182. Hahót
Principális-csatorna
Adatunk már csak a gőzmalomról van, a szájhagyomány azonban tud vízimalomról is.
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint Felsőhahóton a gőzmalomban 1 segédet foglalkoztattak, és a malom után 27 Ft jövedéki adót fizettek.[1]
1941 előtti tulajdonosa a Grünfeld család volt. [2] Ebbe a családba nősült be Holczer József, későbbi hahóti birtokos, malomtulajdonos. Holczer Csabrendeken született 1844-ben. 1876-ban feleségül vette Grünfeld Fánit Nagykanizsán, aki Hahóton született 1847-ben. Egyik lányuk, a Hahóton 1882-ben született Berta a szentgyörgyvölgyi születésű Mayer József felesége lett.[3] Innen származik a rokonság a zalabaksai malomtulajdonos Mayer Istvánnal.
Az 1949-es összeírásban a cég: Zsemle István. Tulajdonos: Zsemle István és Solymos János. Kapacitás: 30 q/24 h. Használhatóság: 5 %.[4] A malom ekkor butángáz üzemű.[5]
Orbán-malom
Orbányi-lap: vízmosás 210/57. Orbán nevű molnárról, akinek itt volt a malma.[6]
183. Haláp (Zalahaláp)
184. Hany, Nemeshany
Nádtó-patak, Hanyi-víz, Kigyós-víz, Kigyós-patak
1566-ban a Nádtó patakon 2 malom állt.
1761-ben a közbirtokosoknak volt malma a faluban, hogy másik is lett volna, nincs róla adat. 1776-ban közerővel újabb malmot akartak építeni.
1777. április 22.-én az vallották a meghallgatott jobbágyok, hogy: „Malom helységünkben vagyon.”[7]
A I. katonai 1784-es felmérés térképén Hany és Káptalanfa közt volt két malom, molnárházzal. Hany keleti vége alatt szintén volt egy malom.[8]
A közbirtokosok akartak egy malmot építeni, de valószínűleg nem tudták felépíteni, mert 1797-ben Bezerédi Péter földesúr malom építésére Németh János molnárnak adott helyet, így újabb földesúri malom épült.[9]
Az 1852-55 közti II. katonai felmérés térképén három malom van a falu határában. Egy-egy a falu keleti, illetve nyugati végétől délre és egy nyugatra, Káptalanfa felé. Továbbá délkeletre a Kígyós-malom három épülettel.[10]
Az 1857. évi kataszteri térképen a Kigyós patakon három malom van feltüntetve.[11] Mint láttuk, a falubeli malmok száma folyamatosan változott, hol három, hol négy malomról tudunk.
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 4 vízimalmában 2 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a 4 malom után 85 Ft jövedéki adót fizettek.[12]
„Csajtay Pál üzletvezető főmolnár. (Pápa, 1905.) Pápán, Marcaltőn, Nemeshanyon működött, majd 1928-ban gróf Esterházy Pálné Szigligeti hengermalmában üzletvezető főmolnár. Elismert szakember.”[13]
Nemeshany, közvetlenül a falu alatt lévő malom. Fotó: Vastagh Gábor.
Hary-malom
Nevének eredetéről és korábbi történetéről nincs adatunk.
A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban Csizmazia Bálint neve szerepel.[14]
1947-ben: „Csizmazia Bálint vámőrlő malma. 1936 óta vezeti a malmot, saját kezelésében. A felszabadulás után közvetlenül megindította termelést és a háborús kárait helyrehozta. Napi kapacitása 8q. Egy alkalmazottat foglalkoztat.”[15]
Az 1949-es összeírásban Cég: Csizmazia Bálint. Tulajdonos: Csizmazia Bálint. Kapacitás: 8 q/24 h. Használhatóság: 50 %.[16]
A falu közepén található. 2002-ben Csizmadia Zoltán örökös helyreállította, és malommúzeumot rendezett be benne.[17] A malomépület sikeres műemléki helyreállítását Podmaniczky-díjjal ismerték el.[18]
Nemeshany, Hary-malom. Fotó Kádár Péter, 2008.
