben lehetővé tették a család számára, hogy az épületegyüttest visszavásárolja. Ők a lakást szerették volna felújítani. Mivel a molnárlakás egybe épült a malommal, a felújításra csak úgy kaptak engedélyt, ha a rossz állagú malmot lebontják. Ez megtörtént. A malom berendezését értékesítették. A motor a MÉH-be került.

Az 1970-es évek elején a család eladta a lakóházat. Az új tulajdonos az 1990-es évek elején tovább adta egy osztrák vállalkozónak, aki lovas panziót alakított ki belőle.

Ma a sziget gazdátlanul áll.

 

A falu szomszédságában, Orosztony és Zalaszabar közt állt az ún. Barkócási-malom. Tápler nevű volt a tulajdonosa. Ez már gőzmalom, ún. műmalom volt.[61]

 

Malom-árok: Patak 215/5. Zsó-bereki-patak 215/24, Ikër-sziget: Malom-árok 215/43.[62]

 

 

327. Nagy Reisz, ma Nagyrécse része (Bakonak alatt. Tőle északnyugatra volt Kis Reisz.)

Bakonaki-patak

 

Az I. katonai felmérés térképén a falu alatt van egy malom. Malmon kívül nincs másik épület.[63] További adatunk nincs itteni malomról.

 

 

328. Nagyrécse

Bakonaki-patak

 

Első adatunk a malomról az I. katonai térképen Nagy Reisz néven található. (Lásd ott!). A következő az 1949-es kimutatásban a malom cége: Özv. Balázs Lajosné. Tulajdonos: özv. Balázs Lajosné. Kapacitás: 60 q/24 h. Használhatóság: 70 %.[64] A malom ekkor butángáz-üzemű.[65]

 

Vizes-malom: Nővérek 242/39. Volt malom. Három apáca lakott itt. Kizs-zsilip.[Zsilip] 242/56. Bakónaki-patak 242/75. Nagybakónaknál ered.[66]

 

 

 

329. Náprádfa

Berek-patak 152/38.[67]

 

Az I. katonai felmérésen, 1784-ben van egy malom a falu keleti vége alatt, a Gutorföldére vezető út hídjától balra, a Berek patakon.[68]

Az érintett településnek sokáig nem volt malma. Mikefára [Ma Mikekarácsonyfa] hordták őrletni gabonájukat. Amikor az nem működött, akkor Szentpéterföldére vagy Pákára.

A Széchenyi család 1813. évi birtokösszeírása nem tesz említést malomról.[69] További adataink nincsenek.

 

 

 

330. Nemesapáti

Szévíz és Kopasz patak.

 

Szala (Zala) 30/13, Tő-berki-malom 30/14, Kopasz-patak 30/15, Séndölös-malom 30/34 (Sindős, tetőcserepes). Szévíz (patak) 30/45. Láncsás-patak 30/62.[70]

 

Az 1176-os adat szerint három malom is van falu határában.[71]

Egy 1550-es peres irat szerint Bornemissza Mátyás felesége perli a szüleit az Egyházas Apáthy és Kőhegyes-i birtokok miatt. A per során említés történik a Zala folyón lévő kétkerekű malomról is.[72]

1564-ben: „Molendinator in possessione Emerici Bothka.”[73]

1566-ban: „Ibidem Molendinum distroctum et desertum Emerici Hashaghy Vice Comitis.”

„Ibidem Francissi Bebessy et Aliorum Nobilim Molendinator” 1 porta.[74]

1640-ben. Pölöskei Eördög István levele Batthyány Ádámhoz: „A török Martonfalvát akarta megütni, feljött az alibánfai kelőig, de megtudta, hogy Nagyságod hada Végeden fekszik, erre visszament, de visszamenet az apáti hódult molnárt elvonyták.”[75]

Az 1690-es összeírás említi a malmot a Pölöske folyón.[76]

Az 1700-as is említi a malmot, sőt kiemeli: jó vízimalom. Továbbá megemlít egy tavat is, ami valószínüleg a malomhoz kapcsolódott.[77]

A Bezerediek minden esztendőben fizetnek Malomfelde-puszta és Podary puszta után. E helységek Bezeréd mellett vannak.[78] [Malomfölde- és Padári pusztáról van szó. ML]

Az 1750 körül készült összeírásból kiderül, hogy Molnár András és György molnárok nem fizetnek árendát. Előbbi jövedelme 57, utóbbié 70 köböl. Pojvári István 2 köböl árendát fizet, az ő jövedelme 21 köböl.[79] Az adatból két, illetve három malomra lehet következtetni.