Vér-malom
Az 1947-ben készült kiadvány szerint: „Vér Ernő és Imre vámőrlő-malma. 1939-ben vette bérbe, azóta vezeti a malmot, 35 éves szakmai gyakorlattal. Napi kapacitása 10q. Két alkalmazottat foglalkoztat. A felszabadulás óta állandóan működik a malom.[19]
1949. Cég: Vér Ernő. Tulajdonos: Közbirtokosság. Bérlő: Vér Ernő Kapacitás: 10 q/24 h. Használhatóság: 45 %.[20]
Nemeshany, Vér-malom. Fotó Kádár Péter, 2008.
Vér-malom
„Vér Lajos molnár, vízimalom tulajdonos Csabrendek. (Apácatorna, 1901.) Iparát Nemeshanyban atyjánál tanulta. Önálló lett 1930-ban Csabrendeken.”[21]
„Nika Gyula molnár, vízimalombérlő. (Nemeshany, 1868.) A molnár mesterséget Nemeshanyban, édesapja malmában tanulta ki. Gyulakeszin, majd Gomason főmolnárként dolgozott. 1912-ben kibéreltei a nemeshanyi közbirtokosság vízimalmát.”[22]
A közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban már Vér Ernő neve szerepel.[23]
1947-ben: „Vér Imre vámőrlőmalma. 1937 óta, mint bérlő vezeti a malmot, ezt megelőzően atyja vezette. Súlyos háborús kárai voltak. Atyjának 65 évi, neki 25 évi szakmai gyakorlata van. A malmot ő építette újjá a mai kornak megfelelően.”[24]
1949-ben: Cég: Vér Imre. Tulajdonos: Állami malom. Bérlő: Vér Imre. Kapacitás: 6 q/24 h. Használhatóság: 50 %.[25]
A két utóbbi malom közül az egyik volt a Berki-malom, amely a falu alsó végén állt, és a másik a Homoki-malom, melyet az Esterházyak az 1900-as évek elején újjáépítettek. Ennek ma már nyomai sem látszanak.[26]
Az egyik malom emeletes téglaépülete ma is áll.[27]
185. Hegyesd
Eger-patak
Tartozékai voltak 1389-ben: Alsó-, Felsőalmád, Bécs, Györök és Válus. 1433-ban és
1453-ban is ezeket említik, sőt 1460-ban is, de ekkor még a Bakon és Váluserdő nevű
Erdőket, és a következő malmokat is ide sorolják: Kovácsmalom, Nagymalom és Szamármolna.[28]
1504-ben Felsőalmád, Györök határában az Eger patakon több malom is állt. Ezek közül legrégebbi a több mint két évszázadon át meglévő Szamár-malma.
1756-ban Mohr Lénárt (Mohr Leonhard, akit olasznak mondanak) szerződést kötött az Esterházy urasággal egy vashámor felépítésére. A szerződést 12 évre kötötték. A hámor 1760-ban már üzemelt. A bérlő számítása nem jöhetett be, mert panaszkodik, hogy a 60 Ft bérleti díj túl magas.[29]
1762-ből van a következő adatunk. Ekkor egy sümegi olasz kereskedő Pusetty a bérlő, aki még 1778-ban is bérelte.
Az uradalom 1780-ban alapított egy másik vashámort is, egyuttal megvásárolta a Pusetty által Pusetty a vízhasználatért évi 125 Ft bért fizetett.[30]
Az úrbérrendezés során 1767. december 15.-én tartott tanúkihallgatás során áttételesen került szóba a malom: „A malom gáttyában rákászhatnak.”[31]
1771-ben Gusetti Dánielként említik a bérlőt, akivel az uraság 8 évre szóló szerződést kötött, 125 Ft évi bérért. Mint láttuk Pusettyről van szó.
Az 1784-es katonai felmérésen a hegytől keletre két malmot jelöltek, mindkettőt házzal. A délinél felirat: Eisenhamer.[32]
Tomasich 1792-es térképén három malom van az Eger patakon. A középső a hámor: „Officina ferraria.
1801-re bővült a malmok száma, ekkor már 4 járt az Eger-patakon: két lisztelő és két vashámor. A Kisalmád nevű malmot ebben az évben alakították át vasőrlőből lisztelővé. A hámor addig egy olvasztókemencével, 13 pöröllyel és egy nyújtókészülékkel üzemelt. Megjegyzendő, hogy a jobbágyok robotterhei közt szerepel: kisebb robot a kanászatnál és a malomgátaknál.[33] Ezt a malmot később - 1962 – Hámori-malomként említik.[34]
A hámorok megszűntének pontos időpontját nem ismerjük, de 1801 és 1828 közé datálható.[35]
1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat. A hegyesdi határban lévő 2 vízimalom kapacitása – egyenként - napi 5 pozsonyi mérő.[36]
A két malom szerepel az 1852-55 közt felvételezett II. katonai térképen. Mindkettő a falutól délre volt.[37]
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 2 vízimalomban 2 segédet foglalkoztattak, és a malom után 54 Ft jövedéki adót fizettek.[38]
Hegyesd, Imhof-malom. Fotó Kádár Péter, 2008.
Szamári-, vagy Leposa-malom
Már 1460-ban említik: Szamármolna néven.[39]
1504-ben Felsőalmád, Györök határában az Eger patakon több malom is állt. Ezek közül legrégebbi a több mint két évszázadon át meglévő Szamár-malma.
Aztán négy évszázadig nem találkozunk nevével.
1940-ben Leposa Kálmán malma.[40]
1943-ban ugyancsak Leposa Kálmán a tulajdonosa.[41] Majd 1945-ben a közellátásügyi miniszter 514/1945. számú rendelete alapján hozott határozatban is Leposa Kálmán neve szerepel.[42]
1947-ben már Lévay és Szalay műhengermalma. 1947-ben vették át malmot és azóta, mint régi szakemberek vezetik. Lévaynak 17, Szalaynak 40 éves szakmai gyakorlata van. A malom teljes üzem esetén napi 25 q-t termel.[43]
1949-ben. Cég: Lévay és Szalay. Tulajdonos: Leposa Kálmán. Bérlő: Lévay János és Szalay Imre Kapacitás: 30. q/24 h. Használhatóság: 60. %.[44] A malom ekkor vízmeghajtású.[45]
A malomban ma borház működik.[46]
Hegyesdi-malom. Fotó: Vastagh Gábor.
Szegfű-malom
A Hámori malomtól felfelé mintegy egy kilométerre fekvő malom volt a másik hámor, a későbbi Szekfű-malom.[47]
Utolsó molnára Szita Kálmán volt.[48] Ma romos, istállónak használják.[49]
Hegyesd, Szegfű-malom. Fotó Kádár Péter, 2008.
Puszta-malom
1829-ben a Hámori malomtól, kb. 200 méterrel lejjebb volt egy romos malomépület, amit „Puszta-malom”-ként említenek a térképen.[50]
186. Hegymagas
Névtelen vízfolyás
Egy 1082-re datált hamis oklevél szerint, mely a XIII. század végén készült, három eke földje, 8 szőlleje, nagy rétje és erdeje, 6 vincellérje, 16 vendég jobbágya és egy malma volt itt a veszprémi egyháznak.[51]
1566-ban Magyar Bálint szigligeti kapitány malmának 1 adófizető telke van. 1572-ben Choron János malmának szintén 1 adófizető telke van.[52] Összeírták még malmait 1543-ban, 1599-ben és 1808-ban.[53]
Az 1784-es katonai térkép a falutól északnyugatra jelöl egy malmot.[54]
A malmot a Tóti Lengyel család építtette az 1700-as évek második felében.[55]
Ugyanott található Tomasich 1792-es térképén is.
Az 1823-ban született Cságoly József molnár is volt tulajdonosa.[56]
A II. katonai térkép 1856-60 közti felvételén a falu nyugati végétől északra van egy malom két épülettel.[57]
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 1 vízimalomban 2 segédet foglalkoztattak, és a malom után 48 Ft jövedéki adót fizettek.[58]
1940-ben Molnár István malma.[59]
1947-ben: „Molnár István vámőrlő-malma. A többszáz éves malmot 1938-ban vette át, azóta 40 évi szakmai gyakorlattal önállóan vezeti László fiával, aki szintén képzett szakember. A malom napi teljesítménye 20q. Súlyos háborús kárait részben pótolta.”[60]
1949-ben: Cég: Molnár István. Tulajdonos: Molnár István. Kapacitás: 6. q/24 h. Használhatóság: 20 %.[61] A malom ekkor vízmeghajtású.[62]
Mai tulajdonosa Tóth Károly a martonfai molnár fia, akinek ősei Gutorföldéről származtak, és aki lakást és vendégfogadót alakított ki benne, továbbá kempinget.[63]
Hegymagas. Malom a Tapolca-patakon. Fotó: Vastagh Gábor.