1754-ben Fölső Nemes Apáti-ban Molnár György molnár jövedelme 90 köböl.[80]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Szalay István és Varga István molnár nevét jegyezték föl.[81]

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Varga István, Tóth István és Leposa János neve szerepel.[82]

1770-ben 4 molnár összesen 220 p. m. gabona jövedelemmel.[83]

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Apátiban Vörös Ádámot.[84]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. Az apáti határban lévő 3 vízimalom kapacitása napi 28 pozsonyi mérő.[85]

 

Betefa-Betefalva-Bötefa, Besefa

 

1564-ben Bethefalván Hethessy Farkas a molnár. A malom, különböző nemeseké: „Molendinátor diversorum Nobilium.”[86]

Betefaiak vallották 1776-ben: „Malom közel van.”[87]

Az 1760 körül készült összeírásban, amelyben a molnárokat vették számba, Boros Ádám neve szerepel.[88]

Az úrbérrendezés során, 1776. augusztus 17.-én vallották a tanúk: „Malom három is találtatik határunkban, igen alkalmatos.”[89]

1807-ben említik a malmot abban a szerződésben, melyet bozótírtásra kötött az uradalom: „a Besefai malomtól a Mándi hídig” terjedő területre.[90]

 

Hegyfalu

 

1493-ban tűnik fel, amikor Hegyfalui Hegyi Péter Egri Páltól, az Aracsán őt Egrivel együtt, egyenlő jogon megillető részt követeli. 1504-ben Hegyfalui Miklós és György szerepelnek, akik Nemesnépi Nagy Mihályék malmát a Peleske vizén, Nemesapáti határában elfoglalták.[91] 1562-ban Gersei Pethő Péter Zala megye alispánja Hegyfalu határában a Peleske folyón az ő és Orvos Mihály Molna nevű malmából „ferremente molendini” (bánja, hogy valamit elvitt?) elvitte.

Az 1572-es adat szerint Sykasdi András földjét Hegyfalu határában keletről bizonyos elhagyott malom határolja, amely Lörintheffalwa-i György diáké.”[92]

 

Újmalom

 

1559-ben Nemesapáti és Lőrincfalva környékén említik.[93]

 

Felső Nemes Apáti

 

1784-ben, az I. katonai térképen jelölnek a falutól északnyugatra Felső- és Közép Nemesapáti között egy tavat. A Zalába folyó patakot duzzasztották fel egy út töltésével (vagy a tó gátján vezet az út). A malom a tó északi végén van, két épülettel.[94]

1792-ben a malmot a mocsár lecsapolás kapcsán említik.[95] Szerepel Tomasich térképén is.

 

Séndölös-malom

Szévíz patak

 

1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. „Egerszegi sindölös Molnár” tartozása 12 Ft 5 x volt.[96]

1782-1801. Felső Nemes Apátiban a „Sindölös Malom”-nak nevezett malom: ¼ órányira, 15 lélek.[97]

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Sindelesi malomban Horváth Istvánt.[98]

A második katonai térkép 1852-55 közti felvételén szerepel, Felső és Közép Nemseapátitól nyugatra Sindeles malomként. A faluból eddig vezet az út.[99]

 

 

Nemesapáti, Tőberki-malom. Fotó: Kummer Gyulától.

 

Tő-berki-malom

Kopasz-patak

 

1754-ben Nagy András molnárnak 34 köböl jövedelme van.[100]

1782-1801. A Tö Bereki malom: ¼ óra 8 lélek.

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Tőberki malomban Sós Mihályt.[101]

A második katonai térkép 1852-55 közti felvételén szerepel, Nemseapátitól északra: Töbörki malomként.[102]

1857-ben a Tőberki malom rekesztő tábláinak száma: 2, magassága: 2 such v. láb, szélessége: 6 such 2 czoll v. hüvelk.[103]

1863-ban a helytartótanács elrendelte az ország területén található valamennyi gabonaőrlő malom összeírását. Ehhez kapcsolódóan a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara is megkereste  megyéket a területükön „létező gőz-, mű-, vízi-, szél-, száraz- és hajós malmok összeírása” miatt.[104]

A megye kiküldöttei meg is kezdték a munkát, ami azonban elhúzódott. Az összeírás során megvizsgálták a törvényes működést is. (Erről, egyébként a megye már 1861-ben határozott.)[105] Ez alapján tudjuk, hogy a szántói járás malmaiban a molnárok megrövidítették legényeiket. A járásbeli molnárok bértartozása összességében 37 Ft volt.

A malomrendszabályok áthágásával megvádolt molnárokat név szerint is említik: Berecz János pakodi, Tóth János istvándi, Kovács János henyei, Böröndi János alibánfai, Hári Ferenc tőberki molnárok nevei olvashatók a jelentésben. A büntetés ellen nevezett molnárok fellebbeztek.[106]

A Tőberki malomban dolgozott Háry Dezső molnár. „Háry a molnármesterséget édesapja gyepükajáni bérelt malmában tanulta ki, aki azt a malmot 1886-ig árendálta. Segédként a tőberki malomban dolgozott.”[107]