Zinkei-szélmalom
A malom falán tábla és címer: 1388. Báró Zinkei Boldizsár.[64]
187. Hegymagasapáti, Kisapáti
1549-ben Choron Andrásnak van itt egy malma. 1564-ben Magyar Bálint malmának 1 adófizető telke van. 1566-ban és 1570-ben Choron János malmának 1 adófizető telke van.[65] Mindössze ennyi adat maradt fenn róla.
A II. katonai térképen Kisapátitól északra Diska major az egykori Diska malomra emlékeztet.[66]
188. Henye (Petőhenyey, Ördöghenye)
189. Hévíz
Egregy és Hévízszentandrás egyesítésével jött létre 1947. május 1-el.
Hévíz-patak, Melegér, Hévízcsatorna
A Hévíz patakon lévő keszthelyi malmokról először egy1696-ban kelt jegyzőkönyvben olvashatunk. Ebből kiderül, hogy a tóból kifolyó patakot elsőként a birtokos Pethő, majd Bakacs család kezdte szabályoztatni, és ők építettek azon „kotyogós” malmokat.
1617-ben ők adtak malomhelyet a Keszthely-polgárvárosiaknak, amiért azok kötelezték magukat, hogy a malomtól a páhi határig gátat, a Zala határnál pedig hidat csinálnak. Amíg a gátat és hidat rendben tartják, addig a malom után sem adót, sem ajándékot nem kötelesek adni.
A Keszthely-polgárvárosi és tomaji lakosok három gátat ástak ki, melyre malmokat is építettek. A hévízi tó alatti árkon a XVIII. századba négy malom állt: Felső-, Középső-, Hertzeg-, és Alsó-malom. A tótól északra lévő patakon pedig kettő: a dobogói és egy, amelyet csak „Mühl”-ként jelöltek a térképen.[67]
A XVIII. század elején Bél Mátyás így ír a tóról és környékéről: „Ez a tó pedig egy bővízű forrásból fakad, s ez olyan melegen buzog fel, hogy a legnagyobb fagyban sem merevül jéggé. A belőle kifolyó patak pedig mindig egyformán, vizének minden fogyatkozása nélkül, télen úgy, mint nyáron, számos malmot hajt.”[68]
A XVIII. század közepén Festetics Kristóf csere útján jutott Szentandrás birtokába, melynek előző tulajdonosa Forintos Ádám volt. Festetics az írtásokra lakosokat telepített. 1763-ban megvette Egregyet és a diási puszta felét az ott lévő malommal együtt 8000 forintért özv. Majláth Józsefnétől.[69]
Az I. katonai felmérésen a Hévízi tóból kifolyó ér neve: Hévíz-patak. Később Meleg-érként emlegették a mai Hévízi csatornát.[70]
Az 1792-es Tomasich térkép Szentandrás alatt, és Egregy alatt is jelöl egy-egy malmot.
A földesúr Festetics család meglátta a lehetőséget a tóban, és azt fürdővé kívánta fejleszteni. Ennek érdekében vízelvezetési, csatornázási munkába kezdtek, és a következő döntést hozták meg 1807-ben: „A Dobogó malom [Egregytől Északkeletre ML] árkánál az egregyi híd környékén a nyíllások földdel feltöltessenek, a nevezett egregyi híd magasabbra emeltessen. … Azon két kanális mely a Dobogói malmon alul a fürdői első és második híd alatt a georgikoni rétjén keresztül mégyen, betöltött voltuk miatt újra kitisztogattassanak.”