1942-ben, az esetleges bombázások nyomán keletkező tüzek megfékezésére nagyobb figyelmet fordítottak, és különböző óvintézkedéseket vezettek be, amiknek a végrehajtását ellenőrízték is. A zalaegerszegi járás főszolgabírája által e tárgyban kiadott véghatározatból tudjuk, hogy ekkor a malom tulajdonosa Nagy Endre volt.[108]

A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Nagy Endre neve szerepel.[109]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Nagy Endre. Tulajdonos: Nagy Endre. Kapacitás: 40 q/24 h. Használhatóság: 50 %.[110]

A közellátási felügyelőség 1949-es összeírásában Cserjén F. szerepel tulajdonosként. A malom ekkor víz- és villanymeghajtású.[111]

Volt molnára Nyakas Ferenc, ma Zalaegerszeg, Erzsébethegyen él.[112]

 

Nemesapáti, Tőberek. Fotó: Marx Mária.

 

Közép Nemes Apáti

 

1784-ben az I. katonai térképen jelölnek a falutól északnyugatra Felső- és Közép Nemesapáti között egy tavat. A Zalába folyó patakot duzzasztották fel egy út töltésével. A malom a tó északi végén van, két épülettel.[113]

 

Alsó Nemes Apáti

Zala folyó

 

1784-ben az katonai felmérés térképén a faluba délről benyúló tó északi végén van két malom. Egyik egy két kerékre járó.[114]

1792. Malom. A mocsárlecsapolás kapcsán említik.[115]

 

Malomrét 43/10, Malomréti-dűlő 43/18, Bükk-allaji-patak 43/27, Malomhely 43/83.[116]

 

Tófalu

 

A Tó falu praediumban 1 malom 1 óra 10 lélek.[117] További adatal nem rendelkezünk.

 

 

331. Nemesbük

Páhoki-patak

 

A földrajzi neveken kívül semmi nem utal malomra.

Malom utca: Kálmán utca: Árpád utca. Régen malom volt itt. 18/1. Malom út. Kustányba vezet 18/39. Büki patak: Köszvényes-patak. A Páhoki-patak szakasza 18/112. Ezen volt a malom. Csárdaallai-patak 18/68.[118]

 

 

332. Nemesgulács

Eger-víz, Ávorsai-patak, Névtelen vízfolyás

 

Takács József malma, Urasági-malom[119]

 

1940-ben találkozunk először a malom említésével.[120]

Az 1947-ben megjelent Újjáépítő magyarok című kiadványban találunk róla bővebb adatot: „Takács József vámőrlő malma. A 100 éve fennálló malmot 1927-ben vette át, azóta 31 évi szakmai gyakorlattal vezeti. A víziturbinás 15½ HP-s malom napi 10 q teljesítményt nyújt, és két alkalmazottat foglalkoztat. Fia, Imre, mint képzett molnársegéd működik a malomban. Teljes gépi szíjazatát elveszítette, amit saját erejéből pótolt. 1946-ban két vagont őrölt a közellátásnak.”[121]

1949-ben a közellátási felügyelőség összeírása idején a malom víz meghajtású.[122]

Az ugyancsak 1949-ben készült kimutatás szerint: Cég: Takács József. Tulajdonos: Takács Józsefné. Kapacitás: 10 q/24 h. Használhatóság: 30 %.[123]

További sorsáról nincs adatunk.

 

 

333. Nemesnép

(Veleméri-, Szentgyörgyvölgyi-, Nemesnépi patak 136/6.)

 

A malom a Gallaji–rétre nyúló Felső mező környékén volt 136/18.[124]

 

1753-ban Molnár János molnárt írták össze Nemesnépen.[125]

Az 1755-ben, Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár János neve szerepel.[126]

Az 1757-es összeírásban, amelyben szintén a malmokat és molnárokat vették számba, Páll András molnár nevét jegyezték föl.[127]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A nemesnépi Kovács Ferenc molnárt „malombéli defectusért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. A nemesnépi molnár ekkor már Taar József volt. A céh 1784. április 14.-i „Generalis Visitaja” alkalmavál Németh István volt a molnár. Az 1788. április 28.-i céhgyűlésen minden molnár nevét, és befizetést: tartozásokat, büntetéseket stb. feljegyeztek. Nagy György molnár nevénél nem szerepel semmi. Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított elmaradásokról készült kimutatásból tudjuk, hogy Nemesnépen Kósa Mihály és Hári István voltak a molnárok. [128]

Az I. katonai térképen (1785) a falutól északra van egy malom a patak jobb partján, és van egy a falu alatt is, itt a patak két ágra szakad, és a bal oldalai ágon van a malom.[129]

Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céh gyülésen résztvevők névsorában Avas György és Kósa Mihály molnár neve szerepel. Az asztalpénzt fizetők névsorában Avas György, Kósa Mihály és Tarr József. Utóbbi a „reszneki malomtul” fizetett.

A lajstromkönyben feltüntették az 1791. május 10.-i céhgyűlésen befizetett elmaradásokat a molnárok nevével és a malom helyének nevével. Avas Györgynél nem tüntették fel miért kellett fizetnie. Tarr Józsefnek inasa: Cseke György „szegődségéért, valamint malom defectusért”; továbbá legénye Cseke István „sárdi Götz Mihály mellé rendeltetett két próba hétre.” [130]

1792-ben Tomasich térképe is jelöl malmot.

Az 1792. június 6.-i céhgyűlésen beszedett büntetések során a nemesnépi Tarr József „a kebelei V.[ice] C.[éh] M.[ester] Németh Máttyás ellen való illetlen beszédért fizetett a Céh Ládába.”

Az 1792. június 7.-én Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen asztalpénzt fizetők névsorában Török Ferenc, Kósa Mihály és Tarr József molnárok neve szerepel.

Az 1793. május 29.-én megtartott céhgyűlésen büntetéspénzt fizetők névsorában Tarr Józsefnek „inassa Tóth Ádám szegődséget” fizetett.

Az 1794. május 13.-án Alsószenterzsébeten megtartott céhgyűlésen Avas György büntetést fizetett „illetlen beszédért” továbbá, kántorpénzt. Máttyás Márton és Tarr József nevénél nem szerepel bejegyzés.

Az 1798. május 1.-én megtartott céhgyűlésen ugyan ők vettek részt, mindkettőjüket megbüntették. Máttyás Mártont hullatásért, és kő hiányosságért, Tarr Józsefet kő hiányosságért.[131]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A nemesnépi malmok tulajdonosai: egyes birtokosok, két 2 kerekű malom, kapacitásuk: 5-5 pozsonyi mérő/24 óra.[132] Ennek ellenére a II. katonai térkép nem jelöli ezeket.[133]

Az inasévek eltöltéséről, a vándorlás során különböző malmokban végzett munkákról a legények igazolást kaptak. Egy ilyenből tudjuk, hogy Nemesnépen Major József molnármesternél Gaál Sándor molnár legény 1884. október 20-tól 1885. március 19-ig dolgozott.[134]

A nemesnépi malom utolsó tulajdonosa Kósa Gyula molnár volt, aki később Csesztregen a paraszaji malomban is dolgozott 1964-ig.[135]

 

 

 

334. Nemespécsely (Lásd még: Pécsely.)

Pécselyi-séd

 

A tihanyi apátság 1055-ös bírtok összeírásában „Pechel” nevű falu tartozékaiban malmokat említ.[136]

1778. június 1-jén vallották a nemespécselyi jobbágyok: „Határunkban elegendő malom találtatik, aholyis szükségünkre őrölhetünk.”[137]

Az I. katonai térkép 1783-as felvételekor Nemes- és Kis Pétsöl két különálló település. Nemespécselytől délre, a falu mellett elfolyó patak két ágra szakad és mindkettőn van egy-egy malom.[138] A jobb oldali (nyugati) ágon lévő a „szakadéki” malom, a második katonai térkép alapján.

A II. katonai térképen Magyar és Német Pécsöly szerepel. Tőlük délre van Kis Pécsel puszta, amelytől délre van a Szakadéki malom.[139] Itt már nem szerepel Nemespécsely.

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 6 vízimalom után 46 Ft jövedéki adót fizettek.[140]

1885-ben a Soproni Kerületi és Iparkamara jelentésében ez olvasható: „az egyik legrégibb vízimalom Zala megyében, Nemespécsely községben található, az úgynevezett Morvai-féle vízimalom, amely 1001 óta áll fenn.”[141]

A malom ma is megvan – lakóházként - a Zádor vára alatti Pécselyi-séden.[142]

 

 

 

335. Nemesszentandrás

Fuss-patak, Szentandrási-árok

 

A földrajzi neveken kívül semmi nem utal malomra.

Malomvölgyi-dűlő 66/39, Malom-rét 66/40.[143]

 

 

 

336. Nemestördemic (1950 óta Badacsonytördemic)

Eger-víz

 

Az I. katonai térképen (1784) a falu északi végétől nyugatra, a patak bal oldali ágán van egy malom, házzal. A falu végétől vezet hozzá út.[144]

Ugyanitt van a II. katonai térképen is.[145]

1930-ban: „Cságoly Pál malomtulajdonos. Hegymagason született 1867-ben. Iskoláit Tapolcán és Zalaegerszegen végezte. 1898-ban telepedett meg Nemestördemicen, ahol malomüzemet állított fel. A háború alatt teljes üzemmel dolgozott, majd az összeomláskor a községben a leszerelt katonák részére felajánlotta a malom gabonakészletét és a nincstelenek között fejenként 50-50 kg gabonát és 60 000 koronát osztott szét karácsonyi ajándékul.”[146]

Cságoly Pál malma 1940[147]

Az 1949-es kimutatásban: Cég: Cságoly Pál. Tulajdonos: Cságoly Pál. Kapacitás: 20 q/24 h. Használhatóság: 50. %.[148] Sem korábbi, sem további adatunk nincs róla.