A tó új levezető árkát kitisztították, és a dobogói malom árkát az egregyi vízfolyás árkával együtt kiásták, hogy azok vize a tóba ne juthasson és a hideg víz a tó vizét le ne hűtse. Richard Bright angol orvos és utazó 1815-ben ezt írta: „A levezető csatorna vize két vagy három malmot hajt útjában.[71]
A II. katonai térképen1856-60 közt sem Szent Andráson, sem Egregyen nincs malom. Meg van a Dobogó malom és a Héviz tó alatt, a Hévíz víz-en – lejebb Hév víz patak – az Alsó malom és a Fölső malom.[72]
A Zala vízlecsapoló társulat 1897-es térképén „Malomárokként” jelölik a csatornát.[73]
1935-ből ennyi adatunk van az itteni malmokról: „Fülöp József főmolnár (Röjtök, 1862.). 15 éves korától dolgozott a szakmájában az ország különböző helyein, és 25 évig volt főmolnár a henyei malomban. 1920-25 közt társbérlője a zalaszentlőrinci malomnak. 1928-ban telepedett le Hévízszentandráson.”[74]
A hévízi malmokról Keszthelynél is találunk adatokat.
190. Hobaj (Gyepükaján)
191. Hodosán (Hodošáy, Hodosány HR.)
Trnova, Mura
Az I. katonai térképen, 1784-ben nincs malom.[75]
Tomasich 1792-es térképén a falutól északkeletre, a Ternova patakon, a Letenyére vezető út hídjának bal és jobb oldalán is van egy-egy malom.
A II. katonai felmérés térképén a Hodosanból letenyére vezető út végén, a murai kompnál 12 hajómalom volt a Murán.[76]
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 2 vízimalomban 2 segédet és 1 tanoncot foglalkoztattak, és a 2 malom után 70 Ft jövedéki adót fizettek.[77]
192. Hlopicsina (Hlapcsina, HR Lapsina, Lapány)
Az I. katonai térképen Lapsinától északkeletre két hajómalom van a Murán, de ezek inkább Bresoweczhez és Szentmártonhoz tartoznak.[78] Tomasich térképe viszont nem jelöl malmot, csak kompot Szentmártonnál.
A II. katonai térkép 1856-60 közt nem jelöl malmot.[79]
Egyetlen írott adatunk 1876-ből van. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint 5 vízimalom után 18 Ft jövedéki adót fizettek.[80]
További adatunk nincs.
193. Homokkomárom
Malom-árok[81]
Malom-árok 239/64. Valamikor malmot hajtott.[82]
Az 1757-es összeírásban, amelyben a malmokat és molnárokat vették számba, Molnár Mátyás molnár nevét jegyezték föl.[83] Sem az I. és II. katonai felmérés, sem Tomasich térképe nem jelöl malmot.
194. Horváti (Esztergályhorváti)
195. Hotiza, Hottica (Hottiza, SLO Murarév)
Palinai-patak
1720-ban malomépítésre kérnek engedélyt Kolmár Lőrinc és Fürner Márkó Hotiza-i lakosok Egry László alsólendvai inspektortól. Részlet a hozzá intézett levélből: „Minthogy az elmult esztendőkben az itt valo Lendvay Uraságh béli Malmokat a M. Uraságh a’ Sidoknak profont őrlésre kegyelmesen méltóztatott oda engednyi, melly miátt kíntelen a’ más Uraságbéli malmokra mennünk őrlenyi. Azért az Urnál alázatosan Instálunk /lévén a Hotizai falunkban egy folyó patakocskánk a’ melynek alkalmatos dezerviló helyünk egy malom fölállítására vagyon/ hogy továbbis ne Kintelenitessünk más Uraságbéli malmokban mennünk őrlenyi: Méltóztatik az Úr kegyelmesen engedni egy malmot oda építenyi, a’ szokott Censusra, nem lévén a’ M. Urasághnak semmi kára ugy rövidségére, csak hogy a’ messze való fáradsághtul egyszer megh menekedhessünk.” A tiszttartó az urasághoz, gr. Esterházy Józsefhez utasította a kérelmezőket, aminek az iratok szerint ők eleget is tettek.[84]
Az alsólendvai tiszttartó javaslata az urasághoz: „Az Alsó Lendvai uradalomban, amely faluk melyik malomhoz valók lehetnének őrlésre való nézve, azoknak connotacioja.