 

 

337. Nemesvita

Lesence-patak

 

1784-ben az I. katonai felmérés térképén a faluból északkeletre vivő út egy Lengyel nevű házcsoporthoz vezet (2 ház.). Ettől délre van egy malom, egy további épülettel a Lesence patakon.[149] (Ettől északra van a Gubacs-malom.)

A II. katonai térkép 18956-60 közt végzett felmérésekor Vitától északkeletre a Lesence patakon Alsó-, Felső-, és egy névtelen malom van.[150]

Írott forrásaink sem az ezt megelőző, sem a későbbi időkből nincsenek, egészen 1947-ig. Ekkor három malomról is közölnek adatokat.

 

„Nagy Tibor vámőrlő-malma. A családi alapítású malmot 1945 óta vezeti 4 éves szakmai gyakorlattal. A malom napi teljesítménye 6 q és vízi meghajtású. Súlyos háborús kárait 2 év alatt sikerült pótolnia. Egy alkalmazottat foglakoztat.”[151]

 

 

Nemesvita, második malom. Fotó: Vastagh Gábor.

 

„Szalagyi Sándor vámőrlő-malma. 1943-ban vette át a malmot leégve, azt újjáépítette. 52 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. A malom a felszabadulás óta állandóan üzemképes, a háborús károkat saját erejéből pótolta. A tulajdonos mestervizsgát 1922-ben tett.”[152]

 

 

Nemesvita, felső malom. Fotó: Vastagh Gábor.

 

„Várady József vámőrlő-malma. 1917-ben vette át a malmot, azt saját kezelésében vezeti. 40 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. Egy alkalmazottat foglalkoztat. A malom napi kapacitása 12 q. A súlyos hoborús károkat saját erejéből újjáépítette.”[153]

 

 

Nemesvita, felső malom. Fotó: Vastagh Gábor.

 

Nemesvita közigazgatási határában a malmokat, mint külterületi lakott helyeket írták össze. Ezek őrizték meg az alábbi malomneveket: Nagymalom, Váradi-malom, Szalagmalom. 1946 előtt ezek még Szigligethez tartoztak, lásd ott. [A Szalagmalom valószínüleg a Szalagyi malmot takarja. ML.]

 

 

 

338. Németfalu, Kerkanémetfalu

Kislengyeli-patak

 

1524-ben Némethfalwa-n két malom.[154]

1728-ban a helybeli Tóth Istvánnak van itt egy két kerékre őrlő, úradó alá eső malma a Kerkán, az 20 Ft-ot jövedelmez.[155]

1750-ben: Malmok jövedelme 100 mérő.[156]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, a molnár nevét nem jegyezték föl.[157]

1782. január 14.-én az alsólendvai uradalomban a Lendva és Kerka és más folyóvizeken lévő céhbeli molnárokat ellenőrízték a Kerkavidéki molnár céh vezetői. A németfalusi Kovács Ferenc molnárt „malombéli defectusért” megbüntették. A céh, következő, évi rendes ellenőrzését 1783. január 10.-én tartotta. Továbbra is Kovács Ferenc a molnár. A céh 1784. április 14.- i „Generalis Visitaja” alkalmavál is Kovács Ferenc volt a molnár. Az 1784. június 8.-án megtartott céhgyűlésen Kovács Ferenc molnár Szakál István inas szerződtetéséért fizetett a céhládába. Az 1788. április 28.-i céhgyűlésen minden molnár nevét, és befizetést: tartozásokat, büntetéseket stb. feljegyeztek. Kovács Ferenc molnár legényét megbünteték kő hiányosságért. Az 1789. május 26-i Alsószenterzsébeten tartott céh gyűlésen befizetett, a céh által tartott ellenőrző vizsgálatok alkalmával megállapított befizetésekről készült kimutatásból tudjuk, hogy Németfaluban Horváth Ferenc, Eörr Pál, Borsos Ferenc, Kovács Ferenc voltak a molnárok.[158]

1770. 4 molnár 34 p. m. gabona jövedelemmel.[159]

1779. január 15.–én vallották a meghallgatott helybeli jobbágyok: „Egy kiss új malma uraságunknak lévén határunkban, őrölni messzi nem járunk.”[160]

1786-ban egy egykövű, téglából épült malma van.[161]

Az adatok ellenére sem az I. katonai térképen sem Tomasich térképén nem szerepel malom.

Az 1790. március 18.-án Alsószenterzsébeten tartott céhgyűlésen résztvevők névsorában Kováts Ferenc németfalusi molnárt megbüntették „haszonért”, ami valószínüleg jogtalan haszon volt.[162]

1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A németfalui határban lévő vízimalom kapacitása napi 1 pozsonyi mérő.[163] A II. katonai térképen nincs malom.[164]

 

Hegy-közi-patak 46/24, Nagy-füzesi-patak 46/51, Dijósi-patak 46/61.[165]

 

 

 

339. Németi

(Zalaegerszeg környékén volt)

 

1444-ben az országbíró előtt Zele Balázs, Sárkány Benedek, másfelől Terjék Lőrinc és

testvérjei egyezségre lépnek Aracsa, Neszele és Nempti föld, valamint egy, a Zala melletti elhagyott malomhely és egy Kaszaházai telek vagy kúria tárgyában, amelyeket néhai Bekő István és Gebárti Fábián bérbe bírtak a csatári apátságtól.

1446-ban a csatári apát eltiltotta a veszprémi püspököt Nemti birtokon egy malom építésétől, továbbá hogy ezt Egerszeghez csatolja. Már ezekből az adatokból is kétségtelen, hogy volt egy Németi, Nemti Egerszeg közvetlen közelében, a Zala mellett, a csatári apát birtokában. Egerszeg ekkor a veszprémi püspöké volt, így érthetjük meg ezeket a súrlódásokat.

1458-ban a megye hatósága eltiltotta a csatári apát kérésére Zele Tamást és Sárkány Benedeket az ő nemti birtokának használatától és Gebárthoz és Neszeléhez való csatolásától.[166]

A két korai adat után nem hallunk többet sem a településről, sem malmáról.

 

 

 

340.Neszele (Zalaegerszeg)

 

341. Nosztori (Ma puszta Csopaktól Ény-ra. Lásd ott.)

 

A XIX. században malmok álltak benne, melyet a csopakiak béreltek.[167]

 

 

 

342. Nova

Kerta-patak

 

Egy 1520-as évekbeli irat szerint négy malma volt.[168]

1753-ban Bencze László molnárt írták össze.[169]

Az 1755-ben Farkas Ferenc által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Mikolics László neve szerepel.[170]

1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak. Bencze László tartozása 3Ft volt.[171]

Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Péntek István és Kovács István molnár nevét jegyezték föl.[172]

Az 1784-es katonai térképen a falutól északkeletre a Csertán nagyméretű tó látszik. Ennek déli végétől kissé lejjebb malom, házzal. E mellett a malom mellett vezet az út Nova északi végétől Tárnokra, az erdőn keresztül. A Szentkozmadombjára vezető úttól délre szintén egy malom, házzal. Ide semmilyen utat nem jelölnek.[173] (Ez a Pontoki malom.) Tomasich térképén viszont nincs malom.

1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Nován Laposa Józsefet.[174]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felmérésekor csak a Pontoki malom van meg.[175]

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint a vízimalomban 1 tanoncot foglalkoztattak, és a malom után 7 Ft 60 krajcár jövedéki adót fizettek.[176]

 

Kerta (patak) 138/54, Zuggu 138/78. A Kerta patak egy szakasza. A hagyomány szerint malom volt rajta.

Cserta 138/92. Ebbe folyik bele Mikekarácsonyfa alatt a Kerta.[177]

 

 

 

343. Novákovecz (Novakovecz, HR, Muraújfalu)

 

Az I. katonai térképen (1784) a falutól északkeletre három, északnyugatra négy hajómalom van a Murán.[178]

A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételekor, a falutól északra két hajómalom van a Murán. Északnyugatra, Podturn felé pedig 7.[179]

Egyetlen írásos adatunk van csak a falu malmairól. 1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 3 vízimalomban 2 segédet és 2 tanoncot foglalkoztattak, és a 3 malom után 36 Ft jövedéki adót fizettek.[180]

 

 

344. Nyirád

Kigyós-patak

 

Az 1760 körül Bogyai József által készített összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba Csomy? Mihály neve szerepel.[181]

1778-81-ben a falu vízimalma a Kigyós-patakon állt.[182]

Az I. katonai térképen (1784) nincs malom[183], és Tomasich térképén sincs.

1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint vízimalmában 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 6 Ft jövedéki adót fizettek.[184]

1910-ben 18 lóerős szívógázmotoros malma 4 munkást foglalkoztatott.[185]

Az ún. Honi-malom ma a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban látható.[186]

 

 

 

 

Nyirádi-malom Szentendrén a Skanzenben. Fotó: Kádár Péter, 2007.

 

 

 

 

345. Nyírlak (Ma Sümegtől északnyugatra, Kisvásárhelytől keletre, Nyírlak vasúti megállóhely)

Meleg-víz

 

1713-ban a praediumban álló elhagyott malmot Parragi Péter sümegi lakos 10 évre zálogba adja építési kötelezettséggel. 1788-ban állt itt egy kúria, cselédházak, kocsma- és molnárház.[187]

További írásos adatunk nincs a malomról.

Az I. katonai térkép jelöli 1783-ban Laki malomként, három épülettel. Ettől délkeletre, Sümeg felé van egy majorhely egy nagy L alakú, és három kisebb épülettel.[188]

A II. katonai térkép1856-60 között végzett felmérésekor Nyírlaki pusztától északkeletre van a Kis malom két épülettel.[189]

 

 



[1] Kovács, 2012. 27. p.