- A Hotizán felül van egy kis patak, ahol hotizaiak malmot akarnak építeni, itt is építhetne az uraság egy kerekű malmot, amely még állandóbb volna, mint a murai malom.”[85]
A Kerkavidéki molnár céh 1784. április 14.-dikei „Generalis Visitaja” alkalmavál Fila Mihály volt a molnár.[86]
Az I. katonai térképen a falutól nyugatra, a Mura egy lefűződésén van egy malom, házzal.[87]
1792-ben Tomasich térképe jelöl malmot.
1851-ben a megyefőnök utasítására járásonként összeírták a megyében található malmokat.
A hotizai malom tulajdonosa: Pallinai Hozján Péter, 2 kerekű, kapacitása: 6 pozsonyi mérő/24 óra.[88]
A II. katonai térkép 1856-60 közt 9 hajómalmot és egy kompot jelöl Hoticzatól délre a Murán.[89]
Az 1863-ban, a Zala Vármegye Tisztiszéke számára készült kimutatás szerint 8 hajómalomban, 8 kővel 24 óra alatt 64 ausztriai mérő gabonát képesek megőrölni.[90]
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint Holticza-n 3 vízimalomban 1 tanoncot foglalkoztattak és a 3 malom után 24 Ft jövedéki adót fizettek.[91]
1901. szeptember 14.-én készült egy kimutatás Zala Vármegye Alispáni Hivatala számára azokról a murai hajómalmokról, amelyeknek tulajdonviszonya rendezetlen volt. Ebben rögzitették a korábbi, illetve a tényleges tulajdonosok nevét és tulajdonhányadát. E szerint Felsőhotticán:
1. Korábbi tulajdonos: Horváth József, Horváth István, Horváth Mátyás. Tényleges: Horváth András, Horváth István, Horváth Mátyás, Horváth József.
2. Korábbi tulajdonos: Bedernyák Márk, Persa József. Tényleges: Zwer József 2/3, Latzkovicts Iván.
3. Korábbi tulajdonos: Horváth János, Farkas János, Lebár József. Tényleges: Horváth János, Lovenyák Mihály, Laki Ferenc.
4. Korábbi tulajdonos: Bedernyák Márk, Tompa József. Tényleges: Bedernyák Iván, Horváth István, Kalencz Ferenc.[92]
Hosszúfalú
A kézirat elkészülte után előkerült, 2023-ban rögzített adatok:
„A lendvai Schvarz Jakab 1896-ban Hosszúfalun téglagyárat, később, 1910 táján ugyanott gőzmalmot építtetett.”
(Varga Sándor: A zsidók története a lendvai községben 1773-1944 között. In. Tanulmányok a szlovéniai magyarság köréből. Teleki László Alapítvány, Budapest, 1994. 154.
196. Hottó
Zala
Tomasich térképe 1792-ben jelöl malmot. Több adatot azonban nem találtunk rá.
197. Hraschan (Alsó-Hrascsán HR Raschán)
Dráva-folyó, Ternova-patak
Az 1784-ben végzett I. katonai felmérés a Murán, a falutól nyugatra négy, lejjebb hat hajómalmot jelöl.[93]
Tomasich térképe Alsó Ráschán-nál nem jelöl malmot.
A II. katonai térkép 1856-60 közt 11 hajómalmot jelöl a településtől délre a Dráván.[94]
1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kimutatása szerint Felső Hrascsányban 13 vízimalomban 8 segédet és 6 tanoncot foglalkoztattak, és a malmok után 109 Ft jövedéki adót fizettek.[95]
[1] MNL ZML-a IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[2] Jakosa Árpád közlése, 2012.
[3] Kapiller- Paksy 2014. 296. p.
[4] MNL ZML-a IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20.83 sorsz.
[5] MNL ZML-a IV. 433. közellátási felügyelőség Zalaegerszeg iratai.
[6] ZMFN.210/57. p.
[7] Horváth I. 237. p.
[8] I. kat. Coll VII. Sectio XVII.
[9] wikimapia.org/16313598/hu/Nemeshany-v%C3%ADzimalom.
[10] II. kat. Coll. XXV. Sectio. 54.
[11] wikimapia.org/16313598/hu/Nemeshany-v%C3%ADzimalom
[12] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[13] B. M. Zs.
[14] MNL ZML IV. 433. N˚6093.
[15] Újjáépítő magyarok, 1947. 696. p.
[16] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 88. sorsz.