[2] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1754.

[3] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[4] MNL ZML IV. Közgyűlési iratok. IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[5] I. kat. Coll. V. Sectio XXI.

[6] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[7] ZMFN 227/54.

[8] MNL ZML HLc Türje 82. Eredeti: MNL. Batthyány cs. Körmendi lt. P. 1313. Maj Lad 29.№ 75/a.

[9] I. kat. Coll. VI. Sectio XIX.

[10] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 56.

[11] Horváth I. 133. p.

[12] MNL ZML IV. Közgyűlési iratok. IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[13] I. kat. Coll. V. Sectio XXII.

[14] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[15] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 60.

[16] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[17] Újjáépítő magyarok, 1947. 743-744. p.

[18] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 48. sorsz.

[19] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[20] MNL ZML V. 1607. 2713/1921.

[21] Tarnóczky Attila: Hol, mi? nagykar.hu

[22] Újjáépítő magyarok, 1947. 755. p.

[23] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 53. sorsz.

[24] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[25] MOGIM Archívum. KFV. 1655. doboz

[26] ZMFN. 584-593.

[27] ZMFN. 584-593.

[28] MNL ZML HLc. Nagykapornak 4. p. Eredeti MNL ZML-a kapornaki Apátság lt. Fasc. II. № 3 ab.

[29] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapornaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[30] MNL ZML IV. Közgyűlési iratok. IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[31] MNL ZML HLc Kapornak 29. Eredeti: ZÁL Conscript. Univ. 1770. Kaporrnaki nagyobb járás; Ö. 46/82.

[32] MNL ZML HLc Kapornak 36. Eredeti: MOL U. et. C. 2122/9. (Urbaria et Conscriptione)

[33] Horváth I. 143. p.

[34] I. kat. Coll. V. Sectio XVIII.

[35] MNL ZML XII. 3. Kapornaki apátság № 43.

[36] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[37] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[38] II. kat. Coll. XXIV. Sectio 57.

[39] Holub III.

[40] ZMFN. 140-141.

[41] I. kat. Coll. IV. Sectio XIII.

[42] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[43] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.

[44] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[45] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 153. sorsz.

[46] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[47] MOGIM Archívum KFV iaratai, 1579. doboz.

[48] Szilágyi Teréz, Petrikeresztúr közlése 2015.

[49] ZMFN 536-537.

[50] ZMFN 215/24.

[51] Kovács, 2012. 159. p.

[52] Horváth I. 170. p.

[53] Horváth I. 181. p.

[54] Horváth I. 166-168. p.

[55] I. kat. Coll. VI. Sectio XXII.

[56] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[57] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[58] Schleinig Pál Keszthely, közlése, 2013.

[59] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 82 sorsz.

[60] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[61] Schleinig Pál Keszthely, közlése, 2013.

[62] ZMFN. 520-521. p.

[63] I. kat. Coll V. Sectio XXI.

[64] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 39 sorsz.

[65] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[66] ZMFN. 574-575. p.

[67] ZMFN. 352-353.

[68] I. kat. Coll. IV. Sectio XIII.

[69] Tilkovszky, 1993.

[70] ZMFN. 94-95. p.

[71] MNL ZML HLc. Nemesapáti 137. Eredeti: MNL ZML Urbáriumok, Mellékletek, Kapornak 34.

[72] MNL ZML HLc. Nemesapáti 16. Eredeti Zalavári hh. Lt. I/952.

[73] MNL ZML HLc. Nemesapáti 30. Eredeti Dic. Zala III. 325. 1.

[74] MNL ZML HLc. Nemesapáti 35. Eredeti Dic. Zala III. 521. v. 1

[75] MNL ZML HLc. Nemesapáti 68. Eredeti: MNL Batthyány lt. Missiles 11281.

[76] MNL ZML HLc. Nemesapáti 90. Eredeti: U. et C 29/1. Kapornaki kerület.

[77] MNL ZML HLc. Nemesapáti 94. Eredeti: U C 1/42; 27/51.

[78] MNL ZML HLc. Nemesapáti 100. Eredeti: Szombathelyi Megyei lt. Kapornak, A csomag №. 114.

[79] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Kapronaki nagyobb járás. Malmok összeírása.

[80] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok és molnárok összeírása 1754.

[81] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok és molnárok összeírása 1754.

[82] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok és molnárok összeírása 1760. k.

[83] MNL ZML Concr. Univ. 1770. Szántói járás Ö. 46/10.

[84] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[85] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[86] MNL ZML HLc. Nemesapáti 29. Eredeti Dic. Zala III. 325. 1

[87] MNL ZML HLc Betefa 25. p.

[88] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok és molnárok összeírása 1760. k.

[89] Horváth I. 148. p.

[90] Szentgyörgyvár története. Zalai Kismonográfiák Zalaegerszeg 2002. 143. p.

[91] Holub III.

[92] MNL ZML HLc. Nemesapáti 49. Eredeti: MNL Vas ML-a Vasvári káptalan hh. Lt. Jkv. VII. 42. o. 32. sz.

[93] MNL ZML HLc. Nemesapáti 24. Eredeti Zalavári hh. Lt. I/2084.

[94] I. kat. Coll. V. Sectio XVIII.

[95] MNL ZML HLc. Nemesapáti 148. MNL. Széchenyi cs. Lt. P. 623. III. kötet 16. sz. JR sz. 198. (Fol. 778-779)

[96] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.

[97] MNL ZML HLc. Nemesapáti

[98] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[99] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 56.

[100] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok és molnárok összeírása 1754.

[101] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[102] II. kat. Coll. XXIII. Sectio 56.

[103] MNL ZML XII. 3. № 43. (43-42)

[104] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1863.08.03. 1637 és 1972.

[105] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1861.05.01. 696.

[106] MNL ZML IV. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának iratai 1864.11.07. 2304.

[107] B. M. Zs. 1935. III.108-109. p.

[108] 1979/1942. 194. április 27. Véghatározat. Jakosa Árpád tulajdonában.

[109] MNL ZML IV. 433. N˚6093.

[110] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 151. sorsz.

[111] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[112] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[113] I. kat. Coll. V. Sectio XVIII.

[114] I. kat. Coll. V. Sectio XVIII.

[115] MNL ZML HLc. Nemesapáti 148. MOL. Széchenyi cs. Lt. P. 623. III. kötet 16. sz. JR sz. 198. (Fol. 778-779)

[116] ZMFN. 122-123. p.

[117] MNL ZML-a HLc. Nemesapáti 142.

[118] Zala megye földrajzi nevei II. A keszthelyi járás. Zalai Gyűjtemény 24. Zalaegerszeg, 1986. 65-67. p.

[119] Reindl, 2005. 30. p.

[120] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolca járás főjegyzőjétől 707/1940.

[121] Újjáépítő magyarok, 1947. 759. p.

[122] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.

[123] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 130. sorsz.

[124] ZMFN. 136. p.

[125] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[126] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[127] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[128] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[129] I. kat. Coll III. Sectio XII.

[130] MNL ZML IX. 36/j. Kerka felső folyásán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[131] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[132] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[133] II. kat. Coll. XXI. Sectio 58.

[134] MNL ZML IX. 36/h. Felső zalai molnár céh iratai 1852-1887.

[135] Jakosa Árpád közlése, 2012.

[136] Wöller, 2009. 12. p.

[137] Horváth I. 381. p.

[138] I. kat. Coll. VIII. Sectio XIX.

[139] II. kat. Coll. XXVII. Sectio 56.

[140] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[141] Steinhausz-Wöller, 2011. 32. p.

[142] Wöller, 2009. 12. p.

[143] ZMFN. 168-169. p.

[144] I. kat. Coll VII. Sectio XIX.

[145] II. kat. Coll. XXVI. Sectio 57.

[146] Békássy, 1930. 426. p.

[147] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolca járás főjegyzőjétől 707/1940.

[148] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 108. sorsz.

 

[149] I. kat. Coll. VII. Sectio XIX.

[150] II. kat. Coll. XXV. Sectio 56.

[151] Újjáépítő magyarok, 1947. 740. p.

[152] Újjáépítő magyarok, 1947. 755. p.

[153] Újjáépítő magyarok, 1947. 766. p.

[154] MNL ZML HLc. Kerkanémetfalu 4.

[155] MNL ZML HLc. Kerkanémetfalu 38

[156] MNL ZML HLc. Kerkanémetfalu 39.

[157] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[158] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.

[159] MNL ZML HLc. Kerkanémetfalu 48.

[160] Horváth I. 270. p.

[161] Kovács, 2012. 167. p.

[162] MNL ZML IX. 36/g. Kerka felső szakaszán lévő molnár céh lajstroma 1790-1800.

[163] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.

[164] II. kat. Coll. XXII. Sectio 57.

[165] ZNFN 46.

[166] Holub III.

[167] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 307. p.

[168] Kovács, 2012. 168. p.

[169] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malombérlők, molnárok összeírása, 1753.

[170] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1755.

[171] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57.

[172] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.

[173] I. kat. Coll. IV. Sectio XIII.

[174] MNL ZML № 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850.

[175] II. kat. Coll. XXII. Sectio 58.

[176] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[177] ZMFN. 324-325. p.

[178] I. kat. Coll. III. Sectio XIV.

[179] II. kat. Coll. XXII. Sectio 60.

[180] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[181] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1760. k.

[182] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 308. p.

[183] I. kat. Coll. I.II Sectio XVIII.

[184] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.

[185] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 309. p.

[186] Kovács, 2012. 170. p.

[187] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 311. p.

[188] I. kat. Coll. VI. Sectio XIX.

[189] II. kat. Coll. XXV. Sectio 55.