[17] wikimapia.org/16313598/hu/Nemeshany-v%C3%ADzimalom
[18] Kovács, 2012. 97. p.
[19] Újjáépítő magyarok, 1947. 767. p.
[20] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 99. sorsz.
[21] B. M. Zs. 1935. III. 110. p.
[22] B. M. Zs. 1935. III. 113. p.
[23] MNL ZML IV. 433. N˚6093.
[24] Újjáépítő magyarok, 1947. 767. p.
[25] MNL ZML-a IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 94. sorsz.
[26] wikimapia.org/16313598/hu/Nemeshany-v%C3%ADzimalom
[27] Kovács, 2012. 97. p.
[28] Holub III.
[29] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 220. p.
[30] Vastagh, 1962. 1. p.
[31] Horváth I. 345. p.
[32] I. kat. Coll. V. Sectio. XV.
[33] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 220. p.
[34] Vastagh, 1962. 2. p.
[35] Vastagh, 1962. 2. p.
[36] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.
[37] II. kat. Coll. XXVI. Sectio. 56.
[38] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[39] Holub III.
[40] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolcai Járás föjegyzőjétől 37/1940.
[41] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolcai Járás föjegyzőjétől 707/1940.
[42] MNL ZML IV. 433. N˚6093.
[43] Újjáépítő magyarok, 1947. 728. p.
[44] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20. 123. sorsz.
[45] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.
[46] Kovács, 2012. 98. p.
[47] Vastagh, 1962. 2. p.
[48] Reindl, 2005. 30. p.
[49] Kovács, 2012. 98. p.
[50] Vastagh, 1962. 2 és 5. p.
[51] Holub III.
[52] Reindl, 2005. 31. p.
[53] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona II. 224. p.
[54] I. kat. Coll. VII. Sectio XIX.
[55] Tóth Károly – a jelenlegi tulajdonos - közlése 2015
[56] Kádár, 2010. 185. p.
[57] II. kat. Coll. XXV. Sectio. 57.
[58] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[59] MNL ZML IV. 433. Korpakiutalás Tapolcai Járás föjegyzőjétől 37/1940.
[60] Újjáépítő magyarok, 1947. 738. p
[61] MNL ZML IV. 433. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949. 05. 20.127. sorsz.
[62] MNL ZML IV. 433. Közellátási Felügyelőség Zalaegerszeg iratai.
[63] Jakosa Árpád közlése, 2012.
[64] Reindl, 2005. 29. p.
[65] Reindl, 2005. 31. p.
[66] II. kat. Coll. XXVI. Sectio. 56.
[67] Szántó, 1977. 108-109. p.
[68] Szántó, 1977. 156-157. p.
[69] Szántó, 1977. 120. p.
[70] Szántó, 1977. 156-157. p.
[71] Szántó, 1977. 161-162. p.
[72] II. kat. Coll. XXIV. Sectio. 57. és XXV. 57.
[73] Hertelendy, 1897. térképmellékletek
[74] B. M. Zs. 1935. III. 50. p.
[75] I. kat. Coll. III. Sectio. XV.
[76] II. kat. Coll. XXII. Sectio. 60.
[77] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[78] I. kat. Coll. II. Sectio XIII.
[79] II. kat. Coll. XXI. Sectio. 59.
[80] MNL ZML-a IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[81] ZMFN 239/64.
[82] ZMFN. 568-571. p
[83] MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-1/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757.
[84] MNL ZML HLc. Alsólendva 20. p.
[85] MNL ZML ZMLHLc. Alsólendva 32. p.
[86] MNL ZML IX. 36/c. Kerkavidéki molnár céh Lendva és Kerka vízén lévő molnárok vizitációs könyve 1782-1789.
[87] I. kat. Coll. II. Sectio XIII.
[88] MNL ZML Megyefőnöki iratok 1851. IX.N. 1866.
[89] II. kat. Coll. XXI. Sectio. 59.
[90] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 50-51. p.
[91] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.
[92] Források a Muravidék történetéhez. Szombathely-Zalaegerszeg, 2008. II. 182-183. p.
[93] I. kat. Coll. II. Sectio XIV.
[94] II. kat. Coll. XXI. Sectio. 61.
[95] MNL ZML IV. 433. SKIK statisztika 1876. Wöller István által 1969-ben készített kivonat.